Népszava, 1947. március (75. évfolyam, 50–73. sz.)

1947-03-23 / 68. szám

!! Itt levágandó jEzenne! megrendelek drb 7» sorsjegyet ä drb Vi sorsjegyei ä drb V. sorsjegyet á drb 7i sorsjegjet 4'-Ft 8--Ft ír- Ft 32-—Ft Az érte járó összeget a sorsjegy vétele után befizetem. Rév és pontos cim­­l nyomtatvány T. Görge Frigyes Bank Hí. m. osztálysorsjátél láelárusítójának Budapest Kossuth Lajos S U. 4 IBaseEisel az Operaházban 1947 március 27-én, csütörtökön este 6 órakor MUSSORGSKI: Hovanscsena 1947 március 31-én, hétfőn este 6 órakor BIZET: Carman Kedvezményes jegyek kaphatók a NÉPSZ­AVA jegyirodában, VII. Erzsébet körút 17, telefon: 223-447 Jugoszlávia új budapesti követe bemutatkozó látogatást tett a magyar külügyminiszternél A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti: Ivailo Mrazovics, Jugo­szlávia új budapesti követe szom­baton S. Szmodlaka követségi ta­nácsos és Lazar Brankov őrnagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellett működő jugoszláv delegá­ció vezetőjének kíséretében bemu­tatkozó látogatást tett Gyöngyösi János külügyminiszternél, m­ely alkalomm­al átadta neki megbízó­levelének másolatát A külügy­miniszter a jugoszláv követet és kí­séretét a külügyminisztérium ve­zető tisztviselőinek társaságában for­adta, akiket bemutatott az új követnek. * Idestova hat esztendeje lesz, hogy az utolsó budapes­ti jugoszláv követ elhagyta állomáshelyét Akkor Horthyék hitszegő országát hagyta el , most az új Jugoszlávia követe a demokratikus Magyarországba érkezei ! A sokéves szenvedésből és elnyomatásból megtisztul­tan ki­került magyar nép szeretettel és barátság­gal fogadja a hós délszláv népek új követét s megérkezésében országaink viszonyának új, jobb és szebb korszakát köszönti. Azt re­méljük, hogy Tito új, demokratikus köztársaságával a fiatal magyar köztársaság zavartalan, szívélyes és baráti együttműködésben dolgozik majd a Dunavölgye békéje, felépí­tése és jóléte érdekében. A sok ba­ráti gesztus, mondhatnánk baráti tett amiben eddig délszláv szom­szédunktól részesültünk, csak meg­erősíti és megszilárdítja ezt az akaratunkat Budapesti törvényhatósági küldöttség Londonban Londonból jelenti a „MTI". A British Council meghívására budapesti tör­vényhatósági küldöttség érkezett Lon­donba, hogy tanulmányozza a brit ví­z­szolgálatási, lakásépítési és egyéb problémákat. A magyar küldöttség elsősorban a brit típusú összerakható házak tanul­mányozására érkezett Nagy-Britan­niába.­­ A ROBBANTÁSI BIZOTTSÁG közti, hogy március 24-én, hétfőn dél­­ben 12 órától körülbelül f A 1­l óráig a II. Mechwart téren robbantásra ke­rülnek az olyan lőszerek, amelyek ve­szélyességük következtében el nem szállíthatók. Ezért az említett idők a 300 méteres körzetben a lakások ablakai nyitva, ki üzletek és üzemek redőnyei lehúzva tartandók. A térre néző laká­sok lakói a jelzett időben lehetőleg az épületek hátsó, védett részein tartóa kro ríjanak. A robbantási hely körzetében déli 12 órától a befejezésig mind a sze­­mély-, mind a járműforgalmat leállít­ják. " — Házas­ság: özvegy Róth József­né Fédor Dorottya és Kaufmann Jenő március 25-én délelőtt 11 órakor a VL kerületi elöljáróságon házasságot köt­nek. (Minden külön értesítés helyett) METEOR CSILLÁR Jó­l világit Podmaniczky utca 27. József körút 44 BELVÁROSBAN főútvonalon üzlethelyiségek kiadók Működő áruház két felsőeanev­ets ho­sszabb időre, esetleg alkalmakra. Ugyanott egy négy helyiségből álló uccal, egy két helyiségből álló udvari irodának megfelelő helyiség. „Metro" jeligéje Tenzer hirdetőbe, Sporvita tér 8 V „A FORRADALMÁR PETŐFI" kopott sárga Wnyr viseli a homlo­kán a vörösbetűs eímet. A forradal­már Petőfi — és a cím alatt ez olvas­ható: „Petőfi Sándor válogatott forra­dalmi költeményei. — összeállította és elüljáró írással ellátta Ady Endrét. Budapesten, 1910-ben jelent meg a vaskos, kétszázoldalas, nagyon kevéssé ismert könyv. Könyvárusi forgalomban terméészetesen régen nincs már, régi könyvek bogarászain kívül nem is so­kan hallottak róla. Most azonban, ami­kor március tizenötödikével a szabad­ságharc centenáris évébe léptünk, meg­A kötet „Elöljáró Írása- Így hangzik: Hagyjátok él ezt a piros-fehér-zöld szint, Idéjárt az ideje. Más sam­ Illeti most a magyaar Mannetet: Páros és fejcetel (Petöfl) Magyarország a XIX-ik század közepének váratlan csodagyermeke, akit tapssal fogadott Európa, sőt a komoly, bár kamasz Amerika is, de kissé tréfás tapssal. Petőfi Sándor pedig a XIX-ik század közepének váratlan csodagyermeke Magyar­országon, mely Petőfit — valljuk be — meg se szolgálta, még akkor meg se értette, először. Azonban a két csodagyermeket egymás kar­jába hajtotta az idők akkori me­rész, hősies férfiassága: Petőfi és Magyarország egyek voltak akkor, egy csoda gyermekei. Akkor, mi­kor egy bizonytalan eredetű nem­zet fogta magát s nagy bizakodó magyarsággal be akarta iktatni a szegény, balsorsu magyarságot a jobbfajta népek anyakönyvébe. Akkor, mikor az Ázsia szó kevés volt légyen és volt, hogy láttassa a a csarnok Habsburgok s még zsarno­kabb magyar nemesség uralmának vad, embertelen, szörnyűséges vol­tát. És Magyarország a rosszul si­került francia forradalom hirére föltámadt s a föltámadt Magyar­ország ódákra ingerelte az ifjú Ibsent, Heinét és a többit És Ma­gyarország úgy állott akkor a világ előtt, mint az állami és emberi jo­gok legfiatalabb, legfényesebb, leg­merészebb bajvívója. Csodagyermek produkciója volt ez, miként Petőfi Andor is csodagyermeke volt egy csoda­gyermek-nemzetnek, mely még ma is sínyli ezt a maga zseniális fiatalkorát Célunk e könyvben Petőfi Sándor forradalmi, valóban forradalmi ver­seit összefoglalni s megmutatni e versek által a mai Magyarország­nak (mely való Petőfijéből is egy mai Petőfit szeretne csinálni.) a forradalmi, volt, szép _ Magyar­országot és az ő Petőfijét Húsz­harminc év óta még tréfás tapso­kat is hiába áhítunk már a világ­tól, a kultúrás nemzetektől s Ma­gyarország ma utolsóbb talán, mint akár Montenegró. Petőfije­ megvan, megmaradt mert a Petőfik nem múlnak el egy korszak históriájá­val s egy ország keserű dekaden­ciájával. Ám aki e könyvet össze­állította, úgy veszi észre, hogy a visszafejlődött, kora­ öreg s még ma is buta mágnások, papok, csak kicsit elváltozott táblabírák s rossz­indulatú jövevények és éhes csalók kezén levő Magyarország Petőfit is kikezdi. Nem csak kikezdi, de meg­okolt és szükséges, hogy megemlékez­zünk róla. A hatalma­s erejű, lángoló költő írásai­nak legtü­zesebb példáit válogatta össze benne szifflemémek örököse, korunk nagy forradalmár poétája, Ady Endre. Re­mekmű számba menő bevezetője izgal­mas és lelkesítő olvasmány, érdekes­sége, hogy a nagy gonddal összeállított Földessy-f­éle Ady gyűjtemény harma­dik kötetéből, amelyben Ady irodalmi vonatkozású írásai találhatók, hiány­zik. Pedig jó és hasznos, ha tudjuk ,, el nem feledjük, mint vélekedett Ady Endre Petőfiről, a forrasa már Petőfiről, hamisítja s a mindenrendű­ forra­dalmak poétáját hajlandó le­degra­dálni valami rim-forradalmárfélévé, aki egy-két zsoldos tanár-fej szerint a szerelem dalnoka volt főképpen. És ezt még csak nem is a nyu­gati esztéta-farizeusok szép, csinos készültségével, tudásával, de spe­ciálisan magyar kortes-igékkel cse­lekszik. A feudalizmus másított, sőt súlyosított igájába süllyedt mai Magyarországnak teher volna az igazi Petőfi. Az igazi Petőfi: ez mindazt jelenti, amit a XIX-ik század közepén egy fiatal, szláv származású, tehát forradalmár és nagyon nyugtalan idegrendszerű magyar ember jelenthet. Jóelőre kijelentjük, hogy Petőfi Sándor nem volt, de nem lehetett ám ugyan mai hitű és elkészül­tségű szo­cialista, de korának minden szabad­ság­érzése az ő érzése is volt Hi­szen akkor, különösen a mi magyar állapotaink között, a magyar nem­zeti eszme forradalmi világ­faktor készült lenni. Ha ma élne, biztosan Hervé volna az ő Lamartine-,­a s Beranger-ja s különben is méltán lehet ő prófétája mindazoknak, akik bilincseket viselnek. És itt uralkodói, gazdasági, hagyod­ányi s mindenféle bilincset értünk, sőt — akár tetszik, akár nem — nemzeti­ségit is. Hiszen­ Petőfi írta: „Hagy­játok el ezt a piros-fehér-zöld so­nt lejárt az ideje, más szia illeti most a magyar nemzetet: piros ás fekete". Ez a Petőfi mondta, amikor az ifjak központi választmányát szét­zúzta a hivatalos megalkuvás: a forradalomnak vége van... de nincs vége, ez csak az első föl­vonás volt... a viszontlátásra". Az a Petőfi mondta ezt, aki „úgy érezte előre a forradalmat mint a kutya a földrengést" , aki azt vallotta, hogy a népnek csak akkor és ott van hazája, ha és ahol joga van. Ugyanaz a Petőfi mondta ezt aki szerint, „égbe a népet, pokolba az arisztokráciát" s aki nemcsak Magyarországnak, de egész korsza­kának szociális lelkiismerete volt Nemessége, tudniillik nemesi szár­mazása, kétséges, habár ő néha em­legeti, de ha a nagy francia forra­dalom paragrafusait hatványozni lehet,­­ hatványozta. S mindig szembenállt a tekintélyekkel, mel ők ma Magyarországon tekintély-volta­tukat Petőfivel akarják igazolni. Kossuth, Klapka, Mészáros, Vörös­marty és a minores, sokan­ sokan panaszkodhatnának, ha életre ébred­nének a gaz Petőfi ellen. Úgy válogattam össze Petőfi Sán­dor forradalmi verseit, hogy meg­lessék e fölséges ember aktualitása s rokonsága azokkal, akik ma Ma­gyarországon (bárhogy fáj az ijesztő szó) forradalmat csinálunk. Az Apostol­t kénytelen voltam és szíveten voltam kénytelen bele­venni a kiválasztott Petőfi versek közé Az ő szuggerált érthetően szuggerált forradalmi, de mégis ma már gyermekesen nacionalista ver­seit mellőztem. Nem azért mert a hazátlan bitangság kenyerem volna, de mert ami anno-Petőfi sza­badságharc volt, ma nyomorult száj­hősök kenyérszerző mesterkedése. Mi szívesen, sőt szívből hazafiak va­gyunk, de a mai Magyarországban nem engedélyeztetik a hazafiasság, csupán csak a nagy földesuraknak s a kis kasznároknak. Kell tehát megállapítanunk, kell tudnunk, hogy ki volt az a Petőfi Sándor, akit életében gyalázatosan, ostobán, gőgösen nem láttak meg mai ki­sajátítóinak nagyapái és nagy­mamái, kell, hogy valaki Marx ki­hagyása nélkül és minden szocialis­táskodás hijjával megmutassa új­ból a szabadságváró százezreknek: ime az ember a ti csodálatos prófé­tátok volt Mert az volt Petőfi: koránfejlett nemzet­társadalmi ambícióinknak les­telítettebb valakije s akár­milyen naivan, bibliásan és babo­násan hangzik: próféta. Nem ska­tulyázzuk őt nem fogjuk ráfogni, hogy a történelmi materializmus már vérében volt s idegeiben dol­gozott tudatosan. De igenis látjuk , bárki láthatja és lássa, hogy Petőfi több volt, mint amennyit a világ várhatott a Duna-Tisza tájé­káról. Ha gazemberek és ostobák­bele nem kergetik a háborúba, ahol elveszett, bizonyosa» Párrizsba k»-e­rül, konspirál II. Napoleon ellen, gyönyörű dolgokat ír s talán a dominune alatt éri a halál. Victor Hugo-bó! Franciaország pair­je lehetett Petőfi már a nyakra­való ügye miatt is csak Bemnek, az idegennek, a kis lengyel, romanti­kus katonának jóvoltából kapott kétes, halálra­ hivó őrnagyi rangot. Jó, jó, hogy akadtak Eötvös Józse­fek is, akik őt meglátták de álta­lában a kicsúfolt „népköltő" rang­ját nyerte el Magyarországban, ebben az operettországban, ebben a komikusan arisztokrata országban, ahol 1847 óta is alig változott va­lami. Sorban leközöljük e könyvben, idő­sorban s rendben, azokat a Petőfi­verseket, melyek a forradalmi Pető­fit mutatják meg szerintünk , Petőfi mai aktualitása szerint,­­ a szociális­ forradalom Petőfijét. Hir­detjük s valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle .1849 óta élnek, de a mienk, mindazoké, akik Magyar­országon a változás, a megújulás, a forradalom áhitozói és harcosai va­gyunk (Páris, 1010 március hónap első napján) Ady Endre * Így szólt Ady Petőfiről a sárga könyv első 1­.dalain. A kötetben pedig hatalmas hangorkánként zengve, a győzelmes ára­dat erej­ével harsogva zúg Petőfi, a for­radalmár Petőfi szava. Harminchét in tolt el a gyöjtem­ény megjelenése óta. Amit Ady keserűten, önmarcangoló kínnal reklamált az ak­kori Magyarországon, annak elérkezett végre az ideje: Petőfi a miénk, mind­annyiunk­ — és mindenki ebben az or­szágban, minden szabadságszerető és dolgozó magyar ember Petőfi gyermme­kéivé válhatik végre, mert elmúlt a gyötrelmes század. Piros és fekete

Next