Népszava, 1950. május (78. évfolyam, 101-124. sz.)

1950-05-03 / 101. szám

népszava a másik oszlopban még egyre höm­pölygött a IX. kerület felvonuló terege. Vidám úttörők a dísztribün előtt Dolbpergés és mess­zesz­álló kürtszó jelezte az úttörők érkezését. Csapat­­zászlók sűrű erdeje hajolt földig a dísztribün előtt, hogy túláradó szere­tettel üdvözölje az apró úttörők, ma i­den magyar fiatal kedves barátját, sze­retett, bölcs tanítóját, Rákosi elvtár­­sat. Virágkeretes Sztálin és Rákosi arcképet visznek a menet élén, majd öt­ágú­ csillagformában menetelő úttörő lányok és fiúk jönnek, kék és piros nyakkendőjük lobog a szélben. Az út­törő vasutasok szivárványszínes pánt­likákkal díszített hatalmas májusfát hoznak. A jó tanulmányi eredményért vörös nyakkendővé!­ kitüntetett és tanuló úttörők harsány hangon kiáltott versi­kével üdvözlik a dísztribünt: »Nagy hibát mi nem csinálunk, egyes, kettes nem lesz nálunk!« Zászlóerdő a Sztálin-úton Szinte kiapadhatatlan bőséggel hur­jánzik, ömlik egyre a Hősök­ tere felé a felvonulók sokszázezres tömege. A másik oldalon ebben az időben egyre árad még a VII. és XIV. kerület dol­gozóinak menete A MÁV dolgozói, a 2000 tonnás mozgalomban élenjáró mozdonyvezetők ünneplik szívből Jövő lelkesedéssel Pártunk, minkásosztá­­lyuink, dolgozó népünk vezetőit. A VII. kerület menetében vonulnak fel az MDP pártfőiskolájának hallgatói, akik dús virágfűzérek­kel övezett Lenin, Sztálin és Rákosi arcképek után a kommunista test­vérpár­tok vezetőinek portrét viszik. A Rákosi Művek üzemeinek dolgo­zói a szovjet és a magyar nép szét­­téphetetlen barátságáról, a béke vé­delméről, az ötéves terv megvalósítá­sáról, a szocializmus építéséről szóló feliratok, vörös és nemzetiszínű lobo­gók, a Szovjetunió, a magyar nép, a népi demokráciák és a kommunista b­írtok vezetőinek arcképei alatt vonul­­nak­ el. Vidáman lobogtatják zászlóikat népünk szeretett vezére felé és a tova­­hömpölygő hatalmas embercsoportok a­­kára újra, meg újra feldübörög az it­em­es kiáltás: Éljen Sztálin! — Éljen Rákosi! A népünket felszabadító Szov­jetuniót éltetik, a szabadság­ainkat adó hős Szovjet Hadsereget köszöntik és szűnni nem akaróan ünneplik a világ dolgozó százmillióinak nagy vezérét, a magyar nép igaz barátját, Sztálin elv­társat. Vörös Csepel üzemei, lakókörzetei jönnek a Rákosi Művek dolgozói nyo­mában, élen a Magyar Posztógyárral. A jobboldali oszlopban még mindig az V. kerület dolgozói vonulnak. A Kis­ipari Termelőszövetkezetek dolgozói­nak menetét nagy vörös selyem­­csill­agba foglalt Sztálin-kép nyitja meg. »Éljen és viruljon a szovjet és a magyar nép barátsága!« — hirdeti hatalmas feliratuk. Az egyetemek hallgatóinak és dol­gozóinak felvonulását a Közgazdasági Egyetem nyitja meg. Az ütemes lépé­sekkel vonuló egyetemisták egy em­berként kiáltják: »Tartós békéért har­colunk, Sztálin vezet — győzni fo­gunk!« A XXI. kerület, utánuk pedig Lőrinc dolgozói, a XVIII. kerületbekieik jön­nek. A Kistext dolgozói a magyar nép felszabadítójáról, a Szovjet Hadsereg­ről énekelnek. A VIII. kerület dolgo­zóinak felvonulását a Ganz Vagon nyitotta meg. Vörösínyes dogozók ha­A Sztálin-út közepén haladó huszas oszlop előtt zászlóerdőt visznek, a vi­lág népeinek, nemzeteinek lobogói. Ott vannak: a Szovjetunió hatalmas zászlaja, körülötte a népi demokráciák sokszínű, változatos lobogói, az im­perialista elnyomás alatt sínylődő né­pek zászlói, köztük a Tito-fasiszták elnyomása alatt sínylődő jugoszláv nép lobogója. Egy másik csoport az imperialista el­nyomókat és lakásait gúnyolja ki »A mester és tanítványa« feliratú táblán az érdemrendek alatt roskadozó Göring, kézen vezeti a hozzá hasonlóan felcico­­mázott Titót, Jugoszlávia hős népeinek fasiszta hóhérát. A XIV. kerület mögött Kőbánya, a X. kerület vörös zászlókkal, transzpa­rensekkel felékesített menet t­ér a Hősök­ terére. Elől az élüzem vákidor­­z­ász­lójával a Kőbányai Textil NV dol­gozói haladnak, mögöttük az Északi Járműjavító népes csoportja következik, etmumikások, sztahanovisták vezetésével. A Fővárosi Villamos Vasút KV egyenruhás dolgozói végeláthatatlan oszlopban vannának el a tribün előtt. Békagalambo­k repülnek a magasba, a magyar pé­p elszánt akaratát jelképe­zik, azt, hogy békét akarunk, a bódéért harcolunk. A XIV. kerület oszlopa élén a Standard-gyár haladt. Most lett énüzem a Standard­, a dolgozók megtartották ígéretüket: több és jobb munkával vá­laszolnak az imperialista háborús uszí­­t­óknak és hazaér­ulő ügynökeiknek. Mun­kaeredményeikkel bizonyítják be, hogy a leleplezett imperialista ügynö­kök, Geiger és társai resöprése után a Standard-gyárb­an is hatvánas ered­ményeket ér el a szocializmust építő dolgozók serege, ladnak az élen, magasra cipelt ököllel, a harcos munkásság köszöntésével üdvözlik Rákosi Mátyás elvtársat. A MAVAG-gyár üzemeinek felvonu­lása a munkaverseny nagyszerű ered­ményeiről ad számot: táblák hirdetik, hogy a május elseje tiszteletére tett felajánlások értéke meghaladja a 3,5 r­illió forintot és hogy a MAVAG üzemei az első negyedévi tervet 115 százalékra teljesítették. Pak­tunik központi lapja, a Szabad Nép dolgozói vonultak fel ezután né­pes csoportban a dísztribün előtt. A kelenföldi Goldberger dolgozói hatalmas, forgó földgömbbel fejezik ki a munkásosztály nemzetközi szolidari­tását, a világot átfogó béketábor ere­jét. A Goldbergerben készített anya­gokból formált hatalmas virágok mö­gött az üzem büszkeségeinek, sztaha­novistáinak képeit hozzák. Az ifjúság színpompás menete Megsokszorozódik az érdeklődés és a figyelem, amikor a Sztálin-út torko­latánál feltűnik a magyar ifjúság me­nete. A MINSZ felvonulása azt fejezi ki, hogy az ifjúság egységes szervezete megteremtésével, jobb munkával és ta­nulással harcol a békéért. Az első so­rokban Lenin, Sztálin és Rákosi elv­társak hatalmas képeit hozzák a fiata­lok, akik mögött fehérbe öltözött dobo­sok haladnak. Kékszoknyás, fehérblúzos leányok »Éljen példaképünk, a Komszo­­mol!« felratú táblát emelnek a ma­gasba. A felvonuló fiatalok mindegyiké­­nek kezében egy-egy illatos orgona­­csokor, ezt tengetik az ifjúság nagy barátja és bölcs tanítója, Rákosi elv­­társ felé. »Párt vezeti szövetségünk, Komszo­­snál a példaképünk!« — . ez± kiálltás­­­ütemébén a kékzubbonyos ifjúmunká­sért, a szürteazxshbonyos diákok- Magyar­­országon tanuló külföldi fiatalok vonul­nak ezután, majd az iparos tanulók ha­talmas serege az »ötéves terv munka­erő tartalékai« — feliratú táblával ha­ladnák el a dísztribün előtt. Hosszú per­cekig vonul az ifjúság a Hősök­ terén s köziben szüntelenül zeng a szeretett nagy Sztálin és Rákosi elvtárs neve és rá a boldog, örömteli, massziv el hangzó »huhrá...«. Apró úttörők nyitják meg az I. ke­rület csoportját, majd a kerület legjobb üzeme, az Állami Nyomda dolgozói kö­vetkeznek. Hatalmas vörös fémbetűket hoz a következő csoportban öt pirosbabos­­kendős, fehérblúzos asszony. A béke elszánt harcosai, a magyar lányok, asszonyok felvonulása következett. Az MNDSZ tettes tagjai egy emberként kiáltják ütemesen: !Békét akarunk — érte harcolunk! Munkás- és paraszt­­asszonyok, értelmiségi munkát vég­zők, feleségek, anyák, testvérek, házi­asszonyok egyforma erővel tüntetnek az új világháborút előkészítő háborús gyújtogató imperialisták ellen, egy­forma erővel tüntetnek a tartós béke mellett. Tizenegy órakor tűnt fel a Sztálin­­úton a magyar élsportolók közel négy­ezres csoportja. A menet élén a világoskék kabátos, fehér nadrágos oampikonok, a főiskolai világbajnokok, a Budapesten vendégszerepő román lövészek, a csehszlovák és a magyar labdarúgó válogatott. Az élsportolást után a Munkára Harcra Kész-mozga­lom és a honvéd sportolók legjobbjai, majd az egyesületek sportolói, végül a Testnevelési Főiskola hallgatói me­neteltek. Angyalföld dolgozóinak menetét ha­talmas vörös kocsi nyitotta meg. A ko­csin népi demokráciánk vezetőinek vi­rággal díszített képei, hatalmas ötágú vörös csillag volt. Mögötte pompásan kidolgozott hajómodellt hoztak. Ez­után haladtak a Ganz Hajógyár és­üzem dolgozói. Az Elzett-gyár után az I. számú Autójavító NV dolgozói vonultak át a Hősök­ terén, majd a Láng-gyár menete érkezett a tribünök elé. Hatalmas fel­irat hirdeti valamennyi magyar dolgozó jelszavát: »Rákosi Mátyással a szocia­lizmusért!« A XIII. kerület üzemeinek dolgozói lelkes kiáltással üdvözölték népünk szeretett vezérét, Rákosi elv­társat, minduntalan harsogó erővel zú­gott fel az ütemes kiáltás: »Ez az or­szág már a népé, jól vezeti az MDP!«. Békegalambok a Hősök­ tere felett A Gázgyár dolgozói következtek ez­után, majd a Magyar Réz- és Henger­művek menete vonult el. Egy kis ko­csin óvodásgyermekek ültek, csilingelő kacagásuk mindenkit megmosolyogta­tott. »Magyar anyák, értünk harcoltok, ha a békéért harcoltok« — hirdette a felirat a kötelességet mindazok szá­mára, akik szívükön viselik gyerme­keik sorsát A Magyar-Szovjet Tá­rsaság pom­pás menetét hatalmas lelkesedéssel fogadták a nézők. Fehérb­úzos, kék­szoknyás leányok virágokkal feldíszí­tett máju­sfálcát vitte­k. Valamennyiük a­jkán zúg a kiáltás, amelyet aztán átvett és hosszú percekig együtt kiál­tott a téren minden ember: »Magyar­­szovjet barátság: tartós béke, szabad­sági« A Szabadságharcos Szövetség tag­jai katonás fegyelemben vonultak el a dísztribün előtt. Egyik csoportjuk a hálószobor kicsinyített mását emelte magasba, milliók hitét, bizodalmát hir­dette a felirat: »Sztálin nevével épül a világ«. Az üzemek szabadságharcos csoportjai vonultak el ezután. Az Országos Magyar Repülőegyesü­­let után az úttörő­ csapatok repülőgép­­modellező körei haladtak. Közben a IV. terület dolgozóinak meneteiből fehér bérkegalambokat eresztenek a magasba. Az újpesti üzemek dolgozói egymás­után érnek a tribün elé, ajkukon har­sány induló zenéül: »Elvtárs, Sztálin nevével, munkára készen, indulj előre hát!« Már négy óra hosszat tart a felvonu­lás, amikor m­ég sehol nem látná a hömpölygő emberáradat végét. Tizen­két óra után még egyre d­uzzad a Sztálin-út és a Dózsa Gyöngy­ út felől érkező dolgozók hatalmas ember­­folyama. A népjóléti minisztérium után az Állami Villamosművek, majd a Fő­­kapitányság dolgozói vonultak el. őket nehéziparunk fejlődését jelképező táb­lák alatt a nehézipari minisztérium dol­gozói követték. Az Agrmpex hatalmas földgömböt vivő menete után a Mező­kémia NV dolgozói, majd a Gyorsvasút­­építő NV népes serege ért a Hősök­­terére. A budapesti klinikáik hófehér képernyőn fel­vonuló egészségügyi dol­gozói, orvosai, ápolónői, műtősei követ­keznek. A Magyar Tudományos Akadémia, a Dunavölgyi Timföldgyár és az OTI dolgozói ünnepelték a béke­harcos ünnepét, népünk szeretett vezetőjét, Rákosi elvtársat, majd a Szikra Nyomda dolgozói vonultak fel az általuk ki­adott marxista-leninista és szépirodalmi könyvek hatalmas,­­másaival. Az Orszá­gos Sporthivatal és a földművelésügyi minisztérium felvonulói után a gép­állomások dolgozói következtek. A szürke operáb­a öltözött nők és férfiak az egész teret betöltő erővel énekel­ték: »Sztálin a harcunk, Sztálin a béke«. Az állami gazdaságok dolgozói haladtak a következő csoportban. Az Újpesti Cérnagyár festői színes népviseletbe öltözött nődolgozói, majd a Brown-Boweri Művek dolgozói kö­vetkeztek ezután. Az Omega NV cso­portjában hatalmas satut vitte­k, a satu szorítókar­ját egy izmos munkás tartja, míg a satuba fogva két imperialista tőkés vergődik a munkáskéz szorí­tása alatt. A magyar Lakkfestékgyár csoportja után a Phöbus Villamos­­művek, utánuk pedig az Országos Lakásépítési NV dolgozói vonulnak fel a dísztribün előtt. A következő cso­portban a felsőbíróságok dolgozói ha­ladnak. Az Egyetemi Orosz Intézet tanuló és dolgozói után a Hazai Fésűszomó­­gyár csoportja következik. A dolgo­zók boldog, felszabadult, örömteli han­gokéban léggömböket eresztenek a magasba a dísztribün előtt. A május elsejei ü­nnepi felvonulás már a vége felé közeledik, amikor még mindig ötletes, újszerű dekorációk, színpompás díszítések tűnnek fel a népes menetekben. A lelkesedés, az erőnket mutató béketün­tetés újra és újra hatalmas tűzzel csap fel. A XIX.­­kerület lakossága büszkén viszi azt a hatalmas táblát, amely mindenki szá­mára hirdeti: »A kerület dolgozóinak 94 százal­­ka már aláírta a békeívet«. A 72-es postahivatal és üzem fel­BÜSZKÉN VITTÉK A NAGY SEREG­SZEMLÉN a munkájuk .Mmia­tt hirdető táblát az EMAG dolgozót. »Május 1-re elkészítettük az első kombájnt­. A Hősök­ terén magasra em­elték, hadd lássa Rákosi elvtárs, a Párt, hogy végrehajtották, amit vállaltak... Már április 30-án kigördült hatalmas kerekein első próbaútjára az arató­­cséplőgép. Bizony megcsodálták az albertfalvaiak, a nyersolajmotor halk pöfögését, a kaszák villámgyors moz­dulatait, a vaskos láncok szívós mun­káját, a vörösen villogó gépcsodát. Messzire veti fényét ez a vör­ösre festett masina. A mezőgazdaság szocialista jövőjére világít. A próbaút fényesen sikerült. Most ott áll az AC-műhely udvarán az első ma­gyar arató-cséplőgép. Benn a műhely­ben készülnek társai, de ez itt az udva­ron,­­az elsőe­t. AZ UDVARI KAPUT IS ki kellett bővíteni, hogy kifuthasson próbaútjára. Február 16-án tartotta első megbeszélé­sét a kombdjn-komplexbrigád. A 16 tag mindegyike pontosan meghatározott feladatot kapott a vállalatvezetőtől kezdve a lakatosig. Ahogyan készültek, alakultak az egyes darabok, úgy széle­sedett, bővült a brigád. Az alkatrészek gyártása a kezdettel együttjáró nehéz­ségek ellenére mind gyorsabban ha­ladt és amikor az üzemi pártszervezet felvetette az ellenterv gondolatát, a dolgozók közös akaratát fejezte ki ezzel. Az AC-műhelyben Érsek Ernő laka­tos, szakszervezeti bizalmi — átkérte magát ide, hogy a kombájnon dolgoz­­hassék — szervezte az ellentervet. Néhányan a készülő gépre, má­sok a szovjet mintagépre, még töb­ben falujukra gondoltak. Rákosi elv­­társ születésnapján megszületett a ha­tározat: július 1. helyett május 1-ig elkészítik az első gépet. Az egész gyár szí ügye lett az ellenterv. Néhány rajz hibás méretet, helyte­len adatot tartalmazott. Szaporodtak a nehézségek, de a fizikai dolgozók és.. vonuló dolgozók táviratot ábrázoló táblát visznek: »Sztálin elvtársunk, Moszkva. Megvédjük a békét a mi frontszakaszunkon.« Egy másikon pe­dig ez áll: »Rákosi elvtársnak, Buda­pest. Köszöntjük népünk szeretett ve­zetőjét«. A népművelési minisztérium dolgozói diadalmasan előrehaladó kultúrforradamunk eredményét jel­képező táblákat visznek. Magasra tartják a »Művelt nép« című kultu­­rális folyóirat címlapját ábrázoló táb­lát. A több torit hat órát tartó ün­nepi felvonulást a Hofhein Traktor­gyár hatalmas csoportja zárta be; színes dekorációik, messzire hangzó szavalókórusaik, telkes éneklésük, mind-mind méltó módon fejezték be Budapest népe harcos seregszemléjét, a béke, a nemzetközi munkás­zol­ga­rtás nagy napjának, május elsejének ünnepi felvonulását, a műszaki értelmiségiek soha nem ár­tett szoros együttműködése mindent legyőzött, minden akadályt leküzdött. A rossz rajz alapján készített turtmány­­szerkezet pont fordítva működött. Nevet sopánkodtak, nem vártak új rajzra, átalakították. Vach András művezető sorra elővette 36 év alatt gyűjtött ta­pasztalatainak kincsestárából a nehéz­ségek ellenszerét. De így tett mindenki, aki a kombájnon dolgozott. Egyes alkatrészeket más gyárakban készítet­tek. Az ott dolgozók, amikor megtud­ták, hogy az első kombájn alkatrészei­ről, az ellenterv végrehajtásáról van szó, alaposan »ráhúztak«. Ment is min­den, mint a karikacsapás. A SZOVJETÜNKTŐL KAPOTT mintagép ott áll a műhelyben: az iránymutatás, a segítség vasba, acélba öntött fénye. Számtalanszor fordultak ehhez a biztos ponthoz, de amikor a magyar adottságok miatt nem lehetett pontos útmutatást kapni a mintagép­­től, akkor is átsegítette a nehézségeken az AC-műhely dolgozóit, puszta jelen­létével hirdetve a szovjet emberek alkotóerejét. A helyi adottságoknak megfelelően a mintától eltérő típusú motort kellett felszerelni, de a szerelési rajz rossz volt. Mindenki, aki csak tehette, meg­oldáson törte a fejét. Öregek, fiatalok, fizikai dolgozóik, műszak­iak össze­­dugták a fejüket, lehurrogták a kétel­kedőket , és nemsokára helyére sze­relve felbúgott a motor, így aratták az egyik győzelmet a másik után. Vadi »bácsi« nem egyszer tolta hom­lokára szemüvegét, a fiatalok sokszor vakargatták fülük tövét, de április 30-án valóra vált az ellenterv. Ott áll az AC-műhely udvarán az első magyar kombájn. Hirdeti az EMAG dolgozói kollektív munkájának eredményét. A gyártás alatt álló gé­pekre már készítik az ellentervet. És az első magyar arató-cséplőgépet tanul­mányozó dolgozók már látják képze­letben az ötéves terv keretében már készülő új, műhelyből félnaponként kifbrdül kerülett végtelen soráig A felszabadító Szovjetuniót és Sztálin elvtársat ünneplik a dolgozók Teljesítették Rákosi elvtárs születése napján tett vállalásokat az EMAG dolgozói. Május 1-re elkészítették az első arató-cséplőgépet Minden tekintet, minden kéz Rákosi elvtársat köszönti Az MDP lobogója mögött, Sztáln- és Rákosi-képekkel vonulnak a dolgo­­zók éneklő sorai. Az V. kerület dol­gozónak oszlopa tűnik fel a közel két óra hosszat vonuló VII. kerületiek után. »Harcolunk a békéért!« visszhangzik az egész tájon és tíz- és tízezer torok­ból száll a dal, a meggyőződés erejével átfűtött ének: »A béketábor legyőz­hetetlen, a béke útja biztos itt...« Az Országos Tervhivatal dolgozói vo­nulnak, nyomukban a városházi dolgo­zók haladnak vörös zászlók koszorújába állított óriási vörös csillag mögött. Táblák mutatják szemléltetően a fő­város fejlődését a felszabadulás óta, transzparensek hirdetik a főváros ötéves tervének nagyobb beruházásait. Több­ezer új lakásról, aj trolibuszról, nép­­szt­diomról beszélnek a messzire látszó táblák és a felvonulók is, a nézők is egy emberként ürme­diák, üdvözlik dol­gozó népünk motorját, minden győze­­mü­nk szervezőjét és vezetőjét, a mi harcos, legyőzhetetlen Pártunkat. S ünnepük, a szeretet hangjaival, a hála, a ragaszkodás simogató tekintetével veszik körül, dolgozó népünk, harcok­ban edzett munkásosztályunk, győze­delmes Pártunk vezetőjét,a bölcs taní­tónkat, Rákosi elvtársat. Minden arc, minden tekintet feléje fordul, minden kéz feléje int, minden hang hozzá szól, őt köszönti. Anyáik magasra emelik a felvonulásra elhozott apró gyermekei­ket, sugárzó arccal tartják őket Rákosi elivtács felé, hogy ha csak egy percre is, de az apróságok is lássák a mi szeretett vezetőnket. Túláradó, benső­ségesen meleg népünk szeretete, amellyel Rákosi elvtársat körü­lveszi. A X. kerület dolgozóinak elvonulása után hosszantartó, lelkes ünneplés kö­szönti a Hősök­ terére érő Rákosi Má­tyás Vas- és Fémművek szikrázó vö­rös csillaggal érkező dolgozóinak sere­gét. Az élen a pártbizottság tagjai ha­ladnak, utánuk az élüzem, a Csőgyár­­dolgozói menetelnek. Gyönyörű selyem­­zászlókat, Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Rákosi arcképével díszített lobogó­kat duzzaszt a májusi szél. A csepe­liek menetében — de így volt ez a többi felvonuló csoport, menetében is — ott haladnak volt dolgozó társaik­kal egy sorban erős, fejlődő néphad­seregünk honvédei, tisztjei is. A nép fiai, a gyárak, üzemek, a földek dol­gozói a néphadsereg tisztikarában, legénységi állományban fe dolgozó né­pünk ügyét szolgálják. A munkásság nagy ünnepén visszamentek régi munkahelyükre és együtt vonultak fel az üzemi dolgozókkal. o 1050 MÁJUS 3. SZERDA A TASZSZ-iroda a budapesti májusi ünnepségekről A TASZSZ-iroda részletes beszámo­lót közöl Budapest dolgozóinak hatal­mas május 1-i felvonulásáról, amely­ről megállapítja, hogy a legnagyo­bb­­szabású volt az eddigi budapesti május 1-i felvonulások sorában és több mint 600.000 dolgozó vett benne részt. A szovjet hírügynökség foglalkozott az ország többi városainak (Debrecennek, Miskolcnak, Szolnoknak, Győrnek, s’ű­­ nagyszabású május 1-i felvonulásaival, n­ép­i t­l­a­ts­ága­ive­l, ünnepségeivé.

Next