Népszava, 1949. július (77. évfolyam, 150-176. sz.)
1949-07-15 / 162. szám
| Elszámolási alap: | tizenhat | udvari munkás | ’tiiiiiiiiimiiimiinnmiiiimiiimmiiiitiiiniiift A Népszava vasárnapi számában megjelent Császár Istvánnak, a Szakszervezeti Tanács bérfelelősének cikke a bér felelős munkájáról címmel. A cikkben a többi között szó esik az újpesti Brown- Boveri Műveknél történt elszámolási hibákról is. Ezzel kapcsolatban kint jártunk az üzem újpesti telepén, hogy a többi üzemek bérfelelősei számára okulásul és példaképpen feltárjuk az említett hite részleteit. Mint látogatásunk során kiderült, a túlóraelszámolási hiba csak igen kis része azoknak a bérezési hiányosságoknak, amelyek e Brown-Boveri gyárban előfordulóak. AZ ÜZEM BÉRFELELŐSE ívagy Kálmán, akit az új üap megválasztásaikor helyeztek ebbe a funkcióba. Annak ellenére, hogy az vb-választás, már több mint három hónappal ezelőtt történt a Brown-Boveri Művek bérfelelőse,— bár ambícióval végzi munkáját — kellő tájékozottság hiányában nem ismeri eléggé a bérezés feladatait. Ezt bizonyítják az üzemben e téren mutatkozó bérezési hibák is. Az üzem dolgozóinak jelentős része mutatószámos elszámolási rendszer szerint kapja a fizetését. Az egyes muunkacsoportok mutatószámainak kiszámítása az üzem normairodájában dolgozók által szerkesztett és az OMB részéről jóváhagyott képlet alapján történik. A mutatószám kiszámítására szolgáló matematikai képletnek egyik igen fontos függvénye az egyes csoportok dolgozóinak teljesített munkaideje. Ezt a bélyegzett órák összege adja meg. A HÓNAPOKKAL EZELŐTT elkészített képlet az udvari munkások mutatószám csoportjánál 16 főnyi létszámot jelez. Az udvari munkások száma azonban a Brown- Boveri Műveknél már hetek óta 9—10 fő, de elszámolásuk még mindig a régi, a 16 főre vonatkozó képlet után történik. Ebből adódik ezután, hogy az udvari munkások kiszámított teljesítményszázaléka (tekintve, hogy az elszámolás szerint úgy látszik, mintha 16 ember munkáját 9 ember végezné el) oly nagymértékben emelkedik, ami távolról sem fedi a valóságot. Tudják ezt jól a kalkulációs iroda dolgozói is, ezért úgy oldották meg a kérdést, hogy az udvari munkások elszámolására kiszámított százaléktöbbletet leveszik és hozzáteszik a — valószínűleg hasonló hibák m rzsiattt — lemaradt csoportok százalékához. AZ UDVARI MUNKÁSOK nem szólnak semmit, mert szokásos bérüket megkapják, a lemaradt csoportok hallgatnak, mert a látszólag 100 százalékon aluli teljesítményük után, 100 százalékon felüli elszámolásban részesülnek és a bérfelelős nem veszi észre a hibákat, mert senki nem panaszkodik Nézzünk meg egy másik példát Az üzemben gyártott motorok és készülékek festésével négy munkavállaló foglalkozik. Ezek közül egyiket négy hónappal ezelőtt vették alkalmazásba. A három régi murnkavállaló munkáját órabérben, az új munkavállalóét pedig az udvari munkások mutatószámteljesítménye szerint számolják el. Ebből adódik, hogy a négy azonos munkán dolgozó munkavállaló közül az egyik, munkájától teljesen független teljesítményszázalék alapján kapja a fizetését, míg a másik három a teljesítményére való tekintet nélkül állandóan egyforma órabérelszámolásban részesül. A műszerész- és készüléküzemben sem különb an helyzet Tóth Jenő normafelelős elmondja, hogy az előforduló munkák 50 százalékára csak a munka elvégzése után állapítják meg a normát. Arra Tóth Jenő normafelelős sem gondol, hogy ezzel a módszerrel mind az üzem, mind a kalkuláció dolgozói elesnek a kölcsönös ellenőrzés lehetőségétől. Talán Harsány Ferenc műszerész jellemzi legjobban a készülékosztály dolgozóinak véleményét ezzel kapcsolatban: »SZAVATOS NORMÁNAK, szabad a futása, de az utólagosan megállapított teljes ital ény nem Amiről nem tudott a bérezelés nyugodhat reális alapokon és nem nyújt lehetőséget és nem ad ösztönzést a fejlődésre.« Ennek eredménye az, hogy a munkavállalók nem szorgalmazzák túlságosan a munka mennyiségi emelését, mert tudják, hogy az utólagosan megadott idő sohasem eredményezheti a kimagasló teljesítmény kellő értékelését. A kalkulációs irodában kiderült, hogy az üzemben előforduló körülbelül 100.000 munkaelemből csak 12.000-nek van megállapított akkordideje, a többit a fenti módszer szerint utlagosan számolják el. Itt mutatkozik meg a gyártástervezési iroda és a kalkuláció közötti kapcsolat hiánya. Ha a munkaelemeket a gyártástervezés technológiailag elemezné és a rajtuk végzendő munkákról művelettervet készítene, a kalkulációs irodának már eszik az akkordidőt kellene megállapítania. Hilgertner József technikus a gyártástervezés és előkészítő iroda vezetőjének véleménye szerint azonban a gyártástervezés a kalkulációtól teljesen független szerv és egyiknek a munkája sem befolyásolja a másikét. Brown-Boveri viszonylatban valóban így van, mert a gyártástervezési iroda két dolgozója kizárólag adminisztratív teendőket végez és a vezetőjük által megállapított feladatkörük nem terjed ki a műszaki részre. A HIBA OTT VAN, hogy sem az iroda vezetője, sem a bérfezelős nem tudja, hogy a gyártástervezés munkája a legobb műszaki kádereket igényli, mert a jó művelettervek elkészítése nagyban megkönynyíti a fizikai dolgozók munkáját és a kalkulációs iroda feladatát. Régebbi művelettervek és utasítások megtalálhatók ugyan az iroda fiókjaiban, de mint a műszerosztály példája mutatja, senki sem használja azokat az üzemben és senki sem gondol arra, hogy a munkaversenyben milyen hátrányt jelent ezeknek a hiánya. Ezt a hibát az Dmimiiimiiniimiiinimimiiiimiimmini üzem műszaki vezetői nem veszik figyelembe. AZ ITT FELSOROLT esetek bizonyára csak igen kis részét képezik a hiányosságoknak, de mindenesetre bizonyítják, hogy milyen következményekkel jár, ha a bérfelelős nem ismeri kellőképpen a problémákat és az üzemi bizottság, a gyárvezetőség nem ellenőrzi a kalkulációt és nem fektet sényt a gyártás-tervezés fejlesztésére. A Szovjetunió modern üzemszervezési módszereit minden magyar műszaki dolgozó tanulmányozhatja és ennek során szerzett tapasztalatait üzemeinkben is hasznosíthatja. Ha ezt nem teszi meg, nem ismerheti fel kellőképpen a problémátát és nem tudja felmérni a hibákat sem. Jó példa erre a Brown- Boveri gyár újpesti telepe és jó példa minden üzem, ahol a műszaki vezetés és a bérfelelős nem ismeri fel a bérezési és a műszaki szervek összefüggésének fontosságát. * Igaz, hogy ezek a Brown- Boveri Műveknél előforduló hiányosságok egyelőre csak részben és fokozatosan küszöbölhetők ki, megfelelő gyártástervezési és normaszakemberek hiányában, de hiba az, hogy a Brown-Boveri Műveknél nem kapcsolják be a normairoda és a gyártástervezés munkájába a jól képzett fizikai szakembereket. Nehézipari üzemeink példája azt, mutatja, hogy a fizikai munkások közül kiemelt kalkulánsok, bérfelelősök és művelettervezők — szakmai tudásuk révén — mindenhol igen jól megállják a helyüket. A Broton-Boveri Művektől azonban senkit sem küldtek kalkulációs és gyártástervezési tanfolyamra, annak ellenére, hogy még annakidején a NIK minden üzemnek megadta erre a lehetőséget- Horváth Mihály | A valódi helyzet: kilenc udvari munkás | ?iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim? A Beszélő Számok legújabb száma vezető helyen Apró Antal és Louis Saivant világkongresszusi nyilatkozatait hozza, majd a magyar dolgozók világkongresszusi felajánlásait ismerteti.Ahhoz, hogy Magyarország a béke frontján erős bástya legyen, gazdaságilag, tehát a termelés fokozásával, a minőségi termelés megjavításával, az önköltség csökkentésével is hozzájárulnak a dolgozók — állapítja meg a lap. — Ezt bizonyítja, hogy a kongresszusra közel 10 millió forint értékű munkafelajánlást vállaltak.« »A világ ifjúsága a békéért« cím alatt a Budapesten augusztus 14 és 18 között megtartandó Világ- Ifjúsági Találkozóról ír. Beszámol arról, hogy a Találkozó által előkészítendő DIVSZ kongresszusnak mintegy 10.000 részvevője között a Szovjetúnió 750 ifjúval képviselteti magát. Tájékoztatót ad az ifjúság helyzetéről az Imperialista országokban. A dolgozók érdekeiért már több mint 35 éve küzdő bányaipari szakszervezet munkájáról és taglétszámának alakulásáról közöl számokat, majd a szénbányászati iparigazgatóság adatai alapján a szénbányászat helyzetét ismerteti a harmadik tervév első harmadában. Az újítómozgalom adatait feldolgozva, a következőket írja: Dolgozóink újításai, új munkamódszerei nem egyszer teljes egészében alakítanak át munkafolyamatokat. Nemzetgazdaságunknak sokmilliót sikerült így megtakarítani. Ez év januárjában az ipari dolgozóknak csupán egy százaléka vett még részt újításai révén a mozgalomban, ma már ott tartunk, hogy az ipar átlagában minden tizedik dolgozó újító. A továbbiakban arról ír a kis füzet, mit jelent a félkészáru és hogyan kell mérni a termelést. Egy másik cikkében leleplezi a polgári statisztika hamisításait. Ebből a cikkből a dolgozók megismerik a hamis adatok mögött az imperialista országok valóságos helyzetét. A Beszélő Számok szemléltető adatokon keresztül értékes segítséget nyújt a szakszervezeti funkcionáriusoknak és aktívaknak munkájuk minden területén. ----- -— A Szociálpolitika című folyóirat első számában Ratkó Anna népjóléti miniszter írt vezércikket: »A Magyar Dolgozók Pártjának célkitűzései közé tartozik a szociálpolitika nagyarányú fejlesztése — írja a vezércikk. — Ennek alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása. A nemzeti jövedelem fokozása maga után vonja a dolgozók szociális színvonalának, életnívójának emelkedését és ha emellett gondoskodunk a dolgozók munkaképességének fokozásáról, egészségének, családjának fokozott védelméről, ez ismét visszahat magára a termelésre. Az ipari dolgozók szociális színvonalának emelésén keresztül növeljük a termelést, a nemzeti jövedelmet és ezen keresztül a dolgozó nép jólétét.« A gazdagtartalmú füzetben Kuznyecov elvtárs beszámolójáról, a Szovjetúnió szakszervezeteinek X. kongresszusán: »A Szovjetúnió szakszervezeteinek szociálpolitikájá” címen dr .Vejt Emil írt cikket. Az üzemi orvosok munkájáról dr Marischka László írt érdekes tájékoztatót Méltó otthont a Szakszervezetek központi iskolájénak . Népszava ! örömmel üdvözöljük a Szakszervezetek Országos Tanácsának azt a nagyjelentőségű elhatározását, hogy új szakszervezeti iskolát létesít. Tudjuk, hogy ez az elhatározás ismét a munkásosztály hatalmát erősíti és lehetővé teszi, hogy jól képzett, öntudatos kádereket adjon a dolgozók államának. Tudjuk, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának már régi terve az eddigi iskola helyett — melyet a kezdeti óriási nehézségek ellenére szerve-Kedves Népszava! Az elmúlt héten ismertette Schefner vállalatvezető elvtársunk a hároméves tervünk utolsó szakaszában a ránk, láng-gyári dolgozókra váró feladatokat. Megvitattuk, hol van az üzemben szűk keresztmetszet, melyek termelésünket hátráltató akadályok■ A tervismertető értekezleten megállapítottuk, hogy nagy gondot kell fordítanunk a selejt csökkentésére, ki kell szélesítenünk a tapasztalatcserét, fejlesztenünk kell az újítómozgalmat, mert ezekkel teremtünk szilárd alapot ötéves tervünknek. Nagy megelégedéssel fogadtuk azt a bejelentést, hogy üzemünkben 15 segédmunkást tött és valósított meg — egy újabb iskola létesítése. Ez az iskola a legkorszerűbb követelményeknek is meg fog felelni. Megvalósulását mi, dolgozók akarjuk a leginkább, mert csak jól képzett vezetőkkel tudjuk a termelést emelni és országunkat az eddigi helyes úton továbbépíteni. Az új iskola megvalósításában mi dolgozók feltétlen támogatjuk a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Elvtársi üdvözlettel: Pannónia Tejüzem szervezett dolgozói szakmunkássá képeznek át. Ez azonban még csak a kezdet. Ezt a mozgalmat is fejleszteni, szélesíteni kell■ Megértettük azt is, hogy a hároméves tervünk utolsó szakaszában és ötéves tervünk folyamán többet, jobbat, olcsóbban kell termelni, mert csak így építhetjük eredményesen a szociatizmust.A ránk váró feladatok, megoldásánál erőt merítünk a Szovjetúnió példájából és minden erőnkkel azon leszünk, hogy becsülettel teljesítsük, sikeresen hajtsuk végre a ránk váró feladatokat. Elvtársi üdvözlettel: GERVAN JÓZSEF, Láng-gyár. KEDVES ELVTÁRSAK! A június 26-án megjelent Népszava-cikk nyomán, mely a Szakszervezeti Tanács iskolájának munkájáról szól, egy észrevételt szeretnék tenni. Annak ellenére, hogy a Szaktanács mindent elkövet a munkáskáderek képzése érdekében, azt veszem észre, hogy a szakszervezeti aktívák politikai tudása egyes terveken még sok kívánnivalót hagy maga után, ami akadályozza a jó szakszervezeti munkát. Ezért kérem az Elvtársakat, hogy az ideológiai képzésre több súlyt helyezzenek, mert csak így lesz megoldható a hibák elkerülése. Tudom, hogy e kérdés megoldása nehéz feladat, mely nemcsak a Szaktanácsra, hanem ránk, a dolgozókra is hárul. Éppen ezért, ha kell, áldozatot is tudunk hozni az új iskola felépítése érdekében, mert tudjuk azt, hogy a szocializmus építését csak olyan káderekkel valósíthatjuk meg, akik teljesen tisztában vannak a marxi-leniai ideológiával. Elvtársi üdvözlettel: LANG RÓBERT, a Sebes Paszományüzem dolgozója Tatabányán már munkaerőhiány ven Mii, tatabányai dolgozók megelégedéssel hallottuk a napokban megtartott értekezleten, hogy a férfiak részéről Tatabányán megszűnt a munkanélküliség A bányákban sürgősen szükség volna jelentős számú férfimunkásra, akiket azonnal foglalkoztatni tudnának. Még be sem fejeződött a hároméves terv és máris műunkáshiány mutatkozik. Mi történik majd az ötéves tervben! Mennyivel más a helyzet ma, mint Horthyék alatt, amikor tömegesen járták az utakat a munkanélküliek és bármilyen munkát vállaltak volna, de nem volt hazai helyzetünket hasonlítsuk össze a kapitalista országokkal, ahol mindjobban nő a munkanélküliek száma- Csak egy kicsit gondolkozzunk és rájövünk arra, ahol a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály van hatalmon, ott van kenyér és a jólét fokozódik■ így van ez nálunk és a többi népi demokratzus álamban, ahol a dolgozó nép biztos léptekkel halad a szocializmus felé. Jó szerencsét! Toncsa János tatabányai vájár Komoly eredményeket ért el brigádunk Az országáért működő brigádok komoly eredményeit látva, mi, értelmiségi ifjúmunkások is elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk. Példaképünknek a mártírhalált halt Kabók Lajos vasmunkást állítottuk. Célkitűzéseink között egyhónapos munkatervünkben első helyet foglalt el az eddigi adminisztrációs munkák leegyszerűsítése és ezzel kapcsolatban a túlórák teljes kiküszöbölése. Egyik brigádtagnak hat napot igénybevevő munkáját sikerült három napra csökkentenie. Más téren is komoly eredményeket értünk el. Munkánk eredményeként a szakszervezeti vezetőség a győztes brigádokat megillető zászlót egy hónapra nekünk ítélte. Mi fiatalok magunkévá tettük a brigádmozgalom komoly feladatait és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a kivívott első helyet a jövőben is megtartsuk és ezáltal hozzásegítsük országunkat az ötéves terv sikeres végrehajtásához. Tóth Zoltán, a pécsi Sopiana Gépgyár XV. »Kabók Lajos« brigádjának vezetője. KÉPSZAVA 1949 július 157