Népszava, 1946. december (74. évfolyam, 273–296. sz.)

1946-12-01 / 273. szám

s­intin az isipi~ása Munkásdalosok a rádióban Pénteken este a Budafotá Uttakás­ánn­air hangveszesig esett, ami­att Kézdi-Krér, Gézit karnagy vezéílyletével figyelemre méltó színvon­alt képviseli a há­ború előtt. Teljesítményei pártfogást érdemeltek as,­á­ a rávehetően frondos Miréea Silée és az élőadián ísléceá volta alapján. A há­ború, ultraontagsá­gait peinse és a dalkor­ta megsíny­ette, de ®rv©ndenünk kel már annak az, «Miáményiszámiba meno ténynek, hogy Bundafork aránylag rövid idő alatt áslt ismét talpra l­ezervezte újjá magát. Ha a hangadás liest­asága mért' nem is érte el s régi fokot, feltehető, hogy ezt a dalkör maga te tudja » ebben az irányban megteni majd minden­től« •telhetőt, tó ha az előadás még­ kissé bágyadtan, egyszínűéii hát, de bizo­nyára aa° elfogódottságga­l indokolható, hiszen murukAedalosfiink csak nem rég-Ma teremnek meg frjtva, rendszeresen a mikrofém előtt. Egy-két szólista kelle­mnen hangjával élénkítette a leadást. • 1 . Kultúrkrónika A Magyar Hivatásos Zenészek Sza­bad Szakszervezete pénteken jól sike­rsílt megnyitó estély keretében avatta fel a helyerség­ediben (VT, Vilma királynő át megszakított Zenén Klubját. A ómagyar ifjúság vasárnap délelőtt ,11 órakor al, Uránia Míta Szí­nházba­n Zola-emlélkü­nnepélyt rendez a hős P­ar­tizánleány üvegezésének Mátéval év­fordulójár­ak alkalmá­ból. Washingtonban az amerikai közélet kiválóságai nyilt levelet tettek közzé az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Siov­et-Unió kormányainak , cí­mezve azzal a felhívással, hogy igye­kezzenek aa éltaián©« ter.jwrellé« iAeiU-jét megvalósítani. . . December 1-én lesz 123. évfordulója Nyekraszov, az orosz sórítő születésé­nek. A jubileum alkalmából Nyekra­szov összegyrű­jtött munkáit is kiadják. Alt oltsd kötet december 4-é vt jelenik A közoktatásügyi minisztérium nép­iskolai ügyosztálya most lehetővé tette, hogy az egy-, két- és háromtani-Öve tanyai iskolák növendékei, ingye­nes írós*»- és impíreHátásban rtowv «CqMNIET­­—' * Pénteki® délutáni Arthur Bliss tisz­­ tafoAäre a British CoEneíl íftjyadást vea­iwwefe ® Fíwk Klubban. A római Collegium Hungaricum meg­kezdte működését az Kardos Tibor ve­zetővel. * ' riktji Zoltán köztársasági fdnök a «agxilsease • ttyilatkozatot, adott, amely­««is rámutatott arra, hogy a magyar •irodalom ügyét és tá­rsadalomnak fel­eseit karolnia és olyan intézményt kell Z£trekci.*nia, amely nagy példányszámú fa­jé IEofign olcsó kiadását leh­etővé «­­ipfe­i­p­n­yjjáiPSTVg LÁTVÁNYOSSÁL VÁCZI~U14 AiaKfrá-SOE SATSflSOK E­m­­lé­kezes a Ahogy elszállnak évek, évtize­dek, az élmények őszbe szürkül­nek s ami megmarad helyettük, nem más, csak szomorkás emlé­kesés. A könyv, mely felkavarta bennem a régi emlékeket, s külön fejezetet mentel valakinek, aki­hez közös szép ifjúság szépséges eszményei kötöttek, emléket állít Buchingerné Ladányi Szeréná­nak. Délibábos forró levegőn ál libben elém alakja a több, mint négyévtizedes messzeségből, 900-as forrongó esztendőkből, ami­kor együtt jártuk az akkori szo­cialista diákmozgalom roman­tikus útját és együtt jártunk az egyetemre is, a földrajz-termé­szetrajzszakos volt, én a kémiá­val párosítottam tanulmányaim­ban a természetrajzot ,­ felejthe­tetlen gyönyörűséggé lett szá­muk­kra, hogy együtt tanultuk Marxot és Darwint, Bebelt és Lyellt, Kautskyt és Linnét. Külön büszkeségem volt, hogy szeretetre tudtam hangolni őt a kristálytan francia iskolája iránt, szemben az alapos, de szürke s fantáziátlan német rendszerrel, ámbár amaz, lendületes geomet­ri­ai-matematikai szárnyalásával, a magyarázatoknál nem egy re­mek fasori sétánkat vette igénybe. S aztán mily felejthetetlenné lett, amikor fölkeresett, hogy va­lamit átbeszéljünk, s uige­n láz­om talált. J Heb­wigben éppen az Amphioxusról olvastam, erről a furcsa és átmeneti állatkáról, amelyről kiderítették, hogy még nem hal, de már nem is féreg... s hámom átragadt Szerénára, érez­tük, hogy csodálatos titkok birto­kába jutunk a Mindenség felé vezető úton. A középiskola a mi konszolidált időnkben talán ala­posabb volt, mint a­ mai zaklatott világban, de annál alaposabban titkolta el diákjai előtt a termé­szettudományoknak akkor már lo­bogó forradalmát. Egy betűt Darwinról a­ közép­iskolában nem hallottunk, amint­hogy rejtve maradt előttünk mindaz, ami a mai atomproblé­máknak a csirája volt. Az egye­temi szellem a filozófiai szakon akkor szabad volt és mi dúskál­tunk ennek a szabad szellemiség­nek szivárványos fürdőjében. Kevés nemzedék dicsekedhet ily rózsásan derűs és forrongóan szárnyaló ifjúsággal, mint a miénk, a 900-as évek szocialista ifjúságáé volt. Köszönöm a könyv szerzőjének, hogy mind­erre emlékezhettem., . letehettem egy szál virágot az elé, akit ő is annyira szeretett. sz. a. Ki a gyilkos ? Kell-e bemutatnom Agathe C­hris­tie-t, akinek színdarabját, a „Tíz kicsi stég­er"-t a Művész Szính­áz pénteken bemutatta? Uígye, nem kell, mert ő a Poirot, mester izg­al­mas detektívtörténeteinek szerzőj­e. Ne kerteljünk, hanem szépen vall­juk be, hogy az Agathe Christie­könyveket szívesen olvastuk, mert azok jók a­ magus nemében. Szé­pelgő, finnyás irodalmárok se le­fed­ünk, hiszen ki beszél­ itt, iro­dalomban! Ezek amolyan mumus­könyvek, melyekkel saját magun­kat rémisztgetjük. Emellett még így akarjuk pótolni életünkben az elmaradt kalandokat, legtöbbször sajnos, hiába. De ha nincs kaland, izgató­­ kalandregény is jó. Miután mindannyian olvastuk a Poirot-regényeket, ezért nagyon jól tudjuk, ho­gy milyenek, így máris tisztá­ban lehetünk, hogy a „Tíz kicsi néger", ez a háromfel­vonásos bűnügyi történet is milyen. Kedve­sen­, polgárian, a hétvég hangulatá­val kezdődik. Egy elhagyatott villá­ban tíz ember jön ö­ssze, valami Owen nevű házaspár meghívására. A vendégek mind együtt vannak már, csak éppen a házigazda és felesége marad távol. Az ismerke­dés után mindannyian jókedvre de­rülnek, de a hangulat, sajnos, ha­marosan elromlik, mert a jelenlevők egyike rövidesen összeesik é­s meg­hal. Megmérg­ezte a Valaki. A kö­vetkező bűntény sem várat soká magára, mert az inas feleségét mér­gezetten, holtan találják szobájá­ban. A harmadik áldozat, ha jól emlékszem, az öreg tábornok. Ezt viszont­­ leszúrják. Ennek bizony már fele sem tréfa, a közönség fe­szeng, mocorog. Közelemben egy fiatal lány izgul. Óvatosan körül­nézek a­, elsötétített nézőtéren, itt is, ott is látom ám az irodalmi széplelkeket, amint a zsöllyében előredőlve, igézetten követik a sze­replők mozdulatát, tátott szájjal lesik, ki lesz a következő áldozat Hogy itt mindenki elpusztul, abban senki sem kételkedik. Joggal, mert minden jel erre mutat Nem kell sokáig várni, néhány percr­e máris vége van a vénkisasszonynak, akit pravazzal tettek el láb alól, a szín­pa­don, észrevétlenül. Kisvártatva a szereplők rémülten hadarják egy­másaink, hogy az inast valaki tar­kón csal­ta. Meghalt Már csak öten varrnak a történet szereplői közül. Vége a má­sodik felvonásnak, következik a harmadik. De nemcsak előadás közben a színpadon, hanem a szü­netben a nézőtéren is történik iz­ga­m­as jelenet, ha már jelen van Agathe Christie szelleme. A néző­közönség türelmetlen, a harmadik felvonástól várja a titok nyitját. Miközben a nézőtéren sugdolóznak, perecet ropogtatva fogadnak a gyilkosra hirtelen dörrenés támad a nézőtéren. Mindenki felkapja a fejét, itt-ott női sikoly... Mi volt ez? Egy páholyajtó csapódott be. Hirtelen néma csend, majd fel­ismerve a helyzetet, máris min­denki nevet — saját magát neveti ki ijedtsége miatt Nem akarom folytatni a darab ismertetését eszem ágában sincs elárulni, ki a gyilkos. Nem tudom, mit csináltam volna azzal, aki elő­adás közben barátilag, bizalmasan megsúgta volna, ki a tettes. Alap­jában véve meg vagyok sértődve, hogy én már tudom. Ezzel a vége valaminek, amit rossz elveszíteni, ami az érdeklődést elevenen tar­totta. Az irodalmilag értékes könyv, színdarab, vers úgy fejeződik be, hogy belénk lehet az életből való. ILLYÉS GYULA: Egy ismeretlen Párizs­fedezünk fel ebben a re­gényben: az örök forra­dalom városát korunk iz­galmas eszméinek világát líra kötve tö.— forint TÖRÖK SÁNDOR: A élet elmaradt lehető­ségeinek, & kora vad éa az&a síeszélyeinek minő­seg humorú regén­ya Az» kötve 42»— forint J HHtfc 'isfi­aitearsffik­ie&BBleasei ser*­­ssssf fosirSA, gy akor eg­y szál6., fean­ gaLaid­. A BOTa-Lrodaid­SL, tanár * d­etek il »rregsE­­ és a benne főszere­pei .fácsaó revolver, mikor a végén csattan — cumiyját öli meg­, már­mint a regényt mely egy pillanat alatt semmivé válik azzal, hogy befejeződött. A jó könyv egy ki­csit mindig az utolsó sor után kez­dődik ... Különben s­e komolykod­junk, hanem azzal fejezem be, hogy bevallom: kiadósan, izgultam és véletlenül sem­ gyanakodtam a gyilkosra. Ennyit akart a szerző, a színész, a rendező. Elérte célját A színészek közt nehéz rangsort megállapítani, mert mindannyian jól és összedolgozva játszottak. Közülük mégis Várkonyi Zoltánt (Lombard kapitány), Pécsy Sán­dort (Blore) és Apáthy Imrét (Wagrave), kell elsősorban meg­dicsérni. Jól játszották nehéz sze­repüket a többiek is: Szemere Vera, Keresztessy Mária, Zách János, Földeniti László, Ascher Oszkár, Vándori Margit, Halász Géza, Joó László. Külön meg kell dicsérni a rendezésért Várkonyi Zoltánt, a re­mek díszletekért Fábry Zoltánt, Szabó István KONCERT rendezései: BUsa zenekari hangvereeny dee i. Brahuia^ Requiem dee. 6. Bp. Ének- és Zenekaregyes. Lichtenberg Emil ««m­­ékére. (Z. 7.) Antal István Beethoven-ma­tin» dec. 8. Z. 11. Les Adieux, Hammerkla­vier, op. 101, op. 111. Matinébérletek, •try«« jegyek. Bösztörményi-Naary Béla zongtura­eatje dec. 9 (deo 4 helyett). Sikl Béla zongoraestje 13-án. (Kofv veré Zongorabérlet). Harold Krauf2­berg TÁNCESTÉI 12 ÉS 13-ÁN Madách Színház. 7­6. Legújabb táncok és a régi műsor legszebb számai, •legyek e asinház.ni£, Bösstavin­lgyinA SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR hangversenyei a Zeneakadémián Csütörtök, dec. 5. date 7. Nazarí—Ferencsik Haffner asztrenád. C-dor asdmf. atf­. Vasárnap, dec. 15. d. e.­­33-nagyzenekari matiné KÜLFÖL­DI MŰVÉSSZEL L Vel.: Silvestri Constantán LIBERTÁS readenénet Felvételi vizsga a Nemzeti Szín­háa­ban ma, d. «. 11-koc. Aa éiwwl leg­nagyobb atrik­ciója. Komor—^Csajkovszkij V. Onyegin (Siinándy), Olaez Oaprlcclo 11-én. Filharmónia. A. V.S. Petri Slndre WMigaraeatj« lí-én. Beethoven Pathetlqsia, Bwűmií» I-oioli l'rokoíiefí V1L sawíiáto. Schubert: Wanderer-Fantasie. Komor — Zatfuiresxky 18-fen. EL CJnajkovsakij-aBt. IV. «aimíóaia, verweny. 0\óiör6 eivií. fiíSüM&oli ItéB. Fares esik. ' Vásárhelyi Zoltán és d&kari hang­•v.«n»wxy«. ÍM. I. Z. JAXZ Zeneak. Ma, vas. d. w. a éra. 4 zenekar. Alfonso, Fényes, Kapitány, ICüz.II, Halmai, Lantos, Türk, Upléczy, Tabányi, Hlasiny, Feuer— Orbán, Hor­viela Jímie stb. OPERA-SST Zoneai, Ha,­vas. aat® VaS úra: Bordy, Gyurkovic.5, Jámbor, N­agypál, G­yiry, Oross, Kásler, Szilvássy, U­d­vardy, Vanady ár. (Vagynori rend.) Zuneak. Mo, TOa. este '^'8 óra. SÄÄMM'^ZAE MUisOAU,; Vs^urnafi en hetl'6: Oyera. Vasárjai): lü'goleito U-JJ: BoiiKdii­ólet C'). Uéíiő: Ho&uiana naroM <7; N<s>­ízava-al&a«!»»). M&tnaetl SiiuJUu. VaairaaK: UaUná (ül; otoábk liAáu^av (fiy, C»i««t «3 TSwide (T). .tíuMé: ÖiSWik iiad­oeaVip (Tj. isiftíjazotl Kauiuxa SättaliA». Vemuraaff. bétlő: tárjak iaidlíi-i*. KoUiyetí»­aeái (1). Via^zialtiáa. Ulaixdia (,V»4. 7). aétíé: U'^adia (7). P***i Szín­ház. Vju*írnap: Kapsüté» (WiiA 7). 1UO16: .'vAixiiaééi (Jl. JBeivái'OKl tuaiaitó. Vajtfr­afty: uj U« Tteftbfebas­ti»'»!). &uo:ÍS» íb Jal­á (7). iAétióc H«uw -M iatta 17). äfiTösui Ssinhää. Ysa&rtMqp: Tis kicai nágor 7). h­éti'ö: Tiz kicei aéeeer (7). M*­jy«r SsiDUa. V'Mánup: J«alka 0*4, 7). Uwtíe: JaoJia (7). Mas'sej® StíBtuíuL Va«iám«t» éa hétM. Olyan aanp, iMgf ^ »spe» SF h­írtmi Jjp»r«tti»ajKl­ár. Va»áiroaj»:­iesOoéna^ » Unra (tel, 7). U404: Ohio^K. nénat & tány& (7). Medsixasaay Szdnfoix. Varnás-n»»: Qiak norai ne IVM, 7). stótfő: CJ®ai neve O. ne (7). Pódium JKatwwa. Vatór-Bsip: Mib'J.ob .hegy «Jik.ait. (4, $48). Jiótfő: M.i»ti«T­­ktoify elkeit (ViS). jtos®irvár»e.l Siáa­!­*». Vasárnap: Egy millid dodóte (4, Ha). í­tósíő: ütoTndlló dollár (7). Kamara Varieté. Vasári kap: Kcepbat el! 'A 8). B'éifö: Ke^aket a'. (7). JRoysi K^rft Varieté. Vasiuraa»: Hajrá, Borait 7). mm­, a«**,. B»y*l­egl.

Next