Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-01 / 202. szám

fegyelmet. Már a iémlt év novem­bereiben Rákosi elvtárs felhívta a figyelmet erre a hibára: „Az államosított gyárakban a kellemetlen, de szükséges fel­adatokat, amilyen a munka­­fegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egyre gyak­rabban hallunk panaszt, arról, hogy a gyárakban a kellemetlen feladatoknak nem akad gazdá­juk. Egymásnak adják tovább az ilyen feladatokat, mint a lab­dát. És természetesen ennek a munkafegyelem és a termelés issza meg a levét. Ilyen kelle­metlen feladat többek között a fellépés a normák lazítása ellen. A kevésbé öntudatos vagy ke­vésbé szakképzett munkások ré­széről állandó a nyomás a nor­mák lazítására vagy az új, nagyobb teljesítéssel járó nor­mák ellen. Ezzel a nyomással szembeszállni nem mindig nép­szerű dolog és az az igazgató, aki nem száll vele szembe, ha­nem a dolgok könnyebb végét fogja meg és enged a nyomás­­­­nak, az természetesen ezzel kárt okoz a magyar demokrácia gazdasági életének«. — Rákosi elvtárs útmutatása óta majdnem egy év telt el és azóta a helyzet igen sok helyen még rosz­­szabbodott. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatvezetők nem hajtották végre a Központi Vezetőség hatá­rozatát, a Párt és üzemi bizottsá­gok pedig nem ellenőrizték és szintén nem biztosították a végre­hajtást. Kovács elvtárs ezután több példát sorolt fel arra, hogy a vállalatvezetők hogy igyekeznek a felelősség vállalása alól kibújni, majd így folytatta: „ A munkafegyelem lazulásáért s­zemé­ly szerint felelős a gyár vállalatvezetője, műszaki vezetője is. A vállalatvezetőknek tudniok kell, hogy a meggyőzés mel­lett szükség van fegyelme­zésre, a fegyelmezetlen mun­kások ellen való kemény fel­lépésre is. A vállalatvezetőnek a szocializ­mus építése, népünk felemelkedése érdekében kötelessége kemény szigorral fellépni mindenkivel szem­ben, aki megszegi a munkafegyel­met és sérti a termelés érdekét. — Távolról sem kielégítő a leg­több műszaki vezető, mester egyéni felelőssége. Ezek egyes helyeken olyan nemtörődömséggel viszonyla­­nak a termelés területén mutat­kozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs határát súrolja. Megkövetel­jük minden egyes mű­szaki vezetőtől, mestertől és mun­kástól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák. Biztosítsák a kapitalista munka­­fegyelemnél sokkal fejlettebb szocialista munkafegyelmet. Maguk mögött érezhetik teljes súllyal Pártunkat és a szakszerve­zeteket, mert a Párt és a szakszer­vezetek teljes erejükkel támogat­ják a vállalatvezetőket és műszaki "vezetőket a szocialista munka­fegyelem,­­a termelés érdekének biztosításában. Úgy kell megszer­vezni az üzemeikben a munkát, hogy minden munkás bizonyos meg­határozott konkrét munkáért viselje a felelősséget, mert »személyes felelősség nélkül szó sem lehet a termelékenység emeléséről, a minőség megjavításá­ról, a gépek, munkapadok, szerszá­mok kíméletes kezeléséről« — mon­dotta Sztálin elvtárs. Egyes gépek­hez, munkapadokhoz, szerszámok­hoz meghatározott munkacsoporto­kat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk.­­ Egyes vállalatvezetők még nem értenek eléggé az üzemek vezetéséhez. A vállalatvezetőknek, politikai kádereknek és a gyári munkásoknak kötelességük elsajátí­tani a technikát, hogy knnyebben megbirkózzanak az előttük álló fel­adatokkal. Tömeges egyéni versenymozgalmat! — Az egyéni felelősség követke­­zetes­ megvalósítása mellett másik döntő feladatunk alapvetően meg­változtatni a munkások viszonyát a­ termelésihez, a szocializmus épí­téséhez. A dolgozó tömegek mun­kához való viszonyának javulásá­ban döntő szerepe van a széles tömegeket átfogó szocialista egyéni versenynek! Sztálin elvtárs 1929- ben a verseny és a tömegek mun­kalen­dületéről beszélve ezt mondotta: „»A munkások milliós töme­geinek szélesen kibontakozó ver­senye az adott pillanatban az építő munkának egyik legfon­tosabb, ha ugyan nem a leg­fontosabb tényezője. A verseny­ben a legfontosabb az, hogy gyökeres fordulatot visz végbe az embereknek a munkához való viszonyában, mert a munkát, amit a kapitalizmus alatt meg­vetettek és súlyos tehernek te­kintettek, a becsület, a dicsőség, bátorság, a hősiesség dolgává változtatták át«. »’A verseny va­lójában a szocializmus felépí­tésének kommunista módszere«. — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a termelékenység visszaesésére, hogy a versenymozgalom néhány új, magábanvéve nagyon helyes for­mája, a brigádmozgalom, a munka­módszerálladás, a párosverseny és a tapasztalatcsere elvonták a figyelmet arról, ami a versenyben a legfontosabb: a tömegmozgalom­ról, ami csak az egyéni verenyben részvevők nagy számán alapozhat. Ma nálunk a munkásoknak csak egy töredéke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatását. Az egyéni verseny nem hátrál­tatja, hanem , ellenkezőleg, még jobban előmozdítja a többi ver­senyformát, a brigádmozgalmat, a párosversenyt, a műhelyek, üze­mek és városok közötti igazi ver­seny­mozgalmat. A tömeges egyéni verseny­mozgalom politikailag átneveli a munkásokat, kifejleszti ben­nük a felelő­sségérzetet és mindent elkövetnek annak érde­kében, hogy megvédjék brigádjuk,ü gyáruk és sa­ját munkájuk becsü­letét. A szocialista egyéni verseny jelentősége még az­­ is, hogy a tömegek aktív bevonását jelenti a termelési problémák megoldásába. A jó kommunista: a munka igazi harcosa . Fel kell vetnünk egy kérdést, amiről ezideig még nem beszéltünk eleget, a kommunista párttagok viszonyát a termeléshez. Vannak nagyszerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává váltak. Ilyen például a WM-keré­kpárban Farádi Szabó Ferenc, aki 197 százalékot, Fiflik József, aki 195 százalékot ér­­el. A csiszolóüzemben Holli Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Popluhár Istvánná 175—180 száza­lékot teljesít. Sok ilyen példát tud­nánk még, de tudunk olyan párt­tagokat, sőt aktivistákat is, akik nem hajtják végre a tervet, akik n­em tartják be a munkafegyelmet, selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommu­nisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás, — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kommunista párt­tagjaink lelkesen tapsolnak és élje­neznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a legfontosabb feladatot, amit a Párt eléjük állít, végre nem hajtani. A helyeslést cse­lekedetekkel, a pártvonal végre­hajtásáért való szívós harccal kell kifejezésre juttatni. A Nagybudapesti Pártválaszt­­mány felszólít minden buda­pesti üzemben dolgozó kommu­nistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szocialista egyéni versenyből és példa­­mutatásával szervezze be a versenybe a pártonkívüli mun­kástömegeket. — Csak az lehet jó kom­munista • NÉPSZAVA 1949 szeptember 1 és még inkább jó népnevelő, aki személyes jó munkájával, munka­fegyelmével ad példát, félreérthe­tetlenül meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul teljesíti a termelésben a köte­lességét-A szocialista versenyből tömegesen ki kell venni a részét a munkás­ifjúságnak is, , részt kell venniök az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változtatni a munká­t A Nagybudapesti Pártválaszt­­mánynak meg kell állapítania, hogy a munkatermelékenység visszaesé­séért, a munkafegyelem meglazulá­­sáért az egyéni felelősség és az egyéni munkaverseny fejleszté­sének hiányáért a szakszerve­zet és az üzemi bizottságok is felelősek. A szakszervezetek még mindig nem hajtották végre a szükséges fordulatot a termelés felé. Munká­jukban sok a formalitás, a munka­­versenyt nem irányítják megfele­lően, sokat beszélnek róla, de nem mélyülnek el a problémákban. A szakszervezeti vezetők kezdenek el­szakadni a tömegektől és sok szak­szervezeti funkcionáriusnak meg­lazult a kapcsolata a Párthoz is. A szakszervezetnek, az üzem­­bizottságoknak munkájuk kö­zéppontjába a termelés kérdé­seivel való foglalkozást kell tűzniök.­­ Rá kell mutatnunk a­rra is, hogy a fentebb említett hiányossá­gokért üzemi pártszervezeteink, kerületi pártbizottságaink és a nagybudapesti Pártbizottság is fele­lősek, mert szintén nem hajtották végre azt a szükséges fordulatot, amelyet a munkásosztály hatalomra jutása parancsolólag megkövetel. Bár pártbizottságaink, üzemi párt­szervezeteink vezetőségei már fog­lalkoznak a termelési kérdésekkel, még mindig nem vált dön­tő köz­ponti kérdéssé. A mi munkánk igen felszínes, nem eléggé tervszerű. A Nagybudapesti Pártválaszt­mány, a kerületi és az üzemi pártbizottságok, üzemi vezető­ségek döntő központi feladatává teszi a termelés kérdéseivel való rendszeres, állandó foglal­kozást. A jövőben a pártszervezet politikai munkájának eredményét a terme­lési eredményeken, az egyéni ver­seny tömegmozgalommá való fej­lesztésén, a munkáf­egyelem meg­szilárdításán, a munka termelékeny­ségének emelésén keresztül fogjuk felmérni. A pártszervezet politikai ne­velőmunkáját meg kell javítani sokhoz és a termeléshez való viszonyát a műszaki értelmi­ségnek. Jobban és odaadóbban kell küzde­niük a termelési terv maradék­talan végrehajtásáért. Ugyanakkor meg kell becsülnünk azokat a műszaki értelmiségieket, akik becsületesen szolgálják a szo­cializmus ügyét. Figyelemmel kell kísérni a műszaki értelmiség munkáját, támogatni kell őket feladataik eredményes végrehajtásában, és a terv végrehajtásának szol­gálatába állítani.­­ Meg kell szüntetni a munka­fegyelem terén meglévő laza­ságokat és megerősíteni a szocia­lista munkafegyelmet- Helyre kell állítani az egyéni vezetést, az egyéni felelősséget, s hogy ezt megvalósíthassuk, a Vállalatvezetők­nek és a munkásoknak is el kell sajátítanuk a technikát. I n I Rendet kell teremteni a bér- I g*l fronton úgy, ahogy azt a ter­melés érdeke megkívánja. IT] Az egyéni versenyt hatalmas, | **•» tömegeket átfogó mozga­­lommá kell fejleszteni.­­ Törődni kell a műszaki értel­miséggel, segíteni kell őket a termelésben előttük álló felada­tok megoldásában. m­j A Pártnak és a szakszervezet­­nek fordulatot kell végrehaj­tani a termelés felé. Döntő köz­ponti feladattá kell tenni a terme­lésben előttünk álló feladatok meg­oldását. A Fővárosi pártszervezetetekben megvan minden előfeltétel ahhoz, hogy ezeket a nagy országépítő feladatokat becsülettel megoldják. A nagy budapesti munkásokban nagyszerű­­ alkotókészség várt. Eddigi munkájukkal már ismételten bebizonyították, hogy tudnak jól dolgozni. Nagy-Budapest kommunistái, munkásai és műszaki értelmisé­gei e nagy feladatok megoldá­sához vegyenek példát fel­szabadítónk, a hatalmas Szov­jetunió dolgozóitól, bolsevik pártszervezeteitől, hős kommunistáitól. Lelkesítse őket az a tudat, hogy új társadalmi rend megalapításában, a szocializmus rendjének gyakorlati megvalósítá­sában vesznek részt. Az osztályharc súlypontja — elsősorban a városok­ban — egyre inkább a­ gazdasági vonalra megy át­ .Az osztályellen­séget a termelés frontján is meg kel vernünk. Ezért a pártbizottságok­ tagjait elsősorban a legjobb nagyüzemi élmunkásokból, vállalat- és műszaki vezetőkből kell összeválogatni. A pártmunka súlypontját a mű­helyekbe és a brigádokhoz kell helyezni. A pártbizalmiaknak és agitátoraik­nak ismerniük kell a termelést levü­lel és példaadó, nevelőmunkával kell szervezni a harcot végrehajtá­sáért és túlteljesítéséért. A termelési munkáért szemé­­lyesen a pártbizottság titkára és az egész pártbizottság felelős. Különös figyelmet kelt pártbizott­­ságainknak a vas- és fémipari üze­mek, valamint az építőipar terme­­lési munkájának gyors megjavítás­­ára fordítaniok. Összefoglalva: ■­­ az oszt­ályelvnségnek, a kapitaliz­­mu­snak, a termelés frontján való végleges legyőzéséért, egy Fejlet­­ttebb, osztálynélküli, szocialista tár­­sadalom felépítéséért.­­ Ezen a választmányi ülésen a r­agybudapes­ti kommunisták, ön­tudatos munkások nevében meg­fogadjuk, hogy a feladatot, ame­lyet Pártunk Központi Vezetősége és vezérünk, Rákosi Mátyás elv­társ elénk állított, kemény mun­kával és harccal végrehajtjuk és példát mutatunk ez egész ország dolgozó nép­ének, hogyan kel kommunista módra építeni a mun­kások államát, a szocialista orszá­got és felhívjuk az egész ország kom­munistáit és dolgozóit, köves­sék példánkat. Nincs és nem lehet semimi kétség aziránt, hogy most a munka terme­­lékenységének fokozása terén párt­szervezeteink, szakszervezeteink és munkásosztályunk elé állított hatal­mas feladatokat is sikerrel végre*­hajtjuk. Pártunk Központi Vezető* A pártbizottságok, szakszervezetek és vb-k a termelés kérdéseit állítják munkájuk középpontjába Vegyünk példát felszabadítónk, hatalmas Szovjetunió dolgozóitól A NÉPSZAVA előfizetési ára: Egyéni előfizetés, lakásra kézbesítve, havonta 11.5 Ft Csoportos üzemi előfize­tés, legalább 10 példány, egy csomagban, egy címre kézbesítve, havi 9.60 Ft. Magyarra szinkronizált szovjet film végzetes éjszaka Főszereplők: IRINA RAD­CSENKO és a Szibériai rapszódia, Találkozás az El­bán: Fehér homály c. fil­mekből ismert BORISZ ANDREJ­EV ROYAL APOLLO, URÁNIA, SCALA, CORSO, ALFA, ADRIA, TÁNCSICS, KORZÓ (Újpest), ROYAL (Kispest), TÁTRA (Pesterzsébet). A munkatermelékenység foko­zásáért vívott harc elsőrendű politikai harc. Di . Dr.Dalma Pál György sírké­mm avatása szept. 1-én VI 3-kor HK lesz a keresztúri evange­lil­tikus temetőben. özv. dr. Dalma Pálné I« ■ • Budapest Nagyvásártelep Telefon: 139-081, 136-034, 137-148, 138-752 a közönség szolgálatában! Fogyasszunk minél több friss gyümölcsön

Next