Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-04 / 28. szám

a k&leiiSnfts megbecsülés én M?alom , mái« még «Slyosnbban JMentkeanefc (Beileme !f?ji» úrrá í azok a problémák. Es a tény is köleh*­3. foglaljon nyíltan állást a TÜríg dolgosóit magában foglaló Inter, nacionsile melleit; 4. pártunk hagyományos alap­elveinek szel lemében, az egye emes mnnkásoszíály érdekeinek szem­előlt-tartásával munkálkodjék azon hogy a macryar demokr.'cia támo. ratását a vilás: va'amennyi munkás­pártja tekintse saját ÜTyinek. s érezze, hogy itt a nagy nemzetkö i osztályharc egv dön ő frontszaka­Bz: n?.k védelméről van sió. Éljen a dolgozók nemzetközi szo­lidaritása! Élje»! a világ do'gozóit magiba, foglaló Internacionálé! A határozati javaslatot a kon­gresszus elfogadta. A világ egy és oszthatatlan Bie® István rendkívül nagy hatást keltő beszámolója után Kasimir Deb­nlczky lengyel delegátus üdvözölte a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszu­sát. — A lengyelek tudják, hogy bár Magyarország a háború alatt a barrikád másik oldalán állt, a lengyel menekültek vzrri találtak otthonra a baráti Magyar­országon. Abból, amit a koegresrauson láttam — mondotta —, örömmel állapí­tom meg; hogy ugyanazon az úton jár­nak a magyar szociáldemokraták, mint a lengyelek. Ugyanolyan harcot folytat­nak a reakció ellen s ugyanúgy küzde­nek a szocialista állam megteremtésén. A külpolitikai beszámolót követő vita során Horváth Zoltán, a Népszava kül­politikai szerkesztője szólt elsőnek. A világ képe megváltozott — mondotta —, eb országok közötti ellentétek helyét az osztályharc foglalja el. Az osztályharc annál élesebb, minél kevésbé demo­kratikus valamelyik ország és minél elmaradottabb. Amikor a magunk helyét állapítjuk meg a világban, tekintetbe kell ezt venni. Európa problémája biza­lom kérdése, ezí. a bizalmat nem lehet nem szavakkal, sem rábeszéléssel meg­oldani. Szocializmus és kapitalizmus kö­rött bizalom nem állhat helyre és ne is álljon helyre. Ha a világ megbékéléséről bessélünk, csak Tiszonylagos békéiről le­het sxó. A béke, avairől bnraélQnk, csak »zosiaCizmusbSE valósitható meg. — Bgy újfajta imperializmus kezd ki­alakulni, a nagyhatalmak mindig meg­próbálják seját céljaik érdekében a iri-s országokat előrcduími. Ha a második vJághéhorft* nézzük, tisztán 41! előt­tünk a kéip, amint a nagyhatalmai Sorra áldozták fel a kis országokat. Vi­gyázzunk, hogy amikor politikát osiná­bink, élesen kvlönits&k el saját orszá ti'iíft munkásosztálya politikáját min­den egyéb érdek'öl. — Sok esetben vállaltuk ezt a szere­pet. A mi pártunk elvi alapon helyez­kedett szembe és utasította vissza nem is veszélytelen körülmények között a kollektív felelősségrevonás elvét, például a svábkérd'jsbe-n. — Száva István, a Népszava felelős szerkesztőjének hozzászólása következett «•zntán. Felhívta a kongresszus flgyel­mét arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával ne t.ér.ien napirendre a kérdés fölött. Ez a határozat ne csak elvi jelentőségű határozat legyen. Ha a nemzetköziségről beszélünk — mondotta — kíméletlenül őszintéknek kell lenni a kérdésben és önmagunkkal szemben is. A nemzetköziség a múltban üres frázis volt csupán. Az e'ső világ­háború után két ország szociáldemo­kratái nem ültek le egymással, mert az egyik fél vesztes Ali ara szocialistája volt. A két világháború között keletke­zett nacionalista mozgalmak ezerszer több nemzetközi szolidaritásról tettek wuságot, mir.t a magukat nemzetközi­nek hirdetett szocialista pártok. A ma tfyar ellenforradalom milyen hamar megtalálta kapcsolatát az olasz fasizmus­sal, ai olasz fasizmus milyen könnyen megtalálta az utat a német nácizmus­hoz és mindketten hogyan rátaláltak Franoóékra. Gondoljunk csak arra, mi történt Gömböséktől március 19-én és október 15-én keresztül, ha azt akarjuk, hogy a nemzetközi­ség valósággá vállon, le kell szá­molnunk a be nem avatkozás fikció­jával. Az7?al a felfogással, hogy minket nem érdekel, mi történik határainkon túl. As elmúlt huszonöt esztendő elég­szer bebizonyította, mennyire nem közömbös, mi történik körülöttünk, mi törtéink Németországban, Ausztriá­ban, vagy egyebütt. De figyelemmel koil lenn: a gaadnsági összefüggésekre ía. A világ egy és oszthatatlan gazda tági szempontból is. Kis népek ezá segúnküé tette, hogy fokozott mérték­ben ügyeljünk axra, mi történik a nem­zetköziség terén. Pártunknak tekintélye van a külföldön. De ez a tekintély nem­csak elismerést és dicsőé iget jelent. Kötelezettséget is. Mi nemcsak egy párt vagyunk az országban, ennél sokkal löbb vagyunk. Az ország egy része vagyunk. Felelősek vagyunk az országért. Része vagyunk az eg. az világ szociáldemokrata mozgalmának és felelősek vagyunk nem­csak a pártnak, neinosak az ország doi­gozó népének, de az egész Dunamedence és kismértékben az egész világ prole­lAri tusának sorsáért is. Eat követői eg különböző bizottságok jelentéseit terje«atették a kongresszus elé. A pártgyüiós először a közigazgatás egyszerűsítésére kiküldött bizottság je­lentésiét fogadta egyhangúlag, majd Timár László elvtárs referátumát a tervgazdasági bizol ság jelentésiről. Timár elvtárs felszólalásában annak a szükségességét hangoztatta, hogy pár­tunk hároméves és az ország ujáépífcé­sének hosszabb lejáratú tervét a Kom­munista Párt programjával egyeztessék, valamint, hogy a megválasztandó párt­vezetőség gondoskodj'le ezeknek a ter­veknek a környező államok, elsősorban a Szovjet-Únió gazdasági tervével tör­ténő összhangbahozásáról. Takács József elvtárs a községpoliti­kai bizotts g jelentését terjesztette elő, at' felszólalásában hangoztatta, hogy az 1924. évi pártgyűlésen elfogadott pro­gram módosítása most szükséges. l'opik István elvtárs, a fellebbezési bizottság nevében terjeszteti jelentéül elő. Mónns lllésiié elvtárs a párt­szervezési szabályzat egyes pontjai módosításának a szükségességéről beszélt. A pártgyűlés elé terjesz­tette azokat a módosítási javasla­tokat, amelyek hivatottak a meg­változott körülvények közé került Szociáldemokrata Pártban a párt­fegyelmet és a további munkát biztosítani. Beszéde során vázolta a Szociáldemokrata Párt szervezeti szabályzatának történetét és meg­említette, hogy ezt a szervezeti szabályzatot az elmúlt évtizedek­ben többször módosították. Ma elsősorban & pártszervezetek ön­állóságának a biztosítását, különösen a mezőgazdasági munkásságból álló szervezetek önállóságát tartják szem előtt, amikor a szervezeti szabály­zatra vonatkozó módosítási in­dítványokat beterjeszti. Hangoztatta, hogy a párt életébe most már az üzemi pártmozgalmat is be kell kapcsolni, majd a küldöttkérdés új értelmezéséről be­szélt. Felszólalásában az országos pártválasztmányról szólva megálla­pította, hogy a pártnak ez a fontos szerve, ha havonta nem is tud összeülni, de a jövőben legalább negyedévenként mégis csak tanács­koznia kell. Ezután javaslatot ter­jesztett be, amely a pártfunkciókat betöltő elvtársak párttagsági ide­jének az ellenőrzéséről szól. Az el­fogadott javaslat szerint a párt­vezetőségi tagnak legalább nyolc­éves párttagsággal kell bírnia. Búcsúznak a külföldi elvtársak Mónus elvtársnő beszéde után az elnöík bejelentette, hogy Gabriele Proft, az osztrák szociáldemokrata párt delegá­tusa a külföldi testvérpártok küldöttjei nevében búcsúbeszédet akar mondani. Profi elvtársnő felszólalása bevezetőjé­ben hangoztatta, hogy külföldi vendé­geink számára nagy cröm volt ez a kongresszus, bár az ott elhangzott fel­szólalások és hozzászólások nagy részét uem értették meg. — Mindannyian szocialisták vá­gunk — mondotta — és éppeu ezért mégis megértjük eg-ymást. — Egészen más Magyarországot ós Szociáldemokrata Pártot talál­tunk itt, mint 193*1 előtt. A magyar­országi szociáldemokrata mozga­lom mártírjai előtt, mi, külföldiek is fejet hajtunk. Szerencsét kívá­nunk a szabadsághoz, amely a ma­gyar munkásosztály vívmánya. Tudjuk, hogy ez a szabadság végül a szocializmushoz vezet. Ezután arról beszélt Proft elv­társnő, hogy a gazdasági, politikai és kulturális mozgalom élén a Szociáldemokrata Párt áll. A Szo­ciáldemokrata Párt vezeti — mint Surópa sok más országában is — •>z országépítés munkáját. Ennek a munkának a középpontjában pe­dig a tervgazdálkodás és az álla­mosítás van. Ha lehetett tervgazdálkodást létesíteni a háború alatt még inkább meg kell szt valósítani most, békében. Tapasztalta, hogy a magyar nép élni akar ós élni is fog, mert ki­harcolja a maga jövőjét. A szabad Európához szükség van a szabad Magyarországra is. Ezt a szabad Magyarországot viszont csak a Szociáldemokrata Párt tudja ki­harcolni. Beszéde befejező részében köszö­netet mondott a kongresszus rész­vevőinek. valamint a kongresszus vezetőségének, a szívélyes fogadta­NÉPSZA?4 1947 febr. 4 7 tásért és azokért a felvilágosítá­sokért, amelyeket külföldi vendé­geink tőlük kaptak. — Csodáljuk bátorságotokat és erőtöket — mondotta Proft elv társ­nő, amellyel a semmiből ennyit te­remtettetek. A ti erőfeszítéseteket, különösen mi, osztrákok értékeljük, aJrik még nem jutottunk el az újjá­építésnek erre a fokára. Munkátok­ban azonban soha ne feledkezzetek meg az asszonyokról és az if júságróL Proft elvtársmő magyarul. „Ba­rátság" köszöntéssel fejezte be búcsúbeszédét. Az új pártrezetőség Ezután az elnöklő Tolnai József elvtárs felolvasta a szavazatszedő­bizottság jelentését. A jelentés . be­számolt arról. hogy a jelölőbizott­ság listája úgyszólván egyhangúlag nyerte el a kongresszuson a több­séget. Az új pártvezetoségi rendes tagok névsora a következő: Bán Antal, Böhm Vilmos, Fa­ragó József (Csepel). Halász Alfréd, Justus Pál. Kállai Sán­dor (Debrecen), Kelemen Gyula (Újpest), Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Marosán György, Molnár Imre (Miskolc), Popik János, dr Ries István. Rónai Sándor, Szakasits Árpád. Száva István. ' Szeder Ferenc, Szélig Imre, Tolnai József (Pécs). Turi Ist­ván (Csongrád) és Vágvölgyi Tibor. Póttaggá Mónus lllésné, Nagy Pál Jenő (Újpest) és Papdi György (Szeged) elvtársat választották meg Az ellenőrzőbizott ság rendes tagja Botyánszky Pá'né (Békéscsaba), Dornbay János (Zala megye), Ki­rály Géza, Kőműves József, dr Ré­vész Mihály, Takács Ferenc és Vas Miklós elvtárs lett. Póttag Hor­váth Sándor (Győr) és Mayer Béla (Budapest) lett. A világtörténelemnek egy darabja vagyunk — mondotta Kéthly Anna A szavazatszedőbizottság jelentése után Kéthly Anna elvtárs mon­dotta el záróbeszédét. Hangoztatta, na^y megilletődöttséggel áll a szó­noki emelvényen ezután a három­napos kongresszus után. Tudatában van. hogy az ország minden gon­dolkozó koponyája figyelemmel kí­sérte e>mek a kongresszusnak a le­folyását. Mindenkinek tudnia kel­lett. hogy ezen a kongresszuson tulajdonképpen as ország sorsáról is határoznak. A Szociáldemokrata Párt meg­érdemelte ezt a figyelmet ée méltó is ahhoa. Pártunk egy része a tör­ténelemnek. elsősorban a mai ma­gyar történelemnek, azonban nem túlozunk akkor sem, ha ki­jelentjük, hogy immár a világ­történelemnek is egy darabja vagyunk. Ez a 75 esztendős magyarországi szociáldemokrata mozgalom, nem­csak éli a történelmet, hanem csi­nálja azt. Multunkban voltunk az ucca pártja, később, 1918 és 19-ben a megvalósult forradalom pártja és az ellenforradalom alatt parla­menti párt lettünk, mert meg akar­tuk őrizni pártunkat és eszménket olyan körülmények között is ami­lyenek talán a világ egyetlen egy pártját sem fenyegették. Sziszifuszi feladatunk volt ebben az ellenforradalmi úri világban, a tömegekben a szocializmus hitét kellett ébrentartanunk. És ezt a feladatunkat teljesítettük is, egé­szen a háború legutolsó napjaiig, amikor végül a Vörös Hadsereg felszabadította országunkat. (Nagy taps és éljenzés.) Ez a felszabadulá tulajdonképpen a magyarság ezer­esztendős történelmének egy kor­szakát fejezte be. Ma már tudjuk, a reakció és az elmúlt időszak úri világa többé Magyar­országra vissza nem térhet. Mi, szociáldemokraták, nem tűrünk visszafordulást. A föld legyen s földművesé, a fizikai _ és szellemi dolgozó pedig részesedjék munkája arányában teljes 'iinényének gyü­mölcséből. A történelem kitérést és megtorpanást nem enged meg. Ezt a tényt 1918 óta tudjuk. Csak előre mehetünk. Ne szakadjunk el proíetártarsainktól Ezután a kongresszuson ^ rés*­vovő elvtársakhoz fordult Kéthly elvtárs szavaival és kifejtette, hogy közelről senki sem szép és a leg­gyönyörűbb nő arcát is szeplők, pattanások tarkíthatják. Éppen ezért a küldött elvtársaik ne döb­benjenek meg és ne riadjanak vissza azoktól a szépiáktól és pattanásoktól, amelyekkel ezen a kongresszuson esetleg összetalál­koztak. A párt és a történelem nem riportanyag, nem kísérletezés ée egyéni érvényesülési lehetősé«. Örömét fejezte ki, hogy a kongresz­szuson elhangzott referátumok a felelősségteljes szellemet fejeztek ki, majd pártunk hároniéves tervévei kapcsolatban megállapította, hogy az ország újjáépítésének egyik leg­fontosabb segítőeszköze, léhát nem versenyfutás más pártokkal. — Rettentő feladat volt szá­munkra az ellenforradalmi ta­lajon a proletariátus uralíná­UJ Mopex-film! - UJ világsiker! EGY NAGY SZERELEM ÉS EGY IZGALMAS KALAND TÖRTÉNETE Humphrey Bogart—Ing-Id Bergman — Claude Rains — Conrad Veidt Szőke Szakáll — Peter Lorre — Paul Henreid — Sydney Grcensticct Ret-dí-ző: KERTÉSZ MIHÁLY . Városi Színház (Warner— Mopex film)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék