Népszava, 1947. április (75. évfolyam, 74–97. sz.)

1947-04-12 / 82. szám

Szerk és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap telefon. 137-562, 137-563, 137-664 /­­2 — mondotta Szakasits Árpád elvtárs az összvezetőségi ülésen Sissesser is tagot szerzett az mszé­m isemzé A Szociáldemokrata Párt pénteki összvezetőségi ülése lelkesítő képet mutatott. Nagy-Budapest vala­mennyi funkcionáriusa megjelent itt a Sportcsarnokban, hogy közvet­len kapcsolatban a pártvezetőség­gel, meghallgassa az eddigi munká­ról szóló beszámolókat és a követ­kező munkaterveket. Az összvezető­ségi ülés anyaga kettős irányú volt: politikai és szervezési. Ez az ülés is tanúsította, hogy pártunk teljes aktivitással valósítja meg munkatervét és lendületesen halad azon az úton, amely a szocializmus megvalósításához vezet. Az összvezetőségi ülés a dolgozó társadalom valamennyi rétegét kép­viselte. A közel kétezer fős­yi kül­dött között ott láttuk a legharco­sabb ipari proletárokat és a haladó szellemiség képviselőit: vasesztergá­lyos, asztalos, rendőr, honvéd, tűz­oltó, orvos, kőfaragó, egyetemi ta­nár foglalt helyet a sorokban. Ünnepélyes szint és jelleget adtak e gyűlésnek a különböző pártszer­vezetek zászlói és a fegyelmezett Stromfeld- és R-gárdisták. Feszült várakozás előzte meg az ülés megnyitását. Az elvtársak érezték, hogy részesei a Szociál­demokrata Párt harci lendületének. Várakoztak az eddigi munka sum­mázatára, hogy jóleső tudattal értesüljenek a fetűnő eredmények­ről, de szociáldemokratákhoz méltó felkészültséggel várakoztak az újabb utasításokra, az újabb mun­kába hívó felszólításra is. A hatalmas tömeg zsongása el­csendesedik, a teremre ünnepi csend száll, felzeng a munkásdalkar ének­e: „Fel szocialisták..." — Az ülés megkezdődik. tük azonban a pénz tébolyát és sta­bil pénzt teremtettünk. A .jó pénz szilárd alapja a dol­­gozók véres verítékéből állott össze. Amist a dolgozók verítékes ál­dozatokat hoztak , minden figyel­müket a munkára és az építésre fordították, ezalatt szervezkedtek az összeesküvők, szabotáltak, rágal­makkal aláaknázták a demokrá­ciát A emUm Mm is Uisa A csepeli általános munkásdal­egylet énekszámai után Kisfsázi Ödön elvtárs nyitotta meg az össz­vezetőségi ülést. Szeretettel üdvö­zölte a megjelenteket, majd az ak­uális problémák tárgyalása kap­csán megemlékezett a n­yomdás­ok­ról, akik saját elhatározásukból síkraszálltak a magyar demokrácia megvédése érdekében. A szolidaritás érzésével üdvözli erről a helyről a nyomdász elv­társakat (Nagy taps), valamint az ifjságírókat, postásokat, vas­utasokat lapterjesztőket és mindazokat, akik csatlakoztak a mozgalomhoz és szolidaritást vállaltak az akcióval. — Mi innen üzenjük mindenki­nek — mondotta —, hogy a vörös kal­apácsos ember nemcsak építeni tud, nemcsak az üllőre i­t, hanem azok fejére is le­hog­ sújtani, akik a munkásosztály szabadságának és szociális felemelkedésének útjába akarnak állni. Minden dolgozó, az egész magyar munkásosztály egy­séges abban, hogy minden ellenfelé­vel, aki a demokrácia, vagy a mun­kásosztály ellen indít támadást, könyörtelenül leszámol. És eljött a harmadik tavasz. Váj­jon e harmadik tavaszon a belpoli­tikai békekötés után, a megegyezés aláírása után várjon azt mondhat­juk-e, hogy lezáródott a válságok korszaka. És most már nyugodtan nekiláthatunk-e nagy dolgaink el­intézéséhez? Azt hiszem, erre a kérdésre nemmel kell válaszolni. Még túlságosan kevés idő telt el a megegyezés aláírása óta, de e kevés idő alatt is olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek alkalma­sak arra, ho­­y a legnagyobb mér­tékben kételkedjünk abban, hogy itt hosszabb időn át belpolitikai béke lehetséges. Egyek vagyunk abban, hogy válságmentes magyar közéletet szeretnénk teremteni, mi boldogak volnánk, ha azt mond­hatnók, hogy nincs többé ok aggo­dalomra, a koalíció alapja szilárd, a demokrácia sérthetetlen, nincs aki támadjon ellene, mert az egész országot áthatotta a demokrácia tiszta szelleme. De vájjon így állunk-e? Sajnos, nem. Az ország társadalmi, politikai, szellemi struk­túrája alig mutat változást. Bár­mennyire szeretnénk is a békét, bármennyire rajta vagyunk is, hogy minél gyorsabban nekiláthas­sunk a hároméves terv végre­hajtásának, mégsem nézhetünk el a dolgok felett gondtalanul, meg­nyugodva. Aláírtuk­­a békét, készü­lünk a háborúra. Nem azért, mert szeretjük a háborút, hanem, mert szeretjük a békét ás a demokráciát. És mi nem akarunk felemás demo­kráciát, sem kétszínű demokráciát. Szakasits elvtárs ezután a Sulyok­párt szerepéről beszélt, amely —­­ akarva-nem akarva — belenyar­s­­alt az új fasizmusba, felhasználja " a szabadságot és a demokráciát is sötét szándékának megvalósítására. De valamit mi is megtanultunk és azt mondjuk, hoszy demokráciát csak a demokra­táknak, a fasisztáknak pedig börtönt és internálóláhért. (Taps.) Ha engednénk, hogy ezek az új fasiszták az ország nyakára nőj­­e­nek, ha engednénk, hogy a demo­krácia eszközeivel véghezvigyék azt, amit akarnak, nem ismernének könyörületet. Nekünk egyszer már volt részünk ebben K­lle-ben és 1020-ba­n. Itt nem lesz többé fehér lovon belovagoló ellenforradalom, Orgo­vány és Siófok, de nem lesz autón robogó ellenforradalom sem. Mi nem akarjuk lekicsinyelni a ve­szélyt, a fasizmus újból való­­jelent­kezését csírájában kell megfojtani Mi a demokrácia igazi értelmét akarjuk felszínre hozni, nem­csak politikai demokráciát aka­runk, hanem gazdasági demo­kráciát, szocializáló demo­kráciát, a dolgozók tényleges, valóságos érvényesülését, politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt. Igenis, lesz ebben az országban demokratikus fejlődés, kultúra, haladás, felemel­kedés, mert akarjuk. (Taps.) És nem téveszt meg bennünket a reak­ció csaholása. As ©sitSa'^Ssa^e EJ feJez«Set p£t31@k — A magyar belpolitikai élet bi­zonytalansága csak vetülete a nemzetközi helyzetnek. Sokan azt hitték, hogy a háború után béke lesz. Nincs béke a világpolitikában sem. Hatalmas erők mérkőznek egymással, a háború csak egy kér­dést oldott meg: megdöntötte min­den idők legbecstelenebb terror­uralmát. De korai volna beszélni arról, hogy a világból kipusztult az imperializmus. Az osztályh­arcnak új, megdöbbentő fejezetei következ­nek még és­ olyan forradalmak, amelyek után nem reformok következ­nek, hanem új élet, minden ízében mélységesen új élet, a szocializmus és a szocializmus békéje. Amíg meg nem születik az új szocialista társadalom, nem le­het örök békéről beszélni, de ha szocializmus lesz mindenütt a vilá­gon, ez jelenti az örök békét minden fajta, minden színű én nyelvű ember számára. — Mi demokráciát akarunk — Harcolunk az ÉJ ffasizmus ellen Ak­iig mi mások Ezután Szakasits Árpád elvtárs, a párt főtitkára mondotta el beszé­dét. — Felszabadulásunk óta a har­madik tavasz köszönt ránk — mon­dotta. — A felszabadulás első ta­vasza mámoros volt, mert a dolgo­zók megérhették végre eszméik diadalát, felszabadult az orszá'­g. szabaddá vált a nép. Ez a szép lázas lendület az őszi választá­sokig tartott és akkor a hősiesen dolgozó munkásság rádöbbent, hogy az ország népének jelenté­keny része még mindig nem is­merte fel sem a maga, sem pedig az ország történelmi helyzetét és realitását. Azután ránk köszöntött a második tavasz. Ezen a tavaszon tárult fel az első komoly konfliktus a koalí­cióban, az első jelentékeny válság a Kisgazdapárttal. Ekkor lépett küzdőtérre a Baloldali Blokk, Budapest és környékének mun­kássága fergeteges erővel moz­dult meg és hatalmas tömeg­gy­űlést tartottunk, amilyenre alig volt példa. Azt mondhattuk volna, hogy most pedig, rajta, teremtünk végre ren­det ebben az országban. Nem mondtuk ki a szót. Nem akartuk, hogy elrepüljön a kő és ne tudjuk hol áll meg. A tömegek meg­mutatták erej­üket és ez hatott. Megegyezés létesült, néhány hóna­pon át látszólagos r­end volt, hogy aztán szembekerüljünk a pénz irtózatos tébolyával, az inflác­ó katasztrófájával. Az elmúlt nyá­ron ránkszakadt még egy borzal­mas csapás: az aszály. Megfékez-

Next