Népszava, 1950. július (78. évfolyam, 150-175. sz.)
1950-07-19 / 165. szám
NÉPSZAVA Nyári táborozás — sok derűvel és tanulással Az Orosz Intézet hallgatói Keszthelyen Vidámságot, pezsgést, derűt hoztak Keszthelyre a budapesti egyetem Orosz Intézetének hallgatói, akik rövid egy-két esztendő múlva a nagy orosz nyelv és a szovjet kultúra munkásai lesznek a Duna-Tisza közén, terjesztői annak a kultúrának, mely minden idők és konok legemberibb, legnemesebb, leghaladóbb kultúrája. Háromszáz ifjúról, leányról van szó, akiknek 80 százaléka munkás- és parasztszárma-zású, 50 százaléka párttag és 40 százaléka nő. A budapesti egyetem Orosz Intézetének igazgatója dr. Rozváry Jenőné, párttitkára Söjtörös Géza munkás, aki november óta dolgozik e minőségben az intézetben. Maga is diákosformájú, jókedvű fiatalember, aki látogatásunkkor éppen javában kézilabdázott a tábor hánsfás udvarán. Ugyan a tábor se valóságos tábor. Az intézet a keszthelyi Agrártudományi Főiskola helyiségében táborozik —nem mindig a teljes kényelemnek megfelelően. De ezeknek az életerős fiatal fiúiknak, leányoknak eszükbe se jut az előírt kényelem különös követelése: kemény, az ettől alaposan megedzett, optimista munkás- és parasztgyermekek ezek, akik tisztában vannak a legfőbben és legfontosabbá tanulni, hogy tanítani és vezetni tudjanak. Mi a táborozás célja ? kérdezzük Söjtörös elvtárstól. — Elsősorban tanulmányi céljaink vannak. Sajnos, az a helyzet, hogy sok közülünk kellő előképzettség nélkül lépett az intézetbe. A táborozásnak éppen az a legfontosabb feladata, hogy hat hét alatt helyrehozzon bizonyos mulasztásokat, előkészítse a növendékeket a második évfolyamra. A tanulmányi munkát, mely a táborozás legfőbb célja, komoly párt- és társadalmi munka támasztja alá. Ezt a munkát oly módon igyekszünk megoldani, mely rendkívül érdekli diákjainkat. Ma délután például 3 órakor 150 növendék megy ki egy négy kilométerre fekvő tszcsire, segíteni a kendernyüvésben. Ez a csapat, néhány brigádra tagolva, Jancsik Karolina tanárnő vezetése aatt fog ott dolgozni. A segítség — fejenként három órát számítva — összesen 450 munkaórát tesz ki. — Aktivitást fejt ki kultúrbrigádunk is. Szombaton este a Vasutas üdülőben lépett fel, vasárnap délelőtt pedig aVidám Budapestéhez hasonlóan, a helyi DISZ-szervezet helyisége előtti téren mutatkozott be nagy sikerrel. Délután a hallgatók fele a népneve,5 agitációs munkára vonult ki a szomszédos Fenékpusztára, ahol az új gazdák és a tszcs tagjai között folytattak felvilágosító munkát. Az ifjakat általában mindenütt szíves örömmel fogadják. Nagy az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Egy tszcs-ben például megkérték hallgatóinkat, hogy tartsanak előadást az imperializmusról, a koreai kérdésről, a nemzetközi reakció támadásáról s a Szovjetunió békepolitikájáról. A kultúrműsor után a falu ifjúsága énekszóval feleúton elkísérte diákjainkat. — Melyik tizcs ez? — Az, amelyikbe ma kendernyüvésre mennek a gyerekeik. Az intézet 1947-ben létesült a budapesti egyetem keretében. De igazi munka — mondja Söjtörös elvtárs — itt csak azóta folyik, hogy a szovjet tanár-elvtársak ideérkeztek. Ez az idén februárban történt. Krajevszkij professzor vezetése alatt nyolc szovjet tanár vette kezébe az intézet irányítását és gazdag társadalmi és pedagógiai tapasztalataikra támaszkodva fogtak az intézet munkájánk megjavításához. A szovjet tanárok megérkezésével egyszerire megváltozott az iskola. Megváltozott hangjában, légkörében s ami a legfontosabb, állományában. Szélesen kitárták az intézet kapuit a munkás- és parasztifjúság előtt, mely ma már 80 százalékát teszi a létszámnak. Több mint fele párttag. Az üzemek, a magyar falvak adták őket és ez a tény nemcsak új arcot, hanem új tartalmat is adott az intézetnek. — Meg kell mondanom — folytatta a párttitkár —, hogy ezelőtt, az intézet régi öszeállításában, alig lehetett szó pártáéiról. Most az üzemekből kikerült gyermekek első dolga volt, hogy saját pártszervezetet követettek. Nem akartak elszakadni a Párttól. S ebben a törekvésükben találkoztak Krajevszkij, Fomin és többi szovjet elvtánsaikal, akik szívvel, létekkel támogatták őket e nagy feladatok megoldásában. És rövidesen valahogy minden megváltozott. A diákok, a tanárok, az előadók, az adminisztrációs elvtársakká váltak. — Ezeknek köszönhető, hogy pártéletünk rövidesen normális formát öltött, megalakítottuk a pártcsoportokat, megválasztottuk a csoportbizalmiakat, minden marakság felelős vezetőt és aktívát nyert. A pártélettel együtt fellendült a tanulmányi munka is. Reméljük, hogy a hatheti táborozás komoly segítséget nyújt majd hallgatóinknak az orosz nyelv elsajátításában. Két hete áll a tábor, melyben a budapesti egyetem 200, a szegedi, pécsi, debreceni egyetemek, továbbá a budapesti, egri, szegedi és debreceni pedagógiai főiskolák orosz szakosztályai összesen 100 emberrel vannak képviselve. Július 2-án délben érkezett meg Keszthelyre a 200 budapesti diák. A Pártközpont előtt a városi pártszervezet titkára üdvözölte őket. — Mi — mondotta az ifjúság nevében Kiss István egyetemi hallgató az üdvözlésekre válaszolva — nem pihenni jöttünk ide. Nem is kizárólag tanulni. Ki akarunk menni a falvakba, az ifjúság közé, hogy eleven kapcsolatot teremtsünk a tanuló ifjúság és a szocializmust építő falu között. Ez a Kiss István a felszabadulásig kondás, gulyás, béres, kocsis volt. Ma egyik sokat igérő tagja az intézetnek. Vele érdemes külön foglalkozni, úgyszintén az intézet egy másik kitűnő növendékével, Tóth Margittal, aki 28 éves és 13 évet — mint cselédlány élt le... Ilyen emberek nevelkednek az Orosz Intézetben a szocializmus építésének kitűnő harcosaivá. Madarász Emil Öt éve múlt, hogy a homályból a fényre léptünk. Szabaddá vált az ember, az eszme és a gondolat. Ma már nyitott szemmel látunk és láthatunk dolgokat és minél jobban távolodik a múlt, minél jobban mossuk le magunkról annak minden salakját és szennyét, annál világosabbá, annál érthetőbbé csiszolja előttünk maga az élet ezt a szót: népbutítás- Ma már ott tartok, ha a múltra gondolok, önkénytelenül is ökölbeszorul a kezem. A szégyen,sírja önti el az arcom a gondolatra, hogy milyen vak, buta, hiszékeny és engedelmes voltam. Mentségemre szolgál, hogy még fiatal voltam. »Tanítottak• és még hittem, hogy tanítanak. De a lélekbutító »tanítás« kérge alatt, néha felszínre vetődött egy-egy ösztönös lázadó gondolat. Kezdtem látni, hogy az élet és a tanítás között áthidalhatatlan szakadékok tátonganak. És most, amikor országunk és népünk a szocializmus fölfelé ívelő útjára lépett, amikor kézzelfogható és szemünk elé táruló eredmények mutatják a csodás és mindent elsöprő lendületű országépítést, amikor soha nem látott ütemben lüktet az élet, amikor ezernyi játszótéren sokszázezer egészséges gyermek kacagása biztosítja a reményteljes, békés és boldog jövőt: most újra és még mindig kapálódzni mernek egyes papi ruhába bújt szolgalelkű ügynökök. Azok, akiknek oroszlánrészük volt és részben részük van ma is ebben a szóban: népbutítás. Ők voltak azok a függönyt húzogató, szemeket bekötöző lakájok, akik vallásos és kenetteljes mondatok álarca alatt port hintettek a dolgozó nép szemébe. Már a múltban sokat gondolkoztam a mindenki előtt ismert valószínűtlen és az embert akarat nélkülivé tevő tanításon, amely szerint mindent az istennek köszönhetünk, nélküle nem történhetik semmi Ha szenvedünk, ha nélkülözünk, azt is neki köszönhetjük, mert ő szenvedést és nélkülözést bocsát azokra, akiket szeret, hogy tőpróbára tegye az ő hitüket«. Minél többet szenved és nélkülözik valaki e földön — ha istenfélő — a túlvilágon majd annál boldogabb lesz. Emlékszem a sok kényszerített templombajárás közül egyre, amikor szintén hasonló idézetekre épült prédikációt mondott a pap. Végignézve a híveken, önkénytelenül is gondolkozni kezdtem a következőkön. Külön fenntartott helyen ült a kegyelmes földeker, a környékbeli földek hatalmas ura és bűneje. Kint négylovas hintó várta a mise végét és őket. A templomban elől helyezkedett el a környék többi előkelősége, akiket a pap szintén külön főhajtással üdvözölt. Hátul álltak a szegényparasztok és asszonyaik. Kérgeskezű, munkában megtört, rossz, dohos lakásoktól sápadt munkások, urasági cselédek-A pap beszélt. Szájából ömlöttek a szép, a lélekbutító, a beletörődésre ösztönző, üres szavak. »Legyünk boldogok, ha szenvedünk és imádkozzunk, ha nélkülözünk, mert az isten szeret bennünket és viseljük sorsunkat megnyugvással és még nagyobb hittel« — körülbelül ezeket mondotta. Néztem a pap jóléttől domború, hájas alakját. Az idióta kegyelmes urat, az áhítatos előkelőségeket és a lehajtott fejű, kérgeskezű parasztokat és cselédeket, akik a fáradságtól aludni látszottak. És a pap beszédének a hatása alatt hallani véltem két imát. Az egyik a kegyelmes földesúré, amely valahogyan így hangozhatott: »Uram, köszönöm neked, hogy megengedted, hogy ismét a színed elé járuljak. Köszönöm, hogy a tengerparton eltöltött nyaralás és szórakozás helyrehozta az egészségemet és köszönöm, hogy birtokaimon a búza tengere meghajlik a bő termés alatt. Hálát adok uram, hogy gondoskodni rólam, hogy magtáraim tömve legyenek, hogy gyáraim és részvényeim szaporodnak. Köszönöm, hogy iyen embereket teremtettél, mint a munkásaim, akik tudják tűrni és hinni a te akaratodat, akik elfogadják az istállónak is rossz lakást, a nyomort, az éhezést- És köszönöm, hogy adsz nekik erőt, amelyet én kihasználhatok. Kérlek, uram, ne világosítsd meg az ő elméjüket, ne engedd, hogy a kérges öklök odasujtsanak, ahova ők szeretnének. A te jóságod mérhetetlen és én a te híved vagyok. Ámen.« A másik imának, a szegény cselédekének, a pap szavai után, így kellett hangzania: «Uram, nem tudom szavakkal kifejezni azt a nélkülözést, amelyet rámbocsátottál. De tudom, hogy csak próbára akarsz tenni és én nem zúgolódom ellened. Köszönöm, hogy az évi bérem már elfogyott, hogy öt gyermek sír otthon egy szelet kenyér után. Én beletörődöm a te akaratodba és megnyugvással nézem az öt síró kis száját, a könyörgő, kérő, könnyes szemeket. És bocsásd meg uram, ha csak szidást adhatok nekik és szidás között a te nevedet. Én áhítattal viselem a sorsom és amikor késő este holtfáradtan hazamegyek, a te káromolt neveddel ajkamon rogyok le a nyirkos vacokra- Ámen.« Azóta nagyot fordult a világ. A sötétségből a fényre léptünk. Rájöttem, a mi nagy Pártunk megtanított, hogy semmiféle földöntúli erő nem irányíthatja az ember sorsát, csak ő saját maga. Nem szabad azzal a kifogással beletörődni a sorsba, hogy az isten így rendelte. Ezt az urak tanították, hogy még jobban kizsákmányoljanak. Ez volt a fék, az igazság, a gondolat, az ököl fékje. Ma mindenki olyan helyet foglalhat el az életben, amilyent tanulással és jó munkával teremt saját magának. Harcolnia kell a tudás fegyverével, tanulnia kell. Ma az igaz rangnak a tudás az ára, legyen az fizikai, vagy szellemi munkában elért tudás. Mind a kettőt megbecsülik, mint eddig soha- És ha így haladunk tovább a szocializmus építésében, le fogjuk rázni magunkról a népbutítók utolsó maradványait is. Majd maga az élet, a szocialista élet neveli igazán széppé és nemessé az ember lelkét is. MAKÓ LÁSZLÓ * Tatavidéki Téglagyárak NV gyergesujfalui telepének dolgozói* KÉT IMA - EGY IGAZSÁG A CSEPELI TÁNCSICS-FILMSZÍNHÁZ KERTMOZIJA vasárnap este a »Sivatagi 13-ak« című szovjet film felújításával nyitotta meg kapuit a sporttelepen levő szabadtéri színpadon. 4 A zenekultúra fellendülése a Román Népköztársaságban A Román Népköztársaságban rendkívül fellendült a zenei élet. 1944-ben egész Románia területén egyetlen szimfonikus zenekar működött, azóta öt állami zenekart szerveztek különböző városokban: Temesváron, Brassóban, Iasiban, Szebenben és Bukarestben. Ez év végéig még három szimfonikus zenekar alakul. A zenekarok számának emelkedésén kívül, örvendetes fejlődés mutatkozik a hangversenyek számában is: 1944-ben 24 hangversenyt tartottak, 1949-ben 434-et, ezenkívül 428 »nevelési hangversenyt adtak a diákoknak és szakszervezeti tagoknak. Film készül a termelőszövetkezeti csoportokról Új film forgatását kezdte meg a Magyar Filmgyártó NV. Az új játékfilm a »Vörös Csillag« termelőszövetkezeti csoportról szól. A film érdekes cselekmény keretében azt mutatja be, hogyan válik virágzóvá egy termelőcsoport gazdasága a Párt iránymutatása és a csoportban dolgozó parasztok jó munkája nyomán. A film főszerepeit Horváth Teri, a »Ludas Matyi« női főszereplője, Gyurkovics Zsuzsa, Görbe János, Bihari József, Tompa Sándor, Bánhidi László, Makláry Zoltán, Lehotay Árpád játssza. „E’farc a búzaszemekért" jelszóval folyik az országban az úttörők versenye A szabolcs-szatmár megyei nyírbátori úttörők július elején versenyfelhívást intéztek az ország valamennyi úttörőcsapatához. A versenyt a szovjet pionírok példája nyomán, a »Harc a búzaszemekért« jelszóval indították meg. A verseny célja az, hogy minél kevesebb szemveszteséggel járjon a behozás és a cséplés. Az úttörők a versenyfelhívás alapján országszerte megkezdték az elhullott kalászok gyűjtését. A budakeszi »Zaja Kozmogyemjanszkaja« úttörőcsapat 35 tagja három brigádot alakított. A legkisebbek, a negyedikosztályos úttörők a vízhordásnál segítenek, a szekszárdi úttörők is bekapcsolódtak a búzaszemekért indított mozgalomba. Az alsólepeli állami gazdaságban 40 úttörő végzi az elhullott kalászok gyűjtését. A bonyhádi úttörők az istvánmajori állami gazdaságban dolgoznak. A hevesmegyei nagyfügedi úttörők is megindították a kalászgyűjtési versenyt. A versenyben öt mázsa kenyérgabona gyűjtését vállalták az elhullott kalászokból. A paksi úttörők kalászgyűjtőversenyre hívták ki a danaföldvári úttörőket. ■— »A NAGY SZTÁLIN HARCOS ÉLETE« című kiállítás Pécsett 18-án nyílik meg a munkáskultúrházban. — Jelentős kulturális és szociális beruházások Szolnok megyében az ötéves terv első félévében. A megye hét községében építettek új óvodát. Kibővítettéi a szolnoki közikórház sebészeti pavilonját 90 ággyal. Tiszafüreden szülőotthon, több más községben orvosi rendelőt és orvosi lakást létesítettek. Megépült Töröksizentmilkroson a megye legmodernebb bölcsődéje. Kengyel községben és Cibakházán modern kulttúrházat létesítettek. W50 JOLUJS M, SZERDÄ K OREA Nem retteg a zsarnoktól a pásztor, karibából házba költözött — dudaszóval vigyázhatta nyáját ezüst bércek, rizsföldek között. Búzát a föld, aranyat a bányák, Koreának ércet a hegyek — Sztálin adott jövőt, szabadságot, új hazát a szovjet emberek. Kohók, gyárak nőttek, magasodtak, sokasodó üzemek felett ama csillag vöröslett az éjben, mely a földnek életet jelent Sebes gépek vertek az acélből harckocsit, traktort, koronát, hogy megvédhesse tűzhelyét az ember s az épülő boldog Koreát Nem félhet, ki látta már jövőnket s érezte a szabadság ízét — követ kapar bátran a mocsárból, ha elveszik éles fegyverét Ágyúcső lesz minden zug a völgyben. partizán a megáradt folyó — gépfegyver a kommunisták ajkán mindenhol a harci riadó. Tankot küldhet Amerika, pénzért igaz embert soha nem vehet — gépfegyver a fű, a parti cserje, az odvas fa aknát rejteget Imádkozhat, koptathatja térdét az álszent pap, — súlyos bíboros — Koreában hóhérok vérétől lesz a vetett anyaföld piros. Szüdi György A Gorkij KönyvtárOrosz Nyelvtanfolyamainak ünnepélye Szombaton este a MÉMOSZ Székház földszinti helyiségében — ahol a tudomány minden ágára kiterjedő új szovjet könyvkiadványok kiállítása ragadja meg az érkezők figyelmét —, vették át a Gorkij könyvtár Orosz Nyelvtanfolyamainak vizsgáin sikerrel levizsgázották a bizonyítványaikat. A vizsgákat e hónap első napjaiban tartották meg s a levizsgázottak száma megközelítette az ezret . A magyar nép nagy szeretete a Szovjetunió iránt megmutatkozik abban az immár széleskörű mozgalommá kifejlődött érdeklődésben is, amellyel népünk az orosz nyelv felé fordul és annak elsajátítását tűzi ki céljául. A bizonyítványkiosztás kitűnő szervezésről tanúskodott. Minden meghívón sorszám volt, amely az asztalt tüntette fel, ahol a százasával csoportosított bizonyítványokat átvehették. Ezzel nagyon meggyorsult a sokszáz bizonyítvány kiosztása. A bizonyítványhoz hatalmas csomagot kapott minden egyes sikerrel vizsgázott: a Gorkij Könyvtár Orosz Nyelvtanfolyamainak ajándékát, amely a Szovjetunió irodalmi és művészeti folyóiratainak legújabb számait tartalmazta. A kitűnő eredménnyel végzett tanfolyamhallgatók egyúttal harminc forint értékű s a jó eredménnyel végzettek húsz forint érékű bónt kaptak jutalomi könyvvásárlásra. Az egybegyűltek zsúfolásig töltötték meg a MÉMOSZ Székház nagytermét, ahol az üdvözlő beszédek elhangzása után nagyszabású hangverseny folyt le számukra. Sikerrel működött közre ezen a hangversenyen többször is a Gorkij Könyvtár szépen fejlődő vegyeskara, amely szemléltetően mutatta be, miként szaporodott létszáma a kezdeti húszról a jelenlegi nyolcvan tagja. Hangszeres-, ének- és táncszámok, szavalatok és kisebb jelenetek tarkították e jutalomest gazdag műsorát, amelynek előadói szép orosz kiejtésükkel is elért jó eredményeiket bizonyították be. SletSp,—lengyelül A lengyel Czytelnik állami könyvkiadó vállalat rövidesen kiadja Petőfi válogatott verseit és prózai írásait. Az antológiát Julius Gomulicki író állította össze. A fordításokat a legjobb lengyel fordítók végezték. A Czytelnik vállalat a Petőfi-köteten kívül kiadja Szabó Pál: »Talpalatnyi föld« és »Isten malmai«, Rideg Sándor: »Tűzpróba«, Kas Zoltán: »16 év fegyházban«, Veres Péter »Próbatétel« című művét és Móricz Zsigmond több regényét