Népszava, 1948. július (76. évfolyam, 148–174. sz.)
1948-07-18 / 163. szám
Hirdetmény. Értesítjük az érdeklődőket, hogy 800 lágy hengerelt és 40 g lágy öntvény ócska a s július 31-én gázgyárunk telepén (Győr, Mártírok útja 3) d. e. 1 órakor nyilvános árverésen eladásra kerül. Győr thj. város közüzemeinek vezetősége. A "2/ TV ORGÁSZBOT két végén a csepeli Dunaágban ! Had bökjem ki mindyárt az igazságot: szabályos asztaltáncoltatásra mentem el. A szellemidézők szorosan egymás mellett helyezkednek el, mindegyiknek megvan a maga törzsülése, melyet a világért sem, cserélné el. Másként — gondolják mindnyájan — miközben izgatottan várják a szellem jelentkezését, és csak ajkuk remeg, mint a házinyúlé, ha hátsó lábára ül a káposztalevelek közt — másként nemhogy a szellem nem jelenik meg, hanem igen is megjelenik, de csak azért, hogy egy pillanatra láttassa magát, felbosszantsa őket és eltűnjön, mintha sohasem lett volna Székeik elrendezése, leshelyeik mellett mindegyiknek megvan a maga szellemidéző módszere és előzetes formulája: a kabbala. Ezt csak a szeánsz után húzom ki belőlük. A varázsmozdulatok és a kabbala ősi eredetű, szájhagyománynyal öröklődik, feljegyezve csak Heisterbachi Caesarius és Nettesheim Agrippa 400 esztendős latin műveiben lelhető. Innét származott reájuk valahogyan. Az egyik például csak 13 óra 13 perc és 13 másodperckor indul hazulról azeánszra, a másik, előző nap, lefekvés után 6666-ig számol az ágyban (a számokat végig ki kell mondani, másként nem érvényes!); a harmadik úgy töri meg a Gonosz hatalmát, hogy 24 órával szellemidézés előtt villát állít vizespohárba, apró galacsint dob bele itatóspapírból és ujjával addig fricskázza a vizespohár oldalát,, míg a galacsin átsétál a villa, két szára közt. Nehéz feladat! E mellett, tulajdon bevallásuk szerint nem nagyon bíznak a bűvölésekben, csak éppen ellenállhatatlan kényszert éreznek a formula elmondására. Gyakran történik, hogy az igézés nem használ, a formula nem segít. Maga a főmester, Nettesheimi Agrippa adta 400 év előtt csúfos példáját, mikor kihallgatáson volt I. Ferenc francia királynál, kinek a távolbalátás rejtelmeit magyarázta. Miközben ezt tette, kikapós természetű feleségét a Louvre folyosójának dupla ajtai közt az udvaroncok kézről-kézre adták egymásnak, alig húsz méterre a röntgenszemű férjtől. Ám ő, ki a jövendő méhébe és a múlt idő fenekére látott, feleségének nem látott a fenekére. A víznek sem lehet a fenekére látni: a horgászok némán, maguk elé meredve, figyelemtől feszülve ülnek és várják: jelentkezik-e, harap-e, pedzs-e már a szellemi Néha egy-egy árnyék suhan ,a mélyben mint a plazmaszerű, túlvilági anyag. De az asztal — ezúttal a horog — mégsem, mozdul. Ahogy lassan megszokom a reggeli félhomályt, kibontakoznak a szeánsz résztvevői. Amott Pavlacsek elvtárs, nyomdász, aki 28 esztendeje pecázik a csepeli Dunaágon. Egyszer, három esete ideig, egyetlen halat sem fogott: akkor dühében horgászbotját a Kálvin téri szökőkútba vágta — de azóta, visszajött. Odább, tojás forum mérgeszöld női kalapban Bozsidarác bácsi szemüvege, mögül, a Mahatmdhoz hasonlít. Mint Gandhi, egyszerű élvezetek kedvelője: négy hete él itt, a szabad ég, illetve esernyője alatt — ma este jár le a szabadsága. Noha 11 esztendeje horgászik, engedélye sohasem volt reá. De ez is gyönyörűsége szerves részét képezi, hiszen a halászat izgalmát a hatóságok megjelenésének még lehetősége is valóságos kéjjé fokozza. Tegnap délelőtt például, mikor az ellenőr jött, horgászbotjával hasrafeküdt a sás közé, „a vízbe" — mondja. Soha nagyobb élvezetet! Előttemi Károly elvtárs ül, az egyik fővárosi napilap tördelője. Szótlan, mint a többiek — nem a halak kedvéért, azok süketek. Hanem a horgászok sajátossága miatt, kiknek egyéniségéhez ez a matrózszerű zordonság és morcosság úgylátszik hozzátartozik, mint mindenkiéhez, aki a vízzel hosszabb-rövidebb érintkezésbe került. Másrészt figyelni kell a horgot: mozdul-e? De az asztal nem akar táncolni, illetve a hal nem harap. Még feszültebben kell tehát figyelni, parancsolni, szinte szuggerálni a halnak, hogy harapjon, így megy ez most, le a Dunaágon Harasztitól Tassig, vagy negyven kilométeren át, kétoldalt a parton, ahol minden öt méteren egy-egy melós ül, horgászbotjára hajolva. De a halak nem harapnak. Még jobban kell feszíteni a figyelmet, mereven nézni a buktatóra, olyan mereven, míg a szem belekáprázik és az asztal, illetve a bot vége megmozdul Akkor a horgász nagyot ránt ki boton — de a horgon nincs semmi, se hat, se vialétek. A horogra új málé kerül, kivetik, Pavlicsek bácsi szemközt számlálni kezd 1666-ig, hátha használ a kabbala, a viz tükre kivilágosodik, szemközt feltűnnek a búzatáblák, a rizskeresztek. Még mindig semmi. Hirtelen, a nádas szélén, nagy hal veti fel magát, egy szemvillanásra megmutatja elejét, hátulját, mint szépséges balerina a színpadon. A szellem mégis megjelent a lal szemben tanúsított gasztronómiai magatartástól, a halfogásnál az anyagiak teljes megvetése mutatható ki. Csürdöngölő elvtárs a WM-ből már három zsák kukoricát szórt szét a vizén, hogy „beetesse" a halakat. Ennek fejében semmit ki nem fogott és a szunyogok lilára csípték. Azért a pénzért, amiért a horgászok — maguktól vonva el a falatot — horgászbotot, csalétket, felszerelést és csónakot vásároltak, nemcsak a nagycsarnok halait, de magát a nagycsarnokot, áruival és épülettel együtt fel lehetett volna vásárolni. Tehát éppen ez a sport lényege. A vizen lévő nyugalmi állapot tökéletessége, továbbá az izgalom, melyet a víz alatt úszó állítólagos halak néha-néha kiváltanak, ehhez a norgászi házgjánoskodás lehetősége — vad ösztöneinek békés és egészséges formában való kiélése, háborús és nomád szenvedélyek desztillálása nemes és civilizált formában. Hozzá a tájék: ez az árpádkori halász-vadász vidék, a csepeli Dunaág kanyargós vizeivel, mely a modern sportot az ősfoglalkozás keretébe illeszti, mint ahogy a nylonhorgászzsinegek sásba és borbolyába futnak. Csürdöngölő elvtárs mindezt a maga nyelvén, de szabatosan így mondja: „Csak meg akarom fogni a halat, aztán már nem érdekel. Az életem: dolgozni, dolgozni és dolgozni. Szórakozásnak a halat választottam. Kilencéves korom óta járok ki, így ülök itt, mint az ökör és lesem a horgot. Tizenkét harapásom volt. Micsoda passzió!" Különben is — én magam is rájöttem, hogy itt a játék nem a hal kedvéért folyik. Szinte már szégyenkezem hitványságom miatt, amiért idejövet nemcsak halászléről álmodoztam, de még egy pontyot is haza akartam vinni. Egyébként is elment tőle a kedvem. Heisterbachi Caesarius fenti említett könyvében írja, hogy az ember szellemidézésre úgy menjen, hogy büdös varjúmájjal, szappannal és idei tyúknak tavalyi tojásfehérjével keni be magát. Közben értesültem róla, hogy a pontyot is hasonló módon kell fogni: három horoggal, rajta gilisztával, büdös májjal és büdös szappannal. A szalmakalapos vadember mellett amerikai levél hever. — Az öcsém hív Kanadából —• magyarázza. — De nem megyek. Hogy a pecázást meg a dunaágat itt hagyjam? Tovább indulunk a csónakon, már majdnem Tassnál vagyunk. — Közöttünk Hóman Bálint hajdani gyümölcsöse, más urak horgásztanyái, ahonnét csendőr tuszkolta ki a prolit, szuronnyal, még öt esztendő előtt Most munkások üldögélnek az alkonyatban, bámulják a lemenő napot, meg a felhőt mögötte, amely olyan, mint egy kitátott szájú, nagy sárkány. A házak mögül kiáltozás hallatszik. — Fél kilenc — szól át az egyik horgász a túlpartra. — Menj haza, Béla, fejni. Te legalább fogsz most valamit. Béla elindul a csónakkal, puskát is tesz bele. — Ezzel lő a ponty után — magyarázza egy hang a nádasból —, ha leugrik a horogról. Közben általános nevetés. Így szállok ki magam is az alkonyatban. Este a kocsmán elbeszélgetek a horgászokkal, az épülő országról, a dunaágról, a nyári szórakozás örömeiről. Ami az utóbbit illeti, megígérték, ha mindezt le merem írni, horgászbolttal vernek ki a csepeli Dunáról és síromra büdös halat hordanak. Remélem, a horgászbotot nem gondolják komolyan. Faludy György A pecázás lélektanáról oldalakat lehetne írni. Külön társadalom alakult kint a vízen proletárokból — osztálynélküli snorftármhild, mely megteremtette a maga szabályait, önzetlenségükben e szabályok a lovagvilág íratlan törvényeihez hasonlíthatók, ahol egy szerelmes mikor kedvese nem hitt érzései őszinteségében, következő leveléhez levágott kisujját mellékelte, vagy a másik lovag aki szíve választottjának parancsára (aki meg akart szabadulni tőle) hét esztendeig gyalogolt szerte Európában és visszajövet, látva, hogy még mindig a másikat szereti, nagylelkűen lemondott róla Károly elvtárs például nem eszik halat, még a szolgából is undorodik. Tompa bácsi télen utolsó burgonyáját vitte el faléceknek. Peskay bácsit a b' addig érdekli amíg kifogja. De függetlenül a hal-Lassa csónakon indulunk végig a horgászparadicsomban, le a tassi zsilipig, a Csepelsziget végébe. Gyönyörű vidéken haladunk, erdők és nádasok közt, balra az Alföld laposodik, jobbra a budafoki hegyei ágaskodnak. Minden tíz lépésnél egy-egy horgász ül. Némelyikben ismerőst köszöntünk, mások dühösen fordulnak elő a hullámok miatt, melyetjöttünkkel okozunk. Csodálatos társaság ez. gogolyi és csehovi alakok valóságos panoptikum,m ilyesek könyvet olvasnak, mások ódivatú karszékeken nyargalnak, ki a csónakol, pipázik, ki maga készítette földnyelven, ki cölöpre szegezett deszkáról lógatnia lábát. Átkiabálnak egymáshoz, buzdítják és gúnyolják egy ínát — remek humor fejlődött itt ki, a csepeli Dunaágon. Halat persze senki sem fúr. Már nyolc órája csónakázom, mikor hirtelen ficánkoló valamit ven, és Te mint szárítón hintázó zsobko"dőt. A hal gazdája hatak-‡•'!••• ' »i «za'makalap tu^jdc^sa — ')'›r v,tm alatt« vadember ábrázn"•'·'. Nagy gyenr-'éd -'"vp-el kancsolja '• ‡‡ horogra a zsákmányt és szép -‹.vevilén v;«'r/,-ic="«ztatja a vízbe. — Miért dobja vissza? — Kevesebb egy kilónál. Az apró holot vit.-zn kell dobni. Hadd nőjön. Ez a szabály. És különben is... A magántisztviselők is részesülhetnek a versenyjutalmakból A magántisztviselők között egyesek sérelmezik, hogy teljesítményüketés több teljesítményüket nem mérik a munkaverseny mértékével. Néhányan a magasab kereseti lehetőségek elvesztésére fájlalják, ha a többséget az is bántja, hogy kimarad a verseny lázas üteméből. Bármennyit dolgozik is, nem részesei a munkásság nagy erőpróbájának, a munkaversenynek. Megkérdeztük erről Wagner Györgynek, a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének versenytitkárát.: — A magántisztviselők, igenis, részesei a munkaversenynek — mondotta. — Nem érezheti azonban mindenki közvetlenül a verseny lendületét. A munkaversenynek a több termelés csak egyik része. A másik része a termelési költségek csökkentése. A többet és jobban dolgozó tisztviselő munkája ugyanúgy csökkenti az üzemi költséget, ahogy a kevés selejttel dolgozó fizikai munkásoké.- A munkaverseny a szocialista munkásstílus megteremtését célozza — folytatta Wágnerné. — A magánalkalmazottak lendületes munkája hozzájárul az új munkásstílus kialakításához. Végeredményben a jobb és olcsóbb áru a magánalkalmazottak számára ép úgy, mint valamennyi dolgozó számára meghozzá: a többletmunka «férmeárét" . Az országos munkaverseny díjaiból jelentős összeg jut a kiperelkedő egyéni teljesítmények díjazására Természetes, hogy ebből az összegből a magántiszt-Visitők is részesülhetnek jó munkáink alapján. Figyelem kisfogyasztók, kiskereskedők! KARBID közvetlenül a termelőtől szabadon kapható Magyar Állami Szénbányák Kt. (Bpest IV, Irányi u. 21. III. 22.) Tel.: 183-850. Levélcím Bpest, IV. Postafiók 135.