Népszava, 1947. április (75. évfolyam, 74–97. sz.)

1947-04-01 / 74. szám

is .. .. »t ^m «r­a a 1047 ápr.l NJSFS 21 AVA kezdődik meg, az új birtokok telekkönyv­ezése. Pár­tunk 35. kongresszusán láttuk, hogy az országnak átfogó termelési tervre van szüksége. A Szociáldemokrata Párt elkészítette tervét. A­­ föld­művelésügyi kormányzat pedig el­fogadta pártunk földjavító pro­gramját. Takács elvtárs a továb­biakban az öntöző és vízierőgazdál­kod­ás, valamint a mezőgazdasági ipar fejlesztésének rendkívüli fon­tosságáról beszélt. Ezzel az iparfej­lesztéssel segíteni lehetne a mező­gazdasági munkanélküliségen. Termelési tervünk egy másik sar­­kal­a­tos pontja a mezőgazdasági hitel. Módot kell nyújtanunk az újgazdáknak, hogy beszerezhessék mindazt, amire a gazdaság hít meg­indításához szükségük van. A har­mincas években láttuk, hogy a ban­kok miképpen tették tönkre a pa­raszttömegeket hitelnyújtással, nem szabad többet megengednünk, hogy e bankok saját akaratukból csele­kedjenek. Követeljük a bankok állami ellenőrzését, olyan hitelpoliti­kát, amellyel nem lehet a pa­rasztot kihasználni. Az adózási rendszeren is változ­tatni kell, követeljük a progresszív adózás bevezetését. A mezőgazdasági szakoktatás kér­déséről szólva, hangoztatta Takács elvtárs, hogy a mártírhalált halt Somogyi Béla már 32 esztendővel ezelőtt, hosszú tanulmányban hívta fel a figyelmet a mezőgazdasági oktatás nagy horderejére. Amikor az akcióprogram végre­hajtásáról beszélünk, szólnunk kell pártunk hároméves gazdasági ter­véről is. Ebben a tervben a mező­gazdasági problémák is szerepel­nek. A zűrzavar helyett rá kell tér­nünk a tervszerűség útjára. A pirotii helyett a szükséglet legyen rángadó a termelésben. Hároméves tervünk országépítésre 6,7 milliár­dot iányoz elő és ebből kétmilliárd­­ut a mezőgazda­­ságnak. öntözés, talajjavítás, állattenyész­tés fejlesztése, a folyók és patakok szabályozása a legelső tennivaló, mert most minden talpalatnyi földre vigyáznunk kell. Demo­kráciánk ezen a téren nem lesz olyan tehetetlen, mint az elmúlt rendszerek voltak. A Duna-Tisza­csatorna építésének ip. elkezdésével Sándor Bódog (Félix) oki. gépi­ szm­érmi­k­, ny. Ip. főfelüstvelő, « kiváló mérnök, a na­uyszerü amber, családunik büszkeség» március 1­-é n elhunyt, betölth­etetlen u­rt hagyva magsa után. Temetése április 2 in, az o Tolán kor lesz a farkasréti róm. kait. teme­tőben. Sámler Gizella, Czv. Hoffmann Ká­rolyné dz. Sándor Marignt, Sándor Irén, Schmiden Lászlóné. a fasizmus áldozataiként ideig­lenesen elhantolt 2500 mártírhalált halt bajtársunkat a kőszegi Nemzeti Bizottság, Kőszeg városának demokratikus vezetősége és a kevésszámú meg­maradt hozzátartozók és bajtársai segítségével hazahoztuk és április 3-án, a Felszabadulás évforduló­ját megelőző napon, csütörtökön d. u. 11 órakor temetjük a rákos­keresztúri sar. temető hősi par­cellájában. Koporsóikat a fasiszta tébolyt megbélyegző demokratikus ma­gyar társadalom részvéte kíséri utolsó útjukra. * Emlékü­ket gyászoló szülők, hitveseik, gyermekek, testvérek, rokonok, barátok és bajtársak soha el nem múló kegyelettel őrzik. Munkaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetsége és a Kő­szegi Exhumációs Bizottság Bpest VI. Bajcsy-Zsilinszky út 5 ­ hatalmas öntözési hálózat kiépítése kezdődik meg. Egy szövetkezeti központot! A szövetkezetek problémáiról szó­lott ezután Takács elvtárs, állam­titkár. Jól működő szövetkezeti központra van szükség, nem pedig MSZK-féle szervre, amely tiszta búzát szed be a paraszttól és sze­meteset oszt ki vetőmag céljára. Ezzel azonban hatalmas összegeket keres. (Evnél a megállapításnál a hallgatóság lelkesen helyeselt.) Nekünk, szociáldemokratáknak kell bemennünk a szövetkezetekbe, mert csak így érhetjük el, hogy azok valóban a falu dolgozóinak érde­keit képviseljék. Az újgazd­ák kétezer földműves­szövetkezetet alapítottak, de csak 41­t fejt ki gazdasági tevé­kenységet Az állam gondoskodik majd ezek­nek a szövetkezeteknek a támoga­tásáról. Mezőgazdaságunk egyik leg­súlyosabb kérdése ma a géphiány. A szövetkezetek 35.000 ekét igényel­tek, de még ezret sem kaptak. A nagyipar drágán termel. Egy 35.000 forintos mezőgazdasági gé­pet külföldről 20.000 forintért hoz­hatnánk be. Hároméves tervünk­ben azonban 379 millió forintot irányzunk elő, mezőgazdasági gépek gyár­tására. Fejlődés azonban ezen a téren is csak akkor lesz, ha a szociáldemo­krata parasztság bemegy a szövet­kezetekbe. Pártunk csak azt kéri a parasztságtól, hogy vegye kezébe a szövetkezeti mozgalom irányítá­sát és legyen ehhez önbizalma. Takács elvtárs ezután határozati javaslatot terjesztett be arról, hogy a kongresszus magáévá teszi a Szociáldemokrata Párt mezőgazda­sági agrárprogramját, valamint hároméves gazdasági tervét és annak megvalósításában teljes ere­jével részt vesz. Mondja ki a kongresszus — javasolta Takács elvtárs —, hogy a földművesszövet­kezetek a legalkalmasabbak a pa­rasztság megvédésére mindenféle kizsákmányoltatástól. A konrresz­szus nagy lelkesedéssel elfogadta a határozati javaslatot A tudatlanság a reakció legjobb fegyvertársa Takács elvtára szakszerű, nagy előadásai után az elnök bejelentette, hogy a szocialista egyetemi hallga­tók kongresszusa, amely ugyan­ebben az időpontban ülésezett, üd­vözletét küldte a parasztkongresz­szusnak. Ezután megnyitotta a vitát. Elsőnek Németh Gyula, kabai küldött szólalt fel a földművelés­ügyi minisztérium lassú ügykezelé­séről. Szük Balázs (Borsod megye) a reakciós köztisztviselők, tanítók és papok eltávolítását követelte. Bányai János (Szolnok) a paraszt­kongresszus jelentőségét méltatta. Kovács Lajos (Tapolca) az ipari és mezőgazdasági árak összhangba­hozását kérte. Bosnyák­ János (Egerág) a telekkönyvezés befeje­zését sürgette. Cs. Szabó Károly (Ónod) hangoztatta a parasztság és ipari munkásság összefogásának szükségességét Hári Lajos (Tisza­lök) a parasztság hathatós megsegí­tését kérte. Tarcsi Károly (Kis­marja) kérte a parasztság szám­arányának megfelelő képviseletét a közigazgatásban. Ifj. Kónya Ferenc (Cegléd) kérte, hogy a kongresz­szust minden évben rendezzék meg. Egyed Márton (Villány) a telepe­sek nehéz helyzetét ismertette. Si­po­ss Ferenc (Gesztes) a fakultatív hitoktatás bevezetését sürgette. Rundik János (Túrkeve) a telek­könyvvezetés befejezéséről szólalt fel. Takács Imre (Vép) a fiatalok és öregek összefogását javasolta a párt munkájában. Szabó János (Tolnanémedi) ismertette a simon­tornyai járás parasztszocialistái­nak határozati javaslatát Popcsa László (Terecske) harcot követelt azok ellen, akik a dolgozókat egy­más ellen uszítják. Kiss Jánosné (Jászberény) a vidéki gyermekek elhelyezését kérte a népi kollégiu­mokban. Bán Erzsébet (Fehér megye) felszólalásban hangoztatta, hogy a tudatlanság a reakció leg­erősebb fegyvertársa. A nép nyelvén írott ismeretterjesztő könyvket kért a falvakba és sürgette a fakultatív hitoktatás helyes ismertetését. Az ipari munkás harcolt a parasztság megszervezéséért Ezután Szakosíts Árpád elvtárs, miniszterelnökhelyettes, a kongresz­szus részvevőinek lelkes ünneplése közben az előadói emelvényre lépett. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehetett jelen a kongresszuson az első perctől, azonban Prágában járt, ahol fontos ügyekben tár­gyalt. Ez a jubileumi kongresszus — mondotta — alkalmat ad a mezőgazdasági termelés nagy pro­blémáinak megtárgyalására, de ő hálás szívvel gondol vissza az első földmunkáskongresszusra is, vala­mint azokra a bátor férfiakra, akik a csendőrszuronyok sövényét tör­ték át. Mi, szociáldemokraták, büsz­kék lehetünk, hogy pártunk vetette f­el elsőnek az országban az ipari munkásság és földmunkásság szö­vetségének gondolatát. A szociál­demokrácia útja nem volt könnyű út ebben az országban. Hűség és tántoríthatatlan bátorság kellett e­hhez az úthoz. És ennek a hűségnek és bátorságnak em­lékére átnyújtotta Posztós Sán­dor elvtársnak, a régi nagy harcok őszhajú tanújának a pártvezetőség és a kongresszus ajándékát Egy parasztembert ábrázoló művé­szi bronzszobor az ajándék, ame­lyet az öreg szociáldemokrata parasztharcos meghatottan vett át. A szervezett ipari munkásság — folytatta Szakasits elvtárs beszédét — súlyos áldozatokat hozott a föld­munkásság és pa­rasztság szervezéséért Meg kell azonban mondanunk azt is, hogy a feudalizmus világában nem sokra mentünk ezzel a mun­kánkkal. A parasztság nagy töme­gei mozdulatlanok maradtak. Éh­ség, csendőr szurony, tudatlanság, babona és megaláztatás nyűgözte le ezeket a tömegeket. Az úri kastély uralkodott a falvak fölött de ennyi üldöztetés, embertelenség közepette is néha-néha feltört a lázadás szel­leme a falvakban. Ezzel az el­nyomással magyarázhatjuk, hogy ma nincs egységes parasztságunk. A falu osztálytagozódása súlyo­sabb, mint általában a társada­lomé. Még az arisztokrata sem nézte le úgy a szegényparasztot, mint a kulák. Paraszti öntudat nem volt, csak a zsírosparaszt gőgje, ami még most is érezhető a demokráciánkban. A feudalizmus szelleme nálunk ma­radt fenn legtovább és nálunk volt Nincs visszafelé út . Büszkén tekintgetünk most vis­sza a harmincas évek paraszt­mozgalmaira, amikor a falu leg­jobbjai hozzánk közeledtek és szá­zával alakították meg az új párt­szervezeteket És hiába rombolták szét csendőrszuronyok ezeket a szer­vezeteket a tűz ott parázslott a ham­u alatt és akadtak bátor férfiak, majd földművesasszonyok, akik férjük helyére álltak. Most új világrend van ismelető­ben, amelyből nincs visszafelé út többé. Sokan fitymálják ma a demokráciát, holott nem a demokrácia a hibás, hogy ebben az országban még min­dig nincs minden rendben. Az or­szág volt vezetői a bűnösök, akik el­adták hazánkat és a magyar törté­nelem legnagyobb katasztrófáját idézték fel. — Manapság mindenki udvarol a parasztnak, mindenki ígér neki valamit és már úgy tűnik fel a do­log, mintha kiváltságot akarnának nyújtani ennek a rétegnek. Mi, szo­ciáldemokraták nem ígérünk kivált­ságot nem adunk előnyt de nem teszünk különbséget ipari munkás és paraszt között Mögöttünk 75 küzdelmes esztendő áll és ez a háromnegyed század­os ipari munkásság és parasztság testvériségével jelent egyet Hiába, mondják, hogy mi csak az ipari munkásság pártja vagyunk, ez nem igaz. Mindenki, aki verítékkel ke­resi a kenyerét, hajlékot talált pár­tunkban és talál a jövőbeni is min­denkor. Nem szűntünk meg har­colni a parasztság jogaiért sem, amikor felkínálták nekünk az ipari munkásság­a részére a választójogot mi kijelentettük, hogy az ilyen választójogból nem kérünk. A pa­rasztságot nem hagyjuk el és vit­tük tovább a harcot. — Ellenségei vagyunk az avult mezőgazdasági formáknak és az egyhelyben topogásnak öntudatra akarjuk nevelni a parasztot és gépesíteni akarjuk a falut, hogy megszűnjék a lá­tástól­ vakulásist tartó robot, a sok munka és kevés kenyér és a még kevesebb kultúra rend­szere a falvakban. Belterjessé akarjuk tenni mezőgaz­daságunkat. Ak­kor nem lesz nyo­mor, még ha rossz lesz is a termés. elnder-, len-, bőr- és konzervipa­runkat ki akarjuk fejleszteni. Nagy jövő vár gyümölcstermelésünkre. Hadat üzenünk a falusi házak zsupfedelének, a tenyérnyi ab­lakoknak, a tüdővész fészkei­nek, a földes padlónak, a sár­nak, a pornak, a nyomornak és a trágyadombnak. Egészséges házakat korszerű la­kást és emberséges életlehetősége­ket akarunk biztosítani a falvak­ban. Ez demokráciánk dolga lesz. a legmélyebb az ellentét a városi és falusi életforma között is. Ezt az ellentétet mesterségesen mélyítet­ték:­­ a városi szegénységet a fancsi szegénységgel állították szembe. A városi tömegek könnyebben egy­másra találtak, a falusiak szét­szóródása miatt azonban ,nemigen, volt alkalmuk egybegyűlni és meg­vitatni problémájukat. Nem a falu népében volt tehát a hiba, hanem fa áldatlan viszonyokban. A vitrosba vetődött falusiban azonban ki­virágzott a szolidaritás érzése. Harcolunk a békéért és a dunavölgyi népek barátságáért — De nagy küzdelmek várnak még reánk, mert a régi rend em­ber­ei megpróbálnak visszaszivá­rogni pozícióikba. Az összeesküvőik ügye világosan mutatja ezt, vala­mint Sulyokék magatartása is. Ismerik a lakosság elégedetlensé­gét és annak okait megkísérelték, hogy visszahozzák a régi úri Ma­gyarországot. Nekünk azonban nem szabad megelégednünk csak a poli­tikai demokráciával, hanem meg kell valósítanunk a gazda­sági demokráciát is, ezért tűz­. Influenzánál a Ferenc József keserűvíz elősegíti a gyógyulást. Kérdezze meg orvosát! Íe­­tük napirendre a nemzeti jöve­delem fokozásának és elosztá­sának a kérdését Olyan közszellemet kell teremte­nünk, amelyben mindenki előtt világos lesz a falu és város egy­másrautaltsága. Az államosításokat tovább folytatjuk, de nem a sze­mélyes tulajdont akarjuk megszün­tetni, csa­k az ipari termelőeszkö­zök önkényes bitorlását. Harcolunk a béke Megszilárdí­tásáért és a délkeleteurópai tervgazdaság kiépítéséért Egyeztessük össza tej­gazdasági (A tudósító e­gy fotósa a­z oldalon.)

Next