Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)

1949-09-11 / 211. szám

Rajk László tehát a Horthy­-­ rendőrség és a Gestapo besúgója és provokátora volt, ezzel háborús és népel­lenes bűntettet követett el. B) 1945 május végén Rajk­­ Ulászló visszatért Magyarors­ágró­­.- Múltját sikerült ellepleznie és még­­is­ játszotta a sokat üldözött, a spa­­­l­yol harcokban megedzett komm­ig­­e­nista szerepét. A Magyar Komiha- V .fajta Párt nagybudapfesti titkára, L* ''országgyűlési képviselő, belügymi­niszter, majd külügyminiszter lett. j. Természetesen folytatta régi tevé­-­jkenységét. Erre vonatkozóan vallo­­.. ..másában beismeri: »Állandóan és rendszeresen tá­­jékoztattam az amerikai hírsze­­­ző­ket a Belügyminisztérium, majd késő­bb a Külügyminisztérium minden kérdéséről.« Az amerikai kémkedés Magyar­­­országon egyre inkább a külföldi felderítés jugoszláv kémeit, Tito ■küldötteit, tolta előtérbe. Aljasul visszaélve azzal a testvéri rokon­­szenvvel, melyet a magyar demo­­f -■ ikrácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben táplált. Tito diplomáciai ,­.11 képviselői és egyéb hivatalos kül­­döttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945 elején Magyarországra­­­ tették lábukat, a legarcátlanabb mó­­­­­don építették ki kémhálózatukat. 1.. ..Elsősorban Rajk Lászlót állították , szolgálatukba, akinek rögiderspiclt és kém múltját ismerték. Rajk kész­­ül. Géoge! adta Cicmi­ ezredesnek, a .. jugoszláv katonai bizottság vezető­­jének, Mrázovics jugoszláv követ­­... nek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzá forduló jugoszláv kémek "■ „ hosszú sorának a legkülönbözőbb információkat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter, a magyar ■■ viszonyokról, a Szovjet Hadsereg­­... ról, a szovjet diplomáciai testületről,­­*, stb. megtudott, a jugoszláv kémek­­nek adta át. Átadta például a Nagy T. Ferenc-féle összeesküvés felesért­­.. . tésa közben a nyomozat aktáit a jugoszláv kémeknek, akik ezt rög­­ve,­ten továbbították az amerikai köves­­­­ségre. Államtitkárát, dr Szobányi Endrét,­ utasította, hogy a j­ugo­­s­zláv kémek által követelt minden­­ bizalmas adatot szolgáltasson ki. A jugoszláv­­kém­szolgálat utasítására vá­mása mellé­­vette, mint belügy­miniszteri sajtófőnököt, Cseresnyés n­ Sándir kémét, akiről tudta, hogy azelőtt az arzssai felderítésnél dolgo­­­­z,ott, s aki közte és­ a jugoszláv kö­­­­vetségen működő kémek között az összeköttetést megkönnyítette. Rajk László, mint miniszter és ez országgyűlés tagja, tehát köz­­hivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat kö­zölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét kö­­­­vette el. C) A jugoszláv kémek előtérbe nyomulása azzal függött össze, hogy a felszabadult Jugoszláviá­ban a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták­­ — akik közül a Gestapo 1949 -ben, Rajkkal egy időben, csak a fran­­­cia táborokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutottak uralomra. Ezek a kémek képezték­­ Tito közvetlen körének zömét és rendszeresen szorították vissza a­­ jugoszláv partizánok becsületes, 3 néphez hű elemeit. E sikeren fel­buzdulva az amerikai im­perfaligták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia orszá­gai, Titóék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajk erről így vált: »Rankovics jugoszláv belügy­­miniszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokra­tikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek«. E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek­­ teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében alá­rendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OSS nevű ame­rikai kémszervezet vezetőjének, Allan puliesnek utasítására az ottani magyar trockisti pipigráfi­­u­sokból kémcsoportot szervezett.­­ Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségé­vel Dulles 1944—45 telén" ameri­kai hadi repülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottsá­got, Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta Észtjét. Pálffy, aki saját beval­lása szerint 1945 nyara óta be­szervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisz­tet, fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rysk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahova csak lehetett, magas állásokba juttatta az im­perialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat, provokátorokat, ké­meket. Így jutott a rendőrség és a külügyminisztériu­m vezető állá­saiba Szász Béla, az angol Intel­ligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a »CIC« amerikai témszer­vezet ügynöke. Marschall Lászlót, a francia »2­ieme Bureau« kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg, a k­ockista Oszkó Gyula és Mátyás László rendőrezrede­sek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kém­­barátait- J Korondy Béla volt csendőrszázados, mint rendőrezre­des, kapta azt a megbízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta tisz­tekből különleges belügyi készült­ségi zászlóaljat szervezzen. Pálffy ugyanak­kor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisz­tekkel, Szőnyi pedig az államappará­tusban, a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demo­krácia híveit, különösen a munká­sokat és a parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorí­tották a rendőrségből, a hadsereg­ből, az államapparátusból; ugyan­akkor­­ kiszabadították az inter­­nálótáborokból az odakerült ké­meket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivi­tást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségének főtitkára. A Népi Kol­légiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk a Belügy­minisztérium alapjaiból bgven tá­mogatott, kiterjesztették befolyá­sukat a diákok, az­ ifjúság egy ré­szére. Rajk, mint »tiszteletbeli építőmunkás« az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkí­sérelte befolyását a szakszerveze­tekre is kiterjeszteni. Rajk lett , a Magyar-Jugoszláv''i­TáVéSs'á|[ ej-,, nőké, stb, stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kém­­szervezeteiket is kiépítették. Visz­­szaélve a magyar népi demokrácia bizalmával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági intézmé­­yekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szer­vezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára táma­szkodva 1947 őszére már irányt vettek a magyar népi­ demokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követ­ség volt ügyvivője erről a követ­kezőket vallja: »Kémhálózatunk lassanként át­fogta az államappar­átus vala­mennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kém­­hálózat 1945-től kezdve be­nyomult a Magyar Kommunista párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint szá­mos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátus­­ijga, valamint a hadseregben lévő kémh­álózat segítségével a jugo­­szláv kormány Magyarország területein nagyarányú kémtevé­kenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics­­jugoszláv bülügy­­miniiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a ma­gyar kormány megdöntésére, Itt a gyár ország államrendjének me­gváltoztatására.­ E terv végrehajtásának előkészü­leteit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hason­lított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei amelyrtt történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekinté­lyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mestersé­gesen népszerűsíteni és a Szovjet­unió hatalmas népszerűségét csök­kenteni. Budapesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugo­szláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózko­dott. 'Vonalján utazott Rajk belügy­miniszter'is,­aki már előzően ismé­telten tárgyalt Titóval és a jugo­szláv vezetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tenni­valókat. »A terv — mondotta Rajk val­lomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szom­széd államok kormányainak éber­ségét kijátszva, Belgrád köz­ponttal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi demokra­tikus országokat.« Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szö­vetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb., melyek­nek központja mind Belgrádban volt A magyar belpolitikára vonatko­zóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: »Orientálódjék a nacionatista, soviniszta elemekre a hadsereg­ben, a rendőrségen, az állam­­apparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.­ Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelen­legi vezetőit, s hogy ennek meg­­történte után Magyarország vezeté­sét Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta te­vékenységét. 1948 március óta azonban szapo­rodtak a fejek, melyek azt mutat­ták, hogy a jugoszláv-amerikai ter­vek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a ké­szülődésről Rajk folyamatosan érte­sítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hoza­tala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért­ Topék közöl­ték Rajkkal hogy a változott hely­zetnek megfelelő új taktika kidolgo­zására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel Az a titkos találkozás 1948 október ele­jén k­el­ti .Arstál,' horthysta földbirto­kos Paks melletti vadászterületén­­létre is jött." A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítsé­gével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mráko­­vics b­udapesti jugoszláv követ és szeretője,­ Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és fél óráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag alá­húzta, hogy az Tito személyes mun­kájának eredménye és rajta kívül csak Du­lasz és Kard­ély ismeri. Kö­zölte, hogy a Tájékoztató Iroda ha­tározata után a régi célok megvaló­sítása érdekében új utakra kell térni. Közölte Tito »lángeszű« ter­vét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv né­pet a Szovjetunió ellen fordítani, és hogyan, viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnö­velni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szerve­­zeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellén állítani. »Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új hely­zetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szovjetunió ellen. Másodszor a nem­ demokratikus államok szovjetellenes erőikek nö­velését és szervezeti összefogá­sát. Harmadszor, felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szov­jetunió és az angol-a­­erikai álla­mok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjet­unióval szemben, a nyugati nagy­hatalmakra kell támaszkodnunk ... Tito lángeszűén megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy ter­vet, mely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokoza­tosan likvidálni lehet.« Ennek a tervnek lényegét ki­fejtve, Rajk azt vallja: »Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Ranko­­vics velem közöl­t — a követ­kezők: először csak bírál­tta il­­letik a Kom­­form határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a periódus­ban még semmiesetre sem bí­rálják a Szovjetunót és veze­tőit. Ellenkezőleg, ebben a sza­kaszban kiemelik a Szovjetunó iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics — mi foko­zatosan, de eg­yre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk meg­valósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és kü­lönösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk meg­valósítani a néptörvegek élet­színvonalának beígért növekedé­sét... Ez a propagamda k­étség­­kívül nagyon hatásos lesz — je­lentette ki Rankovics­­ — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetunió iránt táplált barát­sága gyűlöletté alakul át ... Tito számításai szerint — mon­dotta Rapkovics — ez a propa­ganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazo­lására, hogy Tito miért orien­tálódik a nyugati nagyhatalmak a helyett, horry a Szov­jetunióra venné az irányt«. Magyarországr­a vonat­kozólag, Rajk vallomása szerint: »Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és állam vezetői ell­en. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy veze­tése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta területeket. Miután ilyen módon ellentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép kö­zött, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parlament­ben felvetik. Ezt az akciót határ­incidensek fogják követni, ame­lyekért Jugoszlávia Magyarorszá­got teszi majd felelőssé.­ Ezek a határincidensek a Ran­kovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassanak erőszakos katonai beavatkozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a be­avatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetúnió valamilyen nemz­etközi bonyodalommal kap­csolatban el lett volna foglalva. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a j­u­goszláv ha­dsereg magyar egyenru­hába öl­tözött részének átdobása a hatá­ron, valamint az angol és ameri­kai megszállási övezetekben ösz­­szegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlávia területén történő átvonulása Magyar­­országra. A tervhez tartozott a magyar kormány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernő­nek »fizikai megsemmisítése«. Raniewics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: »Tito ellenségei közül jó néhá­­nyan beszélhetnének azokról a módszerekről melyekkel Tito és ő (Rankovics) ellenségeiket el­tüntetik.« Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető mi­nisztereinek meggyilkolását Pálffy és­ a hadseregben levő emberei ve­gyék magukra. »Gondolkozzanak — mondta Rankovics — ennek a likvidálás­nak a változatain éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szeren­csétlenséget okoznánk, a másik­nál öngyilkosságot, a harmadik hirtelen betegségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adnának, például, hogy szökés közben lőtté­k le őket.« Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: »A jugoszláv segítség az új magyar kar­pányig olyan­ termé­szetes kötelezettségeket ró Jugo­szláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát­ A ma­g­yar kül- és belpolitikai kérdése­­it, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit ir.lnd összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel Másodszor: a magyar iparnak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia.­ Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kormány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob An­ton (a jugoszláv kémszolgálat, UDB egyik magyarországi veze­tője), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: »Titónak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormány­ban részt vesznek a Szociáldemo­krata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy i­les­y Ferenc köréből.« A politikai utasítások között sze­repelt az a követelés is, hogy­ Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcso­latban hangsúlyozza ki Jugoszlá­via példáját, ahol »Tito nem foly­tat harcot a kulákság ellen«. Vé­gül közölte Rankovics, hogy­­ a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd­ Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasí­tásainak végrehajtását. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a had­seregen belül a megfelelő fegyve­res előkészületeket. Pálffy, aki­ sa­ját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt terv­ről, jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen uta­sította Szőnyi Tibort, hogy ugyan­csak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Joa­­novicsot és Jojkicsot, a két politikai gyilkosságokban . jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Ma­gyarországra küldte. Azzal a fel­adattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnök­helyettes meggyilkolását előkészít­sék. Mindezeket a terveket keresztül­húzták a reakciós elemek és ké­mek ellen foganatosított rendsza­bályok, melyek eredményeképpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből,­ a rendőrségből, az államapparátus­ból. Május közepén pedig meg­kezdődött az összeesküvők letar­­tóztatása. ' '­­ A fent felsorolt tényekből ki­világlik, hogy Rajk László­­ az 1946:1. tc.-ben megalkotott dem­o­­kratikus államrend, valamint a Köztársaság kormányának erősza­kos megdöntésére irányuló szer­vezkedést kezdeményezett és an­nak vezetésével bűntettet köve­tett el no A) Pálffy György 1909-ben szü­letett. Jómódú polgári családiból származik. Mint Ludovica Akadé­miát végzett hivatásos tiszt, a má­sodik világháború előtt egy évet szolgált az o­lasz fasiszta hadsereg­ben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-had­­sereg tisztjeként részt vett Kárpát- Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet ka­pott az akkori honvédelmi minisz­tériumtól. A hadseregből felesége származása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott nejet arra, hogy 1945 elején, minrt »’németel­lenes« tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv fel­­derítő szervezet kémeként műkö­dött. Ugyancsak már 1945-ben fel­vette az összeköttetést Rajk László­val. A Raj­­kal folytatott sorozatos tárgyalásokon megismerte és el­fogadta állam- és népellenes szer­vezkedésének célkitűzéseit. Pálffy feladata a szervezkedés katonai ve­zetése volt. Raijikkal egye­tér­tésben a honvédségen belül védte és elő­térbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancs­noki áfásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas célkitűzéseit és utasításait­­vakon követik. 1947-ben­ Rajji utasítására fokozta tevékenység­ét és a fegy­veres összeesküvéssel kapcsola­tos mozgószági kérdések begyakorlá­sára riadóztatásokat, katonai össze­vonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeköttetésbe lépett Lo- Zits ezredes — a budapesti jugo­szláv katonai attaché — közvetíté­sével Nedelkovics jugoszláv ezre­dessel. A találkozás Rómában tör­tént 1947 decemberében a partizán­­kongresszuson, ahol Nedelkovics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította Pálffyt, hogy Tito céljai megvalósulnak, mert ti NÉPSZAVA 1949 szeptember 11

Next