Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)
1948-12-09 / 284. szám
„A személyes felelősség hiánya: ostora az iparnak" A felszabadulás ótag alapvetően is megváltozott országunk gazdasági és politikai helyzete. Ma, amikor már a szocializmus építésének útjára léptünk, nemzetgazdaságunk fejlődése olyan kérdéseket állít előtérbe, amelyek megoldása döntő fontosságú a munka termelékenységének további emelkedése szempontjából. Miért döntő fontosságú kérdés a "munka termelékenységének emelk"kedése? Milyen összefüggésben van ez a kérdés a szocializmus építésének feladataival? Mert: »A szocializmust csak úgy építhetjük fel, ha az új Magyarországon a munka termelékenysége jelentősen túlhaladja a régi Magyarországon elért munkatermelékenység fokát.« (Apró Antal beszámolójából a XVII. kongresszuson.) A munka termelékenysége emelésének döntő alapjai pedig: a munka szervezéseés a munkáért való személyes felelősség. Ez a két kérdés, a munka megszervezése és a személyes felelősség kérdése — elsősorban üzemeink, gyáraink vezetőinek szempontjából —, egyik legjelentősebb feladatunk. Népi demokráciánk, melyben alapvetően megváltozott a dolgozók viszonya a termeléshez, a gazdasági vezetőktől a vezetés új módszereit követeli meg. Mik a gazdasági építőmunka vezetésének új módszerei? Mik a vezetésben mutatkozó legkirívóbb hiányosságok? A szovjet gazdaság gazdag tapasztalatait értékelv Sztálin így teszi fel a kérdést: ,Mi kell ahhoz, hogy az új módszer szerinti vezetésit megvalósítsuk? Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy gazdaságunk vezető emberei megértsék az új helyzetet, konkréten tanulmányozzák az ipar fejlődésének új feltételeit s munkájukat az új helyzet követelményeinek megfelelően átépítsék. Ehhez továbbá az kell, hogy gazdaságunk vezető emberei az üzemeket ne „általában", ne "a levegőből" vezessék, hanem konkréten, tárgailagosan, hogy minden egyes kérést ne az általánosságban való fecsegés szempontjából, hanem szigorúan az ügy lényegét nézve kezeljenek, hogy ne szorítkozzanak az ügyeknek papiroson való elintézésére vagy általános frázisokra és jelszavakra, hanem mélyedjenek bele a dolgok technikájába, a dolgok részleteibe, foglalkozzanak minden "aprósággal", mert ezekből azapróságokból" jönnek létre ma a nagy dolgok." A kérdés lényege , tehát a gaz-dasági vezetők, az üzemek, gyárak vezetőinek eleven, szoros és állandó kapcsolata a termeléssel, az üzem problémáival mert csak ez a — minden bürokratizmustól mentes — vezetés biztosíthatja a termelés jó és eredményes megszervezését, a munka termelékenységének emelkedését. Szorosan a munka termelékenységének kérdéséhez tartozik a személyes felelősség kérdése. Mit jelent a személyes felelősség? Jelenti a legkisebb részletmunkában épúgy, mint az egész üzem, vagy üzemcsoport munkájában azt, hogy mindenki — a maga akár kis, akár nagy területén — személyesen, egyénileg felelős a munkája megszervezéséért, a minőségért. Csak a személyes felelősség lehet a biztosítéka a termelés üzemen belüli rendjének, összhangjának. Sztálin tanításai a személyes felelősség hiányának kérdésében ismét útmutatóak számunkra.Mi ez a személyes felelősség hiánya? A személyes felelősség hiánya az, amikor az emberek egyáltalán nem felelősek a rájuk bízott munkáért, nem felelősek a gépezetekért, munkapadokért, munkaszerszámokért. Érthető, hogy ha hiányzik a személyes felelősség, akkor szó sem lehet a munka termelékenységének némileg is komoly emelkedéséről, a termelés minőségének javításáról, a gépezetek, munkapadok, munkaszerszámok kíméletes kezeléséről... A személyes felelősség hiánya olyan ostora az iparnak, mely összes termelési és szervezeti eredményeinket az üzemekben veszéllyel fenyegeti.« Mi a kérdés megoldásának kulcsa? »Egyes elvtársak ... súlyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy a személyes felelősség hiányát ki lehet küszöbölni a gyakorlatból, beszédekkel és ráolvasásokkal. Nem, a személyes felelősség hiánya magától sohasem fog eltűnni. Csak nekünk magunknak lehet és kell azt megsemmisítenünk, mert mi vagyunk a hatalom, mi és ti, mi felelünk mindenért, többi között a személyes felelősség hiányáért is. Azt hiszem, hogy sokkal jobb lenne, ha gazdasági vezető embereink, ahelyett, hogy szónoklatokkal és ráolvasásokkal foglalkoznának... kitanulmányoznák a munkaszervezés ügyének minden részletét és apróságát, a valóságban semmisítenék meg a személyes felelősség hiányát« — adja meg a választ Sztálin. Sztálin s ez a néhány Útmutatásának alapvető szempontja igen hasznos alapot nyújt a kérdések konkrét kidolgozásához és megoldásához üzemeink dolgozóinak éppúgy, mint az üzemi vezetőknek a termelés megszervezése és a személyes felelősség kiépítése kérdésében. Az a határozat, amely a vállalatvezetők felelősségét az anyagi fellelősségig terjeszti ki, ennek a vonalnak természetes és szükségszerű következménye. Pártunk vezérének, Rákosi Mátyásnak — legutóbbi beszédében — ezzel a kérdéssel kapcsolatos iránymutató kritikája, gazdasági életünknek hatalmas mértékű, egészséges lendületet adott a munka megszervezése, a munkafegyelem és az egyéni felelősség továbbfejlesztése kérdésében. Köböl elvtárs a vonatvezetők értekezletén hangsúlyozta, hogy a vállalatvezető a dolgozók bevonásával, az üzemi négyszögre támaszkodva akkor végzi jó a munkáját, ha egyéni felelősségének tudatában mind politikailag mind technikailag kiképzi magát és döntő szavának ezzel súlyt ad minden konkrét kérdésben. Várkonyi István Szépirodalmi faji újdonságok Dér Tibor: Jókedv és buzgalom A Kossuth-díjas író elbeszéléskötete 220 oldal, ára: fűzve 10— Ft kötve 16— Ft Aczél Tamás: A szabadság árnyékában Fiatal író regénye az új Magyarország születéséről 344 oldal, ára: fűzve 16— Ft kötve 21— Ft SZIKRA-kiadás Panfjorov: Virágzó élet A szovjet falu felemelkedésének bőssz eposza 264 oldal, ára: fűzve 14.— Ft kötve 20— Ft Jilemniczky: Töretlen föld A felszabadulásért küzdő szlovák parasztság e nagy reménye 384 oldal, ára: fűzve 20.— Ft kötve 26— F NÉPSZAVA 1348 december 9 X szakszervezetek napilapja a NÉPSZAVA LEMONDOTT öt kisgazdapárti államtitkár A párt politikai bizottsága megbélyegezte Nyárádi Miklós árulását A Független Kisgazdapárt politikai bizottsága szerdán délben tartott ülésén foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyeket Nyárádi Miklós szökése felvetett. Megbélyegezte a volt pénzügyminiszterárulását és megvizsgálta az annak nyomán előállott politikai helyzetet. Dobi István kifejtette, hogy a volt pénzügyminiszter szökése olyan megdöbbentő esemény volt, amely mind a dolgozó parasztságnak és a párthoz tartozó haladó értelmiségi elemeknek, mind a Függetlenségi Front többi pártjának a Független Kisgazdapárt iránt táplált bizalmát alkalmas volt megingatni. Nyárádi becstelen szökésének elítélésére nem lehet elég súlyos szavakat találni. A párt megbocsáthatatlan bűnt követne el, ha megelégednék egy elítélő, megbélyegző nyilatkozattal és nem vonná le ennek az árulásnak a legmesszebbmenő következményeit a szervezeteken belül, a vezetésben és általában egész magatartásában. Nyárádi Miklós hitványul elárulta hazáját, a dolgozó magyar népet és a külföldi imperialisták szolgálatába szegődött. Hogy a népi demokráciával szembenálló nagypolgári felfogását leplezze, kifelé, a párt tömegei felé demokratikusnak, a koalíciós partnerek felé lojálisnak mutatkozott. Állandó, szinte túlzó radikális állssfoglalásaival megtévesztette a pártot. A háttérben titokban szövetkezett a magyar nép ellenségeivel. Ezt a kétkulacsos politikát azért alkalmazta, hogy bűnös tevékenységét, valamint szökési szándékát leplezze. A párt sorait meg kell tisztítani a nagypolgári gondolkozású elemektől, akik nem egy esetben baloldalinak álcázva magukat, folytatják kétszínű politikájukat. Dobi István javaslatára öttagú bizottságot küldtek ki azzal a megbízatással, hogy általában vizsgálja meg a pártnak külső és belső pozíciókban, a politikai életben, a közgazdaságban, a pártközpontban, a szervezetekben és sajtóban helyet foglaló személyiségeit, abból a szempontból, hogy teljes mértékben alkalmasak legyenek a pártvezetés által megjelölt határozott és félreérthetetlen politikai irány pozitív szolgálatára. A bizottság tagjai: Dobi István, Gyöngyösi János, Bognár József, Barcs Sándor és Filó Sámuel. A Politikai Bizottság egyhangúan elfogadta Dobó István kijelentéseit és széleskörű vita után, amelyben Csala István, Dinnyés Lajos miniszterelnök, Bognár József, Ortutay Gyula és Gyöngyösi János vett részt, megállapította, hogy nemcsak a párt, hanem Dinnyés Lajos miniszterelnök sem tanúsított elég körültekintést és óvatosságot a párt kétkulacsos elemeivel szemben, ami arra vezethető vissza, hogy a miniszterelnök nem tartott fenn erőteljes kapcsolatot a párttal, elhanyagolta a párt szervezeteivel és tömegeivel való kapcsolatokat. A vita befejezése után a Politikai Bizottság tudomásul vette Mátéffy Géza, Bencsik Gyula, Kószér Nándor, Offner Alfréd és Fóris László államtitkárok lemondását. Jól végrehajtott önköltségcsökkentési terv alapján 1949-ben 50—60 millió lesz a vegyiipar megtakarítása A Magyar Vegyiipari Munkások Szakszervezete önköltségcsökkentési ankétre hívta össze a vegyipar 14 szakmájának kiküldötteit. Az önköltségcsökkentés minél szélesebbkörű és eredményesebb megoldása a magyar ipar egyik legfontosabb problémája. A magyar ipar készítményei ezáltal válhatnak a világpiacon versenyképessé. Életszínvonalunk emelése is az önköltség jelentős csökkentésétől függ. Harustyák József, a Szakszervezeti Tanács elnöke és Szipka József, a Magyar Vegyipari Munkások Szakszervezete főtitkárának rövid bevezetője után Lengyel Sándor, a Vegyipari Igazgatóság vezetője mintegy 400 meghívott jelenlétében vetette fel a problémát. Kiemelte, hogy eredményes önköltségleszorítás csak részletes üzemi önköltségcsökkentési terv elkészítésével lehetséges. A beruházásoknál ugyancsak tekintettel kell lenni az önköltségcsökkentés érdekeire. A vegyipari beruházások 8,5%-a már szem előtt tartotta ezt a célt. Az üzemek legfontosabb teendője ezen a téren, hogy az önköltségcsökkentési terveket kidolgozzák. Ezeknek a terveknek sikeres végrehajtása esetén a vegyiipar évente mintegy 50—60 millió forintot takaríthat meg. Az ankét második részében 14 vegyiipari szakma küldöttjei külön értekezleteken dolgozták ki szakmájuk részletes önköltségcsökkentés terveit. Valamennyi határozati javaslatba foglalt terv kimondja, hogy a brigádmozgalom, az élmunkás- és újítómozgalom, a minőségi munkaverseny, a normamegállapítás, a technikai továbbképzés, az üzemlátogatás központi feladatává teszi a vegyiiparban az önköltség leszorítását. Ezenkívül az egyes szakmák még a következő kiemelkedő faladatokat vállalták: A sítására a Tervhivatallal együtt átvételi tervet készítenek az állami kezelésben levő eladási szervek és nagy fogyasztók számára. Az ásványolajiparban elsősorban a beruházást nem igénylő önköltségcsökkentési lehetőségeket igyekeznek felkutatni. Ilyen például a kapacitás jobb kihasználása a könnyű és nehéz parafinos párlatok feldolgozásánál, a desztillációs finomítási veszteségek csökkentése, a hulladék maradéktalan kihasználása. Központi feladatnak tekintik a kapun belüli munkanélküliség megszüntetését és a helyes norma- és mutatószámok megállapítását. A hulladék kihasználására az iparügyi minisztérium hatáskörében valamennyi iparág hulladékanyagánakeltüntetésével kataszter felfektetését javasolják, így elkerülhető, hogy olyan értékes hulladékok, amelyeket esetleg más iparágak felhasználhatnak, kárba vesszenek. Hasonló kataszter készítését javasolják az egyes üzemeknél fekvő felesleges műszaki és egyéb segédanyagoknál. Üzemenként forintban állapítják meg a szénfeldolgozóipar önköltségcsökkentés lehetőségeit: Pécsi Közművek 700.000 forint, Budapesti Gázgyár 6.000.000 forint, Felsőgallai Szénfeldolgozó 850.000 forint, Dorogi Szénfeldolgozó 900.000 forint, Milszéntermelő NV 60.000 forint, Miskolci Gázművek 90.000 forint. A fenti összegek alapján 1948 decemberében minden üzem részletes önköltségcsökkentő tervet készít. A bauxit-alumíniumiparban a külföldi marónátron- és az energiafelhasználás során az önköltség 3,5 százalékos csökkentését tűzték ki célul. Ugyanakkor az alumíniumkohászatban (áramfelhasználás, kryolt-, anádmasszafelhasználás, adminisztráció területén) 3,4 százalékkal szorítják le az önköltséget. A tüzelőanyag gazdaságos felhasználása a kátrányipar legfontosabb problémája.. Húszszázalékos takarékosságot, vállalnak ezen a téren, míg a rezsit a nyersanyagszállítás biztosításával és idegen fuvar kikapcsolásával havi 15.000 forintról 7500 forintra csökkentik. Az önköltség csökkentésére a festékiparban mindenütt bevezetik a teljesítménybérezést és felülvizsgálják a normát. Lazának minősítik azt a normát, amelyet huzamos időn keresztül 130 százalékkal tudtak túlteljesíteni. Megindítják az adminisztratív dolgozók munkaversenyét az üzemi könyvelés megjavítására. Üzemi felelőst jelölnek ki a növényolaj-, szappaniparban, a nyersanyagfelhasználás és takarékos energiafelhasználás érdekében kiadott intézkedések biztosítására. Ezenkívül megállapította az ankéton részvevő bizottság, hogy nincs szükség a üzemekben »bizalmas költségekre«. Ezeket tehát azonnal törlik. A reprezentációs költségeket a legminimálisabbra csökkentik. A gumiipar határozati javaslatában hat pontban részletesen meghatározott intézkedésekkel, az anyagfelhasználásban 5 százalék, a munkaidő helyes kihasználásában 8 százalék, az általános rezsiköltségek leszorításával pedig 6 százalékos megtakarítást vállalnak. Mindez körülbelül 5 százalékos önköltségcsökkentésnek felel meg. A cukor önköltségi árának csökkentését tűzte ki feladatául a cukoripar bizottsága. Az 1949-re előirányzott 2,20 forintos önköltségi árhoz viszonyítva 6 százalékkal akarják leszállítani a cukor előállítási árát. Ennek érdekében vállalják a széntárolási veszteség 20—25 százalékos leszorítását, a répaszerződéseket pedig ezentúl csak mezőgazdasági szövetkezetek útján kötik. Összegszerűen is igen jelentős a papíripar határozati javaslatának előirányzata. Az egész iparágban végrehajtandó 5,1 százalékos megtakarítás 1949-ben előreláthatólag 6 millió forintot tesz ki. A szeszfeldolgozó szakma önként lemond a megengedett háromszázalékos szeszapadás kihasználásáról. A szeszapadást 1,5 százalékra csökkentik. Átlagos forgalmat véve alapul, ez évi 900.000 forint megtakarítást jelent. A szervetlen vegyiipar a további hatszázalékos önköltségcsökkentésre december 16-ig részletes tervet készít. gyógyszeripar államosításával kialakíthatták az egyes üzemek profilját. Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben abban az üzemben állíthatják elő az egyes gyógyszeralapanyagokat, ahol azok a legjobb eljárással, a leggazdaságosabban termelhetők. Az ampullázásnál mutatkozó nagy selejt kiküszöbölésére felhívják az Oriongyár dolgozóit, hogy nagyobb gondot fordítsanak az ampullák készítésére. Az egyenletes gyártás bizto