Népszava, 1950. április (78. évfolyam, 77-100. sz.)

1950-04-01 / 77. szám

népszava Szovjet vakoló-brigád kiváló eredményei SZE­RGEJ MALIGIN vakolókőmy­­ves brigádjának 16 leány és 4 ifjú tagja volt. Mindannyian akkoriban végezték el a gyári szakoktatás kere­tében rendezett tanfolyamok A brigád tagjai nagyon érdeklődtek minden munka iránt, arra törekedtek, hogy specializálják magukat a munkákban, szorgalmasan, lelkiismeretesen dol­goztak. Maligin brigádvezető sokat gondol­kozott­, hogyan tehetné még jobbá a munkát, milyen új munkamódszereket alakíthatna ki. Szabad idejében el­beszélgetett a brigád tagjaival, a ko­hászok és bányászok termelési csúcs­eredményeiről. Ezeknek a beszélgeté­seknek kit­űnő ne­velő hatásuk volt. A brigádhoz a pártszervezet és a Komszomol egyre gyakrabban küldött népnevelőket, neki­k az élenjáró mun­kásokról beszéltek. Man­gin párton­­kívüli volt, de jó szovjet munkás s így azonnal megértette, hogy a kommu­nista és Komszomol­ népnevelők igaz ügyért dolgoznak. Tudta, hogy az egyszerű emberek kezdeményezése, az újabb eredmények elérésére való törekvése mind az ország és a nép ja­vára van. AZ VOLT A VÉLEMÉNYE Mali­­ginnak, hogy az élő példa ér a leg­többet. És arra törekedett, hogy­ csúcs­­eredményt érjen el és ezzel meg­kezdje a Sztahanov-munkamódfizétek bevezetését a vakolómunkába. Úgy tervezte, hogy gyakorlatilag mutatja be az ifjúságnak, mennyire szükséges új szerszámot alkalmazni a teljesít­mény növelésére. Az az elhatározás vezette: nem szabad egyhelyben to­pogni, hanem mindig előre kell tekin­teni. Biztos volt benne, hogy a rej­tett tartalékok felszínre kerülnek ,s ezek hozzájárulnak a sztálini negyedik ötéves terv négy év alatti teljesítésé­hez. Mal­gin nem tévedett. Felkereste az építési iroda vezetőjét és a munkavezetőt. Közölte­ velük ter­veit. Mindkettőjük részéről jóindula­tot tapasztalt. Maligin ekkor a brigád öt tagjárrak munka után megmutatta, hogyan kell dolgozni az Iljuhin-lapát­­tal. Ugyanakkor ő is gyakorolta ma­gát. A VERSENY KAPJÁNAK elesté­­jén széles munkafrontot készítettek elő részükre. A nagy nap reggelén M.'Jigin brigádvezető korán­­elment munkahelyére, hogy mégegyszer ellenőrizze a munkahely megszerve­zését. Izgatottan vette kezébe az Iljubin-féle lapátot és elhelyezkedett a 35 habarcsos láda előtt. Állvány nélkül a padlón állva kezdte vakolni a folyosót. Gyors ütemb­n, ritmikusan dolgozott brigádjával és 3350 százalékos teljesítményt ért el. A bizottság, amely a munkáját ki­értékelte, megállapította, hogy az alap­vakolat .A készítősék­ek minősége ki­váló és a brigád az egész feladatot pontosan, az előzetes feltételeknek megfelelő módon végezte el. Ezzel megdöntötték a régi munkamódszert. A brigád fiatal tagjai, látva, miként lehet észszerűen dolgozni, elhatároz­ták, hogy a jövőben többet foglalkoz­nak mesterségükkel elméletben is. A nagyszerű kezdeményezés sok vakoló­­kőművest serkentett az eddiginél jobb munkára. Boriszov brigádvezető is elhatározta, hogy csúcseredményt ér fel. Ő eddig a Sauljszkij-féle ba­barc­­kanállal dolgozo­t. NEM ELÉGEDETT MEG az eddig elért eredményekke! Maligin. Egyre azon gondolkozott, hogy lehetne a munkát még jobban megszervezni. Az új munkamódszerek kutatása közben rájött arra, hogy az embereket más­képpen kell elosztani a munkaszaka­szon, mégpedig úgy, hogy az egyik ne zavarja a másik munkáját. Ezen­kívül biztosítani kellett az egyes mű­veletek megszakítás nélküli folyamatát. Elhatározta, hogy a vakolómunkálatok­­nál is alkalmazza azt a folyamatos munkamódszert,­ amely a gyáriparban már teljesen bevált. Javaslatát az építés­­ vezetősége helyeselte. Már az első napokban megmutatko­zott a folyamatos módszer óriási előnye. A brigádban, rohamosan nőtt a m­vafca termelékenysége. Napról­­napra 180—200 százalékra teljesítet­ték a napi munkafeladatot. A munka termelékenységének emelkedésével párhuzamosan nőtt a munkabérük­ is. AZ ÚJ MUNKAMÓDSZER lénye­gében abból állt, hogy minden csoport egy meghatározott piűveletet végez. Például az első munkacsoport fr­öcs­­ösen­tő­ vak­olást végez a mennyezeten és a falakon, a másik az alapozást végzi, e harmadik az alapvakolatot viszi fel a falakra és így tovább. Minden munkacsoport, amint egy­­egy­­ szobában befejezte munkáját, azonnal átmegy a másik szobába s így a helyet szabaddá teszi a másik cso­port részére. Ez a folyamatos mód­szer alapja. Ez a munkamódszer lehe­tővé teszi, hogy jelentős számú — k kis gyakorlattal rendelkező — vakoló­munkást lehessen beiktatni a vakolást befejező művelethez is. A fiatal munká­sok az új munkamódszert gyorsabban sajátították el és munkájuk techniká­ját tökéletesítették. A folyamatos munkamódszer alkalmazása a gyors va­kolásnál elősegítette a vakoló szak­munkások kiképzése idejének lerövidí­tését is. Akárcsak az üzemi termelésben, a folyamatos munkamódszer itt is növeli minden egyes munkás felelő­sségérze­­tét az egész brigád­­ teljesítm­ényéért. Ez a módszer egyetlen kollektívvá töm­ö­­ríti a brigád tagjait. Minden brigád­­tag tudja, hogy eredménye egyben az egész brigád eredménye is.. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy könnyen küszö­bölik ki a folyamatos munka minden akadályát .Aki öt évig nem látta idéig, a Tárnod-tér környékéig nyo­­mult előre a felszabadító Szovjet Had­sereg. Angyalföld dolgozói eszédként­­a pincékben reménykedve hallgatták a szovjet katonák hangszórókon közve­títette­ üzenetét, hogy a fasiszta bitan­gok napjai meg vann­a­k számlálva és közeledik a felszabadulás napja. Soha boldogabb napjuk nem volt az angyal­föld­ietveik,­­mint az a nap, amikor az első szovjet katonák megjelentek a házak pincéiben és a szabadságot, év­százados vágyak és harcaik betelje­sedését hozták­­­ nekik és az egész ország sokat szenvedett népéne­k. A XIII. kerületben megindult az élet. A szovjet katonák segítségével eltaka­rították a romokat,­ helyreállították a gyáraikat, szovjet felszereléssel és nyersanyaggal elindították a gépeket. A zakatoló, dübörgő gépek azonban már az új étetet hirdették. Angyalföldet, nem ismerne rá az egy­kori XIII. kerületre. Hol van a régi elhanyagolt, mindenből kisemmizett Angyalföld, amelynek fejlődését Horthyék tudatosan meg­gátolták, mert lakosságának zö­me munkás volt. Hol van az a régi Angyal­föld, amelynek munkah­tátka-is töme­geit amerikai genigszterfilk­ekkel és Nick Carter füzetekkel akarták »ne­velni«? Angyalföld útjai ma a szovjet filme­k­ben, szírdarabokban gyönyör­­ködnek, a legjobb szovjet könyvesét olvassák, szemináriumba járnak, spor­tolnak, népnevelő, kurtonmur­kát végez­nek. Nincs, aki­ sajnálná, hogy Angyal­föld sötét sikátorainak, dunaparti matrózkocsmáinak ideget borzongató »­.romantikája eltűnt. A rozoga, ütött­­kopott viskókat lebontották, öt év alatt új lakótelepek keletkeztek, amelyek ab­ban különböznek a belvárosi lakónegye­dektől, hogy még ezeknél is moderneb­bek, szellősebbek és egészségesebbek. A Szovjetúnióban alkalmazott szocia­lista városrendezés tervei szerint építik fe például a béke utcai hatalmas lakó­telepet, ahol­ már a hároméves terv során sokszáz lakás készült el, ez év­ben pedig újabb 216 lakással bővül. A népi demokrácia gondoskodik arról, hogy az angyalföldi üzemek dolgozói, hs­moníkásai, újítói, brigádvezetői régi, penészes odúikat tágas, napsütötte, er­kélyen, fürdőszobás lakásokkal cserél­tessék. fel- A Lehel­ téri három hatal­mas pontház mellett már épül a negye­dik, a Róbert Károly-út és a Váci­ út sarkán pedig még ez évben elkészül egy hatemeletes modern lakóház. A béke utcai lakótelep mellett a Kaján György­ utcában van Angyal­föld büszkesége, az ország legszebb, legmodernebb iskolája. Valóságos mesepalota ez, kívül és belül csupa üveg és­­márvány. . Csak a Szovjet­­únióban épültek ilyen gyönyörű isko­lák, de az egész ke­rületnek­­ kultúr­­központja a Rákosi Mátyás-kultúrház, amelyet a múlt év december végén avattak fel A kultúrház mindennapi gazdag, vál­tozatos programja­­z Angyalföld dol­gozói kulturális igényeinek kielé­gítését szolgálja. A hatalmas épület­ben színház-, moziterem, előadótermek, könyvtár, olvasószobák, játék- és sporttermek állnak a dolgozók rendel­kezésére. Már eddig is több fővárosi színház társulata, számos író, tudós és művész tartott itt előadást, hang­versenyt. Angyalföld dolgozói egyre nagyobb számban látogatják a Rákosi Mátyás-kultúrházat. A szülőkkel együtt eljönnek a gyermekek is, mert amíg a földszinti nagyteremben a felnőttek hallgatják az előadást, addig az emeleten a gyermekek részére folyik előadás, vagy játszik a báb­színház. A Rákosi Mátyás kultúrház mellett még ez évben megnyílik a Kultúrpark, szabadtéri színpaddal, 1200 személyes nézőtérrel. A nyáron már ezen a szabadtéri színpadon bonyolítja le a kultúrház egész programmját. Tárgya­lások folynak ez Operaház együttesé­nek nyári szerepeltetéséről is. A Kultúrparkban természetesen báb­színház is lesz, gyermek játszótérrel és itt kap helyet, a fővárosi könyvtár nyári pavilion­ja is. A dolgozók a ki­kölcsönzött könyveket a park árnyas padjain olvashatják. A A XIII. kerület fejlődésének egyik beszédes példája a dagály­­utcai strandfürdő. Néhány év előtt éktelen szemétdomb terült el ott, ahol a gyógyulást hozó meleg forrás vize a föld alól felbugy­­gyan. Ebben a bűzös, undorító környe­zetben áztatták beteg tagjaikat Angyal­föld dolgozói. Az itt felépített hatal­mas, modern Szabadság Strandfürdőn télen-nyáron gyógyulást és üdülést találnak a dolgozók tízezrei. Sok mankót kifüggesztettek már a fürdő­épületek falán, annak jeléül,, hogy a súlyosan beteg emberek itt nyerték vissza egészségüket. Ez évben új medencék, új öltözők építésével 30.000 személyre bővítik a strandfürdő be­fogadóképességét. És ha már az egészségügyi kérdé­seknél tartunk, hadd említsük meg, hogy április 3-án­ nyílik meg a Váci úton az OTI körzeti rendelője és még ez évben a­ Levente­ utcában újabb OTI-rendelő nyitja meg kapuit. Szülő­otthont, tejkonyhát, számos napközi otthont, óvodát kapott má­r Angyal­föld és az őszig felépítik a béketéri elöljáróság mellett a 120 férőhelyes bölcsödét is. A Madarász­ utcai kórhá­zat kibővítették és modernizálták, tehát népi demo­kratikus kormá­nyunk Angyal­föld dolgozóinak egészségére. A ta­vaszi fásítási akció során Angyalföld kapta a legtöbb fát. Tizenkétezer fa­csemetét ültettek el a járdák mentén, hogy a kerület levegőjét megjavítsák. A májusi kertakció során pedig An­gyalföld főbb útvonalain, a járda­­szegélyeken ,9100 méter hosszúságban virágágyakat létesítenek, virágokkal ékesítik az utcákat. Az épülő óbudai híd, amely Angyal­földet Óbudával köti össze, újabb ha­talmas fejlődési lehetőségeket teremt a kerület számára. A villamossínek kö­zép­rehelyezése a Váci­ úton,­­ a 20-as és 32-es autóbuszvonalak beállítása meggyorsítja a közlekedést és köze­lebb hozza Angyalföld dolgozóit a város belső kerületeihez és a perem­városokhoz. Nemsokára megkezdik a Dózsa György­ úti vasúti aluljáró át­építését, amely gyors villamosössze­­köttetést­­teremt Angyalföld és a Ke­leti pályaudvar között. A XIII. ker­­désnek a Horthy rezsim­ben egyetlen középiskolája sem volt, ma két középiskolája, közgazdasági és pedagógiai gimnáziuma van, ahová nagyobbrészt angyalföldi munkások gyermekei járnak. A sportkedvelő fiatalságnak­­a Lákig-gyár modern sportpályá­ja áll­­ rendelkezésre, amely a felszabadulás után épült fel. Itt foly­nak a kerület MHK próbázásai. Eb­ben az évben, épül fel ti­zen­eg­y holdnyi területem a Ganz Hajógyár új sport­telepe is. " J az elöljáróság" Életébeől Vgig származó hivatalnokok, a népi bizott­ságokkal karöltve, intézik Angyalföld lakóinak ügyes-bajos dolgait. A fő­városi közigazgatás refo­rmja és a ke­rületek ügykörének kiterjesztése, ré­vén a dolgozók jóformán minden ügy­ben ide fordulnak. A házasodni kívá­nók például, ha irataik rendben van­nak, a házasság kihirdetése alól fel­mentést kaphatnak és félórán belül már mint házastársak hagyhatják el az elöljáróság épületét. A szegény­ségi bizonyítványt még aznap kiállít­ják, állampolgársági ügyeikben pedig, aminek megszerzésére a Horthy re­zsimben arre volt reményük, rövid na­pok alatt történik intézkedés, így van ez minden kerületiben, nem­csak az Angyalföldön. Ami a XIII. kerület fejlődésére érvényes, érvényes a főváros minden kerületére, az egész országra. A kép, amelyet Angyalföd fejlődéséről adtunk, csak vázlatos, de így is megmutatja, hogyan­­ éltünk azzal a szabadsággal, amelyet öt évvel ezelőtt a felszabadító Szovjet Hadsereg vívott ki számunkra. Az újarcú Angyalföld, a többi kerületek, a városok és falvak új arca mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt öt év során a Magyar Dolgozós­ Pártja, Rákosi elvtárs vezetésével, új Magyar­­ország, a dolgozók országa épült fel. (b. m ) (Z'Z­ája utcú Clfigy,alfföld­ ­i békeutcai lakónegyednek) Féltő gonddal vigyáz Gyors ütemben folyik a háború alatt nagyrészt, elpusztult Tallin újjáépít­ése doW10*-’ DOLGOZÓKNAK JÓ MUNKÁJA, JÓ SZÖVETBŐL JÓ RUHÁJA ! 6 1950 ÁPRILIS 1. SZOMBAT A Szovjetúnió népe megünnepli Gorkij 82. születésnapját A Szovjetunióban mindenütt meg­ünnepelték Maxim Gorkij, a nagy pro­le­tárió születésének 82. évfordulóját. A Szovjetunió Tudományos Akadémiá­ján megkezdődött a Gorkijról szóló felolvasások hagyományos ülésszaka. Az ülésszakot, a Világirodalmi Intézet igazgatója ,1. Jegolin nyitotta, meg »Maxim Gorkij harca a békéért« című előadásával. .V. Fodorenko filológus Gorkijnak a kínai irodalomra tett be­folyásáról tartott előadást. Gorkij valamennyi művét lefordították kínai nyelvre. A moszkvai sajtó az évforduló alkal­mából rámutat, hogy az egész haladó emberiség a kultúra fákb­a­ hordozójá­nak tekinti Gorkijt. A Pravda ezt írja: »Gorkij így adózás nélkül hitt a kommunizmus győzelmében. Már ko­rai műveiben bemutatta a burzsoá kultúra rothadtságát és pusztulását és szigorú bírája volt a­ kapitalista világnak«. Az­ Izvesztija és a Trud is Gorkijt és művelt méltató cikkeket közöl. A Trud a többi között ezt írja: »A­ világ békeszerető népei, élükön a Szovjetunióval egyesülnek a demo­kráciáért, a békéért a háború ellen vívott küzdelemben.. Ezek a népek fegvverként fogják használni Gorkij örökéletű szavait.­ A többi moszkvai lap is foglalkozik az évfordulóval. Közük, hogy Gorkij könyvei a szovjet hatalom alatt mint­egy­ 23 millió példányban jelentek meg. Tömegdalok, tömegének április Legnagyobb ünnepünkön eddig még nem hallott arányokban csendül fel majd mindenütt a tömegek éneke. El­ismerés és köszönet illeti az üzemi énekkarokat, amelyek erre az alka­lomra betanító, védnök,j­­ellegű brigá­dokat alakítottak, pártnapi és egyéb összejövetelek előtt és után, ebéd­szünet közben és a társas együttlét minden kínálkozó alkalmának fel­­használásával a legkedveltebb moz­galmi dalokra tanították meg üzemi dolgozótársaikat. A betanítás céljára különösen öt dal került gondos ki­választás útján előtérbe. Ez az öt dal, amely nemrég­­füzetben jelent meg együtt, a­ nép legkedveltebb dalai közül valók és máris országos elterje­désnek örvendenek. Köztük az első Aljekszandrov »A Szovjet Hadsereg jubileumi indulója«, a szovjet haza rajongó köszöntésével. A második: Sárközi István »Dal a munkáról« című szerzeménye Bacsó Péter versére, amely a munkaadta vidámságot, bol­dogságot hirdeti. Ti­jelij »A béketábor legyőzhetetlen« című dalával a haladó emberiség békevágyát és a béke vé­delmének sziklaszilárd elhatározását foglalja énekbe. A negyedik dal: »Szedd a selymet, elvtárs«. Tardos Béla zenéje Gál, Zsuzsa versére, az­­üzemi dolgozók szavát tolmácsolja, míg Székely Endrének Balos István versére szerzett dala »Zúgnak a trak­torok« öntudatos parasztságunk lelkes szavának ad hangot. A kiválasztás te­hát minden egyes dallal a mozgalmi dalok főtípusainak más és más leg­kedveltebb művét, vette figyelembe és csak azért szorítkozott öt tömegdalra, hogy a betanítás és betanulás erői szét ne forgácsolódjanak. Ezt az öt dalt bárki megtanulhatja, és a fel­vonuló tömegek egységesen, vidám és lelkes énekszóval fejezhetik ki ünnepi hangulatukat, a hadsereg erejébe, a békés jövőbe vetett bizalmukat és az építőmunka, nagyszerű kibontakozása felett, érzett örömüket. Különkiadványként jelent meg elő­zetesen az »Éneklő Nép« áprilisi szá­mának kettős terjedelmű zenemellék­lete, amely négy új mozgalmi dalt tar­talmaz: Lovikat­ »Dal a békéről« és Tardos Béla: »Tied az ország« című szerzeményét, továbbá Szabó Ferenc: »Magyar-szovjet barátság dalát«, mely­nek külön érdekessége, hogy­ Ossányin szovjet költő külön erre az alkalomra írt és a magyar népnek ajánlott ver­sére készült. A negyedik dal Monte­verdi, a régi olasz mester »ünnepel­jünk« címmel újraszövegezett műve. Négy színpadról gondoskodnak majd a legnagyobb szakszervezetek ünnep­napunk délutánján a dolgozók magas­­színvonalú szórakoztatásáról. A Nép­ligetben felállított ,Vor­ikov -színpadot a Textil Szakszervezet vette védnök­ségébe, a Magyar-Szovjet Társaság­gal karöltve. A Városligetben két­ szín­­pad : a Gorkij- és a Sztahanov-színpa­d elégíti majd ki a tömegek kulturális igényeit; védnökeik a Vasas Szakszer­vezet és a MÉMOSZ. A városmajori Bi­kor-szinpad felett a Vasutas Szak­­szervezet védnökösködik. Az ott nyúj­tott műsorok keretében ének-, tánc - és zenekarok szerepelnek majd s sza­valatok hangzanak el. Tevékenyen kapcsolódik be az­ ünnepi események gazdagításába a. főváros, amely kora reggel zenei éb­resztőt ad, a délutáni órákban pedig térzenéket. Az erők összefogtak, hogy a »legjobbat legjobban« jelszóval mél­tóan és boldogan ünnepeljen az­ öt év óta szabad magyar dolgozók népe: a legkiválóbb ének- és zenekarok, a leg­kiválóbb táncsoportok legszebb műsor­számaikkal készültek fel szereplésükre, annak tudatában, hogy a nép szabad­ságának ünnepléséhez azzal a művé­szettel járulhatnak hozzá legjobban, amely formájában népi és tartalmában szocialista.

Next