Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)

1949-01-23 / 19. szám

Esztergomban is vereséget vereség után mér rájuk. Soroljuk fel ezután, hogy a vatikáni rádió vagy az Ame­rika Hangja mikor és miben hazudott? Olvassuk újra és újra rájuk bizonyítékainkat? Utaljunk arra, hogy ide meg­hívott képviselőik nem mer­­nek eljönni, hogy meggyő­ződjenek igazunkról? Nem szálunk velük vitába, nem hagyjuk magunkat el­téríteni a magunk útjáról. Mi nem folytatunk meddő szóm­csatát, hanem építjük orszá­gunkat a dolgozók szocialista hazáját. Nem engedjük, hogy Mindszenty magát fennhéjázó lelkiismeretlen­séggel azonos­nak tüntesse fel a vallással. Más a nép vallása és más a százezer holdas főpap politi­kája. Ezt a különbséget né­nink megtanulta és nem fe­lejti el többé. Maga Mind­szenty, árulásával és hitszegé­­sével­ tanította meg erre né­pünket — az évszázadokon át használt fegyver az ő kezében bumeránggá lett, amely rá csapott vissza-S ez a fegyver, legyen akár a legitimista-fasiszta Mind­szenty, akár a nemzetközi nagytőke kezében, egyaránt csak azoknak hoz vereséget, akik alkalmazzák. A magyar nép elintézi a maga ügyét ellenségeivel s nem engedi elrémíteni magát a sajtóbérencek és rádió­szónokok hangoskodásától. Ügyünk igaz és erőnk győzhe­tetlen. Kínából a nép győzel­mének visszhangja száll fe­lénk — országunkból a nép ügyének győzelme visz bizta­tást a kapitalista országokban harcoló szabadsághősökhöz. A nép ügye, a szocializmus ügye a­ diadalmas Szovjetunió, a népi demokráciák békefront­­jának ügye biztos és szilárd léptekkel halad a­ győzelem felé. Párizsi telefon jelentésünk s Be­lin és Deakin szakszervezete, a brit szállítómunkásság a Szakszervezeti Világszövetség mellett foglalt állást (Párizs, tudósítónk telefon­­jelentése.) Miután szerdán reg­gel Deakin, Carey és Kuypers kivonultak a Szakszervezeti Világszövetség elnöksége vég­rehajtó irodájának üléséről, a tanácskozásokat tovább foly­tatták Di Vittorio, az ola­sz Szakszervezeti Tanács főtitká­rának elnökletével. Az elnökség megállapította a Szakszervezeti Világszövet­ség 1949. évi költségvetését. Az elnökségi ülés napirendjén szerepelt a holland Egysé­ges Szakszervezeti Szövetség (UVC) javaslatára az indo­­néziai szakszervezeti mozga­lom helyzete. Az elnökség táv­iratot intézett az ázsiai orszá­gok Ú­­-Delhiben ülésező kon­ferenciájához, amelyben a világ szervezett dolgozói nevé­ben kérik, hogy a konferencia határozottam fon­aljon állást a » holland imperialistákkal szenv "­ed és hasson oda hogy Indo­néziában haladéktalanul he­lyezzék szabadlábra a letartóz­tatott szakszervezeti vezetőket és olyan demokratikus kor­mányt hozzanak létre, amely valóban a nép érdekeit kép­­­viseli. A Szakszervezeti Világ­szövetség elnöksége egyébként az Egyesült Nemzetek Szerve­­zetéhez emlékirattal fordult az indonéziai dolgozók szabad­ságjogainak biztosítása érde­kében. A január 28-án összeülő végrehajtóbizottság napirend­jén szerepel a többi között a nemzetközi szakmai szerveze­tek létrehozása a Szakszerve­zeti Világszövetség kebelében. Napirenden szerepel még a délamerikai szakszervezetek helyzete, az ázsiai szakszerve­zeti helyzet és a világ dolgozói­hoz intézendő felhívás kibocsá­tása. Az elnökség a végrehajtó­­bizottság elé a kongresszus megtartására vonatkozóan olyan javaslatot visz, amely szerint június 24—20 között ülé­sezzen a végrehajtóbizottság, június 27—június 9-ig a kon­gresszus, július 10—i­­én pe­dig a Világszövetség főtaná­csa. A Szakszervezeti Világ­szövetség elnökségének ülése ,pénteken este a világ dolgozói­hoz intézett kiáltvány megszö­vegezésével és a Világszövet­séghez tartozó szakszervezeti központokhoz intézendő­­kör­levél kibocsátásával fejező­dött be. A világ dolgozói szolidárisak! A Szakszervezeti Világ­szövetséghez a tegnapi nap fo­­lyamán a következő országok szakszervezeti központjai kü­ldö­t­tek táviratokat, amelyekben­­tiltakozásukat jelentik be az­­ angol és amerikai szakszerve­­zeti vezetők szakadárkísérleté­vel szemben: Ausztrália, Pa­lesztina, Olaszország, Transz­­jordánia, Kína, Szovjetúnió, Bulgária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Albánia, India, Cyn­­rus, Latin-Amer­ik­a, Német­ország szovjet övezetének és Nagy-Berlin szakszervezeti központjai. Azonkívül több angol szakszervezet intézett táviratot a Világszövetséghez, amelyben állást foglal a Szak­­szervezeti Világszövetség fenn­tartása mellett. Ugyancsak több belga szakszervezet, köz­tük a belga vasmunkások szakszervezete, táviratilag biz­tosította a Szakszervezeti Vi­­lágszövetséget támogatásáról. Az angol szállítómunkások szakszervezete, amelynek Dea­kin a főtitkára, táviratot in­tézett a Szakszervezeti Vi­lágszövetséghez. A távirat közli, hogy a szakszervezet nagy többségében állást fog­­lalt a Világszövetség mellett. Ugyancsak állást foglalt a Szakszervezeti Világszövetség mellett az angliai Coventry város szervezeti munkássága is és táviratukban a többi között kijelentették, hogy a brit delegáció nem kapott felhatalmazást a Szakszerve­zeti Világszövetség ellen irá­nyuló támadásra. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója, Morse, ki­jelentette, hogy a Nemzet­­közi Munkaügyi Hivatal foly­tatja a Szakszervezeti Világ­szövetséggel való együttmű­ködését. A betegsége miatt felmen­tett Faline helyett a szovjet szakszervezetek Központi Bi­zottsága külügyi osztályának vezetőjét, Rostovszkyt bízták meg a Szakszervezeti Világ­­szövets­ég fő­tkárhelyettesi teendőinek elvégzésével. vetség továbbra is fennmarad és folytatja munkáját a világ dolgozói érdeleében a tartós és szilárd békéért Forgács Pál 2 NÉ­PS­ZAVA 1949 január 23 Saillant: A Világszövetség * fennmarad! A holland Schenewels, a Szakszervezeti Világszövetség volt helyettes főtitkára, az amszterdami Internacionálé volt főtitkára, aki a szakadá­­rok kivonulása után tovább­ra részt vett a tanácskozásokon, szombaton reggel a sajtóban éles támadást intézett a Szak­szervezeti Világszövetség és Saillant személye ellen. A ma­gyarázat: Schewels személye került előtérbe­ a szakadárok által létrehozandó új nemzet­közi szervezet vezetésével kap­csolatban. Bernben egyébként megkezdődik a Marsh­all- terv­ben érdekelt országok szak­­szervezeteinek konferenciája. Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára a Végrehajtó Bizottság összehí­vásával kapcsolatban a követ­kezőket jelentette ki: — A Szakszervezet Világszö­ Azonnal vonják vissza a holland haderőket Indonéziából­ követelte a szovjet delegátus a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanácsban az impe­rialisták és a befolyásuk alatt álló néhány kiküldött Újabb halogató ja­vaslatot terjesztett be az indonéz kérdésben. Az amerikai, Kuomin­­tang-kínai, kubai és norvég küldöt­tek által közös erővel, veri tőkésen kidolgozott javaslat lényege, hogy a holland csapatok 1950 július 31 -ég (!) hagyják el Indonéziát. Malik, szovjet delegátus élesen bírálta az imperialisták álszenteskedő javaslatát rámutatva arra, hogy az valójában a holland táma­dást kívánja igazolni, összeférhetetlen az INO alapokmá­nyával és a Biztonsági Tanács kö­telességével. Malik követelte, hogy a holland haderőket haladékta­lanul, feltétel nélkül vonják visz­­sza Indonéziából. Az indonéziai hadszíntéren egyéb­ként a szabadságharcosok újabb si­kereket értek el, mélyen benyomultak Jáva, holland megszállta területeire Amerikai pilóták sörös asszonyokat és gyerekeket bombáztak A görög szabadságharcosok újabb jelentős hadisikert értek el: felszabadították az erős monarcho­­fasiszta csapatkötelékek által vé­delmezett Karpeniszi városát és a fasiszták minden ellentámadását visszaverték. A fasiszták kudarcuk felett,­ elkeseredésükben légitáma­dásokat intéznek a város ellen és bombáik ártatlan nőket és gyerme­keket ölnek meg. A demokratikus Hadsereg légvédelmi tüzérsége ál­tal lelőtt egyik repülőgép fog­ságba került vezetőjéről kiderült, hogy amerikai repülőőrnagy. A demokratikus görög kormány ezzel kapcsolatosan megállapítja, hogy az amerikaiak nem elégszenek meg Görögország teljes gyarmato­sításával, hanem formálisan is harcolnak a szabad Görögország ellen. . A népi demokráciák fejlődése csak a Szovjetunióval való együttműködés útján lehetséges A továbbiakban Poszpelov ki­emelte a népi demokratikus orszá­gok munkáspártjai egyesülésének jelentőségét, majd rámutatott arra, hogy a népi demokr­áciák helyzete minden tekintetben összehasonlít­hatatlanul jobb, mint a Marshall­­terv járma alatt nyögő országoké. Hangsúlyozta, hogy az új demokratikus országok ­ „LENIN TANÍTÁSA a dolgozók millióinak fegyverévé vált!“ Sztálin és a szovjet kormány jelenlétében folyt le a nagyszabású moszkvai Lenin- emlékünnep­ség A moszkvai Nagy Színházban tartott Lenin-emlékü­nnep­­ségen a színház zsúfolásig megtelt nézőterének falait ünnepien feldíszítették. A hatalmas feliratok között szerepelt ez a j©i‘ mondat: *Lenin zászlaja alatt, Sztálin vezetésével előre — a kommunizmus győzelméért !. Moszkvai időszámítás szerint 6 óra 50 perckor (25 évvel ez­előtt ebben a pillanatban húnyta le szemét örökre Lenin, a Bolsevik Párt és a szovjet állam megalapítója) megjelent a gyászülés elnöksége: Sztálin; Molotov; Majenkov, Béria; Vorosilov; Miko­­ján; Bulganyin; Voznyeszenszkij, Svernik; Koszigin; Kuznyecov, Sznazlov, Ponomarenko; Popov, Skir­ajov. A jelenlevők hosszú, viharos ünneplésben részesítették őket. Svernik rövid beszéddel nyitotta meg az ülést, majd a közön­ség felállva, egyperces néma csendben áldozott Lenin emléké­nek Ezután mondotta el beszámolóját Poszperov, a Pravda főszerkesztője. * Poszperov emlékbeszéde Beszéde­le­jén megemlékezett Sztálin a Bolsevik Párt nevében a szovjetek második kongresszusán tett ünnepi esküjéről, amelyet a Párt becsüettel megtartott. Idézte Sztálin szavait arról, hogy Lenin nagysága mindenekelőtt abban áll: létrehozva a Szovjetek Köztársasá­gát a gyakorlatban megmutatta az egész világ elnyomott tömegeinek’. hogy a megváltás reménye nincs elveszve, hogy a munka birodalmát maguknak a dolgozóknak erőfeszí­tésével kel létrehozni. A továb­biakban Poszpetov megállapította, hogy a nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyi­tott az emberiség történetében. Első ízben támadt szakadás az imperializmus arcvonalán. Vereséget szenvedtek az imperia­lizmus lakájainak, a jobboldali szocial­táknak reformista elméle­tei, a kapitalista uralom megdönt­­hetetlenségéről. Miután Lenin ki­vált a sorból, Sztálin igazolta Lenin tanításait, hogy a szocializmus győzelme lehetséges egy ország­ban. Sztálin teljes és befejezett el­méletet alkotott a szocialista ál­lamról. Poszpelov ezután méltatta a Szov­jetuniónak, a világ első szocialista államának vívmányait és dolgozói­nak hősies erőfeszítéseit a szocialista építésben és a Nagy Honvédő Há­ború idején. Megállapította, hogy Lenin tanítása egyre mélyebben befolyásolja a világtörténelem egész menetét és a kapitalista országok sok miliő dolgozójá­nak eszmei fegyverévé válik a felszabadításukért folytatott harcban. Szólott az imperializmus rendszerén ütött új résről, amelyet a második világháború után keletkezett népi demokráciák jelentenek, majd meg­emlékezett Leninnek arról a tanítá­sáról, hogy a kapitalizmusból a kom­munizmusba való átmenet a legkü­lönbözőbb politikai formákban bővel­kedik, de lényegük egy: a proleta­riátus diktatúrája. Leszögezte, hogy a népi demokratikus országok pél­dája megmutatta a proletariátus diktatúrájának nemzetközi jelentő­ségéről szóló lenini-sztálini tételek történelmi igazságát. A SzuK(b)P tapasztalata a szo­cia­lita társadalom építésében óriási jelentőséggel bír a népi demokratikus országok számára, fejlődése a szocializmus felé csupán a világ első szocialista államával, a Szovjetunióval való együttműködés útján lehet­séges. Csakis a Szovjetúnió vezetése alatt álló demokratikus, imperialista ellenes táborban való részvétele útján tudja biztosítani minden flépi demokratikus állam függetlenségét és biztonságát az imprialista táma­dással szemben. Poszpelov azután szólott a kül­földi Kommunista Pártok taglétszá­mának óriási arányú megsokszoro­zódásáról, rámutatott a gyarmati szabadságmozgalmak nagy jelen­tőségére, megbélyegezte az impe­rialisták atomfilozófiáját, majd le­szögezte, hogy a kommunizmus már nem távoli jövendő kérdése, így fejezte be beszédét: — Minden sikerünket a bolse­­vikok nagy pártjának, Lenin és Sztálin vezetésének, a leni­­nizmus iránti hűségnek kö­szönhetjük. Ha a halhatatlan Lenin ma lát­hatná a kommunisták hatalmas hadseregét, azt mondaná: a kommunizmus biztos kezek­ben van, a kommunizmus ügye legyőzhetetlen, mert Sztálin a Bosevik Párt, a szovjet nép nagy vezére és szeretett taní­tója, szocialista hazánk min­den győzelmének lelkesítője és szervezője folytatja. Éljen Lenin és Sztálin hős Pártja! Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a kommunizmust A világ dolgozóinak emlékünnepségei A világ dolgozói az öt világ­részben mindenütt kegyelettel emlékeztek meg a proletariá­tus nagy vezére és tanító­mestere halálának 25-ik év­fordulójáról. Nagyszabású ün­nepségeket és töm­eezer­v­e­léseket tartottak Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban, Belgiumban, Olaszország­ban, a Mongol Nordköztársa­­ságban. Iránban. Ausztráliáé­ban. Franciaországban. Skan­dináv államokban. Kelet- Németországban és még szá­mos országban. A szónokok mindenütt hosszasan méltat­ták Lenin életének és működé­sének tör­énelmi­ soraformáló jelentőségét.

Next