Népszava, 1946. november (74. évfolyam, 248–272. sz.)

1946-11-21 / 264. szám

Hazudik a »Magyar Nemzet", amint ezt már­­neon először vagyunk kénytelenek megállapítani Azt állítja, hogy ugyan­az a hirdetésfajta, amelyet a „Ma­gyar Nemz­et"-ben és „A Reggel"-ben kifogásolunk, a N­é­p­s­z­a­v­á­ban is s­zerepel. Ez a­ legközönségesebb ha­zugság. A N­é­p­s­z­a­v­á­ban ugyanis soha nem szerepelt és nem fog szere­pelni olyan hirdetés, amelyről az ol­vasó ne állapíthatná meg első pilla­natban, hogy az fizetett hirdetés és nem a szerkesztőség mondanivalója. Márpedig ne tessék mellébeszélni: erről volt szó. Arról, hogy riportért, intervjúért nem fogadhat el lap pénzt senkitől. Senki sem kifogásolta azt, hogy hirdetést közölnek egyes lapok. Csak adassék mód az olvasónak arra, hogy megállapítsa, mi az, amiért a vállalatok fizetnek. És hazudik a „Ma­gyar Nemzet" akkor is, amikor azt állítja, hogy a Népszava hirdetési ügynökei előleget vesznek fel isme­retlen hirdetésszövegekre. Még ismert szövegekre sem szokott soha a Nép­szava kiadóhivatala előleget fel­venni, arra azonban többször volt már példa, ahogy még hirdetésnek sem fo­gadott el a lap olyan szöveget, amely nem volt összeegyeztethető álláspon­tunkkal. A »Magyar Nemzet" azonban — amelyről nem egyszer állapítottuk már m­eg a hazugságot — ezúttal rosszul hazudott. Úgy, hogy a hazugság egy­úttal rágalmazás is, amelyért megtesszük a bűnvádi feljelentést. M­i megtesszük. Túlzsúfoltság Pesti villamoson utazni már-már életveszélyt jelent. Túlzsúfolt kocsik igyekeznek lépcseiken és ütközőiken fürtökben lógó emberekkel előbbre­jutni és minden megállónál közelharc­sa el­t jelenetek játszódnak le hangos vitákkal, átkozódásokkal, nem­ egyszer verekedésekkel. Elviselhetetlenül túl­csúfoltak a kocsik, egyszerűen azért, mert ötszázzal kevesebb jár, mint for­galomban volt békében, viszont az utasok száma már elérte, sőt túl­csaladta a békebelit. Sürgősen be kel­­lene szerelni új kocsikat és megvaló­sítani a gyors közlekedés lehetőségeit. A probléma akuttá vált és kötelesség foglalkozni vele. A Beszkárt ügye ugyanis túlnőtt a társaság teljesítő,­képességén. Mindennapi bevételeiből képtelen helyreállani, tehát a na­gyobb közületeknek, fővárosnak és államnak együttesen kellene gondos­kodniuk, hogy a száguldó életveszély megszűnjön. Vakrémület? Még nagyon jól emlékezünk a poli­tizáló egyház pár hét előtti hang­jára. Vakrém­ület lett úrrá a magyar baloldal fölött s e „komikus lelkiálla­potában" elefántnak rettegi a szúnyo­got és összeesküvésnek szűzi lelkű diákocskák ártatlan játékait... De a szüszilelkű diákocskák ismét jelentkez­tek. Íme, a pécsi kereskedelmi iskolai hallgatókról kiderül, hogy antisze­­mita jelszavakkal meszelik tele a fa­lakat és fasiszta röpcédulákat gyár­tanak — egyik tanáruk biztatására... Kiderül az is, hogy pesti egyete­misták szabályos útonállással feltar­tóztatnak autókat, átvizsgálnak és molesztálnak, mert vörös zászló lobog a volán mellett — d­e jeles ifjak forradalomnak nézik azt, ami az ön­kéntes mentőket jelzi... Vakrémület? Nem. Valóság. Rendőr­ség állapította meg, hogy komoly valóság s ezzel megállapította azt is, hogy a résenállás nemcsak jo­gos, hanem kötelező is! Persze, vannak problémák, úgynevezett ifjú­sági problémák is az egyetemeken, de ezeket nem lehet útonállással vagy fasiszta heccelődéssel megoldani. S akiknek kötelességük e problémák megoldása, gondoljanak arra, hogy a nevelés kérdése is megoldásra szorul. Szóval nemcsak diákkérdés van itt, hanem tanárkérdés is. Dehát nem megy, mondják hivatalos­ helyen, az egyetemi autonómia miatt... Mondunk valamit, ha a közoktatás­ügyi minisztérium jót és okosat akar e téren cselekedni, annak nem lehet gátja az egyetemi autonómia. Tegye azt a miniszter, amit egyik hivatali elődje, Kunfi Zsigmond tett. Nézzen utána. Nem halt bele az autonómia. Megmaradt továbbra is, amellett jó tanárok, briliáns nevelők kerültek az egyetemekre. A Jászi Oszkárok, a Vámbéry Rusztemek, a Varga Je­nők... Hazaérkezett Kéthly Anna elvtárs GOULD és SUTHERLAND elvtársnő is eljön a munkáspárti küldöttséggel kongresszusunkra Szerdán délben a hegyeshalmi vámhatárhoz egy osztrák rend­számú kis­kocsiban érkezett meg Kéthly Anna elvtárs, miután előbb Londonban Szakasits Árpád elv­társsal együtt részt vett a nemzet­közi szocialista konferencián, majd Frankfurton át Bécsbe utazott, ahol az osztrák szociáldemokrata nőkongresszust várta végig. Kö­zépkorú asszony szállt ki utána a kocsiból. — Lina Merlitt elvtárs — mondotta Kéthly Anna, amikor a Népszava rá várakozó munkatársát bemu­tatta kolleganőjének —, az olasz nemzetgyűlés szociáldemokrata kép­viselője, aki a bécsi nőkongresz­szusról utazik Pestre, hogy részt­vegyen az itteni konferencián. — Az olasz szocialista asszonyok üdvözletét hozom — mondta Lina Először politikai kérdésekről ér­deklődöm,, de Kéthly elvtárs ezt el­hárítja magától. — A bournemouthi konferenciá­ról Szakasits elvtárs olyan kimerí­tően és részletesen tájékoztatta már a magyar sajtót, hogy ehhez nincs is hozzátenni valóm. Nagyon örü­lök, hogy Szakasits elvtársat olyan szívélyesen fogadták első látoga­tása alkalmából. Valóban érdemes volt ezt a látogatást megtennie, mert ezzel csak növelte azt a megbecsülést, amellyel a Szociáldemokrata Párt iránt Angliában viseltet­nek és gyarapította azt a szere­tetet, amelyet a magyar muun­­kásmozgalom és annak vezetői iránt az angol munkásmozga­lom vezetői éreznek. Különösen örvendetes volt az a tény, hogy Szakasits elvtárs az an­gol külpolitika vezető embereivel tárgyalhatott és azokat céljainkról és eszközeinkről tájékoztathatta. — Én pár nappal tovább marad­tam ott, mert a demokratikus szo­cialista munkáspártok nemzetközi találkozóján kívül saját ügyeink­ben is el kellett járnom. Így pél­dául tárgyaltam a Workers Educa­tion Association egyik vezetőjével, Green elvtárssal, akivel az angol vi­szonyok iránt érdeklődő magyar elvtársaink elhelyezéséről folytat­tam megbeszéléseket. Remélem, h­ogy e megbeszélések eredménye­képpen a tárgyalásokat folytatni, tudjuk és alkalom nyílik, arra, hogy né­hány fiatal magyar munkást ki­küldhessünk Angliába. Ezek tanulmányozhatják majd az országot, de k­ülönösen az angol munkáspárt életét és eredményeit. Mialatt erről beszélgetünk, az autó Győrbe érkezik, ahol Udvaros István elvtárs, polgármester lát vendégül bennünket. Hogyan él London ? — Mit tapasztalt Londonban, a városban és az emberek között Kéthly elvtárs? — London tavaszi látogatásom óta nem sokat változott Megemlí­tésre méltó az az igyekezet, amely­lyel gazdasági életüket újjáépítik és amellyel a legteljesebb takaré­koskodást hajtják végre, hogy exportjukat erősítsék Ottlétem idején tárgyalt éppen egy magyar kereskedelmi kül­döttség, amellyel igen szívélyes légkörben beszélték meg a ke­­reskedelmi kérdéseket. Komoly élmény London utcáinak élénk forgalma. Csúcsforgalom ide­jén valóságos torlódást tapasztal­hatunk, a színházak és mozik zsú­foltak.. Vásárolni mindent lehet, de a mennyiség bónok és szelvények leadásához van kötve. Az igazságos elosztásra való törekvésre jellemző, hogy ott­létünk idején érkezett meg Amerikából sokezer tucat Nylon­harisnya, ezt azonban nem osztják ki addig, amíg az egész küldemény meg nem­ érkezik, mert csak akkor tudják igaz­ságosan elosztani minden igény­jogosult között Általában rend és fegyelmezettség jellemzi őket, zokszó nélkül áll­nak sorban vásárlások idején, az asszonyok megbeszélik dolgaikat, recepteket cserélnek, de senki sem zúgol­ódik. — Ha már az asszonyoknál tar­tunk, az angol nőmu­nkásmozga­lomról i­s szeretnénk hallani. — Beszéltem az angol nőmozga­lom vezetőivel, Miss Barbara Gould-dal, a m­uikáspárt vég­re­hajtó bizottságának tagjával és Mary Sutherlanddal, akik rendkívül érdekes dolgokat mondtak ki az angol nőmozgalomról és az angol asszony háború utáni életéről. Mindkét elvtársnő el akar járnai sz angol mukáspárt küldöttsé­gével együtt január közepén pártkongresszusunkra. Szívesen jöttek volna nőkongresszu­sunkra is, sajnos, az utazással kap­— Kéthly elvtárs Frankfurtban is megállt mit tapasztalt ott? * — Frankfurtban egy napig vol-­­ tam és annyit mondhatok, hogy a pusztulás látványa még annak is elszomorító, aki látta Budapestet az ostrom után. Szinte elképzelhe­tetlen, hogy a lakosság hol lakik. — És Bécs? — Bécs élénkebb, mint tavasszal volt az élelmezés is jobb valami­vel, természetesen még mindig sze­gényes. Részt vettem az osztrák szo­ciáldemokrata párt nőkongresszu­sán, amelyet a Sophie­ Saalban tartottak meg, igen impozáns ke­retek között Otto Bauer életnagy­ságú képe, jelmondata, Fritz Adler híres mondása és szobra díszítette a termet, amelyben Ausztria szociáldemokrata asz­szonyainak öntudatos magatar­tása győzhetett meg arról, mit jelent az osztrák párt Ausztriá­ban. Nagy megbecsüléssel és szeretettel fogadták a magyar küldötteket Török Júlia és Hajdú Ernőné elv­társakat, kik beszámoltak munkájuk­ról, nőmozgalmunkról, parlamenti és községi frakciónk tevékenysé­géről. Kéthly Anna e szavakkal fejezi be nyilatkozatát: — Engem a, régi ismerősnek járó örömmel fogadtak, amikor néhány­szóval üdvözöltem a kongresszust Találkoztam Paula Walliseh elv­társsal, az Ausztriában mártír­halált halt Walliseh Kálmánnak, a magyar forradalom egyik vezető­jének özvegyével. Az autó eközben a Rákóczi -fit­ főtitkárság elé érkezik. Kéthly elv­társ hazaérkezett és besiet a párt­házba. Máté Iván Az angliai utazás jelentősége állandó ülésezése miatt nem jöhet­tek el. De velem küldik a magyar szociáldemokrata nőmozgalom első háború utáni nagyszabású kon­gresszusára üdvözletüket. Merlin elvtárs olaszosan pergő csalatos nehézségek és a parlament c • ' 11 n ~ f ol-nMnm /n Hnn­!n tílAconnaA TOb­H n­em lírhet­francia úisággal — és fel akarom venni a kapcsolatot a magyar­országi szociáldemokrata asszonyok kongresszusán a magyarországi mozgalommal, mert meggyőződé­sem, hogy csak közvetlen kapcso­latok biztosítjá­­ a népek között a béke előfeltételeit, amelyet mi olasz szocialista asszonyok éppen úgy óhajtunk, mint magyar társ­nőink. Néhány perc, amíg a koffereket átrakják a mi autónkra, aztán bú­csút veszünk osztrák elvtársainktól és a kis autó máris visszafordul Bécs felé. Mi is elindulunk. Kéthly elvtárs először az autóban rá vára­kozó testvérével, Kéthly Magda elv­társsal vált néhány, szót, azután fe­lém fordul és megkezdődik az in­tervjú. Németország és Ausztria VILÁGSIKER RQUE A DIADALÍV ÁRNYÉKÁBAN A Nyugaton a helyzet változatlan világ­hírű szerzőjének új regénye. Színhelye Páris, idő a világháború kitörésének pillanata, szereplői a nagyváros nemzetközi menekült-társadalma, cselekménye egy lenyűgöző szerelmi történet otteve 32.— Kittre 4©.— Dante-kiadás A szó elrepül! Az élmény örökké tart! CORVIN JUIA !

Next