Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)

1950-05-03 / 101. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­­* NÉPSZAVA Hatalmas lendülettel folyik a magyar nép békeszavazása: 6/906.130 békealáírás, 24.853 békebizottság A béke erőinek diadalmas seregszemléje volt világszerte az idei május elseje 78. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1950 MÁJUS 3. SZERDA A MAGYAR NÉP MILLIÓINAK LENYŰGÖZŐ EREJŰ BÉKETÜNTETÉSE A HATODIK SZABAD MÁJUS ELSEJÉN A fényes, napsugaras május elseje méltó volt a magyar dolgozók örömteli, lelkes érzéséhez. Az üde, friss szellő vígan lobogtatta a vörös és nemzetiszínű zászlókat és a nap áradó sugarakkal fürdette Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás elvtársak arcképét. A Hősök­ tere ünnepi ragyogásban és díszben várta a dolgozók százezrei­nek májusi felvonulását. Mi tette ezt a felvonulást a szokottnál is nagy­szerűbbé, emlékezetesebbé? A száz­ezres tömegek fegyelmezett, hatalmas, négy pászmában ömlő végeláthatatlan oszlopai; a felvonulók mélységes tuda­tossága, hogy a béke, a boldogulás, a jövő érdekében rendezték ilyen tö­­mörré, elszánttá soraikat. Csak úgy viharzik a szeretet nagy felszabadí­tónk, a Szovjetunió és a békehar­­lángeszű vezére, a magyar nép igaz barátja, Sztálin elvtárs felé. Átforró­sodnak a hangok, amikor a dolgozó tömegek megpillantják népünk bölcs tanítóját, Rákosi elvtársat. Szilaj ke­ménység ötvözi át a jelszavakat, ami­kor a sokszázezres tömeg megfogadja, hogy megvédi a békét, megvédi alko­tásait, önmaga és gyermekei jövőjét. Ez a tudatosság foglalja erőteljes, ke­mény ütembe a százezrek lépteit. Ez a tudatosság rajzol áradó derűt és mosolyt az arcokra. Ezzel a tudatos­sággal emelik a magasba kisgyerme­küket az anyák. Ezzel a tudatosság­gal mutatnak eredményeikre a nagy­üzemek dolgozói. Azok a milliók tüntetnek itt a nagy Szovjetunió, a béketábor, a szocializmus építése mel­lett, akik — csakúgy, mint minden becsületes ember szerte a világon — odaírták nevüket, becsületes nevüket a békefelhívás alá. Pont nyolc órakor aranyos fény csillan a harsonákon. Megindul a üze­­net, amelyet a IX., a VI­., a XIV. és a III. kerület vezet. 14 menetek élén ez üzemek legjobbjai, az élüzemek haladnak. Büszke, öntudatos szemek vetítik tekintetüket Rákos elvtárs felé.­­ Nálunk a munka becsület és dicső­ség dolga lesz — ezt ütemezik lép­teik, ezt villantja tekintetük, ezt ló­bálja karuk, úgy érzik, hogy nekik most kettős büszkeséggel és kétfős szeretettel van joguk népünk bölcs tanítójára tekinteni. Sorra jönnek a dolgozók. Festőnek, fűmnek lehetetlen vállalkozás lenne e csodálatos, virágcsokorként kibomló színeket visszaadni. Pirosfekötős asz­­szonyok, fehéringes úttörők, kékken­­dős leányok. Mindez csak kiragadott részlet a nagy egészből. A szem el­fáradna, ha nem lelkesítené a sok szépség, az ötletnek, a leleménynek ez a nagy felvonulása­. A Lenin-, Sztálin- és Pákosi-képek mellett ott láttuk a világ kommunista vezetőinek képeit, azokét a harcosokét, akik szabad országaik népét a szocia­lizmus felé vezetik és azokét, akik a barrikádokon állnak helyt a kapita­lista terroruralom alatt. Szovjet és magyar dalok zengnek a békéről. »Senkivel sem cserélünk — Rákosi a vezérünk« — ütemezi boldo­gan az ifjak egy menetelő csoportja. »Éljen a Szovjet Hadsereg, amely a bé­két védi meg!* — hallatszik a Pamut­textil dolgozóinak ajkáról. *A béke­tábor legyőzhetetlen, a béke útja biz­tos út* — száll a Női ruhaipari N­V munkásnőinek ajkáról. *Sztálin a béke* — mondja a kispestiek felírása. »Megvédjük a békét!* — fogadják a kőbányai munkások. S mindezt be­­koszorúzza, mint méltó refrén: »Éljen Sztálin! Éljen Rákosi!* Mindenki a békéről énekel, a békéről beszél. Ezt hirdeti a munkaérdemrendesek­­csillogó kitüntetése, az élmunkások feldíszített melle. Ezt hirdetik az élenhaladó sztahanovisták, akik barátian fel­integetnek a tribünökre és akikhez barátian visszaintegetnek miniszterek, tábornokok, politikusok. Nagy lelkesedés, szeretet és taps fogadja a Rákosi-művek dolgozóit, az osztályharc ez élvonalban küzdő csapatait. Jönnek a diadalt kivívott csőgyártók, az élüzem büszke rang­jával, jönnek a keménykötésű marti­nászok, az izzó vas, a fém avatott megmunkálói. A csepeli népköltészet újabb verset szőtt: »Vörös Csepel itt vagyunk — a békéért harcolunk". A felvonulás útvonalát különös gond­dal, nagy szeretettel, ötletes, kifejező dekorációk egész sorával még a fővá­ros többi­ részénél is szebben, ünnepibb módon díszítették fel. Az utak két oldalán zászlóktól övezve pártunk és a testvér kommunista pártok, a baráti népi demokráciák vezetőinek arcképeit helyezték el. A felvonulási útvonalak fölött nagyméretű vörös- és nemzeti­színű selyemzászlók úsztak a levegő­ben, amely már a reggeli órákban átforrólódott a tavaszi fényt árasztó májusi nap melegétől. A Sztálin-úttal szemben, a Hősök­­terén felállított dísztribün fölött Lenin. Torkukból viharosan örvénylik az él­jen, amikor megpillantják Rákosi elv­társat, akinek nevét viselheti üzemük és akinek arca most újra meg újra át­­fényesedett a mosolytól, látván pom­pás, szépséges menetüket. Sorra jönnek a nagyüzemek dolgo­zói: Rákosi elvtárs legjobb proletár­­csapatai. Sorra jön a Ganz Villany, a Ganz Hajó, a MA­VAG, a Ganz Vagon, a Kistext, a Ruggyanta — ki győzné felsorolni e nagyszerű menetet! De hétszeres gyorsasággal dobog a szrv, amikor az ifjúság vonul fel. Az úttörők és a MINSZ. Fiatalok tíz­ezren Vidám és fegyelmezed ifjúság! Az úttörő vasutasok színes szalagok­kal díszített hatalmas májusfát hoz­nak. A vörös nyakkendővel kitüntetett úttörők a jó tanulás dicsőségét hirde­tik. A kisleányok és kisfiúk virág­­rengetéssel, piros kendőlobogtatással, színes játékokkal üdvözlik nagy taní­tójukat és pártfogójukat, Rákosi elv­társat. A MINSZ nagyszabású menete az egységes ifjúsági szervezet meg­teremtésének előhírnöke. A SZÍT óriási vöröscsillagos jelvénye a mun­kásifjúság vezető szerepét fejezi ki és az ifjúság egységét jelképezi mögötte Sztálin és Rákosi elvtársak arcképét vörös- és nemzetiszínű zászlóerdő sze­gélyezi. A két oldaltribün tetején a Magyar Népköztársaság címeres­­zászlóját és a világ proletariátusa vörös zászlaját lengeti a szél.. Az ünnepi feliratok a tribünön: »Éljen május 1, a világ munkásságának seregszemléje, a proletárnemzetközi­­ség harcos ünnepe!«, »Előre a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ötéves terünk megvalósításáért, a békefront magyarországi szakaszának megszilár­dításáért, a szocializmus építéséért!«. Ünnepi jelszavak vannak a Szépművé­szeti Múzeum és a Műcsarnok oszlo­pain is: »Éljen Sztálin, a világ dolgo­zóinak bölcs tanítója, a békeharc láng­eszű vezére, a magyar nép igaz ba­rátja!«, »Éljen népünk szeretett ve­zére, Rákosi Mátyás elvtárs!« A Hősök­ terét körülvevő hatalmas, tömött sorokban várakozó nézősereg lel­kes tapssal, kitörő lelkesedéssel üd­vözölte a néhány perccel nyolc óra előtt megérkező Rákosi Mátyás elv­társat, dolgozó népünk szeretett vezé­rét. A középső díszemelvényen foglal helyet Pártunk Politikai Bizottsága és a Központi Vezetőség több tagja, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Népköztársaságunk több más vezetője. Ott volt Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe is. A tribünökön helyezkedtek el és nézték végig a felvonulást a ba­ráti népi demokráciák diplomáciai kép­viselői, a gyárak, üzemek legjobb munkásai, sztahanovistái és Kossuth­­díjasaink. Pontosan nyolc óra van, amikor a felvonuló százezrek menetének élei egy ifjúmunkás, egy paraszt — és egy diákleány. Valamennyien azt fejezik ki, hogy hasonlóvá akarnak lenni nagy példaképükhöz, a Komszomolhoz. Nagy taps és szeretet köszönti az MNDSZ felvonuló asszonyait is. A békeharc tevékeny részesei ők, az anyák, akik erejük megfeszítésével küzdenek az aljas imperialisták hábo­rús tervei­­­ll­en. A békefelhívás aláíróinak száma a hétmillióhoz közeledik... Ennek élő aláfestését adta a május elsejei nagy­szerű felvonulás. Szüntelenül áradt a menetelőkből­ a forró szeretet a Szov­­jetúnió, a nagy Sztálin, Pártunk és Rákosi elvtárs iránt és ugyanúgy szüntelenül áradt a sistergő gyűlölet, a gúny, a megvetés a háborús uszí­­tókkal és cselédjeikkel, az angolszász imperialistákkal és a Tito-klikkel szemben. A magyar dogozók május elsejei felvonulása, több mint 000.000 ember nagy tüntetése a Hősök­ terén bebizo­nyította, hogy hazánk nem rés, ha­nem erős bástya a béke frontján és hogy Pártunk vezetésével az egész dolgozó nép egységesen sorakozik fel a béke védelmében, elérik a Hősök­ terét. Megkezdődik a felvonulás, a magyar dolgozó nép har­cos seregszemléje. Középen a Sztálin­odon huszas sorokban a IX. kerület menete jön az élen, a jobboldali részen, nyolcas sorokban a VII. kerület nyitja meg a sort, a Dózsa György­ út felől a XIV. kerület a menetnyitó, a Sztálin­i út baloldalán pedig a III. kerület vezeti a menetet. Ebben a pillanatban olyan a Hősök­­tere felé hömpölygő hatalmas ember­­áradat, mint két irányból ömlő óriási vörös folyam. A májusi szél fiatalos erővel kap bele a tíz és tízezer lengő lobogóba, kiteszi­ a vörös transzpa­renseket, lobogtatja a májusi virág­­füzéreket, színes szalagokat, tarka ken­dőket. A felvonuló csoportok első soraiban a legjobbak, az élüzemek haladnak. A XIV. kerület menetét az Ásványo­ss­­ipari NV, a VII. kerületét a TEJÉRT, a III. kerületét az Óbudai Fehérítő, a IX. kerületét pedig a Hungária-gyár dolgozóinak menete nyitja meg. Az él­­üzemek oszlopainak első soraiban a szakmák legjobb üzemeinek vándor­zászlóját magasra tartva, sztahanovis­ták és kiváló munkások vonulnak. A zászlók mögött az üzemek legjobb dol­gozói haladnak, tábláikon a termelés egyre növekvő számai hirdetik, hogy »jobb munkával dolgozunk az ötéves terv sikeréért.« Zászlóit meghajtva vonni el a dísz­­emelvény előtt a Budapesti Kénsavgyár menete. A rengeteg zászló között itt is, ott is, feltém­iik egy-egy mun­ka­­érdemrendes sztahanovista arcképe. Fel­­iratok hirdetik: »Pénaké­peink a sztaha­novisták! — Kiváló munkásaink példá­ját követve, előre a jobb és olcsóbb termelésiért!« //Megvédjük a békát!" A felvonulás másik oldalán tortán lelkesen éljenezve, haladnék az Athe­naeum­ Nyomda dolgozói, alléik a magya­­fiatalok példaké­pe, Mareszjev repülő­ezredes hőstetteiről szóló könyv, az »Egy igaz em­­ber« nagyított példány 1. viszik. A közlekedés- é­s pestaügyi n­­­rcisztérium dolgozóinak hevezű­ Hosrr­i oszlopa után az Agrolux do­lgozói vo­nulnak fel a dísztribün emiatt. Egr­­földet betöltve zúg a hatalmas töm­e; ütemes kiáltása: »Megvédjük a KV. i ! Megvédjük a békét!« A meneiben :­n­­tahnas fölgömiböt visznek,­ ame'y.'i messzelátszóan, izzó vörösre festeti­k; a legyőzhetetlen Szovjetuniót, a­rréz­­­valósult szocializmus országát és a szo­cializmust építő népi demokráciákat, a földkerekségnek azokat a hatalmas­­ rá­téteit, ahol nyolcszázmillió ember do­n:­­­zik a dicső Szovjetunió vezetésével­­; annak példája nyomán, a szód­lón: « megvalósítássán, a tóiké megva»­.­.«­. A földigömlő alatt felirat: »Világ prole­tárjai egyesüljetek!« Ham­'más erővel, tömött sorokban vonul Budapest népe a Hősök­ tere felé. Uj és új csoportok tűnnek fel, új és új színfolt gyönyörködteti a szemet. A táblák és feliratok sokasága —­­ kifejezi a felvonulók rendíthet­őt minden áldozatra kész békeakara­­t. A Gschwindt-gyár egyik hatalma­, táb­lája békeívet ábrázol. Az aláírások he­lyén vörös betűkkel ragyog:­­Rákosi Mátyás népe mindig kész a béke meg­védésére!« A Népszava dolgozóinak menete után az Arami Üzemgazdasági és Kereskedelmi Főiskola hallgatók majd őket követve a budapesti bogár­kolónia dolgozói következtek. Méret közben a színes népviseletbe öltözött bolgár lányok és fiúk tetszetős, gyors­­ritmusú bolgár népi táncot jártak. A Ganz Villamossági gyár nyitot­a meg a II. kerület menetét. Szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb dekorá­ciókkal díszített népes menetben vonu­l fel a gyár sokezer dolgozója. Közben Élüzemek és sztahanovisták a felvonuló százezrek élén Rakosi elvtárs a dísztribünön- Jobbról-balra: Kiszel­iov elvtárs szovjet nagykövet, Vas Zoltán, Rákosi Mátyás elvtársak, Dobói István, a minisztertanács elnöke, Kádár János, Szabó Piroska, Kovács István és Horváth Márton elvtársak A Hö*''­tere a hatodik, szabad május 1-én. , Végeláthatatlan sorok a Sztálin- úton

Next