Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)
1947-02-23 / 45. szám
Bal foto.» H$r«ZAVA a najiHk- Vtadlifizl ffftKzfäFvän? A hajdúhadházi cigánytelepen fellépett kiütéses tífuszjárvány terjedésének megakadályozására a debreceni tisztifőorvosi hivatal minden intézkedést megtett. A jelentések szerint a járványnak sikerült gátat vetni ki újabban fellépett 10 megbetegedésről Hollósi Andor tisztifőorvos kijelentette, hogy az nem a tífuszjárvány továbbterjedése, hanem csupán visszatérő láz lépett fel. A tisztifőorvos, a fsajdahamiházi politikai pártok vezetőivel folytatott tanácskozás után elhatározta, hogy : a kevés létszámú rendőrség mellékfelmn őrséget állít fel, hogy senki ne hagyhassa el a járvány miatt elkülönített területet. . * Debrecen város tisztifőorvosa a törvényszéki fogdát 14 napos egészségügyi zárlat alá helyezte, tekintettel arra, hogy a bűnözők között nagyrészt cigányok és csavargói vannak. Ezzel a kizárólag óvóintézkedéssel kapcsolatban , a fogház személyzetét és a rabokat beoltják tífusz ellen. Volt náci kémet fogott el a rendőrség Az ádatvédelmi osztály népügyészségi kirendeltsége elfogta Kovács József artistát, aki ellen az volt a gyanú, hogy a németek javára kémkedett. Kiderült, hogy, mint az éjszakai élet állandó szereplője, különböző mulatóhelyeken szerzett ismeretségeit és összeköttetéseit felhasználva, állandó információs kapcsolatban volt a németekkel. Nemcsak Magyarországról, hanem Közép-Európa minden országából adott jelentést a németeknek. A népügyészség megindította ellene az eljárást. Kivégeztek egy nyilas tömeggyilkost A nézőbíróság által jogerősen kötél általi halálra ítélt Vízvári Jenő újpesti asztalosmesteren, „Újpest remén", szombaton délután a törvényszék Kohári utcai oldalán végrehajtották a halálos ítéletet.z A Kosmunfentanicn Fischer József alvtárs elnöklésével februári teljes ülésén számos közérdekű kérdést tárgyalt. Elhatározták, hogy a régi Lóversenytéren építendő állandó áruminta vásárcsarnok elkészültéig a vásárt a Mezőgazdasági Múzeum helyiségeiben és a Vajdahunyad-vár területén tartják meg. Hozzájárult a Tanács ahhoz, hogy az Adriit Biztosító kiégett palotáját helyreállólttik. — A főváros nem veszi át a Magyar Színházat. Az utóbbi napokban olyan hírek terjedtek el, hogy a főváros házi kezelésbe veszi a Magyar Színházat. Kővár,a József polgármeste most nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejti, hogy amíg az egészségvédelmi intézményeket, szociális lakótelepeket meg nem teremtették, a főváros nem kezdhet kockázattal Sárit színházi vállalkozásba. Fajgyűlölet: elmezavar... L* utórosszty orf OaStromia iét tanára. Prenkel-Bronsvik és S. Jievitz — mindkettő nerves lélekbú,vár — vizsgálat alá vette a négerek, a zsidók írtb. «Sien irányuló olvaskalft faji gyűlölet lélektani forrásait. Szabatos vizsgáló módszerrel megálapítottá be, hogy valamely másfajú embereik csoportja ellen érzett gyűlölet hordozóinemcsak politikailag veszélyesek, de elmeállapotuk szempontjából is azok. Az erős faji gyűlölettel jelentkező egyénen m már az elmezavarnak egyik tünete. Öt éven át kisértetettek tudósaink mindenféle társadalmi állású és műveltségű emberrel, « «bből vonták« említett következtetésüket, azzal a hozzáadással, hogy az érdekeltek nem tudnak veszélyes állapotukról s ha mondják nekik, ezt évasen tagadják. B«ndls2«batt nx a ^bön", amiv«- fik vádolják a gyűlött csoportot, kivetítése saját fogyatékosságuknak. Olyanokról, akik szenvedélyesen hirdették, hogy a négerek született nemi gonoatortik, kiderült, hogy maguk hajlámhessik. (aekezuális bűncsettelilmárnyék elkövetésére. Akik a gyűlölt csoportot agresszivitással vagy ellenkezően, gyávasággal vádolták, maguk mutattak regresszív kitöréseket vagy viselkedtek adott helyzeteikben a leggyávábban. Általában a gyűlődetnek ezeik a rabjai hiányon személyiségünk, rendkívül önzőek, babonásak, erős családi kötöttséget, tehát infantilis jelleget mutatnak. Megfigyelték lélekibúvárjaink, hogy az erőszakos bncselekanények miatt elítélt börtönlakók rendszerint nagyfokú faji gyűlöletet is mutatnak. Egy .ivirling lélektani elemzését is közlik: elmebetegnek bizonyult, halálosan gyűlölte a zsidóikat és a maját édesanyját ... E tudósítás közlőjét aliglia teheli , magyarázó megjegyzések kötelessége. Mi, itthon, ezer klinikára való esetet *saját sorsunkon tanulmányozhattunk, hogy védjük, az amerikai lélekbúvárok jó helyen tapogatództak. A mi kis hazunk... lázingazotta Tt fenník. Hoffmann úrnak nyáron is hideg terrorja folytán pontosan részt veszünk minden házértekezleten és így tájékoztatva vagyunk mindenről. Pontosan megtudjuk, hogy Kínában még javában dúl a háború, szóval, tudtunk mindent, ami a külvilágban történik. Akkor hát hogyne tudnók azt, ami a mi kis kétemeletes bérkaszárttyánkban zajlik le. A házi drótnélküli leadónk mellett elbújhat a lakihegyi nagy leadó. Nincs olyan sóhajtás a házban, amit mi nem hallanánk és nincs az a bő képzelőerejű riporter, aki részletesebben tudná tájékoztatni a házunk 1. lakosságát, mint a nagyothalló Varga néni, „jaj, de meg ne mondja senkinek, hogy tőlem hallotta" alapon. * Így tudtuk meg, hogy Duvedhinénagysága Pufi nevű pincsije joblétre szenderült. Persze, beszélnék arról is, hogy a kutyát Pacekék etették meg valamivel, de ezt csak olyanok terjesztik, akik nem ismerik a Pacek-házaspárt. A ház régi tagjai tudják, Pacekék olyanok, hogy inkább megennék a saját kezüket, minthogy másnak juttassanak egy falat ételt. Róluk szoktuk mondani, hogy párjukat kéne ritkítani. Ettől függetlenül, Pacekné csuda egy vallásos asszony, csak éppen a koldusokat utálja, de az igazságnak tartozunk azzal hogy azok te utálják Paceknét és elkerülik őt, mint lyukascipőjű ember és pocsolyát. Nem elég, hogy Pacekné sotaselli ad a koldusoknak egy fillért sem, de olyan lelki prédikációval látja el őket, hogy szegények csak úgy szédelegnek. Ámbár lehet, hogy a koldusok az éhségtől vagy mástól szédelegnek, viszont az is igaz, hogy ez csak a tapasztalatlan és naiv koldusokkal történik meg, mert, mint jeleztem, a hivatásos koldusok elkerülik a Pacok-lakást, mint a leprafészket. Ez azonban a koldusok gondja és most beszéljünk Duvedinné nagysága nagy gondjáról, amely abból áll, hogyan adja meg szegény Pátfinak a végtisztességet. Pavelka főfelügyelő úr jött az ő zseniális ötletével, hogy gyűjtsünk koszorúra. Ezt már ismerjük, tehát formálisan és titkosan leszavaztuk a házértekessecen, mert tudjuk, hogy s. koszorúra gyűjtött pánz háromnegyedrésze Pavelka toskán csúsana le. * Nemcsak az országban, de nálunk a házban is a legszabályosabb demokrácia uralkodik. Egy kis szépséghibája azonban van, mert a mi házunkban csak a főbérlőnek van szavazati joga, azonban ki tehet arról, hogy hárpátok kétszázöt albérlőjének nem jut főbérleti lakásra. Szóval a rendkívüli házértekezleten úgy leszavaztuk Pavelkát, mint a vöcsök, sőt bizalmatlanságot is szavaztunk neki. Nálunk ennélfogva nincs mese és nincs koszorú, viszont a Pufit el kell temetni. — Vállalok — mondta Pavelka és az ejrész ügyért csak azt kérte, hogy az idejét fizessék meg, amit egy délutánra egy húszasban szabott meg. — Egy szép bokor tövében, a Gellérthegy pesti oldalán temesse el a drágámat — zokogta Duvedinné nagysága, miözben az egész ház apraja és nagyja kint tolongott a folyosókon és az udvaron. Nézzük, hogyan helyezi el Pavelka egy papemdekli dobozban Pufi kihűlt tetemét, amely dobozostól együtt tűnt el egy zsákban. Pavelka hátára kapta a zsákot, a második emeleten felhangzott Mayer Laci lakótársunk szívhezszóló búcsúztató dala: „Nagy a humanizmus minálunk, mert szabályos kutyatemetést csinálunk". Csak egy szeme maradt szárazon, a Krienyák szomszédé, akinek a szeme helyén fekete kötés van, mint a megszökött kisgazdapárti Vértessynek. — Aztán úgy ne járjon, hogy a villamoson elcserélje véletlenül a zsákot, mint azt egyszer az újságban olvastam A MISKOLCI KERESKEDELMI TESTÜLET a világháborúban hősi halált halt és a fasiszta gyilkosok által elpusztított miskolci kereskedő-mártírjaik emlékére március 2-án 11 órakor székházában (Miskolc, Kossuth utca) gyászünnepélyt és az elhunytak neveit megörökítendő emléktáblaleleplezést tart, amelybe a mártírok hozzátartozóit, barátait és mindazokat, akik kegyeleti érzésüket megjelenésükkel kívánják leróni, ezúton meghívja Elárvultan és a fájdalomtól szívünkben, telkünkben megtörve közöljük, hogy drága Saüieink, drága jó édes Apánk, OKXI ÉPÍTÉSZMÉRNÖK deportálásban 1944 november 29-ém Deutschkreutzban 76 éves korában mártírhalált halt. Követte öt hűséges Miovsae, drága jó édes Anyánk, sz. WALDMANN BERTA Jóságos lelke meggyötört testéből 1945 január 25-én Budapesten visszatért Teremtőjéhez. Szüntelenül imádkoznak érettük gyermekei: Annus, Jani, Manyi, unokái: Tomi, Éva és testvére, illetve sógora, Kálmán. A mindenható Isten jóságát és szeretetét sugározták mireánk, az ő békéje, szeretete és kegyelme legyen Velük mindörökké. $75 éve Nagelzsák Tőzsde Papírosát le T.i 124-649 rtnirirflw.niKi»ia «L -nsenőtéUKsa ievC Fawaccát, PaweBcaac? pultfaaaU-a megállt. Májából Mvete® e£örSKbé ffestSlffp pipát, feltolta hoeilokán a kalapot, ami nála « gondolkozás jel® ée így sínolt: —s nem is tudjátok, hogy most milyen jó tippet adtatok. Hogyan és miképpen intézte Pavelka Pufi elhantolását, örök homály fedi, egy bizonyos azonban, hogy Pavelka estefelé f61 zsák krumplit cipelt haza Persze, mint minden, ez aa maradt titokban és vannak, akik tudnak arról, hogy Pavelka a Pufit tartalmazó zsákot 1. villamoson , szándékosan elcserélte. Minden lehetséges és megtanultuk, hogy semmin se csodálkozunk. Élünk, éldegélünk és várjuk a legközelebbi házártekezletet, amelyen ismételten bizalmatlanságot szavaznak Paveltónas és Hoffmann házmegbizottásikijaik, mert nem akarnak eltépni redikciós szokásuktól és ebben a hónnapban is erőszakkal kívánják behajtatai a lakbéri hátralékokat. Isi Ősi orosz városok Művészettörténelmi munka, számos illusztrációval, hátterében az ősi oroszz városok és az orosz birodalom történetével. Az eredeti művet, N. N. Voronin munkáját, s szovjetorosz tudományos akadémia adta ki. Magyar nyelvre Berneth Sándor fordította s ízléses köntösben az Egyetemi Nyomda adta ki. Számunkra külön tanulsága van ennek a könyvnek, a magyar és az orosz történelmi fejlődés analógiája, ha nem egyszer rokonsága is, így a tatárjárással bekövetkezett sorsuk is ilyen; ilyen a bizánci kultúrának hatása a két országra, bárha azt nálunk hamarabb és mélyebben váltotta fel a nyugati hatér; ilyen az a mérhetetlen sok áldozat, melyet mindkét ország, harcban a létért a kelet felől érkező hatalmi erők ellen, hozott az európai kultúráért. (A Késet-Nyugatról támadókról most nemesék szó.) Figyelemmel kísérhetjük plasztikus, színes leírásban az orosz történelem századait a legendák ködéből a napjainkig. Izzó nemzeti érzéssel szólaltatja meg a szerző ezeket a századokat, amelyek — amint hangsúlyozza is — semmivel sem maradtak el Európa egykori történelmétől. Megtaláljuk a támadások ellen harcolva védekező, maja terjeszkedő birodalom roppant síkságain az ország és a dolgozók védelmére felépített ősi várvárosokat, azok sajátos, helyi jellegű gazdag kultúráját; majd a feudalizmus sajátos, s ott bizánci alapon kialakult művelődését; végül a birodalom egyesítését, s a helyi kiskirályok bomlasztó munkájának letiprására irányuló küzdelmeket, melyek a feudális helyi kultúrák helyébe egyetemes orosz nemzeti kultúrát állítottak. Mindcsak a kultúrák számtalanszor estek a külső harcok és a belső villongások áldozatává Nerc egy városuk égett újra éts újra porra, legfeljebb a kőből épített telaplonok és várak maradványai őriztek meg régi emlékeket. A szovjet archeológia, egy népi-nemzeti szellem szolgálatában, sokat feltárt már e régi világ emlékeiből, bár a tatárdúlásnál is barbárabb német invázió újra mérhetetlen károkat okozott a kulturális emlékek dolgában is. A tatár hadvezér, egykor meglepetve Kiev csodálatos szépségeitől, megállította hadait, hogy tárgyalások révén megkímélje ezt a várost. A német generális egyenesen utasította hordáját, hogy puszazítsák el, ha ől nem rabolhatják, az orosz mus kulturális eredményeit. Egy általános történelmi bevezető után sorra kerülnek a könyvben az ősi orosz városok, néhány jellemző vonással a történelem és a kultúra — főként az egyházi kultúra — területéről. Ereszben van itt még egy tanulság, amit nem árt elmondani. Az, hogy egy nép nem tagadhatja meg történelmét, még ha abban több a sötét lap számára, mint a derűs. Igaz, Szovjet-Oroszországban is el kellett múlniuk azoknak az immár levitézlett nemzedékeknek, amelyek számára a történelem az elmerült múlt konzerválása volt csupán, nemzeti jelszavak, élménybéli tartalom nélkül s maga a reakció húzódott meg mögöttük — a múlt kísértetei eltávoztak, az ország múltjával, jelenével és jövendőjével a népé lett —, talán így értjük meg a szovjet népnak és tudományának erős, valóban izzó a a nagy védelmi háborúban kiteljesedett nemzeti érzéseit. sz. s.