Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)
1947-02-04 / 28. szám
Egy könnycsepp tükrében... Eurzonnégy szocialista, tizenkét ország kiküldöttje Budapesten, a magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusán. Nagyhatalmak, világpolitikai hangadók, szociális és kulturális tekintetben évszázadok óta az élvonalbeliek, szomszédok és távoliak, latinok, szlávok, északiak, olyan országok, amelyek neve mellett ott a fémjel a történelemkönyvekben: elküldték képviselőiket egy kis ország, lerombolt ország, ahogy, sajnos, átment a köztudatba, „volt csatlós" fővárosába. Kis ország — nagy pártjához! Ami itt alább következik, néhány ceruzajegyzet huszonnégy külföldi elvtárs Budapesten töltött napjairól. A mondatok az ő mondataik, minden jelző egy-egy villanó kép benyomásaikból. Huszonnégy szocialista a világból mondta ezt is: kis ország, nagy pártba! Salomon Grumbach az első, mert a legemlékezetesebb. Egyenesen az országútról futott be a megnyitásra és lépett a mikrofon elé, beszélt ízig-vérig francia tűzzel és gesztussal. Közvetlen és természetes, örökvidám elzászi, elmaradhatatlan baszk sapkával a fején. Salomon Grumbach, aki egyike a nemzetközi mozgalom legrégibb, legismertebb és legtekintélyesebb alakjainak. Aki megnyerő és imponáló tud lenni egyszerre. — Meglepett szónokaik bátor kiállása és beszédkészsége — mondja. — Tetszett a szabad bírálat, megfogott a párt Hagyományaihoz, szép harcon múltjához való ragaszkodás. A higanyként mozgó öreg Grumbach mellett a harminc esztendő körüli Robert Verdier, a párt főtitkárhelyettese, szinte idősebbnek tűnik. Komoly, megfontolt, elméleti tudós. Grumbach kitűnően ismer mindent és mindenkit Magyarországon (a francia párt külpolitikai vezetője). Verdiar most tanulmányoz és tájékozódik. Denis Healey, aid astorol munkáspártot képviseli, maga mondja, hogy mindig nehéz helyzetben van, ha külföldre utazik. Egy nyurga, esőkabátos fiatalember, aki a világ legnagyobb munkáspártjának külpolitikai osztályvezetője — önkéntelen a gondolat: különleges képességekkel kell rendelkeznie, ha ilyen posztra állították! — Sokat várnak tőlem, talán többet annál, amit adhatok — mondta egy alkalommal, szabályos sajtó-pergőtűzben. — Ugye, az nem rendkívül és különleges, ha valaki a megbékélés útján, a kiegyezés, kiegyenlítődés és megértés feladatával a zsebében járja Európát. Én ezt kaptam teljesítésképpen és ennek igyekszem megfelelni. Healey szerény és nehéz kivenni belőle, merre járt és milyen eredményekkel. Tucatnyi európai fővárosban ismerik a nevét és legtöbb helyen annak az országnak a nyelvét) szólalt meg. A nyelvtehetség mellett kitűnő politikai érzék, őszinteség és tárgyilagosság címe: a magyarázat, hogyan lett Healerer nagy száz esélyes pályázó közül a Labour „utazó külügyminisztere". A kongresszuson, az utcán és munkahelyeken, hivatalos és magánérintkezésben a két munkáspárt viszonya felől érdeklődött. — örülök, hogy ilyen szabadon tájékozódhattam és örülök annak, amit ezen a téren tapasztaltam. Healey feltétlen híve a Szovjet Unióval való megértésnek és együttműködésnek. Ion Burca, a külföldiek között a „rangidős", belügyi államtitkár Romániában miniszteri teendőkkel. Hatalmas, tagbaszakadt ember, aki nyílt és mindig mosolyog. Nincs olyan kérdés, választások, infláció, pártok közti viszony vagy akármi, amitől pillanatra is zavarba jönne és kapásból egyenes választ ne adna. — Emlékezetes út lesz ez a számomra, mert a „börtön Romániából", amely nemcsak engem tartott szó szoros értelmében vasrácok mögött, hanem minden baloldali demokrata elöl elzárta a külvilág útját, először utazhatom a külföldre. Egy román politikus ma Budapesten ilyen baráti fogadtatásban részesül — ez meggyőzött arról, hogy a Duna mentén élőknek egymás mellett a helyük. Burca az újjáépítés iránt érdeklődik, felesége a nők életkörülményei iránt. Spirescu elvtárs a forintról beszél és mutatja a román infláció® bankjegyet: százmillió lej Constantin Pogaceanu a legszorgalmasabb hallgatója a kongresszusnak és Stefan Knndi és Victor Bratieleanu tökéletes magyarsággal tolmácsolnak nekik. Dimitri Bratanov, a román után a legnagyobbszámú küldöttség, a bolgár delegáció vezetője, a leglelkesebb barátja lett Magyarországnak és pártunknak. Újságíró, a Narod főszerkesztője, aki egész nap gyűjti az anyagot lapja számára. Feleségével együtt reggeltől estig ír, jegyez, érdeklődik adatokat kér és jelentéseket tanulmányoz s napról napra nagyobb iratcsomóval jár. A tolmács lassan a pártközpont egész adatgyűjteményét összeszedi a számára. Félórás telefonbeszélgetésben diktál Szófia számára hosszú cikket a legelragadtatottabb kijelentésekkel, lapjában oldalak jelennek meg a magyar szocalistákról, fényképekkel Szakasitsról, Kéthlyről és Bánról — Az antialkoholista liga elnöke vagyok — meséli — nemcsak megyesződésből, hanem a náci idők alatt ez volt az ellenállás egyik fedőszerve is. Gyanakodtak rám, de nem tudták bizonyítani. Végül azért internáltak, mert antialkoholista voltam. Ezzel, úgy-e egyedül állok a világon? Todor Groneff sem sokkal marad el adatgyűjtésben Bratanovék mögött. Ő az agrárkérdésekre specializálta magát. Ferenc Brader tud magyarul is. Gabriella Prott hozta magával Bécsből Kunfi Zsigmond hamvait, akinek tanítványa volt. Most a nőbizottság elnöke. — Meglepett, mennyi nő foglalt helyet a küldöttek között. Másik, ami nagyon biztató és örvendetes, hogy milyen sok munkás és paraszt jött fel küldöttként és szólt hozzá a kérdésekhez. Olyan alap, olyan forrás ez, ami a magyar pártot mindig előre és feljbb viszi és belső kérdéseiben magától adja a megoldást Istenem — sóhajt — ha Kinli ezt láthatta volna! Peter Strasser az osztrák ifjúsági mozgalmat képviseli. Vainö Leskinen jellemzése a legkönnyebb. Huszonkilenc éves és a finn szocialista párt politikai és adminisztratív főtitkára. Leskinen, ez a szőke fiatalember, kérges kezekkel és vörös nyakkendővel, mlyen nagy érték lehet, ha huszonkilenc éves korára őt választották főtitkárnak! — Fél éve töltöm be ezt a tisztséget. Az ifjúmunkás mozgalomból kerültem be a pártba, szervező voltam és agitátor. A legutóbb egy hónap alatt 46 beszédet mondtam Három évre választottak meg. Ezt a pár szót önmagáról napok alatt, valósággal betűnként lehetett csak kihúzni belőle. Richard Lindström régi név a munkásmozgalmi krónikában. Diplomata-jelenség az északiak megnyerő nyiltságára.L — Böhm Vilmos barátomtól hallottam a pusztulásról és az újjáépítésről. Tudtam, komoly, amit mond, ezért áil mingjárt a svéd szociáldemookrata párt a magyarországi segélyakció éére. A csodálatos hősiességgel és akarattal dolgozó magyar munkásság megérdemli — írtuk és mondottuk és most, Budapesten láttam, hogy Böhm Vilmos semmi sem túlzott és hogy mi svédek még keveset irtuk és keveset mondtunk. Most majd annál többet. Richard Lindström mondja és ígéri, a svéd szocialista képviselők parlamenti frakciójának elnöke, a pártvezetőség tagja, aki látta Budapestet a háború előtt és látja most Koos Vorrinck elvtársnak szokatlan és őszinte kérdést teszünk fel: mi nem tetszett Budapesten! — Az „ellentét-spekuláció." Hogy jönnek emberek, akik politikusoknak mondják magukat — persze nem szocialisták, nem kérdeztem, milyen pártiak, mert nem lenne ildomos beleszónom — és izgatottak, mikor alakul meg a „nyugatiblokk", készítenek-e atombombát Angliában és tudjuk-e, milyen terror alatt élnek Magyarországon. — Miért hiszik Budapesten néhányan még ma is, hogy aki nyugatról jön, cinkos egymás ellen. Richard Jockel, a másik holland kiküldött azt sajnálja, hogy olyan kevéssé informáltak Magyarországon a holland problémákról. Anna Jungwirthova a cseh fővárosból jött, ott középiskolai tanárnő. Szocialista, tehát bátran, őszintén beszélhetünk vele mindenről legaktuálisabb és legnehezebb problémánkról is. — Örülök, hogy megismerem a helyzetet Magyarországon és meghallom álláspontjukat a szlovákiai eseményekkel kapcsolatosan. Akármennyire nehéz és áldozatos, fenn kell tartani a közvetlen érintkezést, mert problémáinkat csak egymás között oldhatjuk meg. Erre, a kapcsolat megtartására és erősítésére ránk, szocialistákra hárul a legnagyobb és egyben a leghálátlanabb feladat. Szeretnék a legközelebbi napokban több dologról személyesen és közvetlenül meggyőződni. Ez használ a legtöbbet. Dr Jiri Rajek, aki két nappal később érkezett Prágából, helyesel neki Jakob Kagi — ha róla írunk, aas*kel áfini «Cz pillanatra. Itt ajra következik nyilatkozat. És ahhoz, hogy képet adhassunk róla, festőnek kellene lenni, de egy kicsit költőnek is. Íme, miért: Svájcból jött, hatalmas, szélesterebélyes, pirospozsgás óriás. Nagy bajusza, lassú mozgása, öblös, mély hangja mellett szinte észrevehetetlen, szerény, egyetlen kérése, szava, vagy megjegyzése sincs, csak néhanéha jegyez, azt is szinte titokban. Ez a nehézléptű ember felment az emelvényre, elmondta ős-svájci németséggel a beszédét, súlyosan dörgő hangon. Ahogy jött a szó a szájáról, ahogy közelebb hajolt a padsorok felé, ahogy a múltról szólt és munkáról, feladatokról, érzéseiről, közös érzéseinkről, pillanatonként vitte tapsra a kezeket, azokét is, akik nem értették... ...és jött lefelé Jakob Kägi a lépcsőkön, zúgott a taps , és ennek a hatalmas svájci óriásnak vastag bajuszára hullottak a szeméből a könnyek! * Jakob Kägi könnycseppjei: igazi tükör, láttuk benne, felejthetetlenül, milyen is volt ez a mi kongresszusunk ... Kósa György Denis Healey, tíz angol munkáspárt külügyi osztályvezetője és Salomen Grumbach, a francia szocialista párt kiküldöttje Jakob Kftgi Aase Lions jött a legmesszebbről, Észak-Norvégiából. Nőbizottsági elnök és közgazdasági szakértő. Fiatal, szerény és hihetetlenül képzett. — Nem is hittem volna — mondja lelkesen —, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megismerhessem a magyar pártot Ez nagyon helyes, ez a nyíltság, ahogy előttünk, távolról jöttek előtt, kizárnak mindent. Nem maradt kihasználatlanul egyetlen pere lttartózkodódásom alatt és kérem, ne felejtsék el soha, hogy Norvégiában ezentúl lesz egy magyar szakértőjük, akire mindig számíthatnak. A Szociáldemokrata Párt hároméves gazdasági tervét az utolsó betűig le akarja fordíttatni. Kasimir Debniczky Lengyelországból hosszú és kalandos téli utazás után, valósággal „lapzártakor", az utolsó pillanatban mégis megérkezett. Boldog, hogy még képet kaphatott a kongreszszusról. — Benyomásom sajnos, flaskós utolsó pár óra alatt alakulhatott ki, de őszintén mondhatom: kitűnő. Ami időm volt bent a teremben, arra hiánáltam fel, hogy figyeljem az arcokat. Debniczky elvtársnak tetszenek a markáns parasztarcok és a kemény munkáskezek. Azt pedig hírből már tudja, mekkorát tudnak sújtani ezek az öklök ...