Népszava, 1949. november (77. évfolyam, 254-278. sz.)

1949-11-26 / 275. szám

Az értelmiség egyre aktívabban kapcsolódik a munkaversenybe A sztálini munkafela­jánlás fokozta ez ér­telm­iségiek mun­ka­versenyé­nek lendületét. Közelebb hozta egy­máshoz a fizikai és értelmiségi dolgozókat. A kelenföldi Golberger­­gyár két technikus­ brigádjának tag­jai műszaki szakoktatásban ré­szesítik az iparostanulókat. A szaklapokban ismertetett újítá­sokat bevezetik az üzemekben. A gyár hét művezetője vállalta, hogy december 21-ig üzembe helyez egy nagy Gessner-szövőgépet. A Magyar Pacnuiipar egyik vegyes brigádja a selejt okait és e szűk keresztmetszeteket kutatja. A bri­gád eddig öt újítást vezetett be 100.000 forint évi megtakarítással. Az óbudai Goldbergerben egy technnikusbrigád alakult a selyem­­festés folyamatának észszerűsíté­­sére és egy másik a szűk kereszt­metszetek feltárására. A Magyar Textilfestőgyár ve­gyesbrigádja újításokkal évi 100 ezer forint megtakarítást vállalt. A selyemosztály műszaki értelmi­sége felajánlotta, hogy az osztály a mostani heti 49 ezer méter terme­lését 53.900-ra emeli. Csáti József, a MÁ­V esztergályosa ócskavasból új gépet készített. Hetvenkét percről öt percre csökkentette a vagontengelyágy megmunkálási idejét A MÁV szegedi, kormot lehelő sűtőházában szinte kínlódás volt a vagontengelyágyak esztergályozása. Lassan ment a munka, mert az esz­­tergapad felépítése nem megfelelő. Csóti József elvtárs esztergályost gondolkodóba ejtette mindez. — Valamit tenni kell... Kommu­nista vagyok, le kell győznöm a ne­hézségeket —■ egyre csak ez járt fejében. Sokat gondolt a szovjet sztahanovistákra — a könyvekből egészen jól ismeri őket —, ak­ara­­tukra, a hazaszeretetükre és cso­dáira srámél­tó eredményeikre. Eszébe jutott a megbecsülés, a jutalom, amelyet a nép államától kapott. El­­határozta, hogy Sztálin elvtárs 20. születésnapjára a réginél sokkal jobb esztergapadot készít. E do­goz­ta tervét és nekifogott a munkának. Megrozsdásodott ócska alkat­részeket szedett össze. Számolt és dolgozott. A műhelyben többen meg­mosolyogták, lekicsinyelték vállal­kozását. — Nem lesz az új esztergagép­ből semmi. Az ócskavasból nem lesz gép — mondták. Csóti csak dolgozott tovább. Tel­tek a napok. Megszületett egy alkatrész, kettő, három, majd utána az új esztergapad. A szaktársak elismerő, dicsérő szavai közben beindították a gépet. Halkan, egyenletesen működni kez­dett és négy késsel belehasított a vasba. A jórészt ócskavasból ké­szített gép nagyszerűen bevált. Mi az előnye? Azelőtt egy-egy vagontengely ágyat egy óra 12 per­cig esz­tergályoztak. Most az új géppel öt perc alatt végzik el a munkát, jobban és könnyebben. Az új gép alkatrészei könnyen cserélhetők. Kezelését bárki is meg­tanulhatja. Csóti elvtárs szerényen beszél a győzelme után: — Úgy érzem, az esztergagép elkészítésével fejeztem ki hűsége­met és szeretetemet legméltóbban Sztálin elvtárs és a Szovjetúnió iránt. Kötelességemet teljesítettem. A szovjet sztahanovistáktól vettem a példát. Most újabb újítások, a­ gép meg­alkotásán dolgozik. Fáradhatatlanul kommunista módon. (morvay) wir in[Tr#/ A SOPRONI MAGASÉPÍTKE­­ZÉSI M­ söjtöri építkezési cso­portjának Boros-ifjúbrigádja szta­hanovista módszerek segítségével 108 százalékról 170 százalékra emelte teljesítményét. * A STANDARD 1. műhelyének Andrási-ifjúbrigád tagjai egyéni versenyben állnak egymással. A sztálini munkafelajánlások előtt 110 százalékot teljesítettek. Most egy újítással 200 százalékra emelték azt. *­­A KUNSÁGI SZÖVŐGYÁRBAN J­ajlovics Mária ifjúmunkás 105-ről 116-ra, Paksi Ilona pedig 100-ról 110 százalékra emelte termelését a gépállások csökkentésével. * A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR NV vasúti kerékpárüzemében Lugosi Ede esztergályos brigádja Bort­­kievics elvtárs gyorsvágási mód­szerével dolgozik. Az új mód­szerrel elérték, hogy egy eszterga­késsel 10—12 darab vasúti kerék­párabroncs helyett 35 mozdony­­kerékpárabroncsot és 90 darab vagonkerékpárabroncsot munkál­nak meg késtölés nélkül. * A LANG-GYÁRBAN rövidesen felépül az új üzemi konyha és ét­kezde. Ezenkívül kibővítik az üzem­orvosi rendelőt.* Az Ózdi Vasgyárban elhatároz­ták, hogy az újítási javaslatok el­bírálásának meggyorsítására a ve­gyes brigádok a jövőben a hely­színen vizsgálják ki az újítóval együtt az észszerűsítési javaslato­kat. Ebben az esztendőben 976 újí­tási javaslatot nyújtottak be. * A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR újítói értekezletet tartottak az Újító Kon­gresszus kiértékelése céljából. Az újítófelelős ismertette, hogy ebben az évben a gyárban 500 javaslatot nyújtottak be. Az elfogadott javas­latok évi négymillió forint meg­takarítást jelentenek. A műszaki ve­zetők elhatározták, hogy az üzemi szűk keresztmetszetek felszámolá­sának megkönnyítésére segítik a fizikai dolgozókat az újítások ki­dolgozásában.* A BÉKÉSCSABAI ISTVÁN­­MALOM főgépésze, Vékony Sán­dor fölajánlotta, hogy széntüze­lésnél az egy mázsára eső kalória­­szükségletet 10 százalékkal csök­kenti. Ennek elérésére megjaví­totta a huzatot és az eddigi 33 százalékos tatai alapszénkeverést a felére csökkentette. * A BUDAPESTI KÖZPONTI HÚS­ÜZEM iparostanulói: Angel Lajos, Rozgonyi Károly, Sonnenwirth Ru­dolf, Kochrein András, Mayer Re­zső, Bánszky Imre, Takács János, Mayer István, Földi Gyula és Nyíri István ifjúmunkások vállalták, hogy eddigi teljesítményüket 30 száza­lékkal emelik. Újabb eső Várható időjárás: Mérsékelt délnyugati, nyugati szél. Fel­hős, párás idő. Többfelé újabb eső. A hőmérséklet alig változik. A Solus Csiszolókoronggyár példája bizonyítja: A vállalatvezető és a dolgozók közös ügye a szocialista munkaverseny Kis üzem a Solus Csiszolókoronggyár. Nagyok viszont a feladatok, amelyeket meg kell oldania. A nehézipari vállalatok számára készít csiszolókorongokat és idomokat. Kismándor Sándor, az államosítás után az üzem élére kinevezett vállalatvezető, sok és nehéz problémával birkózott meg, hogy eltüntesse az átkos tőkés örökséget. A volt osztrák tulajdonos Jünger József Antal »úr«, bizony nem sokat törődött gyárával. Gondolkodás nélkül zsákmá­nyolta ki munkásait — egyéb gondja nem volt. Hogy emelje a terme­lést, csökkentse a selejtet, hogy új beruházásokat létesítsen, vagy kielé­gítse a dolgozók minimális szociális és kulturális szükségleteit — eszébe sem jutott. Ha már elege volt a »sok piszkos proliból«, beült az autójába és elment a Semeringre. 1947-ben aztán végleg ott is maradt... Személyesen mutat példát Államosították a gyárat. Indult a hároméves terv. Kismándor elvtárs, fűtőházi berakóból lett vállalat­­vezető, nekiállt a munkának. Olyan segítőtársakra támaszkodott, mint Bach János párttitkár, Bajnóczy Béla abe-titkár és a szocializmust építő öntudatos dolgozók többsége. Fokozni a munka termelékenysé­gét, megszilárdítani a fegyelmet, megteremteni a munkaverseny mű­szaki feltételeit — ez volt a célja. Nem rendeletekkel, utasításokkal irányított, hanem munkáját a töme­gek aktivitására építette. Felhasz­nálta a dolgozók javaslatait, ilyen javaslatok megtételére serkentette és segítette őket, így mondja ezt el Kismándor elvtárs: — Amikor gyárunkban bevezet­tük az első újítást — Szterezsán és Fekete elvtársak újítását —, ünne­­pélyes jutalomkiosztást tartottunk. Politikailag magyaráztam meg az újítások jelentőségét. Bebizonyí­tottam, hogy érdemes újítani. Ma­gunknak építjük az országot — mondottam, a megbecsülés, — a Kossuth-díj, a 12.000 forintos juta­lom, a többtermelés, az emelkedő életszínvonal mind­ezt bizonyítja. Aki csak egy kicsit is szereti hazá­ját, osztályát, sajátm­agát, az állan­dóan észszerűsítésen, a munka gyorsításán és könnyítésén töri a fejéit. Az eredmény hamarosan mutat­kozott is. Pribék József újítási megbízott szerint ma már minden negyedik dolgozó újító. Maga a vállalatvezető is. Személyes példával mutatja az utat mun­kástársainak. És nem is jelentéktelen­­újítások ezek. Kismándor elvtárs felismerte kötelességét: az újítók érdeklődési körét ráirányította a szűk kereszt­metszetekre. Együtt a párttitkárral Lement ez üzembe — mindennap lemegy többször is — megmutatta a­­ dolgozóknak: »Nézzétek itt ezt a műszárítót. Rossz. Nem tudjuk használni. Gátolja a termelést. A tőkésnek így is jó volt, de nekünk nem. Meg kell találnunk megjaví­tása módját.« Faragó Miklós ol­dotta meg a problémát. Elgondolá­sát megbeszélte a vállalatvezetővel. Együtt dolgoztak rá. 30 százalékkal emelkedett a termelés. Megszűnt­ az egyik szűk keresztmetszet. »Ha gyárvezető vagy — avatkozz be minden ügybe, semmit figyelmen kívül ne hagyj« —„tanítja Sztálin elvtárs. Kismándor Sándor jól meg­jegyezte ezt magának. Hónapokon keresztül figyelte a kemence mel­lett az egyik dolgozót, Gyömbér Lászlót. Jó munkás. Értelmes em­ber. De politikailag eléggé elmara­dott — gondolta magában. Lejárt hozzá az üzembe. Beszélgetett vele. Egyik napon ő, a másik napon a párttitkár. Gyömbér elvtárs ma aktív párttag, termelési felelős, a vegyes­ brigád tagja, újító. Újításá­val felszámolta az égetőkemencék­nél mutatkozó szűk keresztmetsze­tet. És ahogyan egymásután szűntek meg a szűk keresztmetszetek, úgy emelkedett fokozatosan a termelés is. A gyár­­júliusi termelése a ja­nuárival szemben 170 százalékkal, az októberi már 181 százalékkal volt magasabb. Megfigyelte őket és megállapította, hogy hanyagul dolgoznak. Mindkét esetben figyelmeztette és felelős­ségre vonnta a dolgozókat. Meg­magyarázta: milyen káros nép­gazdaságunkra a selejt, a pazarlás. Ha a büntetés szükségessé vált, azt mindig politikai nevelői m munkával kö­tötte össze. Nincs is semmi nézeteltérés a vá­telatvezet­ő és a párttitikár között. Mind a ketten egy célért dolgoz­nak. Rákosi elvtárs vezetésével a Pártért, a munkásosztályért, a bol­dog, szocialista Magyarországért. Kismándor divtára segíti politikai munkájában Bach elvtársat, a párt­­titkár viszont támog­atja a vállalat­vezetőt a termelés kérdéseiben. Persze —­ vannak még hiányossá­gok. Találunk hibákat is. Megtalálja a hibák kiküszöbölésének útját A munkaverseny még mindig nem széleskörű tömegmozgalom. A gyárban 28 egyéni versenyző van. A brigádokon belüli egyéni verseny­zés csak formális. Ellenőrzésnek, ki­értékelésnek alig van nyoma. A verseny szinte titokban és nem a nyilvánosság előtt folyik. Ez elsősorban az üzemi bizottság mun­kájának hiányossága. A vállalat­vezetőnek azonban az üzemi három­szög ülésein fel kellene ezt a kér­dés­t vetnie. Ő a lehetőség szerint biztosította a verseny technikai fel­tételeit, most már az lenne a fel­adata, hogy felhívja az vb figyelmét a verseny hiányosságaira. Hi­szen a dolgozók szívesen versenyeznek. Gorzsás Lajos gépmunkás mondja: — Ötszázalékos többtermelést vállaltam. Remélem sikerül. De ez nem minden. Sztálin elvtárs szü­letésnapjára elvállaltam, hogy heti 77 dekával csökkentem a selejtet Agg Károly brigádja vállalta, hogy 4 százalékkal kevesebb selej­­­het gyárt. És sokan mások is a szejtcsökkentést tűzték ki célul. A dolgozók tudják, hogy az üzemben magas a selejt. Ez most a leg­nagyobb probléma. Tudja­ ezt a váltója,vezető is igyekszik is rajta segíteni, kísérletezéseket folytat. Persze előfordul, hogy egyes kí­sérletek balul ütnek ki, mint pél­dául a hűtési eljárás megváltozta­tása. Ez­t a dolgozók megkérdezette nélkül vezették be és az új el­járással nem csökkent a selejt, ha­nem­­ emelkedett. Kismándor elvtárs, aki eddig is mindig megtalál­ta a hibák kiküszö­bölésének módját, levonta a káros kísérlet következményeit. A kér­dést, az üzemi háromszögön keresz­tül a dolgozók elé vitte. Most a dolgozók bevonásával igyekszik a problémát megoldani. Az újító­­brigád már ki is dolgozta javaslatát. Megvalósítása most folyik. Az ered­ményt izgat­ottan várja a gyár min­den dolgozója. Népszerű , mert fegyelmet és jó munkát követel Kismándor elvtárs a dolgozók között népszerű. De ez nem olcsó, a hibákat elnéző , népszerűség. Hall­gassuk csak meg mit mondanak róla. — Állandóan itt van közöttünk. Közülünk került ki, mellettünk is maradt — mondja Agg Károly bri­gádvezető. — Segít a munkánkban, a problémák megoldásában. Gyömbér László azért szereti vállalatvezetőjét­, mert következete­sen megvalósítja az egyéni felelős­ség elvét .Nálunk nem lehet köny­­nyelműen, hanyagul dolgozni. Le­gyen az műszaki vezető vagy se­gédmunkás, a munkájáért felelős­séget kell vállalnia.« — A múltkor éjjszaka jött be Kismándor elvtárs az üzembe — meséli Biró János fűtő. — Észre­vette, hogy egyik fűtőtársam al­szik a kemence mellett. Szigorúan felelősségre vonta. És jól tette. Aki rosszul, nemtörődöm módon dolgo­zik, saját magát, a munkásosztályt, az egész országot károsítja meg. .A jó vállalatvezető nem szakad el­ a tömegektől, elősegíti a munka­versenyt, biztosítja a munka zavar­talan meneteit. Nem tűri a lógást, a fegyelmezetlenséget, a bércsalást, a gondatlanságot. Felelősséget vál­lal a gyár termeléséért és annak állandó emelkedéséért. És ha így dolgozik, akkor a Párt szavát kö­veti, a Párt célkitűzéseit valósítja meg. A dolgozókkal beszéli meg a termelés kérdése ! Kismándor evtárs is erre törek­szik. Ilyen­ vállalatvezető szeretne­­lenni. Már eddig is szép eredménye­ket ért el. Szorgalmazza a terv­fel­bontást Az üzemi háromszög min­den reggel foglalkozik az aktuális kérdésekkel. A problémákat leviszi a dolgozók elé. A munkások minden kérdésről tudnak, a váltótét vezető a dolgozók minden problémájáról ér­tesül. »Nincs gipszlap az öntödében« — jelentették az elm­últ hetekben a várt mlattvezetőnek. Lement az üzembe, megnézte, hogyan lehet­séges ez. Hiszen ő eleget rendelt. Nem fogyhatott még el. Megállapí­totta, hogy pazaroltak, felületesen használták fel a gipszlapokat. Vagy egy másik eset. Észrevette, hogy a nyersmegmun­kálóban három dolgozónál feltűnően sok e­lesett. Kis üzem a Solus Csiszolókoronggyár. Nagyok viszont a feladatok, amelyeket meg kell oldania. Láttuk a gyár fejlődését, láttuk a feladatok megoldását, az eredményeket, a lendületes nyitómozgalmat, a szűk keresztmetszetek felszámolását, az egyéni felelősség elvének érvényesü­lését és az emelkedő termelést. De láttuk a ma még fennálló hiányossá­gokat is. Széleskörű tömegmozgalommá kell szélesíteni az egyéni ver­senyt. Fel kell bontani a tervet részletekre, munkapadokig, hogy a dol­gozók előre megismerjék feladataikat. A tervfelbontás végrehajtása és a verseny nyilvánosságának biztosítása hatványozottan hozzájárul majd a termelékenység emelkedéséhez. Amikor Jünger József Antal, a tőkés, kénytelen volt elhagyni gyárát és megszökött barátaihoz, a nyugati imperialistákhoz, a gyár dolgozói fellélegzettek. Most még Jünger úr utolsó hagyatékát, a selejtet is ki kell dobni gyorsan a gyárból. Ha ez sikerül, akkor a dolgozók igazán fellélegezhetnek... Központi építőipari kísérleti műhely épül Építőiparunk korszerűsítésének és az újítások gyakorlati megvaló­sításának egyik komoly akadálya, hogy nincs olyan központi mű­hely, amely az újítások kikísérlete­zésével és a bevált újtások soroza­­tos gyártásával foglalkoznék. Most ez az akadály is elhárult az építő­ipari újítómozgalom útjából. A Tervhivatal félmillió forintot bo­csátott az építésügyi minisztérium rendelkezésére kísérleti műhely építése céljából. Szovjet gépek az építőiparnak A Szovjetúnió építőipari tapasz­talatainak átadásán kívül is ko­moly segítséggel járul a magyar építőipar fejlesztéséhez. Megérke­zett a Szovjetunióból a harmadik nagyteljesítményű toronydaru. A földmunkák megkönnyítésére út­nak indították már a szovjet gyá­rak újabb tíz, nagyteljesítmény­ű exkavátort is. Csehszlovákiából a hét közepén érkezett meg tíz va­gon transzporter-berendezés, amely a kavics, homok, építőanyag rako­dását könnyíti meg.

Next