Népszava, 1947. május (75. évfolyam, 98–121. sz.)

1947-05-01 / 98. szám

1 ^ C­7A­I­SsiA A­SISAAI^^ D­­E­m­o­krata párt k­ö­z­p­ő­apja! Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hettő kivételével minden nap telefon: 137-562, 137-563, 137-564 ÁJ „Itt van újra május elseje..." Egyszerű, kedves, derűs és naiv májusi dalunkat százezrek éne­kelték, százezrek zengték, hogy „nincsen messze már a diadal, csarnok önkény, szolgaság, ki­hal..." És: „köréig már a rég várt pil­lanat, a­ nép boldog lesz és sza­bad." Milyen lelkesen gyülekeztek — szegényes ünneplőruhájukban — a Tisza Kálmán téren a három nyolcassal ékesített táblák és a piros lobogók alatt a szervezett munkások! És milyen bü­szkén! Hogyisne! A gyárak megálltak­, a boltok becsuktak, a műhelyek­ben megszűnt a munka. Mert ők akarták. Tőkések, bankárok, föl­desurak, csendőrök, rendőrök, az egész államhatalom ellenére. Akarták és véghezvitték. Nem a naptárban piroslett ez az ünnep, hanem­­ a szívükben, amelyben lábat vetett a lázadás szelleme. Pedig milyen messze volt akkor még „a régvárt pillanat", milyen reménytelennek látszott a harc­ a magyar feudalizmus világában, milyen roppant hatalm­ak állottak szemben az eszmélő proletárság­gal. És mégis nekik volt igazuk, akik az első, kezdetleges jelző­ábra alatt elindultak és túláradó szívvel énekelték: a nép boldog esz és szabad. Nekik volt igazuk, akik meg sem rettentek a hatalomtól, meg sem futamodtak a szembenálló ezéktől s meg nem görnyedtek a feladat súlya alatt, akik tudtak fel mertek hinni,, s akiknek volt erejük megtanulni a történelmi leckét: az emberiség történelme osztályharcok története, akik föl­ismerték, hogy most rajtuk a sor­s vállalták a harcot — társaik helyett is. Igen, nekik volt igazuk s most is azoknak van igazuk, akik kér­lelhetetlenül szembeszállanak a múlt kísérteteivel s mindazokkal, akik a demokráciából ki akarnák disputálni a lényeget, hogy a nép végre valahára valóban boldog le­gyen és szabad Senki többé kétségbe nem von­hatja, hogy a májusi sereglőknek volt igazuk, az új világrend hir­detőinek és harcosainak, akik elindultak a Marx mutatta úton és rendíthetetlenül küzdöttek a kizsákmányolás, a jogtalanság és az embertelenség világa ellen, akik előrelátták a válságokat és katasztrófákat és fölismerték az utat és a célt. Most már igazán „közélg a rég várt pillanat" és ha ötven-hatvan foktendőr."»A netr­e két­ség a szervezett munkás szívéhez, hogy jó és igaz ügyért harcol, akkor ma, a fölszabadított Ma­gyarország dolgozóihoz, még ke­vésbé férhet kétség vagy remény­telenség. Bizonyára nem vagyunk még túl a nehézségeken s akadá­lyokon. De a feudalizmus meg­dőlt, a régi, úri világ eltűnt: sza­bad nép építi szabad hazáját. És ha mégoly mostoha viszonyok és nehéz körülmények között is, de — építi. És éppen ebben a szóban rejlik a dolgozó nép szabadságá­nak igazi lényege. Ezt kell meg­ragadnia, mint valaha a három nyolcast viselő piros jelzőtáblát... Országépítés! Büszkén tekinthetünk vissza az elmúlt két szabad május elsejére. Mindkettő az építés szellemét le­hellte, s most elérkezvén a har­madikhoz, elégtétellel állapíthat­juk meg, hogy ez a szellem ha­totta át a hétköznapokat is. En­nek köszönhető, hogy országunk s népünk nincs többé reményte­len állapotban, gazdaságilag iz­mosodik, öntudatában erősödik és a harmadik május után most már tervszerű munkába fog. A három nyolcas májusai után ma­ elérkeztünk a hároméves terv májusához. A hároméves terv végrehajtása, megvalósítása igazi értelmében: küzdelem a szabadságért s a de­mokráciáért. Szükségben vergődő, éhséggel küszködő nép nem le­het igazán szaba­d. Nyomorban élő nép sehogyse lehet szabad. Az olyan demokrácia, amely nem épül szilárd gazdasági alapokra s a nép jólétére, összedől, mint a kártyavár. A két nagy munkás­párt ezt az igazságot éppen olyan helyesen ismerte föl, mint a ré­giek a maguk nagy, időszerű fel­adatait és történelmi céljait, őket, a bátrakat, a kérlelhetetle­neket, a megalkuvást nem ismerő harcosokat követjük, amikor célul tűzzük a dolgozó magyar nép elé a hároméves gazdasági tervet és teljes erőnket latba vet­jük megvalósításáért. Meggyőző­désünk, hogy minden öntudatos dolgozó tudja, hogy miről van szó, hogy ez a gazdasági terv a magyar politika legfontosabb kér­dése. Majd meglátják elvtársaink, hogy ennek az országot s népet szolgáló gazdasági tervnek a meg­valósítása elé mennyi akadályt gördítenek, mennyi politikai ne­hézséget támasztanak, mennyi erőt kell latba vetnünk, hogy egyáltalán nekikezdhessünk a terv végrehajtásának. Mert bár az ország érdekét szolgálja, az úgynevezett „hazafias szívek" nem nagyon dobognak érte. Mert bár a nép jólétét szolgálja, az úgyne­vezett demokraták nem nagyon lelkesednek érte. Jól tudják ők, hogy a hároméves terv végrehaj­tása nyomán kiszárad a nyomo­rúság mocsara, elszáll a nyugta­lanság, elhallgat az elégedetlen­ség s nem lehet megnyargalni a gond fekete lovát. A hároméves terv megvalósításával a reakció végleg elveszti a játszmát. Ezért bizonyos, hogy kockára veti ma­radék erejét s mindent megkísé­rel, hogy megbuktassa a három­éves gazdasági tervet. Azt re­méli, hogy ezzel aztán a demokrá­ciát is megbuktatja, így kerül a hároméves gazdasági terv a ma­gyar politikai harcok központ­jába. A hároméves terv a harc a reakció ellen. A hároméves terv — a munkásegység lobogója. Minden öntudatos dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy a hároméves terv végrehajtása az erők teljes mozgósítását s azután teljes és tökéletes központosítását követeli meg. A terv jelentősége mellett minden egyéb eltörpül. Mindkét munkáspártnak tehát az erők koncentrálására kell töre­kednie s ezért a munkásegység megszilárdítására. Minden súrló­dást ki kell küszöbölnünk, min­den zavaró körülményt meg kell szüntetnünk, minden értelmetlen versengésnek véget kell vetnünk, szorosabbra kell zárnunk és meg kell tisztítanunk sorainkat, hogy­ zavarban és wegborthatalm­ egységben láthassunk neki — mégpedig éppen olyan lelkesedés­sel és hittel, mint amilyen az első májusi sereglőkben lobogott — a hároméves terv végrehajtásának és minden akadály leküzdésének. Mert nem utópia, amit a három­éves terv ígér. A terv számosz­lopai úgy lépnek ki a megvalósu­lás szilárd talajára, ahogyan a munkáshadseregek hadoszlopai elindulnak az üzemek, műhelyek, bányák és irodák felé, hogy min­­den eddiginél jobban és kemé­nyebben dolgozzanak. Szinte mér­tani pontossággal kiszámítható, hogy a terv végrehajtása során hogyan emelkedik a dolgozók életszínvonala, hogyan növekszik a magyar gazdasági élet ereje s hogyan gyarapodnak az árurak­tárak, a javak, hogyan növekszik a dolgozók önbizalma. Városok­ban és falvakban már az első hároméves terv végrehajtásával is lényegesen jobb lesz az élet, a második és harmadik terv meg­valósítása után pedig dús virág­zásnak indul minden ebben az országban.. . „Itt van újra május elseje..." Fölcsendül-e a régi dal! Fölcsen­dül-e a hajdani harcos ének, hogy­ összevegyüljön az új idők új da­laival: szén, vas, olaj, textil, ke­nyérgabona .. . hároméves terv, munkáslétszám, erőművek... És: nem lesz a tőke úr miraj­­tunk..! Írta: Szakasits Árpád 98. szám 1047 május 1. csütör­tV­n­ m­ko óra /

Next