Népszava, 1949. július (77. évfolyam, 150-176. sz.)

1949-07-15 / 162. szám

| Elszámolási alap: | tizenhat | udvari munkás | ’tiiiiiiiiimiiimiinnmiiiimiiimmiiiitiiiniiift A Népszava vasárnapi szá­mában megjelent Császár István­nak, a Szakszervezeti Tanács bér­­felelősének cikke a bér felelős mun­kájáról címmel. A cikkben a többi között szó esik az újpesti Brown- Boveri Műveknél történt elszámo­lási hibákról is. Ezzel kapcsolatban kint jártunk az üzem újpesti tele­pén, hogy a többi üzemek bérfele­lősei számára okulásul és példa­képpen feltárjuk az említett hite részleteit. Min­t látogatásunk során kiderült, a túlóraelszámolási hiba csak igen kis része azoknak a bérezési hiányosságoknak, amelyek e Brown-Boveri gyárban előfordul­­óak. AZ ÜZEM BÉRFELELŐSE ív­agy Kálmán, akit az új üap meg­választásaikor helyeztek ebbe a funkcióba. Annak ellenére, hogy az vb-választás, már több mint három hónappal ezelőtt történt a Brown-Boveri Művek bérfelelőse,­­— bár ambícióval vég­zi munkáját — kellő tájékozottság hiányában nem ismeri eléggé a bérezés fel­adatait. Ezt bizonyítják az üzem­ben e téren mutatkozó bérezési hibák is. Az üzem dolgozóinak jelentős része mutatószámos elszámolási rendszer szerint kapja a fizetését. Az egyes muunkacsoportok mu­tatószámainak kiszámítása az üzem normairodájában dolgozók által szerkesztett és az OMB ré­széről jóváhagyott képlet alapján történik. A mutatószám kiszámítá­sára szolgáló matematikai képlet­­nek egyik igen fontos függvénye az egyes csoportok dolgozóinak teljesített munkaideje. Ezt a bé­lyegzett órák összege adja meg. A HÓNAPOKKAL EZELŐTT elkészített képlet az udvari munká­sok mutatószám csoportjánál 16 főnyi létszámot jelez. Az udvari munkások száma azonban a Brown- Boveri Műveknél már hetek óta 9—10 fő, de elszámolásuk még mindig a régi, a 16 főre vonatkozó képlet után történik. Ebből adódik ezután, hogy az udvari munkások kiszámított teljesítményszázaléka (tekintve, hogy az elszámolás sze­rint úgy látszik, mintha 16 ember munkáját 9 ember végezné el) oly nagymértékben emelkedik, ami tá­volról sem fedi a valóságot. Tudják ezt jól a kalkulációs iroda dolgozói is, ezért úgy oldották meg a kér­dés­t, hogy az udvari munkások el­számolására kiszámított százalék­többletet leveszik és hozzáteszik a — valószínűleg hasonló hibák m rzsiattt — lemaradt csoportok száza­lékához. AZ UDVARI MUNKÁSOK nem szólnak semmit, mert szokásos bérüket megkapják, a lemaradt csoportok hallgatnak, mert a látszó­lag 100 százalékon aluli teljesítmé­nyük után, 100 százalékon felüli elszámolásban részesülnek és a bérfelelős nem veszi észre a hibá­kat, mert senki nem panaszkodik Nézzünk meg egy másik példát Az üzemben gyártott motorok és készülékek festésével négy munka­vállaló foglalkozik. Ezek közül egyiket négy hónappal ezelőtt vették alkalmazásba. A három régi murnka­vállaló munkáját órabérben, az új munkavállalóét pedig az udvari munkások mutatószám­­teljesítménye szerint számolják el. Ebből adódik, hogy a négy azonos munkán dolgozó munkavállaló kö­zül az egyik, munkájától telje­sen független teljesítményszázalék alapján kapja a fizetését, míg a másik három a teljesítményére való tekintet nélkül állandóan egy­forma órabérelszám­­olásban része­sül. A műszerész- és készüléküzem­­ben sem különb a­n helyzet Tóth Jenő normafelelős elmondja, hogy az előforduló munkák 50 százalé­kára csak a munka elvégzése után állapítják meg a normát. Arra Tóth Jenő normafelelős sem gon­dol, hogy ezzel a módszerrel mind az üzem, mind a kalkuláció dolgo­zói elesnek a kölcsönös ellenőrzés lehetőségétől. Talán Harsány­ Fe­renc műszerész jellemzi legjobban a készülékosztál­y dolgoz­óinak vé­leményét ezzel kapcsolatban: »SZAVATOS NORMÁNAK, szabad a futása, de az utólagosan megállapított teljes ital én­y nem Amiről nem tudott a bér­ezelés nyugodhat reális alapokon és nem nyújt lehetőséget és nem ad ösz­tönzést a fejlődésre.« Ennek eredménye az, hogy a munkavállalók nem szorgalmaz­zák túlságosan a munka mennyi­ségi emelését, mert tudják, hogy az utólagosan megadott idő soha­sem eredményezheti a kimagasló teljesítmény kellő értékelését. A kalkulációs irodában kiderült, hogy az üzemben előforduló körül­belül 100.000 munkaelemből csak 12.000-nek van meg­állapított ak­kordideje, a többit a fenti mód­szer sze­rint utlagosan számolják el. Itt mutatkozik meg a gyárt­ás­­tervezési iroda és a kalkuláció közötti kapcsolat hiánya. Ha a munkae­lemeket a gyártástervezés technológiailag elemezné és a raj­tuk végzendő munkákról művelet­tervet készítene, a kalkulációs irodának már eszik az akkordidőt kel­lene megállapí­tania. Hilgertner József technikus a gyártásterve­zés és előkészítő iroda vezetőjé­nek véleménye szerint azonban a gyártást­erve­zés a kalkulációtól teljesen független szerv és egyik­nek a munkája sem befolyásolja a másikét. Brown-Boveri viszonylat­ban valóban így va­n, mert a gyár­tástervezési iroda két dolgozója kizárólag adminisztratív teendőket végez és a vezetőjük által meg­állapított feladatkörük nem terjed ki a műszaki részre. A HIBA OTT VAN, hogy sem az iroda vezetője, sem a bérfezelős nem tudja, hogy a gyártástervezés munkája a legobb műszaki kádere­ket igényli, mert a jó műveletter­vek elkészítése nagyban meg­köny­­nyíti a fizikai dolgozók munkáját és a kalkulációs iroda feladatát. Ré­gebbi művelettervek és utasítások megtalálhatók ugyan az iroda fiók­jaiban, de mint a műszerosztály példája mutatja, senki sem hasz­nálja azokat az üzemben és senki sem gondol arra, hogy a munkaver­­senyben milyen hátrányt jelent ezeknek a hiánya. Ezt a hibát az Dmimiiimiiniimiiinimimiiiimiimmini­ üzem műszaki vezetői nem­ veszik figyelembe. AZ ITT FELSOROLT esetek bizonyára csak igen kis részét ké­­pezik a hiányosságoknak, de min­denesetre bizonyítják, hogy milyen következmények­kel jár, ha a bérfelelős nem ismeri kellőképpen a problémákat és az üzemi bizott­ság, a gyárvezetőség nem ellenőrzi a kalkulációt és nem fektet sényt a gyártás-tervezés fejlesztésére. A Szovjetunió modern üzemszer­vezési módszereit minden magyar műszaki dolgozó tanulmányozhatja és ennek során szerzett tapasztala­tait üzemeinkben is hasznosíthatja. Ha ezt nem teszi meg, nem ismer­heti fel kellőképpen a problémá­tát és nem tudja felmérni a hibákat sem. Jó példa erre a Brown- Boveri gyár újpesti telepe és jó példa minden üzem, ahol a műszaki vezetés és a bérfelelős nem is­meri fel a bérezési és a műszaki szervek összefüggésének fontos­ságát. * Igaz, hogy ezek a Brown- Boveri Műveknél előforduló hiányosságok egyelőre csak részben és fokozatosan küszö­­bölhetők ki, megfelelő gyártás­­tervezési és normaszakemberek hiányában, de hiba az, hogy a Brown-Boveri Műveknél nem kapcsolják be a norma­iroda és a gyártástervezés munká­jába a jól képzett fizikai szak­embereket. Nehézipari üze­meink példája azt, mutatja, hogy a fizikai munkások kö­zül kiemelt kalkulánsok, bér­felelősök és művelettervezők — szakmai tudásuk révén — min­denhol igen jól megállják a helyüket. A Broton-Boveri Mű­vektől azonban senkit sem küldtek kalkulációs és gyár­tástervezési tanfolyamra, an­nak ellenére, hogy még annak­idején a NIK minden üzemnek megadta erre a lehetőséget- Horváth Mihály | A valódi helyzet:­­ kilenc­­ udvari munkás | ?iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim? A Beszélő Számok legújabb száma vezető helyen Apró Antal és Louis Saivant világkon­gresszusi nyilatkozatait hozza, majd a magyar dolgozók világ­kongresszusi felajánlásait ismer­teti.­­Ah­hoz, hogy Magyarország a béke frontján erős bástya legyen,­­ gazdaságilag, tehát a termelés fokozásával, a minőségi termelés megjavításával, az önköltség csök­­kentésével is hozzájárulnak a dol­gozók — állapítja meg a lap. — Ezt bizonyítja, hogy a kongres­szusra közel 10 millió forint értékű munka­felajánlást vállaltak.« »A világ ifjúsága a békéért« cím alatt a Budapesten augusztus 14 és 18 között megtartandó Világ- Ifjúsági Találkozóról ír. Beszámol arról, hogy a Találkozó által elő­készítendő DIVSZ kongresszusnak mintegy 10.000 részvevője között a Szovjetúnió 750 ifjúval képviselteti magát. Tájékoztatót ad az ifjúság helyzetéről az Imperialista orszá­gokban. A dolgozók érdekeiért már több mint 35 éve küzdő bányaipari szak­­szervezet munkájáról és taglétszá­mának alakulásáról közöl számo­kat, majd a szénbányászati ipar­igazgatóság adatai alapján a szén­bányászat helyzetét ismerteti a harmadik tervév első harmadá­ban. Az újítómozgalom adatait feldol­gozva, a következőket írja: Dol­gozóink újításai, új munkamódsze­rei nem egyszer teljes egészében alakítanak át munkafolyamatokat. Nemzetgazdaságunknak sokmilliót sikerült így megtakarítani. Ez év januárjában az ipari dolgozóknak csupán egy százaléka vett még részt újításai révén a mozgalom­ban, ma már ott tartunk, hogy az ipar átlagában minden tizedik dol­gozó újító. A továbbiakban arról ír a kis füzet, mit jelent a félkészáru és hogyan kell mérni a termelést. Egy másik cikkében leleplezi a polgári statisztika hamisításait. Ebből a cikkből a dolgozók meg­ismerik a hamis adatok mögött az imperialista országok valóságos helyzetét. A Beszélő Számok szemléltető adatokon keresztül értékes segít­séget nyújt a szakszervezeti funk­cionáriusoknak és aktívaknak mun­kájuk minden területén. ----- -—­ A Szociálpolitika című folyóirat első számában Ratkó Anna népjóléti miniszter írt vezércikket: »A Magyar Dolgozók Pártjának célkitűzései közé tartozik a szociál­politika nagyarányú fejlesztése — írja a vezércikk. — Ennek alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fo­kozása. A nemzeti jövedelem foko­zása maga után vonja a dolgozók szociális színvonalának, életnívójá­nak emelkedését és ha emellett gondoskodunk a dolgozók munka­­képességének fokozásáról, egészsé­gének, családjának fokozott vé­delméről, ez ismét visszahat ma­gára a termelésre. Az ipari dolgo­zók szociális színvonalának emelé­sén keresztül növeljük a termelést, a nemzeti jövedelmet és ezen ke­resztül a dolgozó nép jólétét.« A gazdagtartalmú füzetben Kuz­­nyecov elvtárs beszámolójáról, a Szovjetúnió szakszervezeteinek X. kongresszusán: »A Szovjetúnió szakszervezeteinek szociálpoliti­kájá” címen dr .Vejt Emil írt cik­ket. Az üzemi orvosok munkájáról dr Marischka László írt érdekes tájékoztatót Méltó otthont a Szakszervezetek központi iskolájénak­ ­. Népszava ! örömmel üdvözöljük a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának azt a nagyjelentőségű elhatározását, hogy új szakszervezeti iskolát létesít. Tudjuk, hogy ez az elhatározás is­mét a munkásosztály hatalmát erő­síti és lehetővé teszi, hogy jól kép­­zett, öntudatos kádereket adjon a dolgozók államának. Tudjuk, hogy a Szakszervezetek Országos Taná­csának már régi terve az eddigi iskola helyett — melyet a kezdeti óriási nehézségek ellenére szerve-Kedves Népszava! Az elmúlt héten ismertette Schefner vállalatvezető elv­­társunk a hároméves tervünk utolsó szakaszában a ránk, láng-gyári dolgozókra váró feladatokat. Megvitattuk, hol van az üzemben szűk kereszt­­metszet, melyek termelésünket hátráltató akadályok■ A terv­­ismertető értekezleten meg­állapítottuk, hogy nagy gon­dot kell fordítanunk a selejt csökkentésére, ki kell szélesí­tenünk a tapasztalatcserét, fejlesztenünk kell az újító­­mozgalmat, mert ezekkel te­remtünk szilárd alapot ötéves tervünknek. Nagy megelégedéssel fogad­tuk azt a bejelentést, hogy üzemünkben 15 segédmunkást tött és valósított meg — egy újabb iskola létesítése. Ez az iskola a legkorszerűbb követelményeknek is meg fog felelni. Megvalósulását mi, dolgozók akarjuk a leginkább, mert csak jól képzett vezetőkkel tudjuk a termelést emelni és országunkat az eddigi helyes úton továbbépí­teni. Az új iskola megvalósításában mi dolgozók feltétlen támogatjuk a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Elvtársi üdvözlettel: Pannónia Tejüzem szervezett dolgozói szakmunkássá képeznek át. Ez azonban még csak a kez­det. Ezt a mozgalmat is fej­leszteni, szélesíteni kell■ Meg­értettük azt is, hogy a három­­éves tervünk utolsó szakaszá­ban és ötéves tervünk folya­mán többet, jobbat, olcsóbban kell termelni, mert csak így építhetjük eredményesen a szociatizmust.A ránk váró feladatok, meg­oldásánál erőt merítünk a Szovjetúnió példájából és minden erőnkkel azon leszünk, hogy becsülettel teljesítsük, sikeresen hajtsuk végre a ránk váró feladatokat. Elvtársi üdvözlettel: GERVAN JÓZSEF, Láng-gyár. KEDVES ELVTÁRSAK! A június 26-án megjelent Népszava-cikk nyomán, mely a Szak­­szervezeti Tanács iskolájának munkájáról szól, egy észrevételt szeret­­nék tenni. Annak ellenére, hogy a Szaktanács mindent elkövet a munkás­káderek képzése érdekében, azt veszem észre, hogy a szakszervezeti ak­tívák politikai tudása egyes terveken még sok kívánnivalót hagy maga után, ami akadályozza a jó szakszervezeti munkát. Ezért kérem az Elvtársakat, hogy az ideológiai képzésre több súlyt helyezzenek, mert csak így lesz megoldható a hibák elkerülése. Tudom, hogy e kérdés megoldása nehéz feladat, mely nemcsak a Szaktanácsra, hanem ránk, a dolgozókra is háru­l. Éppen ezért, ha kell, áldozatot is tudunk hozni az új iskola felépítése érdekében, mert tudjuk azt, hogy a szocializmus építését csak olyan káderekkel valósíthatjuk meg, akik teljesen tisztá­ban vannak a marxi-leniai ideológiával. Elvtársi üdvözlettel: LANG RÓBERT, a Sebes Paszományüzem dolgozója Tatabányán már munkaerőhiány ven Mii, tatabányai dolgozók meg­­elégedéssel hallottuk a napok­ban megtartott értekezleten, hogy a férfiak részéről Tata­bányán megszűnt a­ munka­­nélküliség­ A bányákban sür­gősen szükség volna jelentős számú férfimunkásra, akiket azonnal foglalkoztatni tudná­nak. Még be sem fejeződött a hároméves terv és máris műun­­káshiány mutatkozik. Mi tör­ténik majd az ötéves tervben! Mennyivel más a­ helyzet ma, mint Horthyék a­latt, ami­kor tömegesen járták az uta­kat a munka­nélküliek és bár­milyen munkát vállaltak volna, de nem volt h­azai helyzetün­­ket hasonlítsuk össze a kapi­talista országokkal, ahol mind­jobban nő a munkanélküliek száma- Csak egy kicsit gondol­kozzunk és rájövünk arra, ahol a dolgozó parasztsággal szö­vetséges munkásosztály­­ van hatalmon, ott van kenyér és a jólét fokozódik■ így van ez nálunk és a többi népi demo­­kratzus álamban, ahol a dol­gozó nép biztos léptekkel ha­lad a szocializmus felé. Jó szerencsét! Toncsa János tatabányai vájár Kom­oly eredményeket ért el brigádunk Az ország­áért­ működő brigá­dok komoly eredményeit látva, mi, értelmiségi ifjúmunkások is elhatároztuk, hogy brigádot alakí­tunk. Példaképünknek a mártír­halált halt Kabók Lajos vasmun­kást állítottuk. Célkitűzéseink között egyhónapos munkatervünk­ben első helyet foglalt el az ed­digi adminisztrációs munkák le­egyszerűsítése és ezzel kapcso­latban a túlórák teljes kiküszö­bölése. Egyik brigádtagnak hat napot igénybevevő munkáját sikerült há­rom napra csökkentenie. Más téren is komoly eredményeket ér­tünk el. Munkánk eredményeként a szak­szervezeti vezetőség a győztes brigádokat megillető zászlót egy hónapra nekünk ítélte. Mi fiatalok magunkévá tettük a brigádmozgalom komoly fel­adatait és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a kivívott első he­lyet a jövőben is megtartsuk és ezáltal hozzásegítsük országunkat az ötéves terv sikeres végre­hajtásához. Tóth Zoltán, a pécsi Sopiana Gépgyár X­­V. »Kabók Lajos« brigádjának vezetője. KÉPSZAVA 1949 július 157

Next