Népszava, 1949. október (77. évfolyam, 228-253. sz.)

1949-10-21 / 245. szám

Fejlődő szocialista munkamódszer: a gépek menetközbeni átadása Bette Ferencné, a Hungária Jacquaixi Szövőgyár minkásnője egyik öntudatos kezdeményezője a gépek menetközbeni átadásának a műszakváltásnál. Kitűnő eredmé­nyeiről három héttel ezelőtt írtunk. A textilipari üzemek öntudatos dol­gozói azóta tömegesen jelentkeznek és foglalnak állást a helyes kezde­ményezés mellett. Ez nem is csoda. A dolgozók leveleikben és hozzá­szólásaikban bizonyítják, hogy ez a szocialista módszer nemcsak telje­sítményüket növeli, hanem erősíti mindenekelőtt a szocialista munka­fegyelmet, kifejleszti és elmélyíti az elvtársi segítséget, az elvtársi viszonyt. Bene Ferencné ezúttal újabb eredményeiről beszél. A vál­ó-műszakban dolgozók mind átvették — Brigádunk 125—130 százalékos átlagteljesítményének megtartása mellett, főleg a minőség terén ért el új eredményeket — mondja Bene Ferencné. — Az általunk ter­melt áru például a 37. bérhéten csak 88 százalékban volt elsőrendű exportképes anyag. A 41. bérhéten viszont már 95,8 százalékban. A további 4,2 százalék sem selejtes­­áru, csupán másodosztályú minő­ségű. Eredményeinket köszönhet­jük annak is, hogy a gép menet­­közbeni átadását összekapcsoltuk brigádtagjaink egymásközti egyéni versenyével. Én például Zsák La­josné brigádtársammal versenyzem. Saját teljesítményem azóta 123-ról 128 százalékra emelkedett. Közben a Hungária Jacquardban az összes váltóműszakban dolgozók áttértek a gép menetközbeni át­adására. Ezáltal a munkafegyelem is megjavult. — Természetes, hogy követtük Bene szaktársnő példáját — mondja Tóth József­né, az »Elörec-brigád vezetője __, hiszen ez nemcsak a termelésnek, hanem mindnyájunk­nak egyénileg is hasznos. Állag­­teljesítm­ényünk azóta tíz száza­lékkal növekedett. Benéné javaslata : egyénen­ként értékeljék a minőséget Megkérdeztük Bene Ferencnét, mit szól, h­ogy filmhíradóban is bemutatták kezdeményezését. — Örülök, hogy ezáltal is meg­ismerik más üzemekben a gépek menetközbeni átadásának mód­szerét és nemzetgazdasági jelentő­ségét. Ez a legnagyobb elismerés számomra.­­ De újabb öröm is ért munkám­mal kapcsolatban. Többször han­goztattam : célszerű volna a minő­ség kiértékelésénél a csoportos elbírálás helyett egyénenként meg­állapítani, ki milyen minőségű árut len­el. Ezáltal növekszik az egyéni felelősség és még jobban megjavul a minőség is. A gyár­­vezetőség most bevezeti az általam javasolt egyéni kiértékelést. Amikor özvegy Schmidt Józsefné, a Felten Kábelgyár munkásnője Bene Ferencnéről olvasott a s­ép­­szavában, levélben közölte a szer­kesztőséggel, hogy a gépek menet­közbeni átadásával brigádjának termelése 20 százalékkal növeke­dett. A Feltenben is „meleg géppel" dolgoznak A Feltenben is általánossá vált a »meleg gép«. Ez jelentősen elő­segítette az üzem össztermelésé­nek emelkedését. Augusztusi terv­­teljesítésük 112, a szeptemberi pe­dig már 110 százalék volt. A Párt­választmány határozatának végre­hajtása úgy összekapcsolódott a »meleg gép”-kezdeményezés elter­jedésével. Ennek köszönhető, hogy a késések heti száma iár 50-ről átlagban 0-re csökkent. A dinamókábelszövőgépen dolgozó Cserveni Mária teljesítménye a meleggépátadás révén csak a leg­utóbbi hét alatt hét százalékkal nö­vekedett. Leváltója, Valkó Györgyné hasonló emelkedést ért el. Leg­figyelemreméltóbb azonban a sza­­lagszöró brigád eredménye. A leg­utolsó bérfizetési héten teljesítmé­nyük 129 százalékról 0­ százalékra emelkedett. — Ebben a legdöntőbb tényező az. — mondja Debreceni József, a bri­gád vezetője — hogy a gépek menetközbeni átadása terén is fej­lődést értünk el. Mikor bevezettük a rendszert, nem helyeztünk nagy súlyt arra, hogy az átvevőnek ne kelljen sok időt tölteni a gép folya­matos menetének biztosításával. Most például általánossá tettük, hogy munkaidőnk vége felé, amikor a huzalono­k már kifogynak, még a saját munkaidőnk alatt kicseréljük azokat. Még­hozzá a gépek leállí­tása nélkül. Ezáltal az átvevőnek jelentősen megkönnyítjük a munká­ját, anélkül, hogy az átadónak ez több fáradságot jelentene. A szalagszövő brigád legjobb munkásnője, Szuhanovszki Lászlóné, akinek 204 százalékról 100 száza­lékra emelkedett egy hét alatt a teljesítménye. Jó munkamódszereit átadja fiatalabb munkást­ársainak. — A termelésben elért sikerein­­ket elsősorban Rákosi elvtárs bölcs iránymutatásának s ennek nyomán a politikai színvonal emelkedésének köszönhetjük — állapítja meg Debreceni brigád­vezető. — Heten­ként többször közös újságolvasást tartunk. Szombaton pedig kiérté­keljük a munkánk közben felvető­dött problémákat. Nálunk már gé­penként felbontották a tervet. Most az egyéni versenyzők nemcsak nor­májuk túlteljesítését tűzhetik ki célul, hanem saját gépük tervének túlszárnyalását is. így szélesedik az öntudatos dol­gozók kezdeményezése. így lesznek a szocialista munkamódszerek az egyéni versenyzők és brigádok fegyvereivé abban a harcban, ame­lyet a Párt vezetésével a munka termelékenységének emeléséért, a dolgozó nép felemelkedéséért foly­tatunk. (sz. i.) Varga János és Svorád István „melegében“ tökéletesítette a kiállításon látod újítást — Felírtad a számát? — Lefényképeztem az agyamban. Nem kell nekem ahhoz katalógus. Kétségtelen hogy ezt a fúrótok­­mányt nálunk is be kell vezetni. Hi­szen a tanonciskolában sokkal több fúró törik el, mint a szakmunkások­nál. Varga János, a Ganz-hajógyár eszter­gályostarálóinak oktatója mondja ezt Svorád Istvánnak, az üzem másik oktatójának. A két ok­tató most jött az Újító Kiállításról. Itt a Postás Szakszervezet könyvtá­rának egyik asztalánál beszélik meg a látottakat. — Az a véleményem, hogy ebben a formában nem egészen megfelelő. A különböző fúrókhoz más és más tokmány kellene és így elég sokba kerülne. Van azonban egy módosító elgondolásom. Varga János papírt, ceruzát vesz elő és rajzolni kezd­— Olyan tokmányt kel készíte­nünk, amely tíz millimétertől lefelé megfelel a fúróknak. A különböző méretű fúrókhoz­­megfelelő, belső átmérővel rende­kező bélést teszünk majd bele. A Ganz Hajó két dolgozója egy­más kezéből kiragadva a ceruzát, tovább módosítja a kiá­lláson lá­tott kitűnő újítást, a fúró­okmányt, amely alkalmassá teszi a törött csigafúrókat a további felhaszná­lásra. Egyre sűrűsödnek a ceruzavona­tok a hamarjában előszedett papíro­kon. Az új, elképzelt, fúrótokmány­­ról belső anya alkalmazásával már kiküszöbölték a kiálló külső leszo­rítócsavart. Ez zavarja a forgást, beleakadhat a tanulók ruhájába, így kárt és bajt okozna. Varga János és Svorád István megelégedetten hajtják össze a pa­pírt. Alig várják, hogy holnap el­mondhassák az üzemben felfedezé­süket. Elmagyarázzák a gyakori fúrótöréseknél nagy önköltségcsök­kentést jelentő fúró­okmány beállí­tásának szükségességét és az el­képzelt módosításokat. De azt a sok kitűnő és nagyszerűen alkal­mazható újítást is, amelyet a kiállí­táson láttak. Okvetlenül be kell ve­zetni például az újfajta iidrakés­­tartókat, amelyek segítségével a különböző kések egy fogással cse­rélhetők, így a munkamenet gyor­sítása mellett nagyfokú önköltség­­csökkentést is lehet elérni. KÉT TERVÉRTEKEZLET Ahol a dolgozók javaslataival viszik sikerre a tervet A VÁLLALATVEZETŐI BESZÁMOLÓ rövid, de velős volt az Óbudai Kikészítő pamutműhelyének terv­értekezletén. Girai elvtárs nem felejtett ki semmit, nem siklott el egyetlen kérdés felett sem. Az ötéves terv hatalmas perspektívájához összehasonlításképpen közölte a hároméves terv eddigi eredményeit. — Hároméves tervünk folyamán felszámoltuk a bolyhozó és a festődő szűk keresztmetszetét, új kivarró- és nyersáruműhelyt építettünk... — sorolta fel egymásután a hároméves terv beruházásait. — Az ötéves terv első esztendejében havi 300 ezer méter anyaggal többet kell termelnünk azonos lét­,­számmal, azonos idő alatt, — kezdte az ötéves terv feladatainak ismertetését — ezt a munkát csak a termelés helyes megszervezésével, a termelékenység fokozásával érhetjük el. A beruházások elősegítik célkitűzéseink megvalósítását. Új klórkádat, feszítő­rámákat, mángorlóhengereket, vilanymotorokat, elektromos szállítókocsit szerzünk be és üzembe­helyezzük a 16 hengeres dobszárítót. A TERMELÉS ÉS A TERMELÉKENYSÉG emel­kedését elősegítő beruházások mellett az ötéves terv összeállításánál nem feledkeztek meg a szociális berendezések továbbfejlesztéséről sem. Megnagyobbít­ják az üzem óvodáját, korszerűsítik a konyhát, zuha­nyokat építenek és új öltözőszekrényeket szerez­nek be. A beszámolót követő vita első hozzászólója Jor­­kievicz Péter volt. Kifogásolta, hogy a perzselőgép­ről, amely a termelés egyik fontos eszköze, az ismer­tetőben nem esett, szó, nem szerepel a felújítandó gépek között. A felújítás pedig nagyon ráférne, mert eléggé elavult.­­ Az ötéves terv folyamán havi 300 ezer méter anyagal többet kell termelnünk — folytatta. — Mi be is adtunk egy javaslatot a termelékenység fokozására, ehhez azonban egy kompresszor kellene és sem a kompresszort nem kaptuk meg ezideig, sem a javas­latra nem jött felelet. (A vállalatvezető válaszában bejelentette, hogy a kompresszort még ebben az évben felszerelik, hogy a javasolt újítást meg lehessen valósítani.) — Háromszázezer méter nagy szám, — kezdte felszólalását Gál Géza — azonban mi ezt a többletet is teljesíteni fogjuk. A beszerzendő új dobszárító, a modern szárítófeszítő nagyon megkönnyíti a munkán­kat. (A beruházások nemcsak a termelékenység f­oko­zását segítik elő, de megkönnyítik a fizikai dolgozók munkáját is. Kisebb erőkifejtéssel tudnak többet termelni.) MEGNÖVEKEDETT FELADATOK várnak az Óbudai Fehérítő dolgozóira az ötéves terv folyamán A feladatokat teljesítik is. Ez csendült ki a felszólalá­sokból, de ezt bizonyítják a Pártválasztmány határo­zatának megjelenése óta elért eredményeik. Pancza Ferenc párttitkár mondotta: " A Pártválasztmány határozatának megjelenése óta 17 százalékkal emelkedett, üzemünkben a termelé­kenység és tíz százalékkal emelkedett a termelés. Ezek az eredmények élenjáró dolgozóinknak köszön­hetők. Példakép kell megemlítenünk Panyi Ferenc­nét, aki a bolyhozóban egygépes rendszerről hármi, gépes rendszerre tért­­, többszörösen emelte így teljesítményét. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ötéves terv folyamán ránk váró követelmé­nyeknek is meg fogunk felelni. A TERVISMERTETŐ ÉRTEKEZLETET össze­kötötték műhelybizottsági választások jelölőbizottsági tagjainak megválasztásával. Az Óbudai Fehérítő dolgozóinak komoly segítsé­get jelent a tervértekezlet. Megismerték a reájuk váró feladatokat és ez további munkára serkenti őket Erre mondta Koncz Ferenc, a perzselőből. — Most, hogy részleteiben ismerjük a tervet, sokkal nagyobb lendülettel fogunk munkához, mert ismerjük feladatainkat. E véleményével Koncz Ferenc nem áll egyedül, így vélekedik az Óbudai Fehérítő legtöbb dolgozója. Bizonyítják ezt az értekezleten elhangzott egyéni verseny­vállalások és az is, hogy az egyéni versenyek száma és a termelékenység egyre növekszik. Ahol nem segítik elő a dolgozók kezdeményezését AZ ALBERTFALVAI Loden Posztógyár dolgozói ünnepélyes keretek között tartották meg ötéves terv­­ismertető értekezleteiket. A szerda délelőtti szakmá­­nyok dolgozói délután fél 3-kor az üzem feldíszített kultúrtermében gyűltek össze az értekezletre. »ötéves terv a te jóléted megteremtője!« — hir­deti a kultúrterem táblája. Az üzemi énekkar műsora után Biró György a kalkulációs osztály vezetője beszélt: — A hároméves terv tapasztalatai nyomán ötéves tervünket már új módszerekkel valósíthatjuk meg. Az ötéves tervben a Loden Posztógyár készáru termelése 36 százalékkal emelkedik — mondotta. Ezután beszámolt a beruházásokról, ameyek a Loden Posztógyárban az ötéves terv során a terme­lékenység emelésére szolgálnak. Kiemelte a szak­munkás-továbbképző tanfolyam jelentőségét, amelynek várható eredménye szintén a termelékenység emelése lesz.­­ AZ ALIG TÍZ PERCIG tartó beszámolóból termé­szetesen nem bontakozhattak ki az ötéves terv hatalmas perspektívái. De az egyes műhelyek végre­hajtandó feladatai, valamint az egyes üzemrészek fejődési lehetőségei és a termelés hibái sem. Ugyancsak hiányzott belőle a Loden Posztógyár bizo­nyára előirányzott szociális és kulturális beruházásaira vonatkozó rész. Várható-e, hogy ilyen hiányos beszámoló a dol­gozók komoly érdeklődését felkeltse? Hogy értékes, hasznos javaslatokkal egészítsék ki? A Loden Posztó dolgozói biztosak abban, hogy üzemük ötéves terve sokkal nagyobb jelentőségű és több lehetőséget tar­talmaz, mint amennyit a néhány percig tartó beszámoló vázolt. Ezt bizonyítja az a néhány jóindu­latú, de lényegében, általánosságban mozgó hozzá­szólás is, amelyben a dolgozók munkatársaik előtt méltatták az ötéves terv hatamos lehetőségeit. Szalai István a mosóműhely dolgozója felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy a hároméves terv többet adott az üzem dolgozóinak, mint amennyit ők áldoztak érte. — A hároméves terv elején ígért 1930-as élet­színvonalat már most, a terv befejezése előtt, messze túlszárnyaltuk. Pártunk és Rákosi elvtárs ébersége e hárított minden akadályt az ötéves terv felé haladó magyar munkásosztály útjából, így ötéves tervünk megvalósítása elé még bátrabban nézhetünk, mint befejezéséhez közeledő hároméves tervünk elé — mondotta. Kósa István újítási megbízott ígéretet tett arra, hogy az üzem újítási mozgalmát az ötéves terv érdekében a legszélesebb alapokra helyezik. Kutató- és újítóbrigádot szerveznek az újítási lehetőségek felkutatására és a javas­atok gyors feldolgozására. A TÖBBI HOZZÁSZÓLÓ is igyekezett a saját munkaterületén mutatkozó kisebb hibák felvetésével emelni az értekezlet színvonalát. Nem vetette fel azonban senki a Nagybudapesti Pártválasztmány határozatának végrehajtását, az egyéni verseny fej­lesztését, a termelékenység emelésének fontos kérdé­seit. Az előkészítés hiányosságát mutatja az is, hogy a közelgő ötéves terv sikere szempontjából igen fontos műhelybizottsági választásokról sem esett szó. Kérdezzük: Hogyan akarja sikerrel megindítani és megvalósítani az ötéves tervet a Loden Posztógyár vezetősége, ha nem igyekszik a hibák és a feladatok megfelelő ismertetésével a dolgozók kezdeményezését felszínre hozni? A Loden Posztóban lezajlott tervértekez­etek gyengeségéért fel kell vetni a felelősség kérdését. Az üzem vezetőségének, a pártszervezetnek és az üzemi bizottságnak meg kell beszélnie az üzem dolgo­zóival együtt, hol történt mulasztás. És ebből le kell vonni a tanulságot, de nemcsak a Loden Posztóban, hanem a többi üzemben is, ahol az ötéves tervérte­kezletekre készülnek vagy ahol hasonló hiányosságok voltak. Nemcsak az ünnepélyes külsőséget, hanem a jó politikai előkészítést is biztosítani ke­l. „Mit esznek Magyarországon ?" címmel Simone Tery az elragadta­tás hangján ír a l’Humanitéban a magyar nép élelmezési helyzeté­ről. Az újságírónő kiemeli, hog^* Magyarországon mindent jegy nél*»n~ kül kapni és ugyanakkor, amikor Franciaországban az árak szüntele­nül felfelé mennek és a dolgozók keresetének vásárlóértéke állan­dóan csökken, Magyarországon a kormány az árakat rendszeresen leszállítja és növeli a dolgozók jö­vedelmét. — Lehet-e ezután csodálkozni a magyar nép haragján a Rajk-féle árulók iránt, akik meg akarták dönteni a demokratikus magyar kormányt — kérdezi Simone Tery. — Ez a kormány nemcsak ígér, hanem be is tartja ígéreteit. Hála a demokratikus kormányzatnak, a magyar nép életszínvonala túl­haladta a háború előttit. Ugyan­akkor a francia dolgozók életszín­vonala 50 százalékkal alacsonyabb a háború előttinél. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány szívesebben ad vajat a dolgozóknak, mint hogy Truman úrtól ágyúkat és repülő­gépeket vásároljon — fejezte be cikkét Simone Tery. AZ ÓZDI VASGYÁRBAN Simon László élmunkás és brigádja az üzem 100 éves történetében eddig soha nem tapasztalt eredményt ért el: egy műszakban kétszáz blokkot hengereltek ki. * A NYÍRBÁTORI dohány- BEVÁLTÓBAN Kovács István be­tanított munkás újításával jelentős megtakarítást érnek el. Eddig a préselt bálákat csigákon eresztették le az emeleti raktárakból. Kovács István egy fv­súszdát készített, amelynek­ beáll­tásával két csiga­­kezelő nw kaid­­"' me •»t­a karitol­ták Az újítást az ország többi dohánybeváltóiban is bevezetik.

Next