Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-22 / 220. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 77. évi 220. sz. 1999 szeptember 22. csütörtök NÉPSZAVA A Kossuth-rádió 19-20 óráig és 21-23 óráig helyszíni közvetítést ad Rajk és társai bűnperének főtárgyalásáról A MAGYAR S­Z­AKSZERVEZETEK K­Ö­ZP­O­N­T­I LAP­JA­I Szerkesztőség: Budapest, VII. Miksa ucca 8 óra 50 fillér Telefon: 224.817, 224-818, 224-819 A legsúlyosabb büntetést követelt a nép érdeke Elhangzottak a vád- és védőbeszédek a trockista kémbanda bűnperében A Rajk-kémbanda bűnü­gyének tárgyalását az egész haladó világ és a magyar dolgozó nép közvéleményének feszült figyelme kísérte és a vádbeszéd, amelyet dr Alapi Gyula népügyész mondott el, a magyar dolgozó nép és valamennyi békeszerető ember vádbeszéde. Ez a per nemzetközi per: az imperialisták, a háborús gyújtogatók, a gyilkosok és emberrab­lók, az amerikai és titóista fasizmus összefonódásának leleplezése és ugyanakkor győ­zelme azoknak, akik e népellenes, gyilkos banditák ellen a béke védelmében felvették a harcot. A magyar dolgo­zók milliói hallgatták rádión a tárgyalást, a magyar dolgozó nép kép­viselői és a világsajtó kiküldöttei foglaltak helyet a tárgyalóteremben, jelenlétükben az egész világ közvéleménye előtt tárta fel a népbírósági tárgyalás a népellenes, haladásellenes orgyilkosok aknamunkájának részleteit. A tárgyalás súlyos bizonyító adatai, a vádlottak vallomásai felfedték a kétéltű, csúszó-mászó kígyók mocskos tevékenységét, aljas,­­álnokságba süllyedt életét, emberi fokkal nem mérhető hitványságát. Valamennyien elvtelen, szennyes kémek, besúgók, fasiszta összeeskü­vők voltak, akik akárhol is tartózkodtak, Magyarországon vagy Spanyol­­országban, Jugoszláviában vagy Franciaországban, rögtön otthonossá váltak, ha besúgásról, kémkedésről, provokációról volt szó. Mind a nyolc fővádlott közös jellemzője ez és tevékenységük inkább mennyiségileg, mint minőségileg különbözik egymástól. Az egyik több forradalmár kommunistát juttatott rendőrkézre, a másik kevesebbet — az egyik több vérdíjat kapott, a másik kevesebbet, — mindez azonban nem rajtuk múlott. Ugyancsak közös jellemzőjük, hogy mindenre vállalkoztak, ami a szocializmus, a haladás, a nép ellen irányult. A rendőrség ügynökként k­üldte őket a munkásosztály forradalmi mozgalmaiba — de a munkás­osztályhoz, a forradalomhoz soha semmi közük nem volt. Ugyancsak összefüggéseiben világítja meg ez a hatalmas per Jugoszlávia trockista árulóinak, Ti­tónak, Rankovicsnak, Kardeljnek, Gyilisznak és banditatársaiknak hosszú évekre visszamenő kapcsolatát az amerikai, az angol, a francia és spanyol kémhálózattal, az imperializmus kémszervezeteivel, a trockista csőcselékkel. Hitlertől Dullesig, Dullestől Titóig és Titótól Trumanig vezet ez az út, a népek szabadsága és békéje elleni galád aknamunka útja. A magyar nép vádbeszéde kemény és világos. A Rajk-banda marta­lékul akarta odadobni a magyar függetlenséget, nemzeti szuverenitá­­sunkat. Rákosi elvtársat és legjobb vezetőinket meg akarta gyilkoltatok Hazánkat a titóista rémuralom színhelyévé tették volna. A magyar nép ítélőszéke előtt ott állnak az aljas árulók, akikben egyetlen szik­rája sincs a megbánásnak és csupán a félelem készteti őket arra, hogy bevallják rettenetes bűneiket. Szocializmust építő, dolgozó népünk, amely most egyetlen vádló­ként áll szemben a szennyes árulókkal, nem feledkezik meg arról sem, hogy ezek a gonosztevők okozták halálát a kommunista f­orrad­almi mozgalmak legjobbjainak: Rózsának és Schöpherznek — a mártírok hosszú sorának. Kezdetben Hain Pétert, Horthyt szolgálták, most Titót és az amerikai imperializmust. Életük egyetlen gyalázatos vonal. A tárgyalás fölfedte minden aljasságukat, kétlakiságuk egész szöve­vényét. Itt állnak a gonosztevők az undor és felháborodás középpont­jában. itt állnak azok, akik eddig folyton-folyvást a dolgozó nép ellen törtek és akik hazánk jövőjét, az emberiség jövőjét feláldozták volna könnyedén saját érdekükben. Az egész emberi elvetemültség ellen­­szól a Vádbeszéd. Az ítélet a haladó erők győzelme, a fasiszták súlyos vere­sége lesz. Ennek a hatalmas bűnhalmazatnak, a tárgyalás bizonyító eljárásai­nak összefoglalásaként mondta el szerdán Alapi Gyula vádbeszédét. térben bújkálva, befurakodva népi demokráciánk vezető párt­jába és köztársasági állam­gépezetünkbe. Csúszó-mászó, alattomos kígyós­kal állunk Gzarriben, veszedelmesebb és gyűlöletre­­méltóbb ellenséggel, mint eddig bármikor. Népi demokráciánk eddig leleplezett és ártalmatlanná tett ellenségei is összejátszottak a külföldi imperia­listákkal és állami rendünk meg­buktatására törtek. Rajk László és bűntársai szintén a külföldi impe­rialisták Cselédijei és szolgái voltak, de specialitásuk, ennek a bűnper­nek a sajátossága abban áll, hogy a külföldi imperialisták paran­csainak közvetítőiként, főügynö­keiként, az imperializmus rohamcsapataként az a jugo­szláv vezető klikk lép fel — Tito és bandája —, amely ma le­igázza Jugoszlávia hős népeit és bitorolja a hatalmat Jugo­szláviában. — Ha végigtekintünk a főtár­­gyalás eredményein, szükséges, hogy ennek a bűnpernek a sajátos­ságait számba vegyük, ez tette lehetővé nem utolsó sorban, hogy a főtárgyaláson a való tényállás az igazságnak megfelelően, a maga teljessé­gében kibontakozzék.­­ Hadd hívjam fel a Népbíróság figyelmét arra, hogy például Ran­­kovics és Rajk hírhedt paksi talál­kozójáról 1948 októberében öten is vallanak, így dr Klein Antalon, dr Tarisznyás Györgyin, Rajkon kívül Pálffy és Brankov is, de különböző részleteket világítanak meg, olyano­kat, amelyekről csak egyikük tud­hatott és meg kell állapítani, hogy még sincs semmi ellentmondás kö­zöttük sem időben, sem tényben és éppen ezek a különböző oldal­ról megvilágított részletek és egyezésük bizonyítja azt, hogy a színtiszta igazságról van szó. — Hadd hívjam fel a figyelmet ezzel kapcsolatban arra is, hogy Rajk és Parvkovics titkos tárgya­­lásának Kelebián 1947 decembe­rében lényegében ugyanaz volt a tartalma, mint Pálffy tárgyalásai­nak Nedelkoviccsal a római partizánkongresszuson. Ez az egyezés azt bizonyítja, hogy egy szétágazó összeesküvés­ről volt szó, egy olyan galád tervről, amelynek megvalósí­tásához több oldalról fogtak hozzá, olyan tervről, amelyért a vádlot­tak külföldi megbízóik utasításai szerint éveken át, cselekvéseiket összeegyeztetve dolgoztak. A legveszedelmesebb ellenséggel állunk szemben — A tárgyalás, amely közel egy trét­ála folyik itten Rajk László és összeesküvő társai bűnügyében, joggal keltett hatalmas visszhangot dolgozó népünkben, külöldi bará­tainkban és küföldi ellenségeink között egyaránt — kezdte vád­beszédét a népügyész. — Ennek a pernek rendkívüli fontossága van. Túlzás nélkül állíthatom: ennek a pernek a jelentősége nemzetközi. Hiszen nemcsak olyan vádlottak felett kell ítélkezni, akik kezet emel­tek Népköztársaságunk államrend­­jére, demokráciánk nagy vívmá­nyaira,­ hanem egyben olyanok felett is, akik összeesküvő tevékenysé­gükben, a szocializmust építő ma­gyar dolgozó nép külföldi imperia­lista ellenségeinek voltak az eszkö­zei, dróton rángatott bábúi. A vádlottak padján itt nemcsak Rajk és társai ülnek, hanem külföldi gazdáik, imperialista felbujtóik is, Belgrádban és Wa­shingtonban. — Mi a jellegzetessége ennek a pernek? Nem elsősorban az, tisztelt Népbíróság, hogy a vádlottak pad­ján a magyar népi demokrácia es­küdt ellenségei ülnek. Hiszen esküdt ellensége volt már a magyar népi demokráciának Nagy Ferenc és összeesküvő társasága is, amely felett annak idején a magyar Nép­­bíróság ítélkezett. Esküdt ellensége volt a népi demokráciának Mind­­szenty József, aki szintén elvette megérdemelt büntetését. Rajk László és cinkostársai töb­bek között abban különböznek a Népköztársaságnak ama ellen­­ségeiről, akikre az elmúlt esz­tendőkben sújtott le a demo­kratikus igazságszolgáltatás­­ büntető keze, hogy ezek rend­szerré emelték az álnokságot és az álcázást, nem nyílt ellen­ségként támadtak, hanem sö­ A vallomások beigazolták a vádat — Tisztelt Népbíróság! A tárgya­lás adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a vádirat valamennyi állítása, a nyomozás valamennyi adata tel­jes bizonyítást nyert. A vádlottak és a tanúk vallomásai, a szembesítések eredményei mara­déktalanul beigazolták a vádat, meg­­erősíte­tték a vádiratot. Akiben a tárgyilagosságnak és az elfogulat­lanságnak a legkisebb maradványa van, annak el kell ismernie, hogy a főtárgyaláson a vádlottak, vala­mint a nagyszámú tanú vallomásai­ból, ezek sokoldalú összevetéséből és a perben szereplő tárgyi bizonyí­tékokból teljes fény derült az igaz­ságra.­­ Ebben az összefüggésben nemcsak azt kell kiemelnem, hogy a vádlottak teljesen szabadon vé­dekezhettek és védekeztek, hanem azt is, hogy ugyanannak az ese­ménynek az egyes vádlottak és a tanúk különböző oldalait, más-más részleleit egymástól függetlenül világították meg , hogy a bíróság által megejtett szembesítések tisz­tázták azokat az árnyalatbeli elté­réseiket is, amelyek egyes részlet­kérdésekben a vádlottak vallom­á­­saiban itt-ott előfordultak. Éppen ezáltal kaptunk világos képet ennek a hitvány bűnszövetkezetnek a galád munkájáról, éppen A Tito-trükk szovjet- és népi demokrácia­­ellenes tervei a Tájékoztató Iroda határozata előtt születtek . Meg kell állapítanom azt is, hogy például Rajk és Brankov lé­nyegében teljesen egyezően adták elő Titóék úgynevezett sztratégiai tervét a népi demokráciák belső bomlasztásáról, a Szovjetunióval való szembefordításukról és az áruló jugoszláv vezetőik szerepéről ebben a tervben. A nüanszbeli, a részle­teket illető eltérések erre vonatko­zóan Rajk és Brankov vallomásában éppen azt bizonyítják, hogy Bran­kov is és Rajk is egymástól függet­lenül értesültek ezekről a tervekről és saját élményeik alapján adják elő ezeket. A lényeg mégis meg­egyezik. Mindkettőjük vallomásából ki­tűnik, hogy a Tito-klikk céljai a Tájékoztató Iroda ismeretes határozata előtt ugyanazok vol­tak, mint e határozat után. Csak a módszerek és az eszközök változtak, a Tájékoztató Irodá­nak Titóékat leleplező határo­zata után. — Ebben az összefüggésben fel­hívom a figyelmet arra is, hogy Pálffy a saját kapcsolatain, Lozits és Zsokalj jugoszláv ezredeseken keresztül ugyanazokat az utasításo­kat kapta,, mint amelyeket Rajk ka­pott közvetlenül vagy­­közvetve Rankovicstól. És ha Pálffy és Rajk vallomásában voltak is lényegtelen eltérések a részleteket illetően — így például a tervezett puccs idő­pontjára vonatkozóan, vagy arra vonatkozóan, hogy Rajk sürgette-e, vagy halogatta-e a fegyveres puc­­­csot — ezek az eltérések is az összeesküvő terv valóságát, valódi­ságát bizonyítják. Azt mutatják, hogy Rajk és Pálffy is azt mond­ták itt, a főtárgyaláson, amit egy­mástól függetlenül tudtak meg a maguk saját külön jugoszláv kap­csolatuk révén. — A tárgyaláson, tisztelt Nép­­bíróság, nemcsak a vádiratban feglelt vádak igazolódtak be tel­jes mértékben, hanem új, fontos tények is napvilágra ke­rültek, amelyek sem a vádirat­ban, sem pedig a nyomozás során nem merültek fel. Így például új volt Brankov vallo­másában, hogy Titóék bom­lasztó munkájukat az imperia­lista kémszervezetekkel kar­öltve nemcsak valamennyi népi demokratikus országban foly­tatták, hanem olyan kapitalista országokban is, amelyekben erős munkásmozgalom van, széles tömegbefolyással rendel­ke­ző kommunista pártok vannak. Út volt ugyancsak Brankov vallomásában az a leleplezés is, hogy a fegyveres puccs megvalósítása, a magyar demokrácia vezető állam,férfiainak meggyilkolása után alakítandó -új kormányban Titóék Bán Anginak is szerepet szántak. Ezt eddig nem t­öttagyfe, a safc eg­­áácataláson vallotta­­ be Brankov, aki egyben tetejűérte Bán A­n­talnak és a mai jugo­­jugoszláv uralkodó köröknek igazi kapcsolatait. Kiderült, hogy Bán Antalt is azért akarták Titóék bevenni az új magyar kormányba, mert régi jugo­szláv rendőrkém volt, akit ilyen módon ugyanúgy, mert a többieket, Rajkot, Rob Antont, kézbentar­tottak. Rajk vallomása alapján bizonyos­­fokú új megvilágításba került Titóék egész politikája a háború befejezése óta, sőt a háború befe­jezése előtti időben is. Rajk a tár­gyaláson elmondotta, Ramkoviccsal folytatott kelebiai tárgyalása alap­­ján, hogy a mai jugoszláv veze­tők már közvetlenül a háború befejezése után, sőt már a háború­ alatt is szovjetellenes politikát foly­tattak, hogy Jugoszláviának azonban kezdet­ben csupán a tartalék szerepét szánták ebben a szovjetellenes hadjáratban és a nyílt szovjet­­ellenes politika útjára csak akkor tértek rá, amikor a szo­cialista erők a népi demokrá­ciákban csapást csapásra mér­tek a reakció erőire és nem lehetett többé a reakció hata­­lomrajutására számítani ezek­ben az országokban. Mindez új volt, amit ilyen világo­sa­n ázádátat a nyomozás adatai

Next