Népszava, 1948. április (76. évfolyam, 75–100. sz.)

1948-04-01 / 75. szám

Révai József elvtárs a béke és a demokratikus egység építéséről A szakszervezetek kommunista funkcionáriusainak szerdai értekez­letén Révai József elvtárs tartott kül- és belpolitikai beszámolót Révai elvtárs a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdte beszédét. Meg­állapította, hogy a nemzetközi hely­zet feszült, újra megélénkült a há­borús rémhírterjesztés a legutóbbi Truman-beszéd, az olaszországi vá­lasztásokkal kapcsolatos imperia­lista beavatkozás és az angolszászok nyugatnémetországi politikája tá­pot adnak a háborús rémhíreknek. De különbséget kell tenni, a hábo­rús uszítás, az idegháború és a valóságos háborúra való kész­ség és fölkészültség között. Az amerikai imperialisták kép­mutató módon a függetlenség és szabadság, az európai újjáépítés és a demokrácia védőinek tüntetik fel magukat, de közben a munkás­osztály, a dolgozó nép minden meg­mozdulását érdekeinek megvédé­sére .,szovjet agressziónak'' igyekez­nek feltüntetni. Francóval és a németekkel együttműködő görög fasiszták­kal fognak össze a ,,szabadság megvédésére". Legjobban az olasz választásokkal kapcsolatban lepleződött 1© ez a­­képmutató politika. A nyugati im­perialisták kijelentették, hogy ha a baloldal győz Olaszországban, akkor nem ismerik el a nép döntését, fegyverrel és pénzzel segítik az olasz jobboldalt. Nagy bajban kell lennie az olasz reakciónak, ha az amerikai imperialisták odáig vetemedtek, hogy még a kato­likus egyházat is, élén XII. Pius pápával, a maguk kortesévé ala­csonyították. Maga a pápa nem átallot­ta kimenni a Vatikánból és közönséges kortes­beszédet tartani arról, hogy az olasz nép ne szavazzon a baloldalra. Még a katolikus dogma szerint is csak teológiai kérdésekben érvényes a pápa csalhatatlansága, már­pedig itt világi ügyről, az olasz választá­sokról volt szó. Ebben a kérdésben kiderül majd, hogy a pápa nem csalhatatlan. Miért nem lesz háború Révai József ezután kifejtette, hogy a nyugati jobboldali szociál­demokrácia a háborús uszításban túltesz az amerikai imperialistákon is, minden áron ki akarja érde­melni az USA kegyeit, nehogy a Blumokat és Ramadieseket elejtsék az imperialisták a De Gaulleok kedvéért. Ezután felvetette a kér­dést: lesz-e háború? Számos ameri­kai jobboldali politikus és közíró is azt mondja, hogy nem lesz. Ideg­háború folyik, de nekünk jók az idegeink. Vannak erők, amelyek háborút akarnának, de a háború meg­indításának feltételei hiányza­nak. Amerika katonailag nincs felké­szülve egy háborúra és az imperia­listák nem esnek abba a hibába, hogy az atombomba jelentőségéről terjesztett híreket saját­ maguk is elhiggyék. A második fel­téty, hogy magában Amerikában a nép között meg­legyen a háborús hangulat.. Ezt sem sikerült az imperialisták­nak megteremteni, sőt Wallace si­kerei, a hatalmas sztrájkok azt mutatják, hogy ott is erősödik a béke híveinek tábora. Végül: hábo­rút csak akkor indíthatnának, ha lennének európai országok, amelyek kölcsön adják területüket hadvise­lési célra. A komolyabb jobboldali közírók és politikusok is hangoz­tatják, hogy­­ a nyugati blokk da­cára — n­incsenek ilyen országok. Az amerikai imperialisták isme­rik önmaguk és ismerik a Szov­jet-Unió és a népi demokráciák erejét is, ezért nem szánják el magukat a háborúra ezért nem lesz háború. A belpolitikai kérdésekre áttérve, Révai elvtárs ismertette az új államosítások és az egyre fokozódó munkaversenyek jelentőségét ame­lyek olyan rejtett erőforrásokat tárhatnak fel, hogy kiadha­juk a jelszót: ,Megvalósítjuk a három­éves tervet két és fél év alatt." Az egységes munkáspárt megteremté­séről szólva hangoztatta,­­ hogy annak létrehozása szükségszerű volt, amikor átléptük a határt a polgári és népi demokrácia között. Az egységpárt átveszi a szociáldemokraták harcos hagyományait Az egyesülés a marxizmus-leni­nizmus alapján jön létre — mon­dotta —, amely ez esetben nem utolsósorban a jobboldali árulók elleni kérlelhetetlen harcot jelenti egészen megsemmisítésükig. De ezen a téren nem szabad túlzásokba esni. Az egyesülés nem jelentheti a szociáldemokrata funkcionáriu­sok megtizedelését, ifjy a jobboldal elleni harc végső soron a reakció malmára hajtaná a vizet. A­­kizárás még nem jelenti azt, hogy egyben meg is győztük a félrevezetett munkástömegeket. A jobboldal elleni harccal együtt kell járnia a becsületes szociál­demokrata munkásság politikai fel­világosí­tásának. A szociáldemokrata elvtársak azért jönnek hozzánk, hogy együtt harcoljanak velünk és a közös harc során sajátítsák el a marxizmus-leninizmus tudományát és gyakorlatát. Azt sem szabad el­felejteni, hogy az egységpárt átvesz mindent az SZDP hetvenötéves múltjá­ból, ami jó, ami harcos és bal­oldali hagyomány. A két munkáspárt egyesülése napirendre tűzte a többi szövetsége­seinkkel való viszonyunk új rende­zését is. A magyar demokrácia na­gyot fejlődött, a Függetlenségi Front régi programja és régi for­mája elavult, új összefogásra, új programra, új szervezetre van szük­ség a népi demokrácia, a szocializ­mus felé való haladás feladatainak végrehajtására. Megváltozott az or­szág gazdasági struktúrája, meg­változtak a politikai erőviszonyok és így a régi kormányzati és politi­kai szerkezet elavult. A Független­ségi Front egyes pártok vezetőinek kormányzati koalíciója volt és a pártok versengése jellemezte. Az új feladatok megvalósítá­sára meg kell teremteni a népi egység olyan politikai tömeg­­szervezetét, amelyben lassan­lassan háttérbe szorulnak a párt­keretek a demokrácia érdeké­ben végzett közös munka mö­gött. A demokrácia vezetője a munkásosztály Nyilvánvaló — folytatta Révai elvtárs —, hogy ennek a tömeg­szervezetnek­ gerince, alapja, veze­tője az egységes munkáspárt, az or­szág legnagyobb politikai pártja lesz. De tudnunk kell: ez nem jelenti azt hogy a munkásosztály egyedüli bir­tokosa a hatalomnak Magyarorszá­gon­ Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar munkásosztály most jutott cekik hatalomra és az ország uralkodó osztálya lett. Ez így nem igaz. A magyar munkásosztály ha­talmon volt már 1945-ben is, csak akkor nem­­ volt annyi hatalma mint ma. De Magyarországon ma sincs proletárdiktatúra, hanem népi demokrácia van; a munkásosztály megosztja a hatalmat más osztályokkal és rétegekkel, elsősorban a dolgozó parasztsággal. A magyar demokrácia vezető ereje a munkásosztály, a Kom­munista Párt, holnap­ az egységes munkáspárt. „Amikor arról beszé­lünk, hogy a polgári demokratikus átalakulás feladatait már meg­oldottuk, akkor megfeledkezünk az egyház és a demokrácia viszonyá­nak még megoldatlan kérdéséről." — mondotta Révai. Rámutatott egy új jelenségre: az egyház érdeklő­dése egyszerre a dolgozó tömegek felé fordult, papok keresik fel, az üzemeket és foglalkozni kezdenek a munkássággal. Az istvántelki fő­műhelyben például zarándoklatot akartak szervezni a munkásság számára­­ Rómába. Helyes dolog, ha a katolikus egyház átáll a nép mellé, de az üzemek nem arra valók, hogy a papság ott foglalkozzék a telkek ápolásával. A munkásság azért megy az üze­mekbe, hogy növelje a termelést, emelje a saját maga és az ország népének életszínvonalát. Az egyház foglalkozzék a templomokban és a plébániákon a lelkek ápolásával, az üzemekben ennek nincs helye. Meg kell ezt magyarázni a papságnak és az eziránt érdeklődő munkások­nak is. Hangoztatta végül Révai József hogy június 12-én létrejön az egy­séges munkáspárt és ez forduló­pont lesz a magyar munkásmozga­lom és a magyar demokrácia fej­lődésében. Oda kell hatnunk — mondotta —­, hogy ugyanakkor, amikor ez a párt hatalmas tömeg­párt lesz, ne veszítse el egy forra­dalmi munkáspártnak leglényege­sebb tulajdonságát, hogy vezető le­gyen, élcsapat legyen. Tömegpárt lesz, de el fogjuk érni, hogy minő­ségi párt is legyen amelyet át fog­nak hatni a marxizmus-leninizmus tanításai. Olyan pártot­­kell építe­nünk, amely a viharokban és megs­próbál­tatásokban is megállja a he­lyét. — Jugoszláv énekesnő szerepelt a a Ganz-gyár műsoros estjén. Radov Má­ria, a jugoszláv állami opera tagja, a Ganz-vagongyárban hangversenyt adott a dolgozóknak. C­ITRON helyett csa­k a régen bevált APOLLO citrompótlót használja Az államosított STÜHMER-GYÁR valamennyi készítményeinek árát a mai nappal LESZÁLLÍTOTTA! FOGYASSZ TÖBBET, HOGY MÉG OLCSÓBBAN TERMELHESSÜNK! JOBB LETT VOLNA, ha csomagot kapunk húsvétra, mon­dották az új államosítások hírére, itt is, ott is azok a munkások, akik ma sem látnak messzebb a kerí­tésnél. Azt, hogy az ipari üzemek döntő részét kivette a tőkések ke­zéből a népi demokrácia, hogy ezentúl itt nem a kapitalista hasz­nára termelnek, hanem a közösség számára, egyesek még mindig nem tudják értékelni s csak az „az az enyém, amit megeszek" szem­üvegén keresztül nézik az esemé­­nyeket. Hozzá kell azonban ten­nünk, hogy mind kevesebben van­nak ilyenek, mind nagyobb az ön­­tudatos, széles látókörű dolgozók tábora. Ezek — jogosan — az or­­szág gazdáinak érzik magukat, akik nemcsak szemlélői népi demo­kráciánk fejlődésének, hanem ezt a fejlődési kezük és elméjük mun­kájával, pártbeli és szakszervezeti tevékenységükkel meg is gyorsít­ják. Nap nap után bontakozik ki sze­münk előtt: hogyan válik Magyar­ország a nép országává, hogy ál­lítjuk a termelő erőket a nép szol­gálatába és hogyan biztosítjuk a munka gyümölcsét a dolgozóknak? Most, a hároméves terv április— májusi beruházásai szolgálnak erre világos mindenki számára érthető példával. Negyedmilliárd forintot fordít két hónap alatt a nép ál­lama az ipar, a bányászat, a mező­gazdaság a közlekedés, az eg­ész­ségügy és a kultúra fejlesztésére. Fordulóponthoz érkeztünk e hó­napban a beruházások terén, mert túlhaladtuk a terv-előirányzat havi átlagát és hónapról hónapra job­ban túl is haladjuk azt. Erősen hozzájárulnak majd ehhez az újon­nan államosított üzemek, amelyek­nek fölöslegei is ilyen módon ke­rülnek vissza a dolgozókhoz. Ezek is segítenek azután a még álló gé­peik megindításához a szükséges külföldi nyersanyag bevásárlásá­ban, a munkanélküliek és nem utolsó sorban a hazatérő hadifog­lyok munkahelyhez juttatásában. A hároméves terv április— májusi beruházásai az összegek kiegyensúlyozott elosztását, a cél­tudatos építőmunkát mutatják. A mezőgazdaság elsősorban vető­gépeket, cséplőgépeket, tra­ktoro­kat, traktorekeket kap és e gépek­nek csak egytizedét kell külföld­ről hoznunk, a többit hazai gyá­rainkban állítjuk elő. A gépesítés mellett a belterjesebb gazdálko­dást szolgálják a csatornázások, öntözési munkálatok, árvíz- és bel­vízmentesítések, a műtrágyagyár­tás fokozása is. Két hónap alatt nagyobb összegeket fordítunk a falvak villanyárammal való ellátá­sára, mint az elmúlt nyolc hónap­ban. Épülnek a falusi iskolák, orvos- és tanítólaikások. Olcsó típusházalkatrészek készülnek a kisemberek számára. Háromszáz tenyészmarha kerül kiosztásra, fo­lyik a sertés-, juh- és aprómarha­akció. Ebben a hónapban első esetben szerepel az ipar a legnagyobb ösz­szeggel a beruházások között. Gépi berendezések és felszerelések jut­nak a bányák számára. Az erőmű­vek és nehézipari üzemek tovább­fejlesztése nagyobb ütemben indul meg. Először kap nagyobb ösz­szeget az alumíniumipar is. Épül­nek a hidak, vasutak és utak. 3 és mindez nem drága külföldi köl­csönből, hanem a magunk teremtő munkájának eredményéből. Meg kell állapítanunk, hogy a Tervhivatal úrrá lett a kezdeti ne­hézségeken és mind biztosabb kézz­zel irányítja gyors átalakulásban lévő országunk gazdálkodását. Ahol még elmaradás mutatkozik, ez az üzemekben és falvakban van a részlettervek megismerése, ki­dolgozása, végrehajtása körül. Az utolsó napok eseményei azonban olyan lelkesedéssel töltötték el az élmunkásokat, olyan lendületet ad­tak a munkának, hogy — meggyőz­­ődésünk — ezt az elmaradást is rövidesen behozzuk.

Next