Népszava, 1947. augusztus (75. évfolyam, 173–197. sz.)

1947-08-01 / 173. szám

A S­Z­O­C­IÁ­L D­Í­ ­ - I JÜI -ÍJ , 1997 augusztus 1, 6 fillér •­E­M­O­K­R­A­T­­A P­ÁR T K­Ö­Z P­IGLIPIÍ­­ L­A­P­J­A Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hettő kivételével minden nap Telefon: 137-562, 137-563, 137-564 A stabilizáció és a hároméves terv Ha a lakatos leteszi este a kala­pácsot, vagy az építőmunkás a vakolókanalat, megelégedetten és büszkén tekinthet végig munkáján, amellyel az ú.­. demokratikus Ma­gyarországot szolgálta. Sokezer és tízezer munkástársunk — a fizikai és szellemi élet vonalán — azonban nemcsak saját napi munkáján büszkélkedhet, nemcsak a végig­dolgozott munkaórák gyümölcsét tekintheti a jól végzett munka ön­tudatával, hanem ha végigtekint az ország fejlődő gazdasági életén, lüktető termelésén, ugyanilyen büszke öntudattal láthatja közössé­günk soktízezer és százezer munka­órájának világraszóló eredményeit. Ma már nem is kell visszatekin­teni a felszabadulás utáni rom­halmazra, hogy összehasonlíthas­suk, mit végeztünk az utóbbi évek­ben. Elég, ha csak a hét augusztus elsejének gazdasági helyzetét ha­sonlítjuk össze, hogy megállapít­suk: a reakció minden próbálkozása ellenére is milyen hatalmas fejlő­dés folyik állandóan és megállít­h­atatlanul Magyarországon. Nem véletlenül adódik össze­hasonlításul a két augusztus elsejei dátum. Augusztus elseje ma már szinte nemzeti ünnep, jelképe annak a hihetetlen és visszatartha­tatlan energiának, amelyet a demo­krácia szabadított föl Magyarország népéből, hogy saját maga felemel­kedése érdekében új országot építsen és ebben az új országban magának új hazát. Pontosan egy év választ el bennünket az 1946 és augusztus elsejétől, de az elmúlt 12 hónap távlata sem elégséges ahhoz, hogy elfelejtesse velünk azt az ujjongó érzést, a felszabadulásnak azt a boldog lelkesedését, amely ennek az országnak minden dolgo­zóján, minden becsületes polgárán erőt vett akkor, amikor a stabili­záció első eredményei jelentkeztek. A dolgozó ember nem a gazdaság­politika számoszlopaiból állapítja meg a javulás tendenciáját, hanem a­­ mindennapi élet jelenségeiből. Minden kimutatásnál többet ért és meggyőzőbb volt az elmúlt augusz­tus elsején az, hogy a piacra siető háziasszony — vásárolhatott a fo­rintja ellenében. Mindennél bizta­tóbb jövőt rajzolt valamennyiünk elé az, hogy a forint minden üzlet kirakatába csalogatta az árut és aki dolgozott, vásárolni is tudott. És ki ne érezte volna azt a föl­emelő ellentétet, amely a helyzet és aközött az előbbi állapot kö­zött fennállt, hogy az infláció for­gatagában minden érték, amely a dolgozó ember verítéke árán szü­letett meg, egyesek kezébe vándo­rolt a spekuláció, a valutázás, a csempészés becstelen módszerei révén. Nos, az elmúlt augusztus biztosí­totta a munka értékét és a dol­gozónak munkája ellenértékét, de csak a háború előtti színvonal 50 százalékában. A dolgozók vállaltaik ezt a fele­ színvonalat, mert tudták, hogy ez a stabilizáció biztosítéka. A lakatos kalapácsa, a kőműves va­­koló kanala, a szellemi dolgozó tolla rendületlenül munkálkodott, óráról órára, napról napra, hónap­ról hónapra haladtunk a konszoli­dáció útján. A föld robotosa, a bánya mun-Teása, a gyárak, a közlekedési esz-kközök, az elosztás dolgozói egyéves munkája eredményeképpen ma újra ünnepélyes és történelmi fontos­ságú augusztus elseje köszönt a magyar köztársaság népére. És en­nek az augusztus elsejének a jelen­tősége az, hogy az ezen a napon meginduló hároméves terv meg­teremti a biztosítékát annak, hogy az 50 százalékos életszínvonalat két­szeres magasságúra emeljék. Per­sze, a mainál kétszeres magasságú, háború előtti életszínvonal sem ma­gas. De kiindulásul szolgál majd az újabb termelés-emelésnek az újabb életszínvonal növekedésének. Azonban a lakatos, aki munkája végeztével leteszi kalapácsát, a kőműves, aki megtisztogatja vakoló­kanalát, nagyon jól tudja, hogy nem adják ingyen a hároméves terv sikerét, ahogy nem volt ingye­nes és munka nélkül való a stabili­záció sikere sem. Döntő kérdés, hogy kihez jut a termelt áruk tö­mege: a dolgozókhoz-e, vagy a munkáltatóhoz, a tőkéshez. És a munkások nagyon jól tudják, hogy ez a kérdés nem csupán gazdasági, hanem politikai is. Más a nemzeti jövedelem elosztásának módszere egy reakciós rendszerben, mint egy haladó demokratikus országban, más akkor, ha a tőkések érdekei döntenek és más, amikor a munká­sok szava, alakítja elsősorban a po­litikát. Mert hiába emeli fel a há­roméves terv a nemzeti jövedelmet 14,7 milliárdról 25,7 milliárdra, ha a 11 milliárdos különbség továbbra is a gazdagokat gazdagítja. Hiába emelkedik az ország lakosai fo­gyasztására rendelkezésre álló 11 milliárd forint értékű szükségleti cikk 19 milliárdra a 3 év alatt, ha ez a hatalmas jószágmennyiség el­sikkad a spekulánsoknak, az egyéni érdekek kalandorainak kezén. A hároméves terv végrehajtásának egyetlen biztosíték­a van és ez a biz­tosíték úgy hangzik: a termelés irányítását, a termékek szétosztá­sát a dolgozók maguk vezessék. Ezért döntő fontosságú az, hogy a Szociáldemokrata Párt megerő­södve a testvérpárt segítségével, lendületet adjon a hároméves terv­nek, az életszínvonal gyors emel­kedésének, a demokrácia meg­izmosodásának és a szocializmus felé való haladásnak. A dolgozók előtt nagyon is nyil­vánvaló, hogy nem közömbös jó­létünk fokozása szempontjából az, hogy az iparügyi minisztérium élén szociáldemokrata, áll-e, hogy Bán Antal elvtárs keresztül­hajtja-e pártunk államosítási pro­gramját, nem közömbös hogy a külkereskedelmet szociáldemokrata iránít­ja-e, hogy Rónai Sándor elvtárs milyen megálapodást hoz a baráti Szovjet­ Únióból s más kö­zeli vagy távoli népektől. Nem kö­zömbös, hogy az igazságügy élén Ries István elvtárs áll-e és hogy mennyi a párt beleszólása a többi tárca, a többi intézmény irányítá­sába. És ezen az augusztus elsején különösen nagy a jelentősége ennek. Nem közömbös, hogy a hároméves terv irányítását végző Tervhivatal élén szociáldemokrata elnök, Vajda Imre elvtárs áll-e. Minél erősebb a párt, minél na­gyobb a beleszólása az ország dol­gaiba a testvérpárttal együtt annál képesebb a dolgozó magyar nép szolgálatában a termelést fo­kozni,­ az elosztást irányítani, az életszínvonalat emelni. Íme, ezek a tanulságok adódnak 1947 auszusztus 1-én, amikor a­ dol­gozók elindítják a hároméves ter­vet és felkészülnek arra, hogy a vá­lasztások során bizalmat szavazza­nak pártjuknak, a Szociáldemo­krata Pártnak. És mindenki tudja, akit illet, ho­gy a párt listája fölé rajzolt kereszttel nemcsak bizal­mukról biztosítják a dolgozók pártját, hanem fegyvert is adnak a kezébe ahhoz, hogy még nagyobb erővel és lendülettel tevékenyked­jék a dolgozók érdekében. A demo­k­ratikus Magyarország életében egyik legdöntőbb választás előtt állunk. Most dől el, hogy a három­éves terv a dolgozók vagy a tőké­sek érdekeit szolidálja-e. És a ma­gyar dolgozóknak, a szellemi és fizikai munkásoknak ezt nem sza­bad elfelejteniök a hároméves terv és a választási küzdelem megindu­lásának időpontjában, augusztus­ elsején. A TERVHIVATAL, gazdasági életünk lelkiismerete lesz mondotta VAJDA IMRE elvtárs Ma kezdődik el a tervgazdálkodás Magyarország kialakulóban levő gazdasági d­emokráciájának 1946 augusztus 1-én üvül 1947 augusztus 1-e lesz legjelentősebb időpontja. Az Országos Tervhivatal vezetői Vajda Imre elvtárs, a hivatal el­nöke, Béres Andor elvtárs főtitkár és Harmati Lajos alelnök csütör­tökön délután sajtófogadás kereté­ben tájékoztatták a magyar köz­véleményt a hároméves tervről és az Országos Tervhivatal céljairól, feladatairól és működéséről. A sajtófogadáson a fővárosi napi- és szaklapok fő- és felelős szerkesztői, a közgazdasági rovatvezetők, vala­mint a külföldi sajtó képviselői is megjelentek. Vajda Imre elvtárs elöljáróban rámutatott arra, hogy a Tervhiva­tal kissé elkésve kezdte meg mű­ködését.­­ A Tervhivatal feladata, hogy a részletterveket a szak­minisztériumokkal együttmű­ködve, a termelő tényezőkkel összhangba hozza. Nem úgy fogjuk fel feladatunkat, hogy terveinket az íróasztalnál dol­gozzuk ki. Olyan élő szerve aka­runk lenni a magyar gazdasági életnek, amely egy pillanatra sem veszíti el a kapcsolatot az élettel és a dolgozó társadalommal. Tájékoztatója további során Vajda Imre elvtárs ismertette a hi­vatal egy másik fontos feladatát, a terv végrehajtásának ellenőrzését. Nem olyan típusú ellenőrzésről van szó, mint a mérlegkészítés, ahol elő­bb az eredményt határozzák meg és abból vezetik le a részlete­ket Ezt az ellenőrzést, mint a ma­gyar gazdasági élet lelkiisme­retét, akarjuk kialakítani — mondotta . A Tervhivatalon keresztül az egész magyar közvéle­mény leolvashatja, mit alkotott és termelt a hároméves terv kereté­ben a magyar alkotóerő. Az egyik legnehezebb feladata az lesz a hiva­talnak, hogy az éves tervekről át­térjen a rövidhónapos, sőt napi tervszámokra és ellenőrzésre. Ezek a naponta elért eredményeket fel­tüntető számok remélhetőleg moto­rikus erőt jelentenek majd a ma­gyar gazdasági élet számára A hároméves terv célja hogy elérjük és túlhaladjuk ez alatt a három esztendő alatt azt az élet­színvonalat, amelyet a magyar dol­gozók az utolsó békeévekben él­veztek. Az elért eredmények alap­ján megindítjuk az igazi magyar újjáépítést, a magyar nép igazi honfoglalását. — A hároméves terv"«indulá'Sá-' nak előestéjén hálatelt­­szívvel gondolok az ismeretlen magyar munkások, parasztok és értés­ . . .r. n­­.... miségi dolgozók millióira, akik az elmúlt két esztendőben el­indulva a semmiből, lehetővé tették, hogy 1947 augusztus 1-én megkezdődhessen Magyarország tervgazdálkodása — fejezte be beszédét Vajda Imre­ elvtárs, a Tervhivatal elnöke­ Ezután Berei Andor elvtárs, fő­titkár, a Tervhivatal munkájának részleteit ismertette. A hivatalnak, nyolc osztálya van: közgazdasági, mezőgazdasági, ipari, közlekedési, kereskedelmi, pénzügyi, építési és szociális-kulturális osztályok. Egy­egy osztályban 3—4 előadó dolgozik és a hivatal szerény keretei között minden bürokráciától mentesen kí­ván működni. Ezért szüksége van külső közreműködésre, elsősorban szoros együttműködésre az állami hivatalokkal,­ továbbá társadalmi szervezetekkel és üzemekkel. A Hivatalnak egészen rövid fenn­állása során már sikerült elkészí­teni az első részlettervet: az augusz­tus havi beruházások tervét. Az egész hároméves terv kiindu­lási pont­ja a beruházások meg­kezdése, mégpedig már most, augusztus 1-től kezdve. Ez az előfeltétele, hogy a termelés az előirányzott mértékben emelked­jék. Az egész beruházásra augusztus-

Next