Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-23 / 45. szám

B­al foto.» H$r«ZAVA a n­ajiHk- Vtadlifizl ffftKzfäFvän? A hajdúhadházi cigánytelepen fel­lépett kiütéses tífuszjárvány terje­désének megakadályozására a deb­receni tisztifőorvosi hivatal minden intézkedést megtett. A jelentések szerint a járvány­nak sikerült gátat vetni ki újabban fellépett 10 megbetege­désről Hollósi Andor tisztifőorvos kijelentette, hogy az nem a tífusz­járvány továbbterjedése, hanem csupán visszatérő láz lépett fel. A tisztifőorvos, a fsajdaham­iházi politikai pártok vezetőivel folyta­tott tanácskozás után elhatározta, hogy : a kevés létszámú rendőrség mellé­kfelmn őrséget állít fel, hogy senki ne hagyhassa el a jár­vány miatt elkülönített területet. . * Debrecen város tisztifőorvosa a törvényszéki fogdát 14 napos egészségügyi zárlat alá helyezte, tekintettel arra, hogy a bűnözők között nagyrészt cigányok és csa­vargói­ vannak. Ezzel a kizárólag óvóintézkedé­ssel kapcsolatban , a fogház személyzetét és a rabokat beoltják tífusz ellen. Volt náci kémet fogott el a rendőrség Az ádat­védelmi osztály népügyész­ségi kirendeltsége elfogta Kovács József artistát, aki ellen az volt a gyanú, hogy a németek javára kémkedett. Kiderült, hogy, mint az éjszakai élet állandó szereplője, különböző mulató­helyeken szerzett ismeretségeit és össze­köttetéseit felhasználva, állandó infor­mációs kapcsolatban volt a németekkel. Nemcsak Magyarországról, h­anem Közép-Európa minden országából adott jelentést a németeknek. A népügyészség megindította ellene az eljárást. Kivégeztek egy nyilas tömeggyilkost A nézőbíróság által jogerősen kötél általi halálra ítélt Vízvári Jenő új­pesti asztalosmesteren, „Újpest re­mén", szombaton délután a törvény­szék Kohári utcai oldalán végre­hajtották a halálos ítéletet.­­z A Kosmunfentanicn Fischer József alvtárs elnöklésével februári teljes ülé­s­én számos közérdekű kérdést tárgyalt. Elhatározták, hogy a régi Lóverseny­téren építendő állandó áruminta vásár­csarnok elkészültéig a vásárt a Mező­gazd­asági Múzeum helyiségeiben és a Vajdahu­nyad-vár területén tartják meg. Hozzájárult a Tanács ahhoz, hogy az Adriit Biztosító kiégett palotáját helyre­állólt­tik. — A főváros nem veszi át a Magyar Színházat. Az utóbbi napokban olyan hírek terjedtek el, hogy a főváros házi kezelésbe veszi a Magyar Színházat. Kővár,a József polgár­m­est­e most nyi­latkozatot adott ki, amelyben kifejti, hogy amíg az egészségvédelmi intézmé­nyeket, szociális lakótelepeket meg nem teremtették, a főváros nem kezdhet koc­kázattal Sárit színházi vállalkozásba. Fajgyűlölet: elmezavar... L* utórosszty orf OaStromia iét ta­nára. Prenkel-Bronsvik és S. Jievitz — mindkettő nerves lélekbú,vár — vizs­gálat alá vette a négerek, a zsidók írtb. «Sien irányuló olvaskalft faji gyű­lölet lélektani forrásait. Szabatos vizsgáló módszerrel meg­álapítottá be, hogy valamely másfajú embereik csoportja ellen érzett gyűlö­let hordozói­­nemcsak politikailag ve­szélyesek, de elmeállapotuk szempont­jából is azok. Az erős faji gyűlölettel jelentkező egyénen m már az elme­zavarnak egyik tünete. Öt éven át kisértetettek tudósaink mindenféle tár­sadalmi állású és műveltségű ember­rel, « «bből vonták­­« említett követ­keztetésüket,­­ azzal a hozzáadással, hogy az érdekel­tek ne­m tudnak veszé­lyes állapotukról s ha mondják nekik, ezt évasen tagadják. B«ndls2«b­att nx a ^bön", amiv«- fik vádolják a gyűlött csoportot, kivetí­tése saját fogyatékosságuknak. Olya­nokról, akik szenvedélyesen hirdették, hogy a négerek született nemi gono­a­tortik, kiderült, hogy magu­k hajlámhe­ssik. (aekezuális bűncsettel­ilmárnyék el­követésére. Akik a gyűlölt csoportot agresszivitással vagy ellenkezően, gyá­vasággal vádolták, maguk mutattak regresszív kitöréseket vagy viselkedtek adott helyzeteikben a leggyávábban. Általában a gyűlődetnek ezeik a rab­jai hiányon személyiségünk, ren­dkívül önzőek, babonásak, erős családi kötött­séget, tehát infantilis jelleget mutat­nak. Megfigyelték lélekib­úvárjain­k, hogy az erőszakos b­­ncselekanén­yek miatt elítélt börtönlakók rendszerint nagy­fokú faji gyűlöletet is mutatnak. Egy .ivirling lélektani elemzését is közlik: elmebetegnek bizonyul­t, halálosan gyű­­­lölte a zsidóikat és a­­ maját édes­anyját ... E tudósítás közlőjét aliglia te­heli , magyarázó megjegyzések köteles­sége. Mi, itthon, ezer klinikára való esetet *saját sorsunkon tanulmányoz­hattunk, h­ogy védjük, az amerikai lélekbúvárok jó helyen tapogatództak. A mi kis hazunk... lázingazotta Tt fenník. Hoffmann úrnak nyáron is hideg terrorja folytán pon­tosan részt veszünk minden házértekez­leten és így tájékoztatva vagyunk min­denről. Pontosan megtudjuk, hogy Kí­nában még javában dúl a háború, szó­val, tudtunk mindent, ami a külvilágban történik. Akkor hát hogyne tudnók azt, ami a mi kis kétemeletes bérkaszár­ttyánkban zajlik le. A házi drótnélküli leadónk mellett elbújhat a lakihegyi nagy leadó. Nincs olyan sóhajtás a­ ház­ban, amit mi nem hallanánk és nincs az a bő képzelőerejű riporter, aki részlete­sebben tudná tájékoztatni a házunk 1. lakosságát, mint a nagyothalló Varga néni, „jaj, de meg ne mondja senkinek, hogy tőlem hallotta" alapon. * Így tudtuk meg, hogy Duvedhiné­nagysága Pufi nevű pincsije joblétre szenderült. Persze, beszélnék arról is, hogy a kutyát Pacekék etették meg valamivel, de ezt csak olyanok terjesz­tik, akik nem ismerik a Pacek-házas­párt. A ház régi tagjai tudják, Pacekék olyanok, hogy inkább megennék a sa­ját kezüket, minthogy másnak juttas­sanak egy falat ételt. Róluk szoktuk mondani, hogy párjukat kéne ritkítani. Ettől függetlenül, Pacekné csuda egy vallásos asszony, csak éppen a koldu­sokat utálja, de az igazság­nak tartozunk azzal hogy azok te utálják Paceknét és elkerülik őt, mint lyukascipőjű ember és pocsolyát. Nem elég, hogy Pacekné sotaselli ad a koldusoknak egy fillért sem, de olyan lelki prédikációval látja el őket, hogy szegények csak úgy szé­delegnek. Ámbár lehet, hogy a koldusok az éhségtől vagy mástól szédelegnek, viszont az is igaz, hogy ez csak a ta­pasztalatlan és naiv koldusokkal törté­nik meg, mert, mint jeleztem, a hivatá­sos koldusok elkerülik a Pacok-lakást, mint a leprafészket. Ez azonban a koldusok gondja és most beszéljünk Duvedinné nagysága nagy gondjáról, amely abból áll, hogyan adja meg szegény Pátfinak a végtisztességet. Pavelka főfelügyelő úr jött az ő zse­niális ötletével, hogy gyűjtsünk koszo­rúra. Ezt már ismerjük, tehát formáli­san és titkosan leszavaztuk a házérte­kessecen, mert tudjuk, hogy s. koszorúra gyűjtött pánz háromnegyedrésze Pa­velka toskán csúsana le. * Nemcsak az országban, de nálunk a házban is a legszabályosabb demokrácia uralkodik. Egy kis szépséghibája azon­ban van, mert a mi házunkban csak a főbérlőne­k van szavazati joga, azonban ki tehet arról, hogy hárpátok kétszázöt albérlőjének nem jut főbérleti lakásra. Szóval a rendkívüli házértekezleten úgy leszavaztuk Pavelkát, mint a vöcsök, sőt bizalmatlanságot is szavaztunk neki. Nálunk ennélfogva nincs mese és nincs koszorú, viszont a Pufit el kell temetni. — Vállalok — mondta Pavelka és az ejrész ügyért csak azt kérte, hogy az idejét fizessék meg, amit egy dél­utánra egy húszasban szabott meg. — Egy szép bokor tövében, a Gellért­hegy pesti oldalán temesse el a drágá­mat — zokogta Duvedinné nagysága, miözben az egész ház apraja és nagyja kint tolongott a folyosókon és az udva­ron. Nézzük, hogyan helyezi el Pavelka egy papemdekli dobozban Pu­fi kihűlt tetemét, amely dobozostól együtt tűnt el egy zsákban. Pavelka hátára kapta a zsákot, a második emeleten felhang­zott Mayer Laci lakótársunk szívhez­szóló búcsúztató dala: „Nagy a huma­nizmus minálunk, mert szabályos kutya­temetést csinálunk". Csa­k egy szem­e maradt szárazon, a Krienyák szom­szédé, akinek a szeme helyén fekete kötés van, mint a­­ megszökött kis­gazdapárti Vértessyne­k. — Aztán úgy ne járjon, hogy a villa­moson elcserélje véletlenül a zsákot, mint azt egyszer az újságban olvastam A MISKOLCI KERESKEDELMI TESTÜLET a világháború­ban hősi halált halt és a fasiszta gyilkosok által elpusztított­­ miskolci kereskedő-mártírjaik emlék­ére március 2-án 11 órakor székházában (Miskolc, Kossuth utca­­) gyászünnepélyt és az elhunytak neveit megörökítendő emléktáblaleleplezést tart, amelybe a mártírok hozzátartozóit, barátait és mindazokat, akik kegyeleti érzésüket megjelenésükkel kívánják leróni, ezúton meghívja Elárvultan és a fájdalomtól szívünkben, telkünkben megtörve közöljük, hogy drága Saüieink, drága jó édes Apánk, OKXI ÉPÍTÉSZMÉRNÖK deportálásban 1944 november 29-ém Deutschkreutzban 76 éves korá­ban mártírhalált halt. Követte öt hűséges Miovsae, drága jó édes Anyánk, sz. WALDMANN BERTA Jóságos lelke meggyötört tes­téből 1945 janu­ár 25-én Buda­pesten visszatért Teremtőjéhez. Szüntelenül imádkoznak éret­tük gyermekei: Annus, Jani, Manyi, unokái: Tomi, Éva és testvére, illetve sógora, Kálmán. A mindenható Isten jóságát és szeretetét sugározták mireánk, az ő békéje, szeretete és ke­gyelme legyen Velük mindörökké. $75­ éve Nagel­zsák­ Tőzsde Papírosát le T.i 124-649 rtnirirflw.niKi»ia «L -nsenőtéUKsa ievC Fawaccát, PaweBcaac? pu­ltfaaaU-a megállt. Májából Mvete® e£­örSKbé ffestSlffp pipát, feltolta hoeilokán a kalapot, ami nála « gondolkozás jel® ée így sínolt: —­s nem is tudjátok, hogy most milyen jó tippet adtatok. Hogyan és miképpen intézte Pavelka Pufi elhantolását, örök homály fedi, egy bizonyos azonban, hogy Pavelka estefelé f61 zsák krumplit cipelt haza Persze, mint minden, ez aa maradt ti­tokban és vannak, akik tudnak arról, hogy Pavelka a Pufit tartalmazó zsákot 1. villamoson , szándékosan elcserélte. Minden lehetséges és megtanultuk, hogy semmin se csodálkozunk. Élünk, éldegé­lünk és várjuk a legközelebbi házárte­kezletet, amelyen ismételten bizalmat­lanságot szavaznak Paveltónas és Hoff­mann házmegbizottásikijaik, mert ne­m­ akarnak eltépni redikciós szokásuktól és ebben a hónnapban is erőszakkal kíván­ják behajtatai a lakbéri hátralékokat. Isi Ősi orosz városok Művészettörténelmi munka, számos illusztrációval, hátterében az ősi oroszz városok és az orosz birodalom történeté­vel. Az eredeti művet, N. N. Voronin munkáját, s szovjetorosz tudományos akadémia adta ki. Magyar nyelvre B­e­rneth Sándor fordította s ízléses köntös­ben az Egyetemi Nyomda adta ki. Számunkra külön tanulsága van ennek a könyvnek, a magyar és az orosz tör­ténelmi fejlődés analógiája, ha nem egy­szer rokonsága is, így a tatárjárással bekövetkezett sorsuk is ilyen; ilyen a bizánci kultúrának hatása a két or­szágra, bárha azt nálunk hamarabb és mélyebben váltotta fel a nyugati hatér; ilyen az a mérhetetlen sok áldozat, me­lyet mindkét ország, harcban a létért a kelet felől érkező hatalmi erők ellen, hozott az európai kultúráért. (A Késet-Nyugatról támadókról most ne­mesék szó.) Figyelemmel kísérhetjük plasztikus, színes leírásban az orosz történelem szá­zadait a legendák ködéből a napjainkig. Izzó nemzeti érzéssel szólaltatja meg a szerző ezeket a századokat, amelyek — amint hangsúlyozza is — semmivel sem maradtak el Európa egykori törté­nelmétől. Megtaláljuk a támadások ellen har­colva védekező, maja terjeszkedő biro­dalom roppant síkságain az ország és a dolgozók védelmére felépített ősi vár­városokat, azok sajátos, helyi jellegű gazdag kultúráját; majd a feudalizmus sajátos, s ott bizánci alapon kialakult művelődését; végül a birodalom egye­sítését, s a helyi kiskirályok bomlasztó munkájának letiprására irányuló küz­delmeket, melyek a feudális helyi kultú­rák helyébe egyetemes orosz nemzeti kultúrát állítottak. Mindcsak a kultú­rák számtalanszor estek a külső harcok és a belső villongások áldozatává Nerc egy városuk égett újra éts újra porra, legfeljebb a kőből épített telaplonok és várak maradványai őriztek meg régi emlékeket. A szovjet archeológia, egy népi-nemzeti szellem szolgálatában, so­kat feltárt már e régi világ emlékei­ből, bár a tatárdúlásnál is barbárabb német invázió újra mérhetetlen károkat okozott a kulturális emlékek dolgában is. A tatár hadvezér, egykor meg­lepetve Kiev csodálatos szépségeitől, megállította hadait, hogy tárgyalások révén megkímélje ezt a várost. A né­met generális egyenesen utasította hor­dáját, hogy puszazítsá­k el, ha ől nem rabolhatják, az orosz mus kulturális eredményeit. Egy általános történelmi bevezető után sorra kerülnek a könyvben az ősi orosz városok, néhány jellemző vonással a történelem és a kultúra — főként az egyházi kultúra — területéről. Ereszben van itt még egy tanulság, amit nem árt elmondani. Az, hogy egy nép nem tagad­hatja meg történelmét, még ha abban több a sötét lap számára, mint a derűs. Igaz, Szovjet-Oroszországban is el kellett múlniuk azoknak az immár levitézlett nemzedékeknek, amelyek szám­ára a tör­ténelem az elmerült múlt konzerválása volt csupán, nemzeti jelszavak, élmény­béli tartalom nélkül s maga a reakció húzódott meg mögöttük — a múlt kísér­tetei eltávoztak, az ország múltjával, jelenével és jövendőjével a népé lett —, talán így értjük meg a szovjet népnak és tudományának erős, valóban izzó a a nagy védelmi háborúban kiteljesedett nemzeti érzéseit. sz. s.

Next