Népszava, 1948. május (76. évfolyam, 101–122. sz.)

1948-05-01 / 101. szám

A v V 7ft évfolyam, lét­szám. ggi­ rtopest, 1948 május 1. szombat ArattO fillér Wi iUmm^rnjB. r* <-,, -tit-Wy.-í / • ^ " r- • A S Z 0 C 1 ÁL DE • • • .. --M O" K R A T A PÁ R T K ö z P O N ' - ' -v - , T 1 L~ A P J A Szerk. és kiadóhivatal: VIII, Conti ucca 4 Megjelen­ik hétfő kivételével minden nap ^ * Telefon : 137- 562, 137-563, 137-564 194 mm" U * -ift \ t ? • fc • fi..» •t jii·* 1» ÁJUSI SEREGSZEMLÉN Írta : Rákosi Mátyás Május elsején, a dolgozók nemzet­isimi seregszemléjén újra számvetést csinál a magy­ar munkás nép. Visszatekint az elmúlt esztendőre, megállapítja a sikereket és kudar­cokat és előrepillant a­ jövőbe, hogy bizakodva és józanul kimunkálja magának a jövendő utat. Ha visszapillantunk az elmúlt esztendőr­e, túlzás nél­kü­l állapíthat­juk meg, hogy a fordulat éve volt. 1947. május elsején a magyar dol­gozó nép előtt még egy sor el nem döntött­­kérdés állott. (Gyári alap­vető kérdések kimenetele, mint: kié az ország, még nem volt bizonyos. Az ipari munkás még nem tudta, valóban magának építi-e az orszá­got. A parasztság is kétkedve latol­gatta, hosszú életű lesz-e a népi de­mokrácia, vagy pedig sikerül a re­akciónak újra visszafordítani a tör­ténelem kerekét. Egy esztendő küzdelmei meghoz­ták a döntést. Az­ ipari munkásság ma érzi és tudja, hogy­­végre övé az ország éa magának épít, benne. A parasztság zöme is meggyőződött róla, hogy a demokrácia nem átme­neti, hanem szilárd alapokon épül, gyökerei egyre mélyebbek és egyre reménytelenebb azoknak a kilátása, akik a régi úri rendet sírják visza. Ezért lelkesebb, magabiztosabb és reménykedőbb az idei május elsején a magyar dolgozó nép, mint egy esztendővel ezelőtt. Ha lepergetjük magunk előtt ennek a gyökeres változásnak egyes eseményeit, akkor első helyre a Kisgazdapárt mögött meghúzódó reakciósok terveinek meghiúsu­lását kell helyezni. A múlt év májusának végéig még komoly esélyei voltak annak, hogy megismétlődik hazánkban a N­agyatádi Szabó esete. Hogy a nép ellenségei, megtévesztve a Kis­gazdapárt demokratikus parasztjait, a külföldi imperialisták segítségé­vel visszakerülhetnek a nyeregbe. Amikor azonban Nagy Ferenc és összeesküvő társainak leleplezése felnyitotta a Kisgazdapárt demo­kratáinak szemét és leleplezte a re­akció egész tervét, a nagyatádi­ út nem volt többé járható. A demokrá­cia ellenségeinek át kellett csopor­tosítani szétzilált erőiket, de pár­tunk gyors és öntudatos politikája erre nem engedett időt. Mielőtt a népellenes erők átszerveződhettek volna, megtörténtek a választások, melyek a demokrácia előretörését és a reakció darabokra törését ered­ményezték. A választások két döntő ponton adtak félreérthetetlen választ A Kommunista Párt lett az ország leg­erősebb pártja és a demokratikus koalíció erős, kormányképes több­séget kapott. A régi rend hívei hiá­ba próbáltak ezen az eredményen változtatni. Hiába fogott esze a fél­fasiszta Pfeiffer-párt támogatásá­val a­­szociáldemokrata jobbszárny és kisgazda jobbszárny a választási eredmények megváltoztatására. Az a tervük, hogy a Kommunista Pár­tot elszigeteljék, hogy a koalíció válságát kirobbantsák és ezzel meg­zavarják egész demokráciánk fejlő­dését, néhány hét alatt teljes ötöd­del végződött. Októberben a demo­krácia — miután a reakciós kísérle­teket meghiúsította — elentáma­­dásra csoportosította erőit. Ez az el­lentámadás teljes sikerrel járt. Novemberben a dolgozó nép egy­hangú lelkesedése mellett kisöpörték a magyar közéletből a Pfeif­fer-pár­tot. A bankok államosítása volt a választásokon megnyilvánult nép­akarat első beteljesülése. A magyar demokrácia a Tronomu­nista Párttal az élén ezek után fel­vetette a Szociáldemokrata Párt jobbszárnya mögé szerveződött re­akció­­ kiküszöbölésének kérdését, s kéthónapi következetes és szívós munka eredménye megmutatta, hogy ez a jobboldal távolról sem olyan erős, mint amilyennek hir­dette magát, hogy a szociádemo­krata tömegek zöme azt a baloldalt követi, mely erőre kapva, követke­zetesen vitte a harcát ellenük és amely ezzel a küzdelmével elévülhe­tetlen érdemeket vívott ki demokrá­ciánk megerősítése terén. A Szociál­demokrata Párt Jobbszárnya ellen folytatott harc egyik eredménye az lett, hogy a munkástömegek nem­csak Pártunk helyi­ politikáját lát­ták új megvilágításban, de meg­győződtek azokról a veszélyekről is, melyeket a két egymással versengő munkáspárt léte a demokráciára je­lenthet. Ennek a felismerésnek ha­tása alatt elemi erővel tört ki a mun­kásegység szerves megvalósításának követelése és ami ebből fo­lyik, a két munkáspárt egyesülése. Amint en­nek az egyesülésnek szerves előfel­tételei a szociáldemokrata testvér­párt márciusi kongresszusán létre­jöttek, azonnnal ugrásszerűen nőtt a demokrácia ereje. Ennek egyik gyü­mölcse és egyben mutatója volt a száz munkásnál többet dolgozó üze­mek­­ államosítása, az államosítás simán, fennakadás és a gazdasági élet legkisebb megrázkódtatása nél­kül valósult,meg. Vele együtt meg­valósult a magyar ipari munkásság­nak régi követelése, hogy a gyára­kat és üzemeket, melyeket ő épített újra az 1945 ős áldozatos tavasz romjaiból, a régi, kizsákmányoló kapitalisták helyett mun­kásigazga­tók vezessék. A szabotáló jobboldali szociálde­mokraták eltávolítása az üzemekből és a demokrácia vezető helyeiről, új lendületet adott minden téren a fej­lődésinek. Szinte egy csapásra meg­változott mindenütt a légkör. A do­logók, a kákán csomót keresők, a kútmérgezők eltűntek. v­ogy meg­lapultak és helyükbe a demokrácia, következetes, meggyőződéses hívei léptek. Megváltozott a munkás be­állítottsága a saját munkájához. Érezte, hogy három évi bizonyta­lanság után ment, már nem kétséges­­ többé, hogy övé az ország és magá­nak építi. Ez a felismerés fűti a munkaverseny lázát és ez teszi lehe­tővé, hogy a hároméves­ tervünket, a magyar nemzet, gazdasági talpra­állításának tervét hat hónappal le­rövidítve, két­­és fél­ év alatt végez­zük el. A demokrácia sikerei és a reakció vereségei nemcsak az ipari m­un­kásság körében eredményeztek gyö­keres változást; ugyanez mutatko­zik az értelmiségnél és ami még fontosabb, a parasztságnál. A pa­rasztság zöme eldöntötte azt a kér­dést hogy nem átmeneti állapot, ha­nem maradandó, szilárd ez a­­népi demokrácia. Háromévi megfigyelő táj­akozás és kritikus-­­ellenőrzés után a parasztság meggyőződött ügyünk helyességéről, megbékélt az új renddel és sajátjának tekinti a demokráciát s megindult pártunk felé. Ez mindenki szó,mára Világossá válhatott március 15 én, a­miikor nemcsak az 1843-as forradalom hő­seinek és eszméinek hódolt egysé­gesen és bensőségesen a magyar nép, d­e egyben száz és ezer jelét adta annak is, hogy a mai demokrá­cia hordozóit és vezetőit a I3-as for­radalom jogutódainak, végrehajtói­nak és továbbvivőinek tekinti. És a május elseje előkészületei észág­szerte újra ugyanezt a képet mutat­ták: ez az nap nemcsak a munkás­ság, hanem az egész dolgozó nép, az egész magyar nemzet ünnepévé válik. A magyar demokrácia erősödése és szilárdulása mutatkozott meg abban is, hogy a koalíció többi párt­jaiban, a Független Kisgazdapárt­ban, a Nemzeti Parasztpártban egyre inkább háttérbe kerülne­k és kiszo­rulnak azok, akik nem őszinte hívei, vagy kerékkötői demokratikus fej­lődésü­nnknek. Egész politikai életün­ket friss, bizalomteljes, jövőbe te­kintő levegő, lengi át. Ennek az új atmoszférának köszönhető, hogy egyre erősödik a dolgozó népben az a követelés, hogy erősítsük meg újra a nemzeti demokratikus erők össze­fogását, szervezzük meg új, szék® népi alapokra fektetve a Magyar Nemzeti Függetlenség Frontját, és így gondoskodjunk róla, hogy a nemzeti demokratikus erők szoro­sabbra fogása szilárdabb és mara­dandóbb legyen. A magyar demokrácia belső sike­rei és a­­magyar reakció, vereségei megváltoztatták hazánk nemzatközi súlyát is. Ahogy itthon lénygében eldőlt az a kérdés, hogy ki­­tőt ver meg, úgy szomszédaink is, akik vá­rakozóan néztek fejlődésü­nk elé, most már belátták, hogy demokrá­ciánk erős és biztos alapokon áll. Ennek a belátásnak eredm­ényeké­pen egymás után köthettük meg a barátsági és kölcsönös segélynyjví­tási szerződést­­ szomszédainkkal,­­elsősorban felszabadítónkkal, a ha­talmas Szovjet­ U­nióval. Ezek a szer­ződések jó bel­pol­i­­­ti­káiiknak külpoli­tikai folyományai és a magyar de­mokrácia belső megerősödötténe­k külpolitikai síkon megnyilvánuló jelei. A magyar nép ezeknek­­a­ tények­nek tudatában az idén az erő­­bzse­tével, és az egészséges fejlődés érzé­sével átmnel­i a május elsejét. Érzi, hogy jó az az út, amelyen a demo­krácia halad. Érzi, hogy jó kézben van a demokratikus kormányzás ügye. Tudja, hog­, ez a kormányzat őrködik, érdekei felett,­­gondoskodik róla,­­hogy lehetőleg nagy megráz­kódtatások, és ö­rökkenések nél­kü­l oldjuk meg a válságokat ".. .küzd­­jük le az elénk háruló nehézségeket. Minden dolgozó magyar érző, hogy létrejött végre a békének, a nyugodt fejlődésnek az a teremtő légköre, mely legbiztosabb záloga sokat, szen­vedett népünk gyors felemelkedésé­nek. A dolgozó kisember a város­ban csak úgy mint a falun napról­napra tapasztalja, hogy a demokrá­cia gondot visel reá, törődik apró­cseprő bajaival is, őrzi és növeli a dolgozó kisemberek magántulajdo­nát és minden­ütt ott van, ahol szóval vagy tettel segíteni kell rajta. A dolgozó nép érzi, hogy lassan, de biztosan emelkedik életszínvonala. Ebben a légkörben a régi rend hí­ve­­inek suttogó propagandája álhír terjesztése egyre kevesebb hitelt ta­lál, egyre múlóbb hatású. A magyar nép és a magyar népi demokrácia a­­ jól végzett munka, tudatával, tekint­het az elmúlt esztendőre. De a bizalom és az erő érzése tölt­heti el akkor is, ha a jövőre tekint. Nem mintha m­inden rózsás színben úszna előttünk, mert nehézség, ba­j, akadály és tennivaló van még éppen elég. De az elmúlt három és fél esztendő­ megerősítette önbizalmun­kat, ismerjük erőinket, tapasztala­tokat szereztünk és tudjuk, hogy mint a k­lub­ban, úgy a jövőben is a magyar demokrácia m­eg fogja ol­dani mindazokat a feladatokat, melyeket a történelmi fejlődés eléje állít. Az első feladata az előttünk álló esztendőnek a­ Magyar Dolgo­zók Pártjának, a két munkáspárt egyesülésérték létrehozása. Úgy kell megvalósítani az egyesülést, hogy az új párt a­ dolgozó nép élcsapata legyen, hogy" gyorsan elsajátítsa, marxi-lenini elméletet, hogy szervezze azt a fegyelmet és harő­séget, amelyekkel minden előro­ngosuló nehézséget le tud gyűri a munka nehéz, fárasosta, sok tűx­el

Next