Népszava, 1949. június (77. évfolyam, 126-149. sz.)

1949-06-01 / 126. szám

femer.A népnevelők­ pompásan együttműködtek a vidékiekkel.­­ Ezúttal sikerült a Népfront lobbi pártjainak helyi erőit is be­lvonni a választási munkába, anél­kül, hogy ezzel Pártunk vezető­­szerepe elhomályosult volna. Min­den oldalról halljuk, hogy például a pártonkívüli népnevelők bevonása ja munkába, felvételük az elő­készítő iskolákba, rendkívül jó eredményt adott. Ezek a párton­­kívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat helyeznek beléjük és lel­kesen igyekeztek ennek a bizalom­nak megfelelni. Amikor a falvakon kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a népneve­lők több helyen kizárólag Pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést.. Csakhamar rátértek azonban arra, hogy a pártonkívüliek udvarán jöttek össze, ami nagyon jó ered­ményeket adott. 80.000 ilyen kisgyűlést tartot­tunk. Ezeken és az egyéni agitációkban a szó szoros értelmében a magyar dolgozó nép minden problémájára válaszoltunk. Akit valamilyen két­ség gyötört, vagy valami kifogása volt, az nyugodtan elmondotta és megkapta rá a megnyugtató vá­laszt­. Május 14-i rádióbeszédemben már­ rámutattam arra, hogy: »A vá­lasztási harc ezút­tal hatalmas poé­tikai véleménycsere volt, valóságos demokratikus iskola.« Az eddigi agitációnkat főleg az jellemezte, hogy elsősorban mi beszéltünk a tömegekhez. Ennnek a választási kampánynak az volt a jel­legze­tes­­sége, hogy a szó szoros értelmében eszme­cserét folytattunk a dolgozó milliókkal. Először közelítettük meg azt az agi­­tációs módélért, mely annyira jel­lemző nagy test­vér­pártunkra, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának töm­e­gm urakt­ás­ára. Két­ségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsósorban ennek is köszön­hető.­­ Megjavult a választásokkal kapcsolatban a megyebizottságok, a járási bizottságok és a falusi pártszervezetek egymáshoz való viszonya. El lehet mondani, hogy Pártunk munkája során először hatolt be a legeldugottabb tanyára is. És rátért olyan területekre, me­lyeket eddig teljesen elhanyagol­tunk, mint pl. a vonatagitáció. Nagyban és egészében jó vett az erők elosztása is. A népnevelőket elsősorban odaküldték, ahol ismerő­sek voltak s ez még fokozta ered­ményeiket. — A demonstratív nagygyűlése­­ket jól kapcsoltuk össze a kis­­gyűlésekkel. A május 1-ét, melynél tartottunk attól, hogy elvtársaink nem mindenütt tudják jól bele­illeszteni a választás felfelé ívelő vonalába, szinte kivétel nélkül úgy tartották meg, hogy nem zavarta, hanem elősegítette a lendületet. 1945-ben megtörtént, hogy Pár­tunk helyenként éppen a választá­sok előtti napokban kifulladt. Ilyen jelenségeket még 1947-ben is ta­pasztaltunk. Ezúttal azonban nem mutatkozott fáradtság és mun­kánk lendülete a választás napján érte el csúcspontját. Demokratikus honvédségünk, a nők és az ifjúság aktivitása — Külön ki óhajtok emelni né­hány új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó szereplése a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvéd­ség­ és a béke kérdésének össze­kapcsolása különösen a nők politi­kai fejlődésének egyik mutatója. A~ .honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy hadserege és a nép között régeb­te megvolt. Ma viszont a honvédség és a különösen a népből való a­tisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegyszerűbb em­­ber számára is szinte kézzelfogha­tóvá teszi a beállott változásokat. Az,­hogy a honvédség ilyen jól szerepelt a választásokon, egyben mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka­ folyik.­­ A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnöve­kedett aktivitását az MNDSZ jó munkája is mutatja. Az MNDSZ, min­t a választások mutatták, városban és falun egy­aránt mindinkább a dolgozó nők szervezetévé válik. Ennek megfele­lően most gondoskodni kell róla, hogy az elmúlt gyakorlattal szem­ben a vezetés most már minde­ü­t a dolgozó nők kezébe menjen át. — A SZIT működése is mutatta azt a fejlődést, melyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresz­­tülmen­t. A SZIT jó választási munkájá­nak eredménye, hogy az EPOSZ-t országszerte sikerült talpraállítani és megerősíteni. Jellemző tünete volt a választás­nak a dolgozó kispolgárok aktivi­tása. Aki azt hitte, hogy a szocia­lizmus építése a kispogári réteget egyszerűen ellenzékbe kergeti, az most, a választásokkal kapcsolat­ban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelke­déséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrácia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munká­járól, akiknek túlnyomó többsége most már lelkesen csatlakozott demokráciánk mellé és ennek a csatlakozásnak eredménye mutat­kozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Úttörő-mozgalom lelkes választási szereplésében. — Új szín volt ezúttal az Állami Mezőgazdasági Gépállomások dol­­gozói­nak választási részvétele. Bár még e téren a kezdet­ kezdetén va­gyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállomások nemcsak a hoz­zájuk fűzött gazdasági, de po­litikai várakozásnak is megfe­lelnek. Fennállásuk rövid ideje alatt meg­szerette őket a falu dolgozó népe, megérti, hogy ők a jobb jövő hor­dozói a faluban. A gépállomások dolgozói viszont érzik és megértik a rájuk háruló feladatok fontossá­gát és ez a felismerés önbizalmat, felelősségérzetet, de egyben lendü­letet is ad munkájuknak. — Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságró is. Általános ta­pasztalat, hogy a protestáns papok zöme lelkesedéssel támogatta a Nép­­front választási harcát. De amikor népnevelőink először kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplatokat, sokak meglepe­tésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság között is szép számmal van­nak olyanok, akik a falu népé­vel együtt, megértik és meg­becsülik a népi demokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetések­ben, de nyilvánosan is hajlandók voltak kiállni a népi demokrácia mellett, s akiknek ez a fellépése kétségkívül hatot­t a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel természetesen elősegítették a választás ügyét. Alapszervezeteinket decentralizálni kell . Mi­kor ennyi jót és pozitívet állapítunk meg­ a választási munká­ról, ugyanakkor természetesen rá­­kell mutatnunk azokra a hibákra, melyeket tapasztaltunk. Helyenként a választási munkát túlorgaraizál­­ták. Egy-egy választót annyian ke­restek fel, hogy már-már zaklatás­nak volt mondható. A lelkesedésből fakadó túlzás eredményeiképpen nem egyszer egymást agitálták meg az elvtársak. Viszont néhol mechanikusan végezték a munkát és ha a választó abból a célból, hogy megszabaduljon, azt mondta, hogy a Népfrontra szavaz, akkor ezt már készpénznek vették. Fel­tűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszer­vezetek munkája nem volt any­­nyira láttató, mint, mondjuk, a s NÉPSZAVA 1949 június 1 MNDSZ-é, vagy a SZIT-é. A DÉFOSZ pedig messze el­maradt a hozzáfűzött várako­zásoktól. Különöse­n érezhető volt, hogy a munkástagozat, a mi erősségünk a falun, még mennyire nincsen a DÉFOSZ-ban kiépítve. Gyakran volt tapasztalható, hogy a Párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a párt­utasít­ások a jegyzőn és nem a falusi titkáron keresztül jutnak el a tagokhoz, hogy a községháza, jobb híján, a párthelyiség és gyülekezőhely. Itt­­ott találkoztunk a kiskirályok újabb feltűnésével is. A választási munkában az is ki­derült, hogy alapszerveink a városban és a falun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a munkába. Megnehezül a közvetlen érintkezés az egyes tag és a vezetőség között. Megnehe­zül az új káderek felismerése és kiemelésének lehetősége. A válasz­tás egyik tanulsága, hogy alapszer­veinket sürgősen decentralizálni kell, számbelileg kisebb alapszer­vekre kell felbontani. Ezt természe­tesen csak gondos előkészítés után hajtjuk majd végre. A választások tapasztalatai felhívják figyelmün­ket arra, hogy Pártunk gyengéje még falusi titkáraink egy részének fejletlensége. A megyebizottságok és járási bizottságok egymásközti érintkezésének, munkamegosztásá­nak hibái és hiányai szintén nap­világra kerültek. A választási harc megmutatta, hogy hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártmunkát végezni és­ nem is tanul. Ez a vá­lasztás az ellenkezőjét bizonyította. Rákosi elvtárs felsorolt ezután egy sor rossz választási eredményt is és kimutatta a hibák okait. — Előre meg lehet mondani, — folytatta Rákosi elvtárs, — hogy az ilyen feltűnő esetek mögött a tárgyi okok mellett pártszervezeteink rossz munkája, vagy valamely általunk ed­dig nem ismert hibája is rejtőzik. Ezért, ismétlem, sürgősen ki kell azokat vizs­gálni és meg kell javítani az ilyen helyeken a pártmunkát, illetve gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek azok az okok, ame­lyek rossz eredményekre vezetnek. A dolgozó nép országgyűlése — Ezek a kétségtelenül meglevő hibák azonban nem vonnak le abból a megállapítás­ból, hogy a választás Pártunknak és a népi de­mokráciának elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek ered­ményeképpen most vonul be először a ma­gyar országgyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választá­sok előkészületeképpen — felemel­tük az egy képviselőre eső szava­zatok számát 14.000-ről 16.000-re, azt reméltük, hogy ezze csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban Goktea­ több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökke­nés csak lényegtelen, ellen­ben na­gyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele. A 402 képviselő közül 176 mun­kás, 115 paraszt, a többi értelm­i­ségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százaléka a pa­rasztoké kis híján 29. Együtt­véve: a munkások és parasztok 73 százalékát teszik ki az új országgyű­ésnek. A nők száma 71, kereken 18 százalék. A nők száma tehát az elmúlt országgyűléssel szemben szinte megnégyszereződött és mutatja hogy a nők egyenjogúsítása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 munkásnő és 21 parasztasszony vagy parasztleány. A nők között tehát a munkások és parasztok aránya még jobb, mint e fér­fiaknál és azt mutatja, hogy az egyenjogúsítás különösen a dol­gozó nőket érinti. Végül meg kell emlékezni az új országgyűlés kor­szerinti összetételéről. Az ország­g­érítésnek pontosan a fele 20 és 40­­ közötti, szóval a fiatalabb év­járathoz tartozik, köztük 55 kép­viselő 30 évnél fiatalabb. Egyetlen országgyűlésen még ennyi dolgozó fiatal s­em volt képviselve. — összefoglalva: az országgyű­lés számszerűen is visszatükrözi a munkások és parasztok szövetségét és a munkások vezetőszerepét.". Visszatükrözi a nők és az if­jak­ nö­vekvő jelentőségét a demokráciád­ban. Ebből a szempontból sokkal in­kább népképviselet, mint a meg­előző két országgyűlés, nem is szólva a régi horthysta országgyű­lésről, vagy mondjuk az olyan »de­mokratikus« voltára büszke kép-­ viseletről, mint amilyen az amerikai szenátus, ahol tudvalevőleg egyet­len ipari munkás, vagy dolgozó paraszt nem található. Feladataink a választási győzelem után — Mi a teendő most, a választási győzelem után? A legsürgősebb tennivalónk, hogy fellépjünk minden olyan áram­lattal szemben, mely a győze­lem hatása alatt azt his­zi, hogy most már pihenni lehet a babé­rokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi­ munkatempóból. Az ilyen felfogás­sal szemben teljes erő­vel fel kell lépni, mert ha az elterjed, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy eredmé­nyeink nagy része elsikkad. Éppen a győzelem és vele­­kapcsolatban a felfokozott felelősség kötelez ben­nünket arra, hogy az eredményt rögzítsük meg, szervezetileg szi­lárdítsuk meg és fejlesszük tovább. Vonatkozik ez elsősorban a közép­­parasztsságra. Most a választások fényében mutatkozik meg csak világosan, hogy helyes és időszerű volt a kö­zépparasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni. Helyes volt elméletben és gyakor­latban leszögezni velük szemben politikánkat, helyes volt egy sor intézkedés, mely kézzelfogható tet­tekben mutatta meg nekik, hogy a szegényparasztság mellett őket te­kintjük a falun szövetségeseink­nek és megvéd­jük a kulákok, a falu kapitalista elemeinek kizsák­mányolásával szemben. A válasz­tás ezt a jó­ munkát nyugtázta. — De ne higgyük, hogy a közép­­parasztság ezzel egyszer és minden­korra végleg meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni és tűzön-vízen keresztül velünk jön. A választáson ,kétségkívül velünk jött, de nem lennénk Lenin és Sztálin ta­nítványai, ha elfelejtenék, hogy a középparaszt a termelésben elfoglalt helyzetéből kifolyólag ingadozó, ingadozik a munkásosztály és a kapitalisták között. Minden hibánkra, vagy minden fel­merülő nagyobb nehézség láttára ingadozni fog, vissza fog esni, ha talán nem is az egész réteg, de legalább is egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövet­kezés, a társas földművelés a jelen­leginél sokkal szélesebb területre fog kiarjedni. Ezt is előre kell látni: dolgozó középparasztot a ku­l&fS elhatárolja. .. ... — Most, a választások alkalmá­val is tapasztalhattuk, hogy sok helyen a kulák tüntetőleg kiállt a népi demokrácia mellett, helyen­ként külön szavazóurnát követeltek r­aguknak, vagy erősnek­ er­ejével nyíltan akartak szavazni. Ennek eredményeképpen, néhol már újra hallhatjuk a »jó kulák« dícséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok közt is van jó és rossz és természetesen a jót kímélni kell. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen »megkülönböztetés«, a­mely­ el­tekint a kulák szociális funkciójá­tól, eltekint attól, hogy a kulák ki" Zsákmányoló, a régit visszakívánó, a városi kapitalisták szövetséges® és képviselője a falun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy jó­ jól vagy rossz az egyes kulák, meg­,­felelően küzdeni kell ellene. — Ismétlem, változatlanul és fo­kozott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szö­vetség a középparasztságnál tovább erősödjön. Minden módon támogatni kel a kulikkal szemben a közép­­parasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomások számát, a falu gazdasági megsegítését, iskoláztat,­iáért és a világért nem elégszünk­­meg azzal a ténnyel, hogy a közép.. parasztság most a választásokon ránk szavazott. Erősítsük szövetségünket a középparasztsággal ! Mi a választásokon tudatosan nem hallgattuk el a szövetkezés kérdését, bár nem volt számunkra titok, hogy a középparasztság je­lentékeny része még ellenségesen, vagy félelemmel vegyes bizonyta­lansággal áll vele szemben. Vá­lasztási sikereink a középparaszt­ságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hall­­gatás félelmet keltett volna ben­nük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tiszták, ezért hallgattunk róla. Ha azt akarjuk, hogy a középparasztságnál az inga­dozás és a visszaesés a lehető leg­­csekélyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, mely felvilá­gosítással, iskoláztatással, kéz­zelfogható tényekkel, gazda­sági megsegítéssel bizonyítja a középparasztság felé, hogy tovább is törődünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szö­vetséget. Továbbra is szívósan és átgondol­tan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a proletariátus szövetségesét, a falu és város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákok­ra­ rend­kívül fontos, mert hiszen a kulák mindent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszthoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, ami a Állandósítsuk a népnevelés új munkamódját ! Hasonlóképpen nem szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, melyet­ a választással kapcsolatban a dolgozó nők között tapasztaltunk, visszaessen, vagy valamiképpen elapadjon. Fo­kozni kell azokat a rendszabályo­kat — elsősorban a nőknek felelős munkakörbe való előléptetését és az egyenjogúsítás következetes végrehajtását —, melyek eredmé­nyeképpen a megelőző két válasz­tással szemben ezúttal a nők a demokráca oldalára állottak. . — Ugyanez áll az if­jakra is.­ Négy esztendő szívós harcának ered­ményeképpen megnyertük végre az ifjúságot. A lelkes úttörőktől az egyetemi ifjú­ságig mindenütt tapasztalható , ez a fordulat. És nem fogjuk kímélni a munkát és fáradságot, hogy ez a fordulat állandósuljon, eredményei megszilárduljanak. Hogy az ifjú­ság, mely a 25 éves Horthy-rend- szer és a fasiszta métely hallása alatt kezdetben ellenünk fordult, most kö­­vetkezetesem, eltántoríthatatlanul ha­ladjon tovább a jó úton,­­amelyre rátért. : ■ f" Ugyanez vonatkozik az értel- .. miségiekre is, akiket hosszabb-rövidebb kritikus várakozás után, saját, tapasztaltuk győzött meg arról, hogy a szocia­lista- népi demokrácia anyagiakban és szellemiekben hasonlít fiataljaital többet tud nekik nyújtani, mi a kapitalizmus. Az értelmiség állása

Next