Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)
1948-12-01 / 277. szám
A pedagógusok III. Küldöttközgyűlése elé írta: Lukács Sándor "A köznevelés műhelyeiben lázas előkészületek folynak. A taggyűlések, tantestületi értekezletek táviratainak, naturaaativ javaslatainak, indítványainak tömege érkezik napról napra a Pedagógus Szakszervezet Központjából. A jövő héti »szabad beszélgetéseinek« óráján a tanulóifjúság is a köznevelés demokratizálásának elvi és gyakorlati kérdéseit tárgyalja majd. Díszt öltenek a helyi csoportok székházai, az iskola t"ntorm£-i nemzetiszínű és vörös lobogók kerülnek az iskolák homlokzatára, a magyar pedagógusok szakszervezetük III. Országos Küldöttközgyűlésére készülnek elő. Az 1946-os I. Küldöttközgyűlés azt a célt tűzte maga elé, hogy megteremtse a szabaddá vált magyar nép demokratikus nevelőinek egységét és ez az egységes tábor lásson a demokratikus köznevelés életrehívásához. A IL — 1947-es — közgyűlés az első eredmények számbavétele után már azokra az akadályokra mutatott, amelyek sziklafalként állták útját minden további fejlődésnek. A többségben levő felekezeti iskolák súlyos problémája, a klerikális reakció sötét, népellene® iskolapolitikája már akkor megoldást követelt-Azóta egy esztendő telt el. A Fordulat Éve más területekhez hasonlóan alapvető változásokat eredményezett a köznevelés nagyán elmaradt területén is. Eldöntötte mindenekelőtt a »száz esztendős pert«: 1848 hagyományainak megfelelően államosította az iskolákat. A nagy munkaversenybe bekapcsolódtak pedagógusaink is, ennek eredményeképpen szép arányt mutattak a kitüntetett Kossuth-díjas és élmunkás dolgozók között. Nyolcosztályosokká épültek az általános iskolák, megnyitottál kapuikat a pedagógiai főiskolák és szépen fejlődnek a dolgozók iskolái. Komoly lépések, történtek a nevelők anyagi, ideológiai és szakmai színvonalának emeléséért. Munkánk túlbecsülése nélkül állíthatjuk tehát, hogy a NIL közgyűlés elé figyelemreméltó eredményekkel megyünk. Mi az oka annak, hogy a közgyűlést megelőző több mint 200 — ass ország minden részében lefolyt — taggyűlésünk nem a jól végzett munka elégedettsége jegyében, hanem viharos tiltakozások, erélyes követelések jegyében zajlott le? Mi az oka annak, hogy e tömep-gyűlések százszorta viharosabbak az államosítást követelő, néhány hónappal ezeelőtt lezajlott megnyilvánulásoknál. A válasz nagyon egyszerű: A magyar tanítók és tanárok hamar ráébredtek arra, hogy a törvénynyel az iskolák államosítása nem fejeződött be. Az ifjúság nevelői hamar rájöttek arra, hogy miközben a klérus látszólagos sértődöttségében úgy viselkedett, mintha még azokra a területekre sem tartana igényt, amelyeket a demokrácia neki hagyott volna, nem ürítette ki pozícióit, hanem ellenkezőleg: minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik iskolai befolyását kiszélesíteni. Minden áron meg akarja akadályozni a demokratikus iskola egészséges fejlődését, következetesen izgat, suttogva vagy hangosan lázít az iskola rendje, fegyelme, tanulási színvonala és a demokratikus pedagógusok ellen. A klerikális reakció felszámolása mellett pedagógusaink túlnyomó többsége napról napra állást foglal a dolggozó parasztságnak a szövetkezetek kiépítéséért folytatott küzdelméhez is. Megértette Pártunknak azt a tanítását, hogy nem lehet a szocializmust csak a városokban építeni, hanem a falut, a mezőgazdaságot is a szocializmus útjára kell vinni. Pedagógusaink megértették, hogy a reakció felszámolásáért, a kizsákmányolás megszüntetéséért és népünk fölemeléséért folytatott küzdelem közös, egymástól el nem választható területek, megértette azt is, hogy a küzdelem sikeres megvívása szoros összefüggésben van a magyar közművelés demokratizálásával, fejlődésével, szoros összefüggésben van a nevelők anyagi és erkölcsi fölemelésével. Ha e cikk elején méltathattuk a Fordulat Évének a köznevelés területén elért nagy eredményeit, bizonyos, hogy bőven akad tennivalónk. Most kell igazában hozzálátnunk a kivívott reformok tartalmi megtöltéséhez. A demokratikus közoktatásügyi kormányzattal és a szervezett munkássággal karöltve — most az általános iskola teljessé válása után — biztosítani akarjuk közép-és főiskoláink megfelelő szociális összetételét. Az ipari munkásság és dolgozó parasztság mennyiségi és minőségi szerepének megfelelően kapjon helyet az új magyar középiskolában és megújhodó egyetemeinken. Pedagógusaink legjobbjainak fel kell ajánlaniuk tudásukat a népi demokrácia megkövetelte tananyag összeállításához. Az eddigi gyakorlattól eltérően az iskola padjaiban fokozott teret kell biztosítani a termelés, a munkaverseny kérdéseinek az ismertetésére, tudatosítására- A közép- és főiskolák tanulóiból tervszerű iskolapolitika útján kell biztosítanunk a jövő szakembereit. Folytatnunk kell a közneveléstovábbi demokratizálását és az oktatás színvonalnak emelését. Ennek érdekében fokozottabb súlyt kell helyeznünk a pedagógusok szakmai és ideológiai továbbképzésére. Vitathatatlan, hogy e nagyfontosságú feladatok helyes elvégzéséhez az eddiginél szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat m.h'i Marxistaleninista Pártuikkal. A Magyar Dolgozók Pártjának kristálytiszta elmélete és tervszerű, országesítő gyakorlati útmutatása biztos iránytűt jelent a szoc'.alista készi nevelés kiépítéséhez. A döntő politikai és pedagógiai kérdések alapos tárgyalásán túlmenően a XII. Küldöttközgyűlés nem téveszti szem elől a tagság anyagi érdekvédelmének kérdéseit sem. Küldöttjeink nyilván nagy örömmel fogadják hogy szakszervezetünk megerősödése következtében — a küszöbön áll.) új naptári évtől kezdve — rátérhetünk a szakszervezeti segélyezőek útjára. Az eddiginél jóval szélesebb keretek között foglalkozunk a tagság üdültetésével, bel- és külföldi ösztöndíjak juttatásával-Az ország minden részében nagy sikerrel lezajlott, tö'bb mint kétszáz taggyűlésünk alapján biztosak vagyunk abban, hogy a 10. nagy országos pedagógusatalálkozó 4* ezen túlmenően 48.000-es tagságunk a klerikális reakció felszámolása után tervszerű munkához kezd a szocialista köznevelés kiépítéséért Kifejezi teiezetét és ragaszkodását népünk nagy vezető pártja, a Magyar Dolgozók Pártja Iránt; hitet tesz a fizikai és szellemi dolgozók szoros szövetsége, a békeszerető népek nagy demokratikus frontja, a Szakszervezeti Világszövetség egysége és mindenekelőtt a népünket felszabadító, a haladás élén járó hatalmas Szovjetunió mellett A Pedagógus Szakszervezet II. Országos Közgyűlése, a Szakszervezetek XVII. Kongresszusának, a szocializmus építőinek szellemében kezdi meg tanácskozásait. n tette, a nemoforácia erői naftjobszsik, mint az imperializmusé — mondotta Rákosi Mátyás a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusának megnyitásán Ötvenegy ország ötszáz küldöttjének részvételével kedden délután Szakssits Árpád köztársasági elnök és a kormány tagjainak jelenlétében az országgyűlés földíszített kupolacsarnokában megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség második kongresszusa. A Himnusz eléneklése után Jóbora Magda, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége nevében üdvözölte a kongresszusra érkezett demokratikus, békeszerető asszonyokat. — A magyar nőik számára nagy büszkeség, —mondotta — hogy a kongresszus nagyfontosságú tanács''orrásai Budapesten folynak. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy hoszsszú esztendők munkáival és harcaival, amelyeknek mi, öntudatos nők is részesei voltunk, méltókká váltunk erre az elismerésre. A régi Magyarország agyonnyomorított, elbátortanított asszonyai helyett újfajta asszonyok népesítik most be a nyárakat, földeket és hivatalokat. Olyan asszonyok, akik a családi otthon feladatain kívülvállalják a népi demokrácia építésének és a világi béke frontja megszilárdításának feladataiból a rájuk eső részt. Dinnyés Lajos miniszterelnök a magyar kormány nő Berki Mihályné a parasztasszonyok üdvözletét tolmácsolja vében üdvözölte a kongreszszust. A dolgozó nők igazi világparlamentje ez a kongresszus — mondotta —, amely a béke megőrzésének magasztos célját tűzi maga elé. Az egész világ közvéleménye feszült figyelemmel kíséri a kongresszus munkáját és különösen a dolgozó nők várnak tőle világszerte pozitív eredményeket. Ezután percekig zúgó ünneplés mellett Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára lépett az emelvényre. — Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja nevében — mondotta Rákosi Mátyás — meleg szeretettel üdvözlöm a Demokratikus Nők Világszövetségének második kongresszusát és az egész mozgalmat, amely zászlajára a béke, a népek barátsága, a nők egyenjogúsága és az új világháborús gyújtogatók elleni harcot írta fel. Még jóformán be sem hegedtek a második világháború sebei és a béke híveinek már új frontot kell alkotniok az imperialista gyújtogatók ellen, akik titokban és nyíltan izgatnak harmadik világháborúra— Szerencsére — folytatta Rákosi Mátyás — a béke, a demokrácia, az emberi haddás erői nagyobbak, mint a reakciós imperializmus erői. És a béke erői folyton növekednek. — Mi, a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, magyar kommunisták, büszkén valljuk, magunkat a békefront katonáinak. Nagyon örülünk, hogy e nemzetközi kongreszszus részvevői szerte a világról Budapesten gyűlnek össze és lehetőséget kapnak, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla: mit tud a háború romjain teremteni a felszabadult, dolgozó nép. — Ebben az újjáépítő munkában az Amerikai Egyesült Államok imperialistái mindent megtettek, hogy hátráltassanak bennünket. De valahányszor komoly nehézségeink támadtak, bizton számíthattunk a Szovjetúnió nagylelkű támogatására és segítségére. Egyenletes, egészséges fejlődésünknek ez az egyik titka. Felkérem a tisztelt Kongresszust, hogy tagjai használják fel a Magyarországon töltött időt a magyar demokrácia problémáiba, küzdelmeibe, sikereibe és kudarcaiba való betekintésre. Nézzék meg üzemeinket és falvainkat, piacainkat és áruházainkat, politikai és társadalmi berendezésünket. Meggyőződnek majd róla, hogy valóban egészséges népi demokrácia épül nálunk, hogy a nők egyenjogúsága nemcsak a papíron, de az életben is egyre inkább megvalósul. Győződjenek meg róla, hogy a béke az emberi haladás megőrzésének ezen a frontján, amelyet a magyar demokrácia véd, erős kézzel, mély gyökerekkel, jövőbe vetett hittel és biztosan áll ort a dolgozó magyar nép, élén pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával. — fejezte be szavait Rákosi Mátyás. A beszéd után a delegátusok helyükről felállva, percekig zúgó tapssal ünnepelték Rákosi Mátyást. Rákosi Mátyás beszéde után Klárer Aranka, Munkaérdemrenddel kitüntetett textilmunkásnő, a magyar szervezett munkásnők nevében. Berki Mihályné a magyar parasztasszonyok nevében, Urbán Mária nógrádmegyei parasztlány a MINSZ képviseletében köszöntötte a kongresszust, majd a jelenlevők viharos tapsa közepette két kéknyakkendős, fehéringes pöttömnyi úttörő lépett a szónoki emelvényre, hogy 300.000 magyar úttörő üdvözletét tolmácsolja. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nevében Eugenie Cotton válaszolt az üdvözlésekre Hálás köszönetét, fejezte ki Dinnyés Lajos miniszterelnöknek és Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettesnek, valamint az egész magyar népnek a ragyogó budapesti fogadtatásért, méltatta a felszabadult magyar dolgozók nagyszerű teljesítményeit, majd kijelentette, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megfelel majd a beléje hegyezett bizalomnak. A Nőszövetség a világbéke egyik hatalmas erőtényezője és a budapesti nőkongresszus még jobban megacélozza majd ezt az erőt. Az ünnepi ülést Rajk Lászlóné zárta be, aki sok szerencsét kívánt a kongresszus munkájához. Este 8 órakor az Operaházban a kongresszus küldöttei díszelőadáson vettek részt. A kongresszus ünnepélyes megnyitása Rákosi Mátyás beszél Ma délután 6 órakor Budapest asszonyai a Parlament előtt fáklyás felvonulással üdvözlik a nők világkongresszusát wwwwwwHMwmtmwiMii ÁLLAMI SPRSINTÉR ~3 NÉPSZAVA 1948 december 1