Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)

1948-12-05 / 281. szám

Zenekritikai széljegyzetek­ ­. Egyik neves karmesterünktől hallottam a következő esetet: Valahol üzemi hangversenyen vezényelt s a körülmények úgy adódtak, hogy egyik műsorszáma helyett ugyanannak a zeneszerző­nek más, könnyebb és rövidebb művét kellett előadnia. A hang­verseny sikeres befejezése után a rendezőség egyik tagja oda­lépett hozzá és örömének adott kifejezést afölött, hogy az el­maradt mű helyett inkább ezt az »optimistább« szellemű szerze­ményt választották. A meglepett karmester alig talált megfelelő választ, mert neki nem jutott volna eszébe az eljátszott művet a másiknál optimistábbnak tar­tani. A történet engem is gondol­kodóba ejtett, mert egyébként sem ritka eset, hogy bizonyos korszerű jelszavakat tévesen alkalmaznak olyanok, akik mind­ezt őszinte lelkesedéssel és a fejlődés buzgalmával teszik ma­gukévá, de egészen még nem emésztették meg. Ennek követ­keztében gyakran fordul elő az is, hogy az »optimista« jelzőt hasz­nálják akkor, amikor voltaképpen csak a művek vígabb, szórakoztatóbb vagy könnyebb jellegéről eshetik szó. Megértem az Illetők Jó­ Igyekeztét. Érthető, hogy a szá­mukra rokonszenvesebb az »opti­mista« megjelölés, mert a mö­götte rejlő fogalomkör sokkal közelebb áll világnézetükhöz és a kultúrának ahhoz a szemléleté­hez, amelyet részint már elsajá­títottak, részint pedig most sajá­títanak el. De nem minden vig, ami opti­mista és nem minden optimista, ami vig! Ha ez a két fogalom azo­nos lenne, akkor merő kacagás útján juthatnánk a világszemlé­lethez. Márpedig ez dehogy is fan sory. Optimista lehet a szerző és műve akkor is, amikor tánto­ríthatatlan bizodalmát és a jö­vőbe vetett erős reménységét mély komolysággal fejezi ki. Vi­szont víg lehet a puszta ledérség és az könnyelmű felületesség hangja is: azé a szerzőé, aki minden vezéreszme nélkül egy­szerűen csak mulattatni óhajt. Mily távol áll az ő »jópofasága« attól az optimizmustól, amely a még megoldásra váró súlyos fel­adatok tudatában, gond terhesen, de megingathatatlan hittel tekint a jövő elé! Hasonló fogalomzavart ta­paszta­lok mindezzel kapcsolatosan a »pesszimista« jelző használata kö­rül. Hiszen csak nemrég történt, hogy még Beethoven IX. szimfó­niájának lassit tételére is azt mondták az egyik helyen, hogy maguk számára túlságosan pesszi­mistának találják. A­l sót tehát ez­úttal is behelyettesítésként hasz­nálták, mégpedig tévesen, mert a »pesszimizmus« tényleg csak fedő­szó volt és ezt a tételt egyszerűen csak komolynak, túlságosan igé­nyesnek és nem rögtön érthetőnek érezték. Márpedig talán mondanom sem kell, hogy ez a tétel, amelyet percek után a IV. tétel s»öroui ódá«-ja követ az emberszeretet és az emberi méltóság h­etpecsű himnuszával, az ilyen tétel bi­zony, aligha lehet pesszimista Ide­gen test a szimfónia optimista szellemű teljes egészében. E világszemléleti megjelölésekkel tehát óvatosabban kell bánnunk, mert könnyedkezű alkalmazásuk arra vezethetne, hogy Lehárt opti­mistábbnak és ennélfogva ajánla­tosabbnak tartsák Beethovennél, aki viszont egyik-másik borongós hangulatú művével a pesszimisták árnyékos oldalára kerül. Optimiz­mus és pesszimizmus nem mutat­kozik mindig a jelenségek felüle­tén, hanem olykor a tartalom mé­lyén. Jamnitz Sándor iiinimiimiiiiiimimiiimiiimiimiiiiiiimimiiim ZENEI KÖZLEMÉNYEK Székesfővárosi Zenekar Nagyzene­kari estéi I. Ferencsík - Csajkovszky Vl. Stravinszky Capriccio Hernádival (legdrágább hely 6.— Ft), 10-én, fél 8. Városi­ Jegyek: Koncert, Népművelés. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola centenáris hangversenys­orozata a Zeneművé­seti Főiskola nagytermében december 6-án V16: top év előtti magyar Mae. december 8-án V18: Bics.úk­, Kodály, Weiner-müvek. december 9-én '/«fi: Kodály, Magyar Népmrae. december 16-én W». Újabb magyar m­auer­ek művei. december 18-án '/«•: A renaissance zen*)«. Meteor csillár célszerű­ karácsonyi ajándék. Podman exky ucca »7, Janet kärnit Howard Fast: A szabadság útja Fordította Keszthelyi Zoltán . — Lépéseim ütemére énekre nyitok a szám, — mosoly­gott Gideon. — Mikor a jenkikkel masíroztam, ezt a dalt énekeltem. — Menj a pokolba, — morrant rá Abner. — Ez a nap­fényes reggel nem igen kedvezett a méregnek. Két bozon­toshajú fia, Peter és Jimmy, félénken közeledett a kerítés­hez. — Bárcsak kerültél volna a szemem elé, mikor azokkal az átkozott jenkikkel harcoltál, — tette hozzá Abner. — A te fekete kabátod lyukjainál is több lyukat lőttem volna beléd. Miért bújtál ebbe a majomdíszbe, Gideon? — Charlestonba megyek, a Kongresszusra. — Kongresszus. Dögölj meg vele együtt! •— Megválasztottak. Abner füttyentett: — Mit értesz te ahhoz? Egy buta néger. Meglincselnek, mielőtt kinyithatnád a pofádat. — Lehetséges. — bólintott Gideon. — De itt van a jobb­zsebemben a kormány igazoló irata. Te is ott voltál a sza­vazáson? — Ott. De én nem szavaztam négerre Hallgattak. Az egyik fiú közelebb merészkedett Gideon­hoz. Ez megsimogatta a gyermek sárgás haját, aztán elköszönt és visszatért az országútra. Abner Lait utána­bámult s morgott: — Charlestonba megy. Jézus Mária! Koszos néger, beül a törvényházba! Gideon folytatta útját, amíg feje fölé ért a nap. Meg­állt az út mentén, tüzet rakott, evett egy szelet kenyeret és húst, aztán lepihent félóráig. Felmelegedett a levegő. A madarak vidáman énekeltek, közelében patak csörge­dezett. Ivott belőle. Megelégedett volt. Az éjszaka beköszöntött. Fekvőhelyet keresgélt. El­határozta, végső esetben tüzet rak a fenyvesben és lefek­szik majd a puha fenyőavarra. Rosszabb helyen is tölthetné az éjszakát. De félt a sötéttől, a magánytól. Nem hall majd emberi hangot, emberfenevelést. Nem neki való az egyedül­lét. Elfárasztotta az egynapos gyaloglás. Bizony, hosszú útet tett meg, huszonöt, harminc mérföldet. Sok-sok mér­föld távolságra maga mögött hagyott egy viccet. Ciprusok­kal szegélyezett területen, mocsaras vidéken át vitte őt az ösvény sekélyvizű árterületre. Esti pára takarta el az eget. Csípős hideg szállt alá. Gideon megkönnyebbült, amikor megpillantott egy kunyhót. Kék füstszalag lebegett a levegőben és három csokoládébarna gyermek játszadozott a házacska előtt, a homokban Átvágott a mezőn s a ház gazdája, egy hatvanöt, hetven esztendős, erős, egészséges színű, mosolygó néger ment elébe. — Jóestét kívánok — fogadta. — Én is jóestét kívánok néked. — viszonozta Gideon s azért gondolkodott, hogy a gyermekek mennyire egyfor­mák mindenütt. Félénkek, kotnyelesek, idegenek jelenlété­ben rögtön lázas izgalomba jönnek. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte az öreg. — Nevem Gideon Jackson Fentről jövök, a Carnell­ültetvényről, a Charlestonba vezető utat koptatom. Nagyon hálás, lennék, egy ólért is, ahol meghúzódhatnám éjsza­kára Nem vagyok én akármilyen semmirekellő, kenyér­kéregető néger. Hoztam magammal élelmet. Ebben a cso­magban. Itt őrzöm zsebemben igazoló irataimat. — Az öreg mosolygott. Gideon nem folytatta. Elnyelte a Charles­ton­ törvényhozó gyűlésről szóló mondókáját. Az öreg­ember így: — Minden idegen szívesen látott vendég hárm tűz­helyénél. Nálam mindenkinek jut egy-két falat. Az él az állatok lakóhelye. Agyat nem tudunk felajánlani, de taka­rót, azt igen, a tűz mellett. Talán megfem. És én senki­től sem kérek igazolást Nevem James Allenby. — Igazán köszönöm. Allenby úr. — hálálkodott Gi­deon. Allenby megnyugtatóan mosolygott, s bevette ven­dégét gyalult rudakból épített a lakos, redönyös házába. Ez a kettő a legtöbb rabszolgalakásból hi­ányzott. Szabad birtokokon lehettek valamikor ilyen házak. Egy leány gug­golt a tűznél s egy fazék fortyogó tartalmát kavargatta Mikor a férfiak beléptek felállt, s barna gömbölyű combja felvillant a fényben. Sudár termetű, meglepően szép leány volt. Fejét ide-oda Ingatta, mintha súlyosan megrakott kosarat egyensúlyozna rajta. Gideon a homályban i­s észre­vette, hogy a kellemes jelenség kerek, ragyogó szeme ré­vetegen, bizonytalanul mered a homályba. Allenby kézen­fogta a lányt: — Gyermekem, vendégünk lőtt éjszak­ára. Gideon Jackson a neve. Charleston felé tart, megkértem, töltse nálunk az éjszakát. Azt hiszem, derék, becsületes em­. Az öreg magyarázata és a "lány ••»«iellemző te'-'n-tete mindent' elárult. Gideon megfér' rémséggel, amikor rájött és megállapította, hogy nem lát a leány. Döbbene­tét csakhamar eloszlatta a tűz körül kuporgó gyermekek vidám nevetése és a fazékból áramló jó ételszag, a szoba tiszta, bár nyomorúságos belseje. Talán az öregember lánya, — gondolta Gideon. — Semmiesetre sem a gyerme­kek anyja. Ehhez igen fiatal. Nem kérhetett magyarázatot. — Isten hozta, uram, — köszöntötte a lány, majd visszament a tűzhöz. Gideon leült egy fenyőfaszékre. Allenby ezalatt pléh­tálakat és kanalat rakott az asztalra. Leszállt az éj. Gideon értett a gyermekek nyelvén és rögtön megbarátkozott ve­lük. Egyikük a karjába ugrott, a másik kettő felkapaszko­dott a térdére. —­ Minden gyermek egy kedves dal, — mondta az öregember. Gideon énekelt: »Nyúlpajtás, erdőben, réteg él. Kék ég a fedele, enni sohse kér.« Gideon befejezte meséjét. Elmondta, miként zajlott le a szavazás, hogyan választották meg küldöttnek. Későre járt, a tűz kialvófélben volt. Ellen Jones, a lány, felmászott a létrán, padlásszobájába. Az egyik gyerek fenn aludt ve.. A két fiú, Ham és Japet, közös takaró alatt álomba merült. Az öreg a tűz mellett ült Gideonnal. — Tehát Charlestonba megy, — mormogta az öreg. — Megérkezett a hajnal... hosszú idő után. Bizony, irigyel­lek, Gideon Jackson... Isten bocsásson meg, meny­nyire Irigyellek... "De így van ez rendjén. A fiatalok, az erősek és a bizakodók útján jársz te is. — Mindnyájan azon járunk, — mondta Gideon. — Igazán?... talán. Mit gondolsz, Gideon, hány éve® vagyok? — Talán hatvanöt — Hetvenhét. Az 1812-es háborúban harcoltam a britek ellen. Akkor megengedték, hogy harcoljunk ennek a föld­nek a szabadságáért. Hidd el, nem a keserűség beszél belőlem. Akkoriban azt hittük, csúf halált halt a rabszolga­ság. Mielőtt még nem volt nagyhatalom a f­vapot, a rab­szolgák nagyrészét megbízható embernek tartották. En­gem iskoláztattak, tanító lett belőlem. Nem tudták, hogy a tudomány olyan, mint a ragály, hogy a tanult ember már ne*** jó rabszolgának, mert a tanult ember másokba­l.s szabad sp­erteretetét.. Tanulni akarok szívvel-lélekkel, — mondta Gaseo«. (Folytatjuk.) Ki az, ki ellenáll minékünk ? Iratai NÁDASS­­JÓZSEF Él­re lépjél, sose hátra, Ördög gondol a másvilágra, S a hájasoknak nagy bajára! Ha a kalász trióéi dúsan érik, A szemet nézti a grófnak mérik S lányodat néni cselédnek kérik! Ha gép zihál, pipál a kémény Már nem híznak az arany fényén, Gazdag profitunak dús reményén. Régen vártuk, fordult a kocka. Már nem kell bújnunk riadozva. De felállunk kemény sorokba! Most már bátran előrelépünk. Országunk van, hazánk és népünk. Ki az, ki ellenáll minekünk? — MEGÉRKEZETT AZ 57. HADIFOGOLYSZEREL­VÉNY, amellyel 788 személy tért vissza a Szovjetunióból. — Ú­jból szabályozták a holttá­nyilvánítási eljárást. A hivatalos lap szombati számában jelent meg a 12.200. sz. kormányrendelet, amely újból szabályozza a holttá­nyilvánítási eljárást. A rendelet egyik pontja értelmében az eljárás mindenféle illeték alól mentes. A rendelet január 1-én lép ér­vénybe. — A SZAKSZERVEZETI NŐMOZ­GALOM LAPJA, a Nőmunkás, VII. Rákóczi út 54. sz. alá költözött. Tele­fon: 224 818. — Elsikkasztotta a javításra át­vett rádiókat Nemesvidi János villanyszerelő. Különböző cégektől 7 darab új rádiót vásárolt részlet­re és azokat is eladta. Letartóztat­ták. Csornoki ügyét hétfőn tárgyalja a NOT Csornoki Viktor, vo­t­­kairói követet a népbíróságr haza­árulás és csempészés miatt halálra ítélte, fllebbezés kö­vetkeztében a NOT decem­ber 6-án, hétfőn tárgyalja Csornoki ügyét Beismerte bűnösségét a MAORT per hét fővádlottja A népbíróság befejezte a MAORT szabotáló vezetői perének főtárgyalását- Papp Simon az utolsó iszó jostán teljes mértékben beismerte bűnösségét és azt, hogy a szabotázscselek­m­ényben szán­dékosság vésette. Sajnálja, hogy a szabotázscselekmé­n­yek részese­dett és nem men­tő­ségére, hanem magyarázatul hozta fel, hogy cselekedeteit a Standard Oil vezetői irányí­tották. Megköszönte az Állam­véde­ Hatóság kötegeinek, hogy egy pillanatig sem érez­tették vele súlyott helyzetét-Ezt kötelességének tartottá­k vádlottak padjáról elmondani. Ábel Bódog hímessészének be­ismerése után kijelentette, hogy az Államvédelmi Ható­ság jóvoltából régi betegsége miatt kórházba került, ahol gomlósan ápolják- Nagyon hálás ez iránta tanúsított bánásmódért. Ok­i Vilmos tanácselnök, a MAORT szabotán-perében csü­törtökön hirdet ítéletet 4 Magyar Munkásmozgalmi Intézet decért)­bét vég­én Vidéki Ván­dorkiállításokat rendel a párttörténeti kiállítás anya­gából. Ennek előkészítése miatt e hó 7-től 17-ig a mú­zeum látogatása szünetel. Az intézet nyilvános könyv­tára továbbra is nyitva van és hétköznapokon Szomba­ton ig­ délelőtt 10 órától este 8 óráig, kedden 10 órától 5 óráig áll a látogatók ren­delkezésére. — Munkásbalesetek. Építkezési baleset következtében a békés­megyei Lökösházán meghalt Fu­taki István ottani lakos. — A pestmegyei Orgovány községben Kollár András lakatostanonc vigyá­zatlansága következtében egy karbidtartály felrobbant, Kollár életét vesztette. — Megkezdte működését az Ál­lami Hirdető Nemzeti Válalat, amely a Székesfővárosi Hirdető­vállalatból, a Magyar Központi Híradó Rt. hirdetési főosztályából és az IBUSZ hirdetési osztályából alakult. — Halálra itélte a NOT Csi­csics Béla miskolci nyilast, aki gyilkosságok és rablások tömegét követte el. A munkanélküli vasesztergá­lyosok elhelyezés céljából jelent­kezzenek sürgősen a Magyar Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezete munka,­közvetítő hivatalában (Vili, Kőfaragó utca 12). ­ Rézgyűrűkkel szélhámosko­dott a Teleki téren Katona János rovottmirk­a egyén, aki mint ara­nyat a­karta a gyűrűt a hiszékeny emberekkel megvásároltatni, le-.... tartóztatták. Nyárádi Miklós lemondott pénzügyminiszteri megbíza­tásáról és képviselői mandátumáról Illetékes helyről közlik: Nyárádi Miklós, aki a Függet­len Kisgazdapárt képviselőjeként került a pénzügyminisztérium élé­re, novemberben hivatalos ügyek ürügyével külföldre utazott é­s a kiküldetés lejártával nem tért visz­sza az országba. Külföldi tartózko­dási helyéről írásban benyújtotta lemondását, pénzü­gyminiszteri megbízatásáról és képviselői man­dátumáról, valamint bejelentette a Fi­ertetlen Kisgazdapártból való ki­lépését. Nyárádi Miklós szökése azt bizonyítja, hogy a demokra­tikus pártoknak fokozottabb éber­séget kell tanúsítaniu­k megbízot­taiknak felelős kormányzati funk­ciókra való kijelölésénél. ­ Kegyetlenkedett a baloldali foglyokkal Váczi Károly­­ volt rendőrfőtörzsőrmester. A S NOT négyévi börtönre ítélte. Havazás, havaseső Várható időjárás. Mérsé­kelt déli-délnyugati, majd megélénkülő nyugati-észak­nyugati szél. Változó felhőzet. Többfelé —­ főleg nyugaton— havazás, havaseső, később eső. A hőmérséklet emelke­dik.

Next