Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)
1949-09-22 / 220. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! 77. évi 220. sz. 1999 szeptember 22. csütörtök NÉPSZAVA A Kossuth-rádió 19-20 óráig és 21-23 óráig helyszíni közvetítést ad Rajk és társai bűnperének főtárgyalásáról A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJAI Szerkesztőség: Budapest, VII. Miksa ucca 8 óra 50 fillér Telefon: 224.817, 224-818, 224-819 A legsúlyosabb büntetést követelt a nép érdeke Elhangzottak a vád- és védőbeszédek a trockista kémbanda bűnperében A Rajk-kémbanda bűnügyének tárgyalását az egész haladó világ és a magyar dolgozó nép közvéleményének feszült figyelme kísérte és a vádbeszéd, amelyet dr Alapi Gyula népügyész mondott el, a magyar dolgozó nép és valamennyi békeszerető ember vádbeszéde. Ez a per nemzetközi per: az imperialisták, a háborús gyújtogatók, a gyilkosok és emberrablók, az amerikai és titóista fasizmus összefonódásának leleplezése és ugyanakkor győzelme azoknak, akik e népellenes, gyilkos banditák ellen a béke védelmében felvették a harcot. A magyar dolgozók milliói hallgatták rádión a tárgyalást, a magyar dolgozó nép képviselői és a világsajtó kiküldöttei foglaltak helyet a tárgyalóteremben, jelenlétükben az egész világ közvéleménye előtt tárta fel a népbírósági tárgyalás a népellenes, haladásellenes orgyilkosok aknamunkájának részleteit. A tárgyalás súlyos bizonyító adatai, a vádlottak vallomásai felfedték a kétéltű, csúszó-mászó kígyók mocskos tevékenységét, aljas,álnokságba süllyedt életét, emberi fokkal nem mérhető hitványságát. Valamennyien elvtelen, szennyes kémek, besúgók, fasiszta összeesküvők voltak, akik akárhol is tartózkodtak, Magyarországon vagy Spanyolországban, Jugoszláviában vagy Franciaországban, rögtön otthonossá váltak, ha besúgásról, kémkedésről, provokációról volt szó. Mind a nyolc fővádlott közös jellemzője ez és tevékenységük inkább mennyiségileg, mint minőségileg különbözik egymástól. Az egyik több forradalmár kommunistát juttatott rendőrkézre, a másik kevesebbet — az egyik több vérdíjat kapott, a másik kevesebbet, — mindez azonban nem rajtuk múlott. Ugyancsak közös jellemzőjük, hogy mindenre vállalkoztak, ami a szocializmus, a haladás, a nép ellen irányult. A rendőrség ügynökként küldte őket a munkásosztály forradalmi mozgalmaiba — de a munkásosztályhoz, a forradalomhoz soha semmi közük nem volt. Ugyancsak összefüggéseiben világítja meg ez a hatalmas per Jugoszlávia trockista árulóinak, Titónak, Rankovicsnak, Kardeljnek, Gyilisznak és banditatársaiknak hosszú évekre visszamenő kapcsolatát az amerikai, az angol, a francia és spanyol kémhálózattal, az imperializmus kémszervezeteivel, a trockista csőcselékkel. Hitlertől Dullesig, Dullestől Titóig és Titótól Trumanig vezet ez az út, a népek szabadsága és békéje elleni galád aknamunka útja. A magyar nép vádbeszéde kemény és világos. A Rajk-banda martalékul akarta odadobni a magyar függetlenséget, nemzeti szuverenitásunkat. Rákosi elvtársat és legjobb vezetőinket meg akarta gyilkoltatok Hazánkat a titóista rémuralom színhelyévé tették volna. A magyar nép ítélőszéke előtt ott állnak az aljas árulók, akikben egyetlen szikrája sincs a megbánásnak és csupán a félelem készteti őket arra, hogy bevallják rettenetes bűneiket. Szocializmust építő, dolgozó népünk, amely most egyetlen vádlóként áll szemben a szennyes árulókkal, nem feledkezik meg arról sem, hogy ezek a gonosztevők okozták halálát a kommunista forradalmi mozgalmak legjobbjainak: Rózsának és Schöpherznek — a mártírok hosszú sorának. Kezdetben Hain Pétert, Horthyt szolgálták, most Titót és az amerikai imperializmust. Életük egyetlen gyalázatos vonal. A tárgyalás fölfedte minden aljasságukat, kétlakiságuk egész szövevényét. Itt állnak a gonosztevők az undor és felháborodás középpontjában. itt állnak azok, akik eddig folyton-folyvást a dolgozó nép ellen törtek és akik hazánk jövőjét, az emberiség jövőjét feláldozták volna könnyedén saját érdekükben. Az egész emberi elvetemültség ellenszól a Vádbeszéd. Az ítélet a haladó erők győzelme, a fasiszták súlyos veresége lesz. Ennek a hatalmas bűnhalmazatnak, a tárgyalás bizonyító eljárásainak összefoglalásaként mondta el szerdán Alapi Gyula vádbeszédét. térben bújkálva, befurakodva népi demokráciánk vezető pártjába és köztársasági államgépezetünkbe. Csúszó-mászó, alattomos kígyóskal állunk Gzarriben, veszedelmesebb és gyűlöletreméltóbb ellenséggel, mint eddig bármikor. Népi demokráciánk eddig leleplezett és ártalmatlanná tett ellenségei is összejátszottak a külföldi imperialistákkal és állami rendünk megbuktatására törtek. Rajk László és bűntársai szintén a külföldi imperialisták Cselédijei és szolgái voltak, de specialitásuk, ennek a bűnpernek a sajátossága abban áll, hogy a külföldi imperialisták parancsainak közvetítőiként, főügynökeiként, az imperializmus rohamcsapataként az a jugoszláv vezető klikk lép fel — Tito és bandája —, amely ma leigázza Jugoszlávia hős népeit és bitorolja a hatalmat Jugoszláviában. — Ha végigtekintünk a főtárgyalás eredményein, szükséges, hogy ennek a bűnpernek a sajátosságait számba vegyük, ez tette lehetővé nem utolsó sorban, hogy a főtárgyaláson a való tényállás az igazságnak megfelelően, a maga teljességében kibontakozzék. Hadd hívjam fel a Népbíróság figyelmét arra, hogy például Rankovics és Rajk hírhedt paksi találkozójáról 1948 októberében öten is vallanak, így dr Klein Antalon, dr Tarisznyás Györgyin, Rajkon kívül Pálffy és Brankov is, de különböző részleteket világítanak meg, olyanokat, amelyekről csak egyikük tudhatott és meg kell állapítani, hogy még sincs semmi ellentmondás közöttük sem időben, sem tényben és éppen ezek a különböző oldalról megvilágított részletek és egyezésük bizonyítja azt, hogy a színtiszta igazságról van szó. — Hadd hívjam fel a figyelmet ezzel kapcsolatban arra is, hogy Rajk és Parvkovics titkos tárgyalásának Kelebián 1947 decemberében lényegében ugyanaz volt a tartalma, mint Pálffy tárgyalásainak Nedelkoviccsal a római partizánkongresszuson. Ez az egyezés azt bizonyítja, hogy egy szétágazó összeesküvésről volt szó, egy olyan galád tervről, amelynek megvalósításához több oldalról fogtak hozzá, olyan tervről, amelyért a vádlottak külföldi megbízóik utasításai szerint éveken át, cselekvéseiket összeegyeztetve dolgoztak. A legveszedelmesebb ellenséggel állunk szemben — A tárgyalás, amely közel egy trétála folyik itten Rajk László és összeesküvő társai bűnügyében, joggal keltett hatalmas visszhangot dolgozó népünkben, külöldi barátainkban és küföldi ellenségeink között egyaránt — kezdte vádbeszédét a népügyész. — Ennek a pernek rendkívüli fontossága van. Túlzás nélkül állíthatom: ennek a pernek a jelentősége nemzetközi. Hiszen nemcsak olyan vádlottak felett kell ítélkezni, akik kezet emeltek Népköztársaságunk államrendjére, demokráciánk nagy vívmányaira, hanem egyben olyanok felett is, akik összeesküvő tevékenységükben, a szocializmust építő magyar dolgozó nép külföldi imperialista ellenségeinek voltak az eszközei, dróton rángatott bábúi. A vádlottak padján itt nemcsak Rajk és társai ülnek, hanem külföldi gazdáik, imperialista felbujtóik is, Belgrádban és Washingtonban. — Mi a jellegzetessége ennek a pernek? Nem elsősorban az, tisztelt Népbíróság, hogy a vádlottak padján a magyar népi demokrácia esküdt ellenségei ülnek. Hiszen esküdt ellensége volt már a magyar népi demokráciának Nagy Ferenc és összeesküvő társasága is, amely felett annak idején a magyar Népbíróság ítélkezett. Esküdt ellensége volt a népi demokráciának Mindszenty József, aki szintén elvette megérdemelt büntetését. Rajk László és cinkostársai többek között abban különböznek a Népköztársaságnak ama ellenségeiről, akikre az elmúlt esztendőkben sújtott le a demokratikus igazságszolgáltatás büntető keze, hogy ezek rendszerré emelték az álnokságot és az álcázást, nem nyílt ellenségként támadtak, hanem sö A vallomások beigazolták a vádat — Tisztelt Népbíróság! A tárgyalás adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a vádirat valamennyi állítása, a nyomozás valamennyi adata teljes bizonyítást nyert. A vádlottak és a tanúk vallomásai, a szembesítések eredményei maradéktalanul beigazolták a vádat, megerősítették a vádiratot. Akiben a tárgyilagosságnak és az elfogulatlanságnak a legkisebb maradványa van, annak el kell ismernie, hogy a főtárgyaláson a vádlottak, valamint a nagyszámú tanú vallomásaiból, ezek sokoldalú összevetéséből és a perben szereplő tárgyi bizonyítékokból teljes fény derült az igazságra. Ebben az összefüggésben nemcsak azt kell kiemelnem, hogy a vádlottak teljesen szabadon védekezhettek és védekeztek, hanem azt is, hogy ugyanannak az eseménynek az egyes vádlottak és a tanúk különböző oldalait, más-más részleleit egymástól függetlenül világították meg , hogy a bíróság által megejtett szembesítések tisztázták azokat az árnyalatbeli eltéréseiket is, amelyek egyes részletkérdésekben a vádlottak vallomásaiban itt-ott előfordultak. Éppen ezáltal kaptunk világos képet ennek a hitvány bűnszövetkezetnek a galád munkájáról, éppen A Tito-trükk szovjet- és népi demokráciaellenes tervei a Tájékoztató Iroda határozata előtt születtek . Meg kell állapítanom azt is, hogy például Rajk és Brankov lényegében teljesen egyezően adták elő Titóék úgynevezett sztratégiai tervét a népi demokráciák belső bomlasztásáról, a Szovjetunióval való szembefordításukról és az áruló jugoszláv vezetőik szerepéről ebben a tervben. A nüanszbeli, a részleteket illető eltérések erre vonatkozóan Rajk és Brankov vallomásában éppen azt bizonyítják, hogy Brankov is és Rajk is egymástól függetlenül értesültek ezekről a tervekről és saját élményeik alapján adják elő ezeket. A lényeg mégis megegyezik. Mindkettőjük vallomásából kitűnik, hogy a Tito-klikk céljai a Tájékoztató Iroda ismeretes határozata előtt ugyanazok voltak, mint e határozat után. Csak a módszerek és az eszközök változtak, a Tájékoztató Irodának Titóékat leleplező határozata után. — Ebben az összefüggésben felhívom a figyelmet arra is, hogy Pálffy a saját kapcsolatain, Lozits és Zsokalj jugoszláv ezredeseken keresztül ugyanazokat az utasításokat kapta,, mint amelyeket Rajk kapott közvetlenül vagyközvetve Rankovicstól. És ha Pálffy és Rajk vallomásában voltak is lényegtelen eltérések a részleteket illetően — így például a tervezett puccs időpontjára vonatkozóan, vagy arra vonatkozóan, hogy Rajk sürgette-e, vagy halogatta-e a fegyveres puccsot — ezek az eltérések is az összeesküvő terv valóságát, valódiságát bizonyítják. Azt mutatják, hogy Rajk és Pálffy is azt mondták itt, a főtárgyaláson, amit egymástól függetlenül tudtak meg a maguk saját külön jugoszláv kapcsolatuk révén. — A tárgyaláson, tisztelt Népbíróság, nemcsak a vádiratban feglelt vádak igazolódtak be teljes mértékben, hanem új, fontos tények is napvilágra kerültek, amelyek sem a vádiratban, sem pedig a nyomozás során nem merültek fel. Így például új volt Brankov vallomásában, hogy Titóék bomlasztó munkájukat az imperialista kémszervezetekkel karöltve nemcsak valamennyi népi demokratikus országban folytatták, hanem olyan kapitalista országokban is, amelyekben erős munkásmozgalom van, széles tömegbefolyással rendelkező kommunista pártok vannak. Út volt ugyancsak Brankov vallomásában az a leleplezés is, hogy a fegyveres puccs megvalósítása, a magyar demokrácia vezető állam,férfiainak meggyilkolása után alakítandó -új kormányban Titóék Bán Anginak is szerepet szántak. Ezt eddig nem töttagyfe, a safc egáácataláson vallotta be Brankov, aki egyben tetejűérte Bán Antalnak és a mai jugojugoszláv uralkodó köröknek igazi kapcsolatait. Kiderült, hogy Bán Antalt is azért akarták Titóék bevenni az új magyar kormányba, mert régi jugoszláv rendőrkém volt, akit ilyen módon ugyanúgy, mert a többieket, Rajkot, Rob Antont, kézbentartottak. Rajk vallomása alapján bizonyosfokú új megvilágításba került Titóék egész politikája a háború befejezése óta, sőt a háború befejezése előtti időben is. Rajk a tárgyaláson elmondotta, Ramkoviccsal folytatott kelebiai tárgyalása alapján, hogy a mai jugoszláv vezetők már közvetlenül a háború befejezése után, sőt már a háború alatt is szovjetellenes politikát folytattak, hogy Jugoszláviának azonban kezdetben csupán a tartalék szerepét szánták ebben a szovjetellenes hadjáratban és a nyílt szovjetellenes politika útjára csak akkor tértek rá, amikor a szocialista erők a népi demokráciákban csapást csapásra mértek a reakció erőire és nem lehetett többé a reakció hatalomrajutására számítani ezekben az országokban. Mindez új volt, amit ilyen világosan ázádátat a nyomozás adatai