Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)

1948-12-09 / 284. szám

„A személyes felelősség hiánya: ostora az iparnak" A felszabadulás óta­g alapvetően i­­s­­ megválto­zott országunk gazdasági és politi­kai helyzete. Ma, amikor már a szocializmus építésének útjára lép­tünk, nemzetgazdaságunk fejlődése olyan kérdéseket állít előtérbe, ame­lyek megoldása döntő fontosságú a munka termelékenységének to­­váb­bi emelkedése szempontjából. Miért döntő fontosságú kérdés a "munka termelékenységének emel­k"kedése? Milyen összefüggésben van ez a kérdés a szocializmus építésé­nek feladataival? Mert: »A szocia­lizmust csak úgy építhetjük fel, ha az új Magyarországon a munka termelékenysége jelentősen túl­haladja a régi Magyarországon el­­­ért munkatermelékenység fokát.« (Apró Antal beszámolójából a XVII. kongresszuson.) A munka termelé­kenysége emelésének döntő alapjai pedig: a munka szervezése­­és a munkáért való személyes felelősség. Ez a két kérdés, a munka meg­szervezése és a személyes felelős­ség kérdése — elsősorban üze­meink, gyáraink vezetőinek szem­pontjából —, egyik legjelentősebb feladatunk. Népi demokráciánk, melyben alap­vetően megváltozott a dolgozók viszonya a termeléshez, a gazda­sági vezetőktől a vezetés új mód­szereit követeli meg. Mik a gazdasági építőmunka ve­zetésének új módszerei? Mik a veze­tésben mutatkozó legkirívóbb hiá­nyosságok? A szovjet gazdaság gazdag tapasztalatait értékelv Sztá­lin így teszi fel a kérdést: ,Mi kell ahhoz, hogy az új módszer szerinti vezetésit megvalósítsuk? Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy gazdaságunk vezető emberei meg­értsék az új helyzetet, konkréten tanulmányozzák az ipar fejlődésének új feltételeit s munkájukat az új helyzet követelményeinek meg­felelően átépítsék. Ehhez továbbá az kell, hogy gazdaságunk vezető emberei az üze­meket ne „általában", ne "a levegő­ből" vezessék, hanem konkréten, tár­g­ailagosan, hogy minden egyes kér­ést ne az általánosságban való fe­csegés szempontjából, hanem szigo­rúan az ügy lényegét nézve kezelje­nek, hogy ne szorítkozzanak­­ az ügyeknek papiroson való elintézé­sére vagy általános frázisokra és jel­szavakra, hanem mélyedjenek bele a dolgok technikájába, a dolgok részle­teibe, foglalkozzanak minden "apró­sággal", mert ezekből az­­aprósá­gokból" jönnek létre ma a nagy dol­gok." A kérdés lényege , tehát a gaz-­­dasági veze­tők, az üzemek, gyárak vezetőinek eleven, szoros és állandó kapcsolata a termeléssel, az üzem problémáival mert csak ez a — minden bürokra­tizmustól mentes — vezetés biztosít­hatja a termelés jó és eredményes megszervezését, a munka termelé­kenységének emelkedését. Szorosan a munka termelékeny­ségének kérdéséhez tartozik a sze­mélyes felelősség kérdése. Mit jelent a személyes felelős­ség? Jelenti a legkisebb részletmunká­ban épúgy, mint az egész üzem, vagy üzemcsoport munkájában azt, hogy mindenki — a maga akár kis, akár nagy területén — személye­sen, egyénileg felelős a munkája megszervezéséért, a minőségért. Csak a személyes felelősség lehet a biztosítéka a termelés üzemen belüli rendjének, összhangjának. Sztálin tanításai a személyes felelősség hiányának kérdésében ismét útmutatóak számunkra.­­Mi ez­ a személyes felelősség hiánya? A személyes felelősség hiánya az, amikor az emberek egyáltalán nem felelősek a rájuk bízott munkáért, nem felelősek a gépezetekért, munkapadokért, munkaszerszámokért. Érthető, hogy ha hiányzik a személyes felelősség, akkor szó sem lehet a munka ter­melékenységének némileg is ko­moly emelkedéséről, a termelés minőségének javításáról, a gépeze­tek, munkapadok, munkaszerszámok kíméletes kezeléséről... A szemé­lyes felelősség hiánya olyan ostora az iparnak, mely összes termelési és szervezeti eredményeinket az üzemekben veszéllyel fenyegeti.« Mi a kérdés megoldásának kul­csa? »Egyes elvtársak ... súlyosan té­vednek, ha azt hiszik, hogy a sze­mélyes felelősség hiányát ki lehet küszöbölni a gyakorlatból, beszédek­kel és ráolvasásokkal. Nem, a személyes felelősség hiánya magától sohasem fog eltűnni. Csak nekünk magunknak lehet és kell azt megsemmisítenünk, mert mi va­gyunk a hatalom, mi és ti, mi fele­lünk mindenért, többi között a sze­mélyes felelősség hiányáért is. Azt hiszem, hogy sokkal jobb lenne, ha gazdasági vezető embereink, ahe­lyett, hogy szónoklatokkal és rá­olvasásokkal foglalkoznának... ki­tanulmányoznák a munkaszervezés ügyének minden részletét és apró­ságát, a valóságban semmisítenék meg a személyes felelősség hiá­nyát« — adja meg a választ Sztálin. Sztálin s ez a néhány Útmutatásának­­ alapvető szem­­­pontja igen hasznos alapot nyújt a kérdések konkrét kidolgozásához és megol­dásához üzemeink dolgozóinak épp­úgy, mint az üzemi vezetőknek a termelés megszervezése és a sze­mélyes felelősség kiépítése kérdé­sében. Az a határozat, amely a vállalat­vezetők felelősségét az anyagi felle­lősségig terjeszti ki, ennek a vo­nalnak természetes és szükségszerű következménye. Pártunk vezérének, Rákosi Má­tyásnak — legutóbbi beszédében — ezzel a kérdéssel kapcsolatos irány­mutató kritikája, gazdasági éle­tünknek hatalmas mértékű, egész­séges lendületet adott­ a munka megszervezése, a munkafegyelem és az egyéni felelősség tovább­fejlesztése kérdésében. Köböl elv­társ a vonatvezetők értekezletén hangsúlyozta, hogy a vállalatvezető a dolgozók bevonásával, az üzemi négyszögre támaszkodva akkor végzi jó a munkáját, ha egyéni fe­lelősségének tudatában mind politi­kailag mind technikailag kiképzi magát és dön­tő szavának ezzel súlyt ad minden konkrét kérdés­ben. Várkonyi István Szépirodalmi faji újdonságok Dér­ Tibor: Jókedv és buzgalom A Kossuth­-díjas író elbeszéléskötete 220 oldal, ára: fűzve 10­— Ft kötve 16— Ft Aczél Tamás: A szabadság árnyékában Fiatal író regénye az új Magyar­ország születéséről 344 oldal, ára: fűzve 16— Ft kötve 21— Ft SZIKRA-kiadás Panfjorov: Virágzó élet A szovjet falu felemelkedésének bőss­z eposza 264 oldal, ára: fűzve 14.— Ft kötve 20— Ft Jilemniczky: Töretlen föld A felszabadulásért küzdő szlovák parasztság e nagy reménye 384 oldal, ára: fűzve 20.— Ft kötve 26— F NÉPSZAVA 1348 december 9 X szakszervezetek napilapja a NÉPSZAVA LEMONDOTT öt kisgazdapárti államtitkár A párt politikai bizottsága megbélyegezte Nyárádi Miklós árulását A Független Kisgazdapárt poli­tikai bizottsága szerdán délben tartott ülésén foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyeket Nyá­rádi Miklós szökése felvetett. Megbélyegezte a volt pénzügymi­niszter­­árulását és megvizsgálta az annak nyomán előállott politikai helyzetet. Dobi István kifejtette, hogy a volt pénzügyminiszter szökése olyan megdöbbentő esemény volt, amely mind a dolgozó parasztság­nak és a párthoz tartozó haladó értelmiségi elemeknek, mind a Függetlenségi Front többi pártjá­nak a Független Kisgazdapárt iránt táplált bizalmát alkalmas volt megingatni. Nyárádi becstelen szökésének elítélésére nem lehet elég súlyos szavakat találni. A párt megbocsáthatatlan bűnt kö­vetne el, ha megelégednék egy elítélő, megbélyegző nyilatkozattal és nem vonná le ennek az árulás­nak a legmesszebbmenő következ­ményeit a szervezeteken belül, a vezetésben és általában egész magatartásában. Nyárádi Miklós hitványul elárulta hazáját, a dolgozó magyar népet és a külföldi impe­rialisták szolgálatába szegődött. Hogy a népi demokráciával szem­benálló nagypolgári felfogását lep­lezze, kifelé, a párt tömegei felé demokratikusnak, a koalíciós part­nerek felé lojálisnak mutatkozott. Állandó, szinte túlzó radikális áll­­ssfoglal­ásaival megtévesztette a pártot. A háttérben titokban szö­vetkezett a magyar nép ellenségei­vel. Ezt a kétkulacsos politikát azért alkalmazta, hogy bűnös tevé­kenységét, valamint szökési szán­dékát leplezze. A párt sorait meg kell tisztítani a nagypolgári gondolkozású ele­mektől, akik nem egy esetben bal­oldalinak álcázva magukat, folytat­ják kétszínű politikájukat. Dobi István javaslatára öttagú bizottságot küldtek ki azzal a meg­bízatással, hogy általában vizs­gálja meg a pártnak külső és belső pozíciókban, a politikai életben, a közgazdaságban, a pártközpontban, a szervezetekben és sajtóban helyet foglaló személyiségeit, abból a szempontból, hogy teljes mér­tékben alkalmasak legyenek a párt­vezetés által megjelölt határozott és félreérthetetlen politikai irány pozitív szolgálatára. A bizottság tagjai: Dobi István, Gyöngyösi Já­nos, Bognár József, Barcs Sándor és Filó Sámuel. A Politikai Bizottság egyhan­gúan elfogadta Dobó István kijelen­téseit és széleskörű vita után, amelyben Csala István, Dinnyés Lajos miniszterelnök, Bognár Jó­zsef, Ortutay Gyula és Gyöngyösi János vett részt, megállapította, hogy nemcsak a párt, hanem Dinnyés Lajos miniszterelnök sem tanúsított elég körültekintést és óvatosságot a párt kétkulacsos elemeivel szemben, ami arra vezet­hető vissza, hogy a miniszterelnök nem tartott fenn erőteljes kapcso­latot a párttal, elhanyagolta a párt szervezeteivel és tömegeivel való kapcsolatokat. A vita befejezése után a Politikai Bizottság tudomásul vette Má­téffy Géza, Bencsik Gyula, Kószér Nándor, Offner Alfréd és­­ Fóris László államtitkárok lemondását. Jól végrehajtott önköltségcsökkentési terv alapján 1949-ben 50—60 millió lesz a vegyiipar megtakarítása A Magyar Vegyiipari Munkások Szakszervezete önköltségcsökken­tési ankétre hívta össze a vegyipar 14 szakmájának kiküldötteit. Az ön­költségcsökkentés minél szélesebb­körű és eredményesebb meg­oldása a magyar ipar egyik leg­fontosabb problémája. A magyar ipar készítményei ezáltal válhat­nak a világpiacon versenyképessé. Életszínvonalunk emelése is az önköltség jelentős csökkentésétől függ. Harustyák József, a Szakszerve­zeti Tanács elnöke és Szipka Jó­zsef, a Magyar Vegyipari Munká­sok Szakszervezete főtitkárának rövid bevezetője után Lengyel Sándor, a Vegyipari Igazgatóság vezetője mintegy 400 meghívott jelenlétében vetette fel a problé­mát. Kiemelte, hogy eredményes önköltségleszorítás csak részletes üzemi önköltségcsökkentési terv elkészítésével lehetséges. A be­ruházásoknál ugyancsak tekintet­­tel kell lenni az önköltségcsökken­tés érdekeire. A vegyipari beruhá­zások 8,5%-a már szem előtt tar­totta ezt a célt.­­ Az üzemek legfontosabb teen­dője ezen a téren, hogy az önköltségcsökkentési terveket kidolgozzák. Ezeknek a terveknek sikeres végrehajtása esetén a vegyi­ipar évente mintegy 50—60 millió forintot takaríthat meg. Az ankét második részében 14 vegyiipari szakma küldöttjei kü­lön értekezleteken dolgozták ki szakmájuk részletes önköltség­csökkentés­ terveit. Valamennyi határozati javaslatba foglalt terv kimondja, hogy a brigádmozgalom, az élmunkás- és újítómozgalom, a minőségi munkaverseny, a norma­megállapítás, a technikai tovább­képzés, az üzemlátogatás központi feladatává teszi a vegyiiparban az önköltség leszorítását. Ezenkívül az egyes szakmák még a k­övetkező kiemelkedő faladatokat vállalták: A sítására a Tervhivatallal együtt át­vételi tervet készítenek az állami kezelésben levő eladási szervek és nagy fogyasztók számára. Az ásványolajiparban elsősorban a beruházást nem igénylő önköltségcsökkentési lehe­tőségeket igyekeznek felkutatni. Ilyen például a kapacitás jobb ki­használása a könnyű és nehéz pa­rafinos párlatok feldolgozásánál, a desztillációs finomítási veszteségek csökkentése, a hulladék maradékta­lan kihasználása. Központi fel­adatnak tekintik a kapun belüli munkanélküliség megszüntetését és a helyes norma- és mutatószá­mok megállapítását. A hulladék ki­használására az iparügyi miniszté­rium hatáskörében valamennyi iparág hulladékanyagának­­eltün­tetésével kataszter felfektetését ja­vasolják, így elkerülhető, hogy olyan értékes hulladékok, amelye­ket esetleg más iparágak felhasz­nálhatnak, kárba vesszenek. Ha­sonló kataszter készítését javasol­ják az egyes üzemeknél fekvő fe­lesleges műszaki és egyéb segéd­anyagoknál. Üzemenként forintban állapítják meg a szénfeldolgozóipar önköltségcsökkentés lehetőségeit: Pécsi Közművek 700.000 forint, Budapesti Gázgyár 6.000.000 forint, Felsőgallai Szénfeldolgozó 850.000 forint, Dorogi Szénfeldolgozó 900.000 forint, Milszéntermelő NV 60.000 fo­rint, Miskolci Gázművek 90.000 fo­rint. A fenti összegek alapján 1948 decemberében minden üzem részle­tes önköltségcsökkentő tervet ké­szít. A bauxit-alumínium­iparban a külföldi marónátron- és az ener­giafelhasználás során az önköltség 3,5 százalékos csökkentését tűzték ki célul. U­gyanakkor az alumínium­kohászatban (áramfelhasználás, kryolt-, anádmasszafelhasználás, adminisztráció területén) 3,4 száza­lékkal szorítják le az önköltséget. A tüzelőanyag gazdaságos fel­használása a kátrányipar legfon­tosabb problémája.. Húszszázalékos takarékosságot, vállalnak ezen a téren, míg a rezsit a nyersanyag­szállítás biztosításával és idegen fuvar kikapcsolásával havi 15.000 forintról 7500 forintra csökkentik. Az önköltség csökkentésére a festékiparban mindenütt bevezetik a teljesít­ménybérezést és felülvizsgálják a normát. Lazának minősítik azt a normát, amelyet huzamos időn ke­resztül 130 százalékkal tudtak túl­teljesíteni. Megindítják az admi­nisztratív dolgozók munkaverse­nyét az üzemi könyvelés megjaví­tására. Üzemi felelőst jelölnek ki a növényolaj-, szappaniparban, a nyersanyagfelhasználás és takaré­kos energiafelhasználás érdekében kiadott intézkedések biztosítására. Ezenkívül megállapította az anké­ton részvevő bizottság, hogy nincs szükség a üzemekben »bizalmas költségekre«. Ezeket tehát azonnal törlik. A reprezentációs költsége­ket a legminimálisabbra csökken­tik. A gumiipar határozati javaslatában hat pont­ban részletesen meghatározott in­tézkedésekkel, az anyagfelhaszná­lásban 5 százalék, a munkaidő he­lyes kihasználásában 8 százalék, az általános rezsiköltségek leszorításá­val pedig 6 százalékos megtakarí­tást vállalnak. Mindez körülbelül 5 százalékos önköltségcsökkentés­nek felel meg. A cukor önköltségi árának csökkentését tűzte ki feladatául a cukoripar bizottsága. Az 1949-re előirányzott 2,20 forintos önköltségi árhoz vi­szonyítva 6 százalékkal akarják leszállítani a cukor előállítási árát. Ennek érdekében vállalják a szén­tárolási veszteség 20—25 százalé­kos­ leszorítását, a répaszerződése­ket pedig ezentúl csak mezőgazda­sági szövetkezetek útján kötik. Összegszerűen is igen jelentős a papíripar határozati javaslatának előirány­zata. Az egész iparágban végre­hajtandó 5,1 százalékos megtakarí­tás 1949-ben előreláthatólag 6 millió forintot tesz ki. A szeszfeldolgozó szakma önként lemond a megengedett háromszá­zalékos szeszapadás kihasználásá­ról. A szeszapadást 1,5 százalékra csökkentik. Átlagos forgalmat véve alapul, ez évi 900.000 forint meg­takarítást jelent. A szervetlen vegyiipar a további hatszázalékos önköltségcsökkentés­re december 16-ig részletes tervet készít. gyógyszeripar államosításával kialakíthatták az egyes üzemek profilját. Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben abban az üzemben állíthatják elő az egyes gyógyszeralapanyagokat, ahol azok a legjobb eljárással, a leggazdasá­gosabban termelhetők. Az ampullá­zásnál mutatkozó nagy selejt ki­küszöbölésére felhívják az Orion­gyár dolgozóit, hogy nagyobb gon­dot fordítsanak az ampullák készí­tésére. Az egyenletes gyártás bizto­

Next