Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)
1947-02-04 / 28. szám
8 194? febr. 4 NÉPSZAVA utóbázisát megteremteni, amelynek most a kiszélesítéséért folyik a küzdelem. És itt fel kell hívnom a kongreszszuson részvevő küldöttek figyelmét arra — mondotta Kéthly elvtárs emelt hangon —, hogy ne szakadjunk el proletártársainktól, akik 75 esztendőn keresztül követtek bennünket Ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy a tömegeket az ellenforradalom nevelte, több mint 25 esztendőn keresztül, azonban nekünk ezekre a tömegekre szükségünk van. Többet kell velük foglalkoznunk és alaposabban. Az új pártvezetőség feladatairól szólva, hangoztatta, hogy a pártvezetőségnek és a szociáldemokrata tömegeknek együtt kell élniök, hogy jó munkát végezhessenek. A Szociáldemokrata Párt a magyar demokrácia legbiztosabb oszlopa és a szociáldemokrácia egyenlő a demokrácia új értelmezésével, amelyet új tartalommal töltött meg. Ebben a demokráciában nem öntudatlan beleegyezésről van szó, hanem önkéntesen vállalt kötelességteljesítésről. Ha pedig valaki erre a fogalmazásra azt mondja, hogy szembenáll a szabadsággal, nekünk ki kell s telepítennk, nem a szabadság kevéské fogalmazás szerint, — hanem az egyenlőség lett több. Pártunk és a szociáldemokrata tömegek annyit érnek, amennyit egységünk és önállóságunk jelent. Mi az embert akarjuk az őt megillető szellemi és fizikai helyére állítanunk.. És kimondjuk: a párt nincs ezek mellett a tömegek mellett és nincs mögöttük, mert ük maguk a párt. Ezzel a tudattal és emlékkel menjenek haza a kongresszusi küldöttek a tanácskozásokról és ennek a szellemében vezessék a rájuk bízott tömegeket. „Viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat." Ezt a két sort idézte Kéthly elvtárs József Attila „Szocialisták" című verséből. — Demokráciánkban is oszlanak a ködök, és elveinktől, valamint elvhűségünktől függ, hogy mikor érünk el a csúcsokhoz. A túloldalnak, a maradiaknak pedig megmondjuk, hogy ezt a ködöt oszlató időt mi hoztuk. Ez az idő pedig a szocialista társadalom megvalósulásának közeledtét jelenti. Kéthly elvtárs beszéde után a háromnapos kongresszus az Internacionálé eléneklésével véget ért. srr. Vova jássat, hogy gazdasági gépekkel siessen segítő cégtekre, melyekért csak akkor fizettek, ha módotokban lesz. Szabadságotok csak akkor teljes, ha gazdasági, kulturális síkon is szabadok vagytok. — Lelkes tapsok jutalmazták Kagi elvtárs szavait, utána Victor Brataleanu, román elvtárs tolmácsolta a román szociáldemokrata párt és a román szakszervezetek üdvözletét. Beszédét ízes magyar nyelven mondta el. — Magyarul beszélek hozzátok —kezdte —, mert Erdély szülötte vagyok. Tanítómesterem, Kunfi, Garami, Garbai, továbbá Böhm és Buchinger elvtárs volt. Mi, erdélyi munkások, tőlük tanultunk szocializmust. Rövid történelmi visszapillantás után bejelentette, hogy ma másfélmillió tagja van az egységes szakszervezetnek. Romániában a szociáldemokrata párt a legerősebb. Legerősebb parlamenti frakciója van s a parlamentben öt magyar szociáldemokrata képviselő működik. A szakszervezeti mozgalomban nincs különbség román és magyar között. Koos Vorring holland küldött lépett ezután az emelvényre. Elmondotta, hogy ő már járt Magyarországon, 1932-ben az ifjúsági kongresszuson vett részt s a magyar ifjúsági mozgalmat tanulmányozta. Akkor már forrósodott lába alatt a talaj. Később pedig úgy érezte, hogy egész Európa egyetlen börtön, melyben a szocializmus sínylődik. Nemcsak a kettétört hidak kötnek össze most minket — mondotta —, mer Hollandiában épúgy derékbe roppantottá le a hidakat, mint itt a Dunán, de a forró vágy, hogy a szociális igazvégre a szellemi szabadságot. Céluak — mondotta végül —, hogy minutos ket a béke «ad«állatába Állítsuk. Steinhart Simon elvtárs köszöntetmg a külföldi küldötteknek, hogy bumtító szavukkal Új erőt öntöttek « dolgozókba. * A ti serekét nemzet képviselettjel» megjelent külföldi delegátusok badtpesti tartózkodásuk során elessdr s magyarországi viszonyokról Sájbkosódtak — erről egyébként Böhm Komm elvtárs többeször adott ismn árverést. —, majd Tildy Zoltán köztársasági elnöknél jelentek meg, ahol ott volt Gyöngyő*$ János külügymín lsz tarta Bt de Istvit* elvtárs, londoni magyar követ la. Vasárnap este az Operaházban a Jktriat hallgatták meg, hétfőn pedig teflefor@. ddson nyilatkoztak a magyarra a külföldi sajtó képviselőinek. A Szociáldemokrata Párt agresszusának már eddig kéffin nagy a világvisszhangja. A tauvjei rádió részletes beszámolót adott, említette a pozsonyi rádió, jelentette b francia távirati irodát, ismertette az elhangzott beszédekkel együtt a jugoszláv hírügynökség és hírt ad róla a svéd Morgan Tidningen és a svájci »Neue Zürcher Zeitung". * HELYREIGAZÍTÁS. Vasárnapi vámunkban közölt kongresszusi módósításunkban Polácsi János baranyamegyei küldött nevét tévesen Pollák Jánosnak szedek. Külföldi elvtársaink a szociáldemokrata üzemi dolgozók közt A Lampari-gyár hatalmas szerelőcsarnokát zsúfolásig megtöltötték Kulinya szociáldemokrata munkásai. A tömeg felett vörös zászlók és transzparensek tömege kúszik és az egybegyűltek kiáltása orkánná dagad, amikor Szakágit® Árpád elvtárs három külföldi küldött társaságában megjelenik. „Éljenek a külföldi küldöttek, éljen Szarvasits elvtársi" — harsogják a muckártorkok. Először Szakosíts Árpád elvtárs lépett aa eiaelványm Angolok, románok Kőbányán — A kongimasusok — mocsdotte — Lapaál fény «ebben cz«e*syő»edhett«nk róla, hogy egyeéseeebbei vágynak, mint voiasca. Készen állunk nagy történelmi fatwfortaink elvágnésém. Mire kell az H«n a door»9* »««* kemény öklével tudjunk lesújtani minden reakciós kísérletezőre. Arra kell ez az egység, hogy e sajátorainkból is kitosakeljük a gyávákat és ingadozókat. Arra kell ez az egység hogy a letárgyalt hároméves gazdasági tervet megvalósítsuk,, hogy az életszínvonalat felemelhessük, hogy nyugodt, bizton életet adjunk azoknak, akik nem másnak, hanem maguknak építik az országot. Szakosíts elvtárs ezután a munkásegységről beszélt, hangoztatva annak fontosságát. Beszéde befejező részében a következőiket mondotta: — A pártgyűlésen elintéztük pártunk belügyeit is. A kongresszuson kiderült, hogyan vélekednek a dolgozók az árulókról. Egyetlen szót nem vesztegettek a Peyer-ügyre, lezárták és megbélyegezték. Nagyobb feladataink, fontosabb dolgaink vannak, semhogy pártárulókkal többet foglalkozzunk, mint amennyi múlhatatlanul szükséges. Az összeesküvésről szólva kijelentette, hogy Magyarországon nem lesz újra Horthy-farsang, tőkések és bankárok szédült dinom-dánomja. Leütjük a kezeket, amelyek a demokrácia ellen emelkednek, de leütjük, ha kell, a fejeket is. — Ti, munkástársaim — mondotta Bzakasits elvtárs —, vállaljátok a lát a kötelességet, hogy ösztönözzétek a pártvezetőséget s kitűzött célok felé. Kelsinkbem as erő, kezünkben s hatalom, éljünk vele a nép érdekében. A nagy tetszéssel foldott beszéd után a romániai szocialista párt nevében Tom Burea elvtárs, belügyi államtitkár, majd Denis Healy, az angol Labour Party képviselője, végül Pogaceanu elvtárs, a bukaresti elektromos művek dolgozója szólott a kőbányai munkásokhoz. A gyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget. Bolgárok, svédek Csepelen OserwillservenCümk a városi Sportcsarnokban tartott MSTErJUcet. A csepeli SZIM-zenekar a Marseillaise-vel nyitotta meg a gyűlést, majd Richard Listroeum elvtárs, Svédország üdvözletét fejezte ki a magyar dolígozóknak Meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a magyarországi Szociáldemokrata Párt nagy eredményeket tud felmutatni. Mi, avédek, bízunk bennetek "• biztosak vagyunk abban, hogy Magyarországon ez az egyetlen párt, amely Közép-Európában igazi demokráciát tud teremteni , amely a tartós békét már élete árán is megvédi. Utána Toor Ouef elvtárs, a bolgár szociáldemokraták képviseleteben beszélt Dianitrov Bratanov elvtárs, a bolgár delegáció vezetője meleg szeretettel emlékezett meg a magyar Szociáldemokrata Pártról. Meggyőződésem — mondotta —, hogy is jövő jó kezekben van, s jövies dolgozóké. Böhm Vilmos elvtárs, stockholmi közütünk beszélt ezután. Elmondta, hogy 35. kongresszusunk méltán bizonyítja az e egész világ felé, hogy a Szociáldemokrata Párt egységét megbontani nem lehet, hogy mi, szocialisták, minden poklon és viharon keresztül csak egységesen küzdhetünk célunkért, mert aki ez ellen vét, az osztály- és testvéráruló, az Horthyék reakcióját akarja visszaállítani. A hatalmas tömeg felháborodása kísérte szavait, amikor az összeesküvőkről beszélt. Nekünk sokat jelentett 1918 — mondotta. — Megtanultuk, hogy a forradalmat csak a legszorosabb egységgel tudjuk sikeresen győzelemre vinni. És úgy érezzük, hogy amit 1918-ban elhatároztunk, azt most, 1947 ben kell végrehajtanunk. A demokrácia kiépítését azonban alulról kell kezdenünk. A Szociáldemokrata Pártral igen súlyos feladatok hárulnak. Nekünk kell tanítással, neveléssel elvégezni a felvilágosító munkát, hogy a keretet tartalommal tudjuk megtölteni. Svájciak, románok az elektromosoknál Az Elektromos Művek százötven méter hosszúságú kultúrterme zsúfolásig megtelt dolgozókkal, hogy meghallgassák a külföldi küldötteket, akik hazájuk dolgozóinak köszöntését hozták el. Steinherz Simon elvtárs, vezérigazgató bevezető szavai után Jakob Kägi elvtárs, a svájci munkáspárt nevében üdvözölte a dolgozókat. Nagy megbecsüléssel beszélt a magyar testvérpártról, amely súlyos véráldozatok árán is kiharcolta a szabadságt. — Engem az újjáépítés hatalmas lendülete röga.lett meg — folytatta Kägi elvtárs —, látot, hogy amit leigázótok tönkrezúzott, azt itt a semmiből újjáépítettétek. Mi, svájciak, nemcsak szavakkal, de tettekkel sietünk segítségetekre. Eő az erszénnyel! Ez lesz a jelszavunk. — Tegnap tárgyaltam a svájci követtel — mondotta —, hogyan lehetün hathatósan segítségtekre. Magyarorsz^. *"¡» Holig 8v$jo éléskamrája ás épj Lelepleztük huszonkilenc hős elvtársunk EMLÉKTÁBLÁJÁT Vasárnap délben a Népszava szerkesztőségének épülete előtt, az utcán lelepleztük azon elvtársaink emléktábláját, akik 1520 és 1945 között a szocializmusért vívott harcban estek el, életüket útya érte. A Conti ucca 4. számú, immár történelmi jelentőségű ház falába illesztett fekete gránittáblára huszonkilnc elvtársunk nevét vésettük. Mind egytől-egyig a Népszava alkalmazottja volt; van közöttük újságíró, nyomdász, kiadóhivatali alkalmazott. Egy család tagjai. Amíg éltek, azért dolgoztak, hogy a szociáldemokrácia tételei elterjedjenek Magyarországon. A szocializmus tartotta őket össze életükben s most a szocialisták kegyelete tartja őket együtt az emlékezetben, a tiszteletben, mely kijár nekik. Soroljuk fel nagyszerű elvtársaink nevét, kiknek hűségét és áldozatát a gránittábla hirdeti: Bacsó Béla, Boldizsár Zsigmond, Csillag Ferenc, Deutsch Dávid, Fenyvesi Gábor, Frisch Árpád, Fürth Mór, Gál Andor, Gál Benő, Gárdos Sándorné, Gergely Győző, Goldfinger Dezső, Gosztonyi Lajos, Kasztel András, Kempler Ilona, Kertész Jenő Kőhalmi Vilmos, Linhardt Antal, Max Leipinger, Löwinger Simon, Lusztig Ferenc, Mónus Illés, Reismann Dezső Révész Béla, Révész Zsigmond Rónai Zoltán, Somogyi Béla, Strém László és Szepesy Albert. A leleplezés ünnepségén természetesen ott voltak a Népszava, a Világosság alkalmazottai, a vértanuk rokonai, barátai, azután a pártvezetőség közül számosan és még sokan kongresszusi küldöttek. A Kommunista Pártot Révai József és Kállai Gyula elvtárs képviselte. Az ünnepség két gyászdal eléneklésével kezdődött, majd Szakajts Árpád elvtárs mondott f el megrendítő beszédét: — Ebben a pillanatban a Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusának küldöttei helyükről felállva, gyásszal, kegyelettel és a forradalmi szocializmus szelemével áldoznak mártírjaink emlékének, akik életüket áldozták az eszméért, a magyar nép, a magyar munkásosztály felszabadulásáért — kezdte beszédét a miniszterelnökhelyettes. — Drágák nekünk ezek a mártírok, akik életükben mindent megtettek, ami erejüktől tellett ezért, hogy ebben az országban lecsselis Esses feudalizmus bástyái. (WégsmSajélt s ffristraMrtt és esendőrök uralma, iKix a eSy ha»«« szabad életet. — Két forradalom sslrtir > Um* i» üéka salűU áldozunk. Két tsrrsitalsa kísérlet harrosainak emléke U I18 moat e körben. Gondoljunk reájsfe szeretettel és baráti bse.íi&ratak •» eialista asódrs. Ők elbuktak • aSpto* való hare nagy csatáiban. saladra &ket adták nekünk. Szellemük temyM t* forradalmi akaratuk teljességét, esztöket adták, nemcsak akkor, asitka* vérük kiomlott a gyilkosok késségmán, hanem már életükben, mert ezeket a szép életeket egészen maradék nélkül a munkásmozgalomnak adták. Itt vannak a hozzátartozók, feleségek, anyák és gyermekek, aki tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy ezeknek a harcosoknak tündöklő, szép élete inkább volt a proletáriái nagy családjáé, mint az övék. Ezek a harcosok szóval és tollal, lelkesedéssel és szép akarattal szolgálták az elnyomottak, megalázottak, megtiportak és kizsákmányoltak ügyét és egy pillanat nem múlt el életükből anélkül, hogy ne a s socializmus ügyéért dolgoztak és harcoltak volna. — Szellemük éppen ezért szent előttünk és szent a milliós párt minden embere előtt, kiontott vérük rápermetezett a magyar földre és ebből a földből kihajtott a nagy gondolat, hogy itt, ebben az országban soha többé vissza nem térhet a múlt, ebben az országban már csak egy úr lesz és marad a nép, ebben az országban soha többé nem lehet úr a bitangság, soha többé nem félemlítheti meg az embert a szurony és soha többé nem térhet vissza a grófok, papok, bankárok uralma. — Ezek a mártírok s Népssavi mártírjai, akik vérüket ontották az emberiség legnagyobb Ágiéért, esek a mártírok biztosítják vérükkel is elvesztett életükkel, hogy él és győz a szocialista gondolat és mindazok, akik a munkásmozgalom zászlói alá gyülekeztek, rettenthetetlent és rendíthetetlenül mennek előre azon az úton, amelyet mártírjaink vére öntözött és szentelt meg a magyar szabadság, minden népek szabadsága, a magyar demokrácia és minden népek demokráciája, a szocializmus szent ügyéért. — Emléküket megőszlik: mély és bennünk és valamennyiük emléke, hiszen nemcsak harcos társaink voltak, hanem barátaink, akikkel együtt harcoltunk, így itt munkálkodtunk, együtt remegtünk, együtt ujjongtunk ennek a mi nagyszerű küzdelmünknek m Így, szép, gyászos és mindig