Népszava, 1948. május (76. évfolyam, 101–122. sz.)
1948-05-01 / 101. szám
A v V 7ft évfolyam, létszám. ggi rtopest, 1948 május 1. szombat ArattO fillér Wi iUmm^rnjB. r* <-,, -tit-Wy.-í / • ^ " r- • A S Z 0 C 1 ÁL DE • • • .. --M O" K R A T A PÁ R T K ö z P O N ' - ' -v - , T 1 L~ A P J A Szerk. és kiadóhivatal: VIII, Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap ^ * Telefon : 137- 562, 137-563, 137-564 194 mm" U * -ift \ t ? • fc • fi..» •t jii·* 1» ÁJUSI SEREGSZEMLÉN Írta : Rákosi Mátyás Május elsején, a dolgozók nemzetisimi seregszemléjén újra számvetést csinál a magyar munkás nép. Visszatekint az elmúlt esztendőre, megállapítja a sikereket és kudarcokat és előrepillant a jövőbe, hogy bizakodva és józanul kimunkálja magának a jövendő utat. Ha visszapillantunk az elmúlt esztendőre, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a fordulat éve volt. 1947. május elsején a magyar dolgozó nép előtt még egy sor el nem döntöttkérdés állott. (Gyári alapvető kérdések kimenetele, mint: kié az ország, még nem volt bizonyos. Az ipari munkás még nem tudta, valóban magának építi-e az országot. A parasztság is kétkedve latolgatta, hosszú életű lesz-e a népi demokrácia, vagy pedig sikerül a reakciónak újra visszafordítani a történelem kerekét. Egy esztendő küzdelmei meghozták a döntést. Az ipari munkásság ma érzi és tudja, hogyvégre övé az ország éa magának épít, benne. A parasztság zöme is meggyőződött róla, hogy a demokrácia nem átmeneti, hanem szilárd alapokon épül, gyökerei egyre mélyebbek és egyre reménytelenebb azoknak a kilátása, akik a régi úri rendet sírják visza. Ezért lelkesebb, magabiztosabb és reménykedőbb az idei május elsején a magyar dolgozó nép, mint egy esztendővel ezelőtt. Ha lepergetjük magunk előtt ennek a gyökeres változásnak egyes eseményeit, akkor első helyre a Kisgazdapárt mögött meghúzódó reakciósok terveinek meghiúsulását kell helyezni. A múlt év májusának végéig még komoly esélyei voltak annak, hogy megismétlődik hazánkban a Nagyatádi Szabó esete. Hogy a nép ellenségei, megtévesztve a Kisgazdapárt demokratikus parasztjait, a külföldi imperialisták segítségével visszakerülhetnek a nyeregbe. Amikor azonban Nagy Ferenc és összeesküvő társainak leleplezése felnyitotta a Kisgazdapárt demokratáinak szemét és leleplezte a reakció egész tervét, a nagyatádi út nem volt többé járható. A demokrácia ellenségeinek át kellett csoportosítani szétzilált erőiket, de pártunk gyors és öntudatos politikája erre nem engedett időt. Mielőtt a népellenes erők átszerveződhettek volna, megtörténtek a választások, melyek a demokrácia előretörését és a reakció darabokra törését eredményezték. A választások két döntő ponton adtak félreérthetetlen választ A Kommunista Párt lett az ország legerősebb pártja és a demokratikus koalíció erős, kormányképes többséget kapott. A régi rend hívei hiába próbáltak ezen az eredményen változtatni. Hiába fogott esze a félfasiszta Pfeiffer-párt támogatásával aszociáldemokrata jobbszárny és kisgazda jobbszárny a választási eredmények megváltoztatására. Az a tervük, hogy a Kommunista Pártot elszigeteljék, hogy a koalíció válságát kirobbantsák és ezzel megzavarják egész demokráciánk fejlődését, néhány hét alatt teljes ötöddel végződött. Októberben a demokrácia — miután a reakciós kísérleteket meghiúsította — elentámadásra csoportosította erőit. Ez az ellentámadás teljes sikerrel járt. Novemberben a dolgozó nép egyhangú lelkesedése mellett kisöpörték a magyar közéletből a Pfeiffer-pártot. A bankok államosítása volt a választásokon megnyilvánult népakarat első beteljesülése. A magyar demokrácia a Tronomunista Párttal az élén ezek után felvetette a Szociáldemokrata Párt jobbszárnya mögé szerveződött reakció kiküszöbölésének kérdését, s kéthónapi következetes és szívós munka eredménye megmutatta, hogy ez a jobboldal távolról sem olyan erős, mint amilyennek hirdette magát, hogy a szociádemokrata tömegek zöme azt a baloldalt követi, mely erőre kapva, következetesen vitte a harcát ellenük és amely ezzel a küzdelmével elévülhetetlen érdemeket vívott ki demokráciánk megerősítése terén. A Szociáldemokrata Párt Jobbszárnya ellen folytatott harc egyik eredménye az lett, hogy a munkástömegek nemcsak Pártunk helyi politikáját látták új megvilágításban, de meggyőződtek azokról a veszélyekről is, melyeket a két egymással versengő munkáspárt léte a demokráciára jelenthet. Ennek a felismerésnek hatása alatt elemi erővel tört ki a munkásegység szerves megvalósításának követelése és ami ebből folyik, a két munkáspárt egyesülése. Amint ennek az egyesülésnek szerves előfeltételei a szociáldemokrata testvérpárt márciusi kongresszusán létrejöttek, azonnnal ugrásszerűen nőtt a demokrácia ereje. Ennek egyik gyümölcse és egyben mutatója volt a száz munkásnál többet dolgozó üzemek államosítása, az államosítás simán, fennakadás és a gazdasági élet legkisebb megrázkódtatása nélkül valósult,meg. Vele együtt megvalósult a magyar ipari munkásságnak régi követelése, hogy a gyárakat és üzemeket, melyeket ő épített újra az 1945 ős áldozatos tavasz romjaiból, a régi, kizsákmányoló kapitalisták helyett munkásigazgatók vezessék. A szabotáló jobboldali szociáldemokraták eltávolítása az üzemekből és a demokrácia vezető helyeiről, új lendületet adott minden téren a fejlődésinek. Szinte egy csapásra megváltozott mindenütt a légkör. A dologók, a kákán csomót keresők, a kútmérgezők eltűntek. vogy meglapultak és helyükbe a demokrácia, következetes, meggyőződéses hívei léptek. Megváltozott a munkás beállítottsága a saját munkájához. Érezte, hogy három évi bizonytalanság után ment, már nem kétséges többé, hogy övé az ország és magának építi. Ez a felismerés fűti a munkaverseny lázát és ez teszi lehetővé, hogy a hároméves tervünket, a magyar nemzet, gazdasági talpraállításának tervét hat hónappal lerövidítve, kétés fél év alatt végezzük el. A demokrácia sikerei és a reakció vereségei nemcsak az ipari munkásság körében eredményeztek gyökeres változást; ugyanez mutatkozik az értelmiségnél és ami még fontosabb, a parasztságnál. A parasztság zöme eldöntötte azt a kérdést hogy nem átmeneti állapot, hanem maradandó, szilárd ez anépi demokrácia. Háromévi megfigyelő tájakozás és kritikus-ellenőrzés után a parasztság meggyőződött ügyünk helyességéről, megbékélt az új renddel és sajátjának tekinti a demokráciát s megindult pártunk felé. Ez mindenki szó,mára Világossá válhatott március 15 én, amiikor nemcsak az 1843-as forradalom hőseinek és eszméinek hódolt egységesen és bensőségesen a magyar nép, de egyben száz és ezer jelét adta annak is, hogy a mai demokrácia hordozóit és vezetőit a I3-as forradalom jogutódainak, végrehajtóinak és továbbvivőinek tekinti. És a május elseje előkészületei észágszerte újra ugyanezt a képet mutatták: ez az nap nemcsak a munkásság, hanem az egész dolgozó nép, az egész magyar nemzet ünnepévé válik. A magyar demokrácia erősödése és szilárdulása mutatkozott meg abban is, hogy a koalíció többi pártjaiban, a Független Kisgazdapártban, a Nemzeti Parasztpártban egyre inkább háttérbe kerülnek és kiszorulnak azok, akik nem őszinte hívei, vagy kerékkötői demokratikus fejlődésünnknek. Egész politikai életünket friss, bizalomteljes, jövőbe tekintő levegő, lengi át. Ennek az új atmoszférának köszönhető, hogy egyre erősödik a dolgozó népben az a követelés, hogy erősítsük meg újra a nemzeti demokratikus erők összefogását, szervezzük meg új, szék® népi alapokra fektetve a Magyar Nemzeti Függetlenség Frontját, és így gondoskodjunk róla, hogy a nemzeti demokratikus erők szorosabbra fogása szilárdabb és maradandóbb legyen. A magyar demokrácia belső sikerei és amagyar reakció, vereségei megváltoztatták hazánk nemzatközi súlyát is. Ahogy itthon lénygében eldőlt az a kérdés, hogy kitőt ver meg, úgy szomszédaink is, akik várakozóan néztek fejlődésünk elé, most már belátták, hogy demokráciánk erős és biztos alapokon áll. Ennek a belátásnak eredményeképen egymás után köthettük meg a barátsági és kölcsönös segélynyjvítási szerződést szomszédainkkal,elsősorban felszabadítónkkal, a hatalmas Szovjet Unióval. Ezek a szerződések jó belpolitikáiiknak külpolitikai folyományai és a magyar demokrácia belső megerősödöttének külpolitikai síkon megnyilvánuló jelei. A magyar nép ezekneka tényeknek tudatában az idén az erőbzsetével, és az egészséges fejlődés érzésével átmneli a május elsejét. Érzi, hogy jó az az út, amelyen a demokrácia halad. Érzi, hogy jó kézben van a demokratikus kormányzás ügye. Tudja, hog, ez a kormányzat őrködik, érdekei felett,gondoskodik róla,hogy lehetőleg nagy megrázkódtatások, és örökkenések nélkül oldjuk meg a válságokat ".. .küzdjük le az elénk háruló nehézségeket. Minden dolgozó magyar érző, hogy létrejött végre a békének, a nyugodt fejlődésnek az a teremtő légköre, mely legbiztosabb záloga sokat, szenvedett népünk gyors felemelkedésének. A dolgozó kisember a városban csak úgy mint a falun naprólnapra tapasztalja, hogy a demokrácia gondot visel reá, törődik aprócseprő bajaival is, őrzi és növeli a dolgozó kisemberek magántulajdonát és mindenütt ott van, ahol szóval vagy tettel segíteni kell rajta. A dolgozó nép érzi, hogy lassan, de biztosan emelkedik életszínvonala. Ebben a légkörben a régi rend híveinek suttogó propagandája álhír terjesztése egyre kevesebb hitelt talál, egyre múlóbb hatású. A magyar nép és a magyar népi demokrácia a jól végzett munka, tudatával, tekinthet az elmúlt esztendőre. De a bizalom és az erő érzése töltheti el akkor is, ha a jövőre tekint. Nem mintha minden rózsás színben úszna előttünk, mert nehézség, baj, akadály és tennivaló van még éppen elég. De az elmúlt három és fél esztendő megerősítette önbizalmunkat, ismerjük erőinket, tapasztalatokat szereztünk és tudjuk, hogy mint a klubban, úgy a jövőben is a magyar demokrácia meg fogja oldani mindazokat a feladatokat, melyeket a történelmi fejlődés eléje állít. Az első feladata az előttünk álló esztendőnek a Magyar Dolgozók Pártjának, a két munkáspárt egyesülésérték létrehozása. Úgy kell megvalósítani az egyesülést, hogy az új párt a dolgozó nép élcsapata legyen, hogy" gyorsan elsajátítsa, marxi-lenini elméletet, hogy szervezze azt a fegyelmet és harőséget, amelyekkel minden előrongosuló nehézséget le tud gyűri a munka nehéz, fárasosta, sok tűxel