Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-10 / 210. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­77. évf., 210. sz. 1949 szeptember 10. szombat PSZAVA Is DÍVSZ kiáltványa a világ ifjúságához A termelékenység fokozásáról tárgyaltak a szakszervezeti vezető­ségek és az ab titkári értekezletek Szerkesztőség , Budapest Telefon. 224-817, 224-818 224-819 Kémeket kártevőket, diverzánsokat és szabotőröket küldenek az Ttto­­banditák a népi demokratikus országokba. Megcáfolhatatlan bizonyítékokkal leplezi le ezt a lengyel kormánynak a Tito­­klikkhez intézett jegyzéke. A belgrádi hóhérok egyenes uta­­sítására a jugoszláv közleke­désügyi minisztérium hivata­los kiküldöttje kémhálózatot igyekezett kiépíteni Lengyel­­országban s ezenkívül fize­tett ügynököket bérelt fel a Szovjetunió és a népi demo­kráciák elleni piszkolódó rá­galomhadjárat céljaira. Természetes,­­ hogy a zsák itt is megtalálta a foltját. A jugoszláv fasiszták tevékeny­sége — mint a lengyel jegy­zék leszögezi: »kimutathatóan arra irányult, hogy Lengyel­­országban ellenséges érzületet támasszon a demokratikus tá­bor népei ellen és teljes össz­hangban áll a lengyel föld­alatti fasiszta tevékenységgel.« Fasiszták fasisztákkal cimbo­rálnak — ebben nincs meg­lepő■ A szocializmus és demo­krácia táborából dezertált titóista árulók természetesen készségesen szövetkeztek a­ len­gyel fasiszta gazemberekkel. Tito és kalózai már rég azon az úton járnak, amelyen Do­­riot, a francia munkásmozga­lom hírhedt dezertőrje, aki végül is váci egyenruhában kötött ki. A Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizott­ságának megbélyegző ha­táror­za­ta rá is mutatott erre. A Szovjetunió jegyzékei ország-világ előtt leálcázták ezeket a galád árulókat, mint a nemzetközi béketábor gonosz és veszedelmes ellen­ségeit s a titóisták ma már nem kendőzik hangzatos, szó­lamokkal feneketlen árulár­sukat. Ma már nyíltan és leplezetlenül paktál a bel­grádi haramiavezér az an­gol-amerikai nagytőke jugo­szláviai különmegbízottaival s aljas szemérmetlenséggel árulja Jugoszlávia kincseit, a jugoszláv dolgozók rová­sára az angol-amerikai ha­­lálgyárosoknak. A Tito-klikk egy követ fut az imperia­lista farkasokkal­ Cserven­­kov elvtárs, bolgár minisz­terelnökhelyettes, a bolgár felszabadulási ünnepen mon­dott beszédében Titóék áru­lását elemezve kimutatta: a Tito-kalózok »a kapitalista restauráció, az új szovjet­­ellenes hadjárat imperialista terveinek ügynökei.. .« Tito és janicsárjai az im­perialista háborús uszítók békebontó provokációinak készséges eszközei­ Gazdáik parancsára a leggaládabb módszerektől sem riadnak vissza abban az igyekezetük­­ben, hogy ártsanak a Szovjet­uniónak és a népi demokrá­ciáknak. Természetes, hogy a lengyel kormány, amely tet­ten érte a titóista kártevők csoportját, ezek után arra a következtetésre jutott: a jugor szláv kormány lábbal tiporta és semmissé tette az 1040 már­ciusban kötött lengyel-jugo­­szláv barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt-A jugoszláv nép, amelyet Titóék oly gyalázatosam, el­árultak, azonban megl­itálja majd a visszavezető utat a Szovjetunió és a népi demo­kráciák hatalmas testvéri kö­zösségébe: elsöpri Tito és hóhér klikkjének veszett ban­dáját. Lengyel jegyzék a jugoszláv kormányhoz Titóék lábbal tiporták és semmissé tették a lengyel-jugoszláv szövetségi egyezményt A lengyel külügyminisztérium csütörtökön a következő szö­vegű jegyzéket nyújtotta át a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság varsói nagykövetségé­nek. A lengyel külügyminisztérium a következőket közli a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nagy­követségével: A lengyel biztos­sági szervek ■megállapították, hogy egyes jugoszláv hivatalos meg­bízottak, akiket különböző hi­vatalos feladatok teljesítésére küldtek Lengyelországba, egy idő­ óta lengyel területen kém­­tevékenységet folytatnak. Megállapítást nyert, hogy Petrovics Milics jugoszláv állampolgár, a jugoszláv közlekedésügyi miniszté­rium hivatalos kiküldöttje, akit a jugoszláv hatóságok 1948 márciu­sában küldtek Lengyelországba, hosszú idő óta kémtevékenységet végez azzal a céllal, hogy aláássa Lengyelország gazdasági és hadi potenciáját. 1949 augusztus 29-én Petrovi­­csot kémkedés vádjával letar­tóztatták. A chorzowi irodájában végrehaj­tott házkutatás során lengyel ipar­telepekre vonatkozó néhány titkos okmányt találtak. Ezek az okmányok teljes mértékben megerősítették, hogy Petrovics kémtevékenységet folytat Len­gyelországban. A vizsgálat ebben az ügyben to­vább folyik. Anélkül, hogy részletesebben fog­lalkoznánk Petrovics kémtevékeny­ségével, amelynek teljes felderítése az illetékes igazságügyi hatósá­gokra tartozik, már eleve meg kell állapítani, hogy Petrovics tevékenységét bizo­nyos jugoszláv kormányszer­vek utasítására végezte. Ez a tény világosan mutatja ennek a kormánynak ellenséges maga­tartását Lengyelország irányá­ban. Petrovics 1948 márciusában tör­tént megérkezése után azonnal megkezdte kémtevékenységét, kémhálózatot épített ki és en­nek céljaira lengyel területen ügynököket toborzott. Ügynökeinek azt az utasítást adta, hogy a lengyel iparra, vasútiakra stb. vonatkozó okmányokat, tájékozta­tásokat, rajzokat gyűjtsenek. Petro­­vics különösen arra törekedett, hogy adatokat gyűjtsön Lengyel­­országnak a Szovjetunióval, Bulgá­riával és más országokkal fenn­álló gazdasági kapcsolatairól. Kém­­hálózata révén Petrov­icsnak sike­rült bizonyos számú titkos okirat­hoz hozzájutni, amelyekért ügynö­keinek különböző pénzösszegeket fizetett ki. Az ily módon szerzett anyagot Petrovics Jugoszláviába továb­bította. Ugyancsak megállapították, hogy a kémtevékenységen kívül Petro­vics, valamint Jugoszlávia más hi­vatalos képviselői is, diverzáns célzatú propaganda­­tevékenységet fejtettek ki Len­gyelországban. Személyesen vagy fizetett ügynö­keik útján jugoszláv propaganda­anyagot terjesztettek az országban, rágalmazva a demokratikus Lengyelországot és szövetsége­seit, a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Ez a propagandatevékenység ki­mutathatóan arra irányult, hogy Lengyelországban ellenséges érzü­letet támasszon a demokratikus tábor népei ellen és teljes összhangban áll a lengyel földalatti fasiszta tevékeny­séggel. A lengyel külügyminisztérium megállapítja: az a tény, hogy az egyik jugoszláv minisztérium hiva­talos kiküldöttje Lengyelországban kémtevékenységet folytat, ellenséges cselekményt jelent a lengyel néppel és a lengyel állammal szemben. Ilyen körülmények között a lengyel kormány határozot­tan követeli, szüntessék be a jugoszláv állam hivatalos kép­viselői efajta ellenséges cselek­ményeiket lengyel területen. Ezek a cselekmények szerves ré­szét alkotják annak az akciónak, amelyet a jugoszláv kormány rendelt el a demokratikus népek béke­frontjának meggyengítésére, amely frontból a jugoszláv kor­mány a háborús uszítók demokrá­ciaellenes és imperialista táborába szökött át. Ez az akció mindenben meg­felel a jugoszláv kormány fa­siszta, népellenes magatartásá­nak. Az a tény, hogy a jugoszláv kormány szervei egyik képvise­lőjük útján már 1948 márciusa óta kémtevékenységet folytatnak len­gyel területen, jellemzően mu­tatja, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a demokratikus Lengyelország­ és a béketábor­hoz tartozó országok iránt mi­lyen hosszú időre nyúlik vissza. Azoknak a nyilatkozatoknak elle­nére, amelyeket a jugoszláv kor­mány a jugoszláv közvélemény megtévesztése céljából kiadott, a jugoszláv kormány ellenséges magatartása Lengyelország irá­nyában az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált és egyebek között kifejezésre jutott a lengyel­­jugoszláv kereskedelmi kapcsola­toknak jugoszláv részről történő szabotálásában és a belgrádi len­gyel tájékoztató hivatal bezárásá­ban. Egyes jugoszláv hivatalos kikül­döttek tevékenysége a béke és demokrácia táborához tartozó or­szágokban, nevezetesen az olyan kémtevékenység, amilyet Petrovics, a jugoszláv közlekedésügyi minisz­térium képviselője Lengyelország­ban kifejtett, újabb bizonyítéka a jugoszláv kormány demokráciaellenes, im­perialistabarát politikájának, amely a döntő nemzetközi problé­mákban is megnyilvánul. Ez a tevé­kenység mutatja, hogy a jugoszláv kormány egyre jobban a nemzet­közi rekaciós erők szolgájává válik. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a béketáborból az imperialista táborba átszökött jugoszláv kormány renegát tevékenysé­gét a lengyel közvélemény a legerélyesebben elítéli. De az is világos — és ezt a leg­határozottabban ki kell jelenteni —, hogy a lengyel közvélemény és a lengyel kormány teljesen tudatában van annak, hogy a fent ismertetett tényekért nem a jugoszláv népre, hanem kizárólag a jugoszláv kor­mányra hárul a felelősség. A mostani állapotnak, amely már magában véve is ellentétben áll a jugoszláv nép érdekeivel, semmi köze sincs a jugoszláv népek igaz demokratikus szelleméhez, a szabadságért folytatott odaadó harcok hagyományához és a békés munka iránti vágyához. A lengyel kormány a Jugoszlá­via népei iránt fennálló mély barát­ság érzelmeitől vezettetve és attól a vágytól eltelve, hogy minél szo­rosabbra fűzze a szolidaritást, amely a két ország között a Szovjetúnió vezetésével a fasiszta megszállók ellen folytatott közös harc tüzében edződött meg, 1946 márcus havá­ban barátsági és kölcsönös segély­nyújtási egyezményt kötött a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kormányával. A fent említett tények világá­nál a lengyel kormány kény­telen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány ezt az egyezményt lábbal tiporta és semmissé tette — nv­­lt ellentét­ben Jugoszlávia népeinek és a lengyel nemzetnek törekvései­vel és érzelmeivel. A lengyel kormány meggyőző­dése, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a Szovjet­­únióval és a népi demokratikus országokkal szemben ellentétben áll Jugoszlávia népeinek maga­tartásával és semmiképpen sem befolyásolja azokat a szívélyes érzelmeket, amelyeket a lengyel nép Jugo­szlávia népei iránt érez. Jugoszlávia népei egész biztosan nem fogják megengedni, hogy az imperialista háborús uszítókkal való együttműködésnek és a nem­zeti függetlenség feladásának út­jára taszítsák őket. i­ A Tito­banda az angol-amerikai agresszió balkáni rohamcsapata Cservenkov bolgár miniszterelnökhelyettes beszéde a szófiai felszabadulási ünnepségen A szófiai Városi Színház­ban tar­tott díszülésen a kormány nevé­ben Valiko Cservenkov miniszter­­elnökh­e­lyette­s beszédében a többi között eze­ket mondotta: A szeptember 9-i népi felkelést főleg az jelllem­zi, hogy a Szovjet Hadsereg győzelmes balkáni elő­nyomulásával volt összhangban. A fasizmus jármától, az imperialista függőségtől szabadította fel hazán­­kat a Szovjet Hadsereg. — Ezért intézzük első szavun­kat — a forró elismerés és mély hála hangját — a Szovjetunióhoz,­ annak dicsőséges és legendás hadseregéhez, a Szovjet Had­sereghez, a szovjet népek nagy vezéréhez és tanítójához, a bol­gár nép és az egész haladó em­beriség nagy vezéréhez és tanító­jához, Sztálin generalisszimuszhoz. Független nemzetként való fenn­állásunk alapja a megingathatatlan bolgár-szovjet barátság. — A capelalteraust eláruló Ti­tó­klikk most a rágalom és a kihívó hazugság áradatát zúdítja a Szovjetunió felé. Ez a klikk gyalá­zatosan dezertált az imperialisták táborába és, hogy kedvében járjon newyorki és londoni gazdáinak, igyekszik aláásni a jugoszláv né­pek természetes bizalmát és barát­ságát a Szovjetunió iránt, amely­nek hadserege őket is felszabadí­totta a német iga alól. Csak a né­pek közötti tartós békéért harcolók táborának gyalázatos szökevényei, az új háborúra uszítók elszánt ügynökei, a béke és szocializmus gyűlölködő, esküdt ellenségei használhatnak hasonló hangot és foglalhatnak el hasonló maga­tartást a Szovjetunióval , a szocia­lizmus és a béke legfőbb támaszá­val szemben. A Tito-klikk aljassága és árulása, amelyet legutóbb a szovjet jegyzékek oly erélyesen lelepleztek, a legkézenfekvőbb mó­don mutatja, hogy az áruló nacio­nalizmus az ellenség zászlaja. A titóisták ma ezalatt a zászló alatt jelentkeznek, mint a reakció és az imperialista támadás élcsa­pata. Ez alatt a zászló alatt szíta­nak egyenetlenséget és zavart a Balkánon, mint a kapitalista restauráció, az új szovjetellenes hadjárat imperialista terveinek ügy­nökei és lovagjai. Az úgynevezett szocializmus építése a Szovjetúnió segítsége nélkül, sőt ellene és a népi demokráciák ellen harcolva, az imperialisták Tito-féle ügynö­keinek áttetsző spanyolfala, mely árulásuknak és Jugoszláviának a béke, a demokrácia és a szocializ­mus ellenségeinek táborába tör­ténő átépítésének leplezésére szol­gál. A Ut­isták semilyen szocializ­must nem­ építenek. Semmi köze nincs és nem is lehet a szocializ­mushoz annak a Gestapo-terrornak, amely Jugoszláviában a kommunis­tákat, a béke és a nemzetközi test­vériség híveit fenyegeti. Miféle ■szocializmusról lehet szó Jugosal?-

Next