Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-02 / 203. szám

A Szovjetunió megvédi Jugoszlávia népeinek érdekeit a Tito-banda galád árulásával szemben Világszerte hatalmas visszhangot keltett a Tito-kormányhoz intézett legújabb szovjet jegyzék A Ti­to-klikknek Szlovén-Karintia kérdésében folytatott kétkulacsos, áruló politikáját leleplező újabb szovjet jegyzék világszerte hatad­m­at visszhangot keltett. A PRÁGAI LAPOK nagy címekkel közük a szovjet jegyzék szövegét. A Rude Prdvo rámutat arra, hogy az újabb szovjet jegyzék kudarcra ítéli a TVO-klikk­­nek a Szlovén-Karintiával kapcsola­tos jugoszláv igények kérdésében indított rágalomhadjáratát és nép­­csalási kísérleteit.­­ A Proce meg­állapítja, hogy a szovjet jegyzék alapján teljesen meghiúsulnak a jugoszláv kormány kísérletei, hogy eltitkolja árulását. MINDEN LENGYEL LAP feltűnő címekkel közölte a szovjet kormány újabb jegyzékét. A 771- ban a Ludu címe azt emeli ki, hogy a Szovjetunió megvédi Jugoszlávia népeinek érdekeit a Tito-klikk áru­lásától.­­ A »Zycie Warszawy« címe azt hangsúlyozza, hogy nyu­gati gazdáinak utasítását követve, a Tito-kormány elárulta a karintiai szlovének és a jugoszláv nép érde­keit. AZ ALBÁN LAPOK megálljaipítjá­k, hogy a szovjet kor­mánynak a jugoszláv kormány­hoz intézett legutóbbi jegyzéke újabb csapás a belgrádi burzsod­­nacionalista áruló klikkre, mely a jugoszláv népet romlásba döntve igyekszik kiszolgálni imperialista gazdáit. A jegyzék — írják a lapok — újra leleplezi a jugoszláv nép és az egész világ előtt a jugoszláv kormány árulását és kétszínű játé­kát, megbélyegzi azt a szánalmas szerepet, melyet az imperializmus belgrádi lakojai játszanak, amikor szüntelenül rágalmazzák és gyaláz­­zák a Szovjetúniót Az al­bán sajtó rámutat, a rá­galmak és hazugságok ellenére világosan bebizonyosodott, hogy a fasiszta jugoszláv kormány már régóta a reakció és az imperializ­mus szolgálatába szegődött, vál­lalta a provokatőr szerepét a Szov­jetunió és a népi demokráciák ellen. A LONDONI SAJTÓ tág teret szentel a szovjet jegyzék­nek és hosszú részleteket idéz­ert előle. Különösen Sztálinnak Ren­ner osztrák kancellárhoz írt levelét idézik. A »Manchester­­ Guardian« diplomáciai levelezője megálla­pítja, hogy a szovjet válaszjegyzék teljes mértékben kimutatja a jugo­szláv jegyzék gyengéjét. A DÁN LAPOK részletesen közölték a szovjet válaszjegyzék szövegét és különö­sen a jegyzéknek azt a részét hang­súlyozzák, amely szerint a szovjet kormánynak nem célja, hogy meg­­győzze a jugoszláv kormányt, mert olyan kormányt, amelynek nincs meggyőződése és nyugati gazdái utasítására cselekszik, nem lehet meggyőzni; a jegyzék célja, hogy leleplezze a jugoszláv kormányt és elősegítse, hogy a jugoszláv nép megtudja az igazat. A HOLLAND RÁDIÓ részletesen ismertette a szovjet vá­­laszjegyzéket. Kiemelte Sztálin le­velét és hangsúlyozta, hogy ez nem jelentette az osztrák határok meg­­változtathatatlanságának biztosítá­sát. A szerdai holland lapok nagy figyelmet szentelnek a szovjet vá­­tesz jegyzésének. Elsősorban azokat a helyeket emelik ki, amelyek meg­állapítják, hogy a jugoszláv kor­mány fasiszta rendszert vezetett be, a koholmányok és hazugságok út­jára lépett és a nyugati imperialis­ták utasításait követi. A STOCKHOLMI SAJTÓ vezető helyen közli a szovjet kor­mány válaszjegyzékét. A Ny Dag közleményének ezt a címet adja: »A Tito-klikk már mint az imperia­listák nyílt ügynöksége szerepel.­ MINDEN OLASZ LAP közölte a szovjet kormány válasz­jegyzékét. Az Unita nagy címbetűs elsőoldalas közleménye hang­súlyozza, hogy a szovjet kormány leleplezte a jugoszláv diplomácia hamis­ és kétkutacsos­ politikáját és leleplezéseit okmányokkal támasztja alá. Közleményének ezt a címet adja: »A-1 Szovjetunió mindig védel­mébe vette a népek önrendelkezési jogát és síkraszállt az ellen, hogy Szicíliát elszakítsák Olaszországtól.« A NEWYORKI LAPOK vezető helyen, nagybetűs címekkel közölték a szovjet válaszjegyzék szövegét. George Vucsinics, az amerikai hadsereg volt, századosa, egy szerb szabadsághős unokája, aki a háború alatt a jugoszláv par­tizánokkal együtt küzdött, egy Pittsburgban megjelenő hetilapban leleplezi Ticónak, a Wall Street készséges kiszolgálójának szerepét és hangsúlyozza, hogy a Tito-klikk­­nek az a kísérlete, hogy Jugoszlá­via népeit elszakítsa a többi szláv néptől, kudarcot fog vallani. A Tito-klikk — írja — zsdkuccába vitte Jugoszláviát. Az ország gaz­dasági helyzete szakadatlanul rosz­­szabbodik. Vucsinics hangsúlyozza, hogy a Tito-klikknek terrorista módszerei ellenére sem sikerülhet megvalósítania áruló tervét és ki­szakítani Jugoszlávia népit a szláv népek közösségéből. AZ AUSZTRÁLIAI LAPOK közül a Sydneyben megjelenő »Tri­­bune« a szovjet válaszjegyzékről szóló cikkében megállapítja, hogy a szovjet kormány válaszjegyzéke teljesen leleplezi a Tito-klikket, mint a demokrácia és szocializmus táborának árulóját. Kiemeli a cikk, hogy a Tito-klikk a külföldi tőke és reakció táborába dezertált, eladta Jugoszlávia nemzeti függetlenségét és az ország gazdasági életét a kül­földi tőke ellenőrzése alá helyezi, az országot az imperialisták katonai támaszpontjává teszi a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni táma­dáshoz. Ugyanennek a lapnak szerdai számában Sharkey, az Ausztráliai Kommunista Párt főtitkára is fog­lalkozik a Tito-klikk áruló szerepé­vel. A jugoszláv vezetők taktikáját tanulmányozva — írja — megálla­píthatjuk, hogy Tito és klikkje áruló. Jugoszlávia népét nem a szocializmusba, hanem a kapitaliz­musba vezeti. Tito rendszere faszista rendszerré vált és a terror­nak minden eszközét felhasználja a forradalmi munkásosztály ellen, amely a kapitalizmus visszaállítá­sára törekvő Tito-klikk megbukta­tásáért küzd. A Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája és az egész világ kommunista pártjai megálla­pították a Jugoszláv Kommunista Pártról, hogy idegen elemek uralma alá került. Kijelentették, hogy a jugoszláv kommunistáknak el kell kergetniök hitszegő ve­zetőiket és pártjukat újra a marxizmus-len­inizmus alapjára kell helyezniük. A kommunista pártok azt tartják, hogy a jugoszláv mun­kások és az igazi jugoszláv kom­munisták feladata Tito és klikkjé­nek megbuktatása. A moszkvai Békeértekezlet a szovjet emberek hatalmas demonstrációja volt a béke megvédése és a népek együttműködése mellett A Szovjetúnió Állandó Béke­­bizottságának tagja, Alexandr Nyesz­nejanov akadémikus, a Szovjet Tájékoztató Iroda munka­társával folytatott beszélgetésé­ben leszögezte, hogy a háromnapos moszkvai Béke­értekezlet a szovjet emberek hatalmas demonstrációja volt a béke megvédése és a világ népei közötti békés együtt­működés ügye mellett. A moszkvai Békeértekezlet — csak­úgy, mint a különféle országok­ban megrendezett békeértekezletek és kongresszusok — azt mutatta, hogy az új háborúra uszító impe­rialista ragadozóknak nem sike­rült és soha nem is sikerül el­altatni a népek éberségét. A földteke népei napról napra nagyobb odaadással készek tá­mogatni a haladás és de­mokrácia békéért küzdő erőit, amelyeknek élén a Szovjet­únió áll. Ez a gondolat nyilvánult meg Moszkvában a béke hívei külföldi küldötteinek minden felszólalásá­ból. Különösen jelentős volt az afrikai népek küldöttének, a néger d'Arboussier-nek nyilatkozata: »Még a nap sem vakíthat­ja el a népeket annyira, hogy n© látnák meg azt a nagy igazságot, hogy csak a demokrácia és a haladás erői — élükön a nagy Lenin és Szitáim országával — harcolnak minden esz­közzel az új háború ellen és tud­­nak győzni ebben a nehéz, de ma­gasztos harcban«. A világot átfogó békemozgalom áldozatkész támoga­tása mellett tettek hitet Pietro Nenni, az olasz nép, Cs. Dragocsev, a bolgár nép, Lin-Csam-Yun a kínai nép, Hawlett Johnson és Prof. D. Beral, az angol nép küldöttei. El­mondották, hogy a békéért harcoló népek milyen bizakodással tekintenek a béke nagy harcosára, a Szovjet­­únióra, amelyet korunknak olyan kimagasló alakja vezet, mint az egész haladó szellemű emberiség nagy barátja és ta­nítója, Sztálin. A moszkvai Békeértekezlet minden részvevője megállapította, hogy a világ népeinek óriási méretű béke­mozgalma csak azért lehetséges, mert ennek a mozgalomnak az élén a Szovjetúnió halad, ahol kétszáz­millió szovjet polgár szenvedélyes harcosa a békének. A béke híveinek moszkvai érte­kezletéről — fejezte be nyilatkoza­tát Nyeszmeljanov —, az egész vi­lágra elhallatszott a Békeértekezlet felhívása: »Legyünk éberek, egységeseik és megvéd­jük a béke ügyét!« A CGT felhívása: „Szavazzatok a békére!“ A CGT szakmaközi bizottsága szerdán este felhívta Franciaország dolgozóit, vegyenek részt abban a béke mellett történő tömegszava­zásban, amelyre a Béke Világkon­gresszusának francia bizottsága szólította fel a francia népet. A CGT szakmaközi bizottsága megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az üzemekben nagy erővel folyik a békevédelmi bizottságok megalakítása és a szeptemberi nagyarányú békeszavazás megszer­vezése. A bizottság felszólítja a szakszervezetek minden tagját, te­gyen testvéri egységszellemről ta­núságot a béke megvédése érdeké­ben folytatott hadjárat alkatnánk. Jelentősen csökkentik a Marshall-juttatásokat A Gazdasági Együttműködés Európai Szervezetének megbízásá­ból báró Snoy és Marjolin szak­értők kidolgozták az 1949—50-ben folyósítandó Marshall-juttatások szétosztásának tervét. Minthogy az összeg most alacsonyabb, mint a múlt évben, a legtöbb ország része­sedését jelentősen csökkentették. IWMVHVMmWWMMHVMMW Fisess elő • szakszervezetek központi lapjára a Népszaván* Amerikai parancsuralom Japánban fél egy éve, hogy a japán fa­­siszták feltétel nélkül le­­tették a fegyvert. Miután a Szovjet Hadsereg nyugaton saját barlangjában semmisí­tette meg a hitlerista feneva­dat, keleten az imperialista Japán még hónapokig ellent tudott állni az angol-amerikai hadseregnek. Az Egyesült Ál­­lamok, Anglia, Franciaország és Kína képviselői 1945 július 26-án Japánt is feltétel nélküli megadásra szólították fel. A vezető japán körök azonban elutasították ezt a követelést, abban reménykedve, hogy az imperialisták a Szovjetúnió megkerülésével és kárára egyezményt kötnek Japánnal. Ma már tökéletesen világos, hogy a japán kormánynak tu­domása volt az angol-ameri­kai imperialisták áruló politi­kájáról, akik annak ellenére, hogy szövetségben voltak a Szovjetunióval, a színfalak mögött tárgyalásokat folytat­tak a hitlerista kormánnyal, hogy bizonyos engedmények árán megőrizzék Németorszá­got, mint a Szovjetúnió el­leni­­reakciós erőt. Mikor Japán visszautasí­totta a feltételnélküli meg­adást, a Szovjetúnió is be­jelentette Japánnal szemben a hadicslapotot. A Szovjet Had­sereg Mandzsúriában és Ko­reában mindent elsöprő csa­pást mért a japán hadsereg zömére. Japán képtelen volt a további ellenállásira és el kel­lett fogadnia a feltétel nélküli fegyverletételt. A Szovjet Hadseregnek a japán impe­rialisták felett alattolt győ­zelme az egész világon bizto­sította a demokrácia erőinek diadalát a fasizmus felett. Sztálin generalisszimusz 1945 ** szeptember 2-án a szovjet néphez intézett beszédében ezt mondotta: »Felszámoltuk a viágagresszió fészkét Kele­ten, amelynek eredményekép­pen Japán, Németország fő­szövetségese­ szintén kényte­len volt aláírni a feltétel dél­­kizti megadást. Ez annyit jele­nt, hogy a második világ­háború véget ért. Most már elmondhatjuk, hogy a feltéte­leket, amelyek szükségesek az egész világ békéjéhez, már megteremtettük.« Négy év telt el azóta, hogy a japánok aláírták a feltétel­­nélküli megadásról szóló ok­mányt. Ezalatt az idő alatt Észak-Korea népe határozot­tan a demokratikus fejlődés útjára lépett- Kínában napról napra döntő győzelmeket arat a nemzeti felszabadulásért és az egész világ békéjéért ért de­mokráciájáért harcoló , kínai demokratikus tábor. Japánban megerősödtek és megnöveked­tek a Kommunista Párt ve­zette demokratikus erők­ Az Egyesült Államok ha­talmi jogaival élve — a pots­dami határozatban foglalt megállapodásokat felrúgva — Japánban minden eszközzel elnyomja a demokratikus erőket és a japán miltariz­­mus újjáélesztésének irányát követ. Japán gazdasági élete az amerikai bankárok kezé­ben összpontosul, akik telj­hatalmú urai az országnak. A Washingtonból diktált »gazdasági újjáépítési terv« a valóságban a nemzeti füg­getlenség f­eszzámolásának ter­vévé vált. Az amerikai mono­póliumok nyíltan beszélnek »Japán gazdasági szerepének újjáélesztéséről«, mint olyan üzemről, amely gyarmati függőségben dolgozza fel az amerikai nyersanyagot. »... az amerikai gazdák és a Joshida­­klikk­ — írja a japán sajtó — tűrik, hogy évek óta ron­gyokban járjanak a japán férfiak és nők, akik saját kezükkel gyártják a­ szebbnél­ szebb textilanyagokat«. A japán nép tömegei egyre növekvő felháborodással lépnek fel a Joshida-kormány áruló politikája ellen. Mac­­Arthur, a japán nép szerve­­zett ellenállá­ának letörésére nyílt rendőri parancsuralmat vezetett be. Megtorló hadjára­tot indított a munkásosztály ellen, elfojtotta a japán vas­utasok sztrájkmozgalmát és letartóztatta a sztrájk veze­tőit. A Joshidai kormán­y élve­ Arthur utasítására hozzálátott a Vasutas Szövetség Köz­ponti Bizottságának felszámo­lásához. Ezenkívül rendőri egységek szállták meg Jago és Kotobuki szénbányákat és letartóztatták a szénbányász szakszervezet tizenhét vezető­jét De üldözik Japánban azo­kat a haladó szellemű értelmi­ségeiket is, akik az »amerikai demokrácia« rémuralmát bí­rálják. Az amerikai megszálló erők főparancsnoksága a kü­lönféle nacionalista egyesülé­sek­ fasiszta rendbontóit ha­sz­­nálja fel a demokratikus szer­vezetek elfojtására. (Kakában például a sztrájkoló nyomda-b*­szók ellen a rendőri egységek­kel együtt a »Kikuhata Dosi­­kai­« titkos fasiszta szervezet husángokkal felfegyverzett tagjai is felvonultak. A rendőrterror ellenére Ja­pánban erősödik a sztrájk­mozgalom- Tokióban augusz­tus 6-án tízezer főnyi tömeg követ­ve a reakciós Joshida­­kormány lemondását Osaká­­ban, Kiotóban, Kukusibam, Gsu­­rugában és Kobéban július­ban 84­ 000 dolgozó sztrájkolt. A sztrájkolók követelték az­­ életfeltételek megjavítását és a Joshida-kormány lemondá­sát, amely saját népe ellen az amerikai imperialistákkal szö­vetkezett. Japán demokratikus tábo­rának erői szüntelenül növe­kednek- A japán nép egyre egységesebben lép fel a reak­ciósok és amerikai gazdáik dikién, a békéért és demokrá­ciáért vívott harcban. NÉPSZAVA , 1949 szeptember 2 . IWWWtmWllfIMIWWWMWIWWWMWWMl­WWWIHMWIWMlHI ka­puotruzsá­kCc­iKatu­sfai' Skandia, ^Plehlhdór^r^párrás'

Next