Népszava, 1950. február (78. évfolyam, 27-50. sz.)

1950-02-01 / 27. szám

K­ÉPSZAVA 2 A békeharc erősítésével, sztrájkokkal, tüntetésekkel válaszolnak a dolgozók a fegyverszállítási szerződések megkötésére Az agan­izált államokban a dolgozók e békemozgalom további erősítésével válaszolnak a népdemes kormányok újabb behódolására, a fegy­verszálítási szerződéseik megkötésére. Heves össze­ütközésre került sor a Marseille mel­­lett levő Marignaneban, ahol a helyi repülőgépgyár 1600 munkása elhatá­rozta: megtagadja a sök­hajtásos harci repülőgépek gyártását. Egy munkásküldöttség az igazgatóság épülete elé vonult, hogy közölje a dolgozók elhatározását, azonban Moch rohamrendőrei megtámadták őket és számos munkást meg­sebesítettek. Marseileben a vasutasok és a kör­nyékbeli békeharcosok nagy tömege lepte el a marseillei teherpályaudvart és tüntetett a hadianyagszál­ítás ellen. Egy Indok­inába irányított hadianyag­­szállító hajó, amelynek berakását a dokkmunkások napokkal ezelőtt meg­tagadták, még mindig a la­ palicei kikötőben vesztegel. Számos francia város elöljárósága a lakosság kíván­ságára határozatban követeli az atom­fegyver beidít­ását A gyárakban, üzemekben, isko­lákban százszámra alakulnak meg a békevédelmi bizottságok. A kilenc nap óta tartó marokkói vasutassztrájk egyre nagyobb mére­teket ölt és a vasutasok 90 százaléka vesz részt benne. Hatalmas lendülettel folytatódik az olasz dolgozók háborúellenes moz­galma. Nápolyban, Parmában, Páduában, Bergamóban, Turimban és Toron­tóban hatalmas tüntetéseken tilta­koztak a dolgozók az újonnan megalakult De Gasperi-kormány és az általa vállalt katonai kötele­­zettségek ellen. Genuában az amerikai konzulátus elé vonultak a tüntetők­. A torinói Fiat- Lima-gyártelep ifjúmunkásai küldött­­ségileg tiltakoztak a gyárvezetőségnél katonai traktorok és nehéztank alkat­­részek gyártása ellen. Az ifjúmunká­sok határozata hangsúlyozza, hogy a többi olasz fiatallal együtt nem haj­landók az ágyútöltelék szerepére. Genova, Savona, Imperia, Civita Vecchia,, La Spezia és Ancona kikötőmunkásaihoz szombaton a livornói dolgozók is csatlakoztak és egyhangúlag elhatározták, hogy megtagadják a hadianyag kirakását. A norvég tmunnkások tiltakozó moz­galma a fegyverkezés ellen egyre szélesedik. Drammen városában a vasúti javí­tómunká­sok egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoztak a katonai kiadá­sok emelése ellen és rámutattak arra, hogy ezek következtében a munkások életszínvonala süllyed. A finn fővárosban a bäte hívei nagy­gyűlést tartottak, amelyen megjelent Szavonyenkov elvtárs, a Szovjetunió­­követe is. A »Bé­ke Finnországi Hívei« szervezetének elnöke a gyűlésen meg­bélyegezte az angol-amerikai tömb álláspontját az atombomba betiltása kérdéseiben és felhívta a béke finnországi híveit, hogy folytassák harcukat a hábo­rús uszítók ellen. A svéd parlament kommunista cso­portja indítványt terjesztett elő, amelyben sürgette, hogy Svédország szüntesse meg rész­vételét az Európa­ Tanácsban. A svéd nép széles rétegei felháboro­dással látják, hogy Svédország, mint az Európa­ Tanács tagja politikai társa lett a görög fasiszta diktatúrának — mondja az indítvány, amelyet Svéd­ország haladó körei nagy lelkesedés­sel fogadtak. Fehér békegalamb a vörös márvány oszlopa között A közelmúltban szovjet kultúr­­küldöttség járt a Kínai Népköztár­saságban. A küldöttség egyik tagja, L. Dubrovina elvtárs úti­jegyzeteiből közöljük az alábbi részleteket: Charbin, Mukden, Tiencsin, Peking, Nanking, Gsinan, Sangnai. Mindezek­ben a kínai városokban jártak a szov­jet kulturális küldöttség tagjai. Részt vettünk a kínai W.keko.­gresszu­­son és a Kínai Szovjet Barátsága tár­saságának alakuló ülésén. A szovjet küldöttek tiszteletére minden város­ban gyűlést rendeztek. Mintegy hét­százezer ember vett részt ezeken a tömeggyűléseken, amelyeken a küldött­ség tagjai a szovjet nép üdvözletét tolmácsolták. »Törhetetlen a barátságunk, örökre megszilárdult!« — ezekkel a szavakkal fogadtak bennünket mindenütt. Soha­sem felejthetjük el a tapsviharokat, ezeket a ragyogó mosolyokat, telkes szeretettől ragyogó szemeket és e zúgó viharként csengő »Csati szu ju hao van szuju — »Éljen a szovjet­kínai barátság!« kiáltásokat, melyek felénk áradta­k ezeken a töm­eggyűlé­­seken. Soh­asem felejthetjük el tal­álkozó­­­san-feat­e kínai néppel, kínai bará­tainkkal.* A béke híveinek kongresszusa. Most autónk az egykori császári palota terü­letét elkerítő vörös fal mentén halad. Ez Peking belvárosa, a »Csen­nej« kerület. Behajtunk a vastag falakkal kört­tett udvarba. Áthaladunk a hatal­mas szárnyas kapun. A második ud­varba értünk. A katonai őrség dísz­lövést ad le tiszteletünkre. Barátságo­san megkérnek bennünket, hogy fekete tussal jegyezzük fel nevünket a hatalmas lapra, amelyre kínai betűk­kel nyomtatták rá a kongresszus kül­­dőseinek nevét Áthaladunk az udvaron és az egy­kori császári palota egyik épületének kitárt kapujához érünk. Ennek az épü­letnek nagytermében folyt le a kínai Népi Politikai Tanácskozó Konferencia ülése. Itt erős­tették meg a most alakult Kínai Népköztársaság első korma­in­át Itt fogadták el az új szabad­­ bel- és külpolitikai programját — a népi demokrácia diktatúrájának, az ország összes demokratikus erői egy­séges frontjának programmját —,mint­­ megjelenünk a teremben, azonnal élénk mozgolódás keletkezik. A kongresszus részvevői fe állva kö­szöntik a Szovjetunió küldötteit. Szép, kínai stílusú, hatalmas terem. Vörös oszlopok támasztják alá a bol­tozatos mennyezetet. Az oszlopokat összekötő oldalfalakat vékony arany sze­ll­yel körülhatárolt ragyogó min­táéi festés d'szik­. Vörös, kék és sárga s»'. i­mdrapériákon ’elszavak vjr’tn­ak. A J bogó f jeit vászf­ára ás­ett ha­­talm­i'. fehér gai­mb — a béka jel­epe. A kongresszus megkezdi munkáját A bevezető szavak után O­u-De tábor­nok, a népi felszabadító hadsereg fő­­parancsnoka emelkedik szólásra. Nyu­godt hangon, egyszerűen beszél. A tolmácsok hol egyikünkhöz, hol mási­kunkhoz hajolva súgva fordítják a beszédet Mi azonban nem tudunk a fordításra figyelni. Mit is mondott a tábornok? Nem kell ide tolmács! Szavait az egész terem fordítja le és mi azonnal meg­értjük a Szovjetúnió elismerte a szabad Kínát. A kongresszus részvevői körülveszik a szovjet küldötteket. Ölelnek bennün­ket, kezeinket szorongatják. Könnyek folynak végig a kanton­­kommün részvevője, egy öreg forradalmárnő ráncos arcán. Sorban odalép a szov­jet föld minden küldöttéhez és meg­szorítja kezünket Szun-Jat-Szen öz­vegye. Egymásután lépnek hozzánk újabb és újabb emberek, ölelnek, csó­kolnak bennünket és egyre újabb, örömtől, szeretettől ragyogó arcok néznek ránk, melyek büszkeséggel töltenek el bennünket nagyszerű ha­zánk, az újjászületett sokmilliós Népi Köztársaság közötti barátság és a mi nagy Sztálinunk miatt. Csu-De türelmesen áll a szószékes és képtelen folytatni beszédét. A te­rem visszhangzik a forró kiáltások­tól: »Éljen a nagy Szovjetunió! »­ »Éljen a szovjet-kínai barátságig »Éljen a­­kínai nép legjobb barátja — a nagy Sztálinit * \ K'W-Szovjet Társaságának országos alaku'o baratság gyüláse néhány lappal később ugyanebben a terem­ben kezdődik meg. A dobogó felett Lenin, Sztálin, Szun-Jat-Szen és M'ao- Ce-Tung arcképe. Jobbról és balról a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság­ nemzeti zászlói. — Drága és értékes nekünk a leírnal és szovjet nép barátsága és együtt­működése — marad''a beszédében Liu- Lao-csi, a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának titkára. — A kínai népi forradalom csak azért győz­hetett most, merte mi a Szovjetuniótól tanultunk. A Szovjetuniót kell tanu­­­tónknak és példaképünknek tekinteni az előttünk álló építő munkában. A Szov­jetúnió a kínai nép legönzetlenebb, legőszintébb barátja. Sohasem feledjük el azt az igazi barátságot, melyet eddig tapasztaltunk a Szovjetúnió részéről. Most már nincs olyan erő a világon, mely megakadályozhatná abban a kínai népet, hogy erősítse a Szovjetúnió né­peivel való barátságát! Valóban önzetlen és őszinte ez e barátság És ez új Kína építőit meg­hatja és lelkesedéssel tölti el a szovjet emberek figyelme és gondossága. Az egész terem nagy figyelerrmmel hallgatja ezeket az egyszerű és igaz szavakét. »Sokmilliós tömeg’szerve­­zetté akarjuk fejleszteni a k­ínai-szov­­jet baráti társaságot. Meg is tesszük!« — fejezi be beszédét Liu-Sao-Csi, így is történt. Míg Kínában tartóz­kodtunk, százával és ezrével léptek be az emberek ebbe e szervezetbe, Petangben 125 ezren, Mukdenbem 100 ezren, Gbarbiniban 80 ezren... A kínai nép tiltakozik a sziámi fasiszták terrormódszerei ellen A Pekingben élő tibeti demokratikus személyiségek rádióüzenetet intéztek Tibet népéhez. — Kína és különösen Tibet népe — mondja a pekingi tibeti demokraták rádióüzenete — nem fogja eltűrni, hogy a lhasai hatóságok meg­sértsék a tibeti nép akaratát, bomlasztó tevékenységet folytassanak, elárulják az anyaország és a nép érdekeit és továbbra is alávessék magukat az amerikai imperializmusnak. A leg­határozottabban ellenezzük, hogy Tibetből a­­ függetlenség látszatával gyarmatot csináljanak. Azt az őszinte tanácsot adjuk a lhasai hatóságoknak, küldjék ki azonnal megbízottaikat Pekingi­e, hogy ott, megtárgyalja­ Tibet békés, felszabadításának ügyét. Kína közvéleménye nagy felzúdu­lással fogadta a Sziámban élő kínaiak kíméletlen üldözését. A határodtól élő kínaiak hazatelepítését előkészítő kvanlungi bizottság Csu-En-Laj elv­­társhoz. Intézett, táviratában rámutat arra, hogy a sziámi fasiszta kormány rendeletére a kínaiakat letartóztatják, bántalmazzák és legyilkolják. A kintit­­tömegszervezések és a kínai sajtó éles hangon tiltakozik a­ sziámi kormány fasiszta terrorja ellen. A Tribune, az Ausztráliai Kommu­nista Párt lapja követeli, hogy az ausztráliai kormány ismerje el a Ki­­•*••­ Népköztársaságot. A lap kiemeli, hogy Ausztráliának elsőrendű gazda­sági érdeke fűződik a Kínával való kereskedelmi kapcsolatokhoz és rá­mutat arra, hogy a Kínai Népköztár­saság el nem ismerése munkanélküli­séget eredményez Ausztráliában és fölösleges módon fokozza a feszült­séget a Csendes óceán­ térségében. VIKTOR IWARKIEWKA sziléziai szénbányász munkaverseny­ felhívására egész Lengyelország bányászai nagy lelkesedéssel válaszoltak. Az elmúlt napokban Dombrowc, Gliwice, Bytom és még számos bányaváros dolgozói is közzétették, hogy mennyivel több szén kitermelését vállalják az előírt­nál. A Trybuna Ludu rámutat arra, hogy a felhívásnak nemcsak egyes bányászok, hanem egész műszakok és brigádok is eleget tettek. A hosszú lej­árat­ú m­un­kaf­elajánl­ások­na­k annál nagyobb a jelentősége, mert a hatéves terv indulásának első hónap­jaiban történnek. 1950 FEBRUÁR 1. SZERDA Négy éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot­ ­M­agyarországon 1946 február 1-én negyedízben kiáltották ki a köz­társaságot De az előző három köz­társaság elbukott. Elbukott az 1849. áprilisi, az 1918. októberi és az 1919-es tanácsköztársaság is. Eltiprásukat az ellenforradalom rombolása követte és minden esetben visszaállították a régi, reakciós rendet 1946 február 1-én azonban gyökeresen más volt már a helyzet A világ első szocialista nagy­hatalma, a Szovjetúnió teljes politikai, gazdasági és katonai hatalmával támo­gatta a dolgozó magyar nép ügyét. Magyarország népe nemcsak a boldogulását, hanem egész nemzeti létét, szociális és nacionális felszaba­dítását köszönheti a felszabadító Szovjet Hadseregnek. A Szovjetúnió világraszóló győzelme lehetővé tette számunkra, hogy végre szabad em­berként rendezkedjünk be saját orszá­gunkban. »Nincs olyan hatalom — mondotta Rákosi elvtárs 1946-ban a Köztársaság kikiáltásakor — amely a magyar népet még egyszer letérít­hetné a demokratikus köztársaság felfelé vezető útjáról.« Valóban, a Magyar Köztársaság rohamosan fej­lődött. A köztársaság kikiáltásának ténye azt jelezte, hogy a Szovjetúnió fegy­veres győzelmének eredményeként, amely szétzúzta a nagybirtokos és tőkés fasiszta államgépezetet, a munkásosztállyal az élen, a kommu­nisták vezetése alatt dolgozó népünk élni tudott a szabadsággal és rátért az igazi honfoglalás útjára. Ez az út a dolgozó nép igazi szabadságáért foly­tatott harc útja, amelyet népünk a Kommunista Párt, Rákosi Mátyás elvtárs vezetése alatt követett, hogy mindörökre leszámoljon a tőkések és nagybirtokosok uralmával, az egész feudáltőkés rendszerrel, a Horthy­­rendszer bűnös maradványaival. Rá­­térve erre az útra, a magyar dolgozó nép megkezdte az igazi honfoglalást P­edig a belső ellenforradalmi erők a magyar nép külső ellenségeinek tevékeny közreműködésével mindent elkövettek a fejlődés megakadályo­zására. A Kisgazdapártban tömörült reakció szövetségben a jobboldali szociáldemokratákkal és a klerikális reakció minden árnyalatával — nem merte ugyan nyíltan ellenezni a Köz­társaságot, de igyekezett vakvágányra terelni a fejlődést Külföldi kölcsönökről, angolszász segítségről, harmadik útról beszéltek és azt károgták, hogy mi magunk egyedül állunk a világban és nincs sehol őszinte jóbarátunk. E defetista haza­árulók ellen, Rákosi elvtárs vezette Kommunista Párt keményen felvette a harcot és sorozatos nagy ütközetek­ben, a nép ellenségeit sorra megverte mind a gazdasági, mind pedig a poli­tikai élet frontján. Hazugságaikat pedig a nagy Szovjetunió tettei cáfol­ták meg, napról-napra bizonyságot adva egész népünk előtt, hogy olyan önzetlen barátra, és­­segítőtársra .­él­tünk benne, amilyen igaz barátja és szövetségese ,még sosem volt a ma­gyar népnek. Következésképpen a mi Köztársaságunk végre msjpzi'irdu't De nemcsak megszilárdult, hanem végrehajtotta mindazt, amit az 1849-es, az 1918-as és az 1919-es köztársasá­goknak nem sikerült végrehajtani. Mindez azért sikerült, mert a köztársa­ság vezetése, államunk­ vezetése a munkásosztály kezébe került, rae­l marxista-leninista alapon létre­ött a munkásosztály egysége. • létrejött a munkásosztály marxi-lenini egysé­ges pártja. Mindez azért sike­rült, mert a magyar dolgozó nép­nek olyan pártja van, mint a magyar kommunisták pártja, a Magyar Dolgozók Pártja. Mindez azért­­sike­rült, mert a magyar kommunisták párt­jának olyan harcedzett vezérkara van, amely a marxizmus-leninizmus iskolá­jában, a magyar munkásság élcsapa­­tának megszilárdításáért folytatott harcban nevelődött ki és ennek a v­­ér­­karnak, az egész dolgozó népnek az élén Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa Rákosi Mátyás elvtárs áll, aki a magyar nép évszázados szabad­ságharcának tanulságait marxi-lenini bölcsességgel egyesítette a nagy Bolsevik Párt harcinak tanulságaival, a Szovjetúnió tapasztalataival. A Magyar Köztársaság immár 1949 augusztus 20-a óta Népköztársaság. Olyan hatalom, amelyben minden a dolgozókért, miniden a dolgozók aka­rata szerint történik. Illet a célp ellensé­gei soha többé nem juthatnak hatalom­hoz. Sorozatos ütközeteikben meg­­semmisítettük a reakció erőit. Követ­kezetesen harcoltunk és harcolunk a reakció teljes felszámolásáért, figye­­lembe véve a nemzetközi reakció. ez angolszász imperializmus és titóista­­fasiszta ügynöksége befurakodási kísér­­leteit Éberen őrt állva a békeszor­t reá eső szakaszán Népköztársaságunk, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma, a Szovjetúnió vezette két tábor erős bástyájává épül ki, amelyen megtörik a reakció minden próbálkozása. H­azánk minden egyes dolgozója mély hálával fordul e történelmi évforduló napján a Szovjetúnió felé, Sztálin elvtárs felé, a mi harcos nagy Pártunk és Rákosi Mátyás elv­társ felé ÉS e mély hála a szocializmus építé­séért folyó nagyszerű küzdelemben ölt testet Diadalmasan építi dolgozó népünk az új, szocialista Magyar­­országot Erőssé, hatalmassá tejjozük munkánkkal nemzetünket , ezzel erő­sítjük a szabad független­sének békéjéért folyó harcot. Mayer Lajos, a Győri Textil szövőmestere, 71 gép helyett 131 gép mellett látja el a művezetői teendőket Mayer Lajos szövőmester a Győri Textilben új munkamódszert dolgo­zott ki. A gépjavítások idejének csökkentése céljából tartalékba el­készíttetett olyan alkatrészeket, ame­lyek gyakran törtek. A bef­üzőműhelyel megállapodott, hogy előre gondoskodnak a parti számára lánchengerekről. A szövődé vezetője közli a befűzővel, hogy milyen lánchengerek kifogyá­sára lehet számítani, így a befűző előre gondoskodik az újabb lánc­hengerek elkészítéséről. Ugyanakkor hosszabb lánchengereket használnak, így kevesebb hengeresére szükséges A szövődében Mayer elvtárs javas­latára három jelzőlámpát szereltek fel. A dolgozónak, ha szüksége van a mester, a segédmester vagy a lakatos segítségére, meggyújtja a megfelelő lámpát A kapcsolóknál elhelyezett táblára fel­írja a gép számát és így a mester, segédmester vagy lakatos azonnal tudja, hogy melyik géphez kell mennie. Mayer elvtárs így kiküszöbölte azt, hogy a dolgozóknak gyakran az egész szövődét végig kellett járniuk, m­a megtalálták a meistert, a segédmestert illetve a lakatost. A szövődé falán nagy hirdetéseket helyeztek el, amelyek közük a dolgo­zókkal, hogy különböző esetekben kihez kel for­dulniuk segítségért. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a dolgozók a mestert foglalták le olyan kérésekkel is, amelyek a segédmester vagy a lakatos feladatkörébe tartoztak. Mayer Lajos elvtárs új munkamód­szerével vállalta, hogy két parti mun­káját lát­ja el. Hétfőn az eszszakai műszakban 71 szövőgép helyett 131 szövőgép mellett látta el a művezetői teendőket. A hatásfok két százalékkal emelke­dett. Mayer Lajos elvtárs kezdemé­nyezése különösen nagy jelentőségű a mesterhiány leküzdése szempontjából. 80 tonnás März kemencében 85 tonnát olvasztanak a diósgyőri dolgozók A Diósgyőri Kohászati Üzemek és a Diósgyőri Gépgyár kommunista munkásai taggyűlésen tárgyalták meg Pártunk Központi Vezetőségének munkaversenyre vonatkozó határo­zatát A Martin-acélmű, tüzeléstechni­kai és gépészeti dolgozói elhatá­rozták, hogy áprils 4-re minden dolgozó egyéni versenybe áll. Kétszeresére emelik a szakmai tan­folyamok részvevőinek számát. A Márz-kemence dolgozóinak nevében Margóczi István bejelentette, hogy ezután a 80 tonnás kemencében 85 tonna acélt olvasztanak. Novotny Pé­ter a tüzeléstechnika dolgozóinak ellentervét ismertette: elhatározták, hogy az előirányzaton felül 100.000 forintos megtakarítást érnek el jó munkaszervezéssel. A martinászok pedig vállalták, hogy április 4-ig 121 százalékos üzemátlagukat 130 száza­lékra emelik. A Diósgyőri Vasgyári Kohászati Üzentek Martin-acélmas nyolcas számú kemencéjének dolgozói az átlagidőt az eddigi 9 óráról 5 óra 5 percre csökkentették. Teljesítményük értékét növeli az, hogy ezt az eredményt egy régen haszná­latban levő, rövidesen lebontásra kerülő kemencénél értékel. Az atlag­idő ilyen nagymértékű lecsökkentését a szovjet sztahanovisták munkamód­szerének és munkaszervezésének al­kalmazásával érték el.

Next