Népszava, 1946. november (74. évfolyam, 248–272. sz.)

1946-11-07 / 252. szám

Harci riadót harsog a „Kis Újság" a Közmunka­tanács ellen, amert a margitszigeti MAC-pályát gyermekjátszótérré kí­vánja átalakítani. A lovaspólópályát ajánlja erre a célra, mert az exkluzív társaságnak volt a szórakozóhelye. Mi úgy tudjuk, hogy a MAC sem enge­dett az exkluzivitásból. Lehetett világbajnok valamelyik sportoló, mégsem kerülhetett be a MAC-ba, hacsak nem volt legalább is a dzsentrikaszinó tagja. Viszont a MAC-org­ág érvényesülést is jelentett. Ezt pedig nem akarjuk. Legyen a szi­get igenis a gyermekeké. Erre a szent célra nemcsak a MAC- és lovas­pólópálya, hanem egynéhány „ex­kluzív" evezősegylet telke­is ajánla­tai felhasználásra. » Értékelés A „Szabad Szó" csütörtöki számában Jócsik Lajos válaszol a Parasztpárt nagyválasztmányának üléséről közölt tudósításunk reá vonatkozó részére. Miután reklamálja, hogy névtelenül írtunk róla, közöljük, hogy a Nép. • M a­v a munkatársai nem szoktak név­telenség mögé bújva védelmet keresni, egy gyűlésről szóló tudósítást azonban általában nem szokás aláírni. Ha az államtitkár úr mégis kíváncsi, közöl­jük, hogy a tudósítást Máté Iván írta. Jócsik kijelenti: munkáját „egyönte­tűen értékelte a kongresszus, az el­nöktől a kiküldöttekig, a kiküldöttek vonalán, a balszárnytól a jobbszár­nyig". Elhisszük neki. Csupán az a ké­résünk, hogy ilyen körülmények között miért nem választották be mégsem az új politikai bizottságba? Talán csak nem azért, mert valamennyien „egy­öntetűen értékelték" munká­ját?! addig, ameddig, * " címmel ír a „Hírlap" vezércikket és magyarázza, hogy egyik glosszánkban m­it is akartunk mondani, amikor azt írtuk, hogy intézzék a vallásügyeket a közoktatá­­gyi minisztérium kebelén belül, addig, amíg... Ezzel kapcsolatban a .,KL-lap" azzal vádol bennünket, hogy a vallást akar­juk eltörölni, mert amint Kertész Róbert e cikkében írja, az anyagelvű­­ség tanai szerint nincs szükség val­lásra. Aki nem tud arabusul, ne magya­rázza az „anyagelvűségnek" torzított történelmi materializmust. Aki nem is­meri a Szociáldemokrata Párt program­ját, az ne próbálkozzék magyarázni cikkeinket. Csupán a felvilágosítás kedvéért közöljük: a történelmi materializmus nem jelenti azt, hogy nincs szükség val­lásra. De azt tagadja, hogy a társa­dalmi berendezkedés annak egyes jelenségei, mint például az egyházi nagybirtokok — isteni eredetűek és így megváltoztathatatlanok lennének. A Szociáldemokrata Párt programja szintén nem kívánja eltörölni a val­lást, sőt annak gyakorlására minden­kinek a legnagyobb szabadságot köve­teli. Még az állami gyámkodástól is meg kívánja szabadítani az egyházat. Intézze az egyház a maga ügyeit minden bürokráciától és állami bele­szólástól mentesen. Ezt jelentette a malkori glosszánkban az a bizonyos: „addig, amíg ..." Már megint megvédi tőlünk a demokráciát a „Hír­lap". Megró bennünket, hogy harco­lunk ugyan azért, hogy a nők vezethes­senek villamost, de ugyanakkor el akarjuk venni a nőktől a választójogot Szeretnők, ha a „Hírlap" megmutatná nekünk azt a szociáldemokrata cikket vagy beszédet, amelyben mi a nők szavazati joga ellen nyilatkoztunk. Mi viszont megmutatjuk ennek a nyilván fiatal kollégának, hogy hány beszé­det mondottak, hány kolumnát írtak szociáldemokraták az által­­os, titkos, nőkre is kiterjedő választójogért. Sőt megmutathatjuk azokat a helyeket is, ahol elvtársaink vére hullott ezért az elvért vívott harcban. Persze, a „Hír­lap" ifja minderről semmit sem hallott még. Hah, talán arra céloz az ifjú, hogy a nyilasok, háborús bűnösök tisztelt hitvesétől akarjuk elvenni a választó­jogot. De kérem, tévedés. Mi nem csak Szálasinétól és Bárdossynétól, hangur Dücsőné férjétől is el akarjuk venni a szavazati jogot. Vagy talán éppen ex fájt SZAKSZERVEZETEK­­ ÉS DEMOKRÁCIA Irta: VAS MIKLÓS, a Szakszervezeti Tanács h. főtitkára A Kisgazdapárt délutáni orgá­numának szerdai száma vezető cikkben ismét foglalkozik a szak­szervezeti kérdésekkel. A kérdés nagy fontosságára vall, hogy erre a tárgyra többször visszatérünk. Jószándékú vitában szívesen veszünk részt, hogy tisz­tázzuk a kérdéseket. De az említett cikk nagyon alkalmas arra, hogy sokat a jószándék hangoztatásá­val tévútra vezessen, a lényegről elterelje a figyelmet és a szép sza­vak mögé csempéssze a félre nem magyarázható szándékot. A magyar politikában a múltban is jelentős számú tanítvány igyeke­zett megközelíteni a nagy mestert, Macchiavellit, most is a katinaiv toll­forgató tanítványok, akik buzgó követői az Il Principe" szerzőjé­nek. „A szavak arra valók, hogy el­takarjuk vele a lényeget" — taní­totta a nagy olasz. A „Kis Újság" is sztaniolba csomagolva akarja el­takarni a valóságot. Hetek óta ostrom folyik kisgazdapárti oldal­ról a szakszervezetek ellen. Külön szakszervezetet akarnak létesíteni a Parasztszövetségből, holott a föld dolgozóinak már van egy 73 éves múlttal rendelkező szakszervezete, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége, a FÉKOSZ, amelyet a kisgazdák gyengíteni szeretnének, illetve jogkörében csorbítani. Ha valóban igaz az — mint ahogy igaz —­, hogy „a szakszervezetek az elnyomatás éveiben bástyái vol­tak a demokratikus és a baloldali gondolatnak", ha igaz az, hogy „a szakszervezetek képviselték a kül­föld felé a demokrácia szellemét", ha igaz az, hogy „az utolsó negyed évszázadban a haladás és emberség legerősebb fellegvárai voltak a szakszervezetek", akkor mit akar­nak a szakszervezetektől a kis­gazdái. Kinek áll érdekében Ma­gyarországon, hogy a még r meg nem erősödött demtokrácia laza felépítményének egyik talpkövét és bástyáját meggyengítsék? Becsüle­tes, jószándékú demokratáknak bizonyára nem. Minden jószándékú kormányténye­zőnek, még kisgazdapárti oldalon is, a „Kis Újság" cikke után az a fel­adata, hogy a szakszervezeteket min­den vonalon megerősítse és alá­támassza. A szakszervezeteknek minél előbb rendelkezniük kell a törvényes jogszabályok hatékony segítségével, mely a szakszerveze­tek erejét, szilárdságát, hatalmát támasztja alá. A szakszervezetekben nem enged­hetjük át még részlegesen sem a vezetést azoknak a rétegeknek, akikben a „Kis Újság" szerint is „igen erős volt a diktatúrák fertő­zése". Mi, marxisták soha nem tit­koltuk és most is határozottan hangsúlyozzuk azt a szándékunkat, hogy a szakszervezeteket továbbra is mi, szocialisták fogjuk vezetni. Mi határozzuk meg felépítményét, célját, ideológiáját, mi töltjük meg harci szellemmel és mi szabjuk meg osztályöntudatát. Ebből az el­határozásunkból egy jottányit sem engedünk. Ma akik az elmúlt 25 esztendő alatt is ezt az utat követ­tük, nagy áldozatot hoztunk, szán­dékainkat véka alá nem rejtettük, soha egy percig sem alkudtunk meg. Mi tudatában voltunk annak, hogy Magyarországon a demo­krácia védőbástyái egyedül csak mi vagyunk, de tudatában vagyunk most is annak, hogy a demokrácia megingathatatlan védői a jövőben is mi leszünk. A „Kis Újság" kardoskodik „a demokratikus követelmények foko­zatos érvényesülése"­ mellett Ezen nyilván azt érti, hogy engedjünk utat a demokrácia szent nevében azok számára, akiknél — ismételve — „igen erős volt a diktatúrák fertőzése". Ugyancsak a demokrá­ciára hivatkoznak, amikor tiltakoz­nak „a Szakszervezeti Tanácshoz tartozó szervezetek kizárólagos­sága" ellen. Mi, szocialisták nem tűrtük a múltban sem, a jövőben sem tűrjük el a kontra­szervezete­ket, bármilyen szándékkal indulja­nak is azok. A Kisgazdapártban helyet foglaló politikusok és okoskodók bizonyára ismerik a közelmúlt történelmét. A két világháború között a kapita­lizmust híven kiszolgáló kormá­nyok állami pénzen több szakszer­vezetet indítottak, szerintük nagy jövő felé- Nem voltunk féltéke­nyek, már születésüknél megmon­dottuk, hogy halálra vannak ítélve. Csak az adózók pénzét sajnáltuk, melyet gyári bölcsődék, gyermek-, otthonok, tüdőgondozók építésére fordítani áldásosabb lett volna. A dolgozók megosztását féltettük és ez ellen harcolunk ma is, ma már nagyobb eséllyel. Van-e helye RS abszolút beüro­krácia alkalmazásának a szakszer­vezetekben ? Itt nálunk nincs, de egyebütt Európában sem, ahol a fasizmus fertőzése nemrégen még erős volt s ennek a fertőzésnek a gócai tagadhatatlanul még ma is észlelhetők. Lehet-e helye a tökéle­tes demokrácia alkalmazásának? Vitatkozhatunk erről a demokrácia barátaival? A weimari Németország példája élénken előttünk áll, ahol a demo­krácia ellenségei a demokrácia adta lehetőségekkel döfték le a demokratikus államrendet. Mi nem vagyunk ábrándozó szép­lelkek. Éppen ezért a demokráciát Ma nekem, holnap neked, holnap­után min­denkinek lesz csekkszám­lája a Postatakarékpénztárnál. (X) JZ.X NÉPSZAVA 1946 nov.7^ 3 csak a hithű és a múlt harcaiban kipróbált demokraták számára kí­vánják biztosítani. Az elmúlt 25 esztendő vihara megacélozott ben­nünket. Történelmi tapasztalataink céltudatos, kemény elszántsággal párosultak. Nem vezetnek félre bennünket a szirénhangok, de az állítólagos erő fitogtatása sem ijeszt meg bennünket. Nem enge­dünk rést ütni a szakszervezeteken. A szakszervezetekhez a múlt küz­delmeiben kipróbált harcosoknak van közük, azoknak a szervezett dol­gozóknak, akik nem 1945—46-ban éb­redtek fel és váltak hirtelen demo­kratákká. Mi, szocialisták a demo­kratikus Magyarország bástyáit a szakszervezetek erősítésével fogjuk megszilárdítani „a szakszervezetek erősítése a magyar demokrácia erő­sítése". A Kisgazdapártban helyet foglaló régi demokraták csak alátámaszt­hatják és segíthetik törekvéseinket, amivel jó szolgálatot tesznek a ma­gyar demokráciának és az egyete­mes magyar jövendőnek. KOLLONTAJ a Nobel-békedíj jelöltje A „Basier Nachrichten" stock­holmi tudósítójának értesülése sze­rint a norvég Storting rövide­n meghozza döntését a Nobel-béke­díj odaítélésére vonatkozólag. A legesélyesebb jelöltek gróf Berna­dotte és Kollontaj asszony. — Rádióelőadás: Dr Tímár Magda elvtárs a Gyermekbarátok rádióműsora keretében 8-án 18.25-kor „Olvassunk együtt verseket" címmel tart előadást . A budapesti török követség I. osz­tályú tanácsosa, Zeke Karabuda, Buda­pestre érkezett A követség megérkezé­séig ő vezeti a követséget csak valódi laikumt! FRED ASTAIRE utolérhetetlen! RITA HAYWORTH •Irsivölő! ADOLPHE MENJOM névderítés MA PREMIER CITY CORVIN Columbia-film

Next