Népszava, 1949. április (77. évfolyam, 76-99. sz.)

1949-04-08 / 81. szám

Nagysikerű Népszava-parlament a MÉMOSZ-ban Az építkezés sorsát az építőmunkás dönti el A magyar építőipari munkások élmunkás- és újítóköre, karöltve a Népszavával, csütörtök dél­után N­é­p­s­z­a­v­a-parlamentet ren­dezett a MÉMOSZ Vilma királynő úti székházénak nagytermében. A nagytermet zsúfolásig megtöltötték az építőipar élharcosai, az élmun­kások és újítók. A Népszava­ parlamentjét So­mogyi Miklós, a MÉMOSZ ügy­vezető elnöke nyitotta meg, majd Komor Imre, a Népszava szer­kesztője hangsúlyozta a tapaszta­Ktomor elvtárs felszólalása után Szijjártó Lajos, az építés- és köz­munka-ügyi minisztérium csoport­­vezetője ismertette az építőipar 1949. évi feladatait. — Szép és nagy feladatot állít a Párt a­z építőmunkások elé — kezdte beszámolóját Szijjártó La­jos. — Szépen, gyorsan és jól kell építenünk és ezzel meg kell mutatnunk a szocia­lista építőipar fölényét.­­ A hároméves terv utolsó évé­ben rendkívüli nagy feladat hárul az államosított építőiparra. Be kell fejezni a háborús pusztítások által lerombolt gyárak és épületek helyre­­állítását és elő kell készíteni a szocializmus építését megindító öt­éves terv legnagyobb arányú épít­­ke­zéseinek a­lap­jait. Ezután párhuzamot vonva 1948 és 1949 építkezéseinek méretei között, Szijjártó Lajos hang­súlyozta, hogy 1949-ben a hátralévő kilenc hónap alatt az építőiparnak egy milliárd értékű munkát kell adnia, szemtén 1948 450 millió forint értékű munkájával. Ez azt jelenti, hogy havonta 100—125 millió forint értékű munkát kell elvégezni, ami az elmúlt évvel szemben 2—21/2-szeres emelkedést mutat. Ez az összeg — folytatta — az ötéves terv első évében 250 millióra emel­kedik. — Hogy az ez évben ránk váró feladatokat teljesíteni tudjuk, száz­ezer építőmunkásra lenne szükség. Ennyi építőmunkásunk azonban nincs és más eszközöket kell vá­lasztanunk, hogy végrehajthassuk a feladatokat. E feladatok megoldá­sára új építőtechnikára, modern gépi felszerelésre és új munkaviszonyra van szükség. Fel kell ébreszteni az építőmunká­­sok tízezreiben az újítók szellemét, a szocialista öntudatot és a kis­ipari építés módjáról át kell térni a szervezett és gépesített szocialista építő nagyiparra. Gépesítés, előregyártás — Feladataink adva vannak — mondotta. — Ezek: az összes nehéz­­munkák gépesítése, az építőipar munkájának folyamatossá tétele, az épületszerkezet gyári előállítása, vagyis az előregyártás, a szabvá­nyosítás, a munkahelyek megszer­­vezése, a gyorsított építkezési rend­szer megvalósítása, valamint az élmunkások és újítók szere­pének és feladatainak fokozása.­­ A gépesítés célja, hogy az építőiparból ipart csináljon. Ezen túl a gépek megjelenése kultúrát visz az iparba, a segédmunkást szakmunkássá lépteti elő. Emellett új műszaki személyzetet kíván, mert a gépek megjelenése után olyan mérnökökre és építés­­vezetőkre van szükség, akik ala­pos ismerői a gépeknek. — Ami az építőipar munkájának latcsere céljait szolgáló N­é­p­­s­z­a­v­a-parlamentek jelentőségét. — Am­ikor most Pártunk az or­szág elé terjesztette az építőipar ötéves pro­gramját, fontos műhelye lesz a szo­cialista építőmunkának ez az iparág, — mondotta Komor elvtárs — és ezért a­­mai N­é­p­s­z­a­v­a-parla­­mentnek nagy jelentősége van az egész ország észszerűsítő és újító mozgalmában.­­ folytonossá tételét illeti — folytatta az előadó —, az ipar csak akkor nevezhető iparnak, ha állandóan tudja foglalkoztatni a munkásokat. Ez annyit jelent, hogy összedolgo­zott, gyakorlott műszaki gárda áll az ipar rendelkezésére. Ezzel egy­­csapásra megszűnik az is, hogy télen munka nélkül maradnak az építőipari munkások. A jövőben az építőiparban 280— 300 napot kell majd dolgozni évente és nem 175-öt. Ezen a téren nagy feladatok vár­nak az újítókra és észszerűsítőkre, mert meg kell szerkeszteni a he­lyes zárószerkezeteket, hogy fel tudjunk készülni a téli munkára. 1949—50 telén az építőmunkások 75—80 százalékát kell foglalkoz­tatni. A folyamatos építkezés csök­kenti­ az önköltséget is, különösen a gépesített építőiparban, mert lehetővé teszi a gépek legnagyobb­­fokú kihasználását.­­ Az előregyártásnak és a szabványosításnak a legnagyobb jelentősége éppen az építőiparban mutatkozik meg. Ez is hozzájárul az iparágnak az időjárástól való függetlenítéséhez. Megkönnyíti a gyártás műszaki ellenőrzését. Le­csökkenti a hulladék mennyiségét és biztosítja a jobb anyagfelhasz­nálást. Meggyorsítja az építkezés ütemét. Olcsóbbá teszi mind az alkatrészek gyártási, mind az egész épület építkezési költségeit. Ugyanekkor a szabványosítás elő­feltétele az előregyártásnak, mert enélkül nem lehet megszervezni a gazdaságos gyári előállítást. Komplex­ brigádok szervezése — Különíiss jelentősége van a munkahelyek helyes megszervezé­sében a brigádmozgalomnak. Ezen a téren a legfontosabb teendő az úgynevezett komplex-brigádok megszervezése, amelyeknek to­vábbi feladata a munka megszerve­zése, mégpedig olyan irányban, hogy az egyik csoport munkája ne tartsa vissza a másik munkáját. Ilyen módon az építkezések tervszerűsítése a munkahelyen a brigádok megszervezésével történik.­­ A gyorsított építkezési rend­szerben a különböző munkákat úgy kell megszervezni, hogy egyidőben, egy épületen több munkát lehessen­­végezni. E­z eltérést jelent az ed­digi munkamódszertől, amikor egy­másután végezték a különböző munkákat és 30—35 százalékos időmegtakarítást eredményez. Ez az időmegtakarítás természetesen csökkenti az építkezés költsé­geit is és csökkenti a rezsikölt­séget, ami építőiparunkban pillanatnyilag 20—22 százalék.­­ Mindez csak akkor válik va­lóra, ha a munkahelyeken öntuda­tos munkások dolgoznak. Az épít­kezés sorsát az építőmunkás dönti el. Nagy feladat­ vár az élmunká­sokra és újítókra, akiknek szervező munkával és jó példa mutatásával ezreket kell beállítani a szocializ­mus építésének szolgálatába. Az újítók és ólmunkások munkáját se­gítenie kell a műszaki személyzet­nek, amelynek fontos feladata, hogy műszakilag alátámassza és be­bizonyítsa az újítások helyes­ségét. Sohasem szabad az újítótól várni az ú­jítás műszaki bebizonyítását, mert bár sokévi tapasztalatokból szület­nek Az újítások, a gondolatot, az ötletet az újító nem minden eset­ben tudja műszakilag alátámasztani, — fejezte be nagy tetszéssel és tapssal­­fogadott beszámolóját Szij­jártó Lajos.­­— Itt nagymennyiségű beton­­gömbvasra volt szükségünk naponta — mondotta Molnár elvtárs —, hogy biztosítani tudjuk a szerelők zavartalan munkáját. Az újítás be­vezetéséig három padon kézierővel végezték a gömbvasak hajlításit, ami azt jelentette, hogy a leg­kisebb munkaszervezési hiba is veszélyeztette a 84 szerelő mun­káját. — Gépet állítottam be — mon­dotta —, aminek helyes karbantar­tásával és gondozásával naponta, 70—80 mázsa vas meg­munkálását biztosítottuk. Felszólalása végén felkérte a jelenlevő élmunkásokat és újítókat. Hogy adják tovább újításaikat és tapasztalataikat a többi munka­társaiknak is. Farkas Béla, a Zsolnay-gyár él­munkása felszólalása után Bajnóczy József, a nagybátony-újlaki tégla­gyár élmunkása hangsúlyozta, hogy a munka minden területén, mint főszempontot kell figyelembe venni a termelés fokozásában az észszerűsítést. A továbbiakban be­számolt arról a munka­ racionali­zálásról, amit a cserépgyártásnál hajtott végre és amivel nemcsak könnyebbé tette a munkát, hanem 120—130 munkaóram­egtakarítást ért el, holott 12 ember helyett 8—9 végzi ugyanazt a munkát. Munkaerő megtakarítás, többtermelés Bronszky Rezső faipari gépmun­kás két újításáról számol be. Az egyik egy új ingafűrész, amely 35 százalékos munkaidőmegta­karítást és 60 százalékos munkaerőmegtakarítást ered­ményezett. A másik újítása nemcsak termelési vonalon jelentős, de eredményt hoz a balesetek elleni harcban is. Bencskó elvtárs a helyes munka­megszervezésről szólva, hang­súlyozta annak fontosságát, hogy a legegyszerűbb munkáknál is hozzá­értő embert alkalmaznak. Ezután ismertette újítását, a betonkeverő gép munkájának folyamatossá tételét. Rendkívül jelentős a szál­lító szalagok alkalmazására vonat­kozó javaslatra is,­ mert ezzel igen nehéz munkamenetet, a betonlapátolást küszöböli ki. Tallán István, a Gyárépítő Nem­zeti Vállalat lakatosa, aki mint sütőipari munkás kezdte, az át­képző tanfolyam elvégzése után nemcsak megtanulta a szakmát, de hasznosítani is tudja, amit tanult. Újítása 200—300 százalékos munka, tel­jest­mén­ye­mel­kedést eredmén­yez, amit gép alkalmazásával ért el az ablaks­zár­nyak takaróléceinek vésé­sénél. Hasonlókép gépesítette az ajtólapok fúrását is és a munkát, amit kézzel 27 percig végeztek, hét perc alatt végzi el. Végül Horváth Gézáné, a pécsi Zsolnay-gyár élmunkásnője lépett az emelvényre és beszámolt arról a nagy szociális és építőmunkáról, amit az államosítás óta a pécsi Zsolnay-gyár dolgozói végeztek. Háromszázötven brigád az építőiparban Tamás Dezső, a MÉMOSZ ter­melési osztályának vezetője beszá­molójában hangsúlyozta, hogy a diósgyőri dolgozók munkaverseny­­felhívásakor az építőipar munkásai szakszervezetük harcos hagyomé­­­nyaira támaszkodva csatlakoztak. Harminchárom magas- és mély­építési vállalat 18.469, az anyag­­gyártóipar 18.646 dolgozóval indult harcba az új munkaverseny kezde­tén. Vagyis az építőipar 37.115 fizikai és szellemi dolgozója csatlakozott a munkaversenyhez. A brigádmozgal­omról, az életmill­kás- és újítómozgalomról szólva ki­emelte, hogy a magas- és mély­építőiparban eddig 251, az anyag­gyártóiparban pedig 99, összesen tehát 350 brigád alakult. Alig egy hónapja, hogy az új szocialista munkaverseny megindult — antif dotta — és ez alatt az idő alatt 16 élmunkás- és újítókor kezdte el aktív munkáját. Ezután felhívta a figyelmet arra,­ hogy a verseny fejlesztését igen komoly mértékben hátráltatja a politikai képzettség hiánya. A verseny ott megy jól, ered­mények ott vannak elsősorban — mondotta, — ahol komoly gondot fordítanak a szaktár­sak politikai képzésére is. A munkaverseny az építőiparban nagy lendülettel indult meg és nagy eredményeinket biztosítsuk, ehhez szükségünk van az élmunkások és újítók irányítására és példaadására. Ebben a munkában támogatást nyújt a Népszava is, amely cikkek­kel, riportjaival, munkásnevelésével, tapasztalatcsere-beszámolóival, se­gítő­ parlamentjeivel előmozdítja eredményeinek fokozását — fejezte be Tamás elvtárs. A felszólalásokra és hozzászól­á­sokra Komor Imre válaszolt. — Minden mozdulatunkat, amit munka közben végzünk, abból a szempontból vizsgáljuk meg, — mondotta — hogyan lehetne azt egyszerűbbé tenni, és a kis dolgo­kat is állítsuk középpontjába min­dennapi munkánknak, mert csak így tudjuk biztosítani, hogy meg is valósítsuk azokat a feladatokat, amiket Pártunk tűzött az egész magyar dolgozó nép és ezen belül az építőipari munkások elé. Ennek a tapasztalatcsere-érte­kezletnek, amit a Népszava­­parlament keretén­ belül rendez­tünk, eredményei lesznek az elvtársak munkájában is. A N­é­p­s­z­a­v­a továbbra is támo­gatni fogja az építőipar élmun­kásainak és újítóinak munkáját azzal, hogy ismerteti hasábjain azokat az újításokat, amiket az elvtársak megvalósítanak a terme­lés olcsóbbá és eredményesebbé tétele érdekében. Komor elvtárs válasza után So­mogyi Miklós az új munkamódsze­rek jelentőségéről beszélve, fel­hívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy az apró és első pillanatban jelentékteleneknek látszó észszerű­­sítéseknek is nagy fontosságuk van, mert lehetővé teszik egy-egy szakmunkás, vagy gép munkaere­jének százszázalékos kihasználását, így kihatással vannak a termelés fokozására és fontos tényezőivé válnak a szocializmusért vívott harcnak. Somogyi elvtárs felszólalásával véget ért a MÉMOSZ rendkívül eredményes Népszav­a-parla­mentje. Szépen, gyorsan és jól kell építenünk Nők a Népszava-parla­ment részvevői között Élmunkások a hall­gsukóság­ soraiban. 8 NÉPSZAVA 1949 április 8 Élmunkások és újítók beszélnek észszerűsítéseikről A beszámoló után Szijjártó Lajos ismertette az építőipar néhány je­lentős észszerűsí­tését, majd ma­guk a jelenlevő élmunkások és újítók léptek az emelvényre, hogy beszámoljanak újításaikról. Elsőnek Sztezserán László Kossu­th-díjas üzemlakatos lépett az emelvényre, hogy beszámol­jon arról a nagy hord­erejű újításáról, amit a Solus­ Csi­­szolókoronggyárban­­ hajtani végre és amelynek­ eredménye évi 317.000 forintos megtakarítás. Az újítás lényege egy ezerszám, aminek segítségével az eltörött vagy megrepedt csiszolókorongok­­ból, vagyis a selejtből kisebb ko­rongokat lehet készíteni. Utána Molnár Ferenc élmunkás lépett az emelvényre és ismertette azt az újí­tást, amit a Ganz-gyár vascelleti­­szerel­őcsarnokának építkezéseinél alkalmazott. Érdekeidet védi a Népszava ! Olvasd! Terjeszd!

Next