Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)
1949-09-23 / 221. szám
A Marshall-terv következménye eladósodás és válság ! A Marshall-terv nyilvánvaló csődje egyre nagyobb mértékben foglalkoztatja az Egyesült Államok és Nyugat-Európa tőkés köreit. Egyre több olyan ténnyel kell számolniok, amelyek világosan mutatják, hogy a válság zsákutcájába jutott a kapitalista gazdaság. Mert miről is volt szó tavaly nyáron, amikor a Marshall-terv elindult? Amerika félt az elkerülhetetlen válságtól, ami mindjárt a háború befejezése után előrevetette az árnyékát- A zsíros hadiszállítások után pontot tett, a békekötés és a monopóliumokat ismét a válság réme fenyegette, ami előbb- utóbb az eladatlan árukészletek feduzzadására vezet. Ezeknek a készleteknek szándékozott piacot biztosítani a Marshall-terv a súlyos háborús károkat szenvedett Nyugat-Európában. Az üzlet könynyűnek és biztosnak ígérkezett: az állam adja hozzá a Marshall-hitelek útján a pénzt, a monopóliumok pedig zsebrevágjáka hasznot. A nyugateurópai országok tőkései örömmel kaptak a dollár után, ami a háború befejeztekor az egyetlen külföldi hitelforrást jelentette a számukra- Hatalmas importüzletek körvonalai bontakoztak ki lelki szemeik előtt, iíj profitlehetőségek, elsősorban behozatal lebonyolításából, úgy az amerikai imperializmus politikai jellegű feltételeket is támasztott a kölcsönszerződések megkötésénél, hogy a többi között hitelnyújtási keret élt tőlük is a német hadiipar feltámasztására, s azzal sem a nyugateurópai tőke nem törődött, sem politikai segédcsapatai, köztük elsősorban a kormányon levő jobboldali szociáldemokraták. A dollárkölcsönért készséggel korlátozták országuk és népük szabadságát, poltikai és gazdasági függetlenségét. Négy évre szól a Marshallterv, amiből egy év már letelt. Vajjon mi az eddigi eredménye a nagy reklámmal kísért akciónak, aminek egyaránt örült már előre az amerikai imperializmus és a nyugateurópai nagy tőrke? Az eredmény az, hogy Nyugat-Európa iparát katasztrofális helyzetbe vitte az amerikai monopoltőke diktátuma. Egyre több gyár kénytelen csökkenteni a termelését. Hárommillió a munkanélküli Olaszországban, félmillió Angliában, 300 ezer Belgiumban, másfélmillió Bizanniában — a Marshall-terv első esztendejében Nyugat-Európa valamennyi országában emelkedett a munkanélküliség. „ Az eredmény az, hogy az amerikai szállítások egészen kis hányada csak gép- és termelőberendezés, amire pedig Nyugat-Európának elsősorban lenne szüksége. Az 1948—49-ben folyósított 4743 millió dollárból mindössze 200 millió jutott tényleges ipari befektetésekre és a készáruszállátások értéke nagyobb volt, mint a nyersanyagoké Az eredmény az, hogy mindenütt csökkent a dolgozók életszínvonala, ami pedig a Marshall-világ előtt is alacsony volt. Ma, öt évvel a háború után, Svájc és Belgium kivételével, minden Marshall-országban kötött gazdálkodás van még az élelmiszerellátás terén. Tizenegy országban adják ma is jegyre a cukrot és tizenhárom országban a zsírt. Nem egy államban — elsősorban Angliában — a lakosság kalóriafogyasztása messze visszamaradt a minimális szükséglet mögött. Güring jelszava: »Vaj helyett ágyút« érvényesül ma Nyugat-Európa legtöbb országában, de ma még az ágyút is az amerikai monopol tőke szállítja. Az eredmény az, hogy a Marshall-terv végrehajtása során erősen megnövekedett az USA gazdasági és politikai befolyása Nyugat-Európában, hogy a »segélyben« részesülő országok mind az Egyesült Államok ,iárszak tagjára kerültek és fokozatosan vesztették el a kétes értékű szállítások ellenében önállóságukat és függetlenségüket. Az amerikai imperializmus lett úrrá ezekben az államokban, befolyásolva termelésüket, külkereskedelmüket és valutapolitikájukat egyaránt. A Marshallterv volt a mézesmadzag, ami az Atlanti Szerződéshez vezetett és ezzel kapcsolatban ahhoz az esztelen fegyverkezéshez, ami a csőd felé kergeti a nyugateurópai országok gazdasági életét. A Marshall-terv eredménye az is, hogy Nyugat-Európa dollárhiánya nagyobb ma, mint volt egy év előtt. A tizenhét nyugateurópai ország kereskedelmi mérlegének passzívuma az 1946. évi 5-8 milliárd dollárról 7,5 millárdra emelkedett 1948- ban. Pedig a Marshall-terv állítólag a dollárhiányt akarta leküzdeni, növelve a részvevő országok exportját. De az USA elzárja a maga piacát az európai áruk elől, ugyanakkor pedig »szabad« kereskedelmet követel mindenütt az amerikai áruk számára. Az amerikai tőke benyomul a nyugateurópai Harválkilatokba és terjeszkedik a nyugateurópai országok gyarmatain, megkaparintja a Belga- Kongó színesfémjét és Indonézia nyersanyagait, piacokat szerez készáruinak, a profitot pedig a Marshall-országok garantálják a számára. Részben a Marshall-terv eredménye az a súlyos valutapánik, ami most söpri végig a kapitalista világot. A font és a nyugateurópai valuták leértékelése nem enyhíti, hanem súlyosbítja azoknak az országoknak válságos helyzetét, amelyek erre a veszedelmes lépésre szánták rá magukat. De a Marshall-terv nem mentette meg Amerikát , sem a válságtól Az imperializmus semmiképpen sem tud megbirkózni növekvő belső ellentmondásaival. Az első Marshall tév meghozta az amerikai krízist is: a termelés hanyatlását, a munkanélküliség emelkedését, a fogyasztás és az életszínvonal csökkenését- Egyben pedig napfényre jött Marshallék elgondolásának, alapvető ellentmondása: ők csak exportálni akartak minél többet, anélkül, hogy importálnának-1948—1949-ben közel 6 milliárd dollárral haladta m©g az USA kivitele a bevitelét és ez több, mint amennyi Marshall-kölcsönt folyósított. De a nyugateurópai országok Amerika felé irányuló exportja katasztrofálisan csökken és ennek következtében ők is mind kevesebbet tudnak az Egyesült Államokban vásárolni. A Marshall terv tehát visszaüt Amerikára is. A készletek mégis a nyakán maradnak, mert egyre jobban szegényednek azok, akiket ki akar rabolni. Nyilvánvaló ma már a Marshall-terv csődje és ez abban is kifejezésre jut, hogy az 1949—1950- évre erősen csökkentették a hitelek összegét. Az első évben folyósított 4,7 milliárd helyett most csak 3,7 milliárd dollár kerül szétosztásra, tehát kereken egy milliárddal kevesebb. A legtöbb ország részesedését csökkente tették 1949—1950-re, csak Belgium, valamint Görögország és Törökország kap többet, mint tavaly. Ez azt mutatja, hogy a kölcsön szétosztása során az amerikai imperializmus stratégiai szempontjai az eddiginél is nagyobb mértékben érvényesülnek. Ugyanakkor Anglia 20 százalékkal, Franciaország és Olaszország 30 százalékkal, Hollandia pedig közel 40 százalékkal kap kevesebbet, mint az első évben. De mivel ugyanekkor csökkennek ezeknek az országoknak rendes dollárbevételei is, elkerülhetetlen az USA exportjának csökkenése és az amerikai túltermelési válság további elmélyülése. A nyugateurópai tőkés országokon pedig semmit nem segített a Marshall-kölcsön, csak növelte a dollárimperializmustól való függésüket és egyben az adósságterheiket. A kölcsönök folyósítása előtt már 83 milliárd dollár volt a többi tőkés ország államadóssága az Egyesült Államokkal szemben. Ebből 7 milliárddal tartoztak a Marhali-országok, közülük 4,3 milliárddal. Anglia, Franciaország államadóssága 20 év leforgása alatt megötszöröződött, Angliáé pedig megháromszorozódott és az angol költségvetési kiadások 20 százalékát már tavaly is a kölcsönszolgálat emésztette fel. Most a Marshall-kölcsön tovább növelte a nyugateurópai országokban ezt a súlyos tehertételt. Nem javította meg sehol sem a gazdasági helyzetet, nem növelte a termelést, nem emelte a munka termelékenységét, sem pedig a dolgozó tömegek életszínvonalát. Éppen ellenkezőleg: a viszonyok további leromlását segítette elő, azt a tőkésrendszerre legjellemzőbb »fortvurstlizást«, ami nem az ország érdekét, hanem csak a profitot nézi. A nyugateurópai tőkés előtt csak a profit a fontos, de nem a gazdaság újjáépítése, csak az üzlet a fontos, nem pedig a termelő munka. A profit átmeneti biztosítására volt jó a Marshallkölcsön, aminek terhe azonban most már tovább drágítja és ezzel csökkenti a termelést, növelve mindenhol a munkanélküliséget, a lakosság elszegényedését. A kapitalizmus rothadásának jellemző tünete ez: az egész Marshall-terv ennek a rothadási folyamatnak egyik mozzanata csupán. A Marshall-út a tőke üzleteinek az útja és egyben a gazdaság szétesésének, pusztulásának az útja. A népi demokráciák nem ezt az utat választották, hanem a termelés fokozásának és az életszínvonal emelésének útját, a szocializmus építését. Nem futottak a tőkésvilág kölcsönei után, hanem dolgozó népük erejéből építették újjá a kommunista pártok irányításával népgazdaságukat és hogy ez az út volt a helyes, azt elsősorban az elért eredmények bizonyítják, a termelés és az életszínvonal állandó válságmentes emelkedése. Egyedül a felszabadító Szovjetunió baráti segítségére támaszkodtak ezek az országok, de ez a támogatás őszinte volt és eredményes, amely ténylegesen segített áthidalni az élelmezési és nyersanyagnehézségeket, amely gépeket éss termelőeszközöket biztosított az újjáépítés számára. A szocialista együttműködés és a szocialista gazdálkodás nagy fölényének köszönhetik ezek az országok eddigi felemelkedésüket és ez biztosítja számukra a végső győzelem eléréséit is. A lengyel kiállítási pavillonban monumentális szobor fogadja a látogatókat. A két egymásba karoló, kalapácsot és búzakévét tartó alak a szoros minikás-paraszt szövetség megtestesítője. Az egész lengyel kiállításon végigvonul az a határtalan hála és szeretet, amelyet a lengyel nép érez dicső felszabadítója, a Szovjetúnió iránt, amely 25 év alatt kétszer harcolta ki a lengyelek szabadságát és függetlenségét. — Mit nézzünk meg a lengyel pavillonban? — erre a kérdésre legjobban egy WM-gyári elvtárs szavaival válaszolhatnánk: — ügyesek ezek a lengyelek — mondta, miután aprólékosan »végigböngészte« az egész csarnokot, mert nemcsak a lengyel ipar és mezőgazdaság termékeit állították ki, hanem elhozták ide az egész lengyel népet. Ne csak a művészien elrendezett textilanyagokban, gépekben és más iparcikkekben gyönyörködjünk tehát, hanem nézzük meg a falaikat díszítő fényképsorozatot is, amelyen megelevenedik a lengyel nép élete. A szövetek felett mosolygó lengyel munkásasszonyok képei, talán éppen azoké, akik a tarkavirágos mintákat szőtték. A képek alatt szöveg: 11.095 lengyel dolgozó nő jutott vezető állásokba. A lengyel anyák képe mellől nem hiányoznak a lengyel gyermekek sem. Ragyogóan tiszta játszószobában jól táplált, egészséges gyermekek — a kép a sokezer lengyel óvodák és napközik egyikét ábrázolja. A gépcsarnokban simavonalú, sokmázsás szerszámgépek mellett háztartási gépek, bányalámpák, zománcozott edények, nikkelezett evőeszköz-készletek sorakoznak. A gépek felett a lengyel élmunkások képei: Stanislaw Lugkovszki vasmunkás, élmunkás és városatya, 775 százalékos normát ért el. Stefan Stanik fémmunkás, mindössze 21 éves, de már 220 százalékra teljesítette a normáját. Közvetlenül a kijárat mellett fehér téglával kirakott barlangban csillog a híres lengyel fekete kőszén. Hét üvegrekeszben mindértnagyságú szénfajta képviselve van. A legnagyobbakon még tisztán látszik a bányászcsákányok hasításának nyoma. Felettük a hős lengyel bányászok, élmunkások arcképei. Közülük is kiemelkedik Zidonski vásár, aki a két lengyel munkáspárt egyesülése alkalmával 721 százalékos normát ért el. Az őszi Vásár lengyel pavillonja szemléltetően hirdeti: a csarnokban kiállító Lengyel Népköztársaság a szocializmus építésének útján halad. A szocializmus felé haladó lengyel nép elhozta iparának eredményeit az Őszi Vásárra A híres lengyel szén és szénbányászati eszközök NÉPSZAVA 1949 szeptember 23 Hasznosítanunk kell a szovjet kereskedelem tapasztalatait A kereskedelmi vállalatok vezetőinek értekezlete A Kereskedelmi Alkalmazottak Szabad Szakszervezete értekezletre hívta össze az állami belkereskedelmi vállalatok vezetőit, amelyen a Nagybudapesti Pártválasztmány határozata értelmében vizsgálták meg állami kereskedelmünk hibáit és a munka megjavításának módjait. Ligeti László, a szakszervezet főtitkára példaképül állította az értekezlet elé a Szovjetunió kereskedelmét. Állami kereskedelmünktovábbi fejlesztése során — mondotta — az eddiginél fokozottabb mértékben kell hasznosítanunk a szovjet kereskedelem tapasztalatait. Számos példát sorolt fel a munkafegyelem lazaságára vonatkozóan és hibáztatta az egyéni munkaverseny hiányát, holott a kereskedelmi alkalmazottak egyéni versenyét is jól ki lehet dolgozni. A kereskedelemben az áru forgási sebességének gyorsításával küzdhetjük le a legszűkebb keresztmetszetet- Ezen a téren még rengeteg a tennivaló. Rámutatott arra, hogy a fogyasztók szükségleteinek és igényeinek állandó kutatásával a kereskedelem segítő kezet nyújthat a termelés számára. Bejelentette, hogy huszonhat szakmai tanfolyam indul a kereskedelmi dolgozók szakmai tudásának fejlesztésére. Rövidesen elkészülnek a vas-, műszaki-, cipő-, festék-, papír- és textilárukkal foglalkozó szakkönyvek a kereskedelemben dolgozók számára. Az egyes vállalatok vezetőinek felszólalása után Vajda Imre belkereskedelmi államtitkár hangsúlyozta az értekezlet jelentőségét, amely abban domborodik ki, hogy az állami kereskedelem is magáévá tette az MDP Nagybudapesti Pártbizottságának a termelékenység fokozásáról hozott határozatát- Bejelentette, hogy belkereskedelmi akadémiáit létesítenek a szakmai utánpótlás ellátására.Ez azonban önmagában nem elég. Minden kereskedelmi központ és vállalati is legyen iskolája a szakmai vtmképzésnek". — mondotta. Különösen nagy gondot kell fordítani a szovjet kereskedelemre vonatkozó tapasztalatok felhasználására Az állami kereskedelemnek minden területen be kell bizonyítania fölényét a magánkereskedelemmel szemben. — fejezte be felszólalását Hilljáb Imre államtitkár.