Népszava, 1949. október (77. évfolyam, 228-253. sz.)
1949-10-21 / 245. szám
Fejlődő szocialista munkamódszer: a gépek menetközbeni átadása Bette Ferencné, a Hungária Jacquaixi Szövőgyár minkásnője egyik öntudatos kezdeményezője a gépek menetközbeni átadásának a műszakváltásnál. Kitűnő eredményeiről három héttel ezelőtt írtunk. A textilipari üzemek öntudatos dolgozói azóta tömegesen jelentkeznek és foglalnak állást a helyes kezdeményezés mellett. Ez nem is csoda. A dolgozók leveleikben és hozzászólásaikban bizonyítják, hogy ez a szocialista módszer nemcsak teljesítményüket növeli, hanem erősíti mindenekelőtt a szocialista munkafegyelmet, kifejleszti és elmélyíti az elvtársi segítséget, az elvtársi viszonyt. Bene Ferencné ezúttal újabb eredményeiről beszél. A váló-műszakban dolgozók mind átvették — Brigádunk 125—130 százalékos átlagteljesítményének megtartása mellett, főleg a minőség terén ért el új eredményeket — mondja Bene Ferencné. — Az általunk termelt áru például a 37. bérhéten csak 88 százalékban volt elsőrendű exportképes anyag. A 41. bérhéten viszont már 95,8 százalékban. A további 4,2 százalék sem selejtesáru, csupán másodosztályú minőségű. Eredményeinket köszönhetjük annak is, hogy a gép menetközbeni átadását összekapcsoltuk brigádtagjaink egymásközti egyéni versenyével. Én például Zsák Lajosné brigádtársammal versenyzem. Saját teljesítményem azóta 123-ról 128 százalékra emelkedett. Közben a Hungária Jacquardban az összes váltóműszakban dolgozók áttértek a gép menetközbeni átadására. Ezáltal a munkafegyelem is megjavult. — Természetes, hogy követtük Bene szaktársnő példáját — mondja Tóth Józsefné, az »Elörec-brigád vezetője __, hiszen ez nemcsak a termelésnek, hanem mindnyájunknak egyénileg is hasznos. Állagteljesítményünk azóta tíz százalékkal növekedett. Benéné javaslata : egyénenként értékeljék a minőséget Megkérdeztük Bene Ferencnét, mit szól, hogy filmhíradóban is bemutatták kezdeményezését. — Örülök, hogy ezáltal is megismerik más üzemekben a gépek menetközbeni átadásának módszerét és nemzetgazdasági jelentőségét. Ez a legnagyobb elismerés számomra. De újabb öröm is ért munkámmal kapcsolatban. Többször hangoztattam : célszerű volna a minőség kiértékelésénél a csoportos elbírálás helyett egyénenként megállapítani, ki milyen minőségű árut lenel. Ezáltal növekszik az egyéni felelősség és még jobban megjavul a minőség is. A gyárvezetőség most bevezeti az általam javasolt egyéni kiértékelést. Amikor özvegy Schmidt Józsefné, a Felten Kábelgyár munkásnője Bene Ferencnéről olvasott a sépszavában, levélben közölte a szerkesztőséggel, hogy a gépek menetközbeni átadásával brigádjának termelése 20 százalékkal növekedett. A Feltenben is „meleg géppel" dolgoznak A Feltenben is általánossá vált a »meleg gép«. Ez jelentősen elősegítette az üzem össztermelésének emelkedését. Augusztusi tervteljesítésük 112, a szeptemberi pedig már 110 százalék volt. A Pártválasztmány határozatának végrehajtása úgy összekapcsolódott a »meleg gép”-kezdeményezés elterjedésével. Ennek köszönhető, hogy a késések heti száma iár 50-ről átlagban 0-re csökkent. A dinamókábelszövőgépen dolgozó Cserveni Mária teljesítménye a meleggépátadás révén csak a legutóbbi hét alatt hét százalékkal növekedett. Leváltója, Valkó Györgyné hasonló emelkedést ért el. Legfigyelemreméltóbb azonban a szalagszöró brigád eredménye. A legutolsó bérfizetési héten teljesítményük 129 százalékról 0 százalékra emelkedett. — Ebben a legdöntőbb tényező az. — mondja Debreceni József, a brigád vezetője — hogy a gépek menetközbeni átadása terén is fejlődést értünk el. Mikor bevezettük a rendszert, nem helyeztünk nagy súlyt arra, hogy az átvevőnek ne kelljen sok időt tölteni a gép folyamatos menetének biztosításával. Most például általánossá tettük, hogy munkaidőnk vége felé, amikor a huzalonok már kifogynak, még a saját munkaidőnk alatt kicseréljük azokat. Méghozzá a gépek leállítása nélkül. Ezáltal az átvevőnek jelentősen megkönnyítjük a munkáját, anélkül, hogy az átadónak ez több fáradságot jelentene. A szalagszövő brigád legjobb munkásnője, Szuhanovszki Lászlóné, akinek 204 százalékról 100 százalékra emelkedett egy hét alatt a teljesítménye. Jó munkamódszereit átadja fiatalabb munkástársainak. — A termelésben elért sikereinket elsősorban Rákosi elvtárs bölcs iránymutatásának s ennek nyomán a politikai színvonal emelkedésének köszönhetjük — állapítja meg Debreceni brigádvezető. — Hetenként többször közös újságolvasást tartunk. Szombaton pedig kiértékeljük a munkánk közben felvetődött problémákat. Nálunk már gépenként felbontották a tervet. Most az egyéni versenyzők nemcsak normájuk túlteljesítését tűzhetik ki célul, hanem saját gépük tervének túlszárnyalását is. így szélesedik az öntudatos dolgozók kezdeményezése. így lesznek a szocialista munkamódszerek az egyéni versenyzők és brigádok fegyvereivé abban a harcban, amelyet a Párt vezetésével a munka termelékenységének emeléséért, a dolgozó nép felemelkedéséért folytatunk. (sz. i.) Varga János és Svorád István „melegében“ tökéletesítette a kiállításon látod újítást — Felírtad a számát? — Lefényképeztem az agyamban. Nem kell nekem ahhoz katalógus. Kétségtelen hogy ezt a fúrótokmányt nálunk is be kell vezetni. Hiszen a tanonciskolában sokkal több fúró törik el, mint a szakmunkásoknál. Varga János, a Ganz-hajógyár esztergályostarálóinak oktatója mondja ezt Svorád Istvánnak, az üzem másik oktatójának. A két oktató most jött az Újító Kiállításról. Itt a Postás Szakszervezet könyvtárának egyik asztalánál beszélik meg a látottakat. — Az a véleményem, hogy ebben a formában nem egészen megfelelő. A különböző fúrókhoz más és más tokmány kellene és így elég sokba kerülne. Van azonban egy módosító elgondolásom. Varga János papírt, ceruzát vesz elő és rajzolni kezd— Olyan tokmányt kel készítenünk, amely tíz millimétertől lefelé megfelel a fúróknak. A különböző méretű fúrókhozmegfelelő, belső átmérővel rendekező bélést teszünk majd bele. A Ganz Hajó két dolgozója egymás kezéből kiragadva a ceruzát, tovább módosítja a kiálláson látott kitűnő újítást, a fúróokmányt, amely alkalmassá teszi a törött csigafúrókat a további felhasználásra. Egyre sűrűsödnek a ceruzavonatok a hamarjában előszedett papírokon. Az új, elképzelt, fúrótokmányról belső anya alkalmazásával már kiküszöbölték a kiálló külső leszorítócsavart. Ez zavarja a forgást, beleakadhat a tanulók ruhájába, így kárt és bajt okozna. Varga János és Svorád István megelégedetten hajtják össze a papírt. Alig várják, hogy holnap elmondhassák az üzemben felfedezésüket. Elmagyarázzák a gyakori fúrótöréseknél nagy önköltségcsökkentést jelentő fúróokmány beállításának szükségességét és az elképzelt módosításokat. De azt a sok kitűnő és nagyszerűen alkalmazható újítást is, amelyet a kiállításon láttak. Okvetlenül be kell vezetni például az újfajta iidrakéstartókat, amelyek segítségével a különböző kések egy fogással cserélhetők, így a munkamenet gyorsítása mellett nagyfokú önköltségcsökkentést is lehet elérni. KÉT TERVÉRTEKEZLET Ahol a dolgozók javaslataival viszik sikerre a tervet A VÁLLALATVEZETŐI BESZÁMOLÓ rövid, de velős volt az Óbudai Kikészítő pamutműhelyének tervértekezletén. Girai elvtárs nem felejtett ki semmit, nem siklott el egyetlen kérdés felett sem. Az ötéves terv hatalmas perspektívájához összehasonlításképpen közölte a hároméves terv eddigi eredményeit. — Hároméves tervünk folyamán felszámoltuk a bolyhozó és a festődő szűk keresztmetszetét, új kivarró- és nyersáruműhelyt építettünk... — sorolta fel egymásután a hároméves terv beruházásait. — Az ötéves terv első esztendejében havi 300 ezer méter anyaggal többet kell termelnünk azonos lét,számmal, azonos idő alatt, — kezdte az ötéves terv feladatainak ismertetését — ezt a munkát csak a termelés helyes megszervezésével, a termelékenység fokozásával érhetjük el. A beruházások elősegítik célkitűzéseink megvalósítását. Új klórkádat, feszítőrámákat, mángorlóhengereket, vilanymotorokat, elektromos szállítókocsit szerzünk be és üzembehelyezzük a 16 hengeres dobszárítót. A TERMELÉS ÉS A TERMELÉKENYSÉG emelkedését elősegítő beruházások mellett az ötéves terv összeállításánál nem feledkeztek meg a szociális berendezések továbbfejlesztéséről sem. Megnagyobbítják az üzem óvodáját, korszerűsítik a konyhát, zuhanyokat építenek és új öltözőszekrényeket szereznek be. A beszámolót követő vita első hozzászólója Jorkievicz Péter volt. Kifogásolta, hogy a perzselőgépről, amely a termelés egyik fontos eszköze, az ismertetőben nem esett, szó, nem szerepel a felújítandó gépek között. A felújítás pedig nagyon ráférne, mert eléggé elavult. Az ötéves terv folyamán havi 300 ezer méter anyagal többet kell termelnünk — folytatta. — Mi be is adtunk egy javaslatot a termelékenység fokozására, ehhez azonban egy kompresszor kellene és sem a kompresszort nem kaptuk meg ezideig, sem a javaslatra nem jött felelet. (A vállalatvezető válaszában bejelentette, hogy a kompresszort még ebben az évben felszerelik, hogy a javasolt újítást meg lehessen valósítani.) — Háromszázezer méter nagy szám, — kezdte felszólalását Gál Géza — azonban mi ezt a többletet is teljesíteni fogjuk. A beszerzendő új dobszárító, a modern szárítófeszítő nagyon megkönnyíti a munkánkat. (A beruházások nemcsak a termelékenység fokozását segítik elő, de megkönnyítik a fizikai dolgozók munkáját is. Kisebb erőkifejtéssel tudnak többet termelni.) MEGNÖVEKEDETT FELADATOK várnak az Óbudai Fehérítő dolgozóira az ötéves terv folyamán A feladatokat teljesítik is. Ez csendült ki a felszólalásokból, de ezt bizonyítják a Pártválasztmány határozatának megjelenése óta elért eredményeik. Pancza Ferenc párttitkár mondotta: " A Pártválasztmány határozatának megjelenése óta 17 százalékkal emelkedett, üzemünkben a termelékenység és tíz százalékkal emelkedett a termelés. Ezek az eredmények élenjáró dolgozóinknak köszönhetők. Példakép kell megemlítenünk Panyi Ferencnét, aki a bolyhozóban egygépes rendszerről hármi, gépes rendszerre tért, többszörösen emelte így teljesítményét. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ötéves terv folyamán ránk váró követelményeknek is meg fogunk felelni. A TERVISMERTETŐ ÉRTEKEZLETET összekötötték műhelybizottsági választások jelölőbizottsági tagjainak megválasztásával. Az Óbudai Fehérítő dolgozóinak komoly segítséget jelent a tervértekezlet. Megismerték a reájuk váró feladatokat és ez további munkára serkenti őket Erre mondta Koncz Ferenc, a perzselőből. — Most, hogy részleteiben ismerjük a tervet, sokkal nagyobb lendülettel fogunk munkához, mert ismerjük feladatainkat. E véleményével Koncz Ferenc nem áll egyedül, így vélekedik az Óbudai Fehérítő legtöbb dolgozója. Bizonyítják ezt az értekezleten elhangzott egyéni versenyvállalások és az is, hogy az egyéni versenyek száma és a termelékenység egyre növekszik. Ahol nem segítik elő a dolgozók kezdeményezését AZ ALBERTFALVAI Loden Posztógyár dolgozói ünnepélyes keretek között tartották meg ötéves tervismertető értekezleteiket. A szerda délelőtti szakmányok dolgozói délután fél 3-kor az üzem feldíszített kultúrtermében gyűltek össze az értekezletre. »ötéves terv a te jóléted megteremtője!« — hirdeti a kultúrterem táblája. Az üzemi énekkar műsora után Biró György a kalkulációs osztály vezetője beszélt: — A hároméves terv tapasztalatai nyomán ötéves tervünket már új módszerekkel valósíthatjuk meg. Az ötéves tervben a Loden Posztógyár készáru termelése 36 százalékkal emelkedik — mondotta. Ezután beszámolt a beruházásokról, ameyek a Loden Posztógyárban az ötéves terv során a termelékenység emelésére szolgálnak. Kiemelte a szakmunkás-továbbképző tanfolyam jelentőségét, amelynek várható eredménye szintén a termelékenység emelése lesz. AZ ALIG TÍZ PERCIG tartó beszámolóból természetesen nem bontakozhattak ki az ötéves terv hatalmas perspektívái. De az egyes műhelyek végrehajtandó feladatai, valamint az egyes üzemrészek fejődési lehetőségei és a termelés hibái sem. Ugyancsak hiányzott belőle a Loden Posztógyár bizonyára előirányzott szociális és kulturális beruházásaira vonatkozó rész. Várható-e, hogy ilyen hiányos beszámoló a dolgozók komoly érdeklődését felkeltse? Hogy értékes, hasznos javaslatokkal egészítsék ki? A Loden Posztó dolgozói biztosak abban, hogy üzemük ötéves terve sokkal nagyobb jelentőségű és több lehetőséget tartalmaz, mint amennyit a néhány percig tartó beszámoló vázolt. Ezt bizonyítja az a néhány jóindulatú, de lényegében, általánosságban mozgó hozzászólás is, amelyben a dolgozók munkatársaik előtt méltatták az ötéves terv hatamos lehetőségeit. Szalai István a mosóműhely dolgozója felszólalásában hangsúlyozta, hogy a hároméves terv többet adott az üzem dolgozóinak, mint amennyit ők áldoztak érte. — A hároméves terv elején ígért 1930-as életszínvonalat már most, a terv befejezése előtt, messze túlszárnyaltuk. Pártunk és Rákosi elvtárs ébersége e hárított minden akadályt az ötéves terv felé haladó magyar munkásosztály útjából, így ötéves tervünk megvalósítása elé még bátrabban nézhetünk, mint befejezéséhez közeledő hároméves tervünk elé — mondotta. Kósa István újítási megbízott ígéretet tett arra, hogy az üzem újítási mozgalmát az ötéves terv érdekében a legszélesebb alapokra helyezik. Kutató- és újítóbrigádot szerveznek az újítási lehetőségek felkutatására és a javasatok gyors feldolgozására. A TÖBBI HOZZÁSZÓLÓ is igyekezett a saját munkaterületén mutatkozó kisebb hibák felvetésével emelni az értekezlet színvonalát. Nem vetette fel azonban senki a Nagybudapesti Pártválasztmány határozatának végrehajtását, az egyéni verseny fejlesztését, a termelékenység emelésének fontos kérdéseit. Az előkészítés hiányosságát mutatja az is, hogy a közelgő ötéves terv sikere szempontjából igen fontos műhelybizottsági választásokról sem esett szó. Kérdezzük: Hogyan akarja sikerrel megindítani és megvalósítani az ötéves tervet a Loden Posztógyár vezetősége, ha nem igyekszik a hibák és a feladatok megfelelő ismertetésével a dolgozók kezdeményezését felszínre hozni? A Loden Posztóban lezajlott tervértekezetek gyengeségéért fel kell vetni a felelősség kérdését. Az üzem vezetőségének, a pártszervezetnek és az üzemi bizottságnak meg kell beszélnie az üzem dolgozóival együtt, hol történt mulasztás. És ebből le kell vonni a tanulságot, de nemcsak a Loden Posztóban, hanem a többi üzemben is, ahol az ötéves tervértekezletekre készülnek vagy ahol hasonló hiányosságok voltak. Nemcsak az ünnepélyes külsőséget, hanem a jó politikai előkészítést is biztosítani kel. „Mit esznek Magyarországon ?" címmel Simone Tery az elragadtatás hangján ír a l’Humanitéban a magyar nép élelmezési helyzetéről. Az újságírónő kiemeli, hog^* Magyarországon mindent jegy nél*»n~ kül kapni és ugyanakkor, amikor Franciaországban az árak szüntelenül felfelé mennek és a dolgozók keresetének vásárlóértéke állandóan csökken, Magyarországon a kormány az árakat rendszeresen leszállítja és növeli a dolgozók jövedelmét. — Lehet-e ezután csodálkozni a magyar nép haragján a Rajk-féle árulók iránt, akik meg akarták dönteni a demokratikus magyar kormányt — kérdezi Simone Tery. — Ez a kormány nemcsak ígér, hanem be is tartja ígéreteit. Hála a demokratikus kormányzatnak, a magyar nép életszínvonala túlhaladta a háború előttit. Ugyanakkor a francia dolgozók életszínvonala 50 százalékkal alacsonyabb a háború előttinél. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány szívesebben ad vajat a dolgozóknak, mint hogy Truman úrtól ágyúkat és repülőgépeket vásároljon — fejezte be cikkét Simone Tery. AZ ÓZDI VASGYÁRBAN Simon László élmunkás és brigádja az üzem 100 éves történetében eddig soha nem tapasztalt eredményt ért el: egy műszakban kétszáz blokkot hengereltek ki. * A NYÍRBÁTORI dohány- BEVÁLTÓBAN Kovács István betanított munkás újításával jelentős megtakarítást érnek el. Eddig a préselt bálákat csigákon eresztették le az emeleti raktárakból. Kovács István egy fvsúszdát készített, amelynek beálltásával két csigakezelő nw kaid"' me •»ta karitolták Az újítást az ország többi dohánybeváltóiban is bevezetik.