Népszava, 1949. február (77. évfolyam, 26-49. sz.)
1949-02-10 / 34. szám
A magyar külpolitika útja Rajk László elvtárs előadása az MDP Politikai Akadémiáján A Magyar Dolgozók Pártja poltikai akadémiáján szerdán délután Rajk Lázló külügyminiszter tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást »A magyar külpolitika útja« címmel. Az előadáson megjelentek Dobi István miniszterelnök. — Ma Magyarország külpolitikája nem imperialista külpolitika, hiszen megszűnt a nagybirtok és a tőke uralma és velük megszűntek a régi úri Magyarország külpolitikájának mozgató rugói is. Ma az ország viszonyát a szomszédos és a távolabb fekvő demokratikus országokhoz nem a nagytőkések és a nagybirtokosok szabják meg, hanem az azerb munkások és a dogozó kisparasztok, illetőleg ezek viszonya a szovjet, a román, a cseh, a bolgár, a lengyel, az albán munkásokhoz és parasztokhoz. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más országok imperialista uraihoz sem az Ullmanok és Folinerek, de még csak nem is a Nagy Ferencek és Mindszentyek szabják meg az ország viszonyát, hanem a munkások és parasztok magatartása minden imperialista törekvéssel szemben. A munkásosztálynak nincsenek, nem is lehetnek semmiféle imperialista törekvései, mert mint a legkövetkezetesebben forradalmi osztály, harcol mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséért, az emberi és nemzeti szabadságjogok kiteljesítéséért, a népeik egyenjogúságának, békéjének és békés együttélésének megvalósításáért. Nyilvánvaló, hogy ugyanezeknek a céloknak megvalósítását képviseli ez az államhatalom is, amelynek legfőbb kormányzati, politikai tényezője maga a munkásosztály. — A r munkásosztási gyűlölés megvet minden imperialista beavatkozást De a munkásosztály tisztában van azzal is, hogy az imperialista világrendszer szorításában saját problémáit is csak úgy tudja eredményesen megoldani, ha a világ összes demokratikus erőire támaszkodik, ezek egységes helytállását megszervezi és vezeti őket az imperializmus rabló, háborús gyújtogató, népek ingázására törekvő politikájának visszaverésére. Éppen ezért a munkásosztály nem nacionalista, nem szülő nemzeti érdekek szemszögéből mérlegeli a dolgokat, hanem össznemzeti összefüggésükben, amikor is a részecskét aláveti az általánosnak és bátran elvet minden olyan szűk érdekből fakadó követelést, amely efflenzvond a dolgozók nagy nemzetközi célkitűzései megvalósításának. Mindebből világos, hogy népi demokráciánk külpoltikai elképzelése de Vas Zoltán miniszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára, Cyala István földművelésügyi miniszter, Molnár Imre, az országgyűlés alelnöke és sokan mások a magyar közélet vezetői közül gyakorlata egyetlen poronkájában sem azonos az imperiailisita államok posfi táskájával. Ez a külpolitika szilárd elveken és világszemléleten alapul: azon a világszemléleten, amely a szocializmus építésében vezet bennünket — a marxizmus-leninizmuson. — A reakciós-fasiszta Magyarország — állapította meg — mindig valamelyik nagyhatalom függvénye és eszköze volt. Hogy adunk ■ma? Ma önálló, független állami vagyunk! A döntő állami szuverenitásunk megítélésében az a tény, hogy az olyan kis ország, mint mi, önálló, független és szabad a szó teljes értelmében csak akkor lehet, ha véglegesen sikerül kiszakadnia az imperista világgazdasági rendszer halálos szorításából. Marx, Engels, Lenin, Sztálin arra tanították a munkásosztályt, hogy nemzetnek nemzet által való elnyomása nem megváltoztathatatlan természeti törvény, hanem csak a kapitalista - imperialista világrendszer velejárója és nemcsak elképzelhető, de meg is valósítható a népeknek elnyomás- és kizsákmányolásmentes egységes világgazdasági rendszere. »A népek egységes világgazdaságban való egyesítése azonban — írja Sztálin elvtárs — csak kölcsönös bizalom és önkéntes megegyezés alapján lehetséges.’ Ez természetesen csak önálló, független, szabad népek és államok között jöhet létre. Ezért is van ellene a munkásosztály minden nemzeti elnyomásnak, annexiónak, ezért támogatja a népek szabadságharcát, a gyarmati népekét is. Ha nem ezt tenné, saját maga ellen dolgozna, mert elnyomott, függő országban ő maga sem lehet igazán szabad. És ez magyarázza meg a Szovjetúnió magatartását Magyarországgal szemben. A felszabadító Szovjetunó Hitler utózó csatlósának visszaadta függetlenségét és segített neki a lasprnálásban. A Szovjetúnió és a népi demokráciák e magatartása általában a szocializmus építésének lényegéből következik. Ha voltak is a népdemokráciák között apró, szűk nemzeti érdekekből fakadó és rendezésre váró kérdések, ezeket a kölcsösilA Bjevexuében oldották meg és fogják ezután is megoldani, miközben előtérbe hegyezték a közös nagy érdekeket: az imperianz— A történelem igazolta ennek az álláspontnak a helyességét. Párunk ma büszkén hivatkozóak az 1945—46-os évekre, amikor szinte elszigetelve, az ár ellen úszva, körömszakadtáig harcolt az ellen, hogy Csehszlovákia, Romániaben soviniszta követelésekkel lépjünk fel. Az amerikai imszerialisták sugalmazására a Nagy Ferencek és Kovács Imrék Mindszentyvel és a reakciós kórussal együtt hazaárulóknak neveztek bennünket, akik lemondunk legelemibb nemzeti jogainkról. A történelem azóta rásütötte a hazaárulóknak kijáró szégyenbélyeget a Nagy Ferencek, Kovács Imrék, Mindszentyk és társaik homlokára. Minket pedig igazolt azáltal, hogy sikerült megteremtenünk népeink között azt a kölcsönös bizalmat és békés együttműködést, amit Sztálin elvtárs a szabad népek szocialista együttélésének egyik döntő és nélkülözhetetlen előfeltételeként jelölt meg. Ma országainkat szerződések fűzik össze, amelyeket nem a kapitalisták, hanem a népek kormányai kötöttek, ezért őszinték és időtállóak. Így vált be Kossuth Lajos megalapítása is: »Közös szabadság a nemzeti különbségeket és ellenszenveket is biztosan kiegyenlíti.»* Rajk elvtárs ezután részletesen foglalkozott a Köcsönös Gazdasági Segítség Tanácsával, amely az egymás iránti bizalom és a kölcsönösen tiszteletben tartott szabadság gyümölcse. Külön aláhúzta azt a tényt, hogy nagy vagy kis állam — a hatalmas Szovjetúnió és a népi demokráciák mindegyike — egyegy taggal képviselteti magát a Tanácsban. A Tanács történelmi jelentősége abban áll — állapította meg —, hogy ez az első eset a történelemben, amikor önálló állami érttel, történelmi múlttal, fejlett nemzeti kultúrával rendelkező népek a lenini és sztálini elvek alapján önkéntesen szövetkeznek gazdasági problémáik kölcsönös megodására, tiszteletben tartva továbbra is egymás állami szuverenitását. Mireánk és a népi demokráciákra jelentősége még külön abban áll, hogy ezáltal lettünk a szó teljes értelírében önálló, független nemzeti államok, mert ezzól szakadtunk ki visszavonhatatlanul az imperializmus világgazdasági rendszerének szorításából. A népi demokrácia külpolítikája tehát az MKP, majd az MDP vezetésével végérvényesen megoldotta azt, amit a régi úri Magyarország nem tudott megoldani: Magyarország önállóságát, függetlenségét és szabadságát. Ezzel egyszersmind igenlő választ kell adnunk arra a kérdésre is, vájjon a népi demokratikus Magyarország külpolitikájának sikerült-e a nép gazdasági és kulturális jóléte fokozásának szolgálatába állnia, a magyar nép legjobb hagyományainak megfelelően a haladó emberiség ügyének egyik zászlómás világrendszeréből való kiszakadásukat, a szocialzmusba való fejlődési lehetőségüket. Hátra van még az utolsó kérdés: a feudalista-kapitalista Magyarország szerencsétlen külpolitikája országunkat a legsúlyosabb háborús kalandokba rántotta — hogy állunk ma ezzel a kérdéssel? Abban a tényben, hogy ma valóban nincsenek imperialista szándékaink és hogy a béke hívei vagyunk, minenki egyetért velünk. De van, akiben felmerül a gondolat: helyes-e, hogy nemcsak a béke hívei, hanem egyszersmind annak katonái is vagyunk, azaz, hogy a békét nemcsak kívánjuk, de erőinkhez és lehetőségeinkhez mérten részt vállalunk minden imperialista támadással szemben, a béke megvédésében is? Válaszképpen Rajk elrtárs utalt arra, hogy a világ két táborra szakadt, aminek oka, hogy az Egyesült Államok imperialistái féktelen mohósággal akarják mindenütt érvényre juttatni hódító törekvéseiket. Hogy a Szovjetúnió és a népi demokráciák egymás iránti kölcsönös segítsége valóban a népek ügyét szolgálja és nem jelent blokk-politikát, az mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bármely ország, vagy nép tagjává válhat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, ha tiszteletbentartja a népeik szuverenitását, ha a népek közös ügyének szolgálata vezeti és ha miradermeik tényekben is bizonyítékát adja. Ezzel szemben a Marshal- terv célja, hogy politikai függő helyzetbe hozza Európa kis- és nagy népieit. Ezet az imperialista po ha külpolitikánk e marxizmus-feninizmuson alapul A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a bizalom és szabadság gyümölcse hordozójává lennie. Magyarország ma már nem csatlós állam valamelyik imperialista nagyhatalom zsoldjában. Magyarország barátja és szövetségese az emberi haladás és a béke legnagyobb harcosának, a hatalmas Szovjetúniónak, melynek oldalán szilárdan helytáll az emberiség nagy ügyeinek szolgálatában. Ezzel megoldottuk a harmadik problémát is, amit a régi úri Magyarország soha nem tudott, nem is akart megoldani, a szomszédos népekkel való békés elültetésit. Ez, persze, még nem jelenti azt, hogy máris minden részrekezdést tökéletesen megoldotttá fot. Gondolok itt legelsősorban a nemzetiségi kérdés eddigi rendezésére, amelynek területén még van tennivaló — sietek hozzátenni — nálunk, Magyarországon is. Elhamarkodott dolog lenne az is, ha azt hinnénk, hogy nincs még sok tennivalónk a nacionalizmus és a sovinizmus maradványainak kigyomlálása területén. Ezek minden fajtája ellen következetes és állandó harcot kell folytatnunk. A nacionaizmus a munkásosztály, egyszersmind az emberi haladás ügyének is egyik legnagyobb ellensége, mint a demokratikus erőket egyesítés helyett megosztja. A béke katonái vagyunk »Európa megsegítéseként« feltüntetni — amíg ez Egyesült Államoknak a nyít háborús frontok kialakítására irányuló tevékenysége kevésbé volt látható. De amióta az Egyesült Államok a harmadik imperialista szent szövetség, az Atlanti Blokk létrehozásán fáradozik és emellett a fasiszta Németországot akarja újra talpraállítani, amióta nyilvánvaló, hogy az Atlanti Blokk és a fasiszta Németország katonai megszervezése a Szovjetunió és a népi demokratikus országok bekerítésére irányul, az Egyesült Államok részéről új jelszó repült fel: »Európa megmentése« — értsd alatta, a kommunista veszedelemtől. De ki ne emlékeznék még a második világháború kirobbanásának előzményeire? Hitler is az antikommunizmus jelszavával álcázta imperialista terveit és sodorta katasztrófába az egész emberiséget. — Magyarország belügyeibe való beavatkozások is megmutatják az imperialista tábor egész beállítottságát. — Rajk elvtárs itt utalt a demokratikus rendszerünk megdöntésére irányuló összeesküvések támogatására. Magatartásukat csak súlyosbítja, hogy meggyőző tárgyi bizony nekok nyilvánosságra hozatala után is a békeszerződés pontjaira és az emberi szabadságjogok tisztelő bentartására hivatkozva veszik vádelembe a fasizmus új szálláscsinálóit, brutálisan beavatkozva ezzel a szuverén népek belügyeibe is. Mindez azt mutatja, hogy a magyar népi demokrácia is beleesik az amerikai imperializmus támadási útvonalába, hogy a béke egy és oszthatatlan. — A háborús uszítók — folytatta Rajk elvtárs — kétségkívül veszélyeztetik a békét, de az csak akkor lenne komolyan veszélyben, ha túlbecsülnénk az imperiaisták erőit és lebecsülnénk a demokrácia erőit, főképpen pedig, ha bármelyik szabad nép kishitűen arra spekulálna, hogy legjobb nem lekötni magát sem egyik, sem másik tábor mellett, hátha semlegességével elkerülheti a háború veszélyét. A reakció elől, az imperialisták támamadásai elől azonban nem lehet letérni Hogy a harmaduk ült, a középút hová vezet, azt megmutatták a jobboldali szociáldemokraták. A demokratikus erők bátor helytállása és összefogása ezzel szemben azt eredményezte, hogy ezek máris nagyobbak, erősebbek, mint az imperialista erők — és legyőzhetetlenek. Előadása végén Rajk elvtárs megállapította, hogy valóban nemcsak belpolitikailag, hanem külfösszeteslag is alapvető változásokon mertünk áll a felszabadulás óta. A kis Magyarország magatartása összhangban pl. az emberi haladás, a béke szolgáltával. Ezaz arrnak köszönhetjük, hogy Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanításai* követtük — a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi Mátyás eMárs vezetésével.síkait egy darabig megkísérelték *.. Az úri Magyarország külpolitikája imperialista külpolitika volt Rajk László előadása bevezetőjeképpen megállapította, hogy a felszabadulás óta eltett négy esztendő alatt hazánkban végbement mély eható vátozások, amelyek alapvetően megvátoztatták Magyarország gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális képét, alapvetően megváltoztatták a magyar külpolitika jellegét is. A régi úri Magyarország külpolitikája imperialista külpolitika volt a nagybirtokosok és nagytőkések édekében és védelmében. A nagybirtokosok és nagytőkések az ország határain belül csendőrszuronyra épített diktatúrájának a külpolitikában Európa mindenkori csendőreivel való szövetkezés felelt meg. — Mi jellemze a régi úri Magyarország imperialista külpolitikáját? Először, hogy soha nem, tudta biztosítani az ország önállóságát, mindig valamelyik nagyhatalmi szövetség eszköze és bábja voltunk. Másodszor, hogy ennek a külpolitikának az elnyomás és a szolgaság állandósítása volt a célja, ezért Magyarország nemcsak általában valamelyik nagyhatalomnak vált a függvényévé, hanem századok óta mindig Európa valamelyik legreakciósabb és legagresszívebb nagyhatalmának. Harmadszor ennek a külpolitikának volt a következménye, hogy ellenségként kerültünk szembe a szomszédos országokkal és népekkel. És végül negyedszer, mint a legreakciósabb nagyhatalmak függvénye, országunk is a háborús agressziós országok sorába került, az emberi haladás és béke fenyegetőjeként. « k A Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete február 16 9-től, hivatali helyiségeit — a könyvtár kivételével — VI. Jókai u. 6. sz. alatti úti székházába helyezte át Telefon: 129-440,129-443-101 129-449-ig