Népszava, 1948. november (76. évfolyam, 253–276. sz.)

1948-11-26 / 273. szám

A NÉPSZAVA 114 egyesületben a­z­a K 10.000 bányász ö­rU It I U Zgyerka János főtitkár a bányászok szakszervezeti sportjáról Lezajlottak a bányászkupa döntői, közeleg a XIV. bányász nagygyű­lés... A bányamunkások szakszerveze­tében Siklósi Géza, a sporttitkárság vezetője vállalkozik kalauzolásunkra. — A december 4-én kezdődő XIV. bányász kongresszus elő­készületeiről tárgyalunk ma éppen főtitkárunkkal. Keressük fel őt együtt. Zgyerka főtitkár kézfogása ke­mény és határozat­, mint fl spor­tolóké. — Ma már legfeljebb érdeklődő­nek számítok — mondja Zgyerka János. — De valóban minden sport­ig iránt érdeklődöm. Rendszeresen látogatom bányászaink labdarúgó­mérkőzéseit és bes­ajlom, vérbeli szurkoló vagyok. Aktív sportolónak már nem számíthatom magamat, bár az iga­zat megvallva, a röplabda engem is megnyert. Nagyszerű kis sport! Kizár minden durvaságot, az állan­dó, de nem »végkimerülésig« való mozgás az idősebb korosztály spor­tolását is lehetővé teszi. Nagy el­foglaltságom ugyan megakadályoz­ó abban, hogy rendszeresen űzzem, de bizony nem is egyszer magam is beállok a játékosok közé, amint itt az udvaron keresztülvezet az utam. Megkérdezzük Zgyerka elvtárs­tól: hol tart most a bányászsport? — Az első magyar bányász­riportegyesület 1910-ben alakult ,meg Tatabányán — mondja. — Az akkori reakciós időkben nem volt fontos, hogy a bányász sportoljon. Nem azért, mintha nem tudták volna, hogy a sport keretében fel­üdült munkás nagyobb teljesít­ményre képes, hanem azért nem, mert féttek, hogy a tömegsportolás­ból­­ politikai szervezkedés lesz! Bizony, az akkori bányászsport gyenge lábakon állott. — A felszabadulás előtti időben mindössze 36 bányászegyesület volt, azok is nagyrészt csak labda­rúgással foglalkoztak. Ezekben az egyesületekben a bányászságnak alig egy százaléka sportolt. A Horthy-időkben a sport­egyesületet bányászigazgatók és fő­tisztviselők irányították, a bányász­sport csal­ szemfényvesztés volt. — A felszabadulás után — foly­tatja Zgyerka főtitkár — e bá­nyászszakszervezet első feladata az volt, hogy biztosítsa a szén­terme­lés folyamatosságát és ezután, 1945 közepén éledt újjá a bányászsport, de most már a szakszervezet támo­gatásával, miután a bányászsport­egyesületek irányítását fokozatosan átvette és az MDP irányelveinek megfelelően, a Szaktanács útmuta­tásai alapján a tömegsport útjára vezette. Ma már 114 bá­nyászsportegyesület működik. Mint­egy 10.000 dolgozó sportol bennük és nemcsak a labdarúgást, hanem a sport valamennyi ágát űzik. Az egyesületek munkáját hat kerületi sporttitkár vezeti, akik egyrészt ál­landó, szoros összeköttetésben áll­nak velünk, másrészt az OSH helyi megbízottjaival is együtt­működnek.­­ A nők sport oktatására is nagy gondot fordítunk: egyesületeinkben ma már 56 női szakosztály műkö­dik. Egyesületünk vezetőségeit megtisztítottuk az oda nem való elemektől és büszkén mondhatjuk, hogy új sportvezetőink új sport­szellemet képviselnek: a tiszta amatőrség szellemét. Ez természetes is, mert szakszervezetünk elítél­­ minden olyan kísérletet, amely a profizmus felújítását célozná. A bányászsport szakszerű irányítására vándoredző­ket is munkába állítottunk. Ezek sorra látogatják egyesületeinket és a sportolást helyes irányba terelik. Néhány érdekes számadatot is­mertet Zgyerka elvtárs a bányász­sport gyorsütemű fejlődéséről: 1. A bányászszakszervezet által fölszerelés és készpénz formájában kiutalt összegek: 1946 augusztustól 1947 augusztusig 100.000 Pt 1947 augusztustól 1947 áprilisig 200.000 „ 1948 áprilistól 1948 augusztus 15-ig — — 320.000 ), 2. Sportlétesítményeik: 114 labda­rúgópálya, 12 tenniszpálya, 12 ko­sárlabdapálya, 37 röplabdapálya, 13 tekepálya, 14 atlétikai pálya, 8 uszo­da, 7 sporttelep, 6 tornaterem, 17 kultúrház. — Mondanom sem kell — fejezi be nyilatkozatát Zgyerka főtitkár —, a bányászsportélet ily nagy­arányú fejlődése csakis azáltal vált lehetségessé, hogy szakszerveze­tünk teljes erkölcsi súlyával és anyagi erejével sportolóink mögött áll. Rejtő László : Főszerkesztő: Harustyák József Felelős szerk.: Horváth Zoltán Szerkesztő: Qáes László Felelős kiadó: Fenyves Jenő A közlemény végén » (X) fel fizetett hirdetést terem Athenaeum Irod és Nyomda) Bt Budapest VII Miksa ucca 4—« FelelSs: GORSZKIy TIVADAR igazpat« 4 TRAVEN 27 Fehér Rózsa •— Pedig így van, — bólintott a kormányzó. — És most el akarom mondani önnek, mire gondolok. Don Hacinto nem írta alá a szerződést, mert először is nem akarta eladni a Fehér Rózsát, másodszor nem tudott írni. A nevét valami csavargó mexikói munkással íratták alá, aki vállalta a szerepet néhány dollárért. — De hiszen ez elképesztő gazság lett volna, — kiáltotta az ügyvéd felháborodva. — Gazságnak gazság, de az Egyesült Államokban egyáltalában nem elképesztő. A társaság elnöke mindenáron meg akarta szerezni a Fehér Rózsa-tanyát. Megbízta egyik alantasát, hogy vásárolja fel a területet. Ez az alantasa a legrövidebb és legerőszakosabb utat választotta. Talán ez az ember csalta az Egyesült Államokba Don Hacintót. De persze, mind­ez csak feltevés. Legalább tegnap még az volt. Ma azonban, az ön felvi­lágosítása után, biztos vagyok abban, hogy Don Hacintet meggyilkolták. Nagyon ügyesen úgy rendezték, hogy valami baleset érte autózásnál, vo­naton vagy fürdés közben. Meg kell kísérelnünk a holttest előkerítését. Ha bebizonyítjuk, hogy a szerződést halála után írták alá, nyilvánvalóvá válik a csalás. — Félek, nehéz lesz, — vélte az ügyvéd. — A Fehér Rózsán tett látogatásaim alatt azonban megszerettem Don Hacintót. Nehézségeim voltak vele, de imponált nekem, hogy még azzal a nagy aranyhalmazzal sem tudtam eltántorítani ezt az embert, semmikép nem akarta földjét odaadni amerikai kézbe. — Helyes, — bólintott a kormányzó. — Lássuk tehát, mit tehetünk. Irjad­ a társaságnak, hogy nem kapta meg a telekkönyvi kivonatokat.Írja meg, hogy az itteni kormányzóságnál mindenféle meggondolások merültek­­fel. Írja meg nyíltan, miről van szó: időközben kiderült, hogy Don Hacinto nem is tudott írni. És végül írja meg, a kormányzóság szeretné tudná Don Hacinto jelenlegi tartózkodási helyét, hogy kihallgattassa az eladás körülményeiről. Perez ügyvéd egyenest Collins elnökhöz intézte levelét, nehogy va­lamelyik alárendelt tisztviselő kezébe kerülhessen. Az elnök, mihelyt a levelet san franciskói hivatali szobájában felbon­totta, magához hívatta Mr. Abnert. — Mit mondtam magának, Abner? — reccsentett rá nagyon kemé­nyen. — Nem mondtam, hogy semmiféle disznóságot nem akarok? Nem vállalok felelősséget ostobaságaiért, vagy törvénytelenségekért, amelye­kért nem vagyok hajlandó házamat tartani. Butaságért nincs kegyelem. Elejtem magát és nem bánom, ha mindjárt a villanyszékbe esik. Mr. Abner elsápadt: — Kiderült valami? — Igen, minden, — felelte M. Collins kíméletlenül. — Akkor nem marad más hátra, mint a revolver. — Ha ugyan marad ideje, Abner. Nem hiszem, hogy van még 24 órája, jó ember. Vigyázzon arra, hogy jófajta pisztolyt használjon, ne­hhogy csütörtököt mondjon. A mexikói konzul vette kezébe az ügyet. Mr. Collins úgy dolgozott, ahogy csak a zseniális emberek dolgoznak­. Detektívet fogadott magának és megbízottakat, akik terve minden sza­kaszát ellenőrizték. Ismerte, mi történt a mexikói konzulátuson. Egy na­pon a konzulnál egy ember jelent meg, hogy bejelentse fia születését. A konzul abban a pillanatban lépett az irodába, amikor a tisztviselő felvette a jelentkező adatait. Születési helyét kérdezte éppen. — Tuxpan, Veracruz tartomány, — felelte. A konzul erre megszólította az illetőt: — Ismeri a Fehér Rózsa-tanyát ott a közelben, Tuxpan mellett? — Hogyne, szenyor! — És Hacinto Yanezt is ismeri? — Ismerem, ő a Fehér Rózsa gazdája. Éppen itt tartózkodik San Franciskóban. Együtt is ebédeltünk szenyor Palido vendéglőjében, — mondta a férfi. — Beszélgettek egymással? — Persze, hogy beszélgettünk. Don Hacinto azt mesélte, hogy valami Abner nevű amerikaival jött ide, Abner próbálta rávenni, hogy adja el tanyáját. De Hacinto hallani sem akart róla. — Hol lakott Don Hacinto, — kérdezte a konzul. — Önnél, vagy a szállodában? , ,, , , _ , — Említette, hogy Mr. Abner házában latok, valahol a Brenton Street tájékán. . , , — Mondta azt is, hogy sok pénzt kapott? — Ellenkezőleg, amikor utoljára láttam, azt mondta: lehetséges, hogy tőlem kér kölcsönt a visszautazásra. — És aztán nem látta többé Don Hacintot? — Nem, még búcsúzni sem jött el. Pedig régi barátok voltunk. — Rendben van. Azt is mindjárt megmondhatom, hogy még szük­ségem lehet önre. Hacinto nem utazott haza Mexikóba. Sehol nem lépte át a határt. És amikor ön utoljára találkozott vele, 11 héttel ezelőtt, azon a bizonyos szerdán, akkor még itt maradt öt napig és aláírta a Fehér Rózsa eladási szerződését. — Ezt nem hiszem. Nem akarta eladni. És azonkívül a saját nevét sem tudta leírni. — Helyes. De talán útközben, vagy Mr. Abner házában megta­nult írni. — Nem hinném, szenyor. Ez olyan fontos dolog lett volna életében, hogy okvetlenül megemlítette volna. — Én is úgy vélem, — bólintott a konzul és szobájába ment. Dél­után hosszú jelentést küldött vissza Jalapába, ahonnan a kormányzó elő­zetesen értesítette gyanújáról, a Fehér Rózsa eladását és Hacinto Yanez sorsát illetően. (Folytatjuk.) SPORTVILÁG Szerdán este Zürichben villany­fény tű el­­őtt került sor a svéd FF Malmö labdarúgócsapata és az angolok ellen készülődő svájci vá­­logatott együttes mérkőzésére. A találkozón a nagyszerűen játszó svéd csapat győzött 2:0 (2:0) arányban. Leningrádban befejezték a több napja fo­gó szakszervezet súly­emelőbajnokság küzdelmeit. A versenyen a legjobb 150 szovjet súlyemelő vett részt. Eredmények: Légsúly: K°iJorev 265 kg össz­teljesítmény. Pehelysúly: Sakso­nov 298 kg. Könnyűsúly: M©k­hanik 327 kg. Középsúly: Olganov 317.5 kg. Váltósúly: Novák 460 kg. Nehézsúly: Bozurin 385 kg. Szerdán este az angliai Ajjles­farában került sor az angol-olasz asz­olitenniss Európa Kupa-mérkő­zésre. Az angol­ csapat 5:­0 arányú fölényes győzel­met ara­­tt a tar­talékos olasz együttes felett. Sydneyben folytnak Új dél-Wales tenniszbajnoki küzdelmei, melyek során a férfi egyes elődöntőjében Ledgroma legyőzte Qu'ÍRt-et.. A má­sik ágon Bromwich győzött Sidwell ellen. Vasárnap avatják fel a MÉMOSZ sporttelepét A Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetsége sportegyesü­letének Fáy uccai telepén befeje­ződtek az építési munkálatok. A sporttelepen máris két labdarúgó-­ pálya, úszómedence és emeletes klubházépület áll a sport abra ví­vó építőipari munkások rendelkezésére. Tavasszal elkészülnek a tennisz-, kosárlabda- és röplabdapályák is. A sporttelepet új kerítéssel vették körül. A jövőben olcsó, 2 forintos belépő mellett rendezhetjük majd meg baj­noki mérkőzéseinket — mondja Bene András szakszervezeti sport­titkár.­­ Az újjáépített pályán ko­moly tömegsport indulhat meg. A pálya ünnepélyes felavatására vasárnap déli 1 órakor kerül sor Az ünnepi beszédet Apró Antal, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, az egyesület díszelnöke mondja. Az avatóünnepség után, 1/22 órakor, játsszák le a MÉMOSZ Drasche— Szolnoki MTE NB II. osztályú baj­noki labdarúgómérkőzést. — A budapesti vasutas üzemi labdarúgóbajnokság eredményei. A) csoport: trákosi pu.—Keleti pu. 0­, Északi sírműhely—MÁV igazgátócáfi 0:0, Nyugat.: _ pu—Ferencvárosi pu. S.S. Távird­i intézee cég—Kelet­i­á­rva fenntar­tás 2:2, Józsefvárosi pu—IK-Ii pu. 3:1. B) csoport: MÁV Kórház—Kelenföld :1:0, Istvánterfoi—Északi fűtőház 3:1, MA­V­AUT—Bárkosrendező 2:0. Iskolába jár a Vasas A vasasszékház tanácster­mében érdekes hallgatóság gyűlt össze: a Vasas NB I-es labdarúgócsapatának játéko­­sai. Szerdán este már a máso­dik szemináriumi előadásra ke­rült sor. Míg a játékosok az edzésről megérkeznek a te­rembe, Sugár Lajossal a sze­minárium előadójával beszél­getünk. — Régi hiányt pótolunk en­nek a szemináriumnak a meg­rendezésével. — mondja Sugár Lajos. — A sportolókat ugyanis a múltban mestersé­gesen távoltartották a politi­kától. A Vasas Szakszervezet éppen ezért 16 szemináriumot állított fel a sportolói részére. — Az első órán a társadalmi formák fejlődéséről tartottam előadást s ma ebből az anyag­ból felelnek majd a futballis­ták. Közben összegyűlt az egész társaság, csupán három játé­kos hiányzik — ők is igazol­tan. Pósa kapja az első kérdést és az előadó néhány segítő szava után megtalálja a pon­tos választ. Lőrinc bizonyul a legképzet­tebb hallgatónak. Illovszky némi segítséggel jól felel, Marik aszínban kissé habozik a válaszadással, majd így panaszkodik: — így nem lehet gondol­kozni. Illovszky folyton súg. — De aztán igen helyesen vála­szolt. Siklósi. Moór is jól felel, majd Szilágyi I. merül el a hűbéri társadalom bukásának részleteiben. Tóth Matyi az asztal végéről szabályos kis előadást tart a céhekről, bár gyakran lett slog a kezében tartott papírlapra, így minden jobbszemű »part­jelzőt« láthatta volna, hogy les­ről indult... X. Újjáépítési Állami Sorsjáték Főnyeremény: 60.000 Ft Nyeremények összértéke: 720.000 Ft. Nyeremények: 1x60.000.—, 1x 30.000—, 4x10.000.—, 6x5000.—, 10x2000.—, 50x1000.— stb. stb. Húzás: Budapesten 1948 decem­ber 7-én déli 12 órakor a lottó­jövedéki igazgatóságnál, Bpest V, Szalay u. 10—14, alagsor 7. SORSJEGY ÁRA: Egész 6 - Ft. Fél 3.- Ft Sorsjegyek kaphatók a lottójöve­déki igazgatóságnál (Budapest, Szalay utca 10—14, félemelet 48), azonkívül minden dohányárusnál és osztálysorsjegy - főárusítónál, valamint egyes pénzintézeteknél . A pénz előzetes beküldése esetén a lottó jövedéki igazgatóság a sorsjegyeket portómentesen küldi meg.

Next