Népszava, 1949. május (77. évfolyam, 100-125. sz.)

1949-05-06 / 104. szám

A NÉPSZAVA SPORTJA Egészségesebb lett a sportszellem a labdarúgóházban Akik hétről hétre bent járnak az MLSZ-ben, észre sem veszik talán azokat a változásokat, amelyeken a labdarúgóház az elmúlt évek so­rán átment. De ha valaki hosszabb idő eltelte után toppan be a Vadász utcai ház kapuján és kissé körül­néz, bizony meglepődik. A kép az első pillanatban a régi: nagy tolongás, ellenfelek, társak, intézők kiabálása az udvaron, be­szélgetők sűrű csoportjai a lépcső­házban, ügyes-bajos dolgaik után járó vezetők, játékosok a hivata­los helyiségekben. De ha kissé odafigyelünk a beszélgetésekre, főleg hétfő délutánokon, azt kell tapasztalnunk, hogy az elmúlt napi mérkőzéseket már egészen más formában tárgyalják meg, mint régen. Nem hallunk már rémtörté­netet játékvezetőkről, akik az egyik csapat érvényes gólját az ellenfélnek ítélték, vidéki csapa­tokról, ahol kapanyéllel vagy bal­tával voltak felszerelve a hazai játékosok. Hiba lenne azt állítani, hogy már minden megváltozott, hogy mindenki tárgyilagosan beszél a játékvezetőkről és az ellenfél­ről, de kétségtelen javulást állapíthatunk meg. Ugyanezt állapítja meg Kraj­­csovics István főtitkár is: — Az a nagy munka, amit a vezetők és játékosok körében el­végeztünk, nem volt hiábavaló. Sok példa van erre. Mindenki előtt ismeretes Szilágyi Gyula esete, aki ma már a Ganz sportoló fiatal­jait neveli és eszpresszóéból a Ganz-iszk szeretett Sziszi bácsija lett. — De más vonalon is lényeges fejlődést tapasztaltunk. 1938-ban mintegy 700 tagegyesülete volt az MLSZ-nek — folytatja Krajcsovics István. — Ez a szám a legutóbbi időkig 1300-ra nőtt, míg most, az alapfokú csapatbajnokságok során újabb danak a játékvezetőkről. Az ilyen vélemények a legtöbb esetben dicsé­retesen tárgyilagosak. Szinte min­dennapos már, hogy nyertes és vesztes csapatok képviselői egy­hangúlag állapítják meg, hogy a játékvezető jól működött. Leg­utóbb pedig hasonlóan egy véle­­ményen volt hat NB I-es csapatunk abban, hogy a szóbanforgó játék­vezető rossz napot fogott ki. De nézzünk fel a második eme­letre, az edzőkhöz­ ­is. Hámori László, a Ferencváros régi jobbfedezete intézi most az ET főtitkári ügyeit. Az edzők mai helyzetéről így számol be: — Az ország gazdasági és sport­fejlődését kedvezően érezték meg az edzők is. Ma már ott tartunk, hogy egyetlen edző sincs munka nélkül, sőt, hamarosan edzőhiány­­nyal kell számolnunk. Az edzők helyzete az egyesületeken belül is megváltozott. Az egyesületi veze­tők egyre jobban belátják, hogy az edző a szakvezető, ezért egyre nagyobb mértékben bízzák rá a csapat összeállítását is, így változott tehát a helyzet, a hangulat a labdarúgó­házban, ahol már az ötéves terv nagy sport­­feladataira készülnek. 1400 csapat kezdte el a labdarúgást. Ennek a fejlődésnek hátterét mindenki is­meri, az MKP, majd az MDP sportprogramjának és a három­­­éves terv hozta előrehaladásunk­nak köszönhető. — A további fejlődés is határ­talan lehetőségeket rejt magában. Minden labdarúgó látja már, hogy mit hoz nekünk az ötéves terv. Azt akarjuk elérni, hogy a legkisebb lakott helyen is legyen labdarúgó­­csapat. Ezzel hatalmas erőtartalé­kot kap labdarúgósportunk. Gon­dunk lesz minden játékosra és arra, hogy a jövőben egyetlen vidéki tehetség se kallódjék el. — Még egy olyan pontja van az ötéves tervnek, ami minden labda­­rúgónajjongót megmozgat, a a népstadion. Valamennyi sportág közül nekünk jelenti ez a legtöbbet, hiszen a labdarúgásnak van a legnagyobb közönsége. Ha beülünk az NB I-es csapatok ligaülésére, itt is sok változást ta­pasztalunk. Régen, sőt nem is olyan régen, parázs viták színhelye volt a ligaülés. Ma fegyelmezett érte­kezlet, ahol tárgyilagosan beszélik meg az időszerű kérdéseket és a klubfanatizmusnak még a látszatát is kerülik. Pedig igen kényes kér­déseket tárgyalnak itt, hiszen az egyik legfontosabb napirendi pont­ban az egyesületek véleményt mon. Főszerkesztő: Harustyák József­­felelős szerkesztő: Horváth Zoltán Szerkesztő: Gács László Felelős kiadó: Beregi Miklós Kiadóhivatal: VII. Rákóczi út 54 Telefon: 224-815-től 224-819-ig A közlemény végén a (X) fel fizetett hirdetést Jelent Athenaeum Nyomda N. Tv Fv. Soproni Béla Kilenc válogatott játékost vesztett az olasz futballsport a torinói lésikatasztrófában Az olasz sport­társadalom és az egész olasz nép fájdalmas megdöb­benéssel értesült a Torino labda­rúgócsapat tragikus repülőszeren­csétlenségéről. Za­uli, az olasz labda­rúgószövetség főtitkára a rádióban mély részvéttel emlékezett meg a legjobb olasz labdarúgócsapat el­pusztulásáról. Jövő vasárnap vala­mennyi olasz sportpályán gyász­ünnepséget rendeznek. A Torino csapata kedden Lissza­bonban jeászott és szerdán repülő­gépen indult­­ haza. A repülőgép szabályosan megtette a lisszaboni torinói utat, de a sűrű köd miatt nem tudott a torinói repülőtéren leszállni. Milánó felé indult, hogy ott kísérelje meg a leszállást. Hi­vatalos vizsgálat szerint magas­ságmérő­ készüléke kétezer méter magasságot mutatott, de a gép valójában csak hatszáz méter ma­gasságban repült. A látási viszo­nyok a sűrű köd és esőzés miatt igen rosszak voltak. A gép bele­ütközött a Torino mellett levő Superba falu templomának tor­nyába, lezuhant és nyomban láng­­ba borult. Kettő kivételével vala­mennyi utasa azonnal szénné égett és nemsokára ez a két utas is belehalt súlyos sérüléseibe. Hivatalos jelentés szerint har­mincegy ember vesztette életét a szerencsétlenségben. Az áldozatok listája a következő: Torino játékosai: Bacigalupo, Ballarin I, Martelli, Ballarin II, Ma­­roso, Grezar, Rigamonti, Castig­­liano, Fadani, Menti, Leik, Grava, Gabetta, Bongiorni, Mazzola, az egykori budapesti játékos Schu­bert, Ossola és Oporto, a csapat vezetői: Agnisetta, Civaileri és a magyar származású Egri, Lievesley angol edző, Cortina, a csapat gyú­rója, Bonaiuta, a túra rendezője Casalbore, Tosatti és Cavallero újságírók és a repülőgép négy főből álló személyzete. Az FC Torino játékosainak ci­hán­ytával az olasz nemzeti labda­rúgó válogatott együttesét is sú­lyos veszteség érte. A Torino Olaszország kimagaslóan legjobb labdarúgó csapata volt, tavaly fölé­nyesen nyerte meg a bajnokságot, az idén is biztosan tartotta az első helyet , állandóan öt-hét játékost adott a nemzeti válogatottba. Az Országos Sporthivatal az olasz Labdarúgó Szövetséghez, va­lamint az FC Torino elnökségéhez a következő részvéttáviratot in­tézte: »A szerencsétlenség hírétől mé­lyen megrendülve, minden magyar sportoló nevében mély részvéte­met nyilvánítom. Hegyi Gyula államtitkár, az OSH vezetője:« Hasonló táviratot küldött az olasz szövetségnek és a Torino vezetőségének az MLSZ is. A tragikus szerencsétlenség két magyar áldozata: Egri és Schubert. Egri Ernő a BAK egykori kitűnő fedezetjátékosa volt. Abban az idő­ben Gutwillig, Károly, Egri (Erb­­stei­n) fedezetsor szinte áttörhetet­­len gátat és kitűnő támadást indító Csapatrészt jelentett. Egri az 1920-as években került Olaszországba és a Torinónál először mint edző, majd mint szaktanácsadó, azután mint igazgató, majd megint mint szak­vezető lényegében egymaga irányí­totta a többszörös bajnokcsapat egész sportmunkáját. Schubert még fiatalember volt, alig túl a 24. életévén. A Ganz csa­patában tűnt fel, majd több más pesti egyesületben játszott. Ké­sőbb a pozsonyi Bratislava csapa­tába került és ott úgy feljavult, hogy többször bekerült a cseh­szlovák válogatottba is. Tavaly azután ismét vándorbotot vett a kezébe, az olasz bajnokcsapat játé­kosa lett a balszerencséjére. A halálos szerencsétlenség többi áldozatai is szoros kapcsolatban állottak a magyar sporttal. Hiszen kilenc válogatott játékos lelte halálát, akik közül heten tagjai voltak annak az olasz csapatnak, amelyik a legutolsó találkozásunkon ma­gára öltötte az olasz színeket. Mazzola, Ossola, Leik és a többiek az olasz sport­háború utáni büsz­keségei voltak, akiket nehezen tud majd pótolni a Torino és az olasz válogatott. Május 29-én Ausztria ellen, majd június 12-én Budapesten Magyar­­ország ellen kell kiállítania Olasz­országnak a legjobb tizenegyét. Hogy miként tud megfelelni ennek a kettős feladatnak, azt ma való­színűleg még ők maguk sem tudják. Angyalföldiek sportbe­mutatója A XIII. kerületi tömegszervezetek és üzemek részvételével megtar­tandó sportbemutató nem az ere­detileg meghirdetett május 5-én ke­rül lebonyolításra, hanem május 7-én, szombaton délután 3 órakor az Elektromos-pályán. A műsorban is változás történt, amennyiben a női kézilabdamérkő­­zést a Csepeli Posztó és a Vasas ,i csapata játssza le. A Prága—Varsó kerékpáros ver­seny negyedik szakaszán a magyar Kovács másodiknak érkezett a célba. A magyar csapat a négy nap ered­ményei alapj­án a hetedik helyen áll, a B-együttesünk pedig a 13. helyen. A Szeged Zilinán 2:0 arányú vereséget szenvedett a Slovene Zilinától. A Vasas labdarúgó együttese Hlohovecben vendégszerepelt és 2:1 arányban kikapott az Odeva Hlohovectől. Ladányi Kálmánná textilgyári munkásnő A választás ideje még messze van, de a Kistextben itt is, ott is a választásról beszélnek­ Ha valaki végig­megy a zúgó-zakatoló gépek között, különös dolgot észlel. A gépek között a kis ládában, ahol az üres csévéket gyűjtik, füzesek hevernek. Rákosi és Gerő elvtársak beszédei az öt­éves tervről és a választásról. Az egyenletes, szálló por azonban nem lepi be ezeket a füzeteket. Szabadidejükben a szövőnők szorgalmasan tanul­mányozzák azokat, vitatkoz­nak a felmerülő kérdésekről. Azelőtt ilyesmi elképzelhetet­len volt. Szövőnők általában nem sokat olvastak, vagy ha igen, hát többnyire csak Courts-Mahlert, vagy hasonló­kat. Ma már a szövőnők a gép mellett nem hiábavaló álmor­kát szőnek elérhetetlen mese­beli­ lovagokról, hanem saját életüket, formálják, az ország döntő kérdéseit vitatják meg. Egyszerűen, világosan be­szélnek országos kérdésekről­ Most a központi kérdés az öt­éves terv, a választás­ Ladányi Kálmánná a kö­tözőgépnél dolgozik. Nem tagja egyik pártnak sem. A választásról beszél. Ő már döntött: — Rákosira szavazok, hogy megmutassuk: az ötéves ter­vet épúgy megvalósítjuk, mim a hároméveset. — így mondja pontosan-Amikor megkérdeztük tőle, hogy mit ért el eddig, mit ka­pott a demokráciától, gondol­kodás nélkül válaszolja: — Elsősorban a szabadságot. Azt, hogy itt a műhelyben is megváltozott a helyzet. Szaba­don beszélhetünk. Beleszólha­­tunk a termelés kérdésébe. Ha valami baj van- mehetünk a mesterhez, a párttitkárhoz, a műhelybizottsághoz, vagy a vállalatvezetőhöz. Senki sem tehet kivételt, mert mindany­­nyian mindent ellenőrzünk és mindenbe beleszólhatunk. — Megmondom őszintén, — folytatta Ladányi Kálmánná, — a demokrácia eredményeit én azon is mérem, hogy amit tavaly nem tudtam megvásá­rolni, azt az idén már meg­­vehettem, így textilt és cipőt Bútort még nem tudtam sze­rezni, de az ötéves terv alatt még arra is sor kerül. — A férjem is itt dolgozik a gyárban, de már nem so­káig. Törzstiszti iskolára ke­rül. Nagyon örülök ennek, mert tanulni fog és én majd tőle tanulhatok- Én jól érzem itt magam és szívesen dolgo­­zom. De tanulni kell. Eddig, sajnos, nem állt módomban. Igaz, nem is hiányzott any­nyira a tanulás, mint most. Most érzem csak, milyen el­maradott voltam-Ladányiné beszéd közben se­rény kézzel csomózza a fona­lat, egész beszélgetés alatt fel sem tekint, úgy mondta: — Az ötéves terv pedig si­kerülni fog, mert akarjuk és mert olyan vezetőink vanva!» mint Rákosi Mátyás. Kossá István jóváhagyta a vas- és fémipari szakmunkásképző tanfolyamok tanítási tervét Az iparü­gyi minisztérium nagy súlyt helyez az ipari szakmunkás­képzésre. Kossá István iparügyi miniszter a napokban hagyta jóvá a Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezet által kezde­ményezett vas- és fémipar egyes ágaiban létesítendő sza­kmunkás­­képző, illetve továbbképző tan­folyamok óra és tanítási tervét. A tanfolyamok óraszáma 230 óra. A szakmai tanmenet úgy van össze­álltva, hogy a részvevők szakmá­jukat alaposan ismerő, jó szak­munkássá válhassanak. A vizsga­eredmények osztályozására kiváló, jó és megfelelő, fokozat van. A szakmunkásképzés gondos előkészítése meghozza a várt ered­ményt és az iparunkat jól­képzett szakmunkások ezrei fogják to­vábbfejleszteni és az ötéves tervet megvalósítani. MOZIK MŰSORA ALFA (tel.: 183—046): A vihar szivében (6, 8). — ATRIUM (tel.: 160—955): Találkozás az Elbán (7, 6/17, VT0). - CORSO (tel.: 182—818): Égő város 1/25, 3/17, 9, vas. fél 3-kor is). — CORVIN (tel: 339—933): Botcsinálta sik­kasztó (4, 6, 8). — DECSI (tel.: 121—343): Égő város 6/20, 3/6, 9, vas. fél 3-kor is). — FÓRUM (tel.: 189—707): Botcsinálta sik­kasztó (5, 7, 9, vas. 3-kor is). — KÖRÚTI HÍRADÓ (tel.: 222—499): A diadalmas május 1. riportja. 2. Új élet születik. A nép jelöltjei. Romok helyén virágzó élet. A Szovjetunió hírei. Hároméves terv két és fél év alatt. (Mindennap reg­gel 9-től este 11-ig). — LLOYD (tel.: 123—043): Találkozás az El­bán (5, 7, 9). — OMNIA (tel.: 139—693): Égő város 0/25, 3/47, 9, vas.­­fél 3-kor is). — ROYAL APOLLÓ (tel.: 222-565): Díszma­gyar (5, 7, 9). — SCALA (tel.: 120—150): Botcsinálta sikkasztó (5, 7, 9, vas. 3-kor is). — URANIA (tel.: 136—888): Találkozás az El­bán (4. hétre prolongálva, 4, 6, 8). —­ ADRIA (Pestszentlőrinc): A híd (6, 8). - KORZO (Újpest, tel.: 292—754): A híd (4, 6, 8). — ROYAL (Kispest): A híd (6, 8). - TÁNCSICS (Csepel): A vihar szí­vében és varieté (6, 8). — TATRA (Pesterzsébet): A vihar szívében és varieté (1/27, 719). ADY (tel.: 220-230): Díszmagyar (145.­­1,7, 449, vas. 1 3-kor is). — AS­TORIA: Szárnynélküli emberek (V.6, 448, vas. 444-kor is). — BeKF. (tel.: 401-896): Szárnynélküli emberek (V/.7, 449, vas. ’/,5-kor is). —BETHLEN (tel.: 225-003): Kár a benzinért (445, 447. 1/19, vas. 443-kor is). — BO­DOGRAF (tel.: 139-173): Új utakon (A. 4, 6, 8, B. csak vas. 3. 5, 7). — CAPITOL (tel.: 135-820): Díszmagyar (11. 1, 3. 5, 7. 9). - CITY (tel.: 128-129): Találkozás az Elbán (4, 6. 8). — DÓZSA: Utolsó állomás és va­rieté (*/a 6, h8, vas. 3 órakor is). — ÉVA: Micsurin (4. 6, 8). — FLÓRIÁN: Hősök élén (445, */a7, 4a9) — HAZAM (tel.­ 201-541): Szárny nélküli embe­rek (6, 8). — JÓZSEF ATTILA (tel.: 292-196): Kár a Benzinért (Vi4, 446, 448, vas. Vs2-kor is). — KAMARA (tel.: 423-901): Denevér (445, 447, V:9, vas. */s3-kor is). — KOSSUTH (tel.: 126-204): Díszmagyar (445, V:7, 449, vas. 443-kor Is). — MARX (tel.: 424-313): A vihar szívében (4, 6, 8). — NÉP (tel.: 401-827): Szárnynélküli emberek (*/:6, 448, vas. Vs4-kor is). — ÓBUDA (tel.: 162-913, 0) utakon (4. 6. 8, vas. 2-kor is). — PALACE (tel.: 222-426): Találkozás az Elbán (11, 1, 3. 5, 7. 9). — PATRIA (tel.: 221-043): Kár a benzinért (4. 6, 8). — SAVOY (tel.: 138-125): Találkozás az Elbán (445, 447, 449, vas. */1 3-kor Is). — STÚDIÓ: Csárdáskirálynő (2. 4, 6. 8). - SZABADSÁG (tel.: 259-505. Találkozás az Elbán (5, 7, 9). — TERV (tel.: 125-878): Professzor úr válasszon (445 . 447, 1/19. vas.­­/1 3-kor is). — TINÓDI (tel.: 224-400): Hősök élén (4, 6, 8).­­* ÚJLAKI: Hősök élén (444. 446. 448). SZÍNHÁZAK műsora Operaház: Nürnbergi mesterdalno­kok (G: D. I. 13 és OK. IV. 5). Nem­­zeti: Vássza Zseleznova (Vi8. E. 6). Magyar: Az ifjú gárda (I/17: OK. X. 4). Madách Színház: A kertész kutyája (BAB). vígszínház: Két férfi az ágy­aiért C­.­8). Pesti Színház: A szabin nők elrablása (Vi8). Művész Színház: Cander-család (Vs8). Modern Szín­ház: Mamám a kisasszony (V*8). Kis Kamara: Ócskavas nagyban (‘/«8). Belvárosi Színház: Idézés bűnügyben (448). Kamara Ve--leté: Csodahárem (8). Fővárosi Operett; Rip van Winkle C48). Pódium: A szombatesti hölgy (8). P­oyal Revü: Hétszínvirág (448). Optimisták: Májusi mosoly (9). Állami Bábszínház: Macskalak (3. 5) Fővárosi Nagycirkusz: NagysaMas megnyitóműsor (4. V,8).

Next