Népszava, 1946. november (74. évfolyam, 248–272. sz.)
1946-11-21 / 264. szám
Hazudik a »Magyar Nemzet", amint ezt márneon először vagyunk kénytelenek megállapítani Azt állítja, hogy ugyanaz a hirdetésfajta, amelyet a „Magyar Nemzet"-ben és „A Reggel"-ben kifogásolunk, a Népszavában is szerepel. Ez a legközönségesebb hazugság. A Népszavában ugyanis soha nem szerepelt és nem fog szerepelni olyan hirdetés, amelyről az olvasó ne állapíthatná meg első pillanatban, hogy az fizetett hirdetés és nem a szerkesztőség mondanivalója. Márpedig ne tessék mellébeszélni: erről volt szó. Arról, hogy riportért, intervjúért nem fogadhat el lap pénzt senkitől. Senki sem kifogásolta azt, hogy hirdetést közölnek egyes lapok. Csak adassék mód az olvasónak arra, hogy megállapítsa, mi az, amiért a vállalatok fizetnek. És hazudik a „Magyar Nemzet" akkor is, amikor azt állítja, hogy a Népszava hirdetési ügynökei előleget vesznek fel ismeretlen hirdetésszövegekre. Még ismert szövegekre sem szokott soha a Népszava kiadóhivatala előleget felvenni, arra azonban többször volt már példa, ahogy még hirdetésnek sem fogadott el a lap olyan szöveget, amely nem volt összeegyeztethető álláspontunkkal. A »Magyar Nemzet" azonban — amelyről nem egyszer állapítottuk már meg a hazugságot — ezúttal rosszul hazudott. Úgy, hogy a hazugság egyúttal rágalmazás is, amelyért megtesszük a bűnvádi feljelentést. Mi megtesszük. Túlzsúfoltság Pesti villamoson utazni már-már életveszélyt jelent. Túlzsúfolt kocsik igyekeznek lépcseiken és ütközőiken fürtökben lógó emberekkel előbbrejutni és minden megállónál közelharcsa elt jelenetek játszódnak le hangos vitákkal, átkozódásokkal, nem egyszer verekedésekkel. Elviselhetetlenül túlcsúfoltak a kocsik, egyszerűen azért, mert ötszázzal kevesebb jár, mint forgalomban volt békében, viszont az utasok száma már elérte, sőt túlcsaladta a békebelit. Sürgősen be kellene szerelni új kocsikat és megvalósítani a gyors közlekedés lehetőségeit. A probléma akuttá vált és kötelesség foglalkozni vele. A Beszkárt ügye ugyanis túlnőtt a társaság teljesítő,képességén. Mindennapi bevételeiből képtelen helyreállani, tehát a nagyobb közületeknek, fővárosnak és államnak együttesen kellene gondoskodniuk, hogy a száguldó életveszély megszűnjön. Vakrémület? Még nagyon jól emlékezünk a politizáló egyház pár hét előtti hangjára. Vakrémület lett úrrá a magyar baloldal fölött s e „komikus lelkiállapotában" elefántnak rettegi a szúnyogot és összeesküvésnek szűzi lelkű diákocskák ártatlan játékait... De a szüszilelkű diákocskák ismét jelentkeztek. Íme, a pécsi kereskedelmi iskolai hallgatókról kiderül, hogy antiszemita jelszavakkal meszelik tele a falakat és fasiszta röpcédulákat gyártanak — egyik tanáruk biztatására... Kiderül az is, hogy pesti egyetemisták szabályos útonállással feltartóztatnak autókat, átvizsgálnak és molesztálnak, mert vörös zászló lobog a volán mellett — de jeles ifjak forradalomnak nézik azt, ami az önkéntes mentőket jelzi... Vakrémület? Nem. Valóság. Rendőrség állapította meg, hogy komoly valóság s ezzel megállapította azt is, hogy a résenállás nemcsak jogos, hanem kötelező is! Persze, vannak problémák, úgynevezett ifjúsági problémák is az egyetemeken, de ezeket nem lehet útonállással vagy fasiszta heccelődéssel megoldani. S akiknek kötelességük e problémák megoldása, gondoljanak arra, hogy a nevelés kérdése is megoldásra szorul. Szóval nemcsak diákkérdés van itt, hanem tanárkérdés is. Dehát nem megy, mondják hivatalos helyen, az egyetemi autonómia miatt... Mondunk valamit, ha a közoktatásügyi minisztérium jót és okosat akar e téren cselekedni, annak nem lehet gátja az egyetemi autonómia. Tegye azt a miniszter, amit egyik hivatali elődje, Kunfi Zsigmond tett. Nézzen utána. Nem halt bele az autonómia. Megmaradt továbbra is, amellett jó tanárok, briliáns nevelők kerültek az egyetemekre. A Jászi Oszkárok, a Vámbéry Rusztemek, a Varga Jenők... Hazaérkezett Kéthly Anna elvtárs GOULD és SUTHERLAND elvtársnő is eljön a munkáspárti küldöttséggel kongresszusunkra Szerdán délben a hegyeshalmi vámhatárhoz egy osztrák rendszámú kiskocsiban érkezett meg Kéthly Anna elvtárs, miután előbb Londonban Szakasits Árpád elvtárssal együtt részt vett a nemzetközi szocialista konferencián, majd Frankfurton át Bécsbe utazott, ahol az osztrák szociáldemokrata nőkongresszust várta végig. Középkorú asszony szállt ki utána a kocsiból. — Lina Merlitt elvtárs — mondotta Kéthly Anna, amikor a Népszava rá várakozó munkatársát bemutatta kolleganőjének —, az olasz nemzetgyűlés szociáldemokrata képviselője, aki a bécsi nőkongreszszusról utazik Pestre, hogy résztvegyen az itteni konferencián. — Az olasz szocialista asszonyok üdvözletét hozom — mondta Lina Először politikai kérdésekről érdeklődöm,, de Kéthly elvtárs ezt elhárítja magától. — A bournemouthi konferenciáról Szakasits elvtárs olyan kimerítően és részletesen tájékoztatta már a magyar sajtót, hogy ehhez nincs is hozzátenni valóm. Nagyon örülök, hogy Szakasits elvtársat olyan szívélyesen fogadták első látogatása alkalmából. Valóban érdemes volt ezt a látogatást megtennie, mert ezzel csak növelte azt a megbecsülést, amellyel a Szociáldemokrata Párt iránt Angliában viseltetnek és gyarapította azt a szeretetet, amelyet a magyar muunkásmozgalom és annak vezetői iránt az angol munkásmozgalom vezetői éreznek. Különösen örvendetes volt az a tény, hogy Szakasits elvtárs az angol külpolitika vezető embereivel tárgyalhatott és azokat céljainkról és eszközeinkről tájékoztathatta. — Én pár nappal tovább maradtam ott, mert a demokratikus szocialista munkáspártok nemzetközi találkozóján kívül saját ügyeinkben is el kellett járnom. Így például tárgyaltam a Workers Education Association egyik vezetőjével, Green elvtárssal, akivel az angol viszonyok iránt érdeklődő magyar elvtársaink elhelyezéséről folytattam megbeszéléseket. Remélem, hogy e megbeszélések eredményeképpen a tárgyalásokat folytatni, tudjuk és alkalom nyílik, arra, hogy néhány fiatal magyar munkást kiküldhessünk Angliába. Ezek tanulmányozhatják majd az országot, de különösen az angol munkáspárt életét és eredményeit. Mialatt erről beszélgetünk, az autó Győrbe érkezik, ahol Udvaros István elvtárs, polgármester lát vendégül bennünket. Hogyan él London ? — Mit tapasztalt Londonban, a városban és az emberek között Kéthly elvtárs? — London tavaszi látogatásom óta nem sokat változott Megemlítésre méltó az az igyekezet, amelylyel gazdasági életüket újjáépítik és amellyel a legteljesebb takarékoskodást hajtják végre, hogy exportjukat erősítsék Ottlétem idején tárgyalt éppen egy magyar kereskedelmi küldöttség, amellyel igen szívélyes légkörben beszélték meg a kereskedelmi kérdéseket. Komoly élmény London utcáinak élénk forgalma. Csúcsforgalom idején valóságos torlódást tapasztalhatunk, a színházak és mozik zsúfoltak.. Vásárolni mindent lehet, de a mennyiség bónok és szelvények leadásához van kötve. Az igazságos elosztásra való törekvésre jellemző, hogy ottlétünk idején érkezett meg Amerikából sokezer tucat Nylonharisnya, ezt azonban nem osztják ki addig, amíg az egész küldemény meg nem érkezik, mert csak akkor tudják igazságosan elosztani minden igényjogosult között Általában rend és fegyelmezettség jellemzi őket, zokszó nélkül állnak sorban vásárlások idején, az asszonyok megbeszélik dolgaikat, recepteket cserélnek, de senki sem zúgolódik. — Ha már az asszonyoknál tartunk, az angol nőmunkásmozgalomról is szeretnénk hallani. — Beszéltem az angol nőmozgalom vezetőivel, Miss Barbara Gould-dal, a muikáspárt végrehajtó bizottságának tagjával és Mary Sutherlanddal, akik rendkívül érdekes dolgokat mondtak ki az angol nőmozgalomról és az angol asszony háború utáni életéről. Mindkét elvtársnő el akar járnai sz angol mukáspárt küldöttségével együtt január közepén pártkongresszusunkra. Szívesen jöttek volna nőkongresszusunkra is, sajnos, az utazással kap— Kéthly elvtárs Frankfurtban is megállt mit tapasztalt ott? * — Frankfurtban egy napig vol- tam és annyit mondhatok, hogy a pusztulás látványa még annak is elszomorító, aki látta Budapestet az ostrom után. Szinte elképzelhetetlen, hogy a lakosság hol lakik. — És Bécs? — Bécs élénkebb, mint tavasszal volt az élelmezés is jobb valamivel, természetesen még mindig szegényes. Részt vettem az osztrák szociáldemokrata párt nőkongresszusán, amelyet a Sophie Saalban tartottak meg, igen impozáns keretek között Otto Bauer életnagyságú képe, jelmondata, Fritz Adler híres mondása és szobra díszítette a termet, amelyben Ausztria szociáldemokrata aszszonyainak öntudatos magatartása győzhetett meg arról, mit jelent az osztrák párt Ausztriában. Nagy megbecsüléssel és szeretettel fogadták a magyar küldötteket Török Júlia és Hajdú Ernőné elvtársakat, kik beszámoltak munkájukról, nőmozgalmunkról, parlamenti és községi frakciónk tevékenységéről. Kéthly Anna e szavakkal fejezi be nyilatkozatát: — Engem a, régi ismerősnek járó örömmel fogadtak, amikor néhányszóval üdvözöltem a kongresszust Találkoztam Paula Walliseh elvtárssal, az Ausztriában mártírhalált halt Walliseh Kálmánnak, a magyar forradalom egyik vezetőjének özvegyével. Az autó eközben a Rákóczi -fit főtitkárság elé érkezik. Kéthly elvtárs hazaérkezett és besiet a pártházba. Máté Iván Az angliai utazás jelentősége állandó ülésezése miatt nem jöhettek el. De velem küldik a magyar szociáldemokrata nőmozgalom első háború utáni nagyszabású kongresszusára üdvözletüket. Merlin elvtárs olaszosan pergő csalatos nehézségek és a parlament c • ' 11 n ~ f ol-nMnm /n Hnn!n tílAconnaA TObH nem lírhetfrancia úisággal — és fel akarom venni a kapcsolatot a magyarországi szociáldemokrata asszonyok kongresszusán a magyarországi mozgalommal, mert meggyőződésem, hogy csak közvetlen kapcsolatok biztosítjá a népek között a béke előfeltételeit, amelyet mi olasz szocialista asszonyok éppen úgy óhajtunk, mint magyar társnőink. Néhány perc, amíg a koffereket átrakják a mi autónkra, aztán búcsút veszünk osztrák elvtársainktól és a kis autó máris visszafordul Bécs felé. Mi is elindulunk. Kéthly elvtárs először az autóban rá várakozó testvérével, Kéthly Magda elvtárssal vált néhány, szót, azután felém fordul és megkezdődik az intervjú. Németország és Ausztria VILÁGSIKER RQUE A DIADALÍV ÁRNYÉKÁBAN A Nyugaton a helyzet változatlan világhírű szerzőjének új regénye. Színhelye Páris, idő a világháború kitörésének pillanata, szereplői a nagyváros nemzetközi menekült-társadalma, cselekménye egy lenyűgöző szerelmi történet otteve 32.— Kittre 4©.— Dante-kiadás A szó elrepül! Az élmény örökké tart! CORVIN JUIA !