Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)
1949-01-20 / 16. szám
Kuznyecov és Louis Saillant visszautasította a munkásárutóknak a Szakszervezeti Világszövetség ellen irányuló támadását A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésén Saillant, a Világszövetség főtitkára megbélyegezte a nyugati szakadárelemeknek a munkásosztály érdekeivel ellentétes mesterkedéseit, majd határozati javaslatot terjesztett be, hogy a végrehajtóbizottság foglalja jegyzőkönyvbe a Világszövetség felfüggesztésére vonatkozó brit javaslatot és azt az alapszabályok értelmében tegye át a Szövetség illetékes szerveihez, amelyek feladata a döntés. Kurcenyov szovjet kiküldött támogatta Saillant javaslatát és éles szavakkal bírálta az angolszász munkásárulók bomlasztó törekvéseit. Megállapította, hogy egyedül Saillant javaslata teszi lehetővé a szakszervezeti egység megőrzését, majd leszögezte, hogy a Világszövetség akkor is folytatja munkáját a világ dolgozói érdekében, ha egyes szakszervezetek a Világszövetséget a nagytőkés körök örömére el is hagynák. Saillant vádbeszéde a munkásárulók ellen Az ülés további folyamán heves összetűzésre került sor az elnöklő Veakin és Di Vittorio, az olasz szakszervezet kiküldöttje között, akinek Veakin először nem akarta megadni a felszólalás jogát. Di Vittorio, valamint a kínai szakszervezeti kiküldött a Szakszervezeti Világszövetség egysége mellett foglalt állást s megbélyegezte az egységbontó kísérleteket. Az ülés után Veakin és munkásáruló kollégája, az amerikai Carey sajtóértekezletet hívott össze. Veakin görcsös erőfeszítéssel igyekezett tiszaira mosni magát, Carey azonban bevallotta, hogy újabb »utasításokat« vár Amerikából. A két szakadár szakszervezeti vezető a sajtóértekezlet után méltó társával, a blumista Force Ouvriére vezetőjével, Roucaux-val ült össze tanácskozásra. Saillant a párizsi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában rendkívül éles szavakkal ítélte el a munkásáruló szakszervezeti vezetők aknamunkáját és kijelentette: " Az angol javaslat azok befolyásának bélyegét viseli magán, akik bizonyos országokban már egy év óta megfontoltan készítik elő a szakszervezeti szakadást, hogy azután nemzetközi síkra is kiterjeszthessék. A Világszövetségben fölmerülő ellentéteket meg lehetne oldani, de csak akkor, ha a Világszövetség egyedüli céljául a világ dolgozóinak állandó védelmét, a népek egyetértésének ápolását és a tartós béke megteremtését tekintjük. Nem fogadhatjuk el, hogy két vagy három szakszervezet antidemokratikus módon a világ minden országát képviselő 67 szakszervezetre rákényszeríthesse akaratát. A Francia Bányász Szakszervezet főtitkára, Vuguet, erélyesen megcáfolta Deakinnek a francia bányászokra szórt rágalmait, amelyeket már Moch is hangoztatott s amelyeket a francia nemzetgyűlés előtt már lelepleztek, bebizonyítva, hogy szerzőik hazudtak. — Veakin hazudik! — mondotta Vuguet. — Veakin úr tudja azt, hogy még ma is több mint ezer bányászt tartanak börtönben és naponta újabbakat ítélnek el. A sztrájk befejezése óta az embertelen termelési módszerek következtében csaknem naponta egy bányász hal meg. Veakin úr a munkásnyomorért felelős reakciós kormány mellett áll ki. Nem akarja Veakin urat meggyőzni, csak elvtársaimat szeretném megvédeni és le akarom leplezni az angol munkások előtt azokat a hazugságokat, amelyeknek segítségével el akarnak szakítani bennünket egymástól. Kivonulnak az árulók A munkásárulók egyébként hűek maradtak önmagukhoz. Türelmetlenségükben végig sem várták a végrehajtóbizottság ülését, hiszen jól tudták, hogy a túlnyomó többség megvetéssel utasítja el bomlasztó aknamunkájukat s ezért szerdán Veakin (Aligha), Carey (USA) és Kuypers (Hollandia) kivonult a végrehajtóbizottság üléséről. Veakin közölte, hogy 15 és áruló társai kilépnek a Szakszervezeti Világszövetségből. Venklnék magatartásukkal félreérthetetlenül leleplezték önmagukat és bebizonyították, hogy a Világszövetség megbontására irányuló eltökélt szándékkal mentek Párizsba. Az árulók ezzel az eljárásukkal önmagukat zárták ki a világ dolgozóinak testvéri közösségéből. Az új kollektív szerződés újabb lépést jelent és szocializmus megvalósítása felé Nagy tömegekben érkeznek táviratok a Szakszervezetek Országos Tanácsához a normarendezéssel kapcsolatban. Ezekben a dolgozók helyeslik és örömmel üdvözlik a kollektív szerződés azon rendelkezését, mely a normák helyes megállapítását írja elő. »Érezzük és tudjuk, — írják az Albus Szappangyár dolgozói — hogy a szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele az, hogy a termelékenység emelkedése megfelelő összhangban legyen a bérezéssel. Ezt a nemes ügyet egyhangúlag magunkévá tettük.« »A Csavarárugyár Nemzeti Vállalat összmunkássága örömmel üdvözli az új kollektív szerződést és az új tanonctörvényt, amely újabb lépést jelent a dolgozók állama, a szocialista állam megvalósítása felé« — írják a Csavarárugyár dolgozói és ifjúmunkásai. Hasonló tartalmú táviratot kapott a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Wolfner Bőrgyár, a Záhonyi állomás, a Hungária Vegyi- és Kohózművek, a Péti Nitrogénművek, a Hofherr-gyár, a Böck István Géngyár a Bőrművek dolgozóitól, a Textilipari Szakszervezet békéscsabai helyi csoportjától, a Svéd és társa, a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek, az Ózdi vasgyár dolgozóitól, a püspökladányi vasutasoktól, a mátészalkai MÁV dolgozóktól, a Mezőkémia, a Csonka-gépgyár, a Schmidt és Császár Gőzmalom, a Szálkai gyár, a Felten gyár, a Tokodi Üveggyár, az óbudai Goldberger, a szegedi Lemezgyár, az Újszegedi Gőzfűrész- és Ládagyár, a Lippai Gőzfűrész üzem, a Calderoni Rt., a Szegedi Konzervgyár, a kaposvári gyárak, az Autótaxi fuvarozók Szövetkezete, a Schmoll gyár, a Pénzverde, a pécsi vasas helyi csoport, a Mész, Cement, Üveg és Finomkerámiai Igazgatóság, a Hungária Jacqarh Szövőgyár, a Kispesti Selyemszövőgyár, a Kárpátia Selyem- és Gyapjúszövőgyár, a BAMERT, a Friedr. Siemens Művek, a nyirádi bauxitbánya, a Haidekkel-gyár, a Weiss Manfred konzervgyár, a Nyomda- és Papíripari Szakszervezet, a VAOSZ, a hajdúszoboszlói vas- és fémmunkások szervezete és az EMDSZ szigetvári csoportja dolgozóitól. NÉPSZAVA 134. Oleg Mosenszkij: Lenin útján, Sztálin vezetésével a szocialista kultúra megteremtéséért Három hónappal a szovjet hatalom megteremtése után Lenin ezeket mondotta: »Ezelőtt az emberi elme, az emberi géniusz azon dolgozott, hogy egyeseknek biztosítsa a technika és a kultúra minden áldását, másokat pedig megfosszon a legszükségesebbtől is, a felvilágosodástól és a fejlődéstől. Most már a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya nép köztulajdona lesz és mostantól kezdve az emberi elme és géniusz többé nem változtatható az elnyomás, a kizsákmányolás eszközévé.« A Szocialista Forradalom hatalmas lendületet adott annak, hogy az élet minden területén kibontakozhassék a tömegek teremtő kezdeményező képessége. Lenin rámutatott arra, hogy a gyakorlati munkába bele kell vonni »mindent, ami felébredt a népben és alkotóképes.« Az új, szocialista kultúra azonban csak azon az alapon épülhet fel, hogy mélyen és kritikai szellemben magáévá teszi mindazt a legjobbat, amit a mai kultúrája megteremtett. Lenin megmagyarázta, hogy a szocialista kultúra nem kiagyalt valami, ami dolgozószobák elvont légkörében jött létre, hanem törvényszerű továbbfejlesztése annak a klasszikus hagyatéknak, amit előző nemzedékek örökségképpen hagytak maguk után. A burzsoá kultúrával ellentétben ez a kultúra kizárja a különböző nemzetiségek kultúrájának bármiféle gúzsbakötését. A szocialista kultúra a népeik kulturális tevékenységének kivétel nélküli felvirágzására törekszik nemzeti formákban. Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított az írástudásnak, a művelődésnek (»az írástudatlan ember kívül áll a politikán«), emellett a szovjet állam nagy megalapítója nagy követelményeket állított fel a művészettel szemben, mert ebben a tömegek nevelésének egyik legfontosabb eszközét látta. A művészet a népé — mondotta Lenin. — Gyökereivel a dolgozók széles tömegeinek mélyébe nyúlik. Arra kell törekedni, hogy ezek a tömegek megértsék és szeressék a művészetet. Magukban a tömegekben kell művészeket felébresztenie és kifejlesztenie. Lenin rámutatott arra, hogy szükség van a múlt klasszikus műveinek népszerűsítésére, de ugyanakkor határozottan szembeszállt mindenfajta dekadens művészeti elfajulással. Az új művészet legfontosabb jellemvonásának, hirdette Lenin, a nevezett »alkotói szabadság«, amely állítólag a burzsoá társadalomban érvényesül, valójában csak kitalálás, fikció. A pénz hatalmára épített társadalomban nem lehet igazi, tényleges szabadság. Az író nem szabad sem a burzsoá kiadótól, sem a burzsoá közönségtől, amelynek ízlését kénytelen kiszolgálni. »Társadalomban élni és a társadalomtól szabadnak lenni lehetetlen« — írja Lenin. Ez azoka, hogy a képmutatóan szabadnak mondott, valójában azonban a burzsoáziához láncolt művészettel Lenin szembeállítja azt a művészetet, amely nyíltan a proletariátussal, a néppel tart- A művészet, az irodalom része kell, hogy legyen a kommunista párt ügyének, amely a nép érdekeiért harcol. A művészetnek a nép szolgálatában kell állnia. A művészet és irodalom dolgozói csakis ezen az úton szerezhetnek igazi szabadságot. A szocialista kultúra, mint Lenin számtalanszor hangoztatta, csak annak a kemény ideológiai harcnak az eredményeként fejlődhetik és izmosodhatik, amelyet a kultúra minden területén meg kell vívni a népellenes, burzsoá befolyások ellen. Lenin nagy harcos társa, Sztálin elvtárs folytatta és továbbfejlesztette Leóm tanítását az új, szocialista kultúráról. Sztálin vezetése tatt a szovjet nép rendkívüli sikereket ért el a kultúraépítés területén. A szovjet emberek káraikor áttekintik a Lenin nélkül megtett 25 éves út eredményeit, büszkén elmondhatják, hogy nagy tanítómesterük végrendeletét becsülettel végrehajtják. Néhány jellemző adat. Közvetlenül az októberi forradalom előtt Oroszországban az írni-olvasni tudók száma mindössze 21 százalékot tett ki. Még alacsonyabb volt az írástudók arányszáma a nem-orosz lakosság körében. Például az írástudó tadzsikok száma csak fél százalék volt. Ezidőszerint a Szovjetunióban nincsenek analfabéták Az elemi és középiskolák, valamint a szakiskolák tanulóinak száma a Szovjetunióban az idén meghaladja a 34 milliót, a forradalom előtt számuk csak nyolcmilliót tett ki. A Szovjetúnióban most egymillió főiskolai hallgató van, több, mint az összes többi európai országban együttvéve. A forradalom előtt számuk 112.000 volt. A Szovjetúnióban a műveltség és a tudomány az egész nép közkincse lett. Ugyanígy a szépirodalmi alkotások is utat találtak a széles néptömegekhez. Míg a forradalom előtti harminc esztendő alatt Nekraszov nagy orosz költő műveit mindössze 254 000 példányban adták ki, addig a szovjet hatalom harminc esztendeje alatt példányszámuk meghaladta a tízmilliót, s lefordították a Szovjetunió népeinek harminc nyelvére. Kiváló külföldi írókat olyan példányszámban adnak ki a Szovjetunióban, amilyenről saját hazájukban nem is álmodhattak. Így például Victor Hugó műveit a szovjet hatalom évei alatt 4.433.000 példányban adták ki a Szovjetunió népeinek , Lenin, Sztálin és Gorkij az OSZDMP V. Kongresszusának delegátusai között. 1907. május pártszellmnek kell lennie. Lenin ezt a tételét már jóval az Októberi Forradalom előtt, — 1905-ben — kifejtette. Lenin megállapítja, hogy az ügy 41 nyelvén. Rendkívüli és évről évre nagyobb sikereket érnek el a szovjet tudósok. A szovjet művészet, követve a klasszikus orosz művészet hagyományát, amelyet realizmus, népiség és humanizmus jellemez, megvalósítja Lenin végrendeletét és Sztálin tanítása szerint a szocialista realizmus útján haladva, rendkívül magas színvonalat ért el. A világ haladó művészei a szovjet művészettől tanulnak. Ki dolgozott a legjobban az öthóónapos munkaversenyben A WM dolgozói döntenek a jutalmakról A WM gyár bizalmi testülete az öthónapos munkaverseny díjazásával és a normarendezéssel kapcsolatban értekezletet tartott. Csetreki Lajos, a vasasszakszervezet kiküldöttje kérte a bizalmi testületet: a díjazási javaslatoknál ügyeljenek arra, hogy valóban azokat terjeszszék jutalmazásra, akik legjobbjai voltak a decemberben lezárult munkaversenynek. — A múltban megtörtént. — mondotta ezután — hogy azok, akiket a demokrácia a teljesített kiváló munkáért jutalomban részesített, felosztották a pénzt munkatársaik között. A bizalmi testület tudassa a dolgozókkal, hogy _a díjak személyekre szólnak és LENIN ’ stálának SI. évforduló»» alkalmából az ELIT és STUDIO moziban ilyesé kis a&a A nagy Októberi Forridallam filmje ismét műsoron az, aki jutalmat kap, a pénzzel legjobb belátása szerint gazdálkodjék. Niederländer versenytitkár ezután ismertette, hogy a végleges díjazási javaslatokat az üzemi és műhelyértekezleteken a dolgozók állapítják meg. A lezárult munkaversenyben — mondotta — a munkasbrigádok érték el nagy többségben a kiemelkedő teljesítményeket, ezért a versenybizottság a Vasas Szakszervezettel egyetértve úgy határozott, hogy a díjak 80 százalékát a legjobb brigádoknak, 20 százalékát az egyéni termelés legjobbjainak osztják, ki. A díjak összege 500, 1000, 1500 forint, ezenkívül az egészen kiemelkedő dolgozók, akik Munka-érdemrendet kapnak, 3000 forint jutalomban részesülnek. A hét folyamán induló műhelyértekezleteken a javaslatok végleges névsorát a munkássággal közös megbeszélés után összeállítják és megküldik a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetébe..