Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)

1949-12-25 / 300. szám

1949 DECEMBER 25. VASÁRNAP 11 Jarovlár elvtárs elgondolkozott a szovjet munkamódszeren 1947 óta dr Jarovlcr Pál az eszterga, fad mellett. Hány gépalk­atrész került ki azóta kezei közül? Ila meggondol­­juk, hogy Jarovlcr elvtárs a felszaba­dulásig a kizsákmányoló­k vagyoná­nak gyarapításáért görnyedt reggeltől estig, lemérhetjük azt a hatalmas utat, amit azóta megtett. Mert Jarovlcr Pál bír Hatra munkája és munkamódszere fölött. Ezen az úton érte el jó eredmé­nyeit." Jarovldr elvtdzs a sztálini műszak hatalmas iramában is, megállta a he­lyét. A gyár dolgozóinál, élcsoportjá­ban foglalt helyet, 1020 százalékot leg­eesített. Pesterzsébeti lakásán büszkén mu­tatja feleségének Ifja Ehrenburg Vihar című könyvét. A gyárban kapta. Az első oldalon ez áll: »Forró szeretettel adták a könyvet emlékül a MÁVAG dolgozói Jarovichy Pál elvtársnak, a kiváló sztahanovistának, aki teljesítmé­nyével nagy lendületet adott a szocia- holmit, am­i egy kezdő háztartáshoz szükséges. Jarovlár Ibolya, a sztahanovista leánya ugyanis egyszerre indul az ön­álló életbe az ötéves terv kezdetével. És éppen ezért biztos benne, hogy a »kezdő háztartásból­ hamarosan me­leg, boldog otthon lesz, sztahanovista lett, élenjáró munkája lista építésnek.* — Szemüvegén ke­­az országnak. resztül kémleli az asszony orcát, vaj-Este nyolc óra tájban találkozunk jón mit szól hozzá, vele a MÁVAG kapujában, ötvenéves. — Ez bizony nagyon szép — mondja de jóval fiatalabbnak látszik. — Jarov, csendesen az asszony és arcán látni, lár elvtárs? Ilyenkor végez — mondja hogy örül férje sikerének. Büszke rá, a portás, akinek háta mögött a későn­ Itt élnek egyedül a kis házban két lövök pellengértáblája sötétl­lt, szem­ben vele pedig egy másik tábla függ, a gyár legjobb munkásainak nevével. Jarovldr Pál esztergályos neve közöt­tük van. Ilyenkor este, munka után munkamódszerét adja át tapasztalatla­nabb társainak. Legújabb tanítványa Plank János, már magasan felülmúlta normáját. Jarovldr elvtárs célja: a magas ár­leányukkal. Az egyik fénymásoló a MÁVAG-ban, a másik a Jutagyárban dolgozik. A család érzi, hogy mit jelent számukra is a sztahanovista munka, a heti 500—600 forintos kere­set. A főtáplálék már nem a krumpli­leves, mint abban az időben, amikor a kizsám­nángoló fizette a bért. — Csirkepaprik­ás lesz az ünnepekre, sertéskaraj, diós- és mákostekercs. Sok tag s ami a legfontosabb — az elért mindent beszereztünk már a kereset­­magas átlagot állandóan tartani, bőt, két pár cipőt vettünk a férjemnek, Bikov elvtárs, a szovjet sztahanovista meg Ingeket. Nekem egy szép szövet­módszere — amelyről pedig csak olva- ruha jutott, Mária kerékpárt kapott, s ott — nagy hatással volt munkájára- ezzel jár a gyárba. Ibolya menyasszony: A szovjet módszer gondolkodásra kész­ konyhabútort vásároltunk neki, hozzá­­et.'e bírálatra önmagával szemben, tűzhelyet, finom fehérneműt és más 2 SZM­ VE­SZTER A ZENEAKADÉMIÁN 8-, kil­us 11-kor. Korád­y Katalin, Latabár Kálmán, Salamon és Társulata, Orosz Júlia, Palló Imre, Felek­y—Rév Erzsi, Udvardy, Ascher, Herc­zog— Komlcs, Turcy—Kered­i, Lantos Olivér, Kazal, Hurrikán, Rodolfo, Hajdú Péter, Kerendy, Szevesdi. Koal.: Kovách Aladár. Szilveszter a Corvin és Uránia mozgókban. 3 órás kacagó műsor. Olcsó jegyek a m­ozaktban. A család négy tagja — vagyis az egész család a Standard-gyár­ban dolgozik. Ezért nevezik Elter Ferencéket »Standard­családnak«. Mielőtt a szót át­adnám nekik, ismerkedjünk meg velük. | Jiz apa | Er­?*VTM, Villa' ----------—I­mossagt Rt-ben kez­dett dolgozni, mint szerelő. Az Ertássonból alakult később a Standard-gyár. Harmincötfilléres órabért fizettek munkájáért. Erre a fizetésre nősült is meg. A lak­­bér 26 pengő volt. A munkidő reggel 6-tól este 6-ig tartott, at­árom évig annnyi kenyér nem volt a házban, mint­ a körmöm feketéje. — így emlékezik vissza erre az időre Elter Ferenc. lHíában katonának vitték.-. Most a Standard-gyár raktár­­noka, népnevelő, sportfelelős, műhelybhalmi. Havi fizetése 800 forint. fiz anya * Standard­ gyár -----------— 18-as műhelyében dolgozik. Egyéni versenyző, mű­­helybizottsági titkár- 210 száza­lékos munka­eljesítményt és 360 forint heti munkabért ért­ el. Tízéves szórában kezdett dolgozni, cukrászdát, kifutó, ez, az, amaz vol. Azután 12 évig a Dorogi, Gumigyárban dolgozott, reggel 7-től es­e­t­ig. Huszonöt pengő fizetéséből szüleit és négy test­vérét tartotta el- Amikor férjhez ment Elter Ferenchez, beállt dol­gozni a Standardba. A gyermekek kiskorukban min­dig éhesek voltak. A szülők korán indultak a gyárba, az isko­lát 8-kor nyitották, addig az óvodás kisfiú és az elemista kis­­leány az utcán csatangolt. , az Elter-házaspár Ich­­-­­ nya, a­­Standard­családi kincse, büszkesége. Szta­­lanovi­ta. Húszéves, szép fiatal lány. A Standard-gyár kább­­erakó műheljében dolgozik, 33 s­zázalék­os átlagos munkateljesím­­­énnyel. Heti keresete 150 forin­tral mozog- Pártbizalmi Amikor az apját katonának vitték, 0 'éves korában, ment először dol­­gozni, mint segédmunkás a standardba. fiz Öcsi ! tizenhétéves. Három -------------1 hónap elő­­ szaba­dult félt más műszerészsegéd. A Standard 11-es műhelyében dolgozik, ott, ahol a nagyadókat és más fák.----M­u­nka teljesít­ménye: A család szemefénye: Lívia, a sztahanovista 141 százalék Heti munkabére 180 forint SZIT-tag. Egyetlen szen­vedélye a sakk. Ez hát a »Standard-család«. Most még csak annyi hogy a gyár közvetlen közelében, a Galambóc u tolcában, szépen búto­rozott, rádióval és függönnyel, szőnyeggel berendezett lakásban laknak■ Otthonuk minden darab­ját a hároméves terv sorába vásá­rolták. tők- A vacsora m­aradékát már el­ukarították. Öcsi nem elége­dett meg a rántott hallal, a más­napi töltöttkáposztából is kóstolt egy kicsit. Csend van a szobában­­az asszonny köt, az ember újsá­got okas. Lívia Az új ember kovácsáé, falja, öcsi nagyok­at sóhajtva a SZÍT-ügyeket tanul­mányozza a Szikrá­ból- Eltér Ferenc feltápászkodik a kényelmes, új fotelből, de ott marad a kályha mellett. Kihúzza magát, a torkát köszörüli és szónoki lendülettel kezd hozzá­­. A »S­andard-család« újítást vezetett be. Egész évben fontos használati tárgyak­at vásárolt. Végrehajtottuk a magunk három­éves tervét. Berendezkedtünk, kiruházkodtunk, megél­ünnk. Ha hideg van, bundacipőben járunk, ha nincs hideg, divatos gumi­talpúban feszítünk. Örültünk minden új tárgynak: rádiónak, ingnek, kabátnak, dunyhának. Mindez szükséges is, fontos is volt. Az emberhez méltó élet egy­­egy kelléke. Odamegy a szekrényhez, de még mindig várni kell a meg­lepetésre.­­ újításunk az\ -JjSl«“­ körülményesen, jelentősérs telje­­sen kinyitja a fiókot —, hogy most olyan ajándékot kaptok, ami egyáltalán nem fontos. Am nélkül egészen jól meg lehet élni. — Kiveszi a három csorna-írót, a kicsit, a kisebbet és a­egkisebbet. — És éppen ez a nagy, a dön­ő újítás a mi éle­­tünkben- Hogy a dolgozóknak már nemcsak a nagy boldog­ságra, hanem az apró örömökre is telik. Kibontja az első csoma­got. Sárga-barna csíkozású, puha gyapjúsál kerül ki belőle­­— Ez a mamáé! Azért vettem, mert nem tetszett a régi, a kék! — mondja kedves hetykén. — Úgy viseld, ahogy más hordják. — És gondosan bebugyolálja az asszam­ fejét a színes átvetőbe­— Tessék Lívia, a tied■ írj vele okos dolgokat, amíg el nem veszted— ugratja a leányt. Átnyújtja a­ legkisebb csomagot, amelyben ugyanaz a csavaros ceruza van, amelyet nemrégiben kikívánt Lívia az egyik kirakat­ból. — Itt a tartalékhegy is — adja mellé az apró tokot. Öcsi a levegőt nyeli. Alig győzi kivárni, míg rákerül a sor­— Azt a pocsék■ zöld nyak­kendőt látni sem akarom többet — reccsent rá az apja­ — Ezt viseld a sö­­tkék ruhádhoz.. — Kibontja a papírból a szürke selyemnyakkendőt, orron legyint vele a fiút: — No, tedd el­.. Ezután Eltér Ferenc kapja meg a maga »meglepetését« a négyszemélyes mozibérletet. Örül is neki más felet ,mert a moz­ba­­járás eddig mindig az ő zsebére történt. — Azt hiszem, senkinek sincs panasza — zárja le az ajándéko­zást. — Vagy hányik még vala­kinek valamije? — nevetnek feléje, csak öcsi dörmög valamit a műkor­csolyáról meg motorbicikliről. De észbekap, hogy ez már az öt­éves tervbe tartozik és elhallgat. Lívia úgy készül a két munka­szüneti napra, hogy a munkáról beszól■ Valamit ír persze az új ceruzával* a füzetébe- Dátum, százalék, forint kerül egymás Mindenünk megvan mellé- Már vagy század­szor mon­datja el anyjával, hogy a hat hét előt­t 145 százalékról milyen állomásokon keresztül jutott el a 240 százalékig. — Száznegyvenöt, százötven, százhatvanhárom . . . Azután mennyi volt? Ja, igen! Száz­nyolcvan, kétszáz és végül kétszáznegyven­­.. — Új oldalra írja: — Én 130-ról indultam A sztálini felajánlás után 150 és mindjárt 180 lett. Akkor jött az újítás: 250­.­, 335... Nézi a számok"Ha összehason­lítja a százalékokat, azután azt mondja: " Milyen furcsa ! "*W* fohászkodik, hogy most valami nagyot csinál Sztálin elvtárs születésnapjára. És még hozzá sem kezdett, máris százszorosan visszakapja, amit adóz ... Visszakapja munka­bérben, megbecsülésben, önbiza­lomban ... Jó sztahanovistának lenni! Csakúgy ragyog a büszkeség Eltár Ferenc szemében- De el­érkezettnek látja az időt, hogy nevelje egy kicsit a leányát. Ez egyébként kedvenc ünnepi szóra­kozása. — Csak ne bízd el magad — kezd apai kötelessége teljesítésé­hez! — Inkább tanu­td a többit ... És jegyezd meg, hogy Ameriká­ban a lelkedet kitehetnéd, még­sem vinnéd semmire. Lívia, aki sokat olvas, sértő­dötten, szemrehányóan mondja. — Apa! Hát én ezt nem tudom? Elhiheted, nemcsak azért töröm a fejemet és gondolok ki minden­féle új módszer , hogy még egy pár cipőt vegyünk. Tudod te jól, hogy miért akarok előbbre jutni-Persze, hogy tudja. De ezért Lívia csak mondja el- Jólesik halani a gyerek szájából és különben sem árt újra és újra leszögezni: | Azt akarom. | *9TM a Bárt —--------|---------| lássú, hogy Elter Lívia megértette és követi szavát. Tudom, hogy az én mun­kám megkönnyíti még az ame­­rikai munkás helyze­­t i­s. Mennél öntu­datosabban dolgozom, annál erősebbé válik a nemzetközi pro­­lenariétus. A mama is ezért dol­gozik. És én büszk­e vagyok a mama eredményeire. Még in­kább, mint a magaméra Mert a mama nem járt iskolába, a mamáról lenyúzták a bőrt a főnök urak. És a mama mégis megértette, mit kell ennie és örömét leli a munkában. Eltérné ölébe ezt a kötést, úgy hallgatja, amikor a leány az ő öröméről beszél. Csendesen mondja: — Bizony, amikor annyi idős voltam, mint te... És megelevenednek a múlt szenvedéseit nélkülözései, a régi tör­énetek, míg Lívia el nem unja és véget nem vet a szomor­­kodásnak■ — Boldogtalanok voltunk, szenvedtünk! De most már boldogok­ vagyunk. Beszéljünk inkább erről... Szűcs Ilona K&S. V. I .- W­ilworf E­terné, aki nemcsak a gyerekekre, hanem saját munkájára is büszke lehet Elter Ferenc, a családfő öcsi nagyon igyekszik, hogy utolérje nővérét NÉPSZAVA

Next