Népszava, 1947. január (75. évfolyam, 1–25. sz.)

1947-01-01 / 1. szám

4 1947 Jan. 1 NÉPSZAVA JiMcttft jiM^-e­ .UiUi tUtitItimi I tWtti SUIUU1­UUUMtWl »Ii tit lUUHtUittMtUUUUUM Január 28-a és február 28-a között Lon­donban kiállítást rendeznek, amelyen Anglia úgyszólván valamennyi hajó­építő és hajógézgyára részt vesz. A ki­állításról szóló közlemény megállapít,»: ritkán vagy talán miét sohasem volt látható együtt annyi bizonyítéka annak, hogy a brit hajóépítés a világ minden hajós nemzetének szükségletét ki tudja eli­ Sgíteni, mint a most ö tökéezinében levő bemutatón. A moszkvai rádió hírt adott arról, hogy a jelen évszázad eleje óta a kazak szidni Bek-Pak-Dala sivatagban kiemel­kedett földrengéses erede­ti halmokat két mesterséges gáttal kapcsolták össze, hogy óriási víztárolómedencét létesítse­nek, amelyből 121.OOO hold területet akarnak öntözni. A gátak teljes magas­sága 160 méter lesz, a víztárolómedence 23 km hosszú és 13 km szélet. A sivatag öntözésre kerülő területein szőlőt ültet­nek, cukorrépát, dohányt, juhát és ken­dert termelnek. A „Borba" beszámol arról, hogy az idei építkezési idény alatt mintegy száz épületet építettek fel vagy állítot­­tak helyre Belgrádban. A felépített épületek között van a kereskedelemügyi, igazságügyi, iparügyi és tengerészet­ü­gyi minisztérium épülete. A középüle­­tek közül még 18 népiskolát és 8 gimná­ziumot, a magánházak közül pedig 1 1­1 épületet építettek fel vagy tetté­k lak­hatóvá. A Jugoszláv nemzetgyűlés el­nökségének palotája is rövidemb k­. kéksfiú Tóbiás, a gyáva óriás A Szocialista Könyvbarátok má­sodik illetm­ényköteteként jelent meg Hárs László felnőttek számára írt meséskönyve: „Tóbiás, a gyáva óriás". Különös, új műfajt képvisel a negyvenegynéhány rövid írás, amely ebben a kötetben gyűlt össze, mű­faji szempontból talán fegiik­,srl Wilde meséihez és Andersen néhány komolyabb szimbolikus alkotásához hasonlítható. Ez az összehasonlítás azonban se­m értékmérő, sem skatu­lyázó nem akar lenni. Hárs László kísérletet tett arra, hogy a fantázia kiengedett gyeplőivel vágtatva be­széljen nagyon komoly és nagyon valóságos dolgokról — sokhelyütt már egészen a szabad asszociációk szélviharában lebeg — és a kísér­lete nagyszerűen sikerült. Csillogó stílussal, költői színekkel festi ta­­kára meséit és ezekben a csapongó kis történetekben mindenütt mon­danivalót talál az olvasó, mélyre­ható, elgondolkoztató mondanivalót. Felnőttek számára íródtak ezek a mesék, de bizonyos, hogy a gyer­mekek is örömmel olvassák majd, hiszen a játék és igazság írói eszkö­zökkel való keverése nem lehet ide­gen sem a tiszta gyermek, sem a szépségben is valóságot kereső fel­nőtt számára. Janovits István bájosan groteszk rajzai hűségesen ábrázolják vona­lakban a mesék szavaiból áramló friss, egészséges levegőt. A szép­kiállítású és tartalmas könyv sok örömet szerez majd olvasóinak — tekintet nélkül életkorukra­­e dy —­s) B. U. É. K. SZEMERE szűcs Habbetiltás Ne higgye senki, hogy ez sajtóhiba. Valóban habbetiltásról van szó, nem pedig lapbatiltásról. Az eset pedig így történt. Az espresso pultjánál két úr állott. Dupla feketét habbal — mondták a kisasszonynak, aki sértődötten vála­szolta: — Hab nincsen. Tessék képzelni, a ha­bot betiltották — és méltatlan­kodva rázta a kék margarétát a fü­lében. — Azt a kis tejszínt is saj­nálják a vendégtől. 8»ép kis világ. Ahogy ott áll kacér batisztm­ágai­val • fején, mely ugyan még jel­mez rajta, de elég ahhoz, hogy ki­­lé­pjen osztályából, s vendégként gondolkozzék, nem csupán a po­hárba gyű­lt borravaló lódítja arra a másfajta kikra, ahol már nem érez Mimi fenzetartozást azokkal, akik­nek nemcsak tejszín nem jut, de tej­em... Azt, hogy az utóbbi idik­kben aránytalanul sok volt a tejszín a romokhoz képest, nema is vette észre. Számára csak az volt a fontos, hogy a vendég meg legyen elégedve. A vendég, ugyanis, lényegesen jobban érdekelte, mint az ember. Próbálom megmagyarázni neki, jól van ez így, hogy nem szedik le a tej fölét, az élet sűrűjét azok szá­mára, akik pénzzel fizetnek, s nem erővel, munkával, vérrel, szolidari­tással. A kisasszony fitymálva, ellensége­sen hallgat. Noha cinkosan össze­néz a vendégeivel, s még be sem csukódik mögöttem a s­ajtó, azt mondja: — Vannak még dilis vendégek, akik helyeslik az ilyet. Még az a szerencs­e, hogy egyre több ilyen dilis vendég akad... P. B. SZOCIALISTA DIÁKOK a 960-as évek elején Ez a téma egyre sürgetőbben ragad meg s bár már itt-ott tagoztam belőle, mint valami ártalmatlan hazajáró lélek, adósságot érzek, melyről sokáig azt hit­tem, ler­ovására nem én vagyok hivatal . Ám, ahogy körülnézek a világban, egyre kevesebbet látok azok közül, akikkel együtt több, mint négy évtized előtt megalkottuk a szocialista diákok első szervezeti testületét. Két háború és az ellenforradalom, emigráció és öregedés alig alig hagyott itt valakit is közülök. Jóformán a tíz ujjamon számolhatom össze azokat, akik, tudtommal megvan­nak, Ladányi Ármin, Magyar Sámuel, Salamon Viktor, Timár Miklós, Beck Salamon, Beck-Bárd Imre, Messinger Aranka, Schwarcz Béni, Ladányi Ernő, Farkas Miklós, az Oroszországból most hazatért Krammer Mariska, s úgy hal­lom, bár fiatalabb korosztályként vala­mivel később került közénk, Polányi Károly is valahol külföldön él. S a MM,7 évben még mondották, hogy életben van Messinger Géza is. Csekélységem egyik tagja volt ennek a romantikus, mégis nagyon aktív s a munkásmozgalomban hamar felold­­ó s szívesen fogadott együttesnek. Ki írja meg ennek a tör­ténetét? Ez az az adósság, melyre gon­dolnom kell a Népszava 75. jubileumán ?•" Ezek a sor­ok­ még részlettörlesztésre sem alkalmasak, s inkább a vágyódó szubjektív érzései sugallják, mint a történetírás szigorú követelményei. Ta­lán majd egyszer még összegyűlhetünk, megmaradottak és fölfrissítve közös szép emlékeinket, kidolgozhatjuk azt a fejezetet, amely ékessége lehet a ma­gyar munkásmozgalom történetének. * Látható kristályosodási középpontja az első szocialista diákszervezetnek a 900-as évek elején a fiatal Szabó Ervin, mellette egy kitűnő mérnök, Gerster Miklós iparfelügyelő az aktív mozgató, s dr Lórind Richard, aki Réti Lóránt névvel dolgozott a mozgalomban. Szabó és Réti is már a pártélettel közelebbi kapcsolatokat tartott fenn. Az ifjúság körében élen járt Ladányi Ármin, Mérő Gyula, Vágó Béla — Szabados Sándor még Komáromban élt — Bresztovszky Ernő az „Alkotmány"-tól közvetlenül a Népszava kötelékébe került, s a diák­mozgalommal csak laza kapcsolatai vol­tak — akár Révész Mihálynak s Rudis Lászlónak, ők is ugyancsak közvetlenül a pártmozgalomhoz csatlakoztak. A Bánffy-korszak alábukása után friss szellők járták át a magyar tájat. Erős erjedés indult meg, ez időben tört előre a munkásmozgalom, kiépítve ha­talmas országos szervezeteit. A mun­kásság optimizmusa átcsapott a hala­dásra hajlamot intelle­ktuális fiatal­ságra, mely nyomban szerephez jutha­tott a tanulásra oly szomjas munkás tömegek körében. Tanulni és tanítani! — ez a jelszó hatot­ta át ifjainkat, akik a­lap­úgy merítettek Lafargue, Longuet, Guesde, Kaulsky és Bebel nyugati, mint Lavrov, Plechanov keletről érkező taní­tásaiból A francia forradalom régi tüzei épúgy lelkesíte­tték, mint az akkor újjálobbanó orosz forradalomnak hoz­zánk is átcsapott hevülete A magyar munkásmozgalom a haladó szellem re­ménysége lett, s ez vonzotta magához a szocialista ifjúságot. A nemzetiségek demokra­ikus elemei is küldtek köz­ük embereket, szlovák diákok csatlakoztak hozzánk, egy ideig velünk volt Ivánko­vics görögkeleti püspök diák unokaöcs­cse. Egyébként Boromissza katolikus püspök unokaöccse is közénk került és ott is maradt. Gyárosok, nagykereske­dők, ügyvéd­k, orvosok gyermekei jöt­tek közép- és kispolgári származékokkal és munkások gyermekeivel, fővárosból, időkről. * Mit végzett ez a mozgalom? Tréfásan élva, világot megváltó végnélküli el­méleti vitákban töltött izgalmas és bol­dog éjszakákat. Nappal tanult az egye­temen, de amiko­r kellett, így Pikter professzor védelmében, verekedni is tu­dott a szentimrésekkel. Olvastak s egy­mást tájékoztatták ismereteikről a po­litika, a szociológia, a filozófia, a gaz­daságtan, a­ marxizmus, a természettudo­mányok ter­ületén. Eljártak az egyetemi ifjúság nagy vitadélelőttjeire, s felszó­laltak minden egyetemi megnyilatko­záson, amely a munkásmozgalmat érin­tette. Somló Bódog, Jászi Oszkár, majd Kunfi Zsigmond előadásait hallgatták. Bújták a könyvtárakat és aki tudott, írt, s így vett részt a harcban. Bele­beleütötte az orrát a diákság a pi­r -mozgalom vitás problémáiba is, egyi­kük-másikuk így jutott szerephez a párt magas politikájában. A legtöbben azon­ban beérték azzal a­ nagy és szép sze­reppel, hogy taníthatták a munkássá­gát. Különszemináriumokon képezte ki a párt azokat, akiknek előadóképességé­ből futotta „vidéki turnéra" is, s hete­ket töltöttünk vidéki városokban, hogy a mozgalomnak új erőket szerezzünk. A párt májusi nagy felvonulásain egyre élénkebb színfoltul szolgált a szocialista diákok csoportja. Ez a mozgalom lassan feloldódott. Egyrészt a diákok pályájukra léptek, részesei lettek a munkásmozgalomnak, a később érkezők már a kiépült párt­szervezetekbe léphettek, az újabb diá­­k­nemzedék pedig a Társadalomtudo­mányi Társaság mozgalma köré csopor­tosult, s a Galilei-körben lendült újabb magassági pontra. Tévedés lenn* azt hinni, hog­y a szocialista diákmozgalom talán magával ragadta a m­agyar intellektuális ifjúság tömegeit. Ellenkezően, a klerikális és konzervatív erők kiélezettebben léptek fel az ifjúság körében, mint valaha. A polgári világ k­eti ellenséggel, az úri vi­lág haraggal nézte a munkásság erő­feszítéseit, s a kiváltságok védelmében ez az enervált világ ifjontian fürgének mutatkozott. Az egyetemi viharok kle­rikális jellege egy pillanatra közel hozta a szocialista diákmozgalomhoz a Beth­len Gábor-diákmozgalmat, de az osztály­szellem erősebbnek bizonyult, mint a vallási aggályok ereje, s a protestáns diákság vígan asszisztált a szentimzé­seknek. Ez a nemzedék készítette elő a magyar idlei­­ko-fasizmus világát. Volt a polgárságban egy réteg, intel­lektuellek, kereskedők, nagyiparosok, ez a réteg lázadozott részben a szellemi tespedés, jórészt pedig a magyar gazda­sági életre élősdien nehezedő nagybir­tokos­ feudalizmus ellen, s így a választó­jogi küzdelmekben bizonyos segítsé­get is nyújthatott volna a munkásság­nak. Pillanatnyi felrobbanás volt ez. s hamar követte a demokrácia gyen­ge kí­sérleteinek elárulása. Lánczy Leó és tár­sai, a polgári közgazdaság urai, a feu­dalizmussal osztoztak a magyar nép ki­zsákmányolásában — ez volt a magyar polgársá­g igazi arca. A vidéken ily elméleti viták nem is voltak, aki a pol­gári rétegekből fordult a munkásosz­tály felé, azt kiszorították az érvénye­sülés, sőt a kenyér minden lehetőségé­ből, a munkásokat pedig elintézték csendőrrel, rendőrrel, szolgabir­óval. E sorok íróját a szóbanforgó évek során a rendőrség, ifjúmunkáshallgatóságá­val egyetemben lefogta. Krecsányi Kál­mán detektívfőnök a méltatlankodás legfelháborodottabb hangján kérdezte meg tőle: — Nem szégyenli magát, hogy diák létére odaáll bará­tozni m­ásokkal. Ez nem csak a klerikális érzéséről ismert rendőr hangja volt, ez a ma­gyar úri intelligencia szellemiségét lep­lezte le. * Hiába volt csendőr, rendőr, ez az ifjú­ság megfogadta Lavrov felhívását: El a néphez. S jártuk a várost, a falut. Nyíltan, ha kellett, a kertek alatt buj­kálva, erdőkben, elhagyott lak­ókon, kültelki kocsmákban és gyárak hátsó udvarain, magánlakásokon és olvasó­egyletekben. Mindenütt a szeretet­­t a megbecsülés le nem írható kötelékeivel, szoros egységben a munkássággal, össze­­­forrva vele és magát a dolgozók éle­tével és szellemével azonosítva. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy viharállóvá ezt a sokat megpró­báltatott mozgalmat nagyban segítette egykori diákifjúsága, mely életének nagyszerű kiteljesedését nyerte jutalmul a gazdagszívű munkásságtól. Néhány névvel fejezem be ezt a kit emlékezést, fájdalommal gondolok reá­juk, a már említett elhunyt barátaimon kívül: Ladányi Szerénára, Szikra Gyu­lára, Gonda Bélára, Berkes Jenőre, Izsák Lajosra, Lévai Oszkárra, Tarczai Lajosra, László Jenőre, Fáber Oszkárra, Strasser Józsefre és sok másra, akiknek neve már­ nem merül fel emlékezetem­ben. A vihar elragadta őket, de itt ma­radt a mozgalom. Szerdahelyi Sándor BOLDOG Ú­JÉ­VET KIVAN KEDVES ÜZLETBARÁTAINAK Szerverit Parafaárugyár R.-T. Ismét gyárt elsőrangú MŰPARA­FÁBÓL kész cipőformákat, cipő­talpakat, lemezeket minden méretben és formában, tömítéseket műszaki célra. Eladási osztály XIV. Telepes u. 12/16. Tel.: 120-867 Gyári bélyegző- és b­érák speciális javítása, vétele és eladása Círusipati Schvarcz Testvéreta aranyéremmel kitüntetett órásmesterek VI. Podmaniczky u. 59. T.: 329-340 B. U. É. K. MIME­LYI hirdet A iroda IV, Veres Pálné u. 8. Tel.: 381-557 Változatlan a kenyér-és lisztfejadag januárban Egyes budapesti napilapokban az a téves hír jelent meg, hogy a közellátásügyi miniszter január­ban 15 dekára csökkenti a kenyér­fejadagot Ezzel kapcsolatban hi­vatalos helyen közlik, hogy sem a kenyér-, sem a liszt fejadagok nem változnak januárban, a súlyos gabonaellátási helyzet ellenére sem. Erről eg­y­ként a közellátás­ügyi miniszte­r­endeletileg is in­tézkedett. A eset a hivatalos lap január meg. lölm B: 'fámában jelenik . Három újévimillacér­t kétévi fegy­ház. Ujevre mala^g^; tj almat rendel­tek el. Paducs király fe­lsőrárkosi ács­munkás három új új male­­pot akart át­csempészni Sopron környéké­n Ausztriába. Elfogták és Buapestre hozták. Az­ uzsorabíróság két évi fearh­ izra ítélte. Boldog új évet kíván KELEN MIKLÓS Jelvény­, érem-, féraárukészítő •mUab 4/1

Next