Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)
1949-09-10 / 210. szám
Világ proletárjai egyesüljetek!77. évf., 210. sz. 1949 szeptember 10. szombat PSZAVA Is DÍVSZ kiáltványa a világ ifjúságához A termelékenység fokozásáról tárgyaltak a szakszervezeti vezetőségek és az ab titkári értekezletek Szerkesztőség , Budapest Telefon. 224-817, 224-818 224-819 Kémeket kártevőket, diverzánsokat és szabotőröket küldenek az Tttobanditák a népi demokratikus országokba. Megcáfolhatatlan bizonyítékokkal leplezi le ezt a lengyel kormánynak a Titoklikkhez intézett jegyzéke. A belgrádi hóhérok egyenes utasítására a jugoszláv közlekedésügyi minisztérium hivatalos kiküldöttje kémhálózatot igyekezett kiépíteni Lengyelországban s ezenkívül fizetett ügynököket bérelt fel a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni piszkolódó rágalomhadjárat céljaira. Természetes, hogy a zsák itt is megtalálta a foltját. A jugoszláv fasiszták tevékenysége — mint a lengyel jegyzék leszögezi: »kimutathatóan arra irányult, hogy Lengyelországban ellenséges érzületet támasszon a demokratikus tábor népei ellen és teljes összhangban áll a lengyel földalatti fasiszta tevékenységgel.« Fasiszták fasisztákkal cimborálnak — ebben nincs meglepő■ A szocializmus és demokrácia táborából dezertált titóista árulók természetesen készségesen szövetkeztek a lengyel fasiszta gazemberekkel. Tito és kalózai már rég azon az úton járnak, amelyen Doriot, a francia munkásmozgalom hírhedt dezertőrje, aki végül is váci egyenruhában kötött ki. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának megbélyegző határorzata rá is mutatott erre. A Szovjetunió jegyzékei ország-világ előtt leálcázták ezeket a galád árulókat, mint a nemzetközi béketábor gonosz és veszedelmes ellenségeit s a titóisták ma már nem kendőzik hangzatos, szólamokkal feneketlen árulársukat. Ma már nyíltan és leplezetlenül paktál a belgrádi haramiavezér az angol-amerikai nagytőke jugoszláviai különmegbízottaival s aljas szemérmetlenséggel árulja Jugoszlávia kincseit, a jugoszláv dolgozók rovására az angol-amerikai halálgyárosoknak. A Tito-klikk egy követ fut az imperialista farkasokkal Cservenkov elvtárs, bolgár miniszterelnökhelyettes, a bolgár felszabadulási ünnepen mondott beszédében Titóék árulását elemezve kimutatta: a Tito-kalózok »a kapitalista restauráció, az új szovjetellenes hadjárat imperialista terveinek ügynökei.. .« Tito és janicsárjai az imperialista háborús uszítók békebontó provokációinak készséges eszközei Gazdáik parancsára a leggaládabb módszerektől sem riadnak vissza abban az igyekezetükben, hogy ártsanak a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak. Természetes, hogy a lengyel kormány, amely tetten érte a titóista kártevők csoportját, ezek után arra a következtetésre jutott: a jugor szláv kormány lábbal tiporta és semmissé tette az 1040 márciusban kötött lengyel-jugoszláv barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt-A jugoszláv nép, amelyet Titóék oly gyalázatosam, elárultak, azonban meglitálja majd a visszavezető utat a Szovjetunió és a népi demokráciák hatalmas testvéri közösségébe: elsöpri Tito és hóhér klikkjének veszett bandáját. Lengyel jegyzék a jugoszláv kormányhoz Titóék lábbal tiporták és semmissé tették a lengyel-jugoszláv szövetségi egyezményt A lengyel külügyminisztérium csütörtökön a következő szövegű jegyzéket nyújtotta át a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság varsói nagykövetségének. A lengyel külügyminisztérium a következőket közli a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nagykövetségével: A lengyel biztossági szervek ■megállapították, hogy egyes jugoszláv hivatalos megbízottak, akiket különböző hivatalos feladatok teljesítésére küldtek Lengyelországba, egy idő óta lengyel területen kémtevékenységet folytatnak. Megállapítást nyert, hogy Petrovics Milics jugoszláv állampolgár, a jugoszláv közlekedésügyi minisztérium hivatalos kiküldöttje, akit a jugoszláv hatóságok 1948 márciusában küldtek Lengyelországba, hosszú idő óta kémtevékenységet végez azzal a céllal, hogy aláássa Lengyelország gazdasági és hadi potenciáját. 1949 augusztus 29-én Petrovicsot kémkedés vádjával letartóztatták. A chorzowi irodájában végrehajtott házkutatás során lengyel ipartelepekre vonatkozó néhány titkos okmányt találtak. Ezek az okmányok teljes mértékben megerősítették, hogy Petrovics kémtevékenységet folytat Lengyelországban. A vizsgálat ebben az ügyben tovább folyik. Anélkül, hogy részletesebben foglalkoznánk Petrovics kémtevékenységével, amelynek teljes felderítése az illetékes igazságügyi hatóságokra tartozik, már eleve meg kell állapítani, hogy Petrovics tevékenységét bizonyos jugoszláv kormányszervek utasítására végezte. Ez a tény világosan mutatja ennek a kormánynak ellenséges magatartását Lengyelország irányában. Petrovics 1948 márciusában történt megérkezése után azonnal megkezdte kémtevékenységét, kémhálózatot épített ki és ennek céljaira lengyel területen ügynököket toborzott. Ügynökeinek azt az utasítást adta, hogy a lengyel iparra, vasútiakra stb. vonatkozó okmányokat, tájékoztatásokat, rajzokat gyűjtsenek. Petrovics különösen arra törekedett, hogy adatokat gyűjtsön Lengyelországnak a Szovjetunióval, Bulgáriával és más országokkal fennálló gazdasági kapcsolatairól. Kémhálózata révén Petrovicsnak sikerült bizonyos számú titkos okirathoz hozzájutni, amelyekért ügynökeinek különböző pénzösszegeket fizetett ki. Az ily módon szerzett anyagot Petrovics Jugoszláviába továbbította. Ugyancsak megállapították, hogy a kémtevékenységen kívül Petrovics, valamint Jugoszlávia más hivatalos képviselői is, diverzáns célzatú propagandatevékenységet fejtettek ki Lengyelországban. Személyesen vagy fizetett ügynökeik útján jugoszláv propagandaanyagot terjesztettek az országban, rágalmazva a demokratikus Lengyelországot és szövetségeseit, a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Ez a propagandatevékenység kimutathatóan arra irányult, hogy Lengyelországban ellenséges érzületet támasszon a demokratikus tábor népei ellen és teljes összhangban áll a lengyel földalatti fasiszta tevékenységgel. A lengyel külügyminisztérium megállapítja: az a tény, hogy az egyik jugoszláv minisztérium hivatalos kiküldöttje Lengyelországban kémtevékenységet folytat, ellenséges cselekményt jelent a lengyel néppel és a lengyel állammal szemben. Ilyen körülmények között a lengyel kormány határozottan követeli, szüntessék be a jugoszláv állam hivatalos képviselői efajta ellenséges cselekményeiket lengyel területen. Ezek a cselekmények szerves részét alkotják annak az akciónak, amelyet a jugoszláv kormány rendelt el a demokratikus népek békefrontjának meggyengítésére, amely frontból a jugoszláv kormány a háborús uszítók demokráciaellenes és imperialista táborába szökött át. Ez az akció mindenben megfelel a jugoszláv kormány fasiszta, népellenes magatartásának. Az a tény, hogy a jugoszláv kormány szervei egyik képviselőjük útján már 1948 márciusa óta kémtevékenységet folytatnak lengyel területen, jellemzően mutatja, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a demokratikus Lengyelország és a béketáborhoz tartozó országok iránt milyen hosszú időre nyúlik vissza. Azoknak a nyilatkozatoknak ellenére, amelyeket a jugoszláv kormány a jugoszláv közvélemény megtévesztése céljából kiadott, a jugoszláv kormány ellenséges magatartása Lengyelország irányában az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált és egyebek között kifejezésre jutott a lengyeljugoszláv kereskedelmi kapcsolatoknak jugoszláv részről történő szabotálásában és a belgrádi lengyel tájékoztató hivatal bezárásában. Egyes jugoszláv hivatalos kiküldöttek tevékenysége a béke és demokrácia táborához tartozó országokban, nevezetesen az olyan kémtevékenység, amilyet Petrovics, a jugoszláv közlekedésügyi minisztérium képviselője Lengyelországban kifejtett, újabb bizonyítéka a jugoszláv kormány demokráciaellenes, imperialistabarát politikájának, amely a döntő nemzetközi problémákban is megnyilvánul. Ez a tevékenység mutatja, hogy a jugoszláv kormány egyre jobban a nemzetközi rekaciós erők szolgájává válik. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a béketáborból az imperialista táborba átszökött jugoszláv kormány renegát tevékenységét a lengyel közvélemény a legerélyesebben elítéli. De az is világos — és ezt a leghatározottabban ki kell jelenteni —, hogy a lengyel közvélemény és a lengyel kormány teljesen tudatában van annak, hogy a fent ismertetett tényekért nem a jugoszláv népre, hanem kizárólag a jugoszláv kormányra hárul a felelősség. A mostani állapotnak, amely már magában véve is ellentétben áll a jugoszláv nép érdekeivel, semmi köze sincs a jugoszláv népek igaz demokratikus szelleméhez, a szabadságért folytatott odaadó harcok hagyományához és a békés munka iránti vágyához. A lengyel kormány a Jugoszlávia népei iránt fennálló mély barátság érzelmeitől vezettetve és attól a vágytól eltelve, hogy minél szorosabbra fűzze a szolidaritást, amely a két ország között a Szovjetúnió vezetésével a fasiszta megszállók ellen folytatott közös harc tüzében edződött meg, 1946 márcus havában barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötött a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányával. A fent említett tények világánál a lengyel kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány ezt az egyezményt lábbal tiporta és semmissé tette — nvlt ellentétben Jugoszlávia népeinek és a lengyel nemzetnek törekvéseivel és érzelmeivel. A lengyel kormány meggyőződése, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal szemben ellentétben áll Jugoszlávia népeinek magatartásával és semmiképpen sem befolyásolja azokat a szívélyes érzelmeket, amelyeket a lengyel nép Jugoszlávia népei iránt érez. Jugoszlávia népei egész biztosan nem fogják megengedni, hogy az imperialista háborús uszítókkal való együttműködésnek és a nemzeti függetlenség feladásának útjára taszítsák őket. i A Titobanda az angol-amerikai agresszió balkáni rohamcsapata Cservenkov bolgár miniszterelnökhelyettes beszéde a szófiai felszabadulási ünnepségen A szófiai Városi Színházban tartott díszülésen a kormány nevében Valiko Cservenkov miniszterelnökhelyettes beszédében a többi között ezeket mondotta: A szeptember 9-i népi felkelést főleg az jelllemzi, hogy a Szovjet Hadsereg győzelmes balkáni előnyomulásával volt összhangban. A fasizmus jármától, az imperialista függőségtől szabadította fel hazánkat a Szovjet Hadsereg. — Ezért intézzük első szavunkat — a forró elismerés és mély hála hangját — a Szovjetunióhoz, annak dicsőséges és legendás hadseregéhez, a Szovjet Hadsereghez, a szovjet népek nagy vezéréhez és tanítójához, a bolgár nép és az egész haladó emberiség nagy vezéréhez és tanítójához, Sztálin generalisszimuszhoz. Független nemzetként való fennállásunk alapja a megingathatatlan bolgár-szovjet barátság. — A capelalteraust eláruló Titóklikk most a rágalom és a kihívó hazugság áradatát zúdítja a Szovjetunió felé. Ez a klikk gyalázatosan dezertált az imperialisták táborába és, hogy kedvében járjon newyorki és londoni gazdáinak, igyekszik aláásni a jugoszláv népek természetes bizalmát és barátságát a Szovjetunió iránt, amelynek hadserege őket is felszabadította a német iga alól. Csak a népek közötti tartós békéért harcolók táborának gyalázatos szökevényei, az új háborúra uszítók elszánt ügynökei, a béke és szocializmus gyűlölködő, esküdt ellenségei használhatnak hasonló hangot és foglalhatnak el hasonló magatartást a Szovjetunióval , a szocializmus és a béke legfőbb támaszával szemben. A Tito-klikk aljassága és árulása, amelyet legutóbb a szovjet jegyzékek oly erélyesen lelepleztek, a legkézenfekvőbb módon mutatja, hogy az áruló nacionalizmus az ellenség zászlaja. A titóisták ma ezalatt a zászló alatt jelentkeznek, mint a reakció és az imperialista támadás élcsapata. Ez alatt a zászló alatt szítanak egyenetlenséget és zavart a Balkánon, mint a kapitalista restauráció, az új szovjetellenes hadjárat imperialista terveinek ügynökei és lovagjai. Az úgynevezett szocializmus építése a Szovjetúnió segítsége nélkül, sőt ellene és a népi demokráciák ellen harcolva, az imperialisták Tito-féle ügynökeinek áttetsző spanyolfala, mely árulásuknak és Jugoszláviának a béke, a demokrácia és a szocializmus ellenségeinek táborába történő átépítésének leplezésére szolgál. A Utisták semilyen szocializmust nem építenek. Semmi köze nincs és nem is lehet a szocializmushoz annak a Gestapo-terrornak, amely Jugoszláviában a kommunistákat, a béke és a nemzetközi testvériség híveit fenyegeti. Miféle ■szocializmusról lehet szó Jugosal?-