Népszava, 1948. június (76. évfolyam, 123–147. sz.)

1948-06-01 / 123. szám

76. évfolyam, 123. szám. ^ IZSJUMi & Budapest^^^mj^ kedd mim A S­Z­O C­I A L D E M O­K R / ^ T A PÁR T KÖZ P­ 0 N T 1 l A P \ • ' "­.•i­ t.­Szerk. és kiadóhivatal, VIII. Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefon : 137-562, 137-563, 137-564 J A Könyvnapok kezdődnek ma a magyar fővárosban és három napon át könyvsátrak tarkít­ják a budapesti utcákat. A könyv­napok megrendezésében — amint erről minden járókelő meggyőződhet — két­ségtelenül a munkáspárti kiadók, a Népszava és a Szikra vezetnek. A két m­unkáskiadón kívü­l 25 sátorral szere­pel a Magyar Dolgozók Pártja is, hogy elősegítse a korszerű könyveknek a dolgozók hatalmas olvasótáborához történő eljutását. A magyar demokrácia idei könyv­napjai még fokozottabban bizonyítják, mint az eddigi demokratikus könyv­napok, hogy a múlttal szemben lénye­gesen megváltozott a helyzet. Mind a könyvek, mint­ pedig az olvasók front­­ján. Más könyvek kerülnek végre másfajta közönséghez. Az új könyvek — ha akadnak is a könyvnapi kiadvá­nyok sorában még egyes felesleges vagy kispolgári alkotások — általá­ban szociális feladatot teljesítenek, akár ismeretterjesztő, akár szép­irodalmi formában íródtak. Nem kendő­zik, hanem megmutatják a valóságot. •Nem­ luxuscikket alkotnak, hanem iránytóik akarnak lenni. A demokrácia tudósai és írói nem egy kis, kiváltsá­gos réteghez szólnak, hanem a stóp . nevelésének és a nép felv­ágosításá­nak ügyét kívánják szolgálni. Hisz­szü­k, hogy aránylag olcsó áron meg­szerezhető műveik valóban eljutnak oda, ahová alkotóik szánják őket: a dolgozók hatalmas tömegeihez. Mert ez az igazi értelme a magyar demo­krácia könyvnapjainak, amelyek — a Horthy-korszak könyvnapjaival ellen­tétben — nem látszat-kultúrára, nem üres ünneplésekre, hanem a népi demo­krácia szellemi erejének növelésére tö­rekednek A mozik egy része, az ország mozgóképszínházai­nak körülbelül ötven százaléka az állam tulajdonába került. Ezt jelentette be a Filmszakszervezet va­sárnapi taggyűlésén az Országos Film­hivatal elnöke, egyidejűen azzal a be­jelentésével, hogy a pártok filmválla­latai az állam javára lemondanak moziengedélyükről. Tudvalevő, hogy a legnagyobb teljesítőképességgel ren­delkezik s a befogadóképesség szem­pontjából is legfontosabb budapesti és vidéki mozgóképszínházak állottak a pártok kezelésében s így a legjelenté­kenyebb mozik egytől-egyig abba az ötven százalékba számítanak, amely most az állam tulajdonába megy át. Ezt a gazdasági és kulturális vonatko­zásban egyaránt jelentős mozzanatot két szempontból értékeljük. Az egyik: annak a folyamatnak egyik újabb állomás ez, amelyet a pártválla­lat­o­k nemrég bejelentett likvidálá­sára indítottak meg; néhány ilyen el­határozás még és a likvidáció teljes befejezést nyer. Elismerés illeti érte a pártokat. A likvidáció program­szerűen, gyorsan halad. A másik szem­pont: kulturális. Voltaképpen a köz­nevelés teljes állami feladattá fejlesz­téséhez tartozik ez a kérdés is, éppen úgy, mint az egyházi iskolák államo­sításának most már gyors meg­oldásra kerülő ügye. A pártoknál is felelősségteljes, jó kezekben voltak a mozik, az állami kezelés azonban a lehetőségek meggyarapodását jelenti, vagyis jelenti annak a kulturális ér­deknek gazdagabb és hatásosabb szol­gálatát, amely olyannyira fontos a moziknál is. Nemcsak reméljük, ha­nem biztosan tudjuk, hogy az „állami mozi" a kultúra, a köznevelés, a lelket nemesítő és műveltté tevő szórakozás szempontjából egyaránt nagy előre­bizl­ás. A brit közvélemény élesen szembefordult Bevin politikájával A szovjet-amerikai viszony kér­dése továbbra is élénken foglalkoz­tatja a világsajtót. Az Izvesztija a szovjet-amerikai jegyzékváltás, valamint Sztálin és Wallace levél­váltásának nyugati visszhangjával kapcsolatban megállapítja: a leg­különbözőbb irányzatúi lapokban is olyan megjegyzések olvashatók, amelyekből kitűnik a népek béke­vágya. Egyes amerikai körök nem számítottak a népek békére irányuló törekvésének ilyen hirtelen meg­nyilatkozásár­a és áldozatul estek saját demokráciaellene­s propagan­dájuknak és a saját maguk szította háborús hangulatnak. A szovjet­amerikai jegyzékváltás világvissza­h­angja , bizonyítja a világ demo­kratikus erőinek fölényét a reakció erőivel szemben és igazolja, hogy a békére irányuló vágy erősebb a háborús uszításnál Az amerikai közvélemény, is, éppen úgy, mint más országok közvélemé­nye, békét akar. A Prtrvdá­ban Viktorov az ame­rikai külügyminisztérium egyik ta­nácsadójának az oregoni egyete­men nemrégiben tett szovjetellenes kijelentését cáfolta meg és leszö­gezte: az Egyesült Államok ássák alá a nemzetközi együttműködés alapjait azáltal, hogy politikájukkal az egész világot ellenséges tömbökre akarják kettéosztani. Sztálinnak Wallace nyílt levelére adott válasza után lepleződött az USA politikájának támadó jellege. Az amerikai külpo­litika vezetői teljesen belegabalyod­tak a magukszőtte hálóba. Politiká­juk botrányos kudarccal járt. Az angol és amerikai imperialis­ták kudarcát bizonyítja az a lon­doni közvéleménykutatás is, amely­ből kiderült, hogy az angol közönség 68 százaléka helyteleníti a brit kormány po­litikáját a Szovjet­ Unió irányá­­ban. Az angol közvélemény rohamos szembefordulását az Attlee­ Bevin- féle politikával mi sem illusztrálja jobban, mint az, ho­­y a múlt esz­tendőben ugyanebben a kérdésben csak 26 százalék ítélte el Bevin po­litikáját. A csehszlovák nép 90 százaléka a Nemzeti Front mellett A népi tömegek mindenütt egyre világosabban ismerik fel, hogy a béke és haladás antiimperialista táborában a helyük, az imperia­lista, antidemokratikus erőkkel szemben. Ez­t bizonyítja a vasár­napi csehszlovákiai választás ered­ménye, amely elsöprő baloldali győzelmet hozott. 7,201^36 érvényes szavazat közül 5,431.963 szavazat, azaz 89.28%­­ eset­t a Nemzeti Arcvonal egy­­séges jelölő listájára. Az üres szavazócédulák száma mindössze 772.293, azaz 10.72% volt. Sok városban és községben a sza­vazók száz százaléka szavazott a Nemzeti Arcvonalra. A külföldi újságírók, akik a szavazatok össze­számlálásánál is jelen voltak, egybehangzóan állapították meg, hogy a választók minden nyomás vagy kényszer nélkül, szabadon és titkosan adták le szava­zatukat. A jugoszláv lapok kiemelik, hogy a választások napja az egész cseh­szlovák nép valóságos nembeli ün­nepe volt. Fegyverszünet helyett csatazaj Palesztinában Palesztinában a Biztonsági Ta­nácsnak "angol sutalmazásra elfoga­dott fegyverszüneti felhívása, hoz,­ a hadviselő felek kössenek négyhetes fegyvernyugvást, egyelőre nem járt eredménnyel. A harcok tovább foly­nak. Jeruzsálem óvárosából az ara­bok Jeruzsálem újvárosát lövik és hírek szerint gázbombás támadásra készülnek. A jeruzsálem-tel avivi úton, Latrunnál páncélos csata tom­bol, az arab haderők pedig fölfej­lődnek Izrael fővárosa, Tel Aviv ellen. Az Iraki hadsereg már Tel Aviv első védelmi vonalát, a főváros­tól hat km-re fekvő Petah Tik­vát támadja. Az angolok továbbra is páncéloso­kat, repülőgépeket és egyéb fegyve­reket szállítanak­­az araboknak. Az Arab Ligában 225 brit tiszt és mű­szaki szolgál. A vezető angol heti­lapok élesen támadják Bevint. A jobboldali „Time and Tide" becste­lennek nevezi Bevin politikáját, a „New­ Statesman and Nation" vi­szont Amerikát sem kíméli és azt írja, hogy az USA ingadozó magatartása majdnem annyira végzetes volt, mint az angol politika. A Daily Worker-ban Gallacher kom­munista képviselő rámutat, hogy Bevin Palesztina-politikája impe­rialista politika, s a­­munkáspárt, jobban tenné, ha elejtené Bevint. A világsajtó is hevesen támadja az angolszászokat. A párizsi „Action" megbélyegzi Truman és Bevin magatartását s azt írja: ,,A Palesztinában kiontott vér Bevin lelkén szárad. Az USA elnöke nem úgy viselkedett, mint egy államférfi, hanem mint egy lókereskedő. Truman álszenteske­dése és kétszínűsége mindennél nyilvánvalóbb A Szovjet­ Unió és az egész világ demokratikus közvéleménye ko­molyan elítéli a fiatal zsidó állam kihívatlan megtámadását. A Biztonsági Tanács döntésével kapcsolatban a TASS-iroda lake­successi tudósítója megállapítja, hogy a Tanács által elfogadott brit­ javaslat álszent, mesterkedés. Gro­m­iko leleplezte az angolszászok Palesztina-politikájának imperia­lista hátterét. Az arab reakciósok táborában egyébként válság jelei mutatkoznak a lakosság imperia­lista ellenes tumgulaja mindjobban megmutatkozik. Az arab vezetők legújabban Törökországtól várnak fegyvereket, azokból a készletekből, amelyeket a török kormány az USA-tól kapott. Sztrájkmozgalom az amerikai atoma­gyárakban Az Egyesült Államokban a kon­­gresszus újabb antidemokratikus törvényjavaslatra készül, ezúttal a szakszervezeti vésőetők és más bat­­ok­tali elemek „nem­ kívánatos ide­genként" történő kiutasításának le­hetővé tételére. A közvélemény azonban egyre erélyesebben fordul szembe a jogtipró javaslatokkal. A szenátus id­gügyi bizottságának el­nöke, elismerte, hogy­ 1500 táviratot és sokezer másfajta tiltakozó üzene­tet kapott, a Minndt-féle kommu­nistaellenes javaslat ellen. Förster, a kommunista párt elnöke kijelen­tette, hogy az USA jelenlegi politi­kája, imperialista háborúba taszítja az országot és a Mondt-törvényt arra szánták, hogy elnyomják a Szovjet­ Unió békekezdeményezései nyomán fakadó reményeket. Az amerikai kommunista párt egyébként örömmel üdvözölte Wal­lace pártjának megalakulását, mert az hatásosan támogatja a béke és demokrácia erőinek küzdelmét és elősegíti olyan népi koalíció létre­jöttét, amelyben a munkásosztály nagyobb szerepet visz. Az amerikai hadiipart súlyos t­sapás fenyegeti, mert az oakridgei atomgyár mint­kásái is sztrájkra készülődnek. Németországban a 30.000 főnél nagyobb lélekszámú városokban tartott községi választások a kom­munisták nagy megerősödését hoz­­ták. A kommunista párt Nürnberg­­ben második, Augsburgban har­madik helyre került. Görögországban az ideiglenes demokraták s a görög kormány belügyminisztériumának hivatalos közleménye leleplezte, hogy George Polkot, a rejtélyes körülmények között meggyilkolt amerikai újság­írót , a monarcho-fasiszta athéni rend­őrség tette el láb alól. Az athéni kormány hadügy­minisztere beismerte, hogy a fasiszta csapatok súlyos vesztesé­geket szenvedtek a Peloponé­osz félszigeten.

Next