Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-18 / 217. szám

Elnök:­ Tehát a Tito-vezette jugoszláv kormányzat ennek az angol-amerikai törekvésnek vett, az eszköze. Brankov: Igen, ez világos. Elnök: Elkezdte már az előbb, most térjünk rá a részleteire an­nak, hogy a Tito-kormányzat, mint az angol-amerikai tényezőknek az eszköze, ezt az elgondolást Ma­gyarországot illetően, itt Magyar­­országon hogyan, milyen eszközök­kel kívánta megvalósítani. Erről be­széljen most részleteiben. Brankov: Meg kell mondanom, hogy ezt a tervet az első időben, a Tájékoztató Iroda határozata előtt még békés eszközökkel próbálkoz­tak megvalósítani. A Tájékoztató Iroda határo­zata után, akkor más eszkö­zökkel is próbálták ezt meg­valósítani, mert belátták, hogy békés eszközökkel nem fog si­kerülni a dolog, így nagy szerepe volt természete­sen a már jól kiépített jugoszláv hírszerző hálózatnak Magyar­­ország területén. Rankovics utasítást ad Raffe népszerűsítésére Elnök: Talán arról beszéljen elő­ször, hogy ön a saját tevékenysé­gét illetően Titótól, Rankovicstól, vagy Gyilasztól, vagy­ általában a felsőbb jugoszláv vezetőségtől mi­lyen utasításokat kapott és hogyan vitte ezeket véghez. Talán ezen kezdjük-Brankov. Hogy valami készül ezen a vonalon, azt először 1947 májusában tudtam meg, amikor Rankovics Bel­grádba hívott. De meg kell mondanom, hogy azelőtt, már 1945-ben, mikor Magyarországra jöttem, akkor is már valami emlí­tés volt arra, hogy a magyarországi helyzet nem stabil... Elnök: Tehát nemcsak 1947-ben tudta meg — ki is akartam igazítani, csak vártam a mondat befejezését —, hanem tudta, mikor a katonai misszióval idejött, csak ez egyre világosabban alakult ki az idők folyamán. Brankov: Igen. Hogy a magyar­­országi helyzet nem stabil, azután Rankovics akkor, 1947-ben, nyíltan megmondotta, hogy Magyarországon olyan n hely­­■­zet és olyan politikai vonal ér­vényesül, amely Jugoszlávia érdekei ellen irányul. Szóval Magyarország kormányának más politikát kel folytatnia. Elnök: Ezt sem így mondjuk, h hogy Jugoszlávia érdekei ellen, ha­nem olyan irányzat érvényesül, amely ellentétben áll a Tito-ku­kk törekvéseivel. Így talán helyesebb. Brankov: Úgy akartam mondani. És nekem azt mondotta, hogy meg kell nézni a hálózaton keresztül, hogy milyen alkalmas emberek van­nak Magyarországon, akiket meg kell nyerni a jugoszláv kormány politikájához. Akkor azt is mondta, hogy ezen a téren már dolgoznak és említette Rob Antalt, hogy neki van egy jól kiépített hálózata Magyarországon és fel kell vennem a kapcsolatot Rob Antallal, aki annak idején már országgyűlési kép­viselő és a Magyarországi De­mokratikus Szlávok Szövetségének főtitkára volt. Elnök: Talán ne Roth Antalon kezdjük, hanem a legnagyobbakon, mert azt mondotta, hogy körül kell nézni, kik varnnak itt Magyarorszá­gon vezető emberek, akik hajlandók a jugoszláv kormányzat utasításai­nak, célkitűzéseinek kiszolgálására. Brankov: Igen. Azután azt emlí­tette ... Elnök: A legnagyobbakról be­széljen. Kik voltak ilyenek? Brankov: Említette, hogy azt a vonalat,amely nem egyezik meg Jugoszlávia terveivel, Rákosi, Gerő és Farkas folytatják Magyarorszá­gon, de ugyanakkor vannak veze­tők a Pártban, akik más vélemé­nyen­­ vannak. Akkor már említette, hogy Rajk az az ember, akit nép­szerűsíteni kell Magyarorszá­gon és a kémhálózaton keresz­tül Rákosi, Gerő és Farkas te­kintélyét kell csökkenteni. Ez volt az első utasítás ilyen irány­ban. 1947 végén, amikor Tito a kormánydelegációval Budapesten járt, ezek a tervek már megéret­tek és konkrét formát k­öltöttek, különösen egy találkozón, amely Kelebián történt Rankovics belügy­miniszter és Rajk magyar belügy­miniszter között. Ezen a találkozá­son én, mint to­mács szerepeltem Akkor ezen a találkozón konkré­tebben is szó volt arról, hogyan kell e­zeket a terveket megvalósí­tani. Rankovics akkor konkrét uta­sításokat adott Rajknak, aki már 1945 től kezdve, ahogy mondottam, a jugoszláv hír­­szolgálatnak beszervezett kéme volt. Rankovis konkrét utasításokat, ta­nácsokat adott Rajknak, hogy neki m­i a feladata és hogyan kell dol­goznia, hogy a magyar kormányt és annak vezetőit és a Párt veze­tőit, Rákosit, Farkast és Gerőt, akiket Rankovics főellensé­geinek tartott, a Tito-terv megvalósításában, elhárítsa az útból. Elnök: Hát mondja el részletesen, milyen utasításokat adott Rankovics ez alkalommal Rajknak? Megbeszélés a vasúti kocsiban Brankov: Én emlékszem . .. Elnök: Ez az a találkozás ugye, Kelebián a vasúti kocsiban? Brankov: A vasúti kocsiban. Ami­kor én bementem oda, — en­yémet hívtak, hogy tolmács legyek, — amikor én bementem a szalon­kocsiba, ott volt már Rankovics és Rajk. Ketten ültek és amikor én be­­mentem, akkor azt mondották, hogy legyek a tolmácsuk. Először arról volt szó, hogy a jugoszláv és a ma­gyar belügyminisztérium között mi­nél szorosabbnak kell lennie az együttműködésnek. Erről kezdtek beszélni, de gyorsan rátértek arra, hogy — ezt Rankovics mondotta már — Rajknak a feladata, hogy min­dent megtegyen, hogy a kor­mányt megbuktassa. Rákosit, Gerőt és Farkast pedig el kel­l távolítani a vezetőségből. Emlékszem, hogy arról volt szó, hogyha Rajknak csak annyi sikerül, hogy megszervez egy komoly ellenzéket a pártban, azután az állami apparátusban, akkor ő számíthat arra, hogy komoly segítséget fog kapni Titótól ak­kor, hogy átvehesse a párt és a magyar kormány vezetését. Rankovics Rajknak azt mondotta, hogy ő alkalmas ember arra, hogy ezt megvalósítsa. Arról is szó volt, hogy Rajknak kell segítenie, szak­­szervezeti,­ if­júsági és női szerve­zetek egyesítésében, hogy Belgrádban legyen az összes balkáni és középeurópai népi demokratikus állam központja. Rajknak az a feladata, hogy a me­gyei szervezetek, szakszervezetek, női szervezetek, ifjúsági szerveze­tek bekapcsolódjanak ebbe a mun­kába és segítsenek, hogy Belgrád­ban a­akuljon egy központ. Elnök: Pálffy Györgyről még ak­kor nem volt szó? Hogy mi lesz a feladata Pálfy Györgynek? Brankov: Pálffy Györgyről még akkor nem volt szó. Pálffy György­ről először Rankovics említést tett nekem 1948 májusában, amikor Belgrádban voltam. Elnök: Erre majd rátérünk. Brankov: Igen. A kelebiai találko­záson, azt hiszem, nem történt em­lítés még Pálffyról. Májusban, ami­kor Belgrádban voltam, akkor Ran­kovics már konkrétebben ... Elnök: Ne erről beszéljünk! Most még a kelebiai találkozóról beszél­jünk. Miről volt ott még szó? Mire emlékszik? Brankov (hosszabb gondolkozás után): A fődolog az volt, hogy Rajknak kell megszervezni egy ko­moly csoportot a magyar pártban és hogy Magyarországon a parla­mentben is alakuljon meg egy ilyen csoport... Enök: Igen. Brankov: ... és hogy érezzék, hogy van egy komoly ellenzék, amely Rákosi... Elnök: Hát mi a feladata ennek a csoportnak? Brankov: Ennek a csoportnak a feladata az kell, hogy legyen, hogy eltávolítsák a mai kormány és párt vezetőit. Elnök: Különösképpen kiket? Brankov: Különösképpen, ahogy már mondtam, Rákosit, Gerőt és Farkast. Elnök: Volt arról szó, hogy eze­ket meg kell semmisíteni? Brankov: Akkor nem volt szó. Elnök: Ekkor még nem volt szó? Brankov: Nem volt szó. Elnök: Tehát ez a csoport Rajk vezetésével vegye kezébe a ha­talmat. Brankov: Igen. Elnök: ... én mihez kezdjen ez­zel a hatalommal? Brankov: Akkor Rankovics taná­csokat adott Rajknak és azt mon­dotta neki, hogy olyan elemekre kell támasz­kodnia, akik segíteni fogják, hogy Magyarországon egy burzsoá­ demokratikus kormány alakuljon meg. Természetes, hogy elsősorban a trockista elemekre kell támaszkod­nia a pártban, mert már azok úgyis folytatnak harcot Rákosi ellen a pártban. Azután a nacionalista, so­viniszta elemekre kell neki támasz­kodnia Magyarországon, a katolikus erőkre, különösen a falun a kulá­­kokra és példaként kell hozni a ju­goszláv esetet, ahol nem folytatnak harcot a kulákok ellen. Egyszóval Magyarországnak kell haladni Jugoszlávia útján. Ez volt a lényege az egésznek és hogy Rajknak a feladata, hogy ezt meg is valósítsa Magyarországon. Brankov: Igen. Ilyen nyílt formá­ban nem emlékszem, hogy Ranko­vics mondotta volna. De igaza van, emlékszem jól. A lényege az volt, csak nem ilyen szavakkal; nem em­lékszem, hogy ilyen szavakkal... Elnök: Szóval volt ilyesmiről szó? Brankov: Volt ilyesmiről szó. Elnök: Rajk László, jöjjön ide. (Rajk Brankov mellé lép.) Rajk László: Brankov Lazar, figyeljen ide, elsősorban ön most! (utóbbi szavait Brankovhoz intézi) Rajk László a következőket vallotta teg­nap — szó szerint idézem: — »Ran­kovics nekem a következőket adta elő­. — Ezt Rajk mondja, érti? Brankov: Igen. Elnök (folytatja az idézést): »Tisztában kell lennem azzal« — vagyis neki, Rajknak tisztában kell lennie — »hogy sem­ Tito, sem a jugoszláv kormány, annak többi tagjai a felszabadulás után nem akarták a népi demokratikus rend­szert és azon keresztül Jugoszlá­viában a szocializmus építését«. Elnök (folytatja): »Ha ők mégis kénytelenek voltak olyan forradalmi intézkedéseket hozni, amelyek lé­nyegében és de facto a kapitaliz­mus likvidálása felé kezdtek ve­zetni, ez nem azért volt, mert ők komolyan ezt a programot, szocia­lizmust akarták megvalósítani, ha­nem kényszerültek csupán ezt meg­tenni a jugoszláv dolgozó néptöme­gek nyomása alatt­. Ezt vallotta Rajik László tegnap, hogy ezt ön­nel Rankovics Kelebián nyíltan, ci­nikusan közölte. Emlékszik ilyes­mire? Brankov: úgy, ahogy már meg­mondtam, erről volt szó ... Elnök: Tehát ez volt az értelme? Brankov: Igen, de nem emlék­szem, hogy ilyen szavak... Elnök: Nem a szavak a fontosak, hanem a tartalom! Brankov: Tartalmilag ez volt. Elnök: Vagyis tartalmilag mi a lényeg? Azt mondta Rankovics, soha nem akartunk mi szocializmust, csak becsaptuk Jugoszlávia népét, m­intha ezt akarnánk. Ez a lényeg. Ilyesmit mondott Rankovics? Mert Rajk ezt vallja. Brankovi­c mondott ilyesmit, csak nem olyan határozott formá­ban. Rajk és Brankov szembesítése A „speciális Jugoszláv szocializmus“ a nép elvakítását szolgálja Elnök: Most ön az előbb azt mondotta, hogy itten kezdetben olyan dolgokat hallott, hogy Jugo­szlávia majd valami speciális szo­cializmust fog megvalósítani. Brankov: Igen. Elnök: Közbe vetőség, szép kis gazdagítás. Tehát amit ön most itt elmondott: Rajk vegye a kezébe a hatalmat, nacionalista, soviniszta elemekre, a kulákokra, az egyházi reakcióra támaszkodjék, miféle gaz­dagítása a marxizmusnak? Vagy miféle speciális szocializmus? Sem­miféle szocializmus. Semmiféle el­kendőzéssel és maszlaggal sem lehet ezt szocializmusnak nevezni. Brankov: Itt nincs... Elnök: Miről volt szó iítt? Brankov: Itt nincs ellentét, hanem csak álcázásról van szó. Elnök: Hát erről beszéljen. Brankov: Amikor a szocializmus­ról, a marxizmus gazdagításáról volt szó, az a jugoszláv népnek szólt. Elnök: Szóval itt már mindjárt megmutatkozott... Brankov. .. • hogy a jugoszláv nép és a párttagok ne vegyék észre, hogy miről van szó. Tényleg egy jól kidolgozott tervről volt szó, amiről itt beszéltem. Elnök: Na most azt kérdezem ezzel kapcsolatosan, hogy nem tett-e Rankovics említést va­lami olyasmiről, hogy Titóék­­nak eszük ágában sincs a szo­cializmus megvalósítása felé haladni? Soha nem is akartak szocializmust? Amit csináltak, az csa­k látszat volt, hogy megtévesszék a jugo­szláv népet? Nem beszélt ilyesmi­ről Rankovics? Brankov: Hát­­ ... Elnök: Gondoljon csak vissza! Brankov: Igen. Ők nyi­­tan nem beszéltek úgy... Elnök: Rajk és Rankovics kö­zött nem volt ilyesmiről szó? Gon­dolkozzék csak! Brankov: Nem értem a kérdést. A vasúti kocsiban? Elnök: Amikor ön tolmács volt. Brankov: Nem értettem jól a kérdést. Elnök: Amit én kérdezek? Brankov: Igen. Elnök: Hát elismételem. Kele­bián a vasúti kocsiban, amikor ön tolmácsolt, nemi mesélte el Ranko­­vics Rajknak, hogy mi — Titóék — soha nem is akartunk szocializ­must? Mi kapitalizmust akartunk, mi csak mutattuk Jugoszlávia né­pének, hogy becsapjuk, hogy szo­cializmust csinálunk, hogy félreve­zessük őket? Rajk és Brankov szembesítése Elnök (Rajkhoz): Ön fenntartja vallomását, Rajk László? Így van? Rajk: Fenntartom a vallomásomat azzal, hogy természetesen közel két esztendő után szóról szóra .. Elnök: Nem a szavak a fontosak, kérem! Én is egészen más szavak­kal mondtam. De tartalmilag. Rajk: A lényegét pontosan adom vissza annak, amit Rankovics mon­dott. E­lök: A lényeg pontosan az, amit most én egyszer szavakkal elmond­tam. Rajk: Sőt, annak alátámasztására említette fel azt, amit tegnap is val­lottam, hogy a Népfrontban azért nem engedték a Kommunista Párt­nak önálló és független szerepét, hogy ne legyen egy párt, amely ki­kristályosítja a szocialista erőket. Elnök (Brankovhcoz): Emlékszik arra, amit most mond Rajk László? Brankov: Rajk beszélt többször Rankoviccsal és most itt talán arról lehet szó, hogy összetéveszti, hogy mikor mit beszélt. Elnök (Rajkhoz): Ön határozottan állítja, hogy Kelebián történt ez a beszélgetés Brankov tolmácsolása mellett? Rajk: Igen, határozottan vallom. Elnök: Mond­ja a szemébe! Rajk (Brankovnak a szemébe mondja): Fenntartom a vakom­ást. Elnök (Brankovhoz): Lehet, hogy így volt, Brankov? Brankov: Lehet, de most nem tu­dok pontosan visszaemlékezni. (Mozgás a hallgatóság soraiban.) Elnök: Csend legyen! Brankov: Én nem akarok olyat állítani, amire pontosan nem em­lékszem, de ez a lényege. Elnök: Sőt tartalmilag ön is tudja, hogy valóban így volt? Brankov: Igen, népfrontról is szó­­volt,, csak nem tudok pontosan emlékezni, hogy így volt-e. Lehet, hogy Rajk jobban emlékszik, hogy szóró­ szóra hogyan volt. Elnök: Jó. Menjen a helyére, Rajk László! (Rajk László vissza­megy a helyére.) Amit Rankovics ez alkalommal beszélt, azt saját ne­vében mondta, vagy kifejezetten hivatkozott Titóra és közvetlen kör­nyezetére? Brankov: Pontosan emlékszem, hogy a végén kihangsúlyozta, hogy amit ő mondott, nem a maga nevé­­­­ben mondotta, hanem Tito nevében­­ beszélt. Ezt a végén megmondta. Az elnök keresztkérdései sarokba szorítják a kertelő Brankovot Elnök: Ön már beszélt arról, hogy Rankovics ugyancsak Tito ne­vében segítséget is ígért a hatalom átvételéhez? Brankov: Igen. Elnök: Részleteiben beszéljen most erről. Milyen segítséget ígért? Brankov: Annak idején a kelebiai tartózkodáson nem merült fel kon­kréten, hogy milyen segítséget. Csak úgy általában merült fel, hogy ha Rajknak sikerül egy komoly el­lenzéki csoportot megszervezni Ma­gyarországon, akkor számíthat Tito segítségére. Később pedig akkor beszélgetések voltak folyamatban arról, hogy milyen segítséget kell adni Rajknak is. Elnök: Kelebián is volt szó erről, nem? Brankov: Konkréten? Elnök: Nézze, Brankov: Ne be­széljünk arról, hogy mikor volt, hol volt. Tud-e ön arról, hogy Ran­kovics Rajknak segítséget ígért a hatalom­ átvétele céljára, éspedig ígérte a­zt, hogy szükség esetére jugoszláv katonai egységeket fog áttenni a határon. Tud erről? Brankov: Igen, tudok. Elnök: Erről beszéljen. Nem fon­tos, hogy hol és mikor volt. El­hiszem, hogy össze is keveri, mert esetleg többször volt róla szó. Brankov: Több találkozó volt, nagyon sok beszélgetés volt és én pontosan nem tudok emlékezni, hogy mi volt melyik beszélgetésen. Elnök: Jól van. Brankov.­ De arról szó volt, hogy Rajknak feladata volt egy állam­csínyt megszervezni. Elnök: Ezt már mondta. Ennek az államcsínynek a segítségére mi­lyen erőket ígért Rankovics. Brankov: Először azt ígérte neki. KÉPSZAVA, 1949 szeptember 18

Next