Népszava, 1949. július (77. évfolyam, 150-176. sz.)

1949-07-22 / 168. szám

A Tartós békéért népi demokráciáért legújabb száma­ ­ A »Tartó« békéért, népi demokráciáért legújabb szám­a első oldalait a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottja, Deonyi Mihajlovics Dimitrov elvtárs «minkének szenteli. Vezércikkében a lánglelkű népvezér, az igazi for­radalmár meg nem alkuvó, törhe­tetlen egyéniségét, a marxi-lenini­­sztálini tanításokhoz való követke­zetes hűségét jellemzi. »Georgi Mi­hajlovics minden erejét, ragyogó elméjének és forró szívének min­den energiáját annak szentelte, hogy közelebb hozza a szocializmus diadalának napját« — írja a Kom­munista és Munkáspártok Tájékoz­tató Irodájának lapja. A továbbiak­ban rámutat arra, hogy Dimitrov életének jellemvonása a Szovjet­unió Irán lángoló szeretet, Marx- Engels-Lenin és Sztálin tanításai­nak megvalósítása, az opportunis­ták, árulók és elhajlók elleni kö­nyörtelen küzde­lem volt. »Felejthe­tetlen marad, a népek számára Georgi Mihajlovics Dimitrov dicső példája, az igazi bolsevik, a láng­­lelkű harcos, a vezető marxista, Sztálin elvtárs hű fegyvertársailak példaképe. Az ő odaadása a mun­kásosztály ügyének, a szocializmus nagy eszméinek lelkesítő példája lesz a béke, a demokrácia, a kom­munizmus valamennyi harcosának.­ Részletes tudósításban számol be a lap Dimitrov elvtárs temetéséről és ismerteti Vorosilov marsall, Cservenkov, Thorez, Longo, Pieck, Zambrovszky, Slansky, Luca, Gerö Ernő és Mirosz Parcalidisz gyász­beszédét. »A népi demokrácia diktatúrájáé címmel teljes terjedelemben közli a lap Mao-Ce-Tungnak, a Kínai Kom­munista párt fennállásának 28. év­fordulójára írt cikkét. A Kínai Kommunista Párt elnöke mélyen­­szántó elemzésében felvázolja a Párt 28 esztendős történetét. Rá­mutat arra, hogy a kínai proleta­riátus élcsapata az Októberi Forra­dalom eredményeként tanulta meg a marxizmus-leninizmust és mos­tani nagy sikereit a Szovjetúnió fasizmus felett aratott győzelmének köszönheti. Mao­ Ce-Tung részlete­sen megvilágítja a népi demokrá­cia jellegét,­ demokrácia a nép kö­zött és diktatúra a reakciósok felé — így jellemzi a népi demokrácia diktatúráját. Az elmúlt 28 esztendő értékes tapasztalatait a következő három tényezőben összegezi: »Párt, amelyben van fegyelem, amely Marx, Engels, Lenin és Sztálin ta­naival van felfegyverezve, amely alkalmazza az önkritika módszerét és szoros kapcsolatban áll a töme­gekkel; hadsereg, amelyet ezt a párt vezet; különböző forradalmi, társadalmi rétegek és csoportok egységfrontja, amelyet ez a párt irányít.« A kínai népi demokrácia megoldandó feladatainak felvázo­lása után Mao-Ce-Tung így fejezi be cikkét: »A Szovjetúnió Kom­munista Pártja a mi legjobb taní­tónk, amelytől tanulnunk kell. A nemzetközi és belső helyzet nekünk kedvez. Teljes egészében támasz­­kodhatunk arra a fegyverre, amit a népi demokrácia diktatúrája je­lent, hogy országszerte egyesítsük az egész népet, kivéve a reakcióso­kat és fontorthatatlanul haladjunk előre a cél elérése felé.« Arturo Colombi, az Olasz Kommu­nista Párt vezetőségi tagja az olasz mezőgazdasági munkások győzel­mes sztrájkjáról, Georgi Csankov, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára a népi tanácsok feladatairól és működésé­ről, Harry Pollit, az angol Kommu­nista Párt főtitkára Nagy-Britan­­nia válságos helyzetéről írt cikket. Pero Popivoda az áruló Tiro-klikk újabb gaztetteit leplezi le. A Tájékoztató Iroda lapja teljes terjedelmében ismerteti a Szakszer­vezeti Világszövetség milánói kon­gresszusának kiáltványát. Az itt következő írás Maxim Gorkij »Amerikában« című könyvéből való. A szocialista realizmus legnagyobb mestere 1906-ban járt New Yorkban és az amerikai monopolisták üzelmeit könyvében hatalmas erővel leplezte le. Az érdekes művet most jelentette meg a Szikra-könyvkiadó. A­z acélkirály, a petróleumkirály és az Egyesült Államok egyéb királyai mindig izgatták kép­zeletemet. Úgy gondoltam, hogy legalább három gyomruk van és száz foguk a szájukban. De bár­mennyire megerőltetik magukat, mégsem tudják felzabálni tőkéjük kamatainak félszázalékát sem. . A mély karosszékben szikár öregúr ült. Arcának hervadt bőrét gondosan kiborotválták. Fenyőajka kissé elállt műfogsorától és alig mozdult meg beszéd közben. Fény­telen szeme fölött nem volt szem­öldök, koponyáján alig akadt haj. Úgy tetszett, mintha bőrét nem szabták volna pontosan az arcára és rózsaszínű mozdulatlan simasá­gában újszülött arcára emlékezte­tett. Nehéz volt eldönteni most kezdi-e az életét, vagy éppen be­fejezésére készül. — Ön tehát milliomos? — kér­deztem elfog­ódot­tan. — Ó, igen — válaszolta meg­győző fejbólintással. — Ha ez igaz, mit csinál a pén­zével? Kissé felvonta a vállát, körbe­­jártatta szemét és igy válaszol.­ — Pénzt keresek vele. — Minek? — Hogy még több pénzt keres­sek. — Minek? — ismételtem én.­­ Felém hajolt, kissé megfogód­zott a karosszék bojtjaiban és hangjában kiváncsi árnyalattal meg­ ő kérdezett: — Ön bolond? — És ön? — válaszoltam én­­ egy kérdéssel. Az öreg lassan megcsóválta fejét és aranyfogai közül suttogva törtek elő a szavak: — Mulatságos ! pofa... azt hiszem, először látok ilyent. — Elgondolkoztam egy pilla­natra,­ majd nekiszegeztem a kér­dést. — Milyen módon keresi a pénzt? — Nagyon egyszerű módon. Vasúttulajdonos vagyok. A farme­rek el akarják adni azt, amit ter­melnek. Utóbbit én szállítom a piacra vasúton. Az ember kiszá­mítja, mennyi pénz kell a farmer­nek ahhoz, hogy éhen ne haljon, a többit pedig viteldíj fejében zsebre­­vágom. Egyszerű, nemde? — És a farmeroknak ez tetszik? — Azt hiszem nem mindenkinek! — felelte gyermeteg ártatlanság­gal — de azt mondják, hogy nem lehet mindenki mindennel megelé­­­­gedve. Mindig lesznek különcök, aki­k dohognak valamiért. — A kormány nem zavarja önt tevékenységében? — kérdeztem szerényen. — A kormány — ismételte el­gondolkozva, majd megrakarta homlokát. Aztán bólintott, mint akinek hirtelen eszébe, jutott valami. — A­há... az ott Washing­tonban, ugyebár? Nem zavar az! Jó fiúik. Az egyik miniszterrel közös klub­ban vagyok ... nem zavarnak — mondta újból és mindjárt hozzá­tette: Hát van kormány amelyik zavarja az embert a pénzkeresés­ben? — Nem, — mondtam halkan — nem úgy értettem... csak azt hit­tem, hogy a kormánynak néha mégis akadályozni kell a szabad­­rablást... — No de ilyent! — és hangjában enyhe tiltakozás vegyült — nálunk ilyesmi nem létezik. A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy magán­ügyeikbe beleavatkozzék. — De vájjon magánügy az, ha egy ember miatt sok más tönkre­megy?­­ — Tönkremegy? — ismételte és tágranyitotta szemét. Tönkreme­­nésről akkor lehet beszélni, ha na­gyon drága a munkaerő. Vagy sztrájkolnak. Csakhogy nálunk ren­geteg a bevándorló. Ezek mindig lenyomják a béreket és szívesen mennek sztrájktörőnek. Ha minidig hoznak belőlük annyit, amennyi elegendő, hogy olcsón dolgozzanak, ak­kor nem lesz semmi baj. — Hogyan áll a szocialistákkal? — Azok az ördög szolgái! — nyilatkoztatta ki gyorsan és tenye­rével térdére ütött. — Szocialisták? — az olyan, mint amikor homok kerül a gépbe és megakadályozza a szerkezet helyes működését. Jó kormány nem tűr meg szocialistá­kat ez országban. Márpedig Ameri­kában van belőlük! Ez azt jelenti, hogy Washingtonban nem mindenki tudja a kötelességét. A szociális­o­kat meg kellene fosztani a polgár­­joguktól. Ez a legkevesebb. Han­g­­súlyozom — a kormánynak köze­lebb kellene állnia az élethez. A leg­helyesebb az lenne, ha csak mill­io­­mos kaphatna kormánytárcát. Bizony! —­ Talpraesett egy ember ön —­ mondtam. — Ügy is van, — válaszolta elé­gedetten és bólintott a fejével. Most minden gyermeki vonás eltűnt az arcáról, s mély ráncok jelentek meg helyette. Szerettem volna tudni véleményét a művészetről. — Mi a véleménye a művészet­ről? — kérdeztem. Rám bámult, kezével végigsimí­­totta arcát, mintha le akarná tö­rölni arról a hajlíthatatlan gonosz­ság rút kifejezését. És íme — újból jelentkezett egy gyerekes vonás ezen a kivénhedt képen — Hogyan mondta? — kérdezte. — Mi a véleménye a művészet­ről? — Oh! — kezdte nagy lelkinyu­­gatommal nyilatkozatát. — Nem so­kat töröm a fejemet a művészeten, inkább megszoktam vásárolni.. — Ezt tudom. De talán mégis vannak egyes szempontjai vagy kí­vánalmai ezzel kapcsolatban? — Vagy úgy! Kívánalmaim csak­ugyan vannak... Mindenekelőtt mulattassa az embert az a hites művészet — ez a foki vára imám. Nagyon fontos, hogy néha nevet­hessek. A munkám ugyanis nem nagyon mulatságos. Jó az agyvelőt időnként egy kis megnyugtató szerrel megöntözgetni... vagy ellenkezőleg: valamivel, arra serken­tően hat rá. Az ebédlő falain vagy mennyezetén nagyon hasznosak az étvágyger­jesztő témájú képek ... Az is fontos, hogy a reklámokat a­egragyogóbb, legtarkább színek­kel fessék. A jó reklám millió kö­zül is tűnjék ki, már messzi, és ragadja orron az embert és vezesse, húzza be oda, ahová szükséges. Ebben az esetben érdemes ott pénzt­­kiadni rá. Szobrok és vázák inkább bronzból készüljenek, sem­mint márványból vagy porcel­­in­ból. A személyzet a bronztárgya­kat nem tudja olyan könnyen össze­törni, mint a porcellánt. Kakasvia­­dal vagy patkányvadászat — ezek reme­k témák. Londonban láttam ilyesmit... igazán pompás volt! A boxolás is jó dolog, de emberölésg nem szabad fajulnia! Zenéből a hazafias a legélvezhetőbb. Az indu­lókat nagyon szeretem, de legjob­ban az amerikaiakat. Amerika­ a világ legszebb országa, ezért jobb az amerikai zene, minden másnál. Ahol jók az emberek, ott jó a zene is. Már pedig jobb fiúkat sehol sem találhat az­­ amerikaiaknál. Sen­kinek nincs annyi pénze, mint cokim. Éppen ezért hamarosan az egész világ versengeni fog a kegye­inkért ... Miközben elhallgattam ennek a beteg gyermeknek a fecsegését, hálás elismeréssel gondoltam Taz­­mánia vadembereire. Állítólag ők is embere­vők. De fejlett művészi érzékkel rendelkeznek. Maxim Gorkij: A köztársaság egyik királya Új lakótelepek épülnek a fővárosban Angyalföldön 2.500 lakásos, kor­szerű lakótelepet létesítenek az öt­éves terv során. A hatalmas lakó­telep közepét park foglalja el, ahol iskolák, óvodák, kultúrház és sport­telep épül. A Fővárosi Tervező Iroda elkészítette a többi város­résznek az ötéves terv során végre­hajtandó rendezési és építési ter­vét is. Készen áll az óbudai Duna­­part szabad területének beépítési terve, az új kőbányai lakótelep és a Mária Valéria teleppel szemben építendő lakótelep tervrajza, a külső Ferencváros, Csepel, Újpest és Rákospalota város­központjának városrendezési terve. ­ A Terményforgalmi NV tolna­­megyei értekezletén ünnepély ke­retében osztották ki a legjobban dolgozó föld­művesszö­vetkezetek között az elismerő díszokleveleket. Kisszékely, Möcsény, Parlasttaca, Kalaznó, Hőgyész és Pincehely dolgozó parasztjai kaptak elisme­rést jó munkájukért. Szilárdan állunk a Szovjetúnió vezette béketáborban! A kínai írók szövetségének kiáltványa A kínai íróik és művészek két- s­zekor kiáltványt adtak ki. hetes, első értekezletük befejező-­­ A kínai népnek a Kommunista Párt vezetésével kivívott győzelme nélkül ezt az értekezletet nem lehetett volna megtartani — kezdi a kiáltvány. — A kínai nép győzelme elválaszthatatlan­­a nemzetközi segít­ségtől. Ha a Szovjetúnió és az európai népi demokráciák nem tartották volna féken a nyugati angol-amerikai imperialista erőket, nem lehetett volna keleten vereséget mérni az amerikai imperializmusra és csaholó kutyájára, Csang-Kaj-Sek reakciós klikkjére. Szí­árdan állunk a béke és demokrácia. Szovjetúnió vezette tábo­rában, támogatjuk a forradalmi hazafiságot és a nemzetköziség szelle­mét, a tartós béke és a népi demokráciák győzelme érdekében. A kínai íróik és művészek alap­szabályai célul tűzn­ék ki, hogy egye­sítenek mindem hazafias, demokra­tikus művészt és írót az imperia­lizmus, feudalizmus és bürokrácia megdöntése, valamint a népi demo­kratikus Kína népművészetének és iradalnának megteremtésére. A kiáltvány közli a szövetség feladatait, melye­k szerint tevéke­nyen­­kiveszi részét a felszaba­dításban és az új, demokratikus újjáépítésiben, kisöprik a feudális és bürokrata osztályokat szolgáló reakciós művészeket, elősegíti a gyáraikban, fiaitan vagy a hadsereg­ben szolgáló dolgozó tömegek mű­vészi és irodalmi működését, súlyt fektetve a forradalmi elmélet tanul­mányozására. ' -f, r ; ;:isT - -V rit- P-tZí . ■ ■ v, 'e v,,,' '' ' / V \ 1 i ^ y /! y ; I yy /\ i í). •* h\ A Törénelmi Emlékbizottság nevezetes emlékplakettje, amelyet 1942-ben a Horthy-cenzúra nem engedett sokszorosítani. A cenzúra »Nem enge­délyezem« bélyegzője híven jelemzi Horthyék viszonyát a magyar­ szabadághoz, a szabadságeszmék megtestesítőjéhez, Petőfihez Az ifjúság Petőfi-ü­nnepségét Július 30-án, szombaton délután az­ ifjúság valamennyi üzemben Petőfi-ünnepélyeket rendez, ame­lyeken a Világifjúsági Találkozóra készülő kultúrbrigádok lépnek fel. Ugyanezen a napon a MINSz ke­rületi szervezetei felkeresik és meg­koszorúzzák a kerületükben levő Petőfi-ereklyéket. Július 31-én, vasárnap a Petőfi­­bizottság rendezésében a Petőfi­­szobornál tartandó nagygyűlésen az if­júságot 300­ tagú díszszázad képviseli. A felvonuló díszszázad megkoszorúzza a szobrot, az utána következő ünnepségen pedig az ifjúság nevében Non György, a MINSz elnöke is beszél. Az ünnepség után 500-tagú if­jú­sági küldöttség virágot helyez a Nemzeti Múzeum lépcsőin elhelye­zett Petőfi emléktáblához és ugyan­ott Budapest legjobban termelő tíz üzemének if­júmunkásai fogadalmat tesznek. Este 8 órakor az Állatkertben a MINSz díszelőadást rendez. Az ünnepi beszédet Gábor Zoltán, a SzIT főtitkára mondja. A díszelő­adáson a legkiválóbb magyar mű­vészek tolmácsolják Petőfi műveit. Ugyanitt fellépnek a legjobb ifjú­sági ének- és tánccsoportok is. Tudományos munka többezer méter magasban A tenger színe felett többezer méter magasságban, szovjet Közép- Ázsiában működik a Tien-san hegység magaslati tudományos megfigyelő állomása. Az állomást a szovjet Földrajzi Intézet létesí­tette. Feladata a földkéreg mozgá­sának és a talaj kialakulásának megfigyelése. A tudósok a hatal­mas hegység gleccsereihez és tá­voli részeihez vezetnek kutató expedíciókat. A megfigyelőállomás élén Andrej G­rigor­je­v neves szov­jet földrajztudós áll. tudó int . NÉPSZAVA 1940 július 22 . i.)

Next