Népszava, 1950. június (78. évfolyam, 125-149. sz.)

1950-06-24 / 144. szám

­ JÚNIUS 24. SZOMBAT A DARABBÉREZÉS Az Elzett -gyár termel­ékenysége már­ciustól áprilisig — egy hónap alatt — 15­4 százalékal nőtt. A gyári telje­­sítményátlag 177 százalékról 179-re, az egyéni versenyzőik száma 723-ról 822-re emelkedett. A Standard-gyár 11. a 3­7 ,­r­és­zin a 11 el­véb­en a műhely átlag 188,6-ról 201,1 százalékra fokozódott. Gecsei János elvtárs pótkést tartalé­kolt és amikor fazonkése elkopik, nem­ veszít már három órát a termelésből a köszörüléssel, hanem egyszerűen ki­cseréli a kést. Teljesítménye egy hét alatt 148-ról 191 százalékra nőtt. A Győri Vagongyárban Söbrös Jenő ifjú, munkás lakatos a munka jalen meg­szervezésével megszüntette 10—20 per­ces időveszteségeit és 40 százalékkal emelte teljesítményét- Szabó János esz­ergályos átvette az örem sztaha­novistáinak munkamódszerét és 172 százalékról 215-re növelte átlagtelje­sítményét. Fülöp Zoltánná nemrég még kisegítómunkás volt a Standardban. Szakmunkássá képezte­,­te magát és minőségi munkájáért az eddigi 140 forint helyett 230 forintnál is többet mutat bércédulája. A műegyetem épít­kezésénél egy négyzember sala’c­­kclonozást az eddigi 29—30 perc he­lyett új munkamódszerrel 20—23 perc alatt végeznek el. És tegyük hozzá: Csikai Ferenc betanított segédmunkás, bár ugyanazt a munkát végezte, mint a szakmunkások, a 18. bérhétig csak 82 forint körül keresett. A 19­ bérhéten fizetése 149 forintra emelkedett. Mindez csak kis helyi példái azoknak a nagy eredményeknek, amelyek országszerte születnek a darabbér bevezetése nyo­­­­mán. »Olyan ez a darabbér, hogy szinte ösztönzi az embert: ma csináljál né­hány darabba, többet, mint tegnap« — írta Vándor­ József elvtárs, az Eszett­­gyár csiszolója, a darabbérezés be­­vezeése után- Valóban az előbb fel­sorolt eredmények elérésére a darab­bér adta a lendítőerőt. A darabbér, amely a szocialista munka­verseny ki­szélesítésére, újítások, új munka­­módszerek bevezetésére, a szakmai tudás állandó tökéletesítésére ösztönzi a dolgozókat. Miért válik a darabbér ilyen hatal­mas lendítőerővé? Miért fogadják az üzemek dolgozói örömmel, megelége­­det­tei ezt a bérezési rendszert? Azért, mert a darabbér igazságos, szotc­ajista bérezés. Alkotmányunk 9. § a kimondja: »A Magyar Népköz­társaság megva­­sítani törekszik a szociaüzenep elvét. Mindenki képessé­gei szerin­t, mindenkinek munkája szerint*. Ennek az elvnek megvalósí­tását szolgálja a darabbérrendszer. Ezért fogadják örömmel a dolgozók ezrei. Ezért lett a termelékenység fo­kozásáért folyó harcunk erős fegy­ver© , Csikai Ferenc betanított segéd­munkás is ezért kap már szakmunkás­bért, ha szakmunkát végez. Ezért emelkedett az Elzetttgyár dolgozóinak teljesítményátlaga egyik hétről a má­­sik­ a nyolc százalékra­. És így sorolhatnánk a dolgozók tíz­ezreit, akiket a Párt a darabbérezés bevezetése révén is tanít munkájuk, egyéni érdekük és a közösség érde­kei összefüggésének felismerésére. Kiss Etel, a Kistext szövőnője, nem­csak azt látja pontosan, hogy a 25. hét első két napján 71 forint 91 fi­lért keresett. Azt is tudja: ahhoz, hogy »külön kasszáját« — megtakarí­tott heti összegét — heti 40 forin­t­­ról 50-re emelje, gépenkénti vetés­­átlagát .74.000-ről 76.000-re kell fokoz­nia. — »A darabbér tette egész vilá­gossá előttem egyéni tervem, minden­napi munkám kapcsolatát ötéves ter­vünkkel, a szocializmus építésével, a béke megvédésével« — mondja. Sza­vai a darabbérre­ dolgozó százezrek gondolatának adnak kifejezést. De a darabbérezés ez] fel? meg­kívánja, hogy a műszaki vezetőn is megjavítsák munkamódszereiket, tart­sanak lépést a dolgozók verseny lendü­letével,­­teremtsék meg a további fej­lődés műszaki előfeltételeit. Erre már van is jó n­éhány példa. A Győri Vagongyárban Fakó Tibor, a daru­­osztály művezetője észrevette, hogy a lassú munkaelőkészítés a termelés akadálya lett. A munkafolyamatok át­szervezésével, a munkadarabok elő­készítésével szüntette meg a hibát. Ez a változtatás újabb eredmények lehetőségét jelentette. Tovább fejlődik az üzem, a dolgozók lendülete meg­javítja a műszaki vezetést is. A jobb irányítás azután a dolgozók munka­helyén a termel­és növekedésében, a teljesítmények emelkedésében jelent­kezik. Ennek a folyamatnak is a darabbér adott újabb lendületet. A darabbérezés előnyeit bizonyítja, hogy az erepség is felismerte a benne rejlő mozgósító erőt. Ezért próbálja minden eszközzel a­kadályozni a darab­bér bevezetését. Az Elzett-vasárugyár­­ban a reakció a besorolásoknál akarta megbontani a dolgozók egységét. Szí­vesen él azzal a módszerre­­e, hogy a műszaki vezetés hibáját a darabbér alapvető hibájának igyekszik beállí­tani. Ahol lehet, szántszándékkal teremt­ve ilyen »hibákat”. ■ Az Újpesti Gyapjú­­szövőben »véletlenül« éppen a darabbér bevezetésekor romlott le a nyers­anyag minősége. A szakadások nagy száma miatt a dolgozók a szokásosnál jóval­­kevesebbet tudtak termelni és keresni. Néhány ütemben a jobboldali szociádemokrata művezetők egyese­ket a jogosnál magasabb, illetve ala­csonyabb kategóriába soroltak be. Az öntudatos dolgozók a Párt vezetésével a legtöbb helyen leleplezték ezt a kár­tevő kísérletet te...-, , ,, A pártszervezetek és a szakszer­vezetek egyik-,’-legfőbb feladata most, hogy a Központi Vezetőség határoza­tának megfelelően elősegítsék a darab­bérezés minél széleseb­b körű bevezeté, sőt. E téren igen sok a teendő. Amíg a Felten-gyárban a munkásoknak már több, mint 60 százaléka dolgozik darab­bérben, néhány nagyüzemünkben a dol­gozóknak még csak mintegy 25—28 százaléka. A darabbér egyre szélesebbkörű­ be­vezetése komoly lépést jelent előre a szocialista bérezés minden téren tör­ténő megvalósítása felé. Feladatunk az, hogy mozt a lépést minden egyes üzemünkben következetesen meg­­tegyük, hiszen ezzel a dolgozók száz­ezrei kívánságának teszünk eleget. Ismét öt adagot csapolt le egy nap alatt az ózdi Martin több kemencéje Az ózdi acélmű fejlődő verseny­­mozgalmát mutatja, hogy szinte napról-napra egymást túlszárnyaló teljesítményeket érnek el a dolgozók. Legutóbb a nyolcas, kilences és tizenegyes számú kemencénél öt adagot csapoltak egy nap alatt. A munkában különösen kitűntek Ostoroczki Béla 162, Miller Antal 165, Erdősi Imre 160, Suszter Sándor 153 százalékos teljesítménnyel. Az eredmények eléréséhez hozzájárult az adegkészítő mestereik jó munkája. „Mi, építőipari munkások nagy örömmel fogadjuk"... A vasárnapi újságokban olvastam, hogy a minisztertanács 900 millió fo­rinttal felemelte az 1950. év beruhá­zási összegét. Ezt az összeget a mi to­vábbi jólétünkre fordítják. A 14 ezer új lakás, új utak, iskolák, sportpályák nagy mértékben hozzájárulnak a mi élet­színvonalunk emelkedéséhez. Olvastam és tudom magam is, hogy mi tette ezt lehetővé. A termelés az iparban és a mezőgazdaságban gyors ütemben növe­kedett és ez a magyar dolgozó nép jó munkájának az eredménye. Annak köszönhetjük, hogy Pártunk és szere­tett vezérünk, Rákosi elvtárs irányí­tása és útmutatása mellett építjük a szocialista Magyarországot. A Párt vezette a szocialista munkaversenyt, a Párt nevelte a sztahanovistákat, akik közé én is tartozom. Mi, építőmunkások nagy örömmel fogadtuk a minisztertanács határozatát a beruházási összeg felemeléséről, hiszen ez a határozat legközelebbről talán bennünket érint. A 14.000 új lakás megépítése a mi munkánkra vár. , Az építőmunkások sorsa a felsza­badulás előtt nagyon rossz volt. Atlan­­t­a,­­minfaanélküli még réme fenyege­tett. Ma, a szocializmus építésében nem vagyunk kitéve a munkanélküli­ségnek, adandóan azt tapasztaljuk, hogy kevés a szakmunkásunk és most az új munka újabb munkásokat köve­tel. Ezeket a megváltozott körülmé­nyeket a munkánkban igyekszünk ki­fejezésre juttatni. Bebizonyítottuk ezt mi, diósgyőriek is a sztálini műszak­ban, április 4-i felajánlásainkkal, május 1-i és kongresszusi vá­­rtásainkkal. Ezért most úgy érezzük, mi is hozzá­járultunk ahhoz, hogy az egész magyar dolgozó nép jóléte emelkedjék, hogy új lakások, iskolák, szociális és kulturális intézmények épüljenek. Tudjuk, hogy az építőiparban még számos feladat áll előttünk, de ha a Párt útmutatását követjük, akkor a reánk váró feladatokat végre tudjuk hajtani az ötéves terv sikeres befeje­zéséig.­­ Előre sztahanovisták, több termeléssel a további eredményekért, dolgozó né­pünk jólétéért. Kállai Lászl sztahanovista kőműves, Magyar Gyárépítő NV, Diósgyőr. 7 NÉPSZAVA A kritika és önkritika jegyében folynak az üzem­i bizottsági választások a Rákosi Sl­itekben A Rákosi Művek üzemeinek falán mindenfelé hatalmas fel­iratok láthatók: »Előtárnak, szaktér sah! Az új üzemi bizott­­ságok­ba a dolgozók legjobbjait, a termelés élenjáró harcosait vá­­lasszátok.A Csepel dolgozói ko­molyan veszik ezt a feladatukat, átérzik az ezzel járó felelősséget és hos­zú­netek lelkes munkájá­val készülnek fel az üzemi bi­zottsági választásokra. Az üzemi bizottsági választá­sokat az tette szükségessé, hogy az eddigi egyetlenegy üzemi bí­rót,­ tág a szervezeti felépítés­, te­hát a túlzott központosítás miatt nem tudta maradéktalanul végre­hajtani feladatait. Olyan hatal­mas gyár­részeknek, mint pél­dául a Gépgyár, a Csőgyár, ab., nem volt önálló üzemi bizott­­sága és a sokezres létszámmal dolgozó üzemek szakszervezeti munkáját csupán egy »mammut” műhelybizottság irányította- Az új üzemi bizottságok megválasz­tásával decentralizálják a mun­kát, megjavítják a szakszerve­zeti vezetők kapcsolatait a dol­gozókkal, közelebb viszik a ve­zetést a tömegekhez. Eddig hat üzemben választot­­ták meg az új üzemi bizottságo­­kat. A választásokon mindenhol érvényesült a tagság bátor kriti­kája és önkritikája, megbírálták a volt vezetőik munkáját és sa­ját munkájukat, de nem hall­gatták el az eredményeket sem, amelyek továbbfejlesztését az új vb legfontosabb feladatának tűz­ték ki. A Szerkezet- és Emelő­­gépgyár taggyűlésén a szakszer­vezeti tagság teljes létszámban megjelent, a Szerszámgy­árban még jóval több mint 70 százalék vett részt- A szerszámgyári tag­gyűlésen a dolgozók a következő öt pontban határozták meg az új üzemi bizottság legsürgősebb feladatait: megjavítani a viszonyt a pártbizottsághoz és a várt­­alpszervekhez; jó műhelybizott­ságokat­ szervezni és újjáalakí­tani­ a bizalmiihá­zatot; biztosí­tani a dolgozók­­kezdeményezé­­seinek­ érvényesülését; fejlesz­teni a szocialista munk­aversenyt; erélyes kézzel rendet teremteni a meglazult munkafel­yelem te­rén. Ez a Programm a dolgozók egyöntetű kívánságát fejezi ki­tes -hogy ez a­ terv meg is való­­suljön, a legjobbakat küldték az üzemi bizottságba. Beválasztották Berger Imrét, aki mint műhely­­bizottsági tag, eddig is kitűnően megállta a helyét. Czeglédi Lászlót, többszörös újító, sztaha­novista esztergályost, Ziitka Emilt, sztahanovista ifjúmunkást. Helyet kaptak az új üzemi bizott­ságban a nők is. Egyhangúlag választották meg Fehérvári Erzsébetet. Ugyanilyen bizalmat szavaztak Mogyorósi Antal kiváló munkás újító, műszaki értelmi­ségi dolgozónak is. A Szerszámgyár választási tag­­gyűlésén azonban nemcsak dicsér­tek. Keményen megbírálták azo­kat, akik eddig nem állták meg a helyüket. Pintér elvtárs, a gyár egyik dolgozója, mindannyiuk felháborodását és jogos követe­­lését fejezte ki, amikor követelte, hogy Boborit, a volt műhely­­bizottság szociálpolitikai felelő­sét, aki a dolgozók üdülésre szánt forintjait bűnösen eltékozolta, azonnal zárják ki a Pártból és távolítsák el a gyárból­­is. Berger elvtárs, a volt műhelybizottság titkára felett gyakorolt súlyos kritikát. »Róka elvtárs, a nőtt szakszervezeti titk­ár szindika­­lista útra lépett — mondotta­ — Elszakadt a Párttól, nem vette figyelembe az üzemi párt­titkár irán­y­mu­tatását, mert az nála fiatalabb. És mert rosszul viszo­nyult a Párthoz, elszakadt a dol­gozóktól is. A szociálpolitikai felelős manővereiről mindvégig tudott és mégis hónapokon ke­resztül elnézik, nem tárta azt fel a Párt és a dolgozók előtt.« A Szerszámgyár munkásai egy­hangúlag ítélték el Bóka helyte­­len és káros munkáját. A Rákosi Művekben eddig megtartott üzemi bizott­sági vá­lasztó gyűlések azt bizonyítják, hogy a csepeli dolgozók felismer­ték feladataikat és erős,, ütőképes üzemi bizotségokat választanak. A Motorkerékpárgyárban is a legjobbak nyerték­­ a dogozók bizalmát, a legjobbak képviselik majd az összmunkásság érdekeit. A többi között L­non József és Mayer József sztahanovista esz­tergályosokat­, Harangozó Já­­nos­né élmunkást is beválasztot­ták az üzemi bizottságba. Az elkövetkező két hét folya­mán Csepel dolgozói még 12 üzemi bizottságot választanak. Ezeken a választásokon haszno­sítani kell az eddigi tapasztala­tokat, tovább kell fejleszteni az eredményeket. Nem szabad azon­ban szemet húnyni a hibák fe­lett gém. A Központi Igazgatás taggyűlését például rosszul ké­szítették elő és azon csak keve­sen jelentek vag, a jelenlévők egy része pedig nem is szavazott. A Motorkerékpárgyárban a gyű­lés szétfolyt, az elnök nem tudott f­igyelmet tartani Általában eze­ken a taggyűléseken alaposan kell foglalkozni Pártunk Köz­ponti Vezetősége határozatának anyagával, a feladatokat jobban kell konkretizálni az üzemi, a gyári problémákra. Ezen a téren jó példát mutat a Szerszámgyár üzemi bizottság választó tag­ gyűlése, ahol az előadó és hozzá­szólók helyesen értelmezték a Párt határozata által eléjük tű­zött­ feladatokat és konkrétan al­kal­maz­ták abból a szakszerve­zeti tagokra, az üzemi szakszer­­vezet szervekre háramló felada­tokat. , Az eddigi eredmények értéke­sítése, a hibák megszüntetése biztosíték arm, hogy a Rákosi Művek dolgozói olyan üzemi bi­zottságokat választanak- amelyek méltóan képviselik majd a dol­gozók érdekeit. Ezek az üzemi bizottságok elég erősek lesznek ahhoz, hogy a pártszervezetek vezetésével még tovább szélesít­sék a szocialista munkaversenyt, tovább fejlesszék a Sztahanov­­mozgalomban eddig elért ered­ményeket és hogy valóra vált­sák Pártunk, Rákosi elv­társ bölcs útmutatásait. Jó beszámoló, sok kritika a MÁVAG kazánműhelyének szakszervezeti taggyűlésén A MÁVAG kazárm­űhelyében .Mé­száros István műhelybizottsági titkár Gerő és Révai elvtársak beszédét is­mertette és őszinte önkritikával muta­tott rá a műhelybizottság munkájának hiányosságaira. Elmondotta, hogy mi­lyen hibákat követtek el az új ver­senyszerződések megkötésénél Ami­kor­­ szabadságra ment, helyettese, Jakucs elvtárs az új versenyszerző­­déseket a szekrénybe zárta és csak Mészáros elvtárs visszatértekor kezd­ték kiosztani. Az új versenyszerződések meg­kötését nem kapcsolják össze a bizalmiak neve­s munkájával. A szakszervezeti bizalm­iak­ nem kap­tak­ kéj© útmutatást a műhelybizot­­ságtól és így tevékenységük hiányos volt. A kazánműhelyben a fogyatékos szakszervezeti munkára jellemző, hogy még ma sem tudják pontosan: tulajdonképpen ki szakszervezeti tag­igen sokan rendszertelenül fizetik a szakszervezeti díjat. A legnagyobb hiányosság, hogy nem teremtődött meg a kapcsolat a bizalmiak és a hoz­zájuk tartozó dolgozók között. Nem fordulnak kisebb-nagyobb kérdések­kel a szakszervezeti bizalmihoz. Mé­száros elvtárs alapos beszámolójában felsorolta a műhelybizottság eredmé­nyes szociálpolitikai és kulturális te­vékenységét. Végül hangoztatta, hogy az első szakszervezeti taggyűlé­sen éljenek a dolgozók a szak­­szervezeti demokrácia adta lehe­tőséggel és segítsék a műh­e­rbizott­ságot kriti­kájukkal. . A felszólalók legnagyobb násza helyesen értékelte ki az eredmények mellett a hiányosságokat. Számosan vetették fel a politikai és szakmai nép­ fontosságát. Nagy Bálint elviára a szakszervezeti szeminárium lemor­zsolódásáról beszélt, hangoztatva, hogy a műhelybizottságna­k­ többet kell tö­rődnie a pártonkívüli, szakszervezeti tagok nevelésével. Kiszeli elvtárs, a kazánműhely párt­­vezetőségének tagja, hangsúlyozta, hogy a műhelybizottság munkájában azért se következtek be a hibák, mert nem volt elég szoros a kapcsolat a pártszervezet és a míjhely­. bi5P^a8 között-Eaé—...»at. termelési kérdés, felvető­dött a&afimmS'Tte't? szakszer­vezeti taggyűlésén. Legtöbben Gerő elvtárs, beszédéből kiindulva a meglazult munkafegyelmet tették szóvá és igen sokan beszéltek az önköltség­­csökkentés végrehajtásáról. Kipellengérezték azokat a dolgozókat, akik nemtörődöm módon bánnak a dolgozó nép vagyonával. Végül határozati javaslatot fogadott el a MÁVAG kazánműhelyének szak­­szervezeti taggyűlése, amely szerint a július­tól december 1-ig terjedő szakaszban minden hónapbaa eg­y KB­­ típusú kazánnal termelnek többet és a termeléshez szükséges segédanyag, fogyasztást két százalékkal csökkentik. A határozati javaslatot a dolgozók tett­kesedéssel elfogadták és ezzel a jó munkát végzett szakszervezeti tag­gyűlés véget ért. Rosszul előkészített taggyűlésen nem születnek hasznos avaslatok Az Eg­ zett Vasáru gyárban bebizonyo­sodott: rosszul előkészített taggyűlé­­sen nem születnek hasznos javasa­tok. A szakszervezeti tagság széles­körű mozgósítása és az üzem problé­máinak csoporton belüli előzetes meg­vitatása nélkül nem lehet eredményes taggyűlést tartani. Az első hiba ott történt, hogy a gyár jól sikerült összbizalm­­­értekezlete után az üzemi bizott­ság nem e­lenőrizte a bizalmi­­testület további munkáját. A bizalmiak pedig ellenőrzés hiányá­ban majdnem semmit sem tettek a taggyűlés sikere, a SZOT-Határozat végrehajtása érdekében. A rossz előkészítő munka legjobban az összeállítóműhelyben megtartott taggyűlésen mutatkozott meg. Ebben az üzemrészben az összeállító-, szege­cselő- és a ciliknderműhely dolgozóinak alig több, mint egyhatoda vett részt a taggyűlésen. A dolgozók távolmarad­ása azt bizo­nyítja, hogy a bizalmiak nem tudatosították eléggé a taggyűlés jelentőségét.* Kiderült ez a megjzent dolgozók hozzászólásaiból is. Egyetlen felszólaló sem bírálta az üzemi bizottság eddigi munkáját. Ennél súlyosabb hiba volt, hogy a megjelentek­ közül senki sem tett javaslatot a Párt Központi Veze­tősége határozatának végrehajtásával Valóságos panasznap lett az összeállító műhely sza­kszer­vezeti taggyűléséből. A rossz előkészítésen kívül nagy­­ban hozzájárult ehhez a hosszú és gyenge beszámoló. Wirk József, az üzemi bizottsági káder is több mint egyórás beszámolójának kétharmad részében általános politikai ismertetést tartott. A fennmaradó kevés idő alatt röviden és szárazon ismertette az üzemi bizottság eddigi munkáját, de abból is csak az eredményekre szorít­kozott, holott éppen a helyzet, mu­tatta meg, hogy van hiba az üzemi bi­zottság munkájában. A gyenge beszámoló természetesen nem keltette fel e dolgozók érdeklődé­sét. Az elhangzott kevés hozzászó­ás ie a közösség ügyeitől távoleső, sze­mélyes vonatkozású volt. Apró sérel­mek és bántalmak ismertetése és közbekiáltásokkal tarkított megvitatása egyáltalán nem vitte előre a szakszervezeti munka megjavításának ügyét Az Elzett vasárugyár üzemi bizott­ságának le kell vonnia a tanulságokat a több üzemrészben rosszul megszer­vezett szakszervezeti taggyűlésekből, a felmerült hiányosságokból és mu­lasz­tásokból. Csak így hajthatják végre a gyár dolgozói a Párt­ Központi Veze­tőségének­ határozatait

Next