Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-04 / 28. szám

ményt kelt« eseményein. Szinte Ittl ért­em maxim­ körül áriga és kedves bajtársainkat. Nem felejthetjük el őket, • mieink voltak és a mieink maradnak mindörökre. — Iüirdesnék a mártírok nevei a szocialista gondolat halhatatlanságát — mondotta Szakasits Árpád — mi­közben az emléktábláról lehullott a fejjel Utána dr Szalai Sándor elvtárs, a sajtóosztály vezetője, a vidéki szociáldemokrata lapok munkatár­sai nevében beszélt. A dalárda végül a „Fél szocialis­ták"-at énekelte el. Az ünnepség jelentőségével a rádióban Száva István elvtárs foglalkozott. Előadásából idézzük a következőket: — És ezek, akiknek a neve ott á­l most a Conti necai szerkesztőség épü­letének falában elhelyezett gránittáb­lán, tudták nemcsak azt, hogy milyen kockázattal állnak szemben, hanem azt is, hogs cnak rajtuk át, és bár­melyik pillanatban kivonhatják maggokat eme kockázat alól. Kivonhatják magukat és jutalmul sokkal kevesebb munkáért, sokkal jobb anyagi ellátást kapnak, társadalmi rangot, az ural­kodó rétegeknek kijáró minden ked­vezményt. Mégsem te­tték, a kockáza­tot választották, amely az ő számukra nem maradt kockázat, mint szá­munkra, akik szerencsésen megma­radtunk, hanem tragikus és megmá­síthatatlan valóság. — És ahogy nézem a névsort, ahogy feltűnnek előttem­ az emberek, akik már csak így élnek: személyes isme­rőseik emlékképekben, nézem, hogy milyen különbözőek voltak — huszon­kilencen huszon­kilencfélék. Nők és fér­fiak, fiatalok és öregik, pályájuk leg­elején állók és olyan is akadt köztük, aki egy-két esztendő óta már nyugdí­jas volt, csendes, megfontolt emberek és esik módjára állandóan sz­ete ficán­koló, mozgékony fiatalok, barátságo­sak és mogorvák, sziporkázó szelle­mükről széles körben híresek és olya­nok, akiknek napokig szinte szavát sem lehetett hallani, hihetetlenül csi­szolt, éles elmék és egyszerű, szerény­igényű emberek, gyarlósággal teljesek és erkölcsi példakép. Egy dolog volt csak közös valamennyiükben, az meggyőződés, az a felismerés, hogy •ha érdemes olyan világban élni, amelyben nem vallhatják magukat mvelatistának és nem hirdethetik est • maguk eszközeivel a többi ezer szá­mára la ée ha ez a magatartás koc­kázattal járt, akkor nemcsak elköl­yütőebb, hanem bölcsebb is ezt a koc­kázatot vállalni, mintsem magatar­tásukon változtatni.­­ Persze, ehhez az állásfoglaláshoz példátlan lelkierő is ki­ls, olyan, ame­lyet csak a meggyőződés tud adni, hogy az ügy, amelyet szolgálunk, igaz és méltó a kockázatra, sőt ha kell, az áldozatra is. Ők huszonkilen­cen meghozták ezt az á­gozatot és ki tudná ma még felsorolni, rajtuk ki­vült mennyien hozták még m­eg, ha nem egyedül a Népszava szűkebb kik­rét, hanem az egész szociáldemo­­krata mozgalmat tekintjük és még ne­­hezebb feladatra vállalkoznék az, aki számba akarná venni, hogy mennyien voltak rajtuk kívül, akik ugyanezt a kockázatot vállalták, csak szerencsé­sebbiknek bizonyultak. A szebb hol­napért, az emberiség fejlődéséért, a boldogabb jövendőért vállaltak koc­kázatot és hoztak áldozatot és mert sokan voltak, akik erre az áldozatra készen állottak, ez az oka annak, hogy az a kegyeletes gyászünnepség, amely ma néhány órával ezelőtt a József­város egyik szók­uccájában, a Nép­szava szerkesztősége előtt lezajlott, tulajdonképpen mégsem a pesszimiz­musnak, mégsem a lemondásnak, a sötét tegnapnak, hanem az optimiz­musnak, a diadalmas haladásnak, a derűsebb és napfényesebb jövendőnek az Ünnepe. * Mártírjaink emléktáblájának le­leplezése alkalmából egyik elvtár­sunk, aki névtelen akar maradni, azt javasolja, hoggy megölt elv­társak hozzátartozói javára gyűj­tés induljon. Ez az elvtársunk a gyűjtéshez 1000 forinttal járult hozzá. Élelmezési világstatisztikát állítanak fel. Az Egyebütt Nemzetek élelmezési szervezete vasárnap Washingtonban be­jelentette, hogy az egész világra kiter­jedő élelmezési lajstromot készítenek. A tagállamokat felhívják, közöljék mező­gazdasági területeik nagyságát és ter­ményeik mennyiségét. Egy lemaradt diktátor Saját Quislingjeinkne­k és egyéb náci árulóinknak pereiből bőven kijutott a részünk, s a nürnbergi per is betekin­tést engedett a nácizmus boszorkány­konyháiba. Mégis sok tanulsággal szol­gál éppen számunkra , akiket az it­teni ötödik hadoszlop valóban kiszol­gáltatott a náci hordáknak — az a bűn­per, melynek vádlottja egy bécsi szár­mazású állítólagos ügyvéd, aki hamis okiratokkal Svájcban honosítást nyert, ügyvédi gyakorlatot folytathatott, Jo­seph Franz Barwisch. A múlt év novemberében az amerikai tábori rendőrség két tisztje bebocsáj­tást kért Svájcba azzal, hogy Siuss Inquartnak egy Salzburg melletti kas­télyban elrejtett raktárát megtalálták és azt a szövetséges hatalmak Svájc rendelkezésére kívánják bocsátani. A svájci hatóságok az iratok alapján el­rendelték Barwisch azonnali letartóz­tatásét. Barwisch először Seyss-Ingwart, majd amikor az Hollandiába vonult, hogy ott ausztriai tapasztalatait „ér­tékesítse", utódja, a hírhedt Kalten­brunner számára kémkedett, a fegy­ver­es védekezésre felkészült Svájc fontos mozgósítási és erődítményi titkait szállította s részletesen kidol­gozott terveivel azon volt, hogy Németország Svájcot bekebelezze. A nürnbergi perben Seyss-Inquart be­ismerte, hogy valóban tervbe vették Svájcnak bekebelezését, Hollandia mód­jára. Ez a Barwisch hamis jelentések­kel unszolta a német vezetőket a be­avatkozásra­, azzal, hogy Svájc népének nagy része ezt kívánja. (Kísértetiesen hasonlít a magyar náci vezetők eljárá­sához.) Arra nézve, mi indította erre ezt az árulót, aki a háború előtt nagy­hangú „demokrata" volt, támaszpontot adott a lélekbúvár szakértők jelentése, de volt a periratokban egy levél, amely elárulta, hogy az addig elfojtott ér­vényesülési düh is nagy szerepet játszott nála. Kihallgatása során fölötte intelligensemben benyomását keltette, azonban a vizsgáinak és felkészültségének firtatásakor való­ságos mesterművét mutatta be az elködögítésnek. Ez az ember valaki akart lenni a tudományban — mint bálványképe, Hitler, a festőmű­vé­szetben —, ez utóbbit tehetségtelen­sége, a per vádlottját pedig ki nem derített homályos okok gátolták meg érvényesülésében, s a szóbanforgó le­vél elárulta, hogy jutalmul Barwisch valamelyik német egyetem bölcse­­leti karán tanszéket kért magának.. Nos, mit mondottak az elmeszakér­tők? Egy grafológus a vádlott írásán át ítélte meg Barwisch jellemét. A kép, hazai viszonylatban, fölötte isme­rős számunkra is. A nemzetközi nevű írásszakértő, természetesen, nem tudta, hogy kinek az írását vizsgálja meg. A vizsgált írás a jellemnek valami feszí­t lesben állására mutat, gátolt agresszió, támadásra való készség áll itt ugrásra készen, s egyéb híján súlyos gyűlöl­ködésekben nyilatkozik meg. A kicsiny jellemnek az a típusa, amely az igazi erejénél többre vitt emberre mutat, belsőleg felfújt és elkapatott, belátása hiányos, gátlástalan dac füti cselszövé­nyeiben, s önimádatában. Gátlástalanul és lelkiismeretlenül hazudozik. Nyugta­lanul tevékenykedő, hatalmi mámorban szenved, ravasz róka, szóval — így fe­jezi ki magát az írásszakértő — „egy gátolt, lemaradt diktátor". Az elme­szakértő, a per adatainak ismeretében is, különbségeket kíván tenni a haza­árulók két típusa között. Az egyik a masszív-félrevezetettek típusa, s a má­sik az ak­ív-szuggesztív hazaárulóké — a vádlott kifejezetten ez utóbbiak­hoz számít. Bizonyos fokig terhelt, erősen neurotikus jellem, de nem elmebeteg. A svájci bíróság Barwischt 20 évi fegyházra ítélte. Személye ezzel átmegy a feledésbe. Ám, amit tett, az az európai kultúra vég­veszedelmének történetében, de Svájc történetében is aligha bújhat oly köny­nyen a feledés jótékony leplei alá. NÉPSZAVA 1947 febr. 4 9 nehézségek, amelyekre a gyárak örflWV-sen hivatkoznak. Ha a gyárak ezután is késnének a permetezőszerek és egyéb anyagok szállításával, akkor a magyar gaz­datársadalom érdekében ezeket a gyárakat állami kezelésbe vesszük. Végezetül Takács Ferenc elvtárs, ál­lamtitkár, felhívta a közgyűlés tagjait arra, hogy a kaliforniai pajzstetst­veszedelem elhárítása érdekében tegye­nek meg mindent, ami tőlük telik, mert semmiféle segítség és kényszer nem ér fel azzal a munkával, amit a gazda­társadalom önként és maga kezdemé­nyez. A kormány a maga részéről min­dent megtesz, hogy a gyümölcstermelő gazdák kellő időben és megfizethető ár­ban hozzá­juthassanak a védekező sze­rekhez. (t. aj Veszélyben a magyar gyümölcs A pajzstetű pusztítása katasztrofális A földművelésügyi minisztériumba egymás után érkeznek be a jelentések a pa­iz­stetű­veszély terjedéséről. A gyü­mölcstermelő gazdák mindent megtesz­nek ugyan, de a maguk erejéből azt el­hárítani képtelenek. A pajzstetű elleni védekezés célját szolgálta Kecskemét városának az a rendkívüli közgyűlése is, melyet e hó 20-án tartottak Kecskeméten. A rendkívüli közgyűlést Szádeczky Kardos elvtárs, Kecskemét város főis­pánja hívta össze s ezen a földművelés­ügyi minisztérium részéről megjelent Takács Ferenc elvtárs, államtitkár, hogy előmozdítsa Kecskemét gyü­mölcstej­termelő gazdáinak törekvését a magyar gyümölcs megmentése érdekében. Szádeczky Kardos elvtárs megnyitó szavai után dr Csorba Zoltán kísérlet­ügyi főadjunktus ismertette a város gyümölcstermelő gazdáinak helyzetét, majd bemutatott egy tervet, amelynek alapján a gyümölcsösök pusztulását meg lehetne akadályozni. Az előadó bevezetőjében rámutatott arra, hogy a kaliforniai pajzstetű elterjedésé­nek egyik fő oka a háborús esemé­nyek, valamint az azt követő idők nehéz permetezőszer beszerzési vi­szonyaiban keresendő. A rendkívüli közgyűlés kéri a kor­mányt, hogy rendeletileg kötelezze a gazdákat a gyümölcsfák megtisztítására s eszközölje ki, hogy a permetezőszerek beszerzésére a gyümölcstermelők hat­havi hitelt kapjanak. A gyümölcsösök­ben a gazdák munkáinak ellenőrzésére gondoskodjék a földművelésügyi minisz­térium szakképzett emberekről. A rend­kívüli közgyűlés indítványozza, hogy az a gazda, aki nem látja be a pajzs­tetű leküzdésére irányuló munkának fontosságát és a gyümölcsfákat nem gondozza kellő odaadással, erre a gaz­dára a kormány büntetés formájában sújtson le és közönyét nyilvánítsa ki­hágássá. Végül az előadó felkérte a vá­ros vezetőségeit is, hogy a kormánnyal, a jelenlévő Takács Ferenc elvtárson ke­resztül lépjen érintkezésbe, hogy a vá­ros részére motoros, valamint perme­tező gépek ás kén beszezését tegye le­hetővé. A tervezethez Kom­forszky Lajos elvtárs és Révész László szólottak hozzá, mindketten hangoztatták, hogy a pajzs­tetű elhárításával a város egyedül nem tud megbirkózni és kérik a kormány tá­mogatását. Takács Ferenc elvtárs válaszában is­mertette azt a védekezési tervet, me­lyet a Magyar Növényegészségügyi Szolgálat a földművelésügyi miniszté­riummal karöltve kidolgozott. A terve­zet alapján az ország fontosabb gyümölcstermő területeit hat zárt körzetre osz­tottuk. E hat körzet részére igyekszünk első­sorban a szükséges gépeket, valamint a permetező nyersanyagokat előterem­teni, azért, mert ebbe a hat körzetbe az ország legjobb gyümölcstermő területei vannak felvéve. Ezeken a körzeteken belül a pajzstetvveszedelem elhárítására kidolgozott tervet végre is fogjuk haj­tani. A perufetezőszer nyersanyaga a kén, beszerzése nagy nehézségekbe üt­közik, mert Olaszországból szállítják s sokszor a vagonok nem állnak rendel­kezésre. A gyárak a meglévő készletek feldolgozásával és szállításával is min­dig késnek, örökösen nehézségekre hi­vatkoznak. Az a tervünk, hogy ott ellen­őrzést gyakorolhassunk, azért, hogy megvizsgáljuk vájjon fennállnak-e . Kedden döntenek a kizárandó kisgazdaképviselőkről Amíg a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusa lezajlott és nyu­godt lélekkel mondhatjuk, hogy utat mutatott a belpolitika kibon-­ takozá­sa felé, addig a Kisgazda­pártban tovább folytatták a párt megtisztítására irányuló akciót. Hétfőn délelőtt utoljára ült össze a tisztogatásra kiküldött ötös bi­zottság és még hétfőn este a Kis­gazdapárt politikai bizottsága elé terjesztette a kizárásra irányuló javaslatát. A határozatot a kedden összeülő kisgazdapárti politikai bizottság hozza meg és ekkor dön­tenek végleg a kizárásokról. A párt parasztképviselői külön nyilatko­zatban szögezik le véleményüket. Egy képviselő, Jár­may Gyula, nem várta meg a döntést, önként lépett ki a Kisgazdapártból. A többi kizárandó képviselő neve még ismeretlen, mindenesetre reméljük, hogy köztük lesz az a Sághy S. Já­nos csongrádi szőlőbirtokos is, aki 1923-ban egyik gyanúsítottja volt a csongrádi zsidó nőegylet bálja ellen elkövetett merényletnek. Annak idején a gyanúsítottak mindent bevallottak, majd a tár­gyaláson azzal védekeztek, hogy a csendőrök verték ki belőlük a be­ismerő vallomást A bíróság ezen az alapon fel is mentette őket, noha ilyen ítéletet a ellenforradalom idején soha se hoztak. Reméljük, hogy a demokrácia nem jutalmazt a képviselőséggel azt akit az ellen­forradalom bírósága ezért a me­rényletért felmentett - Lisztellenőrzés egész Budapestem. Hétfőn nemcsak Budapesten, ha­nem a környéken is meg­kezdték a lisztellenőrzést. A lisztellenőrző bi­zottságok máris megállapították, hogy a házfelügyelők sok helyen még a nyomtatványokat sem vették fel a jegyfiókoktól és így nem tör­tént meg a lisztkészletek összeírása. Kővágó József polgármester a kö­telességüket nem teljesítő házfel­ügyelők és házmegbizottak ellen a legszigorúbb eljárást helyezte ki­látásba.­­ A DépMIét! BlniMttr a hiufirozty«* mer»*it£~aér&L Molotr Erik n*p­á&éti a*. nfUzter D«hrecen-ben a Símki Adj! Sejtitot­mozirul­jm Jávám rwnd«aeiU hamg'versaarea kii erlem­ tette, hogy a békeazeraadé» aláír*«« •tán tiwpkeswíik a *ofc:»jiászKE«r hadifogoly h­asaeuisedését. A hazatérő hadifain­yok­­* mondotta — «b­árják a mnjr» demoki*. aiétól, hogy megtadja ne&tik mindazt, pi­ttre jogigial tartanak ipwtiyt. EioutA.ii a kórh­ázmk és a hadifoglyaik uiegwesitésére hívta fel aa oiwrác k&zöngését.­­ KettO* háláin IM* Sixfcflzárdc*. A rögtüoitélO brWwiic tfaeks&airdmi­hsAMra ítélte a németkár!­postanabtódeat, RnlTWnt Mihály és Kovári József­­ éves fislm­­etüberetvet. Vidéki önellátók V. ellátatlan B­e'látatl­an csecsemők II.' 4032SIU SACCHARIN kiváltható a dohányárusoknál

Next