Népszava, 1947. október (75. évfolyam, 223–249. sz.)

1947-10-19 / 239. szám

A háború következménye — nem­.Csuk n­aiuuji, n­anem egész Europa-' ban, hogy, kevés a termelés, a mezőgazdaság van csakúgy, m­i­nt az iparban. Ív evés a szén és kevés az •• ágéi,/'hiány van . nyersanyago­ku­ail textilben, bőrben és a termés nem i'eíuja a szün­ségteteilt. Esl az álta­lános -és­ sorvasztó hiányt szenve­d­ik most, a háború befejezését kö­vető­ harmadik tél küszöbén Európa megtépett népei. Nyomorúságunknak, sovány leve­eübritttík és hideg szobánknak ilyen mély és messzireágazó okai van­nak. Nagyon szép a közgazdászok­tól és a világpolitikusoktól, hogy mindezt így • megmagyarázták ne­künk — sírt hasznos is. Mert most már tudjuk, hogy a gazdasági bajó­kon segíteni csak azzal lehet, ha többet termelünk.. Sajnos, azt is tudjuk, hogy bármennyire is meg­: • van a jószándék a Vezetőkben és a dolgozókban, évek kitartó , és áldo­zatos munkája szükséges ahhoz, hogy­ a termelés, itt, Európában, vagy akárcsak Magyarországon, lényegesen nagyobb legyen. És ai­tt ez bekövetkezik , addig is élnünk kell. Legalább is mi így érezzük. Kevés a termelt javak mennyi­sége és ez nagy baj. A statisztiku­sok kiszámították, hogy a ruházat, a tüzelőanyagi, az élelmiszer egy magyar, állam­polgárra eső hányada­— szaknyelven,:'a fejkvóta­­ meny,­nyivel kisebb, mint a háború előtt­i volt. Kénytelenek vagyunk bele­nyugodni abba, hogy kevesebb­ ke­nyér és kevesebb ing, meg cipő jut néked, hebém­ és rteki. Pé­ ernyug­sztunk mert mást nem tehetünk, legfeljebb Indulatainknak szabad folyást engedve, szidhatjuk­­azokat, akik a­­háborút csinálták és akik odaát a terrv erentúl a világpoliti­kát csinálják most. . Belenyugodnánk, hogy kevesebb jut asztalunkra és testünkre, ha ilegfllább azt­­a keveset ,megkap­nánk «•#*miintenki' '- egyformán kapná ' m'feg. A sminkás és a %is* tisztviselő bizonyára semmivel sem bűnösebb a háború kitörésében, mint a bankigazgató, vagy a csem­pész sőt... És "mégis a banki­ga­zga­­tónak, a csimpésznek több, sőt sok jut a kevésből, mint azoknak, akik tényleg dolgoznak azért, hogy a ke­vésből mielőbb több legyen. Úgy ér­ezzük, hogy könnyebben viselnék el a gazdasági­­nyomorúság min­,­den súlyát, ha tudnánk, hogy más sem eszik jobbat, mint mi.­..másnak­ éppen olyan kopott a kabátujja, min­t a mienk — nemcsak másnak,­­hanem mindenkinek. Ha azt a ke­veset, amit az aszály meghagyott és amit az elavult gépeken a fáradt munkások gyártani, tudnák, egy­formán és igazságosan osztják el — talán valami kicsinnyel több jutna a dolgozóknak és nem lenne olyan joggal elkeseredett a hangulat, mint amilyen most. Igazságosság — ez az, amiről a vallásos kedélyek mély bele­nyugvással, a cinikusok keserű szájízzel azt szokták mondani, hogy csak a túlvilágon van. Mi, szocia­listák, azonban azt hisszük, hogy ezen ,a világon is­ meg lehet terem­­­­eni az igazságosság uralmát, nem­csak hisszük, hanem azt is tudjuk, hogy ak­ kötött gazdálkodás a módja az igazságosabb elosztásnak. Európa nagy országaiban,­ a Szovjet­ Unióban­. Angliában, de még azoknál a népeknél­ is, akik a há­ború alatt a­­ semlegesség áldásait és profitját élvezték, szigorú jegy­vagy pontrendszer van a köz­fogyasztási cikkekre. Európa ország­aiban -­a gazdag­ ember sem ehet többet, mint a'­ vagyontalan, csak Magyarországon.'' élhet' i­amán jól,­akinek sok' pénze van. Európában kizár alig 'csak nálunk szabad a gazdálkodás- és szabad a luxus. .A kötött gazdálkodást nem most találtuk ki, amikor már itt van­ a nyakunkon az Í'régen t­él. Mi, szociáldemokraták követettük a sza­bad gazdálkodás és ra­jzskodáso megszüntetését m­indenütt, ahol csak követelhettük, így a többi kö­zött, a N­épszaváb'an eávtk 'ai'frkr* a mask után irivk a kö­zlt ra­dál­kodás megvalósítását követelve. Termésééi-e?.. .frp'gy •.' a •mnnw0etáls, akik p? libAtalizírtras^r^álindi^ nem­ben állottak, a-lyMStt gazdálkodást jál­twMnk,­hogy qs'ak nyelvbotlás leh^ett, amikor az egyik legfőbb gazdasági embere az országnak, marxista létére idén nyáron a szaba­dkereskedelem hívé­nek vallotta magát. Persze a kötött gazdálkodás nem terem at egyesek­ számára bőséget és­ gazdagságot,­­ de teremt igazságos elosztást, takarékosságot. Az is köz­ismert ellenvetés, hogy a jegy vagy pontrendszer bevezetése el­tünteti az­ árut, nem állja meg t. helyét, mert a szabad forgalom esetén is eltűnik az áru — lásd flanel­, krumpli, és egyebek — másrészt pedig Angliában a pont rendszer ellenére is kapható min­den, csak éppen pont ellenében.­ A kötött gazdálkodás, precízeb­ben a jegyrendszer bevezetése az egyetlen komoly gyógymód. Lehet persze énekül­ is megpróbálkozni csodaszerekkel, vagy a pattanáso­kat eltüntető kozmetikával. Lehet és nem is árt például meg­büntetni a belvárosi jampecek sza­vóit, mert drágán szabják a két soros szm­ókingot,­ de ettől még nem lesz olcsóbb a flanelling. Be lehet ,és­ nem is árt bezárni néhány luxus­étterem tulajdonosát, de talán senki sem gondolja, hogy ettől ol­csóbb lesz feketén a fehér liszt. A Szabad Népben B. O. elvtárs dörgedelmesen azzal vádol bennün­ket, hogy : „a dőzsölőket* védjük Nem, kedves , elvtársam, nekünk igazán nem fáj, ha­ a Café de Paris összes divathölgyét és fezérjét a tulajdonossal együtt lecsukják. De az igenis fáj, hogy ilyen látszat­intézkedések kedvéért harmincöt vagy nyeltívak­, de akár csak három szervezett munkás kereset nélkül marad. A Café­­ de Paris vendégei kizírják, hogy ezután a francia ko­nyakot (vájjon ki adott engedélyt behozatalára) saját rózsadombi villáinkban igyák, de a proletár felesége nehezen bírja, hogy a piacon nem kapható krumpli. Mi nagyon helyeseljük, ha becsukják a luxusétterem tulajdonosát, ha egy forintért árulja a zsemlyét, de a Teleki téren egyhúszért nyíltan és jegy nélkül árulják annak a bizo­nyos zsemlyének testvéreit. Már­pedig a luxusétterem vendége bizo­nyára könnyebben fizeti meg az egy forintot mint a Teleki tér vevői az egyhúszat. Le­het, Persze, hogy lehet kozme­tikázni és nem is árt Lehet persze, hogy lehet csodaszereket kipró­bálni, — bár• ezek nem hoznak 'gyógyulást • Lehet mindezt • csi­•tfák­fi, de orvoslás, leomohr orvoslás nagdhstiffí. bajainkra kettő van: többet­­' termelni és a jegyrendszert általánossá szigorú­'á ten"'. A több termékée iránt már megtették a­ lehető és szükséges intézkedése­ket az­ illetékesek, de a kötött­gazdálkodás felé még nem. Várjon miért nem? -T- Hazudtam... Hazudtam... nem nem... nem. .­i — hadarta. A cipészmester rángatódzó feje megtorpant, az­után leesett állal­a­ párnafára hullt és ez szivárgott le szája szegletéből: — De. Meghalok. A fentjáró ebből arra következ­tetett, hogy nem akkora a baj, amekkorának gondolta és ez a meg­állapítás fölszabadította benne a kíméletlen vájkálási kedvet. — Nézze, én is tudom, hogy megro­halok, súgta rekedten. — Azt is tudom, hogy mikor. Két hóna­ppnl van még. Kettő! Legfeljebb három! — Gondolatai legalján most is el­kígyózott a régóta fojtogatott re­mény, hogy még az ő él­etében fel­találják ..a tüdővész tökéletes, ifját, de az öná­mítás­­önbee mérle. igéjé­vel a csábító­ gondolat fejére há­gott és­­tovább beszélt: — Nem! Csak kat hónapom­­vam Mindössze kettő.. Mégsem esem kétségbe. Én nem is fogok. Soha. Én tisztát hú­zatok! Tisztát, még­ akkor is. Én nem akarom, hogy engem olyan­­utálkozva csókoljanak meg a láto­gatóim, mint tegnap magát, To­mena. Én illatos leszek, mint egy­­ vőlegény. Akar olyan lenni maga is? Látja, ott a kölnivíz. Akarja? Akarja! Én az utolsó pillanatomig élni fogok, mert az élet nem a halálé. Az élet az életé. És én élni fogok! Egészen! Kizárólag az élők életét fogom élni azokb pillanataim­ban is. Meg fogok mosakodni. Mert tudomásul vettem a halált és­­napi­rendre tértem felette mint a szüle­­tésem felett. Megváltoztathatatlan dolgok ezek, kolléga,. Nem is ért­em, f­o­ ga hogy tud'^a. ezt elviselni? i­zen olyan a szaTM itt maga kör­rü­l, mint egy felbontott sírnál! Pfu^! Érzi?! Hojom is a mosdói vizet. Kicserélem ezt az elhasznált lenedőt. párnahuzatot Meg kell en­gednie. Akarnia kell! Hiszen, ha nem teszi, mégis meghal. • Érti? Mindenkenpen meghal. A halál­­szempontjából mindegy, cselek­szik-e vagy sem! Meghal és punktum! Mint én! Mint a­ többiek a szem-Szed kórteremben. Mint túl a kór­házon az egész­ égerek. Mint m­'­n­denki. Én, te, ő, mi, th ők. Kár­­ágálni! Nos! Akarta a tisztát, To­ména! Akart a hát! Fzu­ggerálóan a cipészmester.. sze­ i­mébe nézett. Tomena szembogara meg' «»mi-'rezdült. Tr­intéte üveges merevséggel szegeződött a menye,­­erre Lélegzete sem hallatszott. A fentjáró mégis tovább unszolta: ••' — Nos! Bonogós,­ fehér ágyhuzat! Krinit Friss' mosdóvíz! Üdeség! Tisztaság! É­let! Nos! Élet.' kiinni, míg van ' néhány csöpp belőle a maga poharának alján. Akarjál • Tom'nn süketen hallgatott. -f- Alszik?'— kérdezte a fentjáró Nem ' kapott­­választ. A fentjáró villanásnyit gondolkozott, azután gyufát vett elő, fellobbantott­a egy szálat és a lángot remegő kézzel Tomena orra felé vitte. — Még nem... Még élek... —, akasztották meg mozdulatát _ To­mena sóhajokból formált szavai. A fentjáró lecsapott rá: — Ugye. .akar'a? Mondja hát, ' ogy. i"'en! — Már­ talpra is ugrott, hogy kicserélje' az ágyneműket. Ebben a pillanatban kinyílt az autó , és az­­ osztály ápolónőjének kíséretében belépett, az ügyeletes orvos. — Hogy érzi magát, Tomena Tiam? — kérdezte, miközben az ápolónőnek intett, hogy gyújtsa ét meg.a villanyt­ A haldokló felhördült. A­z orvos hozzálépett és kedves­kedve fol­ytattat­ .— Mit t­enne holnap ebédre? A r­r%?Zrref«^er feje megmocant és pH"­ hallhatóan bugyborékolt szájából: — Nem... 'Többet nem..., ő mon­dotta... A farkas... eltörte a ket­recét... ő eltörte... megvadította... rémszabanította"... a farkr­st ... Megmondta, hogy... megmondta, hogy én..", éti még... a farkast, — és két kövér könny 0 durrant a pil­l­ájára.­ ••'."... A-s orvos elfelérejlett a dühtől és a fent járó felé egyenesedve csi­korogta : ' •' — Mondott­ valamit neki?! He?! A­ fentjáró szemhéja összerándult, a vallomás" ki akart bújni a száján de tudta hogy ha most nem vesz erőszakot a­ lelkiismeretén, ha be­vallja reggel kidobják a kórházból és­ az­ élete, a két hátralevő hónán, egyetlen eg­y hóranná zsugorodik. Tehát keményen­­felelt: • — Agonizál szegény.. " Az orvos arca megenyhült, de gyanakvó maradt. Tomenához for­dult, szólni akart valamit neki, de már nem mondta ki. Csak felvonta szemöldökét és a fotetoszkóm­iát a volt cipé­szmester kikaratosodó bor­­dáihoz tette. Pár másodpercig hall­gatózott azután a nővérhez fordult: — Intézkedjen, hogy levigyék. Mindketten­ kifele indultak. Az orvos a küszöbről visszafordult és köszönt a fent.Járóztak: — Jó éjszakát — és az ápolónő után ment. Csend v ott. A fentjáró a szennyei ár­vhoz lépett, megfogta Tomena még meleg de gémberedő kezét és az ablakon át a csillagos égre rul­onított. Uj­ai kutatva tapreratódz­tak a cipészmester, mozdulatlan ujjfp'n. Majd e',fordult szeme a ceil-1 azokról és tekintetével a mozdu­lat ap "nlakon mozgó ujjakat CPO-k­álta. Fagyó« csönd volt a mell» Vasába­n és fájdalom. Naivon fájt •Így állt cokáig, tehetetlenül azután az m­i-nuriával a k'hamvadt szem­párról letörölte a két könnycseppet. NÉPSZAVA 1947 okt. 19 . Néhány nappal ezelőtt egy el­ismert tekintélye a közellátás ne­héz problémáinak elmondotta, hogy a jegyrendszer bevezetésének egyik, nem is lényegtelen akadálya, hogy vidéken, főként a falvakban nincs megfelelő közigazgatási apparátus, amely a jegy­rendszerrel járó ad­minisztrációt lebonyolíthatná. Érde­mes ezen­ a megállapításon gondol­kodni. Amíg egyik oldalon az állam­háztartás kezelői keservesen pa­naszkodnak, hogy túl nagy a sze­mélyi kiadások terhe, magyarán: tilt sok a közalkalmazott, a másik oldalon nincs elég adminisztrátor. Illetve van, csak itt is az a helyzet, mint az élelmiszernél: rossz az el­oszlás. Cipeli a magyar élet az év­százados közigazgatási rendszer ter­heit, puszta tradieréből fenntartja­­a­ ma már hatáskör nélkül tengődő vármegyei szervezetet és fizeti a vármegyei és járási alkalmazottak egész sorát. A közhivatalok ügy­intézése agyonkomplikált és tönkre­bürokratizált. Ugyana­kkor a fal­vakban a jegyzőket ellepi a leira­tok, utasítások és rendeletek tömege és az­okból folyó feladatok áradata És a jegyrendszer adminisztrációjá­hoz nincs embere a köznek. A jegyrendszer bevezetéséhez tehát előbb közigazgatásunk mo­dernizálása és a hivatalos eljárá­sok észszerű egyszerűsítése kellene. Még jegyrendszer nélkül is áldásos lenne mindez. A közigazgatás egyszerűsítésének, azután a jegyrendszer bevezetésé­nek azonban előfeltétele a politikai béke, a kormányzópártok valóságos és őszinte együttműködése. Két és fél éven keresztül ebből bizony ke­veset kaptunk. Miért nincs most most sem békés és alkotó együtt­működés a politikai pártok között? Mi bizony örömmel és szívesen látnánk ezt a teremtő együttműkö­dést és mindent megteszünk azért, hogy áldatlan civódások helyett megkezdődjék egy olyan időszak, amelyben nem propagandisztikus látszatintézkedések, hanem komolya­n mélyreható cselekedetek történnek a , magyar munkásosztály élet­színvonalának emelése érdekében. Hámori László Francia kereskedelmi küldöttség Buda­pesten. Pénteken francia küldöttség utazott Budapestre, hogy tárgyalást kezdjen új fizetési megállapodás és a két ország közötti árucsereforgalom ki­terjesztésére irányuló új kereskedelmmi egyezmény megkötéséről. Az 1946 októ­ber 4-én megkötött francia-magyar ke­reskedelmi egyezmény tudvalevően ok­tóber 31-én lejár. A budapesti tárgyalá­sokon szóba kerülnek majd függő pénz­ügyi kérdések is. következményeit ma is síny­lik a gyermekek! Erősíteni kell őket, hogy egészséges, ellenálló legyen a szerveze­tük. Az Ovomaktine értékes tápanyagai hússá és vérré válnak, megnyugtatják az idegeket, erősítik az izmokat. REGGELIRE —­UZSONNÁRA Friss ere-jet­ber készség!

Next