Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-18 / 217. szám

hogy Magyarországon fog segíteni és ha Rajk elvégzi ezt a komoly szervezést,akkor ő számíthat komoly katonai segítségre is ... Elnök: Ezt kérdezem. Brankov: . . amit Tito fog adni Rajknak. Konkréten ... Elnök: Magyar ruhában fogja áttenni őket a határon? Brankov: Igen, arról volt szó, hogy milyen formában lesz. Elnök: Erről beszéljen! Brankov: És tervek voltak arról, hogy átdobnak több jugoszláv zászlóaljat magyar egyenruhában, akik magyar-jugoszláv származásúak és így Magyarországon az nem lesz feltűnő, mert úgy fognak nézni,mint a magyarországi délszlávok. Erről szó volt. Azután Rajk segítségére azt is ígérte, hogy ő kapcsolatban van az ausztriai zónával, az angol-amerikai zónában vannak rég: magyar hadseregtisztek, katonák, akik ott tartózkodnak és segíteni fog, hogy ezek a magyar alakulatok, amelyek most Ausztriában, angol és amerikai zónában tartózkodnak jugoszláv területen át Magyarországra tudjanak jönni. Kezdődött, hogy amikor én augusztusban voltam Belgrádban Rankovitsnál, akkor ő nekem azt mondta, hogy ha visszamegyek Budapestre, mondjam meg Rajknak, hogy ő okvetlenül szeretne találkozni vele. Én mikor visszatértem Budapestre, Rajkhoz mentem a külügyminisztériumba, megmondtam neki, hogy Rankovics szeretne találkozni vele. Rajk azt válaszolta, hogy helyesli és csak azt kéri, hogy ezt a találkozást nagyon konspiratív módon bonyolítsuk le. Elvileg beleegyezett és Rankovicsra hagyta, hogy konkrét javaslatokat tegyen. Ez volt a kezdet, amit én erről tudok. Később, amikor októberben voltam Rankovicsnál, akkor beszélgetés közben Rankovics megmondta, hogy a találkozás megtörtént Rajkkal. Nekem azt mondta, mondjam meg Mrazovicsnak, ha visszamegyek, hogy menjen Rajkhoz, mert arról volt szó, hogy nekem kellett megmondanom, hogy Mrazovicson keresztül legyen a kapcsolat Mondtam Mrazovicsnak, hogy abban, amiben ők megállapodtak a találkozón, az továbbra is érvényben marad és ami még konkrété van, amit még ki kell egészíteni, Rajk közölte akkor Mrazoviccsa. Mikor én visszajöttem, Mrazovics már járt Rajknál, beszélt vele és külön futárral írásban jelentést küldött Belgrádba. Mrazovics nem beszélt arról, hogy mi volt a találkozáson és hogy hol volt, csak azt mondotta. Hogy Magyarország területén volt és hogy ez a találkozás Rankovics és Rajk között döntő volt- Elmondotta, hogy ő közvetítette ezt a találkozást, ő ott volt, mint tolmács. Aztán emlékszem, említette, hogy neki van egy nőismerőse, aki ebben a dologban résztvett. Semmi mást... Elnök: Tehát Mrazovics szerepéről ezt tudja. Tud még egyebed Mrazovics szerepéről a paksi találkozó körül? Brankov: Nem tudok. A niépi küldött fiteistanitserra Elnök: Azokban a kérdésekben, amelyekről már beszéltünk, talán kifelejtett ön valamit. Amikor azt kérdeztem, hogy a többi népi demokráciában milyen eszközökkel kívánták Tibék megvalósítani a jugoszláv kormányzat célkitűzései mellé való sorakoztatásukat, akkor ön mondott egy pár eszközt, módszert. Nem emlékszem arra, hogy a jugoszláv kormány beszélte azt, hogy a népi demokráciák kommunista pártjai központi bizottságaiba kiküldjenek ilyen képviselőket a saját kommunista pártjuk részéről? Brankov: Igen. Elnök": Emlékszik ilyesmire? Brankov: Igen. Elnök: Mert ez is idevág, úgy-e? Brankov: Igen, igen. Elnök: Er, nem szólt előbb. Brankov: Ennek az érvnek magvalósítására 1946—47-ben Tito küldte megbízottait a népi demokratikus országokba. • konkrété Magyarországra és őket nevezték meg, mint, a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Vezetőségének képviselői, azokban az országokban. Én voltaim üven képviselő Magyarországon. Csehszlovákiában Novosei, később Sztiiinovics Marian, Novosei követség tanácsos volt. Sztiiinovics mai prágai klövetí. .Lengyelországban Kovacsievics Szolveszláv volt, később Rukavin Iván, Bukarestben Ranjco és később Lompár Mihajlov. Bulgáriában először volt Kovacsevics Mikola, azután C.Kmil volt. Albániában Zgyergya és Zlatiszláv voltak. Ezek voltak a Jugoszláv Kommunsta Párt központi bizottsága vezetőségének képviselői ezekben az országokban és feladatuk volt, hogy népszerűsítsék Titót, Jugoszlávia rendszerét és hogy mindent tegyenek meg, amit csak tudnak, hogy ezek az államok Jugoszlávia útján haladjanak. Elnök: Bomlasszák az ottani kommunista pártokat? Brankov: Bomlasszák. Ha ott olyan vezetőség van, amely szembeáll ez ilyen tervekkel, akkor a vezetőség ellen kell folytatni harcot. Elnök: Azután még egy kifelejtett dolog. Ön beszélt a módszerekről. Brankov: Igen. Elnök: Említést tett Rob Anton részére kiállított hamis papírokról. Ez nem egyedüli eset, hogy hamis útlevelet, hamis papírokat állítottak ki. Bizonyára volt felszerelésük, vagy talán utasításuk is, hogy egy kis hamisítás ne legyen probléma? Brankov: Volt. Ezzel foglalkozott a konzulátus-osztály, amely hamisított igazolványokat állított ki... (Zaj a hallgatóság soraiban.) Elnök: Csend legyen! Brankov: Azoknak a jugoszláv diplomatáknak, akik hírszerzéssel foglalkoztak Magyarország területén és amikor szükség volt, náluk mindig voltak ilyen hamis igazolványok. Elnök: Hát erre direkt fel voltak készülve? Brankov: Igen és ilyen igazolványokat adtak másoknak is, magyar állampolgároknak is adok, ha szükség volt. ilyen igazolványokat Az elnök most szünetet rendel el. Szünet után dr. Jankó folytatja Brankov kihallgatását: Elnök: Brankov Lázár! Hogyan készítették elő a Rankovics jugoszláv belügyminiszter és Rajk közötti konspiratív találkozót Paks környékén 1948 október elején? Brankov: Én tudok arról, hogy egy találkozás volt Magyarország területén 1948 októberében. Ez úgy Ifi KÉPSZAVA 1949 szeptember 1S TM® sje Rankovics elslsissllsf© a Buagyi a népi demoktrátia megdöntésére Elnök: Most mondja el azt, hogy mint az UDB magyarországi főmegbizottja, milyen utasításokat kapott 1948 októberében Rankovics jugoszláv belügyminisztertől és Gyilasztól a magyarországi államcsíny előkészítésének meggyorsítása érdekében? Brankov: Emlékszem, ezen a találkozón Rankovics panaszkodott Rajkra, hogy nagyon lassan dolgozik és pontosan, szóról szóra emlékszem, hogy úgy fejezte ki ezt: »Hogyha Rajk határozottabban cselekedne Magyarországon, akkor egy éjszaka alatt elintézhetnék Rákosit.« Arról volt szó, hogy Rajknak kellett volna végrehajtani az államcsínyt, a puccsot, amelyet ők megbeszéltek azon a találkozón. Azt hiszem, Rankovics akkor mondotta, hogy meg kell sürgetni Rajkot ebben az ügyben, hogy határozottabban cselekedjék. Elnök: Tud valamit arról, hogy Tito és Rankovics milyen gyakorlati intézkedéseket tett a jugoszlávmagyar határon és egyébként is magyar területen abból a célból, hogy Rajk Lászlót segítsék a magyar államrend megdöntése érdekében? Brankov: Igen, akkor szó volt arról, októberben, hogy Magyarországon nem lehet semmit békés módon végrehajtani, mert márvilágos, hogy a Párt és a nép Rákosi, Farkas és Gerő mögé áll és egyetlen kút egy »határozottabb cselekvés«. Ezzel kapcsolatban volt a katonai segítség is és akkor szó volt arról, hogy a jugoszláv—magyar határon már előkészületek voltak arra, hogy szükség esetén tudják azt a katonai segítséget nyújtani Rajknak, melyről már beszéltem. Szóba jött az is, hogy a határincidensek, amelyek a magyar—jugoszláv határon voltak, kell, hogy bevezetői legyenek ennek a fegyveres akciónak. A határincidensek a magyar népben olyan nyugtalanságot kell, hogy keresenek, hogy valami nincs rendben Magyarországon, hogy a rendszer nem elég szilárd, mert ez segíteni fog akkor a Rajkakciónak. Ezért volt ezeknek a határincidenseknek a sorozata. Elnök: Igen. Milyen előkészületekről tud ön, amelyeket Tito és Rankovics tettek a magyar kormány egyes tagjai elleni terrorcselekmények végrehajtása érdekében és milyen utasításokat kapott Jovanovics és Joskics Rákosi Mátyással szembeni merénylet végrehajtásának előkészítését illetően? Az orgyilkosság két ftiftóista „szakért©'®“ Brankov. Előttem ismeretes az, hogy Rajknak az volt a feladata, hogy megszervezze Rákosi—Farkas—Gerő elleni merényletet. Mivel Rajk nagyon lassan dolgozott, Rankovics nem volt az ő munkájával megelégedve s ezért meg akarta sürgetni a dolgot. Ebből a célból szakértőkként ő küldött Jugoszláviából két UDB-embert, akik tapasztaltak, járatosak voltak a politikai gyilkosságokban. Ezek Jovanovics és Jojkics voltak, az UDB ügynökei. Ők Budapestre érkeztek 1948 októberében és figyelték Rákosi lakását, különösen Rákosi személyével foglalkoztak. Meg akarták figyelni, hogy például Rákosi, ha nem megy autóval ha gyalog meg, hogyan őrzik, hányan vannak és hasonló ad tokat, ami Busdapesten két ők szükségesnek tartottak,fő vanovicsot később kiutasították a magyar hatóságok. Jojkics pedig 1948 végén visszatért Belgrádba. Ők nagyon konspiratív módon figyelték Rákosi lakását és az egész munkát nagyon konspiratívan végezték. Elnök: Rankovics jugoszláv belügyminiszter milyen szerepet szánt a magyar kormány elleni terrorcselekményeknek a magyarországi alamcsíny keresztülvitelében ? Brankov: Rankovics azt hiszem, kétszer is beszélt erről és ahogyan emlékszem, ő ezt a merényletet mintegy bevezetőnek tartotta az államcsíny végrehajtására. Elnök: Igen. Brankov: Ezzel kellett volna jelt adni a mai kormány eltávolítására. fiz imperialisták fegyveres segítséget ígértek Titónak Elnök: 1948 októberben Rankovics és Gyilasz mit mondtak önnek arról a titkos megegyezésről, amely Tito és az angolszászok között létesült a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni akcióra, harcra vonatkozólag? BRANKOV: Gyilasz akkor azt mondotta, úgy emlékszem pontosan, hogy Tito amerikai és angol megbízottakkal tárgyalt Belgrádban és megegyezett velük abban, hogy ők fognak segíteni a Tito-kormány szovjetellenes harcában. És nemcsak gazdasági segítséget, hanem politikai, sőt katonai segítséget is fognak adni Titónak, ha ő fogja folytatni a Harcot a Szovjetúnió ellen. Gyilasz azon a véleményen is volt, hogy ez természetes, mert az angol-amerikaiak természetes szövetségesei lettek Titónak a Szovjetúnió, a népi demokráciák és a Tájékoztató Iroda határozata elleni harciban. Aztán arról is beszélt Gylasz, hogy az amerikaiak csak abban az esetben hajlandók támogatni Tito kormányát, ha Jugoszlávia burzsoá demokratikus állam lesz és a harcot folytatja a Szovjetúpiódien és azon országok ellen, amelyek a Szovjetúnió felé orientálódnak. Aztán Rankovics is hozzáfűzte, hogy fel kell venni a kapcsolatot megint Magyarországon az angol-amerikai hírszolgálattal és velük együtt kell működni, hogy erősítsék a harcot, a magyar kormány megdöntésére, mert a helyzet kiéleződött és nem kell nagyon vigyázni, hogy itt milyen módszereket fognak használni. Szóba került az is, milyen lesz ez az új kormány. Rankovics említette, hogy Rajk miniszterelnök lesz az új kormányban, Pálffyt említette mint hadügyminisztert. Aztán arról is beszélt, hogy a jobboldali szociáldemokraták, akik külföldön, Nyugaton vannak, szintén részt vesznek majd az új kormányban. Emlékszem, említette Bán Antalt is, aki még a háború előtt Rankoviccsal volt kapcsolatban. Tudom az UDB irataiból, hogy Bán Jugoszláviában régi rendőrspicli volt és Rankovics most jónak látta, hogy Bán is vegyen részt ebben a kormányban, mert biztos embere lesz a Tito-kormánynak. Elnök: 1948 októberében ön Rankovics jugoszláv belügyminisztertől milyen utasítást kapott, hogy provokációs nyilatkozatot tegyen a Tito-kormánnyal való színleges szakításáról? Brankov: Ez októberben volt, amikor Rankovicscsal utoljára beszéltem. Ekkor ő egyenesen megmondotta nekem, hogy Magyarországon most olyan a helyzet, hogy régi módszerekkel többé nem lehet dolgozni, a módszereket meg kell változtatni. A magyar hatóságok olyan éberek lettek, hogy a követségi tagoknak már majdnem lehetetlen lett a munkájuk. Utasítást adott nekem, hogy menjek vissza Budapestre, hagyjam el a követséget és adjak egy nyilatkozatot, amelyben elítélem Tito politikáját és mint politikai emigráns maradok Magyarországon, mint emigráns, akit Tito üldöz. Én a háború alatt négy évig mint partizántiszt harcoltam és megszoktam, hogy minden utasítás, ha ez Titótól jött, teljesítsek. A végén Rankovics, miután látta, hogy ingadozom, azt is mondotta nekem, i. ,gy ő ebben az ügyben Titóval személyesen beszélt és Tito elvárja tőlem, hogy én ezt a feladatot eredményesen fogom végrehajtani. Bár ingadoztam, nem volt erőm, hogy egy parancsot, egy utasítást, amelyet személyesen Titótól kaptam, ne hajtsak végre. Rankovicstól kaptam még konkrét utasításokat, hogy mit kell tennem Magyarországon, ha visszajövök és akkor elutaztam Budapesre. Az utasítások, amelyeket ő nekem akkor adott, ezek voltak. Először is meg kell nyernem a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének a bizalmát. az volt az első feladat. A második, hogyha megnyerem ezt a bizalmat, akkor én észrevétlenül tovább tartsam a kapcsolatot a magyar összeesküvőkke, főként Rajk és Raskovics között, mert ez nagyon fontos, majdnem a leglényegesebb kérdés az egészben. Már ezen a találkozón azt is elltette, hogy nekem és Mrazovicsnak abba kell hagynom minden más munkát és csak ezzel kell foglakoznunk. Szóval nekem fő feladatom volt az, hogy tartsam tovább a kapcsoatot Rajk és Rankovics között. További feladatom volt az, hogy az összeesküvéssel kapcsolatban felvegyem az összeköttetést még néhány fontos jugoszláv ügynökkel akik Magyarországon voltak. Ezek voltak: Szalai András, a Magyar Dolgozóik Pártja központi vezetősége káderosztályának helyettes vezetője, Ognyenovics Milán, aki a Magyarországi Délszávak Demokratikus Szövetségének szervezési titkára volt, azután Hegedűs József, aki a Magyar—Jugoszláv Társaság vezetőségi tagja volt. Végül pedig valamilyen anyagot kell szereznem, amely valamilyen módon kompromittálni tudná a magyar pártot és a jugoszláv politikai emigránsokat is. Hangoztatta, hogy erre nekem nagyon kell vigyáznom és erről értesítenem kell őt és akkor ő majd konkrét utasításokat fog adni erre vonatkozóan még utólag. A végén azt mondotta, hogy a kapcsolatot velem úgy fogja tartani, hogy egy-két hónap múlva Budapestre, mint követségi tanácsost Sarkota Dusánt fogja küldeni és akkor a Sakota lesz a kapcsolat Rankovics és közötem. Ezek voltak az utasítások. Mikor Budapestre érkeztem, én megint átgondoltam az egész ügyet. Én megint, be kell ismernem, ingadoztam tovább is és nem voltam hajlandó végrehajtani ezt az utasítást, mert nemcsak ezt az utasítást, hanem már hamarabb is, más dolgokat sem helyeseltem. De számomra nem volt akkor más lehetőség, mint végrehajtani az utasítást, ha tovább is tagja akartam maradni a Jugoszláv Kommunista Pártnak, — mert ez volt az irányvonal — ha jugoszláv állampolgár akartam maradni és ha nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy engemet törvényen kívül helyezzenek. Két hétig Budapesten voltam, ingadoztam és nem hajtottam végre ezt az utasítást. Ekkor Belgrádból diplomáciai posta útján egy levél jött Rankovicstól, amelyben felelősségre von azért, hogy miért nem hajtottam végre még mindig az utasítást. Említette azt is, hogy abban az esetben, ha nem fogom végrehajtani ezt az utasítást, akkor engemet úgy fog tekinteni, mint a Tájékoztató Irodának a hívét, törvényen kívül helyez engem és a családom ellen, amely Jugoszláviában van, megfelelő intézkedéseket fog tenni. Ez nehéz helyzet volt és amikor megkaptam ezt a levelet, nem láttam kiutat. Végül mégis, sajnos, elhatároztam, hogy végrehajtsam ezt az utasítást. Meg kell mondanom azt is, hogy én akkor még mindig Tito vonalon voltam. Hittem Titónak és nekem nehéz volt szakítani Titóval és tudtam, hogy nincs más út, mint végrehajtani azt az utasítást, amit nem helyeseltem-Ezek után megtettem ezt a nyilatkozatot, Rankovics utasítására, amelyben megmondtam, hogy szakítok Tito politikájával és kezdtem az utasításokat bár akaratom ellenére, teljesíteni. Elnlök: Most beszéljen arról, hogy a Tájékoztató Iroda cikkének a megjelenése után milyen utasítást kapot olyan értemben, hogy minden egyéb követség feladatot tegyen félre és csak a puccsal törődjék? Brankov: Azt már említettem, hogy ilyen utasítás volt, hogy Mrazovics kapta ezt az utasítást és én ... Elnök: De részleteiben beszéljen Brankov. Nagyon fontosnak tart erről.