Népszava, 1948. január (76. évfolyam, 1–25. sz.)

1948-01-01 / 1. szám

ve­tt . A magyar feudalizmus, feudálka­pitalizmus és feudálfasizmus törté­n­etét az ellenirányú mozgalmak — Budai Nagy Antaltól a Magyar Függetlenségi Frontig — hol ma­gános vulkánok, hol vulkanikus hegyláncok módjára kísérik az idő térképén. E mozgalmak részint szer­kezetében akarták társadalmunkat megváltoztatni, mint a Dózsa-láza­dás, részint nemzeti függetlensé­günket iparkodtak kivívni, mint a Rákóczi-f­elkel­és. Végleg a két komponens 1848—1849-b©n olvadt­­össze, mikor a polgári forradalmat szükségszerűen függetlenségi ha­­yyta ksvpít­ím :!i£ijd 1í)4*x—1945-ös felszabadulásunk szín­padán a nemzeti függetlenség és a szociális forradalom már egy idő­ben, karöltve és elválas­zz­hatatlanul jelentek meg. Világos tehát, hogy a nemzeti függetlenséggel egyesült társa­dalmi forradalom eredetét 1848/49-ben találhatjuk meg. Mindenek­előtt ezért fordulunk szívesen vissza az időben a pesti ifjúság — az első napokban nagy krávás­nak csúfolt — forradalma és a sza­badságharc lázas esztendeje felé. Nem egyes személyek miatt. Szé­chenyi vagy Wesselényi működé­süik javát 48 előtt fejtették ki. Kossuth az emigrációban érte utól tulajdon nagyságát, amikor a dunai konföderáció gondolatát fel­vetette; saját szavai szerint csupán Batthyány távollétében, kényszer­ből vállalta a honvédelmi bizott­mány elnökének szerepét Nem is e második sorbeli, lankadatlan har­cosokról kívánunk szólni, a Szacs­vaiakról, Csányikról, kik mártír­halált haltak, vagy Anglia szabad földjében pihennek, nem akarva hallani a kézcsókról, mely Ferenc József előszobáján keresztül az osztrák tőke és a magyar mező­gazdaság fülledt paradicsomába vezetett. Még a szabadság fizetet­len vagy kötéllel fizetett zsoldosait, a Damjanichokat, Aulichokat, Dembinszkieket sem említjük, sőt a fiatalos logikája és zsenialitása két lován messze kora előtt ugrató Petőfit, a szocializmus hajnalderen­gésében utat tapogató Táncsicsot sem. A reálpolitika mércéjével mérve 48-as szerepük lényegtelen. Lényeges a hatásuk volt, pontosab­ban elveik, melyeket tudatosan­tudattalanul hirdettek és Európa 48 -as forradalmai közt a legpolgá­ribban, a miénkben a szocializmus első magvát elvetették. És másod­illenté emesi :szt A sorban örömmel és büszkeséggel­­ fordulunk vissza 48 és 49 vezetői felé, amiért — a személyes kérdé­sek, a kabinetben megnyilvánuló fő- és ellenes dalmi pet, meg háborút Ennek elé­gyar kor elvállalta kirótt dőnek győzni na­fr­v megragac történetét miket dalma mis­szél meg, feudális lizmus ték. De tak valói nem kap­j eág kenj magyar formokr még ex radt, kuma szoci ígér í­gyí tet tés nek.1 •rotti CS SzV­ nek is magyart nyugodt ledve, hogy*­zett szembaérlíí Kossut­hót, és az problémái emlegetésé tani. A ki lemforrada halmozott gek alól Már­tán elődje feli 48 igazi fu­dóan har vállalta­n alapvető i és folytat, , _ utat követni és forradalmunk törté­netét a köztudatba átvinni — pár­tunk és a centenáris év egyik fel­adata. rgrmad­allamil szinrekerult .ztűzzel végződött operett­kezett beállítani, mellyel a. ^^stalizmus aranykorának munkát ezelőtt Ervin Így fordulunk mindenekelőtt ama jelenségek felé, melyekből eleven, a mai időkre is alkalmazható tanú­ságot meríthetünk. Tekintsük első-i kérdést, lamokkal vezünk, népek legna­ban még ez Ezért al való ogy a nak a Schwe­in volt, sőt hogy­ik tagja, Tisza piának" felkiáltással fogadoik. A agyar parasztságéból, -melynek [éles mozgalmai — ki­vált^T agrár­peializmus ősi fészt^pftn, Békés | Hó .'Im e­ző v­án á i­­z. t — [bbágyság majj^^Petésével nem •'SK agrar­!n, Bé­kés ezt — a­etésével nem földosztó forra­réteg, mely evesebbet a forra­nvédség idézzük polgár­ását, mi­is kö­nynaut­sztotta be flest; díszpolgárai jjjiBi, mint "lig IUII eipIlfe^^jjVkossuth LajoHHVagM^^^^HKég, mely vi­dél»*" kastély.Tib»#^töprengett, merre fordul a kocka, amíg csak 1844 őszén seregesen nem disszidált Bécsbe. Vagy a másik töredékük, mely Kossuth győzelmében bízott és ezért még Debrecenben is azon mesterkedett, mint csikarhatnának ki örökváltság címén még több pénzt a száz sebből vérző hazából. Ha tudatosítjuk a hibákat ha fel­idézzük 48 forradalmi élgárdáját, Petőfit, Vasvárit és a többieket. Táncsicsot, a szabadságharcos papo­kat a székelyföldi ellenállást a hő­sök és vértanuk sorát a bebörtön­zöttek és száműzöttek ezreit, úgy 3 messze bábszínházból — melyet a múlt perspektívája mutat — hirte­len kilépnek az alakok. Egy évszá­zad messzeségéből szólnak hozzánk és isenyek rékünk, ^ dí^letek szétválnak, hirtelen betöltik az or­szágot — hiszen ez az ország volt 48-hoz a díszlet — és problémáik, küzdelmeik hirtelen hasonlítani kez­denek a mieinkhez. Hiszen mi is hozzájuk hasonlót akarunk a­ társa­dalom egy színttel magasabb épít­ményén. És ez az a pont ahol a Szociáldemokrata Párt — Petőfi Táncsics és Ady pártja — 48-cal annak tradícióival és nagy alakjai­val személyes viszonyba kerül. Alighanem az ország minden más mozgalmánál személyesebb viszonyba. Egyesek, nem tudva a feudális vagy­ polgári Magyaror­szágtól elszakadni, még mindig azt a cigányzenés, hejehujás farsangot akarják látni 48-ban, mikor a ne­messég önként lemondott jogairól , nem pedig a forradalom árja tört be Magyarországra. Mások tak­tikájukhoz igyekeznek alkalmazni a történelmet, azaz, ha véletlenül a a polgárság kedvében igyekeznek járni, dicsérik a 48-as burzsoáziát ha nem, elítélik. Mi, szociáldemo­kraták a történelmi igazságot kí­vánjuk látni és nem a történelmet alkalmazzuk taktikánkhoz, hanem megfordítva, így­­ talán emitt ün­neprontóknak neveznek bennünket amiért 48-ról józan kritikával, de oly szeretettel beszélünk, mint ük­apáinkról, másutt meg dogmatikus merevséggel vádolnak meg. Ám mi éppen ezért voltunk, vagyunk és leszünk, hogy a szocializmus meg­alkuvás nélküli elveit és egész forradalmi praxisát alkalmazzuk úgy a jelenben, mint a múltban. És ez az út, hol minden Szociáldemo­krata 48 igazi lényegével össze fog találkozni 1948-ban is — a félre nem értett nemzeti függetlenségért való harc és forradalom vívmányainak kiterjesztése ma megszilárdít­ ; . vívott küzdelmeink során* a zsellérek többsége földet, sem a munkás-­ így történt, h­ogy a. wvérző seb volt — amit a 'musnak. a Petőfi által be­oppant forradalomnak kell TWiftt szociális tasztr­al gyógyfl I az A Bnsa JBt a kormány ö^y* fogás Abukását. szom­a (erőikig Iták, ho; tudva:1 it mutál r rom« a siker* fi forra Jfjfe. OSw.j'-'larcr.iik ?b^MB||£fo­rm ok jóvá«^ ^HResse^^JHMBtfnP^HT­aga tartása és a hábo­rú lásvalaki — nine« ezen, mit rmanyun Btvaff^SíwSiffWkkal nen^tárgya­­k" megjegyzéssel utasít^^^ el magától li szerb flelegációt. A Mem­­stiségeinfwP^ prágai é^Képsi 'áinBBHW^S|^H|^Bn sítette a lajJEp szabadságharc­on^^P^PfffifWw^n jlbből ta­ultuk miB^EAr szociademokra­­ik hogyHMHalmunkatKi szom­'•''•^^PftM^^jgi^gMzagági és népek mi­él xjB&fWBb mértekben val^fclter­pztésével jBHBEajuk. j Számos tanulságot meri tlSfcnk z akkoriban' Asztau ipari lBmn­asság ^fcgatarjBaból, mindHfek­­«tt a rínkások feltöelő p­ daa^Wl^^i a^tüntet­ől, yj0M«ossuthot lamflgk doMJzók ÉaFerps éhezé«ünH^PsE^lMk a ?avart Ttia^-i? [sítva arm a megjMHSh íknaK^ dunavi 1 I 76. évfolyam, 1. szám, Budapest, 1948 L ''­­Z A S Z O C I A L D E M O K R AT APART KÖZ PONT! L A P J A Szerk. és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon : 137-562, 137-563, 137-564 minnk­­, csütörtök

Next