Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-04 / 28. szám

8 194? febr. 4 NÉPSZAVA ut­ó­bázisát megteremteni, amelynek most a kiszélesítéséért folyik a küzdelem. És itt fel kell hívnom a kongresz­szuson részvevő küldöttek figyel­mét arra — mondotta Kéthly elv­társ emelt hangon —, hogy ne sza­kadjunk el proletártársainktól, akik 75 esztendőn keresztül követ­tek bennünket Ugyanakkor gon­doljunk arra is, hogy a tömegeket az ellenforradalom nevelte, több mint 25 esztendőn keresztül, azon­ban nekünk ezekre a tömegekre szükségünk van. Többet kell velük foglalkoznunk és alaposabban. Az új pártvezetőség feladatairól szólva, hangoztatta, hogy a párt­vezetőségnek és a szociáldemokrata tömegeknek együtt kell élniök, hogy jó munkát végezhessenek. A Szociáldemokrata Párt a ma­­gyar demokrácia legbiztosabb oszlopa és a szociáldemokrácia egyenlő a demokrácia új értel­mezésével, amelyet új tartalom­mal töltött meg. Ebben a demokráciában nem ön­tudatlan beleegyezésről van szó, hanem önkéntesen vállalt köteles­ségtel­jesítésről. Ha pedig valaki erre a fogalmazásra azt mondja, hogy szem­benáll a szabadsággal, nek­ünk ki kell s telepíten­­nk, nem a szabadság kevés­k­é fogalmazás szerint, — hanem az egyenlőség lett több. Pártunk és a szociáldemokrata tömegek annyit érnek, amennyit egységünk és önállóságunk jelent. Mi az embert akarjuk az őt meg­illető szellemi és fizikai helyére állítanunk.. És kimondjuk: a párt nincs ezek mellett a tö­megek mellett és nincs mögöt­tük, mert ük maguk a párt. Ezzel a tudattal és emlékkel men­jenek haza a kongresszusi küldöt­tek a tanácskozásokról és ennek a szellemében vezessék a rájuk bízott tömegeket. „Viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat." Ezt a két sort idézte Kéthly elv­társ József Attila „Szocialisták" című verséből. — Demokráciánkban is oszlanak a ködök, és elveinktől, valamint elvhűségünktől függ, hogy mikor érünk el a csúcsokhoz. A túloldal­nak, a maradiaknak pedig meg­mondjuk, hogy ezt a ködöt oszlató időt mi hoztuk. Ez az idő pedig a szocialista társadalom megvalósu­lásának közeledtét jelenti. Kéthly elvtárs beszéde után a háromnapos kongresszus az Inter­nacionálé eléneklésével véget ért. srr. Vova jássat, hogy gazdasági gépekkel siessen segítő cég­tekre, melyekért csak akkor fizettek, ha módotokban lesz. Szabadságotok csa­k akkor teljes, ha gazdasági, kulturális síkon is szabadok vagytok. — Lelkes tapsok jutalmazták Kagi elvtárs sza­vait, utána Victor Brataleanu, román elvtárs tolmácsolta a román szociál­demokrata párt és a román szakszerve­zetek üdvözletét. Beszédét ízes magyar nyelven mondta el. — Magyarul beszélek hozzátok —­kezdte —, mert Erdély szülötte vagyok. Tanítómes­terem, Kunfi, Garami, Garbai, to­vábbá Böhm és Buchinger elvtárs volt. Mi, erdélyi munkások, tőlük tanultunk szocializmust. Rövid történelmi visszapillantás után bejelentette, hogy ma másfélmillió tagja van az egységes szakszervezetnek. Ro­mániában a szociáldemokrata párt a leg­erősebb. Legerősebb parlamenti­­ frak­ciója van s a parlamentben öt magyar szociáldemokrata képviselő működik. A szakszervezeti mozgalomban nincs kü­lönbség román és magyar között. Koos Vorring holland küldött lépett ezután az emelvényre. Elmondotta, hogy ő már járt Magyarországon, 1932-ben az if­júsági kongresszuson vett részt s a magyar ifjúsági mozgalmat tanulmányozta. Akkor már forrósodott lába alatt a talaj. Később pedig úgy érezte, hogy egész Európa egyetlen börtön, melyben a szocializm­us sínylő­dik. Nemcsak a kettétört hidak kötnek össze most minket — mondotta —, mer Hollandiában épúgy derékbe roppan­tottá le a hidakat, mint itt a Dunán, de a forró vágy, hogy a szociális igaz­végre a szellemi szabadságot. Céluak — mondotta végül —, hogy minutos ket a béke «ad­«állatába Állítsuk. Steinhart Simon elvtárs köszönte­tmg a külföldi küldötteknek, hogy bumtító szavukkal Új erőt öntöttek « dolgo­zókba. * A ti serekét nemzet képviselettjel» megjelent külföldi delegátusok badt­pesti tartózkodásuk során elessdr s magyarországi viszonyokról Sájbkosód­tak — erről egyébként Böhm Komm elvtárs töb­beször adott ismn árverést. —, majd Tildy Zoltán köztársasági elnöknél jelentek meg, ahol ott volt Gyöngyő*$ János külügym­­ín lsz tar­ta Bt de Istvit* elvtárs, londoni magyar követ la. Va­sárnap este az Operaházban a Jktriat hallgatták meg, hétfőn pedig teflefor@. ddson nyilatkoztak a magyar­ra a kül­földi sajtó képviselőinek. A Szociáldemokrata Párt a­gresszusának már eddig k­éffin nagy a világvisszhangja. A tauvjei rádió részletes beszámolót adott, említette a pozsonyi rádió, jelen­tette b francia távirati irodát, is­mertette az elhangzott beszédekkel együtt a jugoszláv hírügynökség és hírt ad róla a svéd Morgan­ Tidningen és a svájci »Neue Zür­cher Zeitung". * HELYREIGAZÍTÁS. Vasárnapi vámunkban közölt kongresszusi mó­d­ósí­tás­un­k­ba­n Polácsi János baranyam­egyei küldött nevét téve­­sen Pollák Jánosnak szedek. Külföldi elvtársaink a szociál­demokrata üzemi dolgozók közt A Lampari-gyár hatalmas szerelőcsar­nokát zsúfolásig megtöltötték Ku­li­nya szociáldemokrata munkásai. A tömeg felett vörös zászlók és transzparensek tömege k­úszik és az egybegyűltek kiál­tása orkánná dagad, amikor Szaká­git® Árpád elvtárs három külföldi kül­dött társaságában megjelenik. „Éljenek a külföldi küldöttek, éljen Szarvasits elv­társi" — harsogják a muckártorkok. Először Szakosíts Árpád elvtárs lé­pett aa eiaelványm Angolok, románok Kőbányán — A kongimasusok — mocsdotte — Lapaál fény «ebben cz«e*syő»edhett«nk róla, hogy egyeéseeebbei vágynak, mint voiasca. Készen állunk nagy történelmi fatwfortaink elvágnésém. Mire kell az H«n a door»9* »««­* kemény öklével tudjunk lesújtani minden reakciós kísérletezőre. Arra kell ez az egység, hogy e sajá­torainkból is kitosa­keljük a gyávákat és ingadozókat. Arra kell ez az egység hogy a letárgyalt hároméves gazdasági tervet megvalósítsuk,, hogy az életszín­vonalat felemelhessük, hogy nyugodt, bizton életet adjunk azoknak, akik nem másnak, hanem maguknak építik az or­szágot. Szakosíts elvtárs ezután a munkás­egységről beszélt, hangoztatva annak fontosságát. Beszéde befejező részében a következőiket mondotta: — A pártgyűlésen elintéztük pártunk belügyeit is. A kongresszuson kiderült, hogyan vélekednek a dolgozók az árulókról. Egyetlen szót nem veszteget­tek a Peyer-ügyre, lezárták és meg­bélyegezték. Nagyobb feladataink, fon­tosabb dolgaink vannak, semhogy párt­árulókkal többet foglalkozzunk, mint amennyi múlhatatlanul szükséges. Az összeesküvésről szólva kijelentette, hogy Magyarországon nem lesz újra Horthy-farsang, tőkések és bankárok szédült dinom-dánomja. Leütjük a keze­ket, amelyek a demokrácia ellen emel­kednek, de leütjük, ha kell, a fejeket is. — Ti, munkástársaim — mondotta Bzakasits elvtárs —, vállaljátok a lát a kötelességet, hogy ösztönözzétek a pártvezetőséget s kitűzött célok felé. Kelsi­nkbem as erő, kezünkben s hatalom, éljünk vele a nép érdekében. A nagy tetszéssel foldott beszéd után a romániai szocialista párt nevében Tom Burea elvtárs, belügyi államtitkár, majd Denis Healy, az angol Labour Party képviselője, végül Pogaceanu elv­társ, a bukaresti elektromos művek dol­gozója szólott a kőbányai munkásokhoz. A gyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget. Bolgárok, svédek Csepelen Oserwil­lservenCümk a városi Sport­csarnokban tartott MSTErJUcet. A cse­peli SZIM-zenekar a Marseillaise-vel nyitotta meg a gyűlést, majd Richard Listroeum elvtárs, Svédország üdvözle­tét fejezte ki a magyar dolígozókna­k Meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a magyarországi Szociáldemokrata Párt nagy eredményeket tud felmutatni. Mi, avédek, bízunk bennetek "•­ biztosak vagyunk abban, hogy Magya­rorszá­­gon ez az egyetlen párt, amely Közép-Euró­pában igazi demokráciát tud­ terem­teni , amely a tartós békét m­­ár élete árán is megvédi. Utána To­or Ouef elvtárs, a bolgár szociál­demokraták ké­pviselete­ben beszélt Dianitrov Brata­nov elvtárs, a bolgár delegáció veze­tője meleg szeretettel emlékezett meg a ma­gyar Szociáldemokrata Pártról. Meg­győződésem — mondotta —, hogy is jövő jó kezekben van, s jövie­s dolgozóké. Böhm Vilmos elvtárs, stockholmi kö­zütünk beszélt ezután. Elmondta, hogy 35. kongresszusunk méltán bizonyítja az e egész világ felé, hogy a Szociáldemokrata Párt egységét megbontani nem lehet, hogy mi, szocialisták, minden poklon és viharon keresztül csak egységesen küzdhetünk célunkért, mert aki ez ellen vét, az osztály- és testvéráruló, az Horthy­ék reakcióját akarja visszaállí­tani. A hatalmas tömeg felháborodása kísérte szavait, amikor az összeeskü­vőkről beszélt. Nekünk sokat jelentett 1918 — mondotta. — Megtanultuk, hogy a forradalmat csak a legszorosabb egy­séggel tudjuk sikeresen győzelemre vinni. És úgy érezzük, hogy amit 1918-ban elhatároztunk, azt most, 1947 ben kell végrehajtanunk. A demokrácia ki­építését azonban alulról kell kezdenünk. A Szociáldemokrata Pártral igen súlyos feladatok hárulnak. Nekünk kell taní­tással, neveléssel elvégezni a felvilágo­sító munkát, hogy a keretet tartalom­mal tudjuk megtölteni. Svájciak, románok az elektromosoknál Az Elektromos Művek százötven méter hosszúságú kultúrterme zsúfolásig meg­telt dolgozókkal, hogy meghallgassák a külföldi küldötteket, akik hazájuk dol­gozóinak köszöntését hozták el. Steinherz Simon elvtárs, vezérigazgató bevezető szavai után Jakob Kägi elv­társ, a svájci munkáspárt nevében üd­vözölte a dolgozókat. Nagy megbecsülés­sel beszélt a magyar testvérpártról, amely súlyos véráldozatok árán is ki­harcolta a szabadsá­gt. — Engem az újjáépítés hatalmas lendülete röga­.lett meg — folytatta Kägi elvtárs —, látot­, hogy amit leigázótok tönkrezúzott, azt itt a semmiből újjáépítettétek. Mi, svájciak, nemcsak szavakkal, de tettekkel sietünk segítségetekre. Eő az erszénnyel! Ez lesz a jelszavunk. — Tegnap tárgyaltam a svájci követ­tel — m­ondotta —, hogyan lehetün hathatósan segítségtekre. Magyarorsz^. *"¡» Holig 8v$jo éléskamrája ás épj Lelepleztük huszonkilenc hős elvtársunk EMLÉKTÁBLÁJÁT Vasárnap délben a Népszava szerkesztőségének épülete előtt, az utcán lelepleztük azon elvtársaink emléktábláját, a­kik 1520 és 1945 kö­zött a szocializmusért vívott harc­ban estek el, életüket úty­a érte. A Conti ucca 4. számú, immár tör­ténelmi jelentőségű ház falába illesztett fekete gránittáblára hu­szonkilnc elvtársunk nevét véset­tük. Mind egytől-egyig a Népszava alkalmazottja volt; van közöttük ú­jságíró, nyomdász, kiadóhivatali alkalmazott. Egy család tagjai. Amíg éltek, azért dolgoztak, hogy a szociáldemokrácia tételei elter­jedjenek Magyarországon. A szo­cializmus tartotta őket össze éle­tükben s most a szocialisták ke­gyelete tartja őket együtt az emlé­kezetben, a tiszteletben, mely ki­jár nekik. Soroljuk fel nagyszerű elvtár­saink nevét, kiknek hűségét és ál­dozatát a gránittábla hirdeti: Bacsó Béla, Boldizsár Zsigmond, Csillag Ferenc, Deutsch Dávid, Fenyvesi Gábor, Frisch Árpád, Fürth Mór, Gál Andor, Gál Benő, Gárdos Sándorné, Gergely Győző, Goldfinger Dezső, Gosztonyi Lajos, Kasztel András, Kempler Ilona, Kertész Jenő Kőhalmi Vilmos, Linhardt Antal, Max Leipinger, Löwinger Simon, Lusztig Ferenc, Mónus Illés, Reismann Dezső Ré­vész Béla, Révész Zsigmond Rónai Zoltán, Somogyi Béla, Strém László és Szepesy Albert. A leleplezés ünnepségén termé­szetesen ott voltak a Népszava, a Világosság alkalmazottai, a vér­tanuk rokonai, barátai, azután a pártvezetőség közül számosan és még sokan kongresszusi küldöttek. A Kommunista Pártot Révai Jó­zsef és Kállai Gyula elvtárs képvi­selte. Az ünnepség két gyászdal el­éneklésével kezdődött, m­ajd Szaka­jts Árpád elvtárs mondott f el megrendítő beszédét: — Ebben a pillanatban a Szociál­demokrata Párt XXXV. kongresszu­sának küldöttei helyükről felállva, gyásszal, kegyelettel és a forradalmi szocializmus sze­lemével áldoznak mártírjaink emlékének, akik életüket áldozták az eszméért, a magyar nép, a magyar munkásosztály felszabadu­lásáért — kezdte beszédét a minisz­terelnökhelyettes. — Drágák nekünk ezek a mártírok, akik életükben mindent megtettek, ami erejüktől tellett ezért, hogy ebben az országban lecsselis Esse­s feudalizmus bástyái. (WégsmSajélt s ffristraMrtt és esendőrök uralma, iKix a eSy ha»«« szabad életet. — Két forradalom sslrtir > Um* i» üéka salűU áldozunk. Két tsrrsitalsa kísérlet harrosainak emléke U I18 moat e körben. Gondol­junk reájsfe szeretettel és baráti bse.íi&ratak •» eialista asódrs. Ők elbuktak • aSpto* való hare nagy csatáiban. saladra &ket adták nekünk. Szellemük temyM t* forradalmi akaratuk teljességét, esz­töket adták, nemcsak akkor, asitka* vérük kiomlott a gyilkosok késs­ég­­­mán, hanem már életükben, mert ezeket a szép életeket egészen ma­radék nélkül a munkásmozgalomnak adták. Itt vannak a hozzátartozók, felesége­k, anyák és gyermekek, ak­i tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy ezeknek a harcosoknak tündöklő, szép élete inkább volt a proletáriái nagy családjáé, mint az övék. Ezek a har­cosok szóval és tollal, lelkesedéssel és szép akarattal szolgálták az elnyo­mottak, megalázottak, megtiportak és kizsákmányoltak ügyét és egy pilla­nat nem múlt el életükből anélkül, hogy ne a s social­izmus ügyéért dol­goztak és harcoltak volna. — Szellemük éppen ezért szent előt­tünk és szent a milliós párt minden embere előtt, kiontott vérük ráper­metezett a magyar földre és ebből a földből kihajtott a nagy gondolat, hogy itt, ebben az országban soha többé vissza nem térhet a múlt, ebben az országban már csak egy úr lesz és marad­ a nép, ebben az országban soha többé nem lehet úr a bitangság, soha többé nem félemlítheti meg az embert a szurony és soha többé nem­ térhet vissza a grófok, papok, banká­rok uralma. — Ezek a mártírok s Népssavi mártírjai, akik vérüket ontották az emberiség legnagyobb Ágiéért, esek a mártírok biztosítják vérükkel is el­vesztett életükkel, hogy él és győz a szocialista gondolat és mindazok, akik a munkásmozgalom zászlói alá gyüle­keztek, rettenthetetlent és rendíthe­tetlenül mennek előre azon az úton, amelyet mártírjaink vére öntözött és szentelt meg a magyar szabadság, minden népek szabadsága, a magyar demokrácia és minden népek demo­kráciája, a szocializmus szent ügyéért. — Emléküket m­egő­szlik: mély és bennünk és valamennyiük emléke, hi­szen nemcsak harcos társaink vol­tak, hanem barátaink, akikkel együtt harcoltunk, így itt munkálkodtunk, együtt rem­egtünk, együtt ujjongtunk ennek a mi nagyszerű küzdelmünknek m Így, szép, gyászos és mindig

Next