Népszava, 1949. szeptember (77. évfolyam, 202-227. sz.)
1949-09-09 / 209. szám
A Győri Vagón három esztergályosa gyorsított vágási versenyre hívott ki egy Ganz Vagongyári és két Hofherr-gyári esztergályost A gyorsított vágást, ezt a forradalmi fémmármunkálási eljárást Bortkevics elvtárs szovjet sztahanovista esztergályos dolgozta ki. A Szovjet Únióban az eljárást a legagyobb sikerrel alkalmazzák és bevezetése a mi forgácsolási eljárásunkban is forradalmat jelent. A Szovjetunió gazdag, tapasztalatai és eredményei alapján indultak meg a kísérletek a gyorsított vágás bevezetésére és elterjesztésére a Hofherr gyárban. Az eredmények itt sem maradtak el és Pauszt Gyula horizontalmazósnak sikerült elérnie a 180 méter/perc állandó sebességet- A Győri Vagongyár három dolgozója a most gyorsított vágási egyéni versenyre hívta ki a Ganz Vagongyár egy és a Hofherr gyár két esztergályosát. A versenyfelhívás így hangzik: »Mi selejt nélkül dolgozunk“ »A Nagybudapeti Pártbizottság kibővített választmánya határozatának szellemében és a termelékenység növelésének érdekében alulírott Baranyai András, a Győri Vagongyár esztergályosa, egyéni versenyre hívom ki Pruzsinszki elvtársat, a Ganz Vagongyár esztergályosát. Kék Zoltán, a Győri Vagongyár esztergályosa, egyéni versenyre hívom ki Pauszt Róbert elvtársat, a Hofherrgyár esztergályosát. Horváth Ede, a Győri Vagongyár esztergályosa, egyéni versenyre hívom ki Nagy András elvtársat, a Hofherrgyár esztergályosát. A verseny célja a Szovjetúnióban sikerrel alkalmazott Bortkevics féle gyorsított fémmunkálási módszerek alkalmazása és viszonyainknak megfelelő kifejlesztése• Kötelezzük magunkat — írja a versenykihívás — hogy elért eredményeinket és jó munkamódszereinket átadjuk a közösségnek és betanítjuk arra szaktársainkat. Csak kiváló minőségű munkát végzünk. A selejtcsökkentést azért nem vesszük be a versenyfeltételek közé, mert mi selejt nélkül dolgozunk. A versenykihívás feltételeinek részletes megbeszélése érdekében szeptember 12-én, Budapesten történő tapasztalatcsere látogatásunk alkalmából személyesen vesszük fel a kapcsolatokat és rögzítjük a részletes feltételeket. A versenyidő tartama szeptember 15-től december 15-ig tart. Baranyai András, Kék Zoltán, Horváth Ede, Gőcze László termelési felelős. A hős szovjet dolgozók példáját követő esztergályosok munkaversenykihívása biztató jele annak, hogy munkásosztályunk sikeresen hajtja végre a nagybudapesti pártválasztmány határozatait. Az egyéni versenymozgalom kifejlődése töme a mozgalommá teszi a tervünk mielőbbi megvalósításáért folyó szocialista munkaversenyt. Ezt bizonyítják az alábbi kihívások is. A MÁVAG dolgozóinak egyéni versenykihívása A MÁVAG dolgozói párosversenyfelhívással fordultak a WM-beliekhez, így Acsai Béla 700 kilogrammos, Lukács __ István, Balb'Crics János és Feczei Sándor 3000 kilogrammos kalapácsos csoportja hívja ki versenyre a WM megfelelő kovács csoportjait- Szélesi János, Valaczkai Mihály, Tóth Sándor lemezhajlítók és csoportjuk, a lemezegyengetők közül pedig Szilvitzky György, Horváth Imre és csoportja akar versenyezni a WM gyár megfelelő csoportjaival. A MÁVAG Mozdonygyárból Bodor István gyalus fordul egyéni versenyfelhívással a Ganz Vagongyár legjobb gyalusához. Harag a Júlia és Jalovjár Ibolya rajzvagónok egyéni versenyre hívják ki a Ganz Vagon egy-egy rajtvágóját. Egyéni versenyfelhívással fordulnak a MÁVAG-esztergályosok az Ulrich Fémárugyár esztergályosaihoz: Pintér Lajos (MÁVAG) Dobi Józsefet (Ulrich), Malutics Jenő (MÁVAG) Bodrogi Lajost (Ulrich), Csurilla Béla (MÁVAG) Túras Józsefet (Ulrich), Kőszegi Béla (MÁVAG) Szlovák Jánost (Ulrich), Győri István (MÁVAG) Kocsek Edét (Ulrich), Szabó István (MÁVAG) Zimmermann Jánost (Ulrich) és Őri Endre (MÁVAG) Kaiser Mártont (Ulrich) hívja ki egyéni versenyre A versenyfeltételek között szerepel az egyéni és csoportos kihívásoknál egyaránt: a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő teljes kihasználása a feleit legalacsonyabb százalékra csökkentése, a munkamódszerátadásnak társadalmi munkában végzése- A kiértékelést havonta a két termelői iroda közösen végzi-I 1 A szovjet példa nyomán Egyedülálló vasúti szállítási rekord: 2578 Egyre szélesedik a sztahanovista szállítási mozgalom A magyar vasút történetében példa nélkül áll az a nagyszerű teljesítmény, amelyet csütörtökön délután értek el a Miskolc—Hatvan szakaszon. A 115 kilométeres távolságot a kiváló magyar mozdonytípus, a 424-es L óra 50 perec alatt futotta le. Ha tekintetbe vesszük, hogy a menetidőből kétszer 25 percet állt a szerelvény, az átlagsebesség jóval a harminc kilométer fölött van. A rövid szállítási idő példanélküli, de ugyanúgy páratlan az a hatalmas teher, amelyet a szerelvény szállított: 2578 tonna és a magyar sztahanovista 2000 tonnás szállítási mozgalomban pillanatnyilag ez a rekorderedmény. A hatvani vasútállomás csütörtökön délután a szokott képet mutatta. Csak az érdekeltek, a hatvani, miskolci »kétezres« mozdonyvezetők, fűtök kis csoportja és a MÁVr igazgatóság képviselői: Benkovics Dezső, a vasútpolitikai osztály megbízottja és Tölgyesi Lajos, a gépészeti osztály vezetője várták a rekordtörő szerelvényt. A mozdonyvezetők csoportjában ott volt az első »kétezres« vezető: Tóth III. János is, aki a többiekkel együtt izgatottan várta az új rekord megszületését. Az izgalom akkor fokozódott, amikor a Slort-Csolny állomás jelezte: »a szerelvény befutott az állomás területére«. 17.25-kor tűnt fel a hatalmas 424-es mozdony, amelynek elejét ötágú csillag és Rákosi Mátyás elvtárs képe díszítette. A személyvonathoz hasonló gyorsasággal közeledett a nagy gép. Többen találgatni kezdték, mennyi lehet a sebessége: 25—30 kilométer felett — mondták. Pillanatok alatt elfutott a bizottság előtt a nagy mozdony, nyomában a megszámlálhatatlanul sok tehervagon. A mozdony már régen eltűnt a bejárati kanyarban, amely a rendezőbe visz, de a vagonsor vége még nem látszott. Néhány perccel később a vonatsor leállt, a dolgát jól végző 424-es mozdony beállt egy üres vágányra és a vezető: Varga Károly, a két fűtő: Pocsik István és Petruska István leszállt a gépről. — Jelentem 198 tengelyen, 2578 tonna teherrel 3 óra 50 perc alatt megérkeztünk Miskolcról — mondotta Varga Károly mozdonyvezető. A bejelentést a »kétezresek« lelkes éljenzése fogadta: a Párt kezdeményezésére indított sztahanovista mozdonyvezető-mozgalom döntő állomásához érkezett. Bebizonyosodott, hogy a jó munka feltétele nem a szabványok, a 20—30 éves elavult normák tiszteletben tartása, hanem az öntudatos szakemberek új módon való munkája, a szovjet példák nyomán. A három rekorder vasutas tagja a munkásosztály élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának. Olvasták Rákosi Mátyás elvtársnak a termelékenység emeléséről szóló beszédét és ezzel a munkájukkal bebizonyították: a jó kommunista jó munkás, élen halad a termelésben. A kétezerötszáztonnás teljesítmény egyik igen szép eredménye az alig háromhetes vasutas brigádmozgalomnak. Augusztus 15-e óta a sztahanovista vasutasok 142.350 tonna túlsúlyt szállítottak. Ezzel 142 darab ezertonnás szerelvény indítását tették feleslegessé. Csak a tüzelőanyagon való megtakarítás 127.850 forintot tesz ki, egyébként a háromhetes brigádverseny mérlege 200.500 forint összmegtakarítást eredményez a nemzetgazdaságnak. Az ország területén jelen pillanatban 500 mozdonyvezető, 1000 fűtő és a tehervontatási géppark közel egyharmad része versenyez a 2000 tonnás szállítási mozgalomban. A mozgalom egyre szélesedik, nap nap után érkeznek a bejelentések újabb túlteljesítésekről. A »kétezresek« átadják társaiknak tapasztalataikat a helyes gépkarbantartásról, a szállítás művészetéről, amelyek fontos tényezői a sikernek. A kezdeményező miskolci fűtőház után gyors iramban tört az élre a Pécsi, Debreceni, Nyíregyházi Fűtőházak öntudatos vasutassága. A jelen pillanatban a Ferencvárosi Fűtőház dolgozói szorították meg az élen haladókat. Igen jó eredményekkel dicsekedhet a Dorogi Fűtőház is. A felsorolt vasutas dolgozók elsőbbsége azonban egyre veszélyezettebbé válik, mert állandóan növekszik azok száma, akik csatlakoznak akétezrest mozgalomhoz. Bilka Pál ! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Szervezési Osztálya felhívja a VII., VIII. és IX. kerületi vasipari üzemek bizalmijait, hogy a 9-ére, péntek délután öt órára hirdetett bizalmi ülés elmarad. Az ülés megtartásáról később adnak ki értesítést. A Vasas Szakszervezet székházában, III. em. 5. sz. helyiségében 9-én, pénteken délután 5 óraikor szemináriumvezetők értekezlete. Erősítsük a közönségszervezés munkáját A Szabad Nép a közelmúltban néhány textilüzemünk termelésével kapcsolatos hiányosságokról írt. Megvizsgáltuk, hogy ezekben az üzemekben milyen a kultúrmunka és azt tapasztaltuk, hogy ezeken a helyeken, ahol nőtt az önköltség és a selejt, a kultúrmunka is gyenge. A Magyar Fonó, amely a tervet túlteljesítette, jó kultúrmunkával segít a termelés alátámasztásában. Ezek a példák is beszédesen bizonyítják, amit a »kultúrmunkával a munkaversenyért« akció megmutatott már, hogy termelékenység és a dolgozók kulturális nevelése szorosan összefüggenek. Rákosi elvtárs többi esetben nyomatékosan rámutatott arra, hogy »a minőségileg magasabbrendű, a legfejlettebb technikával folyó szocialista termelést csak a kiművelt emberfők százezreivel lehet megvalósítani«. Ezért egyik legfontosabb feladatunk dolgozó népünk kulturális színvonalának emelése. Minden jelentés arról számol be, hogy népünk életszínvonala állandó emelkedést mutat, ugyanakkor a kulturális színvonal nem emelkedik megfelelően. A dolgozóknak kis százaléka olvas csak rendszeresen. Színházba, moziba is kevesen járnak. Ezen a helyzeten feltétlenül változanunk kell. A Világifjúsági Találkozó hatalmas közönségsikere mutatja azt, hogy jó propagandával, jó szervezéssel meg tudjuk mozgatni dolgozóink százezreit. Jó példa erre a VIT képzőművészeti kiállítása, amelyet ezren és ezren tekintettek meg, pedig a képzőművészetet mindig úgy emlegették, mint a dolgozók számára legkevésbé érdekes művészeti területet. Azt a mesét, amely szerint a mi dolgozóinkat nem érdeklik a tárlatok, egyszerre semmivé tette a kiállítás tömegsikere és a közönség élénk érdeklődése. Mindebből világos, hogy a kulturális színvonal alacsony volta mai körülményeink között a rossz szervezésen múlik. A proletárdiktatúra feltételei között munkásosztályunk minden területen előrenyomul, így a kultúra területén is és kemény harcban megszünteti a régi uralkodóosztályok műveltségi monopóliumát. A kulturális színvonal gyors felemelése az osztályharc fontos része. A kultúréhség megnyilatkozásainak ezer példájával találkozunk nap-nap után. A szőnyi petróleumgyárban 21-szer mutatták be a »Talpalatnyi föld«-et. Helyőbábán a kultúrautó műsorát 600 ember zuhogó esőben nézte végig. Idézhetnénk a megható példák egész sorát, amelyek ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy az igény jelen van, az ütem azonban tavassú, rossz a kultúra propagandája, rossz a közönségszervezés. A kultúrmunka fontosságára, társadalmi szerepére mutatott rá Rákosi elvtárs akkor, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy lemaradásunk ezen a területen az osztályellenség befolyásának ad teret. Az osztályellenség elleni harcnak, a kulturális színvonal felemeléséért vívott küzdelemnek éles tenyere a közönségszervezés. Mi a célja a közönségszervezésnek? Először is a régi uralkodóosztályok monopóliumának megszüntetése. Nem véletlen, hogy színházaink és bemutató-mozijaink, kultúrintézményeink csaknem mind a főváros belterületén, a polgárság által lakott részeken épültek. Ez a tény is kifejezte, hogy a kultúra azé az osztályé volt, amely ezeket az intézményeket eltartotta. A közönség 99 százaléka az uralkodóosztály soraiból került ki. A közönségszervezés döntő változást hoz ezen a területen. Hozzásegít ahhoz, hogy kultúrintézményeink munkásosztályunk intézményei legyenek. A közönségszervezés fontos eszköz a burzsoá befolyás dolgozóink tudatából való kiszorítására. Lehetővé teszi az élenjáró szovjet kultúra legjobb színpadi és filmalkotásainak megismerését és ezért egyszerű példák alapján nevelhetjük dolgozóink széles tömegeit igazi hazafiasságra, a munka megbecsülésére, a proletárnemzetköziségre. A közönségszervezés segítséégünkre van az új erkölcsű, műveit munkásosztály kialakításában segít megteremteni a haladó művészetek sziklaszilárd alapját, amely művészeitől saját életének megmutatását várja el, a győzelmes valóság megrajzolását. A közönségszervezés lehetővé teszi a tervszerűséget a kultúra területén is. Színházaink az egyes darabokat hosszabb ideig próbálhatják, jobban elmélyülhetnek munkájukban és ezáltal kiküszöbölhetjük a művészi alkotás terü- ■ létéből a kapkodást, a laza tervszerűtlenséget. A közönségszervezés szervezett kapcsolatot teremt a tömegek és művészeink között és ezáltal hozzásegít kulturális fejlődésünk legerősebb akadályának, a művészet és a tömegek elszakadottságának kiküszöböléséhez. E kapcsolat által tömegeink érvényesíthetik, a maguk kritikai ellenőrzését művészeink felé, ugyanakkor szilárd támaszt jelentenek művészeink számára. Mindez elősegítheti a realista művészet kialakulását hazánkban. A közönségszervezés társadalmi szerepét tekintve, tehát szervezett módja a népnevelésnek. A szakszervezeti mozgalom, amelynek Pártunk irányításával a szervezett és szervezetlen dolgozók nevelésében döntő szerep jutott, kulturális nevelőmunkájában nagy súlyt kell hogy helyezzen a közönségszervezés kiépítésére. Az előttünk álló feladatok ismél nagyok. A szovjet filmek látogatottsága állandóan növekszik. A szovjet filmek nevelő hatása óriási, politikai munkánk legjobb kulturális alátámasztói ezek a filmek. Fokozni kell minden erővel a filmközönség-szervezést, amelynek sikere ne kampányjellegű, hanem mindennapos erőfeszítésünk gyümölcse legyen. Döntő feladat a közönségszervezés területén az állami színházak bérletezése. Színházaink a nép állama irányítása alá kerültek. Most, az államosítás után legfontosabb lépés következik. Dolgozó népünknek a kultúra termékeit is birtokába kell vennie. A bérletezési kampány ugyanakkor a közönségszervezők új hálózatának kikovácsolásában is nagy lépés lesz. Üzemi bizottságaink tekintsék fontos feladatuknak a közönség-, szervezők kiválogatását, vigyázzanak arra, nehogy a nyugati kultúra előtt hajbókoló, burzsoá giccstől fertőzött osztályidegen, korrupt elemek kezébe kerüljön ez a fontos nevelőmunka. Végezzenek erős propagandatevékenységet és magyarázzák meg mindenütt a kultúra birtokbavételének fontosságát. Becsüljék meg a közönségszervezőket, szánjanak szembe azzal a felfogással, hogy a közönségszervezés ügynökölés. Az ilyen és a hasonló felfogás az osztályellenség aknamunkájának jele, amely minden alkalmat megragad, hogy csökkentse munkásosztályunk kulturális előnyomulását is. Vigyázzanak üzemi bizottságaink arra, hogy a színházbérletek elsősorban a munkások kulturális kiemelkedését biztosítsák. A közönségszervezők legyenek büszkék arra, hogy ezzel a nehéz és felelősségteljes feladattal bíztuk meg őket, és vigyék győzelemre a munkásosztály kulturális vezetőszerepét, amelynek egyik nagy lépése a bérletezés sikeres lebonyolítása. Szénás! Béla, Margit, Rózsi és Gábor fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett drága jó Testvérük, Szénás! Gyula fővárosi tisztviselő e hó 6-án váratlanul elhúnyt. Temetése e hó 9-én délután 3 órakor lesz az óbudai temetőben a református egyház szertartása szerint. Soha nem felejtünk el! NÉPSZAVA 1949 szeptember